← Magyarország

Kf.700020/2022/6 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Kf.700.020/2022/

  1. Felperes neve (felperes címe) felperes jogi képviselője (felperesi képviselő címe, ügyintéző: felperes képviselő kamarai jogtanácsos) alperes (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: alperes képviselője kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos közszolgálati jogviszonyból származó közigazgatási jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes
  2. sorszámon A fellebbezéssel támadott határozat: városi Törvényszék 5.K.701.111/2021/
  3. ÍTÉLET A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes az alperes hivatásos állományú tagja, a perbeli időszakban a munkáltató Helységnév2i Rendőrőrs állományában körzeti megbízotti beosztásban teljesített szolgálatot. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.020/2022/
  4. 2 [2] A felperes Helységnév2 székhelyű működési körzetéhez tartozott: Helységnév4, Helységnév5, Helyégnév6, Helyégnév7, Helyégnév8, Helyégnév9, Helyégnév10, Helyégnév11, Helyégnév12, Helységnév17, Helységnév18, Helyégnév14, Helyégnév15 és Helyégnév16 település is. [3] Az felettes szerv, illetőleg a alperes. 2017.,
  5. és
  6. években több héten, több hónapon át fokozott rendőri ellenőrzéseket rendelt el Magyarország teljes közigazgatási területén,
  7. január
  8. és
  9. december
  10. között város megye teljes közigazgatási területén, amelyek következményeként a felperesnek a körzeti megbízotti feladatai mellett egyéb (járőri, járőrvezetői, átkísérési) feladatokat rendszerint, ellenszolgáltatás nélkül, a saját és a körzeti megbízotti csoport működési körzetén kívül is el kellett látnia. [4] A felperes szolgálati panaszt terjesztett elő, amelyben 3 évre visszamenőleg megbízási díjat igényelt az általa ellátott, a körzeti megbízotti működési körzeten kívüli járőri feladatok, átkísérések, kísérőőri feladatok teljesítéséért. A szolgálati panasznak a város2i Rendőrkapitányság vezetője nem adott helyt, ezért azt a megyei rendőr-főkapitányhoz további elbírálásra felterjesztette. [5] A város Megyei Rendőr-főkapitány a szolgálati panaszt elutasította, amelyben rögzítette, hogy a felperes által végzett járőrszolgálat a körzeti megbízotti tevékenységbe tartozó közterületi tevékenység, amely nem minősül többletfeladatnak. Megállapította továbbá, hogy a fokozott ellenőrzés elrendelése idején, illetőleg a veszélyhelyzetre tekintettel a körzeti megbízotti szabályzat alapján került sor a működési körzetből történő elvonásra, ezért a felperes megbízási díj iránti igénye nem megalapozott. A felperes keresete, az alperes védirata [6] A felperes keresetében
  11. június
  12. és
  13. június
  14. közötti időtartamra 1.072.556 forint megbízási díj, annak
  15. december 16-tól számított késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  16. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  17. §

(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontjaiban, a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX.22.) BM rendelet 26. §
(1)és
(2)bekezdéseiben, a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  1. (XII.9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB utasítás) 21.,
  2. pontjaira, az V. fejezet
  3. pontjában, a járőr és őrszolgálati szabályzatról rendelkező 13/
  4. (III.24.) ORFK utasítás (a továbbiakban járőrszabályzat) 55-
  5. pontjaiban, a kísérőőri szolgálatról a Rendőrség Fogdaszolgálati Szabályzatáról szóló 3/
  6. (II.20.) ORFK utasítás 115-
  7. pontjaiban foglaltakra alapította. A megbízási díj havi mértékét az illetményalap 75%-ában (28.988 forintban) határozta meg, azokat a hónapokat figyelembe véve, amikor ténylegesen ellátta a sajátjától eltérő beosztás feladatait. Indokai szerint a KMB szabályzat és a járőrszabályzat rendelkezéseinek összehasonlításában megállapítható, hogy a körzeti megbízottnak és a járőrnek lényegesen eltérő feladatai vannak. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.020/2022/
  8. 3 [7] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte, lényegét tekintve a szolgálati panaszt elutasító határozatban foglaltakkal egyező indokolással. Az elsőfokú bíróság ítélete [8] Az elsőfokú bíróság ítéletében 1.072.556 forint megbízási díj, valamint annak
  9. december
  10. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, és 56.128 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítéletét a Hszt.
  11. §
(1)-
(6)bekezdéseiben, 30/2015. (VI.16.) BM rendelet 24., 32., 35. pontjaiban, a 2. számú melléklet III/20. pontjában, a KMB szabályzat I. fejezet 1. pont c),
  1. d)pontjaiban, 2. pont a),
  2. b)és
  3. c)pontjaiban, 13. 21., 22., 24., 25., 30., 31., V/1. 44. pontjában, a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX.22.) 26. §
(1),
(2)bekezdés b) pontjában, és a járőrszabályzat I. fejezet 1.1., 3.4., VI/
  2. pontjában foglaltakra alapította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperesnek a szolgálat teljesítése során a munkaköri leírás szerint, továbbá a munkáltató rendelkezése alapján a beosztásához tartozó, de a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kellett hajtania. Az ellátandó feladatok körét a felperes számára a munkaköri leírás határozta meg és a munkáltatónak ehhez mérten kellett a munkaköri feladatokat ténylegesen meghatározni. Rögzítette, hogy a felperes munkaköri leírása nem tartalmaz a kinevezésében, a szolgálati beosztásában meghatározott beosztáshoz nem tartozó, általánosságban ellátandó feladatokat. Utalt a következetes bírói gyakorlatra, amely értelmében a munkaköri leírás kijelöli azoknak a feladatoknak a körét, amelyeket a hivatásos állományban álló körzeti megbízott külön utasítás nélkül is jogosult és köteles elvégezni. Hangsúlyozta, hogy a munkakörre vonatkozó előírások csak meghatározott keretek között rögzítik a munkavégzés kereteit. Osztotta a felperes álláspontját, amely szerint a hivatásos munkaköréhez (beosztásához) kell meghatározni a munkaköri leírásában a ténylegesen elvégzendő feladatokat, és az nem fedhet le több másik beosztást is. Ezzel összefüggésben utalt a KMB szabályzatra, amely kógens módon meghatározza az ellátandó feladatok körét, és amelyet a munkáltató nem bővíthet korlátlanul. Rögzítette azt is, hogy a peres felek egyike sem vitatta, hogy a felperesnek a munkáltató a működési körzeten kívüli feladatellátásra minden esetben parancsot adott, amely feladat a fokozott ellenőrzésben való részvételben, a tevékenységirányítási központ által adott intézkedési kötelezettségben vagy a járőrútirányterv teljesítésében nyilvánult meg. A felperes által csatolt táblázat alapján megállapította, hogy a felperes rendszeresen ellátott körzeti megbízotti működési területén kívül is járőrszolgálatot. Megállapította továbbá, hogy az alperes az állománytábla értelmében rendelkezett járőri beosztással, ezért a járőri beosztás betöltése számára lehetséges volt, amely lehetőséggel azonban nem élt. Ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy mind a járőri, mind a körzeti megbízotti beosztás eltérő besorolási osztályba tartozó önálló szolgálati beosztás, és a két beosztáshoz kapcsolódó feladatok jelentősen eltérnek egymástól. A Robotzsaru rendszer adataiból azt a következtetést vonta le, hogy az alperes a perbeli időszakban a körzeti megbízotti körzetéből nem eseti jelleggel vonta el a felperest, és nem kizárólag a KMB szabályzat
  3. pontjában meghatározott esetekben, ugyanis a felperesnek a járőri feladatellátása rendszeresen és huzamosabb időn keresztül nem igazodott a körzeti megbízotti működési körzetéhez. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperest a perbeli időtartamra megilleti a megbízási díj, amelynek mértékét a keresetben Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.020/2022/
  4. 4 megjelöltek szerint szintén alaposnak talált a többletfeladat mennyisége és folyamatossága alapján. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [9] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az a Kp.
  5. §
(4)bekezdésében, a Hszt. 71. §
(1)bekezdés a)-c) pontjaiban, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI.16.) BM rendelet 35. §
(4),
(6)bekezdéseiben, a KMB szabályzat 21. pont b),
  1. c)és
  2. d)alpontjaiban, a 24., 25., 26., 37. és 54. pontjaiban foglalt rendelkezésekbe ütközik. Másodfokú perköltséget igényelt. Kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást nagyobbrészt helyesen állapította meg, azonban téves jogértelmezésre jutott, ezért ítélete jogszabálysértő. Nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon döntésével, amely kimondta, hogy a felperes rendszeresen végzett beosztásán túl többletfeladatokat. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ugyan részben helyesen állapította meg ítéletében, hogy a felperes számára az alperes a körzeti megbízotti foglalkoztatástól eltérő járőri feladatokat azért határozott meg, mert a járőri létszámban hiány mutatkozott, továbbá az alperes a keresettel érintett időszakban rendszeresen fokozott ellenőrzéseket vezetett be, illetőleg az felettes szerv vezetője által elrendelt fokozott ellenőrzéseken a felperesnek járőri szolgálatot kellett ellátnia, azonban az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a jogszabályt. Álláspontja szerint a létszámhiányra hivatkozást a csatolt táblázat nem támasztotta alá, az a felperes feltételezésén alapul. Másrészt arra is hivatkozott, hogy a veszélyhelyzet és a fokozott ellenőrzés miatt a KMB szabályzat 21. pont
  3. b)és
  4. c)alpontja alapján működési körzetéből jogszerűen vonhatta el a felperest. Előadása szerint a járőr jellegű feladatok nem tartoznak a KMB szabályzat 25. pontjába sorolt tiltott tevékenységek közé, tehát a felperes azokat minden alkalommal a saját körzetében is elláthatta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a KMB szabályzat 22. pontját is, amelyet csak akkor kell alkalmazni, amikor nem állnak fenn a 21. pontban meghatározott esetek. Hangsúlyozta, hogy a körzeti megbízottak csak közrendvédelmi járőrszolgálatot látnak el, amely alapján megbízási díjra nem válhatnak jogosulttá. Utalt a KMB szabályzat 26. pontjában foglaltakra is, amely engedélyezi az ideiglenes csapatszolgálati századba történő beosztást, illetve a 27. pontban rögzítettekre, amely alapján a körzeti megbízott távolléte esetén a működési körzetben a rendőri jelenlétet elsősorban körzeti megbízotti csoportból kijelölt körzeti megbízottal kell biztosítani, vagyis a körzetek közötti átjárás megengedett a jogszabály által. Kiemelte, hogy a felperes vonatkozásában a Hszt. 71. §
(1)bekezdésében hivatkozott megbízás esetei nem álltak fenn. Ennek kapcsán előadta, hogy a körzeti megbízotti körzeten kívüli „járőr jellegű” szolgálati feladatokat túlnyomórészt a körzeti megbízotti beosztásához tartozó munkaköre helyett az aznapra meghatározott „egyéb” szolgálati feladatként hajtotta végre a felperes, amely számára többletfelelősséggel nem járt. Nem vitatta, hogy a felperes rendszeresen látott el járőr jellegű feladatokat, amelyek kapcsán megjegyezte, hogy azokat maga is a saját működési körzetében végzett körzeti megbízotti feladatnak tekintett. Előadása szerint abban sem volt vita a felek között, hogy a felperes számára adott körzetleírások a saját körzetében történő járőrözést is tartalmaztak. Utalt arra, hogy azokon a munkanapokon, amikor fokozott ellenőrzés volt elrendelve, illetve veszélyhelyzet volt kihirdetve, az ORFK utasítás alapján került sor a felperes elvonására, amiért a megbízási díj szintén nem illeti meg. Hangsúlyozta azt is, hogy Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.020/2022/6. 5 nem állapítható meg magasabb felelősségi kör sem, ami a megbízási díjra való jogosultságot megalapozná. [10] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helyes ténybeli és jogi indokolására hivatkozással. Az Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [11] Az alperes fellebbezése - az alábbiak szerint - nem alapos. [12] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján, kizárólag a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. [13] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak jogi indokolásával egyetértett, ezért okfejtésével kapcsolatban – annak szükségtelen megismétlése nélkül – a fellebbezésre tekintettel a következőket emeli ki: [14] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet vizsgálata során figyelemmel volt arra, hogy a peres jogi álláspontja azonos volt azon tények tekintetében, hogy melyek voltak azok a feladatok, amelyek a felperes beosztásához tartoztak, mint ahogyan az sem képezte a felek között jogvita tárgyát, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdésének c) pontja alapján a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával többletfeladatként. [15] Az Ítélőtábla - az elsőfokú bírósággal egyezően - megállapította, hogy az alperes jogszerűen megbízhatta (utasíthatta) a felperest, olyan feladatok elvégzésével, amelyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak. Az alperes alaptalanul hivatkozott annak jogi relevanciájára, hogy a felperest kizárólag a munkaköri leírásban rögzített olyan további egyedi feladatok elvégzésére utasította, amelyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak, továbbá a felperes által elvégzett feladatok mennyisége nem minősíthető rendszeres, a megbízási díjra jogosultságot megalapozó feladatnak. [16] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság a Hszt. 71. §
(5)bekezdésével összhangban álló azon érvelésével, amely szerint a munkáltatónak az a joga, hogy a felperest a körzeti megbízott beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását és a díjazásra Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.020/2022/
  1. 6 (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát, ugyanis a munkáltató egyoldalú utasítási jogával az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozathatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja köteles ellátni. Ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását (Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). Ennélfogva helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság ítéletében arra, hogy az alperes csak a kinevezése szerinti munkakörön belül határozhatja meg szabadon a munkaköri leírásban nevesített feladatokat, a munkaköri leírásba más munkakörbe tartozó feladatokat jogszerűen nem építhet be. [17] A Kúria korábbi határozataiban (Kf.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) kimondta, hogy a Hszt.
  2. §
(1)bekezdésnek c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezési beosztásához tartozó feladatkört látott el többletfeladatként. Ezzel összefüggésben nem azon van a hangsúly, hogy a többletfeladat okozott-e többletterhelést, hanem azon, hogy a feladat kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az többletfeladatnak minősül. [18] Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan rögzítette tehát, hogy a felperes által a peres eljárás során meghatározott, a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok nem a kinevezése szerinti beosztásához tartozó feladatok, függetlenül attól, hogy ezeket a feladatokat az alperes a felperes munkaköri leírásában rögzítette, mint ahogyan azt is, hogy semmilyen adat nem merült fel a perben arra vonatkozóan, hogy a felperest a munkáltatója mentesítette volna az eredeti beosztása ellátása alól. [19] Az elsőfokú bíróság helyes, és a másodfokú bíróság által is osztott jogi álláspontját támasztja alá a Kúria következetes - a perben is irányadó gyakorlata - amely szerint a munkáltató utasítása alapján az állomány hivatásos tagja ugyan esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységhez nem tartozó feladatokat is, ugyanakkor az ilyen jellegű feladat tartós ellátása nem maradhat ellentételezés nélkül. Amennyiben a hivatásos szolgálati viszonyban álló hosszabb időn át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, többletdíjazásra jogosult (Mf.I.10.751/2016/4.Mfv.II.10.304/2017/15., Kf.VII.39.525/2021/3.) [20] A fokozott ellenőrzéshez kapcsolódó feladatok kapcsán az Ítélőtábla rögzíti, hogy a felperes helytállóan hivatkozott a fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy a 30/
  1. (IX.22.) BM rendelet alapján egyértelműen megállapítható, hogy ténylegesen nem valósulhatott meg a fokozott ellenőrzés az alperesi határozatban hivatkozottak szerint, mert az nem felelt meg a rendelet fogalommeghatározásának, miszerint területlezárással járó koncentrált rendőri intézkedést jelent, amely nem valósulhatott meg több hónapos, akár féléves időtartamban. Ennek kapcsán megjegyzi, hogy az alperes a perben nem állította, hogy bármely fokozott ellenőrzés vonatkozásában területzárás megvalósult volna. A körzeti Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.020/2022/
  2. 7 megbízott abban az esetben vehető eseti jelleggel igénybe a fokozott ellenőrzés esetén, ha a fokozott ellenőrzésben tevékenyen részt vesz. Önmagában azonban az a körülmény, hogy valamely időpontban és területre vonatkozóan fokozott ellenőrzés van kihirdetve, nem lehet kellő indoka annak, hogy a körzeti megbízottat egyébként fokozott ellenőrzéssel össze sem függő feladatra igénybe vegyék. Alaptalan volt ezért az alperes azon hivatkozása, hogy csak eseti jelleggel vonta el a felperest a működési körzetéből. [21] Az Ítélőtábla a megbízási díj mértékét tekintve rögzíti, hogy azt az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében a kereseti kérelemmel egyezően, a rendvédelmi illetményalap 75%-ában határozta meg. Ennek során figyelembe vette, hogy a megbízási díj mértéke az ellátandó munkaköri feladatokhoz köthető, ez a díjazás azért jár, mert a rendvédelmi szerv tagja az eredeti munkaköri feladatoktól eltérő többletfeladatot végez, és ezt a többlet terhet a jogalkotó Hszt.
  3. §
(5)bekezdésében az illetményalap 50-200%-áig terjedő összeggel kompenzálja. Az irányadó bírói gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kfv.VII.37.780/2020/5.) A mérlegelés szempontjait a munka bonyolultsága, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigénye, annak gyakorisága, az arra előírt többlettudás birtokában kell meghatározni. [22] A Törvényszék a mérlegelési jogkörében biztosított kereteket nem lépte túl, a jogszabályi rendelkezések alapján figyelembe vette a többletmunka bonyolultságát, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigényét, annak gyakoriságát, a többlettudás szükségességét, a többletfelelősséget. Valamennyi szempontot összességében és okszerűen mérlegelve - a felperes által elvégzett feladatok egyedi vizsgálata alapján - döntött arról, hogy a ténylegesen ellátott többletfeladatért milyen mértékű megbízási díj jár. [23] Mindezekre figyelemmel az Ítélőtábla a Kp. 109. §
(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [24] Az Ítélőtábla a Kp.
  1. §-a alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az alperest a felperesi kérelemnek megfelelő összegű másodfokú perköltség megfizetésére figyelemmel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontjában foglaltakra. [25] Tekintettel arra, hogy az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján teljes személyes költségmentesség illeti meg, ezért a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 95. §
(1)bekezdés c) pontja és a Pp. 102. §
(6)bekezdése szerint az állam terhén marad. Az Itv. 46. §
(1)bekezdése értelmében az illetékalap után az illeték mértéke ítélet elleni fellebbezés esetében 8 %, de legalább 15.000 forint, legfeljebb 2.500.000 forint. Az illetékalap a pertárgy értéke (1.072.556 forint), a fellebbezési eljárás illetéke ennek 8 %-a (85.800 forint). Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.020/2022/6. 8 [26] Az Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.
  1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [27] Az ítélet ellen fellebbezésnek a Kp.
  2. §
(1)bekezdése szerint nincs helye. Záró rész Budapest,
  1. május
  2. dr. Szőke Mária s.k. dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia s.k. dr. Németh Andrea s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.