Mf.31250/2021/19 – Fővárosi Ítélőtábla

(4)bekezdését a 44. §

(1)-

(2)bekezdését, a 75. §

(1)bekezdés a), b), d), e), f) pontját, valamint a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben,

1. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés kihirdetéséről szóló
2. évi
3. törvényerejű rendelet
4. cikkét jelölte meg. [12] Hivatkozott arra, hogy az alperes a Ország1 tartózkodása alatt ellehetetlenítette a szolgálattal járó feladatai ellátását, másrészt olyan súlyos szabálytalanságok mellett működött a nagykövetség, amiket már jelezni volt kénytelen. A jelzések eredménytelensége, illetve őt, mint a szabálytalanság jelentőjét ért retorzió miatt szüntette meg a szolgálati jogviszonyát egyoldalú jognyilatkozattal. Alperes külszolgálata alatti jogsértéseit a munkaköri leírás átadásának megtagadása, pénztárellenőri megbízás kiállításának megtagadása, biztonsági felelősi munka korlátozása, első beosztotti munka/feladatkör korlátozása, szabálytalansági vizsgálat indítványozásának eltussolása, a teljes munkavégzés ellehetetlenítésében jelölte meg. [13] Az alperes az érdemi ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását, valamint perköltségben történő marasztalását kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.250/2021/19 4 [14] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 650.000 forint perköltséget. [15] Az elsőfokú bíróság elsődlegesen rögzítette, hogy a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonyával összefüggésben kár érte, melynek bekövetkeztét összegszerűségében, valamint az okozati összefüggést is a felperesnek kellett bizonyítani. [16] Az elsőfokú bíróság a munkaköri leírás átadásának elmulasztásával megállapította, hogy a munkaköri leírás az alperes gyakorlata szerint a kihelyezettel együttműködve, a központ által egyeztetve a munkáltató jogkört gyakorló helyettes államtitkár általi jóváhagyással együtt kerül elkészítésre. A felperes kinevezési okirata és kihelyező okirata egyaránt tartalmazta a munkakörét, illetve rögzítésre került, hogy a kihelyező okirat mellékletét képezi a munkaköri leírás. [17] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy bár az alperes a Kttv. szabályainak megfelelő munkaköri leírást nem adott át a felperes részére, mivel az alperesnél ez a gyakorlat alakult ki, de ez nem irányult a felperesi munkavégzés ellehetetlenítésére. [18] Pénztárellenőri megbízás kiállításának megtagadásával kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes kihelyezési okirata egyértelműen tartalmazta, hogy a munkakörébe tartozik a pénztárellenőri feladatok ellátása. Ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettségének eleget tesz azzal, hogy a munkavállaló részére a munkaköri feladatai közé tartozó munkát biztosít, így egy munkaköri feladattal történő megbízás elmaradása nem teszi az alperesi magatartást jogellenessé. [19] Biztonsági felelősi munka korlátozásával kapcsolatban az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem tudta sikerrel bizonyítani, hogy a nagykövet a biztonsági felelősi munkakörében ellehetetlenítette volna. Rámutatott arra, hogy a felperes maga volt az, aki az ügyeleti és evakuálási tervet nem készítette el, így saját magatartása okán nem látta el a nagykövet utasítása szerinti biztonsági felelősi munkakörbe tartozó feladatokat. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes azt sem tudta sikerrel bizonyítani, hogy biztonsági incidens történt a munkáltatónál. [20] Az első beosztotti munka/feladatkörök korlátozásával kapcsolatban megállapította, hogy Küldött1 megbízása a jogszabályoknak megfelelt, így a felperes nem Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.250/2021/19 5 tudta bizonyítani, hogy az alperes ellehetetlenítette volna az első beosztotti munkaköre ellátásában. [21] Szabálytalanságkezelési vizsgálat indítványozásának eltussolásával kapcsolatban az elsőfokú bíróság Nagykövet1 tanúvallomását alapul véve megállapította, hogy pénztári hiányosságok miatt a központ részéről semmilyen fegyelmi vizsgálat nem indult. A szeptemberi pénztárnapló másfél hónap csúszással került felterjesztésre, amely nem a pénztárellenőr hatásköre, de minden a központ jóváhagyásával és tudtával történt. A felperes ugyanakkor a panaszleveleivel nem tartotta be a szolgálati utat. Az elsőfokú bíróság rögzítette, azt is, hogy a felperes által hivatkozott jogszabály, amely alapján a szabálytalanságot bejelentette
5. augusztus
6. napjától hatályát vesztette, de annak egyébként nincs is jelentősége, hogy milyen jogszabályi hivatkozással tette meg bejelentéseket. A perben nem volt vitatott, hogy a bejelentéssel összefüggésben szabálytalanság megállapításra nem került. [22] A teljes munkavégzés ellehetetlenítésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes nem tudta sikerrel bizonyítani, hogy az alperes intézkedett volna arról, hogy a hozzáférését letiltsák. [23] A bíróság megállapította, hogy a felperes a saját elhatározásából döntött úgy, hogy a jogviszonyát megszünteti, de az alperes jogellenes magatartását nem tudta bizonyítani. Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [24] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes kötelezését kérte a kereseti kérelemben foglaltak szerint, másodlagosan közbenső ítélet meghozatalát a jogalap körében, harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára utasítását kérte. [25] A felperes elsődlegesen azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem adott részére kellő kioktatást a bizonyítási teher körében, másrészt nem indokolta megfelelően, hogy a bizonyítási indítványainak miért nem adott helyt, harmadsorban pedig tévesen mérlegelt. [26] A munkaköri leírás átadásának elmulasztásával kapcsolatban álláspontja szerint irreleváns, hogy mi a gyakorlat az alperesnél, a munkaköri leírás átadásának elmulasztása jogellenesnek minősül. Hivatkozott arra, hogy a kihelyezési okiratban szereplő munkaköri Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.250/2021/19 6 leírás pusztán általánosságokat tartalmaz, így ezen mulasztás már a munkavégzés ellehetetlenítését eredményezte. [27] A pénztárellenőri megbízás kiállításának elmaradásával kapcsolatban hivatkozott arra, hogy sikeres pénztárellenőri vizsgát tett, mégpedig kiváló eredménnyel. Nem fogadható el az alperes azon védekezése, hogy a nagykövet megfelelő szakértelemmel rendelkező diplomata hiányában tartotta magánál a feladatot. A pénztárellenőri munkakör elvégzésének nem feltétele a konzuli vizsga, a kettő között nincs összefüggés. Az idegállapotával kapcsolatban való hivatkozás sem helytálló, mivel ha a nagykövet úgy ítélte meg, hogy alkalmatlan a munkavégzésre, akkor kezdeményeznie kellett volna az orvosi vagy szakértői vizsgálatát. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, mert nem is vizsgálhatta, figyelemmel arra, hogy nem volt illetékes a tekintetben, hogy a felperesnek a nagykövet gazdálkodására vonatkozó kijelentései megalapozottak voltak-e. [28] A biztonsági felelősi munka korlátozásával kapcsolatban előadta a felperes, hogy tisztázatlan munkaköri helyzetben a biztonsági felelősi poszt felelősségteljesen nem látható el. A nagykövettel való szakmai viták forrásai is a tisztázatlan feladat- és hatáskörök voltak. Ebben az esetben is a munkaköri leírás hiánya a jogszerűen végezhető munka korlátozását jelentette. Hivatkozott arra, hogy a nagykövettől semmilyen utasítást nem kapott szabályzatok, evakuálási terv elkészítésére, e körben bizonyítékot az alperes nem is terjesztett elő. [29] Fenntartotta, hogy a biztonsági incidens megtörtént, de azt a munkáltató nem vizsgálta ki, így az eljárása szabálytalan volt. [30] Az első beosztotti munka/feladatkör korlátozásával kapcsolatban előadta, hogy a probléma gyökere túlnyomó részben szintén a munkaköri leírás hiányára vezethető vissza. Amennyiben a nagykövet úgy látta volna, hogy tartósan munkavégzésre alkalmatlan idegállapotban van, kötelessége lett volna a felettese részére ezt jelezni. Sérelmezte, hogy bár a felperes kifejezetten indítványt terjesztett elő a diplomata státusz ellenőrzésére tanú3 vonatkozásában, azt az elsőfokú bíróság azt elutasította, és nem indokolta kellően. [31] A szabálytalanságkezelési vizsgálat indítványozásának eltussolásával kapcsolatban hivatkozott arra, hogy az alperes magatartása egyértelműen arra utalt, hogy nem kívánt foglalkozni a felperesi észrevételekkel. Előadta, hogy a KKM jogszabálytárában még azon KKM SzMSz volt feltüntetve, amelynek függelékére hivatkozott, így az alapján járt el. Indítványa időpontjában egyébként a hatályos jogszabályok szerint a bejelentése közérdekűnek minősült, melyet az érintett vezetőknek hivatalból is tudniuk kellett volna. [32] A teljes munkavégzés ellehetetlenítésével kapcsolatban előadta, hogy az elsőfokú bíróság kritika nélkül elfogadta az alperesi tényelőadást a levelezés letiltása körében. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.250/2021/19 7 Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság nem is adott megfelelő tájékoztatást arról, hogy miként igazolhatná a személyesen eljáró felperes azon állítását, hogy az intranet rendszerről és a belső levelezésről letiltásra került. E körben a felperes tudomására kellett volna hoznia, hogy szakértői bizonyításnak lehet helye. [33] A fentiek alapján a munkaköri leírás folytonos és következetes megtagadása egyértelműen jogellenes munkáltatói magatartásnak minősül, mely kapcsán az alperes a felperesnek kárt okozott. Fellebbezési ellenkérelem [34] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, annak helyes tényállása és érdemi döntése alapján. [35] Hivatkozott arra, hogy nem valósított meg joggal való visszaélést, mivel a felperes saját maga kérte a jogviszonyának a megszüntetését próbaidő alatt. De a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperes magatartása okán nem maradt volna más választása, mint a jogviszonya próbaidő alatt megszüntetése, és ezzel összefüggésben kára keletkezett. Az alperes sem közvetetten, sem közvetve nem kényszerítette ki a felperes felmondását, nem gyakorolt rá ilyen hatást, éppen ellenkezőleg a jogviszony fenntartása érdekében minden tőle telhetőt megtett. [36] Előadta továbbá, hogy a felperes kéthavi munkavégzést követően szüntette meg a jogviszonyát, nem vette figyelembe, hogy egy külképviselet megnyitása, rendszereinek felállása mivel jár, mit vár el tőle az alperes. Tisztában volt azzal, hogy a folyamatosan változó, ideiglenes körülmények között dolgoztak. A felperes a mindössze két hónapos kint tartózkodása során nem alkalmazkodott megfelelően, éppen ellenkezőleg alkalmazkodást követelt meg. Nem tetszettek neki a munkakörülmények, így a nagykövet otthonról dolgozást engedélyezett neki. A felperes a munkáltató utasításait megtagadta, feleségén keresztül fenyegetőzött, felszínes vizsgálódásokat követelt, számonkérte, majd megszüntette a jogviszonyát, ezzel nehéz helyzetbe hozva a még kialakuló félben lévő nagykövetség személyzetét. [37] Az alperes a munkaköri leírás vonatkozásában előadta, hogy a kinevezési okiratban már felsorolásra kerültek az ellátandó munkakörök, a kihelyezést követően a munkavégzés az alapján indult el. A munkaköri leírás tervezetét a gyakorlatban a nagykövettel egyeztetve a kihelyezett készíti el, majd az állomáshelyen leegyeztetett és a központba felterjesztett munkaköri leírást az illetékes területi főosztály, valamint az adott munkakör szakmai irányítását ellátó funkcionális főosztály véleményezi és a munkáltatói jogkört gyakorló helyettes államtitkár hagyja jóvá. A munkaköri leírás a véglegesítést követően kerül a kinevezési és kihelyező okiratokhoz csatolásra. Ezen gyakorlat a felperes Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.250/2021/19 8 esetében sem történt volna másképpen. A nagykövet egyértelmű utasítást adott a felperes részére, hogy kinél és hogyan érdeklődhet a munkaköri leírás elkészítésének folyamatáról, ahogyan Tanú1 tanú is kiemelte, „ha valaki felkérésre nem hajlandó elkészíteni a munkaköri leírását, az komoly problémát jelent”. [38] A pénztári ellenőri megbízás kiadásának elmaradásával kapcsolatban az alperes előadta, hogy a nagykövet ideiglenesen magához vonhat jogköröket, így nem történt jogellenes magatartás a munkáltató részéről. [39] Előadta, hogy a felperes számára elő lett irányozva a konzuli vizsga letétele, melyről ő maga is tudott, de annak nem tett eleget. [40] A biztonsági felősi munka korlátozásával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy nem a felperesnek kellett ellátnia a kintléte alatt felmerült biztonságtechnikai munkálatokat, erre a nagykövettől utasítást nem kapott. Ugyanakkor a feladatai közé tartozó szabályzatokat, terveket utasítás ellenére sem készítette el. [41] Az első beosztotti munka/feladatkörök korlátozása kapcsán tény, hogy az alperes fokozatosan kívánta ellátni feladatokkal a felperest, de nem jelenti azt, hogy a foglalkoztatási kötelezettségének ne tett volna eleget. [42] A szabálytalansági bejelentéssel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a felperes által, az államháztartás működési rendjéről szóló 217/
7. (XII.30.) Kormányrendeletre történő hivatkozás súlyos szakmaiatlanságra utal a felperes részéről, ugyanis pénztárellenőrként tisztában kellett volna lenni a hatályos szabályozással. A hivatkozott Kormányrendelet nem volt már hatályban a hivatkozás időpontjában. Ugyanez vonatkozik a KKM SzMSz-re is, az akkor hatályos Alperes1 Szervezeti és Működési Szabályairól szóló 19/
8. (VIII. 31.) KKM utasításnak ugyanis sem 9.számú melléklete, sem
9. számú függeléke nincs. [43] Az alperes előadta, hogy a helyettes államtitkár vizsgálatot indított, független szakértőket küldött ki a helyzet feltérképezésére, de semmilyen szabálytalanságot nem tártak fel. [44] A teljes munkavégzés ellehetetlenítése kapcsán hivatkozott arra, hogy a felperes ezen előadását nem tudta bizonyítani. A másodfokú bíróság döntése és jogi indokai Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.250/2021/19 [45] 9 A felperes fellebbezése megalapozatlan. [46] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen megállapította, a bizonyítási eljárást lefolytatta és az érdemi döntésével is egyetértett, ezért az elsőfokú ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló
10. évi III. törvény (Pp.) 253.§

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [47] A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán az alábbiakra mutat rá: [48] A Kttv. 167.§

(1)bekezdése szerint a munkáltató a kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszonyával összefüggésben okozott kárért, vétkességre tekintet nélkül, teljes mértékben felel. A

(4)bekezdés szerint a kormánytisztviselő bizonyítja, hogy a károkozás a kormányzati, szolgálati jogviszonyával okozati összefüggésben következett be. [49] A Kttv. 9. §

(1)bekezdése szerint a kormányzati szolgálati jogviszonyban és közszolgálati jogviszonyban a közös szolgálatának elsődlegessége alapján és a jó közigazgatásba vetett bizalom fenntartásának szem előtt kell eljárni. A

(2)bekezdés szerint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. [50] A Kttv.10. §

(1)bekezdése szerint tilos a joggal való visszaélés. E törvény alkalmazásával joggal való visszaélés, különösen, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet. [51] Kttv. 38.§

(1)bekezdése kimondja, hogy a kormányzati szolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre. [52] A Kttv. 43.§

(1)bekezdése szerint a kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a kormánytisztviselő

1. a)besorolásának alapjául szolgáló besorolási osztályt és fizetési fokozatot;
2. b)illetményét, annak a besorolás szerinti illetményéhez viszonyított beállási szintjét;
3. c)munkakörét és a meghatározott feladatkörét. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.250/2021/19 10 [53] A Kttv. 43.§

(4)bekezdése szerint a kinevezési okmányhoz csatolni kell a kormánytisztviselő munkaköri leírását. [54] A másodfokú bíróság kiemeli, hogy az irányadó jogszabályi rendelkezések alapján a felperesnek kellett bizonyítania a munkáltató károkozó magatartását, a jogellenességet, az okozati összefüggést és a kár összegszerűségét. Erre vonatkozóan – a felperes által nem vitatottan – az elsőfokú bíróság bizonyítási kioktatást adott. A munkaköri leírás átadásának elmulasztása [55] A felperes részére 2016.szeptember 20-án átadott kinevezési okirat tartalmazta a munkakörét, miszerint az „felkészülő első beosztott diplomata, konzul”. A munkáltató valóban nem adott át a felperes részére munkaköri leírást, de a kinevezési okmánya az irányadó jogszabályoknak megfelelően tartalmazta a munkakörét. [56] A Kommentár a közszolgálati tisztségviselőkről rögzíti, hogy a munkaköri leírás nem része a kinevezésnek, ahhoz csatolni kell. A kinevezés tartalmát a felek – bizonyos törvényi kivételekkel – csak közös megegyezéssel módosíthatják, a munkaköri leírásban viszont a munkáltató mérlegelésénél fogva vehet fel új feladatokat vagy hagyhat el másokat, mindaddig, míg a változások el nem érik azt a szintet, hogy már új munkakörről beszélhetünk. [57] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan döntött arról, hogy a munkáltató nem tanúsított olyan jogellenes magatartást, amely a kártérítési keresetet megalapozta. A felperes tisztában volt a munkakörével, a munkaköri feladataival. Az a körülmény, hogy a rövid munkavégzési időtartam alatt – két hónap – nem készült el a munkaköri leírása, nem bizonyítja azt, hogy a munkáltató kárt okozott a felperes részére. Ezen kívül értelmezhetetlen azon felperesi állítás, miszerint a munkaköri leírás átadásának elmulasztása károkozó magatartás lenne. A felperest terhelte ebben a körben is a bizonyítás, melynek azonban nem tett eleget. [58] A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy egyébként a felperes saját maga sem hivatkozott arra, hogy nem tudta volna, hogy melyek a munkaköri feladatai. A másodfokú bíróság egyetértett az alperes fellebbezési ellenkérelmében foglaltakkal, miszerint a munkaköri leírást egyébként is csak a rendszeresen ismétlődő alapvető feladatokat, kötelezettségeket tartalmazza. Ezenkívül a munkakör betöltője a munkáltató jogszerű utasítása esetén is köteles a munkakörhöz kapcsolódó eseti feladatokat is ellátni. Egyébként sem képezheti akadályát a munkavégzésnek a munkaköri leírás hiánya. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.250/2021/19 11 [59] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy nem kellett konzuli munkakört ellátnia, mivel az egyértelműen megjelölésre került a kinevezési okiratban. A konzuli munkakört azonban nyilvánvalóan nem láthatta el, mivel a konzuli vizsgát nem teljesítette sikeresen. A felperes állításaival ellentétben a kihelyezési okirat nem került módosításra, a konzuli munkakör nem került törlésre, a kihelyező okirat szerint a konzuli munkakör ellátásának kötelezettsége fennállt. Pénztárellenőri megbízás kiállításának elmaradása [60] Az elsőfokú eljárás során megállapításra került, hogy a felperes a sikeres pénztárellenőri vizsgát letette. Ugyanakkor az a körülmény, hogy a nagykövet ezen feladatkört még nem adta át a felperes részére, nem jelenti azt, hogy a munkáltató jogellenesen járt el. Olyan jogszabályi rendelkezést, amely a munkáltató ezen magatartását tiltaná, maga a felperes sem tudott megjelölni. A másodfokú bíróság teljeskörűen egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettségének eleget tett, tehát önmagában az, hogy egy munkaköri feladattal történő megbízás elmaradt, nem teszi az alperesi magatartást jogellenessé. Biztonsági felelősi munka korlátozása [61] Biztonsági felelősi munka korlátozásával kapcsolatban szintén a felperest terhelte a bizonyítási teher. A felperes állításával ellentétben Nagykövet1 tanú a biztonsági felelős munkakör kapcsán előadta, hogy a felperesnek szabályzatokat kellett volna alkotnia, így pl. evakuálási és ügyeleti tervezet, melyet a felperes arra hivatkozással utasított el, hogy nincs munkaköri leírása. Tanú1 tanú is elmondta, hogy a biztonsági felelősnek nincs semmilyen dolga a biztonságtechnikával, a biztonsági rendszer kiépítéséről tudhat. [62] A másodfokú bíróság kiemeli, hogy bár a felperesnek lett volna kötelezettsége az alperes jogellenes magatartásának bizonyítása, ezzel szemben éppen az alperes bizonyította azt, hogy a felperes nem tett eleget a munkáltató utasításának, azaz nem készítette el a munkaköri feladatai közé tartozó szabályzatokat és terveket. A felperes pedig ezzel ellentétes bizonyítást nem tudott tenni. [63] A biztonsági incidensre a felperes mind az alapeljárásban, mind a fellebbezési eljárásban hivatkozott, de azt konkrétan nem is jelölte , így is nem bizonyította, ennek következtében nem állapítható meg az alperes jogellenes magatartása. [64] Az első beosztotti munka/feladatkör korlátozásával kapcsolatban a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperes a foglalkoztatási kötelezettségének ne tett volna eleget. Az Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.250/2021/19 12 a körülmény, hogy a munkáltató Ügyvivő1 bízta meg a nagykövetség ügyvezetői teendőinek ellátásával, nem tekinthető jogellenes magatartásnak. A perben meghallgatott tanúk egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy a felperest folyamatosan bízták volna meg feladatokkal, de arra a rövid idő alatt – két hónap – nem került teljeskörűen sor, mivel a felperes saját maga kérte a jogviszonyának a megszüntetését. [65] Megalapozatlan a felperes azon hivatkozása, hogy a bíróság indokolatlanul utasította el Küldött1 vonatkozásában a diplomata státusz ellenőrzését, figyelemmel arra, hogy ez a per elbírálása szempontjából nem volt releváns. A bíróságnak nem azt kellett vizsgálnia, hogy Küldött1 alkalmas volt-e a nagykövetség ügyvezető teendőinek ellátására, hanem a felperes kártérítési kereseti kérelme körében kellett döntenie. A szabálytalansági kezelési vizsgálat indítványozásának eltussolása [66] A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy az alperes előadta és tanúkkal bizonyította, hogy a felperes szabálytalansági jelentésével kapcsolatban vizsgálatot rendelt el, mely azonban nem vezetett eredményre. E körben nem volt annak jelentősége, hogy milyen jogszabályi rendelkezéseket kellett figyelembe venni a panaszbejelentés kapcsán, kizárólag azt a körülményt kellett értékelni, hogy a felperes bejelentései nem vezettek eredményre. A másodfokú bíróság álláspontja szerint egyébként e körben megalapozatlan a felperesnek a kártérítés vonatkozásában tett előadása is, figyelemmel arra, hogy amennyiben szabálytalanság is történt volna a munkáltatónál, az a felperes vonatkozásában nem állapítható meg károkozó magatartásként. Teljes munkavégzés ellehetetlenítése [67] A teljes munkavégzés ellehetetlenítésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, miszerint a felperes nem tudta sikerrel bizonyítani, hogy az alperes intézkedett volna arról, hogy a hozzáférését letiltsák. E körben a másodfokú bíróság ismételten rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság teljeskörű bizonyítási kioktatást adott a felperes részére, miszerint a felperest terheli a bizonyítás mind a károkozó magatartás, a jogellenesség és az okozati összefüggés kapcsán. [68] A Pp. 164.§

(1)bekezdése kimondja, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítani, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A

(2)bekezdés szerint a bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt a törvény megengedi. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.250/2021/19 13 [69] A Pp. 3.§

(3)bekezdése kimondja, hogy a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik, a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége, törvény eltérő rendelkezése hiányában, a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. [70] A felperes a fellebbezésében előadta, miszerint kérte a bíróságtól, hogy kötelezze az alperest annak a dokumentumnak a csatolására, amelyben a hivatali e-mail címéhez és a KKM intranet hozzáférésének letiltását rendelték el. Az alperes azonban úgy nyilatkozott, hogy ilyen utasítás nem készült. [71] A másodfokú bíróság álláspontja szerint megalapozatlan a felperes szakértői bizonyításra vonatkozó hivatkozása. A felperes előadásának egyébként ellentmond az a tény, hogy folyamatosan e-maileket írt a munkáltatójának, - melyet ő maga is elismert-, melyeket a munkáltató meg is kapott. Amennyiben a felperes letiltásra került volna a levelezési rendszerről, akkor nyilvánvalóan ezen e-maileket sem tudta volna elküldeni a munkáltatónak. Rámutat a másodfokú bíróság arra, hogy a szakértő sem tudta volna azt érdemben megállapítani, hogy a munkáltató a felperes vonatkozásában bármilyen utasítást kiadott volna. [72] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen megállapította, abból logikus, okszerű következtetést vont le, a tanúk előadását és a bizonyítékokat megfelelően mérlegelte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási indítvány elutasítását megfelelően értékelte az elsőfokú ítéletben. E körben a másodfokú bíróság kiemeli, hogy az Alkotmánybíróság a 30/2014. (IX.30.) AB határozatában kimondta, hogy a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott, minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végsősoron is kötelező erővel történő értelmezése egyébiránt a bíróságok feladata. Záró rész [73] A fellebbezési eljárásban pernyertes alperes perköltség iránti igényt nem terjesztett elő, ezért a bíróság a perköltség tárgyában való határozathozatalt mellőzte a Pp. 78.§

(1)bekezdése alapján. [74] A felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, így a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése és

1. §-a alapján a fellebbezési illetéket az állam viseli. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.250/2021/19 14 [75] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 256/A. § f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [76] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 233.§-a zárja ki. Budapest,
2. március
3. dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Kovács Edit s.k. előadó bíró dr. Kulisity Mária s.k. bíró