← Magyarország

Pf.20005/2025/13 – Pécsi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma:

  1. A pernyertes fél a jogi képviselőjével kötött megállapodása alapján csak a jogi képviselet ellátásához szükséges díjazást számíthatja fel.
  2. A fellebbezés jogi képviselőtől származik, ha az ügyvéd elektronikus aláírásával ellátott beadványt az ügyvédi iroda cégkapujáról az iroda ügyvédjelöltje nyújtja be elektronikus úton. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.V.20.005/2025/
  3. Az I. rendű felperes: felperes1 (cím1) A II. rendű felperes: felperes2 (cím2) A felperesek képviselője: ügyvédi iroda (ügyintéző: Dr. Németh Péter ügyvéd cím3) Az alperes: alperes1 (cím4) Az alperes képviselője: ügyvédi iroda1 (ügyintéző ügyvéd1 ügyvéd, cím5) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: az alperes (
  4. sorszám alatt) A per tárgya: taggyűlési határozat hatályon kívül helyezése Az elsőfokú bíróság: Zalaegerszegi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 6.P.20.353/2024/
  5. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét kijavítja annyiban, hogy az alperes helyesen az I. és a II. rendű felperesek javára köteles együttes elsőfokú perköltség megfizetésére. Az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében megváltoztatja, és az alperest terhelő, az I. és II. rendű felperesek javára fizetendő együttes elsőfokú perköltség összegét 630.625 (hatszázharmincezer-hatszázhuszonöt) forintra leszállítja. Kötelezi az I. és a II. rendű felperest, hogy fizessenek meg alperesnek tizenöt napon belül személyenként 159.780 (százötvenkilencezer-hétszáznyolcvan) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.005/2025/13 2 Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű felperes az alperes alperes1 tagja, a helység1 helyrajzi szám1, helyrajzi szám2, helyrajzi szám3, helyrajzi szám4, helyrajzi szám5, helyrajzi szám7, helyrajzi szám6, helyrajzi szám8, helyrajzi szám9 erdő művelési ágú ingatlanokban tulajdonjoggal rendelkezik, a helység1 helyrajzi szám1 hrsz-ú erdőben 6366/11070, a helyrajzi szám2 hrsz-ú erdőben 1/1, a helyrajzi szám3 hrsz-ú erdőben 1/1, a helyrajzi szám4 hrsz-ú erdőben 406/4475, a helyrajzi szám5 hrsz-ú erdőben 3818/4213, a helyrajzi szám7 hrsz-ú ingatlanban 1622/2456, a helyrajzi szám6 hrsz-ú erdőben 8688/131736, a helyrajzi szám8 hrsz-ú erdőben 8712/252294, helyrajzi szám9 hrsz-ú erdőben 11832/159000 hányadban tulajdonos, azaz a helyrajzi szám1, helyrajzi szám2, helyrajzi szám3, helyrajzi szám5, helyrajzi szám7 hrsz-ú ingatlanokban kizárólagos, illetve többségi tulajdonos. A II. rendű felperes a helység1 helyrajzi szám8 hrsz-ú erdőben 2832/252294 hányadban tulajdonostárs. A felperesek keresetükben az alperes
  6. február
  7. napján kelt 1/
  8. (02.27.) számú határozatának hatályon kívül helyezését kérték a határozathozatalra vonatkozó szabályok megsértése miatt. Az alperes a kereset teljesítését nem ellenezte, ugyanakkor kérte, hogy a bíróság a felpereseket marasztalja a perköltségben, hivatkozva a Pp. 86.§ és a Ptk. 1:3.§

(1)bekezdésére, azzal, hogy amennyiben a felperesek a perindítás előtt közlik az alperessel, hogy a perrel érintett határozatot jogszabálysértőnek tartják, az alperesnek lehetősége lett volna a perindítási határidő lejárta előtt jogszerű határozat hozatalára. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a alperes1
  1. február
  2. napján kelt 1/
  3. (02.27.) számú határozatát hatályon kívül helyezte. A kereseti illetéket 3.600 forintra mérsékelte, feljogosította a felperest 32.400 forint illeték visszaigénylésére. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2.085.166 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság a kereset, az ellenkérelem és a felek egyéb nyilatkozatai figyelembevételével a Polgári Törvénykönyvről szóló
  4. évi V. törvény 3:35-37.§, az erdőbirtokossági társulatról szóló
  5. évi XLIX. törvény 36.§ és a Társulat alapszabálya alapján hozta meg ítéletét. A mérsékelt összegű illetékből, valamint a felperesi jogi képviselő munkadíjából és készkiadásokból álló perköltség viselésére a polgári perrendtartásról szóló
  6. évi CXXX. törvény (Pp.) 83.§
(1)bekezdése alapján az alperest kötelezte megállapítva, hogy – hivatkozása ellenére – az alperes a perre okot adott. Az alperes jogi képviselőjének ügyvédi munkadíját a költségjegyzékében felszámított összegben állapította meg, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdésében foglaltak és a csatolt megbízási szerződés alapján. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. A fellebbezést az ügyvédi iroda1 cégkapujáról elektronikus úton nyújtották be. A P20-22-02 űrlap 1.
  1. (Fellebbezés/Ellentmondás indoka) „Mellékletként csatolva” nyilatkozatot tartalmaz. Az Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.005/2025/13 [9] [10] [11] [12] [13] [14] 3 űrlaphoz mellékletként csatolták a fellebbezést tartalmazó okiratot, az alperes és az ügyvédi iroda1 közt létrejött megbízási szerződést és a jogi képviselő részére adott meghatalmazást. Az elektronikus dokumentumokhoz csatolt fájl szerint „A Szolgáltató a Központi Azonosítási Ügynökön (KAÜ) keresztül elérhető azonosítási szolgáltatást vette igénybe annak megállapítására, hogy a csatolt eredeti elektronikus dokumentum név ügyféltől származik.” A fellebbezésében az alperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és az általa az I. és II. rendű felpereseknek fizetendő perköltség összegének 630.625.- forintra történő leszállítását, valamint a felpereseknek a másodfokú eljárásban felmerülő perköltsége egyetemleges megfizetésére kötelezését kérte. Perköltségként a jogi képviselője megbízási díját számította fel 160.000 Ft + Áfa összegben. A fellebbezésére lerótt 116.363 forint fellebbezési eljárási illetéket. Fellebbezése indokolásában kifejtette, hogy a fél a jogi képviselőjével tetszőleges ügyvédi megbízási díjban állapodhat meg, és óradíjas megállapodás alapján korlátlanul fizethet jogi képviselőjének megbízási díjat az elszámolt ügyvédi munkaórák alapján. Az ellenérdekű félre terhelhető díjak, költségek tekintetében azonban ennek korlátja a 32/
  2. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet)
  3. §
(2)bekezdése, amelynek értelmében az
(1)bekezdés alapján felszámított munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság döntését indokolni köteles. Utalt a kialakult gyakorlatra, amely szerint a bíróság az ügyvédi munkadíj összegének megállapításánál a perben kifejtett ügyvédi tevékenységet, annak időszükségletét, a jogvita jellegét, az ügy bonyolultságát, a beadványok számát, terjedelmét, tartalmát, az azok elkészítéséhez szükséges időtartamot, a tárgyalási napok számát, mindezek alapján összességében a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységet és azok időszükségletét veszi figyelembe [Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.189/2023/
  1. számú határozata]. Hivatkozott továbbá a Kúria Pfv.20.887/2023/
  2. számú határozatának a mérséklés körében kifejtett indokaira is. A felperesek perköltségigényét nyilvánvalóan eltúlzottnak tartotta, a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység és a felszámított munkadíj között aránytalanság miatt a munkadíj mérséklését tartotta szükségesnek. Hangsúlyozta, hogy a Kúria álláspontját nyilvánvalóan nem azért fogalmazta meg, hogy a peres felek jogi képviselői olyan észszerűtlen mennyiségű ügyvédi órát számoljanak fel, melynek tényleges felmerülése a bíróság által nem csak, hogy nem ellenőrizhető, hanem azok felmerülése az ügy jellegéből, tárgyából, az elkészült iratból következő munkaigényhez mérten, a józan ész szabályai szerint kifejezetten életszerűtlen, célszerűtlen és biztosan felesleges. Kiemelte, hogy a felperesek jogi képviselője a csatolt költségjegyzékhez mellékelt táblázatos kimutatás
  3. tételére, a kereset elkészítéséhez szükséges időtartamra 57 ügyvédi órát számított fel. A keresetlevél tizennégy oldalas, amely tartalmazta a petitumot, a keresettel támadott határozat hatályon kívül helyezése iránti kérelmet, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, az irányadó jogszabályok és alperes Alapszabályának megjelölését 3 oldal, a tényállást 2 oldal, a jogi érvelést 4,5 oldal, az ideiglenes intézkedés iránti kérelem indokolását 1 oldal terjedelemben, valamint a bizonyítékok megjelölését, és egyéb sablonos rendelkezéseket. A keresetlevél kapcsán felszámított 57 óra a józan ésszel nyilvánvalóan ellentétben áll, az kirívóan eltúlzott, figyelemmel arra is, hogy az ügy megítélése nem bonyolult. Álláspontja szerint a keresetlevél összeállítható és benyújtható volt legfeljebb 8-12 óra alatt a keresetlevél vonatkozásában így összesen legfeljebb 12 ügyvédi óra felszámítására jogosultak a felperesek, mely a megbízási szerződésben szereplő 25.000 Ft/óra + Áfa megbízási díjjal számolva 381.000 forint. A költségjegyzék többi tételét elfogadva, felperesek jogos perköltségigényét így mindösszesen 630.625 forintban fogadta el és kérte megállapítani. Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.005/2025/13 [15] [16] [17] [18] [19] 4 A felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és az alperes másodfokú perköltségben való marasztalására irányult. Álláspontjuk szerint – figyelemmel az ügy és a kereset előkészítésének körülményeire, a keresethez vezető előkészítő munka volumenére - megalapozott és érdemben helyes az elsőfokú döntés. Hangsúlyozták, hogy az elsőfokú eljárásban az alperes a felperesi költségfelszámítást nem vitatta, azt nem találta eltúlzottnak azt első ízben a fellebbezésben tette meg, amely a Pp. 373.§
(3)bekezdésére figyelemmel elkésett, hatályos nyilatkozatnak nem tekinthető, a másodfokú bíróság azt a Rendelet 2.§
(2)bekezdése alapján nem mérsékelheti. Érdemi vizsgálat esetén utalt arra, hogy a felperesi jogi képviselő az alkalmazásában álló további két ügyvéd bevonásával arra kényszerült a keresetlevél összeállításához, hogy kidolgozza és tisztázza az alperesnek az írásbeli döntéshozatal kezdeményezésekor és a döntéshozatalkor fennálló tagsági viszonyait, fel kellett tárnia a korábbi alperesi tagjegyzék hiányosságait, tisztáznia kellett a tulajdonosi kört, a bekövetkezett tulajdonosváltozásokat, össze kellett vetnie a szavazás alapját képező tagjegyzéket és az aktuális állapotot tartalmazó tulajdoni lapokat a szavazásban részt vevő vagy részt nem vevő erdőtulajdonosok személyének és számának megállapítása érdekében, össze kellett vetnie a feladóvevényeket, az aláírt szavazólapokat, a szavazatszámlálást, ellenőriznie kellett a szavazás érvényességét, a határidők megtartását, a szavazás lefolytatását és a megállapított eredményt. A döntéshozatal kezdeményezésekor és a döntéshozatalkor fennálló tulajdonosi viszonyok pusztán a tulajdoni lapokból nem voltak megismerhetők, a felperesi jogi képviselőnek kellett személyenként felderíteni, hogy a tulajdonostársakat, de facto mikor rögzítették tulajdonosként az ingatlannyilvántartásban. Állította, hogy ekkora volumenű munka 8-12 óra alatt nem végezhető el. Hivatkozott arra is, hogy a bíróságnak a perköltség mérséklése körében végzett aránytalansági vizsgálata az ügyvéd munkájának tartalmi megítélésére nem terjedhet ki. Az alperes az ellenkérelemre tett észrevételében rámutatott, hogy a Pp. 373.§
(1)-
(3)bekezdései adott esetben nem relevánsak. Kiemelte, hogy ellenkérelmében kérte a perköltségben marasztalása iránti kereseti kérelem elutasítását, ezáltal vitatta a felperesek által felszámított perköltség összegét is. Utalt arra, hogy a tulajdoni lapokon található bejegyzések dátumából – a földhivatali ügyintézési határidő figyelembe vételével – szinte minden esetben megállapítható, hogy a bejegyzésre a közgyűlés időpontjában sor került-e, illetve, hogy a tagjegyzékben szereplő és a tulajdoni lapon is szereplő tulajdonosok esetében a felperesek jogi képviselője által említett vizsgálat szükségtelen volt, továbbá, hogy a kereset előterjesztéséhez szükségtelen volt az alperes összes tulajdonosa tagsági jogviszonya keletkezésének, törlésének időpontját felderíteni, elég lett volna a felperesek jogi helyzetével foglalkozni. A tulajdoni lapok az ingatlannyilvántartás közhitelességére tekintettel tartalmazták az egyes ingatlanok tulajdonosait és a bejegyzés dátumát, amelyből következik, hogy a bejegyzett tulajdonosok az erdőbirtokossági társulat tagjai is a társulathoz tartozó földek vonatkozásában. Álláspontja szerint a felperesi jogi képviselő által kifejtett tevékenység nagy része szükségtelen volt ahhoz, hogy a keresetet előterjeszthesse. Az felperesek kérték a fellebbezés visszautasítását is. Arra hivatkoztak, hogy az alperes fellebbezése hatálytalan nyilatkozatnak tekinthető, mert a fellebbezésnek – mint a Pp. 608.§
(1)bekezdése szerint kötelezően elektronikus úton előterjesztendő iratnak – a digitális aláírója és benyújtója az azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítésről kiállított igazolás szerint nem ügyvéd1 ügyvéd, hanem név ügyvédjelölt, aki a Pp. 75.§
(1)bekezdése értelmében a jogi képviseletre kötelezett fél nevében kizárólag az iratok megtekintése, azokról másolat kérése vagy készítése érdekében járhat el, az ügyvédjelölt nem volt jogosult arra, hogy az alperes nevében elektronikus úton az alperes nevében fellebbezést terjesszen elő. Ezért a Pp. 74.§
(1)és
(3)bekezdése alapján kérték a fellebbezés visszautasítását. Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.005/2025/13 [20] [21] [22] [23] 5 Az alperes észrevételében előadta, hogy név az ügyvédi iroda1 ügyvédjelöltje és cégkapumegbízottja, iratot elektronikusan az ügyvédi iroda nevében tud benyújtani. A benyújtás során a hitelesítő funkció kizárólag az űrlapot hitelesíti, magát a beadványt nem. A beadvány, vagyis a fellebbezés pedig azonosítható módon tartalmazza az ügyben eljáró ügyvéd1 ügyvéd azonosítható aláírását, illetve bélyegzőjének lenyomatát, melyet az észrevétel elektronikus aláírásával is szintén a sajátjának ismert el. Álláspontja szerint a jogi képviseletet ellátó ügyvédi iroda által készített és aláírt beadvány elektronikus úton benyújtása során az ügyvédi iroda munkatársai által – különösen cégkapu megbízottként – kifejtett pusztán technikai tevékenység nem minősül a képviselet ellátásának, és ettől nem válik a beadvány előterjesztőjévé a cégkaput kezelő ügyvédjelölt. A másodokú bíróság az alperest tájékoztatta arról, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 114.§
(3)bekezdése szerint ügyvédi vagy kamarai jogtanácsosi képviselet esetén – ha a törvény papír alapú benyújtást lehetővé tesz – az ügyvédnek vagy a kamarai jogtanácsosnak a beadvány első példányát eredeti aláírásával kell ellátnia, egyébként a beadvány első példányát az e törvény szerint meghatározott teljes bizonyító erejű magánokirati formának megfelelően kell elkészíteni. A Pp. 325.§
(1)bekezdése szerint teljes bizonyító erejű a magánokirat, ha
  1. f)az elektronikus okiraton az aláíró a minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírását vagy bélyegzőjét helyezte el, és – amennyiben jogszabály úgy rendelkezik – azon időbélyegzőt helyez el,
  2. h)olyan, törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott szolgáltatás, vagy zárt rendszerben alkalmazott, tanúsított bizalmi szolgáltatás keretében jött létre, ahol a szolgáltató az okiratot a kiállító azonosításán keresztül a kiállító személyéhez rendeli és a személyhez rendelést a kiállító saját kezű aláírására egyértelműen visszavezethető adattal együtt vagy az alapján hitelesen igazolja; továbbá a szolgáltató az egyértelmű személyhez rendelésről kiállított igazolást elektronikus dokumentumba kapcsolt, elválaszthatatlan záradékba foglalja és azt az okirattal együtt legalább minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus bélyegzővel és minősített időbélyegzővel látja el,
  3. i)– törvény eltérő rendelkezése hiányában – a kiállító szóbeli nyilatkozatát a Dáptv. szerinti elektronikus ügyintézést biztosító szerv vagy a szolgáltatás használatára jogosult egyéb szerv a Kormány rendeletében meghatározottak szerint mesterséges intelligenciával támogatott szolgáltatás szerint írásbeli formátumba alakította, az írásbeli formátumba alakított nyilatkozat tervezetét a kiállító jóváhagyta, és dokumentum a Kormány rendeletében meghatározottak szerint hitelesítve lett,
  4. j)a dokumentumot Dáptv. szerinti digitális szolgáltatás nyújtása során a digitális állampolgárság szolgáltató hitelesítette. A Zalaegerszegi Törvényszék 6.P.20.353/2024/18. számú ítélete ellen az alperes által 19. sorszám alatt benyújtott fellebbezés a Pp. idézett rendelkezéseinek nem felel meg. A fellebbezés és a mellékelt, elektronikus dokumentummá átalakított dokumentumok aláírója az AVDH bélyegző szerint név ügyvédjelölt, aki a fellebbezés benyújtására a Pp. 75.§
(3)bekezdésére figyelemmel nem jogosult. A másodfokú bíróság ezért felhívta az alperes jogi képviselőjét a Pp. 115.§
(1)bekezdése alapján arra, hogy a fellebbezését nyolc napon belül elektronikus úton, a Pp. 325.§
(1)bekezdése szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratban nyújtsa be. A felhívásra az alperes jogi képviselője a fellebbezést, a megbízási szerződést és a meghatalmazást ügyvéd1 ügyvéd elektronikus aláírásával ellátva benyújtotta. Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.005/2025/13 [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] 6 A felperesek álláspontja szerint a hiánypótlási felhívásnak nem lett volna helye. név ügyvédjelölt a fellebbezés benyújtására nem volt jogosult, a fellebbezés nem jogi képviselőként eljárni jogosult személytől származik. Ezért a fellebbezést a Pp. 74.§
(3)bekezdése alapján hiánypótlásra felhívás nélkül vissza kellett volna utasítani. A Pp. 608.§
(1)és
(2)bekezdése nem csak azt a követelményt támasztja, hogy a beadvány teljes bizonyító erejű elektronikus okirat legyen, hanem a benyújtásra vonatkozóan is kötelező szabályt ír elő. Utalt arra, hogy az elektronikus aláírással ellátott beadványokat is név nyújtotta be. A másodfokú bíróság a fellebbezést érdemben bírálta el a következőkre tekintettel: A Pp. 65.§ a) pontja szerint a perben meghatalmazottként eljárhat az ügyvéd és az ügyvédi iroda. Az alperes nem ügyvéd1 ügyvédet, hanem az ügyvédi iroda1t hatalmazta meg a perbeli képviseletre. A fellebbezést az ügyvédi iroda cégkapujáról a cégkapu használatára jogosult személy nyújtotta be, ezért tévesen hivatkoztak a felperesek arra, hogy a fellebbezés nem jogi képviselőtől származik. A fellebbezés azonban nem felelt meg a Pp. 114.§
(3)és 325.§
(1)bekezdése szerinti követelményeknek, mert azt nem a fellebbezés előterjesztésére jogosult személy írta alá elektronikusan. A Pp. 115. §
(1)bekezdése szerint, ha a beadvány nem felel meg e törvény rendelkezéseinek, vagy más okból kiegészítésre vagy kijavításra szorul, a bíróság, e törvény eltérő rendelkezése hiányában, rövid határidő tűzésével, a hiányok megjelölése mellett – indokolt esetben a beadvány visszaadásával – hiánypótlásra hívja fel a felet. Ezért hívta fel a másodfokú bíróság az alperest hiánypótlásra. A fellebbezés hiányát az alperes pótolta. A hiánypótlást követően kétséget kizáróan megállapítható, hogy a fellebbezés ügyvéd1 ügyvédtől származik, a fellebbezést nem kell visszautasítani. A fellebbezés megalapozott. Az alperes fellebbezésében és a másodfokú eljárás során ellenkérelmét nem változtatta meg, ellenkérelmében is kérte a perköltségben marasztalása iránti kereseti kérelem elutasítását, ezáltal vitatva a felperesek által felszámított perköltség összegét is. Nem állított új tényt és nem terjesztett elő új bizonyítási indítványt sem az alperes a fellebbezésében, ezért a felperesek megalapozatlanul hivatkoztak fellebbezési ellenkérelmükben a Pp. 373.§
(1)-
(3)bekezdéseinek megsértésére. A Rendelet 2. §
(1)bekezdése szerint az ügyvéd által képviselt fél ügyvédi költségként
  1. a)a fél és az ügyvéd között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíj, valamint
  2. b)a fél által ügyvédje részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások együttes összegét számíthatja fel. A
(2)bekezdés értelmében az
(1)bekezdés alapján felszámított munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság döntését indokolni köteles. A Kúria Pfv.20.887/2023/
  1. számú határozata szerint a bíróságnak a perköltségviselésről való rendelkezését, amennyiben az ügyvédi munkadíj mérsékléséről dönt, a mérséklés indokaira kiterjedően indokolnia kell. A felszámított perköltség mérséklésénél az indokolási kötelezettség azt jelenti, hogy a bíróságnak az adott ügy konkrét peradataival kell megindokolnia a Rendelet
  2. §
(2)bekezdésében foglalt feltételeken alapuló mérséklést. A bíróságnak tehát tartalmi elemzéssel részletesen alátámasztva ki kell térnie arra, hogy az ügyvéd tényleges tevékenysége miért aránytalan (hány tárgyaláson nem vett részt és nem gondoskodott helyettesről, melyik periratával késlekedett, mikor nem tett eleget a bíróság felhívásának), az óradíjon alapuló elszámolás esetén óradíja miért kirívóan ellentétes a piaci viszonyokkal vagy a józan ésszel, illetve a kimunkált, a peres eljárásra fordított idő miért aránytalan a felszámítotthoz képest, az egyösszegű munkadíj miért nem arányos. Nincs helye konkrétumok nélküli általánosságoknak, mert az ellentétes a bíróság indokolási kötelezettsége előírásával és a tisztességes eljárás eljárásjogi alapelvével. Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.005/2025/13 [32] [33] [34] [35] [36] [37] 7 Az elsőfokú bíróság nem látta aránytalannak a felperesek által felszámított ügyvédi munkadíj összegét, nincs azonban akadálya annak, hogy a fellebbezés folytán eljárva a másodfokú bíróság megvizsgálja, hogy a felperesek jogi képviselője által elvégzett ügyvédi munka arányban áll-e a felszámított munkadíjjal. A másodfokú bíróság egyetértett azzal fellebbezési hivatkozással, hogy a keresetlevél kapcsán felszámított 57 óra munkaidő szükségtelen, tekintve, hogy a kereset megalapozottságához nem lett volna szükség az alperes teljes tagságának tagsági viszonyainak feltárására, elegendő lett volna a felpereseket érintő szabálytalanságok igazolása, hiszen a döntéshozatalban részt venni jogosult egyetlen taggal szembeni jogszabálysértés is megalapozza a határozat jogszabálysértő volta miatti hatályon kívül helyezését. Egyetértett a másodfokú bíróság azzal is, hogy ennek fényében a fellebbezésben írt 12 óra munkaráfordítás a keresetlevél összeállításhoz elegendő lett volna, így az ezt meghaladóan felszámított munkaórák utáni ügyvédi munkadíj összege olyan szükségtelen költség, ami az ellenérdekű félre pernyertesség esetén sem hárítható át. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 389.§-a folytán alkalmazandó Pp. 383.§
(3)bekezdése alapján a Pp. 370.§
(1)bekezdése szerinti korlátokon belül a fellebbezésnek megfelelően változtatta meg. A másodfokú bíróság észlelte, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező része a perköltségviselés körében elírást tartalmaz, mert a pernyertes I. és II. rendű felperesek helyett a „felperes” javára ítélte meg az elsőfokú bíróság a felperesek által felszámított elsőfokú perköltséget, ezért az elsőfokú ítéletet ebben a részében a Pp. 353.§-a alapján hivatalból kijavította. A sikeres fellebbezés folytán a Pp. 83.§
(1)bekezdése alapján a felperesek kötelesek az alperes másodfokú perköltségének megfizetésére, amely az alperes által lerótt fellebbezési eljárási illetékből, valamint az alperes jogi képviselőjének ügyvédi munkadíjából áll, és amelynek mértékét a másodfokú bíróság a Rendelet 2.§
(1)bekezdés a) pontja és a csatolt megbízási szerződés alapján állapította meg. Pécs,
  1. június
  2. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, dr. Berki Csilla s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.