Bf.205/2021/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettében. [2] Ezért őket személyenként 5 év 6 hónap, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. [3] A szabadságvesztés büntetések tartamába beszámította a vádlottak által előzetes fogvatartásban és bűnügyi felügyeletben töltött időt. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napban jelölte meg. [4] A II.r. vádlott vonatkozásában elrendelte az Ózdi Járásbíróság 3.Bpk.456/2016/

1. számú végzésében kiszabott 6 hónap, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetés végrehajtását. [5] A III. r. és a IV. r. vádlottakat az ellenük társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.205/2021/7/V. 2 [6] Rendelkezett továbbá a nyomozás során lefoglalt dolgokról, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről [7] Az ítélet ellen aI.r. vádlott és védője elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodsorban bizonyítottság hiányában történő felmentésért, vagylagosan a büntetés enyhítése végett, az II.r. vádlott és védője elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. [8] Az ügyészség az ítéletet valamennyi vádlott tekintetében tudomásul vette, így a III.r. és IV.r. vádlottak tekintetében elsőfokon jogerőre emelkedett. [9] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.202/2018/
2. számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta. Indítványozta, hogy a Debreceni Ítélőtábla az ítéletet tanácsülésen, a jogi indokolás kiegészítését követően hagyja helyben. [10] Az I. rendű vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan. Rámutatott, hogy az I. számú és II. számú tanúként megjelölt személyek szavahihetősége megkérdőjelezhető. Mindkét tanú a bántalmazók között megnevezte a III. rendű vádlottat, annak ellenére, hogy ő bizonyítottan .... tartózkodott annak időpontjában. Így e tanúk az elkövető személye tekintetében valótlan tartalmú vallomást tettek. Az I. számú tanú magának is ellentmondó vallomásokat tett "..." és "..." bántalmazásban való részvétele tekintetében. A vádlott társak az eljárás során nem tettek ...... I. rendű vádlottra nézve terhelő vallomást. ...... sértett emlékezete az elszenvedett sérülések miatt pontatlan, a kommunikációban akadályoztatott. A sértett vallomásainak elemzése alapján megállapította, hogy az I. rendű vádlott bűnösségének alátámasztására azok nem alkalmasak. Az igazságügyi genetikai szakértő véleményében foglaltakra sem lehet alapítani e vádlott büntetőjogi felelősségét. A szakértő a biológiai nyomok keletkezésének vagy átkerülésének módjáról és idejéről sem kategorikus véleményt, sem számszerű valószínűsítést nem tudott adni. [11] A bizonyítékok ezeknek megfelelő értékelése, a vádlott nyomozati szakban tett tagadó vallomása és a tárgyalási szakban tett nyilatkozatai, észrevételei alapján kérte, hogy az ítélőtábla eltérő tényállást állapítson meg, és az I. rendű vádlottat az ellene emelt vád alól mentse fel. Másodlagosan a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés lényeges enyhítését indítványozta, elsősorban az igen jelentős időmúlásra tekintettel, mely alatt a vádlott személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés hatálya alatt is állt. [12] A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában a
3. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.)
4. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. Ennek megfelelően az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki és milyen okból fellebbezett (teljes revízió). A Be.-ben főszabály a teljes körű felülbírálat, azonban a törvény a korlátozott Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.205/2021/7/V. 3 fellebbezéshez igazodva megteremti a részleges revíziót is büntetőjogi főkérdésekben (pl. szankció). Jelen esetben a védelmi fellebbezések a megállapított tényállást és a bűncselekmény minősítését is támadták, ezért a korlátozott felülbírálatnak eljárási akadálya volt, ami kötelezően teljes revíziót vont maga után. [13] A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le. Nem vétett sem abszolút eljárási szabálysértést [Be.608. §

(1)bekezdés a-f) pont], sem olyan relatív perjogi hibát [Be.609. §

(1),

(2)bekezdés], mely az érdemi felülbírálatot kizárná, vagy amelynek kiküszöbölésére bizonyítást kellene felvenni. Ilyenre a védelmi perorvoslatok nem is hivatkoztak. [14] A törvényszék a Be. 163. §

(1),

(2),

(3)bekezdésében írt ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, és alapvetően megalapozott tényállást [Be. 561. §

(3)bekezdés c pont] állapított meg, amely csak az I. r. vádlott előéleti adataival kapcsolatban volt pontatlan, miként arra a fellebbviteli főügyészség az átiratában helyesen hivatkozott [Be. 561. §

(3)bekezdés b) pont]. A megalapozatlanság csak részbeni, amit a másodfokú bíróságnak ki kellett küszöbölnie. A bizonyítást igénylő tények a történeti tényállás részét alkotják, ezért azok hiányossága megalapozatlanságnak minősül. A jelen ügyben teljes volt a felülbírálat, így csak elvi jelentősége van, de szükséges a kiemelés, mert a korlátozott felülbírálatnál e tények kötöttek, és a másodfokú eljárásban még hibás megállapításuk esetén sem orvosolhatók. Ezzel szemben a vádlottak személyi körülményeire, korábbi büntetéseire vonatokozó, elsősorban nem bizonyítást, hanem megállapítást igénylő tények nem a történeti tényállás részei, ezért kötöttség nélkül módosíthatók (Kúria Bfv.I.611/2019/10.). [15] Az ítélőtábla ezért a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjában írt jogkörében, az ügyiratok tartalma alapján a tényállás részének nem minősülő, de az ítélet részét képező korábbi büntetéseket érintő tények tekintetében pontosítja. Az I.r. vádlott a ... Városi Bíróság 5.Bk.63/2009/

1. számú összbüntetési ítéletével megállapított szabadságvesztés büntetéséből feltételes kedvezménnyel nem
2. július
3. napján, hanem
4. július
5. napján szabadult. [16] Az elsőfokú bíróság a vádlottak tagadásával, illetve egymásnak és önmaguknak ellentmondó vallomásaival szemben az eljárás során beszerzett és a tárgyalás anyagává tett személyi, okirati és tárgyi bizonyítékokat és szakértői véleményt okszerűen, a logika törvényei szerint, kifogástalanul értékelve kétséget kizáró módon állapította meg, hogy a fellebbezéssel érintett terheltek bántalmazták úgy a sértettet, hogy ennek következtében közvetett életveszélyes állapotba került, és maradandó fogyatékosságot, valamint súlyos egészségromlást is elszenvedett. [17] A felmentésre irányuló védelmi fellebbezések a bizonyítékok törvényes értékelésének támadásán keresztül vitatták a tényállás megalapozottságát, ezért az eljárási törvény kizáró rendelkezése folytán eredményre nem vezethettek. Az I. rendű vádlott védője bár kifejezetten megalapozatlanságra hivatkozott, valójában a tanúk vallomásának és a szakértői véleményeknek egy, a törvényszékétől eltérő értékelését, ennek folytán eltérő tényállás megállapítását indítványozta. Ennek megfelelően az általa felvetettek egyértelműen az elsőfokú bíróság mérlegelését támadták. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.205/2021/7/V. 4 [18] A tények megállapítása elsődlegesen az elsőfokú bíróság feladata. A Be.
6. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan. A Be. 592. §-a írja le a megalapozatlansági okokat. Az

(1)bekezdés szerint az elsőfokú bíróság ítélete akkor teljes egészében megalapozatlan, ha nem állapít meg tényállást, vagy a tényállás teljes egészében felderítetlen. Jelen ügyben ez fel sem merülhet. A Be. 592. §

(2)bekezdése szerinti részleges megalapozatlanságról sem beszélhetünk, mivel a tényállás teljes körű, az a bizonyítást érintő iratok tartalmával összhangban áll, és részbeni felderítetlenség, továbbá helytelen következtetés sem érhető tetten. [19] A törvényszék a bizonyítékok értékelése során mérlegelési hibát nem vétett, indokolási kötelezettségét is megfelelően teljesítette. Nem kerülte meg a sértett illetve a tanúk vallomásai kapcsán feltárható ellentmondásokat, azonban helytálló indokolással mutatott rá, hogy azok nem eredményezhetik e bizonyítási eszközökből nyerhető bizonyítékok elvetését. A védő által hivatkozott azon tényből, hogy a III.r. és a IV.r. vádlottak felmentésére került sor, nyilvánvalóan kitűnik, hogy sem a vádhatóság, sem pedig az elsőfokú bíróság nem törekedett a vádlottak feltétlen elítélésére. Csak azon - fellebbezéssel érintett -vádlottak bűnösségének megállapítására került sor, akik esetében a sértett és a tanúk vallomásai, valamint a tárgyi bizonyítási eszközök és a szakértői vélemények egymást alátámasztották, és a bűncselekményben való részvételét kétséget kizáró módon bizonyították. Mindezek miatt az ítélőtáblának a tényállás felülmérlegelésére törvényes lehetősége nem volt. [20] A perorvoslattal érintett vádlottak bűnösségére vont következtetés okszerű, cselekményeik minősítése az anyagi jogi szabályoknak megfelelő. [21] Amint arra a fellebbviteli főügyészség is rámutatott, az emberi testnek vannak olyan részei, amelyek önmagukban életfontosságú szervek, vagy ilyeneket tartalmaznak, és ilyennek minősül a fej és a mellkastájék is. Az ezeket ért támadások általában a sértett azonnali vagy rövid idő alatt bekövetkező, esetleg csak műtéti úton elhárítható halálához vezethetnek. [22] A törvényszék indokoltan állapította meg, hogy a vádlottak szándéka testi sértés okozására irányult, az eredmény tekintetében pedig a következményekbe belenyugodtak. A vádlottak tudattartamát vizsgálva tehát megállapítható, hogy a testi épség megsértése kapcsán egyenes szándékkal, míg az életveszélyes eredményre nézve eshetőleges szándékkal cselekedtek. [23] A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen vette számba, és súlyuknak megfelelően értékelte. További súlyosító körülmény a társas elkövetés. [24] A kiszabott büntetés neme és mértéke is megfelel a büntetéskiszabási elveknek. A középmérték közelében kiszabott szabadságvesztés büntetés nem túl szigorú, lényeges enyhítésére az ítélőtábla nem látott alapot, tekintettel elsősorban arra, hogy a sértett a bűncselekmény következtében maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást is elszenvedett. Ezért a fellebbezések az enyhítést célzóan sem vezethettek eredményre. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.205/2021/7/V. 5 [25] A 2/2017. (II. 10.) AB határozat alkotmányos követelményként fogalmazta meg az eljárás elhúzódása esetén e tény enyhítő körülményként történő értékelését. Az eljárás elhúzódását az időmúlás, mint enyhítő körülmény mellett is figyelembe kell venni a büntetés kiszabása során. Az eljárás elhúzódásának tényszerű megállapítása és enyhítő körülménykénti figyelembe vétele nem azonos a törvényszék által értékelt időmúlással, mint enyhítő körülménnyel. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetések e követelménynek is megfelelnek, ezen tény miatt a terhelteket ért hátrányok kiküszöbölésére alkalmasak. Indokolásában azonban ezt a tényt nem rögzítette, melyet az ítélőtábla pótolt. [26] Indokoltan alkalmazta az elsőfokú bíróság a végrehajtandó szabadságvesztés büntetés mellett a közügyektől eltiltás mellékbüntetést, és annak időtartamát a főbüntetéshez igazította. [27] Törvényesen rendelkezett az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatáról, a vádlottak feltételes szabadságra bocsáthatóságáról, a II.r. terhelt esetében a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásáról, a lefoglalt bűnjelekről, a sértett polgári jogi igényéről és a bűnügyi költségről. [28] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a fellebbezéssel érintett vádlottakra nézve a Be.604. §

(1)bekezdés a) pontja és 605. §

(1)és

(2)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. [29] Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a kirendelt védői közreműködéssel kapcsolatban felmerült bűnügyi költséget a Be. 613. §.

(1)bekezdése alapján állapította meg, és kötelezte a kirendelt védő eljárásával érintett az I. r. vádlottat annak megfizetésére. Debrecen,

1. június
2. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke, Dr. Gömöri Olivér sk. előadó bíró, Dr. Toma Attila sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 9.B.16/2018/327.sz. ítélete a másodfokú határozat folytán a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
3. június
4. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke