Bhar.74/2024/15 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól a Be. 566. §

(1)bekezdés

1. d)pontja alapján – a Btk. 15. §
2. f)pontjában és a Btk. 23. §

(1)bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró okból, a végszükségre hivatkozással felmentette. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a kihirdetését követően az ügyész, a vádlott terhére, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2024. január 10. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott 28.Bf.6786/2023/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 347. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettében, ezért őt 1 évre próbára bocsátotta és rögzítette a vádlott érvényes lakcímét, valamint tényleges tartózkodási helyét. A másodfokú bíróság nem állapította meg a vádlott javára a büntethetőséget kizáró okot, a végszükséget. [4] A törvényszék ítéletével szemben a kihirdetését követően a vádlott jelentett be fellebbezést felmentése végett. [5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.72/2024/

1. számú átiratában a vádlott fellebbezését nem tartotta alaposnak. Meglátása szerint a kerületi bíróság és a törvényszék a perrendi szabályokat megtartotta és a másodfokú bíróság megfelelően pontosította a történeti tényállást, amely ennek következtében megalapozottá vált. A törvényszék indokolási kötelezettségének eleget tett, majd helyesen mutatott rá arra, hogy a vádlott esetében a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.74/2024/15 2 végszükség feltételei hiányoztak, ezért törvényes a bűnösségének megállapítása is. Meggyőződése szerint a próbára bocsátás szükséges és elégséges intézkedés a vádlottal szemben, ezért indítványozta a másodfokú ítélet helybenhagyását. [6] A vádlott védője a fellebbezés írásban előterjesztett indokolásában elsőként összefoglalta az elsőfokú felmentő ítélet tartalmi elemeit, melynek során kiemelte, hogy tanú1 leánykori neve hány alkalommal és milyen módszerekkel próbálta megszerezni a gépkocsi tulajdonjogát. Utalt a hivatkozott személy által felhasznált különféle valótlan tartalmú okiratokra, majd hangsúlyozta, hogy védence a rendszámtábla leszedését nem vitatta, azonban a kerületi bíróság alappal jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott e cselekményt végszükségben tette, ezért nem büntethető. Álláspontja szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlottnak nem volt más eszköze arra, hogy tanú1 leánykori neve célját megakadályozza. [7] Ezt követően a védő kitért az elsőfokú ítélet ellen bejelentett ügyészi fellebbezésben foglaltakra, majd összefoglalta a másodfokú ítélet főbb indokait. Kifejtette, hogy téves az a törvényszéki álláspont, miszerint védencének más eszköz is a rendelkezésére állt volna annak érdekében, hogy a személyautót visszaszerezze, mivel vádlott neve először feljelentést tett tanú1 leánykori neve ellen, ezt követően kérte a gépkocsi forgalomból való ideiglenes kivonását is, azonban a járművet a mai napig nem kapta vissza. Hangsúlyozta, hogy tanú1 leánykori neve nemcsak jogcím nélkül használta az autót, hanem a tulajdonjogát is meg akarta szerezni. [8] A védő részletesen utalt azokra az esetekre, amikor a tulajdonos jogosult a rendszámtábla leszerelésére, mint például annak cseréje esetén. Kérte figyelembe venni, hogy védence a cserére hivatkozással szerelte le a rendszámtáblát, így jogszabályt nem sértett, mert a lecserélni kívánt rendszámot csak úgy tudja leadni, ha azt leveszi. [9] Megítélése szerint az elsőfokú bíróság tehát helyesen állapította meg a végszükség törvényi tényállásának megvalósulását, ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla változtassa meg a másodfokú bíróság ítéletét és a vádlottat e büntethetőséget kizáró okból az ellene emelt vád alól mentse fel. Amennyiben a harmadfokú bíróság az indítványának megfelelő határozatot hoz, arra az esetre kérte védői díja megtérítését. [10] A vádlott fellebbezése nem alapos. [11] A Kúria Bhar.III.111/2019/
2. számú végzésének, majd legutóbb a BH
4. számú eseti döntésének iránymutatására figyelemmel az ítélőtábla elsőként azt vizsgálta meg, hogy a bejelentett fellebbezés alapján van-e helye a harmadfokú eljárásnak, ugyanis a Be.
5. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésre kizárólag a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén van lehetőség. [12] A Be. 615. §

(2)bekezdés

1. a)pontja értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett. Jelen esetben a Fővárosi Törvényszék – a kerületi bíróság felmentő ítéletével szemben – a vádlottat bűnösnek mondta ki egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettében, amely tény a vádlott Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.74/2024/15 3 vonatkozásában kétségkívül megnyitotta a másodfokú ítélet elleni, a Be. 616. §
2. a)pontján alapuló fellebbezésének lehetőségét. [13] A Be. 615. §

(3)-

(5)bekezdése meghatározza a másodfellebbezéssel támadható másodfokú ítéleti rendelkezések körét, így joghatályos csak az a fellebbezés lehet, amely valóban megnyílt fellebbezési jog esetén, a másodfokú ítélet másodfellebbezéssel támadható részét, illetve rendelkezését kifogásolja. [14] A Be. 615. §

(3)bekezdés

1. a)pontja szerint a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve a hivatkozott törvényhely
2. b)pontja szerint kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését, vagy részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. [15] Amint azt a Kúria a hivatkozott végzésében és a legutóbbi eseti döntésében is leírta, az eltérő rendelkezés, mint törvényes fellebbezési ok rendeltetése nyilvánvalóan az, hogy lehetőség nyíljon az eltérést eldöntő új eljárási fokra. A hatályos Be. ehhez, a korábbi eljárási törvényben is meglévő feltételhez hozzárendelte, hogy nem önmagában az eltérés, ellentét (objektíve), hanem annak fájlalása, sérelmezése (szubjektíve) adja ki együtt a harmadfokú eljárás megnyitását. [16] A másodfokú ítélet ellen a vádlott az elítélése miatt, felmentése érdekében jelentett be fellebbezést. [17] Mindez azt jelenti, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pontjának
2. aa)alpontja és
3. a)pontjának
4. ab)alpontja, valamint
5. b)pontja értelmében a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, a másodfokú ítéletnek azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, valamint az elsőfokú és másodfokú bírósági eljárást bírálta felül. [18] Az ítélőtábla megállapította, hogy az eljárt bíróságok az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartották, nem vétettek olyan eljárási szabálysértést, ami a Be. 625. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az elsőfokú, illetve másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. [19] A felülbírálat ezt követő szempontja, hogy a másodfokú ítélet tényállásának a másodfellebbezéssel érintett része megalapozott-e, ugyanis a Be. 619. §

(1)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. [20] Az ellentétes döntés vonatkozásában az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság által kiegészített és a harmadfokú eljárásban is irányadó tényállás nem szenved megalapozatlansági hibában, az ügy elbírálása szempontjából releváns tényadatokat tartalmazza, iratszerű és a vádlott személyével, illetve cselekvőségével kapcsolatos megállapítások is helytállóak. A másodfokú bíróság által az ítélkezése alapjául elfogadott Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.74/2024/15 4 tényállás tehát megalapozott, ezért az a Be. 619. §

(1)bekezdése alapján irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. [21] A kerületi bíróság és a törvényszék álláspontja között abban mutatkozott eltérés, hogy az elsőfokú bíróság szerint a vádlott az általa sem vitatott cselekményt a társadalomra veszélyességet kizáró végszükségi helyzetben követte el, míg a törvényszék álláspontja szerint nem álltak fenn a végszükség megállapításának törvényi feltételei. [22] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság ítélete [14] bekezdésében hiánytalanul jelölte meg azokat a megalapozatlansági okokat, amelyeket a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés útján kiküszöbölt. [23] A törvényszék helytállóan mutatta be azokat a releváns ügyadatokat és törvényi rendelkezéseket, amelyek a vád tárgyává tett cselekmény érdemi megítéléséhez nélkülözhetetlenek voltak, továbbá kifogástalan érveléssel vetette el a végszükség – mint büntethetőséget kizáró ok – megállapításának lehetőségét. [24] A fellebbezés indokolásában írtak miatt az ítélőtábla a másodfokú bírósággal összhangban a végszükség vonatkozásában még az alábbiakra mutat rá. [25] A végszükség a társadalomra veszélyességet kizáró ok. A végszükség lényegileg veszélyhelyzet, amely számtalan módon alakulhat ki. Megállapíthatóságának feltétele, hogy a kialakult veszélyhelyzet ténylegesen a végszükségben cselekvő személyt, illetve javait, mások személyét, javait, vagy a közérdeket veszélyeztesse. A veszély ismérvei, hogy közvetlennek és másként el nem háríthatónak kell lennie. Közvetlen a veszély, ha meghatározott személyeket, javakat érint, realizálódása előreláthatóan rövid időn belül bekövetkezne és a késlekedés a veszély későbbi elháríthatóságát megkérdőjelezné. A másként el nem háríthatóság azt fejezi ki, hogy a végszükségben cselekvő személy különös részi törvényi tényállást kimerítő magatartására szükség van, mert a veszély csak így szüntethető meg, vagy lehetséges az elhárítás más módja is, de az kevésbé célravezető, vagy eredményessége rendkívül kétséges. [26] Jelen esetben – a védelem és az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben – a végszükség megállapításához nélkülözhetetlen törvényi feltételek nem valósultak meg, mert az irányadó tényállás szerint a vádlottat érintően nem alakult ki olyan másként el nem hárítható, közvetlen veszélyhelyzet, amely kizárólag a rendszámtábla levételével lett volna elhárítható. A vádlott és tanú1 leánykori neve között kialakult magánéleti és polgári jogi nézetletérés nem merítette ki a közvetlen és másként el nem hárítható veszélyhelyzet büntetőjogi fogalmát, továbbá a másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a vádlott az általa elérni kívánt célt más, jóval hatékonyabb módon is elérhette volna, nevezetesen a gépjármű elszállíttatásával. Az ítélőtábla abban is osztotta a törvényszék álláspontját, hogy a rendszámtábla cseréjére, mint ügyintézési típusra hivatkozás azért nem elfogadható, mert a rendszámtábla levétele és a kérelem benyújtása között jelentős idő, majdnem három hónap telt el. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.74/2024/15 5 [27] A megalapozott tényállásból a másodfokú bíróság tehát okszerűen vont következtetést vádlott neve vádlott bűnösségére és cselekményének minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek. [28] A joghátrány megválasztása körében az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56. BK véleményben írtakat szem előtt tartva hiánytalanul vette számba a vádlott javára szóló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket. [29] Az elsőfokú bíróság az enyhítő körülményeket súlyuknak megfelelően értékelte, amikor úgy ítélte meg, hogy az elkövetéskor büntetlen előéletű vádlottal szemben, a jelentős időmúlásra és a fokozatosság elvére is tekintettel büntetés kiszabása helyett a Btk. 63. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti intézkedés alkalmazása is elegendő. A másodfokú bíróság a próbára bocsátás törvényi minimumban meghatározott időtartamával is egyetértett. [30] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét a Be. 620. §

(1)bekezdése és a Be. 621. §

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. [31] A Fővárosi Ítélőtábla ítélete elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §

(3)bekezdése zárja ki, melynek értelmében a harmadfokú bíróság ügydöntő határozata azon a napon emelkedik jogerőre, amikor azt meghozták. Budapest,

1. év június hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Patassy Bence s.k. előadó bíró Dr. Kertész Andrea s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 28.Bf.6786/2023/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 1.Bhar.74/2024/
4. számú végzése által
5. év június hó
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. év június hó
8. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke