Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.123/2024/
- szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző: dr. Tordai Gábor kamarai jogtanácsos, cím2.) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Dr. Horváth Bernadett kamarai jogtanácsos A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: alperes
- sorszám alatt A per tárgya: megbízási díj megfizetése Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat: 11.K.700.728/2023/
- számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] A felperes a alperes1 helység1 Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának állományában bűnügyi technikus beosztásban teljesít szolgálatot, szolgálatteljesítésének helye helység
- Munkaköri leírása szerint a bűnügyi helyszíneken a szemlebizottság vezetőjeként vagy tagjaként lát el helyszíni tevékenységet, emellett feladatát képezi – egyebek mellett – a hatáskörébe tartozó nyílt bűnügyek felderítése és vizsgálata, illetve a közigazgatási eljárások kapcsán kapott utasítások végrehajtása; felel az általa végzett nyomozati, illetve eljárási cselekmények törvényességéért; köteles a részére kiadott bűnügyi és egyéb megkereséseket, valamint a közigazgatási eljárás körébe tartozó ügyeket megadott határidőre feldolgozni, Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.123/2024/5 [2] [3] [4] 2 teljesíteni; részt vesz a felsőbb rendőri szervek által, valamint a helyben elrendelt fokozott ellenőrzésekben; elkészíti a bűnügyi munkához tartozó nyilvántartásokat; ellenőrzi a területen lévő nyilvános szórakozóhelyeket, a bűnügyileg veszélyeztetett objektumokat; az osztályvezető utasítása alapján hivatali időben elvégzi a bejelentések, a panaszok felvételét; kiadja a személykörözéseket; a körözési anyagokat pontosan vezeti; köteles a körözött személyek felkutatása érdekében szükséges nyomozati cselekményeket elvégezni; bűnügyi helyszíneken a nyomokat rögzíteni, a hozzá tartozó dokumentációt elvégezni; köteles betartani a járőr- és őrszolgálati szabályzat rendelkezéseit. A munkaköri leírás 21/A/l. pontja alapján a felperes közvetlen vezetőjének utasítása alapján a munkaköri leírásban meghatározott feladatokon túl köteles végrehajtani a külön nem nevesített, de a szolgálati tevékenységi feladatköréhez kapcsolódó mindazon eseti jellegű feladatokat, amelyek ellátására elméleti felkészültsége, szakmai ismeretei, valamint tapasztalatai alkalmassá teszik. A
- január
- napjától
- január
- napjáig terjedő időszakban -
- április és
- augusztus hónapok kivételével - (a továbbiakban: perbeli időszak) a felperes a technikusi beosztása mellett rendszeresen más (jellemzően nyomozói/vizsgálói) beosztásba (munkakörbe) tartozó feladatokat is ellátott felettesei utasítására, így nyomozások megszüntetése, egyéb határozathozatal, tolmács kirendelések, fordító kirendelések, díjmegállapítások, díjjegyzékek kezelése, statisztikai adatlapok készítése, pártfogó felügyeleti tevékenységek tárgykörben történő megkeresésekre válaszok adása, ügyintézés e körben, járőrszolgálatok teljesítése, COVID ellenőrzések, migrációs ellenőrzések, akciókban való részvétel. Rabosítással összefüggő feladatai minden hónapban voltak a felperesnek, mellyel összefüggésben eredeti munkakörébe nem tartozó feladatként statisztikai lapokat kellett kiállítania. A technikusi beosztásba (munkakörbe) nem tartozó feladatok
- évben a felperes munkaidejének átlagosan 20%-át, 2021-
- években és
- év január hónapjában átlagosan 50%-át tették ki. Az erre alapított megbízási díj megfizetése iránt benyújtott szolgálati panaszát az alperes elutasította. A felperes keresetében a perbeli időszak vonatkozásában bruttó 1.352.750 forint megbízási dí és ennek
- július
- napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti előadása szerint a perbeli időszakban rendszeresen ellátott, az eredeti beosztásához nem tartozó feladatokért a rendvédelmi feladatot ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 71.§
(1)bekezdés c) pontja alapján megbízási díjra jogosult. Ennek összegét a Hszt. 71. §
(1)
(5)bekezdéseinek felhívásával az illetményalap 100%-ának megfelelő, havi 38.650 forint megbízási díj alapulvételével az egyéb feladatellátással érintett összesen harmincöt hónapra bruttó 1.352.750 forintban jelölte meg. Az alperes védiratában elsődlegesen a kereset elutasítását kérte, másodlagosan a felperes részére járó megbízási díj összegét az illetményalap 50%-ában kérte meghatározni. Hangsúlyozta, hogy a felperes beosztásába tartozó technikusi feladatok a munkaidő egy részét tették csak ki, így életszerűtlen lenne, ha a felperes más feladatokat nem látna el. Előadta, hogy a 13/
- (VII. 30.) ORFK utasítás
- november 27-i hatályon kívül helyezése folytán nincs olyan norma, amely kógens módon szabályozná a bűnügyi technikusi feladatellátást, így megállapítható, hogy a felperes az általa többletfeladatnak minősített feladatokat munkaköri feladatként és nem többletfeladatként végezte. Azok a beosztásába tartozó feladatoknak minősülnek, figyelemmel arra, hogy ezen feladatok ellátására való kötelezettség következik a szemlét szabályozó normatív rendelkezésekből, a munkaköri leírásból, és a bűnügyi szolgálati ághoz tartozó egyéb szolgálati feladatok köréből. Utalt arra is, hogy a felperes által a perbeli időszakban ellátott húsz járőrszolgálat nem nevezhető tartós feladatellátásnak, és a kifogásolt feladatok elvégzése nem járt jelentős többletmunkával, ezért a felperes a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontja alapján megbízási díjra nem jogosult. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.123/2024/5 [5] [6] [7] [8] [9] 3 Másodlagos védekezését arra alapította, hogy a per tárgyát képező feladatok nem voltak különösen bonyolult megítélésűek, az általánosan elvárható precizitáson túl jelentősebb odafigyelést, szakértelmet nem igényeltek, többletfeladatként sem alapoznák meg a díj felperes által követelt mértékét. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.256.130 forintot, ennek 2021. július 16. napjától járó késedelmi kamatát, 67.800 forint perköltséget, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában felhívta a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontját és
(5)bekezdését, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről rendelkező 30/
- (VI. 16.) BM rendelet
- számú mellékletét, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
- (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/
- BM rendelet) 35.§
(6)bekezdését, és a
- november
- napjáig hatályban volt, a büntetőeljárások keretében lefolytatandó szemlék végrehajtásáról és a bűnügyi technikai tevékenység egységes szabályozásáról szóló 13/
- (VII. 30.) ORFK utasítás 6/D) pontját. Rögzítette, hogy a Hszt. általános szabályozási rendszere szerint az egyes beosztások elkülönülnek egymástól, a bűnügyi technikusok feladatait meghatározó 13/
- (VII. 30.) ORFK utasítás hatályon kívül helyezése nem eredményezte azt, hogy a munkáltató a munkaköri leírásban az adott beosztáshoz nem tartozó, rendszeresen ellátandó feladatokat a beosztás részeként szabályozhatna. A Kúria Mfv.I.10.751/2016/
- számú határozata alapján rögzítette, hogy a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illeti meg megbízási díj, ha a kinevezés szerinti beosztásához nem kapcsolódó feladatkört többletfeladatként látta el, jelentősége így annak a kérdésnek van, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthetőe. Amennyiben ugyanis a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott beosztáshoz, az többletfeladatként értékelendő. A bűnügyi technikus beosztásban foglalkoztatott felperes esetén ezért önmagában a feladatok munkaköri leírásba foglalása nem tette a beosztásához kapcsolódóvá az ez alapján ellátott tevékenységet. A felperes által a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett járőrszolgálati és egyéb feladatok így nem tartoztak a felperes kinevezés szerinti bűnügyi technikusi beosztásához. Abból, hogy a felperes által ténylegesen ellátott feladatok egy része általános rendőri/rendőrségi feladat, és azokat elöljárója utasítására köteles ellátni, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem következik, hogy azok a felperes munkaköre/beosztása szerinti feladatok. A munkáltatónak az a joga, hogy a felperest az eredeti (jelen esetben bűnügyi technikusi) beosztáshoz nem tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésre utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását, továbbá az utasítás teljesítése esetén a díjazásra való jogosultságát. A felek azon egyező előadására figyelemmel, hogy a felperes rendszeresen, 2020. évben munkaidejének legalább 20%-ában, a perbeli időszak további részében pedig 50%-ában látta el a fentiek szerint beosztásához nem tartozó feladatokat, az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy tartósan, visszatérő jelleggel, évekre visszamenőleg minden keresettel érintett hónapban végzett beosztásához nem tartozó többletfeladatot, amelynek ellentételezésére jogosult. A felperes a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végezte, a többletszolgálatért a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése alapján megbízási díjra jogosult akkor is, ha a munkaidő kihasználtsága és a feladatellátás optimalizálása miatt elfogadható volt a beosztásába tartozó feladatok időleges hiánya esetén az egyéb, beosztásába nem tartozó feladatok ellátásának elrendelése. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.123/2024/5 [10] [11] [12] [13] [14] [15] 4 A Hszt. 71.§
(4)és
(5)bekezdésében foglaltak figyelembevételével a megbízási díj havi összegét
- január
- napjától
- január
- napjáig a kereseti kérelemnek megfelelően, a rendvédelmi illetményalap 100%-ában határozta meg, mert a felperes több, különböző beosztás feladatait látta el nagy számban, melyek szolgálatteljesítési idejének rendszeresen jelentős részét tették ki. Ezen túlmenően a több, különböző típusú feladat ellátása a felperesnek azért is nagyobb megterhelést jelentett, mert az eltérő beosztások különböző szakmai szabályait egyidejűleg kellett ismernie és alkalmaznia, a szerteágazó feladatok teljesítését pedig össze kellett egyeztetnie, mely szükségszerűen intenzívebb munkavégzést kívánt. A
- évre érvényesített 10 havi díjként azonban a felperes keresetében igényelt mértékkel szemben a törvényi minimumhoz (a rendvédelmi illetményalap 50%-a) közelítő mértékben, az illetményalap 75%-ának megfelelő összegben kötelezte az alperest megbízási díj megfizetésére. Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak részbeni megváltoztatását kérte azzal, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított díjazást 50%-ra, így marasztalását 626.565 forintra mérsékelje. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet az illetményalap 50%-át meghaladó részében teljesítő rendelkezése sérti a Hszt. 71.§
(4)és
(5)bekezdését és a 13.§
(1)és
(2)bekezdését, valamint a 31/2015. BM rendelet 35.§
(6)bekezdését. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság nem adta kellő indokát a megbízási díj 100%-os mértékben történő megállapításának, mérlegelése nem felel meg az okszerűség követelményének és a 31/
- BM rendeletben foglaltaknak. Hangsúlyozta, hogy a megbízási díj mértékét a többletfeladat nagysága, az elvégzésükkel járó többletterhek, a helyettesített szolgálati beosztás besorolása alapján a Hszt.
- §
(4)és
(5)bekezdéseiben foglaltak figyelembevételével kell meghatározni. Az elsőfokú bíróság a mérlegelése során figyelembe vett körülményeket nem részletezte, a többletfeladatok körét részben (körözési feladatok, azok kiadása, visszavonása; adatgyűjtések; bűnügyi megkeresések ügyintézése; nyomozati feladatok; házkutatások; tanú és gyanúsított kihallgatások; lefoglalások; járműszolgálatok teljesítése vonatkozásában) iratellenesen állapította meg, azok nagyságára, időigényére nem tért ki, az eltérő beosztások besorolását nem vizsgálta. A többletfeladat ellátása a megbízási díjra való jogosultság feltétele, ezért az a megbízási díj összegének megállapítása során magasabb összegű díjat megalapozó körülményként ismételten már nem értékelhető. A felperes ezen feladatokat akkor végezte, amikor technikusi feladatait nem kellett ellátnia, ezért fokozott megterhelést sem jelentettek a számára, azokat a technikusi feladataival sem kellett összeegyeztetnie, továbbá a feladatok nem voltak bonyolultak, különös szakértelmet sem igényeltek, elvégzésük bármely bűnügyi szakterületen foglalkoztatott hivatásos állományú személytől elvárható volt. Ezen túlmenően a vizsgálói, nyomozói és technikusi feladatok azonos fizetési kategóriába tartoznak és ugyanolyan felelősséggel járnak. A felperes a szolgálati jogviszony létesítésével önként vállalta, hogy a Hszt. 13. §
(1)-
(2)bekezdéseiben foglalt előírások rá is vonatkoznak, amelyekre tekintettel a számára jogszerűen előírt és meghatározott feladatokat köteles ellátni. Nyilatkozott arról, hogy az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját mindenben fenntartja. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet fellebbezéssel érintett rendelkezéseinek helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. A fellebbezés kötelező tartalmi elemeit a Kp. 100.§
(2)bekezdés a)-c) pontjai határozzák meg, ezek szerint a fellebbezésnek a beadványokra vonatkozó általános szabályokon túlmenően tartalmaznia kell a fellebbezéssel támadott ítélet számát, a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést a jogszabályhely pontos megjelölésével, illetve azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől az ítélet jogkérdésben eltér és a másodfokú Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.123/2024/5 [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] 5 bíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet. A fellebbezésből tehát egyértelműen, kétséget kizáró módon megállapíthatónak kell lennie, hogy a fél melyik ítéleti részt, milyen oknál fogva és mennyiben kifogásolja. A fellebbezésben írt az a visszautalás, miszerint a fellebbező fél az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját tartja fenn, nem felel meg a fellebbezésre előírt követelményeknek, ezért azt a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta. Az alperes fellebbezésében a rendvédelmi illetményalap 75%-os, illetve 100%-os mértékének alapulvételével megítélt megbízási díj jogszerűségét vitatta. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108.§
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között a Hszt. 71.§
(5)bekezdése szerinti mérlegelés tekintetében bírálta felül. A Hszt. 71.§
(1)bekezdésének c) pontja szerint a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. Erre figyelemmel az alperes jogszerűen megbízhatta (utasíthatta) a felperest a beosztásához nem tartozó más feladatok elvégzésére is, ezzel azonban nem sérthette a kinevezése szerinti beosztását, továbbá az utasítás teljesítése esetén az érintett díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát. Ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végezte, a többletszolgálatért díjazásra jogosult [Hszt. 71.§
(5)bekezdés]. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel nem támadott jogi következtetése szerint a felperes által megjelölt, a munkáltató egyoldalú utasítása alapján elvégzett feladatok nem tartoztak a kinevezése szerinti technikusi beosztásához. A munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, jogellenesnek számít az a gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását. A többletfeladatok ellátásáért járó, azzal arányos, indokolt esetben a minimumot meghaladó díjazásra való jogosultságot az alperesnek a Hszt. 13.§
(1)és
(2)bekezdéseire való hivatkozása nem cáfolta, hiszen a felperes és az alperes közötti hivatásos szolgálati jogviszony önkéntes vállalása nem azonos a többletfeladatok elvégzéséért járó ellentételezésről való lemondással. A felperes a szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségének eleget tett, amikor az alperes utasításait teljesítve az eredeti beosztásához nem tartozó, a tényállásban felsorolt egyéb feladatokat is ellátta. Az alperes a fellebbezésében hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú ítélet nem tartalmazott a 31/2015. BMr. 35.§
(6)bekezdésének megfelelő indokolást. Miután az alperes nem állapított meg és nem fizetett a felperesnek a perbeli időszakra megbízási díjat, azt az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. A mérlegelés jogszerűségének vizsgálatakor a legfontosabb kérdés az anyagi jogi szabályok vizsgálata; az, hogy a jogilag kötött mérlegelés a jogszabályok keretei között történt-e. Amennyiben ugyanis a jogszabály a mérlegelés szempontjait meghatározza, a másodfokú bíróságnak a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között azt kell megítélnie, hogy az elsőfokú bíróság a döntése meghozatalánál érvényesítette-e ezeket a törvényi előírásokat; ezen felülbírálat elvégzéséhez ismertnek kell lennie, hogy melyek voltak az elsőfokú bíróság által elvégzett mérlegelés szempontjai, és azokat okszerűen vette-e figyelembe. A mérlegelés kereteit a Hszt. 71.§
(5)bekezdésében foglalt 50-200%-ig terjedő tartomány, annak konkrét szempontjait pedig a 31/2015. BM rendelet 35.§
(6)bekezdésében felsoroltak határozzák meg. Ennek alapján a helyettesítési díjat a többletfeladat nagysága, a megbízással járó többletterhek, a helyettesített szolgálati beosztás besorolása alapján a Hszt. 71.§
(4)és
(5)bekezdésekben foglaltak figyelembevételével kell meghatározni. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.123/2024/5 [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] 6 Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában számot adott a döntése alapját képező szempontokról és azok mérlegelésének eredményéről.
- évre a rendvédelmi illetményalap 75%-ában, az azt követő időre 100%-ában történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl, a mérlegelése szempontjai a döntéséből megállapíthatóak. Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperesi kimutatásában szereplő százalékos számadatokat vette alapul, melyek szerint a felperes munkaidejének mintegy fele részét a perbeli időszak nagyobb részében (2021., 2022.,
- évek) nem az eredeti munkakörébe tartozó feladatok elvégzése, hanem a keresetben megjelölt többlettevékenységek végrehajtása tette ki, és ez
- évben is jelentős, 20%-os mértékű volt. A többletfeladatok gyakoriságából azok mértékére egyértelműen következtetni lehetett, ezt az elsőfokú bíróság értékelési körébe vonta. Önmagában az a körülmény, hogy a hosszú ideig, rendszeresen végzett többletfeladatok mértéke
- évben eltérő mértékű volt, az elsőfokú bíróság mérlegelését a megbízási díj teljes összegének a meghatározása tekintetében nem tette jogszabálysértővé és megalapozatlanná, hiszen ezt a körülményt értékelte azzal, hogy ezekre a hónapokra alacsonyabb, az illetményalap 75%-át kitevő díjat ítélt meg. A más beosztáshoz tartozó feladatok szükségképpen többletterhet jelentettek a felperesnek, az alperes által hivatkozott azonos besorolási szinthez és azonos felelősséghez megbízási díjat növelő következményt pedig az elsőfokú bíróság nem társított. Az elsőfokú ítélet [33] bekezdése kétségtelenült elírást tartalmaz (körözési feladatok, azok kiadása, visszavonása; adatgyűjtések; bűnügyi megkeresések ügyintézése; nyomozati feladatok; házkutatások; tanú és gyanúsított kihallgatások; lefoglalások; járműszolgálatok teljesítése), a határozat indokolása azonban kétségmentesen számot ad arról, hogy az elsőfokú bíróság mind a díj jogalapját, mind az összegszerűségét a felperes által ellátottként az alperes által is elismert többletfeladatok értékelésével határozta meg. Az ezekkel járó többletterhek nem minősíthetők csekély, minimumdíjjal ellentételezhető mértékűnek azért, mert a felperes a kisebb részüket kitevő járőrszolgálatok mellett döntően a büntetőeljárások előrevitelét, befejezését szolgáló, illetve pártfogó felügyelettel kapcsolatos ügyviteli feladatokat látott el. Az alperes a mérlegelés során figyelembe vett tények fennállását, a mérlegelésük okszerűségét sikerrel cáfolni nem tudta, így az összegszerűség körében tévesen hivatkozott a Hszt. 71.§
(5)bekezdésének és a 31/2015. BM rendelet 35.§
(6)bekezdésének sérelmére. A rendvédelmi illetményalap 50-200%-áig terjedő keretek között, valamennyi szempont összességben mérlegelésével 2020 évre a 75%-os, 2021. évtől a 100%-os mértéknek megfelelő marasztalás a többletfeladatok gyakoriságára, jellegére tekintettel nem volt eltúlzottnak tekinthető. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109.§
(1)bekezdése alapján fellebbezett részében helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Kp. 35.§
(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 83.§
(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét az R. 3.§
(2)bekezdés a) pontja,
(5)és
(6)bekezdése alapján, a 4.§
(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával állapította meg. Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5.§
(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség folytán a fellebbezési illeték a Pp. 102.§
(1)és
(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99.§
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 77.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.123/2024/5 7 Pécs,
- február
- Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró