Bf.153/2023/21 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés szerinti tényállása passzív alanyt nem tartalmaz, ezért a rendbeliség szempontjából nincs annak jelentősége, hogy ténylegesen hány személy észleli a kihívóan közösségellenes magatartást. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.153/2023/

1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
2. évi október hó
3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A közösség tagja elleni erőszak bűntette miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
4. március
5. napján kihirdetett 2.B.22/2023/
6. számú ítéletét megváltoztatja. A vádlott szabadságvesztés büntetésének és a közügyektől eltiltás tartamát is egyaránt 3 (három) – 3 (három) évre enyhíti. A vádlott helyesen
7. szeptember
8. napjáig volt őrizetben, a beszámításra vonatkozó rendelkezést akként pontosítja, hogy egy nap letartóztatásban töltött idő egy nap szabadságvesztésnek felel meg. A vádlott telefonos elérhetőségének a feltüntetését mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámítja úgy, hogy egy nap letartóztatásban töltött idő egy nap szabadságvesztésnek felel meg. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék a
9. március
10. napján kihirdetett 2.B.22/2023/
11. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki közösség tagja elleni erőszak bűntettében [Btk. 216.§

(1)bekezdés,

(3)bekezdés b) pont] és ezért 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. Rendelkezett arról, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A

1. szeptember
2. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.153/2023/21-II. 2 napjától előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Döntött a lefoglalt bűnjelek további sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ítélet ellen a vádlott enyhítés érdekében, a védő eltérő tényállás megállapítása, eltérő minősítés és enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A védő fellebbezésének indokolásában előadta, hogy a tényállás a Be. 592.§

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontja alapján megalapozatlan, részben a bűnösség megállapítása, részben a cselekmény minősítése tekintetélben az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségélnek nem tett eleget. [4] A bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének abban a körben, hogy a vádlott késsel követte el a bűncselekményt, ugyanis a sértetti elmondásokkal – hosszú, vékony filézőkés – szemben a lefoglalt kés nem hosszú, nem vékony és egyáltalán nem filézőkés. Ugyancsak nem vonta a törvényszék értékelési körbe ezzel kapcsolatban tanú3 vallomását, aki kimondottan nézte, hogy a vádlott valóban késsel fenyegetőzik-e, de nem látott kést, hanem durva szóbeli bántalmazásnak aposztrofálta az eseményt. Ezért a tényállást oly módon kell korrigálni, hogy a vádlott kést nem vett elő. Nem tér ki az indokolás arra sem, hogy a vádlott a sört késsel nyitotta ki, így a sértettek más módon is láthatták a kést nála. [5] A tényállás ilyen módosítása folytán indítványozta, hogy az ítélőtábla a cselekményt 2 rb a Btk. 222.§

(2)bekezdés a) pontjába ütköző zaklatás vétségének minősítse és a büntetést jelentősen enyhítse. [6] Amennyiben az ítélőtábla ezt az álláspontot nem osztja, akkor nyomatékos enyhítő körülményként kérte értékelni az eljárás elhúzódását, és emellett azt is, hogy ezalatt a vádlott a legszigorúbb kényszerintézkedés hatálya alatt állt. Életvitele rendezett, édesanyja egészségi állapota megrendült. [7] A terhelt büntetett előélete kapcsán pedig megjegyezte, hogy bár több alkalommal volt büntetve, de az

1. sorszámú elkövetési ideje 1999., a
2. számúé pedig
3. Ténylegesen csak az
4. számúnak van jelentősége, amely esetben garázdaság vétsége miatt 45 nap közérdekű munkára ítélte a bíróság. [8] Az ügyészség által hivatkozott más büntetőeljárás alatti elkövetés ténye általa nem ismert, ilyenről az elsőfokú ítélet sem tesz említést. [9] Ezért a középmértékben meghatározott büntetés tartama eltúlzott. [10] Megjegyezte még, hogy ellentmondás volt a két sértett között abban a tekintetben, hogy a fenyegetés melyiküknek szólt, tanú1 következetesen vallotta, hogy mindkettőjüknek, míg tanú2 szerint csak tanú1nak. [11] Ennek alapján másodlagosan a büntetés enyhítését indítványozta. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.153/2023/21-II. 3 [12] Csatolta tanú1 sértettnek közjegyzői okiratba foglalt megbocsátó nyilatkozatát, valamint a vádlott élettársának egészségi állapotára vonatkozó orvosi dokumentumokat. [13] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 14/2023/
5. számú átiratában előadta, hogy a törvényszék az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelve a vádlott védekezésével szemben állapította meg a történeti tényállást, mely nem megalapozatlan, így az felülbírálatra alkalmas. [14] Az ítélet személyi része azonban a bűnügy nyilvántartás alapján azzal egészítendő ki, hogy a vádlottat a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság a
6. március
7. napján kelt és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 27.Bf.853/2022/
8. határozata folytán
9. február
10. napján jogerőre emelkedett 10.B.XIX.11518/2019/
11. számú ítéletével csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette miatt 48 óra közérdekű munkára ítélte. [15] A törvényszék az indokolási kötelezettségének is eleget tett, okszerű következtetést vont a vádlott elkövetéskori tudattartalmára és azon keresztül a bűnösségére, és a kialakult elsőbírói gyakorlatnak megfelelően rögzítette, hogy a vádlott vád tárgyává tett magatartása a Btk. 216.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő közösség tagja elleni erőszak bűntetteként minősül. [16] Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott cselekményét 1 rendbelinek minősítette, a vád tárgyává tett cselekmény passzív alanyaként a törvény egyes számot használva a közösség tagját jelöli meg, így amennyiben az elkövető magatartása a közösség több tagja ellen irányul, akkor a rendbeliség a passzív alanyok számához igazodik, ezért a cselekményét 2 rendbelinek kell minősíteni a fellebbviteli eljárásban, amely nem ütközik a súlyosítási tilalomba. [17] A büntetés kiszabása körében súlyosító körülményként kell még figyelembe venni, hogy a vádlott a cselekményét egy másik büntetőeljárás alatt követte el. [18] Az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a törvénnyel többek között erőszakos, köznyugalmat megzavaró bűncselekmények miatt összeütközésbe került vádlottal szemben a büntetési célok szabadságvesztéssel és közügyektől eltiltással érhetők el, és nincs olyan érdemi körülmény, amely a büntetés enyhítését indokolná. [19] Az ítélet egyéb rendelkezései a törvényi előírásoknak megfelelnek. [20] A fentiek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg, a vádlott bűncselekményét 2 rb a Btk. 216.§

(1)bekezdésébe ütköző és

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő közösség tagja elleni erőszak bűntettének minősítse, a büntetést halmazatiként tekintse kiszabottnak, a vádlott személyi körülményeit egészítse ki, az elsőfokú ítélet kihirdetése óta letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztésbe számítsa be, egyebekben az elsőfokú ítélet hagyja helyben. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.153/2023/21-II. [21] 4 A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott és a védő a fellebbezésüket fenntartották. [22] A védő hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint a sértetti megbocsátást különös nyomatékkal kell értékelni a vádlott javára, míg a korábbi elítélései közül csak a legutóbbi, garázdaság bűntette miatt kiszabott 45 nap elzárást lehet súlyosító körülményként figyelembe venni, hiszen a korábban elbírált bűncselekményeket részben 10, illetve 25 évvel ezelőtt követte el, vagy pedig egészen más jellegűek. [23] A vádlott bocsánatot kért a jelenlevő sértettől, és elmondta, hogy az elkövetés idején magánélete és munkakörülményei is rendezetlenek voltak, és ezért haragudott a világra. [24] tanú1 felszólalásában elmondta, hogy már megbocsátott a vádlottnak, és ő maga is szeretné, ha a vádlott már hazatérhetne a családjához. [25] A vádlott utolsó szó jogán nem kívánt felszólalni. [26] A fellebbezések az enyhítés körében alaposak, az ügyészi indítvány nem megalapozott. [27] A jogorvoslati kérelmek irányultságára figyelemmel az ítélőtábla a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdés alapján az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. A felülbírálat kiterjedt az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezésekre, az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartásának ellenőrzésére. [28] A Be. 590. §

(5)bekezdése alapján az ítélőtábla azt is vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során történt-e a Be. 607. §

(1)és 608. §

(1)bekezdésében írt feltétlen, vagy a Be. 609.§

(1)és

(2)bekezdésében meghatározott az ügy érdemére kiható és a másodfokú eljárásban nem orvosolható, jellegénél fogva hatályon kívül helyezéshez vezető eljárási szabálysértés, a bűnösségre vont következtetés okszerű-e, és a bűncselekmény minősítése megfelel-e az anyagi jogszabályoknak. [29] A Be. 590. §

(7)bekezdése alapján az ítélőtábla hivatalból felülbírálta a Be.

1. §-a szerinti egyszerűsített felülvizsgálat alapját képező rendelkezéseket. [30] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességükben a logika szabályainak megfelelően értékelte. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.153/2023/21-II. 5 [31] Alappal utasította el a védelem tanúkihallgatásra irányuló bizonyítási indítványát, mert annak az ügy elbírálása szempontjából nem volt relevanciája. [32] Az elsőfokú bíróság a bizonyítékértékelő tevékenységéről és annak eredményéről a másodfokú bíróság által is nyomon követhetően, a felülbírálathoz szükséges mértékben számot adott. [33] Az ítélőtábla az ítélet indokolásának személyi részét a bűnügyi nyilvántartás adatai alapján azzal egészíti ki, hogy a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság a
2. március
3. napján kelt és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 27.Bf.853/2022/
4. határozata folytán
5. február
6. napján jogerőre emelkedett 10.B.XIX.11518/2019/
7. számú ítéletével csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette miatt 48 óra közérdekű munkára ítélte. [34] Már e körben a védői észrevételre reflektálva megjegyzi az ítélőtábla, hogy a Btk. 97.§

(2)bekezdése értelmezése alapján amíg a közhiteles nyilvántartás a büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat tartalmazza, az ahhoz fűződő hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt megállapítható. [35] A másodfokú eljárásban beszerzett nyilvántartási adatok az elsőfokú bíróság ítéletében feltüntetett elítéléseket tartalmazták, így ennek figyelembevétele a másodfokú eljárásban is törvényes. Az újabb büntetés adataiból pedig kitűnik, hogy annak a büntetőeljárásnak a hatálya alatt követte el a vádlott a jelen ügyben elbírált bűncselekményt. [36] Ugyancsak a személyi rész körében feltünteti, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor és azóta sem szenved az elmeműködés olyan kóros állapotában – különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban – amely képtelenné tenné cselekménye következményeinek a felismerésére vagy arra, hogy e felismerének megfelelően cselekedjék. Beszámítási képessége megtartott, és kóros elmeállapot hiányában nem kell attól tartani, hogy a jövőben hasonló bűncselekményt követne el. [37] Ezt a kiegészítést a nyomozás során beszerzett igazságügyi elemorvosszakértői vélemény alapján volt indokolt megtenni. [38] Az elsőfokú bíróság a tényállást is megalapozottan állapította meg. [39] A védői észrevételek kapcsán az ítélőtábla rámutat, tanú1 és tanú2 az eljárás egésze alatt következetes vallomást tett arról, hogy a vádlottnál kés volt, melyet elő is vett, miközben azzal fenyegette őket, hogy elvágja a torkukat. [40] tanú1 a

1. december
2. napján történt kihallgatásakor a kés tekintetében azt vallotta, hogy a markolatot nem látta, csak a pengét, amit ő egy bicskának nézne. Tehát olyan nyilatkozatot tett, hogy a kést bicskának nézné, és az valóban egy bicska is volt, mely tehát Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.153/2023/21-II. 6 mindenben alátámasztja tanú1 vallomását. A vádlottól lefoglalt kést a nyomozás során tanú1 és tanú2 elé tárták, és mindketten – a különböző időpontban foganatosított kihallgatásukon abban felismerték az elkövetés eszközét, hangsúlyozva, hogy annak markolatát nem látták, hiszen az a vádlott kezében volt. [41] tanú3 elmondta, hogy amikor a fenyegetést hallotta, akkor még a vezetőfülkéből igyekezett hátra pillantani, hogy megnézze, van-e kés a vádlottnál, de nem látott, amikor pedig oda is ment, akkor nem figyelte, nem kereste a kést, tanú1 pedig úgy nyilatkozott, hogy amikor a vádlott meglátta, hogy jön a villamosvezető, akkor a kést leszorította a combjához, de azt nem figyelte, hogy ezután eltette-e. [42] Összességében tehát tanú1 és tanú2 vallomása egybehangzó a kés tekintetében, a vádlott olyan kijelentéseket tett, melyek tanú1 és tanú2 leszúrására, torkuk elvágására irányultak, és a bicskát a rendőrök nála meg is találták. Ezért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a felfegyverkezve elkövetés tekintetében is megalapozott. [43] Azt a körülményt, hogy a vádlott indulatát az azonos nemű kapcsolat váltotta ki, tanú3 és az
3. számú tanú vallomása is alátámasztja, külön értékelve azt a tényt is, hogy még az
4. számú tanúnak is kifejezte a homoszexuális kapcsolatokkal szembeni ellenszenvét, sőt, e tanú vallomása szerint még egy fiatal járókelőhöz is olyan tartalmú kérdést intézett, hogy nem vonzódik-e a saját neméhez, mert akkor őt is megkéseli. [44] Az ilyenformán helyes tényállásból az elsőfokú bíróság tehát okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekmény minősítése is törvényes. [45] Az ítélőtábla nem osztotta a cselekmény rendbelisége tekintetében kifejtett ügyészségi érvelést. [46] Elemezve a törvényi tényállást látható, hogy a bűncselekménynek két alapesete van, melyből az

(1)bekezdés szerinti alapeset a garázdaság szabálysértésének speciális alakzata, amely nem feltételez erőszakos magatartást. Ennek az alakzatnak nincs passzív alanya, nem kell konkrétan meghatározott személlyel szemben irányulnia, önmagában a kihívóan közösségellenes magatartás tanúsítása az elkövetési magatartás. Ehhez az adott csoport tagja előtti elkövetés vagy legalábbis annak lehetősége szükséges, hogy e magatartás közvetlen következményeit a csoport tagja észlelheti. Ez a feltétel jelen esetben meg is valósult. A csoport tagjainak, így a lehetséges passzív alanyoknak a száma a rendbeliség meghatározása szempontjából nem bír jelentőséggel. A kihívóan közösségellenes magatartások (jelen esetben a szóbeli, illetve a késsel történő fenyegetőzés) természetes egységet képeznek. [47] A Btk. 216. §

(2)bekezdés szerinti alapeset elkövetési magatartása körében a bántalmazás a passzív alany testét érintő, támadó fizikai ráhatás, amelyhez elegendő, ha a sértett becsületét sérti, de megvalósítható testi sérülés okozásával is. Jelen esetben ez nem valósult meg, a késsel a vádlott hozzá sem ért egyik hölgyhöz sem, és ez a rendelkezésre álló adatok szerint nem is állt szándékában, nem merült fel arra vonatkozó adat, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.153/2023/21-II. 7 villamosvezető közbelépésének hiányában a vádlott sérülést okozott volna, ezért nem is vont indokolt súlyosabban minősülő élet vagy testi épség elleni cselekmény megállapítása. [48] A Btk. 216. §

(3)bekezdése pedig oly módon épül rá mindkét alapesetre, hogy azok súlya között a minősített eset nem tesz megkülönböztetést. [49] Tehát passzív alany hiányában nincs jelentősége annak, hogy a vádlotti fenyegetés hány személy felé irányult vagy azt hányan észlelték. Megjegyzendő, hogy tanú1 és tanú2 is egyezően nyilatkozott, hogy mindkettőjüket a torkuk elvágásával, leszúrással fenyegette a vádlott. [50] Egy tömegrendezvényen a résztvevőkkel szemben alkalmazott fenyegető kijelentések nem képeznek halmazatot, ez a résztvevők száma ismeretének hiányában nem is lenne értékelhető. Megjegyzendő, hogy az ügyészség által hivatkozott erőszak – bár a tényállás nevében szerepel – nem tényállási elem, azt az

(1)bekezdés – mely minősítést az ügyészség sem vitatta – nem is tartalmazza, eltérően egyébként a garázdaság bűncselekményi tényállásától, ezért is hivatkozott arra az ítélőtábla, hogy az

(1)bekezdés szerinti alapeset a garázdaság szabálysértésének egy speciális alakzata, hiszen nem követeli meg erőszakos magatartás tanúsítását. [51] A felfegyverkezve elkövetés pedig az

(1)bekezdéshez is kapcsolódó minősítő körülmény, amely még mindig nem követel meg passzív alanyt. [52] A közösség tagja elleni erőszak bűntette valóságos halmazatban állhat az élet vagy testi épség elleni bűncselekményekkel, de jelen esetben ilyennek még a kísérelte sem került megállapításra a már kifejtettek szerint. [53] Az elsőfokú bíróság feltárta a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket, melyeket az ítélőtábla azzal egészít ki, hogy további súlyosító körülmény a büntetőeljárás alatti elkövetés, míg enyhítő körülmény a sértetti megbocsátás, valamint az elsőfokú ítélet kihirdetése óta bekövetkezett további időmúlás, melyet arra figyelemmel nagyobb nyomatékkal kellett értékelni, hogy a vádlott az eljárás egésze alatt letartóztatásban volt. [54] Értékelni kellett viszont, hogy a minősített eset a büntetési tétel tekintetében nem tesz különbséget a két alapesetre épülő elkövetési magatartás között, ezért ezt a különbségtételt a büntetés kiszabása során kellett megtenni. [55] A vádlott hozzátartozóinak betegségét az ítélőtábla nem értékelte külön enyhítő körülményként, hiszen arra vonatkozóan nem merült fel adat, hogy ők a vádlott állandó ápolására, gondoskodására szorulnának. [56] Az így kiegészített bűnösségi körülmények alapján a másodfokú bíróság indokoltnak látta a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás lényeges enyhítését. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.153/2023/21-II. 8 [57] Az így csökkentett tartamú szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés is alkalmasak a büntetési célok elérésre, ez áll arányban a cselekmény konkrét tárgyi súlyával, a feltárt bűnösségi körülményekkel és a vádlott személyi társadalomra veszélyességével. Megjegyzendő azonban az elmeorvosszakértői vélemény megállapításaival összefüggésben, hogy a vádlott többszörösen büntetett előélete és azon belül is a szeszes ital fogyasztásával összefüggő, valamint garázda jellegű cselekmények elkövetése alapján mindenképpen szabadságvesztés kiszabásával érhetőek el a büntetési célok. A szakvélemény alapján a kóros elmeállapot hiányában nem kell attól tartani, hogy a jövőben hasonló bűncselekményt követne el, de a vádlott előéletéből kitűnően nem kóros elmeállapota okán ugyan, de már többször is követett el hasonló, garázda jellegű bűncselekményeket, így a speciális prevenciós célok csak szabadságvesztéssel érhetőek el. [58] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, így azt a másodfokú bíróság nem érintette. [59] A másodfokú bíróság a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámította a vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a másodfokú ítélet meghozatala napjáig letartóztatásban töltött időt. [60] A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 599.§

(1)bekezdése alapján tartott nyilvános ülésen a Be. 606.§

(1)bekezdése értelmében a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg a változtatással nem érintett részében a Be. 605.§

(1)és

(4)bekezdése alapján helybenhagyta. [61] A Be. 561.§

(2)bekezdésének b) pontja alapján mellőzte a vádlott telefonszámának a feltüntetését, arról a Be. 184.§

(2)bekezdés g) pontja alapján a terheltnek a kihallgatásakor nyilatkoznia kell, de határozatban csak szükség esetén kell feltüntetni. Jelen esetben azonban a vádlott megfelelő lakcímmel és tartózkodási hellyel rendelkezik, így ennek feltüntetése nem indokolt. Budapest,

1. évi október hó
2. napján dr. Magócsi István a tanács elnöke Radnainé dr. Solymosi Viktória előadó bíró dr. Fatalin Judit bíró A Fővárosi Törvényszék 2.B.22/2023/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.153/2023/
4. számú ítéletében írt változtatásokkal
5. október
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. évi október hó
8. napján dr. Magócsi István a tanács elnöke Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.153/2023/21-II. 9