A határozat elvi tartalma: A Hszt. 12. §
(6)bekezdése alapján a határidő elmulasztása csak akkor menthető ki, ha a határidőt megállapító jogszabály ezt kifejezetten megengedi; a Hszt.
- §-a ilyen rendelkezést nem tartalmaz. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Kf.700.291/2023/
- A felperes: felperes (felperes címe) dr. Miklós Endre ügyvéd (felperesi képviselő címe) A felperes képviselője: Az alperes: Budapesti Fegyház és Börtön (alperes címe) Ügyvédi Iroda neve (eljáró ügyvéd: dr. Boda Róbert) (alperesi képviselő címe.) azonnali hatályú lemondással kapcsolatos közszolgálati jogviszonyból származó közigazgatási jogvita elbírálása Az alperes képviselője: A per tárgya: A fellebbezést benyújtó fél: felperes (
- sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott ítélet: Pécsi Törvényszék
- sorszámú végzéssel kijavított 11.K.700.649/2022/
- számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A raktárvezető beosztásban foglalkoztatott felperes hivatásos szolgálati jogviszonyát – a
- december 6-án történt azonnali hatályú lemondására tekintettel – az Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.291/2023/
- 2 alperes
- december 7-én a szám1 számú állományparanccsal (a továbbiakban: állományparancs) megszüntette. Tájékoztatta, hogy a munkáltatói intézkedésben foglaltak ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül benyújtandó szolgálati panasznak van helye, a panasz elutasítása esetén annak közlésétől számított 30 napon belül keresettel fordulhat az illetékes törvényszékhez. [2] A felperes az állományparancsot
- december 7-én átvette, az ellen
- január 3-án terjesztett elő szolgálati panaszt, egyidejűleg igazolási kérelemmel élt. [3] Az alperes intézetparancsnoka a
- január
- napján kelt határozatszám1 számú határozatával az igazolási kérelemnek nem adott helyt arra hivatkozással, hogy a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §
(6)bekezdése szerint a határidő elmulasztása akkor menthető ki, ha a határidőt megállapító jogszabály ezt kifejezetten megengedi. A határidőt megállapító jogszabály – jelen esetben a Hszt. 267. §
(3)bekezdése – a kimentést kifejezetten nem engedi meg, ezért az igazolási kérelem alaptalan. [4] A felperes az állományparanccsal szemben –
- január 6-án – keresetet is benyújtott. Az elsőfokú bíróság a 11.K.700.011/2022/
- számú végzésével az eljárást a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdés a) pontjára hivatkozással – figyelemmel a Kp. 48. §
(1)bekezdés e) pontjára – megszüntette. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság az 1.Kpkf.750.054/2022/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A kereset és a védirat [5] A felperes a
- március 25-én benyújtott újabb keresetében egyrészt az igazolási kérelmet elbíráló határozatot, másrészt a szolgálati jogviszony megszüntetése tárgyában hozott állományparancsot támadta. Az igazolási kérelmet elutasító határozat elleni kereseti kérelmében kifogásolta, hogy kérelmét az intézetparancsnok az országos parancsnokhoz nem terjesztette fel. Álláspontja szerint az igazolási kérelmet jogszerűen, határidőben terjesztette elő, azzal egyidejűleg az elmulasztott cselekményt is pótolta. Bármely alperesi határozattal szemben lehetőség van a mulasztás kimentésére, figyelemmel a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvényre (a továbbiakban: Pp.). [6] Az alperes a védiratában – a határozatában foglaltakat fenntartva – a kereset elutasítását kérte. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.291/2023/
- 3 [7] Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmeket a 11.K.700.649/2022/13-II. számú végzésével egymástól elkülönítette; az állományparancsot érintően az eljárást a 11.K.700.649/2022/13-III. számú végzésével megszüntette. Az elsőfokú bíróság ítélete [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével az igazolási kérelmet elbíráló határozat elleni keresetet elutasította. Döntését a Hszt.
- §
(6)bekezdésére és
- §-ára, a Kp.
- §
(4)bekezdésére, 6.§-ára, valamint a Kúria eseti döntéseire (Kf.39.892/2021/4., Kfv.37.858/2020/4., Kf.40.016/2021/3.) alapította. Rögzítette, hogy a Hszt.
- §-a a határidő mulasztással összefüggő igazolási kérelmet nem teszi lehetővé. A jelen jogvitát a Kp. szabályai szerint kellett lefolytatni, melyek azonban csak általános szabályként veendők figyelembe, azokhoz képest a Hszt. szabályai speciálisak. A speciális szabályok lerontják az általános szabályokat, ebből következően nem a Kp. és a Pp., hanem a Hszt. igazolási kérelemmel kapcsolatos rendelkezései az irányadóak. Megállapította ezért, hogy a határozat a felperes által megjelölt okból nem jogszabálysértő. Nem fogadta el a felperes azon érvelését, hogy az igazolási kérelmet fel kellett volna terjeszteni a felettes szervhez. E körben rámutatott, hogy a meg nem engedett igazolási kérelem elbírálásával kapcsolatban a Hszt. nem tartalmaz részletszabályokat, egyéb alkalmazandó, kisegítő jogszabályhelyek sincsenek (sem az általános közigazgatási rendtartásról szóló
- évi CL. törvény [Ákr.], sem más eljárási törvények). A felperes által hivatkozott Hszt. szabályok a szolgálati panasz el nem fogadása esetén rendelkeznek annak felettes szervhez való továbbításáról és felettes szerv általi elbírálásáról, azok az igazolási kérelemnek helyt nem adó határozat vonatkozásában nem relevánsak. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [9] A felperes a fellebbezésében – tartalmát tekintve – az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Jogszabálysértésként jelölte meg a Hszt.
- §
(6)bekezdését, a Kp. és a Pp. igazolási kérelemre vonatkozó eljárási szabályait, így a Kp. 36. §
(1)bekezdés g) pontját, a Pp.
- §át. Kifogásolta, hogy az állományparancs nem adott tájékoztatást arról, hogy a szolgálati panasz benyújtására nyitva álló határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A Hszt.
- §
(6)bekezdése egyébként is kimentésről tesz említést, miközben a per tárgya egy igazolási kérelem, amelyre a Kp. és a Pp. rendelkezései vonatkoznak. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az igazolási kérelmet a felettes szervhez fel kellett volna terjeszteni. Megítélése szerint jogellenes és életszerűtlen, hogy a jogorvoslati határidőt ne lehessen igazolási kérelemmel kimenteni. Az érintett személy önhibáján kívül is kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem tudja a jogát gyakorolni. Jelezte, hogy a Hszt. 12. §
(6)bekezdése alkotmányossági problémákat vet fel, ezért alkotmányjogi panaszt kíván előterjeszteni. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.291/2023/
- 4 [10] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében – a védiratában is kifejtett álláspontját fenntartva – az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [11] A fellebbezés – az alábbiak szerint – nem alapos. [12] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
- §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló peradatok alapján helyesen rögzítette, az abból levont jogi következtetése és érdemi döntése helytálló; azzal az ítélőtábla egyetértett. A fellebbezésben foglaltakkal összefüggésben a következőket emeli ki. [13] A másodfokú bíróság előrebocsátja, hogy a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontja szerint a fellebbezésnek a beadványokra vonatkozó általános szabályokon túlmenően tartalmaznia kell a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölésével, illetve azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől az ítélet jogkérdésben eltér. Az elsőfokú közigazgatási bírósági eljárás szabályaival ellentétben a fellebbezésben nem elegendő a vélt jogszabálysértés (jogsérelem) körülírása, a fellebbező félnek egyértelműen és világosan meg kell jelölnie azt a jogszabályi rendelkezést, amelyet – álláspontja szerint – az elsőfokú ítélet sért. A felperes a fellebbezésében kifogásolta, hogy az állományparancs nem adott tájékoztatást a szolgálati panasz benyújtására nyitva álló határidő elmulasztásának jogkövetkezményéről. Az ítélőtábla ennek érdemi vizsgálatába két okból nem bocsátkozhatott. Egyrészt azért, mert e vonatkozásban a felperes a konkrét jogszabálysértés megjelölését elmulasztotta, másrészt azért, mert a fellebbezési eljárás tárgya nem az állományparancs, hanem az igazolási kérelmet elutasító határozat jogszerűségének felülvizsgálata tárgyában hozott elsőfokú ítélet volt. [14] Nem osztotta a másodfokú bíróság azt a felperesi érvelést, hogy a Hszt. 12. §
(6)bekezdése szerinti, a határidő elmulasztása miatti kimentés és az igazolási kérelem egymással nem összefüggő jogfogalmak lennének. A Hszt. 12. §
(6)bekezdésének helyes értelmezése szerint a mulasztás következményei akkor orvosolhatók, ha ezt a határidőt megállapító jogszabály kifejezetten lehetővé teszi. Az igazolási kérelem a mulasztás következményeinek orvoslására (kimentésére) szolgáló jogszabályi lehetőség. A kimentés és az igazolási kérelem egymással cél-eszköz viszonyban álló jogintézmények, ezért nem tévedett az alperes intézetparancsnoka, amikor a felperes mulasztás kimentését célzó beadványát igazolási kérelemnek tekintette és ekként bírálta el. [15] A Hszt. 12. §
(6)bekezdésének és
- §-ának együttes értelmezésével kétséget nem hagyó módon megállapítható, hogy a szolgálati panasz benyújtására nyitva álló határidő elmulasztása esetén a hivatásos állomány tagja igazolási kérelemmel nem élhet, Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.291/2023/
- 5 mulasztásának kimentésére nincs törvényi lehetőség. Az elsőfokú ítéletben felhívott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett kúriai eseti döntések ezt a jogértelmezést alátámasztják, amelyektől az ítélőtábla sem kíván a perben felmerült jogkérdést illetően eltérni. A másodfokú bíróság e körben – a Kúria által e kérdésben kialakított ítélkezési gyakorlatra is figyelemmel – alkotmányossági problémát nem észlelt, alkotmányjogi érvelését a felperes maga sem dolgozta ki részletesen. [16] Jogszabálysértés nélkül rögzítette az elsőfokú bíróság az ítéletében azt is, hogy a Kp. és a Pp. igazolási kérelemre vonatkozó rendelkezései a jelen ügyben nem relevánsak. A Kp.
- §
(1)bekezdése szerint e törvényt kell alkalmazni a közigazgatási jogviták elbírálása iránti közigazgatási perben és az egyéb közigazgatási bírósági eljárásban. A Pp. 1. §
(1)bekezdése értelmében pedig e törvényt kell alkalmazni a bíróság eljárására, ha jogszabály biztosítja a bírói utat és törvény nem rendeli eltérő szabályok alkalmazását. A Kp. és a Pp. hatályára vonatkozó előírások egyértelműen tartalmazzák, hogy azokat a (közigazgatási/polgári) bírósági eljárásokban kell alkalmazni. Az alperes előtti szolgálati panaszeljárás nem minősül sem közigazgatási, sem polgári bírósági eljárásnak; továbbá a Hszt.-ben nincs olyan rendelkezés (ilyet a felperes sem jelölt meg), amely szerint a munkáltató előtti eljárásokban – háttérjogszabályként – a Kp. vagy a Pp. irányadó lenne. A Kp. 36. §
(1)bekezdés g) pontja folytán alkalmazott Pp. 149-
- §-ai alapján igazolással csak a bírósági eljárásban elmulasztott határnap vagy határidő következményei menthetők ki. A perbeli esetben a felperes nem bírósági eljárásban, hanem az azt szükségképpen megelőző közigazgatási jogorvoslati eljárásban mulasztott, amelyben kizárólag a Hszt., nevezetesen annak
- §
(6)bekezdése és
- §-a vehető figyelembe. Ezek perbeli ügyre vonatkozó értelmezését az elsőfokú bíróság a fentiek szerint – a kialakult bírói gyakorlattal összhangban állóan – jogszerűen elvégezte. [17] A felperes nem társított jogszabálysértést ahhoz a hivatkozásához, hogy az igazolási kérelmet a felettes szervhez az alperesnek fel kellett volna terjesztenie. Ennek hiányában – a jelen ítélet [13] bekezdésében előadottakra is figyelemmel – a másodfokú bíróság nem került abba a helyzetbe, hogy érdemben állást tudjon foglalni a kérdésről. Megjegyzi továbbá az ítélőtábla, ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helytállóan utalt, a Hszt. nem szabályozza, hogy a meg nem engedett igazolási kérelem elutasításáról a rendvédelmi szerven belül kinek kell határozatot hoznia; nem állapítható meg ezért, hogy az alperes a kérelem elbírálásával és a kérelem felettes szervhez való felterjesztésének mellőzésével jogszabálysértő módon járt volna el. Rámutat a másodfokú bíróság arra is, hogy a felperes jogorvoslathoz való joga e tekintetben nem sérült, mert a határozat ellen közigazgatási pert kezdeményezhetett. [18] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét, mivel az a fellebbezésben megjelölt okokból nem volt jogszabálysértő, a Kp.
- §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [19] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében perköltséget sem konkrét összeg meghatározásával, sem jogszabályi rendelkezésre utalással nem számított fel, ezért arról az Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.291/2023/4. 6 ítélőtáblának a Kp. 99.§
(3)bekezdése által felhívott 35. §
(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 81. §
(1)-
(2),
(5)és 82. §
(3)bekezdései értelmében rendelkeznie nem kellett. [20] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illeték a felperes Pp. 525. §
(1)bekezdése és 95. §
(1)bekezdése szerinti költségmentessége folytán a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 102. §
(1)és
(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. [21] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó
- §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [22] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
- február
- dr. Antal Regina s.k. s.k. a tanács elnöke dr. Koós Szabolcs s.k. előadó bíró dr. Rácz Krisztina bíró