Kfv.37134/2026/2 – Kúria

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontjára alapítottan nincs helye a felülvizsgálati kérelem befogadásának, ha az azt benyújtó fél ebben a körben nem tesz eleget a részletes, a felülvizsgálati kérelemtől elkülönülő indokolási kötelezettségének.Nincs helye a felülvizsgálati kérelem befogadásának, ha a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél olyan kúriai döntésekre hivatkozik az eltérés körében, amelyek nem függnek össze a perben felmerült jogkérdésekkel. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: A tanács tagjai: Kfv.IV.37.134/2026/2. Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke Dr. Bögös Fruzsina előadó bíró Dr. Dobó Viola bíró Dr. Kiss Árpád Lajos bíró Dr. Sugár Tamás bíró A felperes: felperes (cím1) A felperes képviselője: Czövek és Deme Ügyvédi Iroda Dr. Deme János ügyvéd (cím2) Az alperes: Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (cím3) Az alperes képviselője: Dr. Jáger Kristóf András kamarai jogtanácsos A per tárgya: idegenrendészeti ügyben indult közigazgatási jogvita Az elsőfokú bíróság jogerős határozata: Fővárosi Törvényszék 32.K.704.009/2025/12. számú ítélete A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes Rendelkező rész A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás Kúria IV.Kfv.37.134/2026/2 2 [1] Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Budapesti és Pest Vármegyei Regionális Igazgatósága a felperes vendég-önfoglalkoztatás célú tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmét a 106-1-41113/21/2025-T. számú határozatával elutasította. A határozattal szemben a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben egyebek mellett költségmentesség iránti kérelmet is előterjesztett. Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Budapesti és Pest Vármegyei Regionális Igazgatósága a 2025. július 21. napján kelt 106-1-41113/2025-T számú végzésével a kérelmet elutasította, hivatkozva a harmadik országbeli állampolgárok beutazásával és tartózkodásával kapcsolatos eljárások díjáról szóló 10/2024. (II.29.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 5. §-ára és a 7. §ára, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §

(1)bekezdésére, 31. §

(1)bekezdésére, a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló

1. évi XC. törvény (a továbbiakban: Btátv.)
2. §-ára. Kiemelte, hogy a felperes által hivatkozott kérelmi indok, azaz az elsőfokú döntés megsemmisítésének lehetősége nem szerepel a költségmentességi okok között. [2] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a
3. szeptember
4. napján kelt, 106-T-24463/3/
5. számú végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta, a fellebbezést elutasította. Indokolásában hivatkozott a BM rendelet
6. §-ára, és rámutatott, hogy a felperes nem tartozik sem az Itv.
7. §-ának, sem a BM rendelet
8. §-ának hatálya alá, a felperes továbbá nem támasztotta alá hitelt érdemlő módon a mentesség okát, nem csatolt olyan iratot, ami igazolta volna költségmentességét. Kiemelte, a bírói gyakorlat alapján a bizonyítási teher az ügyfélen van a kérelemre indult eljárásban. Rámutatott, nemzetközi szerződés alkalmazására akkor kerülhet sor, ha arra az ügyfél hivatkozik és relevanciája megállapítható, azonban a felperes ilyenre nem hivatkozott. A kereseti kérelem és az alperes védirata [3] A felperes keresetet nyújtott be az alperes végzése ellen, amelyben annak elsőfokú végzésre kiterjedő megsemmisítését, illetve az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte, kérte továbbá a közigazgatási rendtartásról szóló
9. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
10. §

(3)bekezdése alapján az alperes kötelezését a tevékenység jogsértő következményének elhárítására. [4] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte. A jogerős ítélet [5] Az eljárt bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. [6] Ítéletének indokolásában kiemelte, a fellebbezési eljárásban az alperes nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz, teljes körű felülvizsgálatot végez. Ugyanakkor a felülvizsgálati- és az ahhoz kapcsolódó indokolási kötelezettsége nem parttalan. Az ügy szempontjából releváns körülményeket kell vizsgálnia és indokolását is csak abban a körben kell kifejteni, ahol jogszabálysértést észlelt. Kúria IV.Kfv.37.134/2026/2 3 [7] Rámutatott, a felperes arra hivatkozott keresetében, hogy az alperes elmulasztotta a fellebbezésében foglaltak teljeskörű vizsgálatát, ugyanakkor ezen állítását nem konkretizálta, nem jelölte meg azokat a fellebbezési érveket, amelyek vizsgálatát elmulasztotta elvégezni; és ilyet a bíróság sem tárt fel, így a felperes ezen hivatkozása nem volt megalapozott. Mind az elsőfokú, mind pedig a másodfokú döntés tartalmazta azon jogszabályi rendelkezések megjelölését, amelyet a hatóságok alkalmaztak, hiányt e téren nem állapított meg. [8] Kiemelte, az alperes helyesen jelölte meg a kérelem elutasításának alapjául szolgáló anyagi jogszabályokat (Itv., BM rendelet). Az elsőfokú hatóság a Btátv. 170. § b) pontjának megjelölésével a kérelem elutasításának eljárási jogalapját jelölte meg. Az alperes, mint másodfokú hatóság pedig helytállóan hivatkozott a fellebbezési eljárásban hozható döntések eljárási szabályaira [Btátv. 210. §

(4)bekezdés c) pont és

(12)bekezdés]. A felperesnek az alperes által helyesen felhívott jogszabályhelyek alapján kellett volna igazolnia költségmentességét, azonban a perben sem adott elő olyan körülményt, amelyet az alperes elmulasztott figyelembe venni és amely a költségmentességi jogosultságát megalapozta volna. [9] Hangsúlyozta, a felperes kérelme alapján indult eljárásban a jogosultsági feltételek igazolása a felperes terhére esett. Az alperes hiánypótlási kötelezettsége csak az – esetleges – alaki hiánypótlásra terjedt ki, nem volt kötelezettsége a kérelem sikeressége érdekében hiánypótlásokat kibocsátani. [10] Arra is hivatkozott, hogy a felperes a fellebbezési eljárásban sem igazolt olyan körülményt, amely a kérelmét megalapozta volna. A bizonyítatlanság terhe pedig a kérelemre indult eljárásban a felperes terhére esett. A felperes sem a megelőző hatósági eljárásokban, sem a perben nem jelölt meg olyan nemzetközi szerződést, amelyet a hatóságok elmulasztottak figyelembe venni. Ennek hiányában azonban súlytalan volt azon körülményre hivatkozás, hogy a döntések nem rögzítették a szerződés hiányát. A felülvizsgálati kérelem [11] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását, az alperes döntésének az elsőfokú döntésre kiterjedő megsemmisítését és a közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. [12] Felülvizsgálati kérelmének befogadását a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ad)alpontjai és a
4. b)pontja alapján kérte. [13] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Kúria Kfv.39.177/2022/14. számú, a Kfv.37.388/2024/8. számú és a Kúria Kfv.35.224/2016/6. számú elvi határozataitól és Kúria a Kfv.VI.37.739/2016/3. számú határozatában foglaltaktól eltér. Arra is utalt, hogy a bíróság nem vette figyelembe, hogy a Kúria a Kfv.IV.38.022/2021/6., Kfv.IV.37.130/2021/4., Kf.IV.39.177/2022/14., Kfv.I.37.111/2023/11. és Kfv.II.37.122/2023/7. számú határozatai alapján a hiányzó indokolás az ügy érdemére kiható eljárási hiba. Az indokolási kötelezettséget ugyanis a hatósági eljárások tekintetében az Alaptörvény XXIV. cikk

(1)bekezdésének második mondata nevesítve írja elő. Állította azt is, hogy a jogerős ítélet eltér a Kúria 30/

1. számú elvi közigazgatási határozatában foglaltaktól. Hangsúlyozta, hogy a felülvizsgálati kérelemben felvetett, az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a Kúria IV.Kfv.37.134/2026/2 4 joggyakorlat egységének, továbbfejlesztésének biztosítása miatt is szükséges, és indokolja a befogadást az is, hogy az alperesi döntéshez az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés vezetett. [14] Kifejtette, hogy a Kúria Kfv.39.177/2022/
2. számú elvi határozata alapján: „A hatóság döntéséből az ügyfél teljes képet kell, kapjon arról, hogy a hatóság az eljárása során milyen tényeket tárt fel, melyeket vett figyelembe és mellőzött a döntése kialakítása során, és milyen jogszabályi rendelkezések mentén határozott. Ez a garanciája annak, hogy a döntés utóbb is ellenőrizhetővé válik, helyessége, jogszerűsége - arra irányuló kereset alapján érdemben elbírálható.” A Kúria Kfv.37.388/2024/
3. számú elvi határozata alapján: „A hatósági határozat nem megfelelő indokolása olyan eljárási szabályszegés, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással van, egyben sérti a tisztességes eljáráshoz való alapjogot is.” A Kúria Kfv. 35.224/2016/
4. számú elvi határozata értelmében: „A közigazgatási határozat indokolásának az ügy érdemére kiható hiánya nem pótolható az indokolás peres eljárás során történő módosításával.” Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Kúria – fenti – közzétett határozataiban foglaltaktól eltér, azokkal szemben foglal állást, akkor, amikor a kétfokú közigazgatási eljárásban meghozott, eltérő jogszabályi alapra helyezkedő idegenrendészeti döntéseket összemossa, ezzel próbálva azt a látszatot kelteni, hogy az alperesi döntésben az elutasítás alapjaként szolgáló jogszabályi rendelkezés megjelölésre került. [15] Arra is utalt, hogy a Kúria Kfv.VI.37.739/2016/
5. számú határozatában kiemelte, hogy a közigazgatási peres eljárás kereteit egyrészt a kereseti kérelemhez kötöttség, másrészt az alperes támadott határozatához való kötöttség határozza meg, a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során csak a támadott határozatban megjelölt indokok vehetők figyelembe. [16] Állította, az alperes hiányos döntését nem lehet jogszerűvé tenni azzal, hogy összemossa az első-, és másodfokú határozatot, azt a látszatot próbálva kelteni, mintha a Btátv.
6. § b) pontjának megjelölése az alperes döntésének szerves része is lenne, holott az alperes nem hivatkozott arra döntése jogalapjaként, ez egyértelműen látszik az alperesi határozatból, sőt, az alperes kifejezetten ki is emelte a perbeli beadványában (védiratában), hogy erre nem alapítja a döntését. [17] Azzal is érvelt, hogy „a bíróság nem vette azt sem figyelembe, hogy a Kúria Kfv.IV.38.022/2021/
7. számú ítélete [32] bekezdéséből, a Kfv.IV.37.130/2021/4., Kf.IV.39.177/2022/14., Kfv.I.37.111/2023/
8. és Kfv.II.37.122/2023/
9. számú határozataiból is egyértelmű, hogy ha a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező közigazgatási döntés valós indokait az ügyfélnek/felperesnek a közigazgatási eljárásban, vagy a közigazgatási perben kell megismerni, a hiányzó indokolás az ügy érdemére kiható eljárási hiba. Az indokolási kötelezettséget ugyanis a hatósági eljárások tekintetében az Alaptörvény XXIV. cikk

(1)bekezdésének második mondata nevesítve írja elő [...]”. A Kúria 30/

1. számú elvi közigazgatási határozata (és a Kúria Kfv.VI.37.739 /2016/
2. számú ítélete) alapján ugyanis a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során csak a támadott határozatban megjelölt indokok vehetők figyelembe, a bíróságnak nincsen lehetősége az alperesi határozat kiegészítésére a közigazgatási perben, és ez által jogszerűvé tételére. A Kúria döntése és jogi indokai Kúria IV.Kfv.37.134/2026/2 5 [18] A Kúria megállapította, hogy a befogadás feltételei az alábbiak szerint nem állnak fenn. A Kp.
3. §

(1)bekezdése értelmében a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha

1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
2. aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [19] A Kp. 117. §

(4)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt – a 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja szerinti ok kivételével – részletesen indokolni nem kell. A 118. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A fél által megjelölt befogadhatósági okhoz a bíróság nincs kötve. [20] A Kúria kiemeli, a Kp. 117. §

(4)bekezdése nem teremt alanyi jogot a felülvizsgálati kérelem befogadásra. A befogadásról döntő bíróság vizsgálja meg, hogy az ügyben olyan kérdés merül-e fel, amely a Kp. 118. §

(1)bekezdésének rendelkezései alá tartozik. A befogadhatóság tárgyában hozandó döntése körében azonban kizárólag a Kp. 118. §

(1)bekezdésében felsorolt befogadási ok(ok) fennállását vizsgálhatja, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, annak alapját képező jogszabálysértésekről nem foglalhat állást, mert arra csupán a már befogadott felülvizsgálati kérelmet érdemben elbíráló határozatában van törvényes lehetőség (Kfv.IV.37.483/2023/2.). [21] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján a joggyakorlat egysége vagy továbbfejlesztése céljából a felülvizsgálati kérelem befogadására – általánosságban – akkor kerülhet sor, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. A joggyakorlat továbbfejlesztése céljából a felülvizsgálati eljárás érdemi lefolytatását az indokolhatja, ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes ugyan, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel nem támogatható (Kfv.IV.37.679/2020/2, Kfv.IV.37.584/2022/2, Kfv.VII.37.017/2023/2.). [22] A felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a felperes nem tárt fel olyan eltérő bírói döntéseket, amelyek arra világítanának rá, hogy a perben felmerült jogkérdés körében a bírói gyakorlat széttartó lenne, annak egysége – ellentétes jogértelmezés miatt – a támadott jogerős ítélet folytán sérült volna, vagy ennek veszélye fenyegetne. Mindemellett a felperes nem vázolt fel a bírói gyakorlat megváltoztatását, továbbfejlesztését, felsőbírósági iránymutatást igénylő problémát sem. Minderre figyelemmel a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja nem indokolta. [23] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja szerinti befogadási okot a felülvizsgálatot kérő félnek a Kp. 117. §

(4)bekezdése alapján meg kell indokolnia. Erre figyelemmel, ha a fél a befogadhatóság körében arra hivatkozik, hogy az alapvető eljárási jogának sérelme valószínűsíthető, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés történt, az erre irányuló kérelmét a befogadhatóság körében kell megindokolnia, az indokok Kúria IV.Kfv.37.134/2026/2 6 felülvizsgálati kérelemből való kiválogatása a Kúriára nem hárítható át (Kfv.VII.45.067/2023/2.). [24] A Kúria egységes gyakorlata szerint a befogadás megtagadásának van helye, ha a felülvizsgálati kérelem előterjesztője a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontjának felhívása mellett egyáltalán nem jelöli meg, hogy milyen okból kéri a befogadást, így azt sem, hogy az általa állított eljárási jogsértés miért hatott ki az ügy érdemére (Kfv.VII.37.196/2023/2). [25] A Kúria megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében a törvényhely megjelölésével utalt a befogadhatóság körében a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontjára, a befogadás alátámasztására vonatkozóan azonban a felülvizsgálati kérelemben elkülönülő indokolást nem adott elő, így a felülvizsgálati kérelem befogadásának a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja alapján nincs helye. [26] Továbbá ki kell emelni, hogy a Kúria a befogadás tárgyában hozandó döntése során nem az egyedi ügyben hozott bírósági határozat jogszerűségét, hanem az egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát kellett vizsgálnia; a rendkívüli perorvoslati eljárás lefolytatásának megalapozásához ezért önmagában nem volt elégséges, hogy az alperes a jogerős ítéletben foglaltakkal nem ért egyet, azt téves jogértelmezésen nyugvónak tartja. [27] A Kúria a Kp. 118. §

(1)bekezdés b) pontjára alapított befogadási ok körében kiemeli, a felperes a kúriai döntésektől eltérés tekintetében a jogerős ítélet nem megfelelő indokolására hivatkozott, azonban a felperes állításával szemben az eljárt bíróság jogerős ítéletének [7] bekezdéseiben részletes indokolást tartalmaz a felperes kereseti hivatkozásaira vonatkozóan, a felperes elsőfokú bírósági döntés hiányosságaira vonatkozó állítása tehát iratellenes. Erre tekintettel az e körben megjelölt kúriai döntések alapján sem volt helye a felülvizsgálati kérelem befogadásának. A Kúria az ügyazonosság körében ezen túlmenően kiemeli, amennyiben a Kp. 118. §

(1)bekezdés b) pontjára alapított befogadás körében hivatkozott közzétett határozatoktól való eltérés bemutatása arra irányul, hogy a jogerős ítélet indokolási hiányosságban szenved, nem fogadhatók el referencia határozatként olyan döntések, amelyek általában mondják ki, hogy a határozatokat indokolni kell. [28] A felperes a Kúria Kfv.VI.37.739/2016/

1. számú határozata alapján arra utalt, hogy a közigazgatási peres eljárás kereteit egyrészt a kereseti kérelemhez kötöttség, másrészt az alperes támadott határozatához való kötöttség határozza meg, a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során csak a támadott határozatban megjelölt indokok vehetők figyelembe. E körben kiemelendő, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott sem a kereseti kérelemhez kötöttség megsértésére, sem arra, hogy a jogerős ítélet eltért volna a közigazgatási határozatban foglaltaktól, ezzel szemben az alperes végzésében foglalt jogszabályokat kifogásolta, így az e körben megjelölt kúriai döntéstől való eltérés vizsgálata érdekében sem volt helye a felülvizsgálati kérelem befogadásának. [29] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy jelen ügyben a befogadás feltételei nem állnak fenn, ezért a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp.
2. §

(2)bekezdése alapján megtagadta. A döntés elvi tartalma Kúria IV.Kfv.37.134/2026/2 7 [30] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontjára alapítottan nincs helye a felülvizsgálati kérelem befogadásának, ha az azt benyújtó fél ebben a körben nem tesz eleget a részletes, a felülvizsgálati kérelemtől elkülönülő indokolási kötelezettségének. [31] Nincs helye a felülvizsgálati kérelem befogadásának, ha a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél olyan kúriai döntésekre hivatkozik az eltérés körében, amelyek nem függnek össze a perben felmerült jogkérdésekkel. Záró rész [32] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §

(2)bekezdése értelmében tárgyaláson kívül határozott. [33] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §

(1)bekezdés

1. a)pontja alapján illetékmentes, ezért a Kúriának az illeték megfizetésről rendelkeznie nem kellett. [34] A végzés ellen a Kp. 116. §
2. d)pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. Budapest, 2026. március 10. Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke Dr. Bögös Fruzsina s.k. előadó bíró Dr. Dobó Viola s.k. Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró Dr. Sugár Tamás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő