← Magyarország

Kf.700245/2025/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat lát el, az többletfeladatnak minősül, amelynek ellentételezésére jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 4.Kf.700.245/2025/

  1. felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (felperesi képviselő címe, eljáró képviselő: dr. Oláh Tamás kamarai jogtanácsos) vármegyei1 Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Gál Mária Ildikó kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díj megfizetése közszolgálati jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Miskolci Törvényszék 9.K.700.114/2025/
  3. számú ítélete iránt indított Ítélet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.245/2025/
  4. 2 [1] A felperes a
  5. február
  6. napjától
  7. június
  8. napjáig terjedő időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) az helység1i Rendőrkapitányság állományában körzeti megbízottként teljesített szolgálatot; működési körzete (helység2) a rendőrkapitányságon kialakított körzeti megbízotti csoport (a továbbiakban: KMB csoport) működési körzetének része volt. A körzeti megbízotti beosztásához nem tartozóan rendszeresen végzett a saját és a KMB csoport működési körzetén kívül járőri, járőrszolgálati és egyéb (TIK küldések, átkísérések, előállított őrzések, kísérőőri beosztás, szabálysértési előkészítő eljárás, ideiglenes megelőző távoltartás) szolgálati feladatokat, melyek ellátásáért a rendvédelmi illetményalap 75%-ának megfelelő megbízási díj megfizetését kérte. Az ennek érdekében előterjesztett szolgálati panaszát az alperes vezetője a határozatszám1 számú határozatával megalapozatlanság miatt elutasította. A kereset és a védirat [2] A felperes keresetében az alperest perbeli időszakra bruttó 840.652 forint megbízási díj és annak késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  9. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  10. §

(1)bekezdés a)-c) pontjaira,
(2)
(5)bekezdéseire, a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  1. (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB szabályzat) 2., 21., 24-25., 57.,
  2. pontjaira, V. fejezet
  3. alfejezetére, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
  4. (VI. 16.) BM rendelet (továbbiakban: 30/
  5. BMr.)
  6. mellékletére, a Rendőrség Fogdaszolgálati Szabályzatáról szóló 3/
  7. (II. 20.) ORFK utasítás, a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
  8. (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőr Szabályzat) rendelkezéseire, továbbá a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/
  9. (IX. 22.) BM rendelet (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat)
  10. §
(1)bekezdésére alapította. A megbízási díj havi mértékét a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában kérte meghatározni, azzal, hogy több különböző beosztás feladatait látta el, melyek a szolgálatteljesítési idejének jelentős részét tették ki. [3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét is vitatta. Az elsőfokú bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla megelőző eljárásban hozott ítélete [4] Az elsőfokú bíróság a 9.K.700.907/2023/
  1. számú ítéletével az alperest bruttó 705.373 forint megbízási díj és annak késedelmi kamata megfizetésére kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [5] Az alperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú bíróság a 4.Kf.700.386/2024/
  2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintette, azonban a
  3. április
  4. napját követő időszakra igényelt megbízási díj vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította, egyebekben az elsőfokú döntést helybenhagyja. Megállapította, hogy az
  5. január
  6. napjáig terjedő időszak vonatkozásában – az irányadó bírósági jogértelmezés és joggyakorlat figyelembevételével – az elsőfokú bíróság megalapozottan döntött a felperes megbízási díjra való jogosultságáról és annak mértékéről. A
  7. február 1-jétől kezdődő időszak tekintetében ugyanakkor rámutatott arra, hogy a Hszt.
  8. §
(3)bekezdése szerint a korábban hatályos rendelkezéssel szemben a megbízási díjra való jogosultság már csak jelentős többletmunka elvégzése esetén áll fenn, melynek megvalósulását azonban az elsőfokú bíróság Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.245/2025/
  1. 3 nem vizsgálta. Ezáltal a megbízási díj jogalapjának fennállása szempontjából az elsőfokú bíróság nem tett különbséget a teljesített többletfeladatok mennyiségére vonatkozóan, ugyanazon tények alapján állapította meg a megbízási díjat, mint az azt megelőző időszakban. A Hszt. módosítás alapján ezzel szemben szükséges lett volna annak vizsgálata és értékelése, hogy a többletfeladatok tekintetében mennyiben jelent eltérést a korábbi időszakhoz képest a megbízási díj jogalapja, minősíthető-e és mely tények alapján és milyen indokból jelentős többletmunkát okozónak a ténylegesen megvalósított feladatellátás. Ennek érdekében szükséges a jelentős többletmunka fogalmának Hszt. fogalmi rendszerébe illeszkedő értelmezése és annak meghatározása, hogy a felperes által hivatkozott – kísérőőri és az elővezetési – feladatok teljesítése megfeleltethető-e a törvényi tényállásnak. Előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak az új eljárásban kizárólag az alperes által vitatott [
  2. április
  3. – június
  4. napjai közötti időszakra(a továbbiakban: vitatott időszak)] vonatkozóan a megbízási díjra való jogosultság szempontjából a Hszt.
  5. §
(3)bekezdésében foglalt feltételeket vizsgálnia kell, melynek során nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy 2023. február 1. napjától a Hszt. 71. §
(3)bekezdése értelmében a hivatásos állomány tagja akkor jogosult megbízási díjra, ha az
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladat ellátásával jelentős többletmunkát végez, és a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkörrel való megbízás nem eseti jellegű. Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott döntése [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével vitatott időszakra az alperest 86.964 forint megbízási díj és annak
  1. május
  2. napjától a kifizetés napjáig számított késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Rögzítette, hogy a megismételt eljárásban a per tárgyát kizárólag a vitatott időszakra vonatkozó megbízási díjra való jogosultságnak a Fővárosi Ítélőtábla ítéletében meghatározottak szerinti vizsgálata képezhette. A Kúria precedensértékű döntéseire (Kf.VII.39.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) hivatkozással rámutatott, hogy a felperest akkor illeti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezése szerinti beosztáshoz tartozó feladatkört látott el többletfeladatként. A felperes által ellátott járőrfeladatok nem tartoztak a beosztása szerinti feladatokhoz, azok nem voltak a KMB szabályzat
  3. pontja szerinti közterületi szolgálattal azonosíthatók. A perben beszerzett eligazító, beszámoló lapok és rendőri jelentések alapján megállapítható volt, hogy a felperes rendszeresen, nem eseti jelleggel teljesített TIK küldéseket, ezeket nagy számban a saját és a KMB csoport működési körzetén kívül is ellátta. Az alperes e körben nem tudta bizonyítani, hogy a küldések kizárólag különösen indokolt, késedelmet nem tűrő esetekben történtek, és az esetek gyakorisága miatt az sem volt alátámasztható, hogy azok csupán eseti jellegűek voltak. A felperes mindhárom hónapban járőrözött, ami igazolja annak nem eseti jellegét, az eligazító és beszámoló lapok pedig igazolták, hogy ezen tevékenység jelentős időtartamot vett igénybe, vagyis a szolgálat nagy részét kitöltötte, ezért az jelentős többletmunkának is minősült. A rendszeresen a beosztáshoz nem tartozó járőrfeladatok ellátása a felperesnél többletfeladatként volt értékelhető, emellett a felperes átkíséréseket és elővezetési feladatokat is ellátott mely alapján a Hszt.
  4. §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése alapján megbízási díjra jogosult. A megbízási díj összegénél értékelte a többletfeladatok mennyiségét, rendszerességét és folyamatosságát, valamint azt a tényt, hogy a felperes ezen időszakban az eredeti beosztása szerinti feladatok ellátása alól nem került mentesítésre. A fenti körülményekre tekintettel a megbízási díjnak az illetményalap 75%-ában történő megállapítását nem találta eltúlzottnak. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [7] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte, jogszabálysértésként a Hszt. 45. §-át, 71. §
(1)-
(6)bekezdéseit, a 30/
  1. BMr.
  2. mellékletét, továbbá téves értelmezésként a KMB szabályzat egyes pontjait Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.245/2025/
  3. 4 hivatkozva. Kifejtette, hogy a perbeli adatok nem támasztották alá, hogy a felperes a vitatott időszakban rendszeresen járőri beosztáshoz tartozó feladatokat látott el. A KMB szabályzat
  4. pontja alapján a körzeti megbízott járőr vezetőjeként közterületi szolgálatra járőrrel közösen beosztható volt. A KMB szabályzat
  5. pontja értelmében pedig a körzeti megbízott szolgálatteljesítési ideje 70%-át közterületi szolgálatnak kell kitennie. A közterületi szolgálat legalapvetőbb formája pedig a járőrözés. Önmagában az a tény, hogy ezen közterületi feladatát a felperes a körzetén kívül is ellátta, még nem jelenti azt, hogy járőrfeladatot látott volna el. A Szolgálati Szabályzat
  6. §
(1)bekezdése alapján a járőrszolgálat nem egy önálló beosztási feladat, hanem a beosztáshoz tartozó feladat ellátásának a módja, formája. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság az ítéletének [27] bekezdésében tévesen állapította meg, hogy a felperes a körzeti megbízotti feladatai mellett járőrfeladatokat is ellátott, mely többletfeladatellátásként értékelhető. Az elsőfokú ítélet [29]-[35] bekezdései tévesen állapították meg azt is, hogy az átkísérés és elővezetés mint működési körzeten kívüli feladatok, megbízási díjra jogosítanak. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a KMB szabályzat
  1. pontját, mely kimondja, hogy a körzeti megbízott a rendőrkapitányság illetékességi területéről kísérőőri feladatok ellátására eseti jelleggel elvonható. Az átkísérési feladatok pedig nem tilalmazottak a körzeti megbízott számára. Az elővezetési feladatokat a KMB szabályzat
  2. pont b) alpontja egyértelműen nevesíti a körzeti megbízott rendészeti feladat között, amit a rendőrkapitányság illetékességi területén kell végrehajtania. A felperes által hivatkozott elővezetések mindegyike a rendőrkapitányság illetékességi területén belül történt. A fentiek alapján a felperes a vitatott időszakban beosztásához nem tartozó többletfeladatot nem végzett, vagy ha végzett is, azok nem minősültek jelentős többletmunkának. [8] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Nem vitatta, hogy a körzeti megbízottnak a szolgálatteljesítési ideje 70%-át egyébként közterületen kell töltenie, azonban e követelménynek főszabályként a saját működési körzetében kell teljesülnie. A járőri és körzeti megbízotti feladatok elválnak egymástól, és a munkáltató csak adott beosztáson belül határozhatja meg a munkaköri feladatokat. Tarthatatlan az az álláspont, miszerint a körzeti megbízotti feladatok magukba foglalják a járőri feladatokat. E két beosztás feladatait normál esetben párhuzamosan kell végrehajtani. A második kereseti időszak vonatkozásában hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábal 2.Kf.700.459/2023/
  3. és 5.Kf.700.543/2023/
  4. számú ítéleteire, melyek rámutattak arra, hogy a KMB szabályzat alperesi értelmezésével teljesen kiüresedne a körzeti megbízotti beosztás lényeges tartalma. Az alperes a megállapított tényállást (többletfeladatok rendszeressége; járőrszolgálat csoporton belüli, illetve azon kívüli ellátása; azok nem eseti jellege) nem vitatta. Utalt a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.031/2024/
  5. számú ítéletére, amely kimondta, hogy a jelentős többletmunkáért a Hszt.
  6. február 1-jétől hatályos módosítását követően változatlanul jár a megbízási díj. A megbízási díj mértéke pedig a jelentős többletfeladatok, illetve annak középérték alatti megállapítása miatt nem lehet aránytalan. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [9] A fellebbezés – az alábbiak szerint – nem alapos. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.245/2025/
  7. 5 [10] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
  8. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül melynek során figyelemmel volt a Kp. 110. §
(3)bekezdésében foglaltakra is. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló peradatok alapján helyesen rögzítette, a megismételt eljárásra vonatkozó előírásokban foglaltaknak eleget tett, jogi következtetése és érdemi döntése helytálló; azzal az ítélőtábla egyetértett. A fellebbezésben foglaltakkal összefüggésben a következőket emeli ki. [11] A Kp. 110. §
(3)bekezdése értelmében, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, az új eljárás lefolytatására vonatkozóan iránymutatást ad, amely az elsőfokú bíróságot köti. Az ítélőtábla ezért a másodfokú eljárásban elsősorban azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság mennyiben tett eleget a másodfokú bíróság megismételt eljárásra vonatkozó rendelkezéseinek. [12] Az alperes fellebbezésében továbbra is a felperes által a saját, illetve a KMB csoport működési területén kívül ellátott közterületi szolgálatának (járőrözésnek) a felperesi beosztáshoz tartozó voltával érvelt, mely jogkérdést a Kúria, illetve a Fővárosi Ítélőtábla számos döntésében már elbírált. A Fővárosi Ítélőtábla a megelőző eljárásban hozott 4.Kf.700.386/2024/4. számú ítéletének [16]-[23] bekezdéseiben ezzel kapcsolatos jogi álláspontját már kifejtette, az ott megállapítottakat változatlan módon fenntartja, azt megismételni nem kívánja. Erre tekintettel az alperesnek az e körben felhozott érvei nem foghattak helyt. [13] Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletét az átkísérések (kísérőőri feladatok) és az elővezetések tekintetében megállapított többlettevékenység kapcsán is sérelmezte. Az elővezetési feladatok vonatkozásában a korábbi álláspontját megismételve azzal érvelt, hogy azt a KMB szabályzat 62. pont
  1. d)alpontja körzeti megbízott feladataként nevesíti, így a 44. pont alapján – visszautalva a 25. pontra és 2. pont
  2. c)alpontra – azt a felperes a rendőrkapitányság egész illetékességi területén az ott lakóhellyel rendelkezők vonatkozásában foganatosíthatja, így megbízási díjra e tevékenység alapján nem jogosult. A másodfokú bíróság ezzel szemben osztotta az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi érvelést, amely szerint e feladat a KMB szabályzat 62. pontja alapján csak a körzeti megbízotti működési körzeten belül látható el, így az azon kívül teljesített elővezetés a megbízási díjra jogosultságot teremt. Az átkísérések mint kísérőőri feladatok vonatkozásában pedig a felperes a KMB szabályzat 21. pont
  3. f)alpontja értelmében a rendőrkapitányság területéről eseti jelleggel – és nem rendszeresen – lett volna elvonható. [14] Az alperes vitatta, hogy a beosztáshoz nem tartozó feladatok ellátása jelentős többletmunkát jelentett volna, és álláspontja szerint azok csak eseti jellegűek voltak, ezért a Hszt. 2023. február 1. napjától hatályos 71. §
(3)bekezdésében foglaltak nem teljesülnek. Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállás körében rögzítette, hogy a felperes
  1. áprilisában 1 átkísérési, 1 elővezetési;
  2. májusában 1 átkísérési, 1 elővezetési, 2023 júniusában 3 elővezetési feladatot látott el. Ezen feladatellátás önmagában jelentős többletmunkának nem tekinthető, azonban a felperes által ellátott, szinte valamennyi szolgálatot érintő, beosztáshoz nem tartozó járőrszolgálat ellátása mellett a többletmunka már jelentősnek és rendszeresnek (nem eseti jellegűnek) minősült. Az alperes a többletmunka voltát a felperes által megjelölt feladatoknak a körzeti megbízotti beosztáshoz tartozó jellegével kívánta cáfolni, ezzel kapcsolatos jogi érvelést munkált ki, egyéb körülményre, a felperes által csatolt kimutatás nem helytálló voltára nem hivatkozott. Ugyanakkor a járőrtevékenységnek a körzeti beosztotti beosztáshoz tartozó jellegével kapcsolatban a jogértelmezést a bíróság (Kúria, Fővárosi Ítélőtábla) már elvégezte, így az alperesi érvelést e körben figyelembe venni nem Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.245/2025/
  3. 6 lehetett. Abban a körben pedig, hogy a többletmunka miért nem volt jelentősnek tekinthető jogi és ténybeli érvelést nem adott elő, így azt érdemben a másodfokú bíróság vizsgálni nem tudta. [15] Az alperes által hivatkozottakkal szemben az elsőfokú bíróság vizsgálta a többletmunka jelentős voltát és annak nem eseti jellegét, mellyel kapcsolatos megállapításaival a másodfokú bíróság is egyetértett. E körben helytállóan értékelte a rendelkezésre álló eligazító, illetve beszámoló lapokban, valamint a felperes által csatolt kimutatásban foglaltakat, melyből a Hszt.
  4. §
(3)bekezdésében meghatározott feltételek fennállása egyértelműen alátámasztható volt. [16] Az alperes fellebbezésében a megbízási díj összegét, az azzal kapcsolatos bírói mérlegelést nem támadta, így azt a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálta. [17] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [18] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése értelmében kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, annak mértékét a Pp. 81. §
(1)
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségekről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(3)bekezdésére 3. §
(1)bekezdés a) pontjára, valamint
(4)bekezdéseire figyelemmel állapította meg, amelynek során a felperes által felszámított költség összegét a pertárgy értékére tekintettel megfelelőnek ítélte. [19] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott, 15.000 forint mértékű fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Pp. 102. §
(1)és
(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. [20] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 112. §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. november
  2. dr. Kecskés Zsófia s.k. a tanács elnöke dr. Szeles Balázs György s.k. előadó bíró dr. Farkas Ervin s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.