← Magyarország

Kf.700219/2023/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat lát el, az többletfeladatnak minősül, amelynek ellentételezésére jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 4.Kf.700.219/2023/

  1. felperes (felperes címe.) felperes képviselője (eljáró kamarai jogtanácsos: képviselő; felperesi képviselő címe.) alperes (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: felperesi Az alperes képviselője: alperes képviselője A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos közszolgálati jogviszonyból származó közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Budapest Környéki Törvényszék 14.K.700.881/2022/
  3. számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.219/2023/
  4. 2 [1] A felperes a
  5. március
  6. napjától
  7. február
  8. napjáig terjedő időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) az alperes hivatásos állományú tagjaként a szolgálati hely (a továbbiakban: rendőrkapitányság) állományában körzeti megbízotti beosztásban teljesített szolgálatot, működési körzete: település 1 (település 2) település volt. A Pest Megyei Rendőrfőkapitány a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon a körzeti megbízotti működési körzetek és székhelyek kijelöléséről, valamint a rendőrkapitányságokon belül létrehozandó körzeti megbízotti csoportokról szóló 6/
  9. (IV. 03.) Pest MRFK intézkedéssel (a továbbiakban PMRFK intézkedés) körzeti megbízotti csoportokat hozott létre, a felperes működési körzete a település 1 1-es KMB csoporton (a továbbiakban: KMB csoport) belül található. [2] A felperes a perbeli időszakban rendszeresen a működési körzetén kívül, a rendőrkapitányság teljes illetékességi területén járőri, járőrvezetői, járőrparancsnoki és egyéb szolgálati (átkísérési, akcióban részvételi, rendezvénybiztosítási, covid ellenőrzési) feladatokat is ellátott ellentételezés nélkül, az emiatt benyújtott szolgálati panaszát az alperes vezetője elutasította. A felperes keresete, az alperes védirata [3] A felperes keresetében a perbeli időszakra 811.650 forint megbízási díj, és annak
  10. szeptember
  11. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  12. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  13. §

(1)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontjait,
(5)bekezdését jelölte meg. A megbízási díj havi mértékét az illetményalap 75 %-ában határozta meg. [4] Az alperes védiratában – a követelés jogalapját és összegszerűségét vitatva – a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete [5] Az elsőfokú bíróság ítéletében a kereseti kérelem szerinti – késedelmi kamattal növelt – 811.650 forint megbízási díj megfizetésére kötelezte az alperest. Döntését a Hszt. 2. § 25. pontjában, 71. §
(1)-
(6)bekezdéseiben, a belügyminiszter irányítása alatt álló, a rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
  1. (VI. 16.) BM rendelet
  2. számú mellékletében, a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  3. (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat) 2.,
  4. d), 15., 20-22., 24-25.,
  5. és
  6. pontjaiban, valamint a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
  7. (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőr Szabályzat) 4-5., 10., 60-
  8. pontjaiban foglaltakra alapította. Rámutatott, hogy a munkakör és munkaköri leírás kijelöli azoknak a feladatoknak a körét, amelyeket a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.219/2023/
  9. 3 hivatásos állomány tagja külön utasítás nélkül is köteles ellátni. A KMB Szabályzat kógens módon meghatározza az ellátandó feladatok körét, amelyhez a munkáltatónak igazodnia kell a munkaköri leírás elkészítésekor, az abban foglaltak korlátlanul nem bővíthetők. A Kúria irányadó határozataira hivatkozással rögzítette, hogy a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja ugyan esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységhez nem tartozó feladatokat is, ugyanakkor az ilyen jellegű feladat tartós ellátása nem maradhat ellentételezés nélkül. Amennyiben a hivatásos szolgálati viszonyban álló hosszabb időn át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, a végzett többletfeladatok ellátásáért ellentételezést (megbízási díjat) kell fizetni. A KMB Szabályzat és a Járőr Szabályzat egyes rendelkezéseiből levezethetően a körzeti megbízotti és a járőr feladatok elválnak egymástól, még akkor is, ha egyes részfeladatok tekintetében átfedés tapasztalható. A körzeti megbízott beosztása nem foglalja magába a járőri beosztást. A KMB Szabályzat
  10. pontja alapján a körzeti megbízottnak a szolgálatteljesítési ideje legalább 70%-ában közterületi tevékenységet kell ellátnia, azonban a KMB Szabályzat
  11. pontja nem teszi a járőrfeladat ellátását a körzeti megbízott feladatává, csak annak lehetőségét teremti meg, hogy a körzeti megbízott alapvetően, a KMB Szabályzat 21-
  12. pontjaiban foglalt kivételekkel, a működési körzetében járőr vezetőjeként közterületi szolgálat végrehajtására járőrrel közösen beosztható legyen. A perben csatolt dokumentumok alapján megállapította, hogy a felperes a tárgyi időszakban a szolgálati hely illetékességi területéhez tartozó valamennyi településén rendszeresen megjelent szolgálatellátása során, többnyire közterületi jelenlét biztosítása, járőrfeladatok elvégzése céljából. A napi szolgálati eligazítólapon szereplő előre tervezett feladatokat (mint pl. átkísérés, őrzés, rendezvénybiztosítás, szolgálati gépjármű szervízelése, covid ellenőrzés) továbbá a szolgálatirányító vagy az ún. váltásparancsnok utasítása alapján Tevékenységirányítási Központ (a továbbiakban: TIK) általi küldéseket hajtott végre, működési körzetét folyamatosan elhagyva. Arra pedig nem merült fel adat, hogy a szolgálati gépjármű esetleg nem szolgálati feladat ellátása céljából hagyta volna el a működési körzetet. Nem fogadta el az alperes azon hivatkozását, miszerint a felperes által a KMB csoport működési körzetén kívül végrehajtott TIK küldésekre a KMB Szabályzat
  13. d) pontja szerinti esetkörben, azaz különösen indokolt, késedelmet nem tűrő (az élet, testi épség, vagyonbiztonság veszélyeztetése) intézkedés szükségessége miatt került sor. Megállapította, hogy a felperes rendszeresen a KMB Szabályzat
  14. pontjában foglaltaktól eltérően teljesített járőri feladatokat működési körzetén kívül és a rendőrőrs teljes illetékeségi területén látott el feladatokat, az a beosztásától eltérő többletfeladat ellátást jelent. Nem fogadta el azt az alperesi hivatkozást, amely szerint a felperes működési körzete a PMRFK intézkedés alapján létrehozott KMB csoport működési körzetére bővült, ezen jogi norma felperest érintő szabályszerű kihirdetését sem látta igazoltnak. E körben utalt a KMB Szabályzat 3.d).,
  15. és
  16. c) pontjaiban foglaltakra is. Kiemelte, hogy a KMB Szabályzat
  17. a) pontja értelmében az átkísérés kísérőőri beosztáshoz tartozó feladat, amely a körzeti megbízott részére tiltott tevékenység. Rámutatott, hogy az alperes veszélyhelyzetre való hivatkozása téves, mert egyrészt a pertárgyi időszak elején
  18. szeptemberétől még nem állt fenn veszélyhelyzet, a KMB Szabályzat
  19. pontjában előírt, az eseti jellegű elvonás feltételeit pedig – a fokozott ellenőrzésekkel, a veszélyhelyzettel és TIK küldésekkel összefüggésben – nem tudta bizonyítani. Az irányadó ítélkezési gyakorlatra utalással megállapította, hogy az ellátott feladatok a felperes szolgálati beosztásához nem tartozó többletfeladatoknak minősülnek, amelyek végzéséért a felperes részére a Hszt.
  20. §
(1)bekezdés c) pontja alapján megbízási díj jár. Megalapozottnak ítélte a megbízási díjra való igényt a Hszt. 71. §
(1)bekezdés a) pontja alapján is a rendőrkapitányságon rendszeresített járőr, járőrvezetői és járőrparancsnoki státuszok nagyrészének betöltetlensége miatt. A megbízási díj havi összegét a kereseti kérelemnek megfelelően, a rendvédelmi illetményalap 75%-ában határozta meg, azt a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.219/2023/
  1. 4 folyamatosan ellátott és tényállásban részletezett többlettevékenységre tekintettel a felperes által végzett többletfeladatokkal arányban állónak találta. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [6] Az alperes fellebbezésében – a védiratban foglalt jogi álláspontját fenntartva – az elsőfokú ítélet megváltoztatását és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díj 50%-os mértékre történő mérséklését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helytelen következtetéseket vont le, a jogszabályokat tévesen alkalmazta. Az elsőfokú ítélet sérti a Hszt.
  2. §
(1)bekezdés a)-c) pontjait,
(2)-
(6)bekezdéseit, a KMB Szabályzat rendelkezéseit (különösen annak 21. pontját), továbbá az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv tevékenység-irányítási központjai, egyes rendőri szervek ügyeletei, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/2013. (XII. 21.) ORFK utasítás (a továbbiakban: TIK utasítás) rendelkezéseit. Az elsőfokú ítélet [46] bekezdésével kapcsolatban megjegyezte, hogy a TIK küldésekkel kapcsolatos feladatokat a felperesnek is kötelessége volt ellátni, a TIK ugyanolyan jogkörrel irányítja a körzeti megbízottakat, mint a járőröket a TIK utasítás 24. és 46/A. pontjai alapján. Az ezzel ellentétes ítéleti megállapítás nem helytálló. A TIK küldéseket a saját működési körzetben a TIK utasítás hivatkozott pontjai, a KMB csoport működési körzetén kívül a KMB Szabályzat 21.
  1. c)és
  2. d)pontjai alapján eseti jelleggel, késedelmet nem tűrő rendőri intézkedésekhez kapcsolódóan és a különleges jogrend (veszélyhelyzet) idején végezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének [53] bekezdésében nem tisztázta azt sem, hogy mit jelent az eseti jelleg fogalma. A KMB Szabályzat 15. pontja, valamint a PMRFK intézkedés alapján a KMB csoport kialakításával a felperes körzeti megbízotti működési körzete a KMB csoport működési körzetére bővült, e körben az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a KMB Szabályzat 72.
  3. c)pontját. A Rendőrség Normaalkotási Szabályzatáról szóló 23/2006. (XII.29.) ORFK utasítás 83. és 141. pontjaira hivatkozással nem fogadta el az elsőfokú bíróságnak a PMRFK intézkedés kihirdetésével kapcsolatos érvelését sem, ugyanis a területi szervek vezetői a normák közzétételének és elosztásának módjáról saját hatáskörükben rendelkeznek; a PMRFK intézkedés a felperes számára a helyben szokásos módon kihirdetésre került, annak tartalma ismertté vált. E körben utalt Klujber Attila tanúvallomásában foglaltakra, amely szerint a parancsnokok rendszerint eligazítás keretében ismertetik a normákat, azokat az elektronikus e-mail postafiókokba is megküldhetik. A megítélt megbízási díj összegét eltúlzottnak tartotta, azt a kereset jogalapjának fennállta esetén a rendvédelmi illetményalap 50%-os mértékével találta arányban állónak. [7] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy alperes fellebbezésében vonatkozó jogszabálysértés megjelölt ugyan, azonban a bíróság ténymegállapításait, értékelését és a megbízási díj mérséklése iránti kérelmét konkrét jogszabálysértésre hivatkozással nem támadta. Álláspontja szerint az alperes fellebbezésében nem adott elő olyan körülményt, amelyet az elsőfokú bíróság nem vizsgált, és amellyel kapcsolatban nem fejtette ki eltérő jogi álláspontját. A TIK küldések a munkaköri leírások, körzetleírások alapján járőrfeladatnak és az általa ellátott többletfeladatnak minősülnek. Az alperes által szolgáltatott adatok alapján megállapítható, hogy a körzeti megbízottak járőrszolgálatainak indoka a szolgálati hely illetékességi területén kialakult járőrlétszám hiánya. A csatolt kimutatások adatai alapján megállapítható, hogy a járőr- és Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.219/2023/5. 5 egyéb szolgálatai során nagyszámú TIK küldésnek tett eleget, amelyek rendszeresek, nem eseti jellegűek voltak, a kísérések esetében tiltottak is. Az alperesnek a TIK normára való hivatkozása azon okból is alaptalan, mivel az a rendőrség meghatározott működésére irányadó szakmai norma, amely a munkajogi szabályokat nem tágíthatja, azokkal ellentétes értelmezést, következtetést nem adhat. Ebből következőleg a járőrszolgálat ellátása és annak működési körön kívüli végzése egyértelműen nem tartozhatott a körzeti megbízott feladatkörébe. A KMB csoport létrehozásának a lehetőségét azért írja elő a KMB Szabályzat, hogy folyamatos legyen a rendőri lefedettség és az egyes körzeti megbízottak távolléte esetén is biztosított legyen a feladatok ellátása, ez azonban nem eredményezi a körzeti megbízott működési körzetének a megváltoztatását, a saját területének a kibővülését. Hivatkozott arra, hogy az e tárgykörben az általa képviselt jogértelmezést a Kúria és a Fővárosi Ítélőtábla is osztotta. Kiemelte, hogy az elvonásra a különleges jogrend alkalmával is csak kivételesen és eseti jelleggel kerülhet sor, és mint ahogy azt a Kúria a Kf.VII.45.156/2021/4. számú ítéletében rögzítette, annak időszakára is jogosult a megbízási díjra, mert nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen vonta el a működési körzetéből az alperes. A körzeti megbízott a KMB Szabályzat 21. pontban foglaltakon kívül működési körzetén kívül csak a megyei rendőrfőkapitányság rendészeti főkapitányhelyettesének írásos engedélye alapján vonható el, legfeljebb 1 hónapra. Kiemelte, hogy a körzeti megbízotti és a járőrfeladatok különbözőek, e két beosztás feladatait normális esetben párhuzamosan hajtják végre tehát a körzeti megbízott és a járőr is szolgálatban van egyidejűleg azonos illetékességi területen. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [8] A fellebbezés nem alapos. [9] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazta, ítéletének indokolásában a döntése indokait részletesen kifejtette, amelyekkel a másodfokú bíróság – a Hszt. 71. §
(1)bekezdés a) pontjával kapcsolatos érvelés mellőzésével – egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [10] Az alperes fellebbezésében az indokolás hiányosságát is kiemelve az elsőfokú ítélet anyagi jogi megállapításainak felülvizsgálatát kérte. [11] A Hszt. 71. §
(1)-
(6)bekezdéseinek, a KMB Szabályzat
  1. pontjának, valamint a KMB Szabályzat egyéb és a TIK utasításban foglalt rendelkezések megsértésére általános hivatkozással a megsértett jogszabályhely pontos megjelölése nélkül részletesen érvelt az elsőfokú ítélet jogszabálysértő jellegének altámasztására. A másodfokú bíróság az alperes ilyen irányú érvelésére az alábbi indokolást adja: Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.219/2023/
  2. 6 [12] A fellebbezés elbírálása során annak van jelentősége, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott határozatot a Kp.
  3. §
(1)bekezdésének megfelelően a fellebbezés keretei között, az abban felhozott indokok alapulvételével vizsgálhatja felül. A Kp. 99. §
(1)bekezdése, 100. §
(2)bekezdés b) pontja és 104. §
(1)bekezdése alapján a közigazgatási bírósági eljárásban a fellebbezési kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél milyen bírósági döntést kér. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén a másodfokú bíróság nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a fellebbezési kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a fellebbezési eljárás tartalmi és perjogi kereteit (Kf.VII.39.673/2020/7.). A pontos jogszabályhely megjelölése, ekként a felülbírálat kereteinek meghatározása a fellebbező fél kötelezettsége. A Kp. 2. §
(2)bekezdésében foglalt tisztességes, koncentrált és költségtakarékos eljárás követelményéből sem vezethető le a bíróság olyan kötelezettsége, hogy a támadott határozat jogszerűségéről pusztán a fellebbezésben előadott indokok alapján a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely fél által történő megjelölése hiányában döntsön (Kpkf.X.38.049/2019/2.). Nem a bíróság feladata annak kitalálása, hogy a fellebbező fél mit sérelmez, mit kíván megfellebbezni és milyen okból. (Kpkf.VI.39.905/2021/2.). [13] Magyarország Alaptörvénye T. cikk
(2)bekezdése taxatíve rögzíti mely normák minősülnek jogszabálynak; ekként jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. [14] Az alperes fellebbezésében az általa állított anyagi jogszabálysértéseket a jogszabályhely pontos megjelölésével részben határolta be. Az általa hivatkozott ORFK utasítások (KMB Szabályzat, TIK utasítás) nem minősülnek az Alaptörvényben rögzített jogszabályoknak. Az ORFK utasítás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 1. §
(1)bekezdése és a 23. §
(4)bekezdése alapján nem jogszabály, hanem közjogi szervezetszabályozó eszköz, ahogyan ezt a Kúria több korábbi határozatában (Kf.VII.45.188/2021/2; Kf.VII.39.052/2021/4; Kf.VII.39.890/2021/4; Kf.VII.40.247/2021/4.) kifejtette. Így a másodfokú bíróság a fellebbezésben állított indokolási hiányosságokkal kapcsolatos, valamint a felperes beosztásához nem tartozó feladatokkal összefüggésben tett ítéleti megállapításokat támadó érvelést érdemben nem vizsgálhatta. [15] Az alperes – a KMB Szabályzat
  1. pontját kivéve – azt sem fejtette ki pontos jogszabályhely megjelölése mellett, hogy az elsőfokú ítélet mely okból és mennyiben sértette meg a KMB Szabályzat és a TIK utasítás rendelkezéseit, így a másodfokú bíróság e körben a vizsgálatot a jelen ítéletben írt tartalmi érvelés hiányára figyelemmel sem tudta lefolytatni és e körben a fellebbezést elbírálni. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.219/2023/
  2. 7 [16] A perbeli esetben a fellebbezésben az elsőfokú bíróság által megsértettként megjelölt egyetlen jogszabályhely a Hszt.
  3. §
(1)-
(6)bekezdései, a másodfokú vizsgálat csak e jogszabályi rendelkezésekre terjedhetett ki. [17] Az ítélőtábla rögzíti, hogy megalapozatlan volt az elsőfokú bíróság azon megállapítása, miszerint a perbeli időszakban a szolgálati helyon rendszeresített járőri, járőrvezetői, járőrparancsnoki nagyrészének betöltetlensége miatt a meglévő járőrállománnyal a járőrszolgálati feladatokat nem lehetett ellátni. A másodfokú bíróság rámutat, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti esetkör vizsgálata legfeljebb annak az alperes által sem vitatott, azonban ezen jogalap megállapításához nem elegendő ténynek a megállapítását tette lehetővé, hogy a szolgálati helyon a perbeli időszakban rendszeresen több járőri és járőrvezetői státusz időszakosan nagyobb számban betöltetlen volt; az ezt meghaladóan tett megállapítás olyan – az alperes működési körébe tartozó – munkaszervezéssel kapcsolatos kérdés, amely a per tárgyán túlmutat. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolásban ezzel összefüggésben szereplő [60] bekezdést mellőzte; mivel a felperes által ellátottként hivatkozott ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztások konkretizálásra és valamennyi felperesi többletfeladathoz hozzárendelésre nem kerültek, így további bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül a Hszt. 71. §
(1)bekezdés a) pontjában foglaltak fennállása a státuszok huzamos betöltetlenségéből okszerűen nem következett. Figyelemmel azonban arra, hogy a törvényszék a megbízási díj jogalapja körében a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjára is alapította döntését, amikor a huzamosabb időn át, rendszeresen, nem eseti jelleggel a működési körzetén kívül ellátott, a felperes szolgálati beosztásába nem tartozó járőri és egyéb feladatokat hangsúlyozta, így az a körülmény, hogy emellett a Hszt. 71. §
(1)bekezdés
  1. a)pontja szerinti esetkört kellő mélységben nem vizsgálta, és e körben téves következtetésre jutott, az ügy érdemére nem hatott ki. [18] Nem volt vitatott, hogy a körzeti megbízott és a járőr két külön beosztást jelent. A Kúria a körzeti megbízott által működési körzetén kívül végzett járőri feladatokkal összefüggésben több határozatában kimondta, hogy amennyiben a körzeti megbízott hosszabb időszakon át rendszeresen a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, a járőrfeladatokat a saját és a körzeti megbízotti csoport működési körzetén kívül nem eseti, hanem napi rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül és annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.176/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.). Az elsőfokú bíróság ezzel egyezően helytállóan mutatott rá, hogy a KMB Szabályzat egyértelműen meghatározza, hogy a körzeti megbízott járőrfeladatokat milyen szűkítésekkel hajthat végre, vagyis csak járőrvezetői feladatot láthat el a szolgálat végrehajtására beosztott járőrrel közösen, a körzeti megbízotti körzetén belül. Ebből az következik, hogy amennyiben ettől eltérően teljesíti a járőri feladatokat, ellentételezésre jogosult. Az pedig, hogy az ellátott többletfeladatok mennyisége miként alakul, nem a helyettesítési díjra való jogosultság, hanem annak mértéke megítélésénél vehető figyelembe. [19] Az alperes a megállapított tényállás körében a felperes feladatait tartalmazó kimutatásban foglaltakat nem vitatva azzal érvelt, hogy a saját és a KMB csoport működési körzetében ellátott közterületi feladat (járőrfeladat) ellátására jogszerűen került sor, az a felperes munkaköri kötelezettsége volt, annak elvégzéséért nem tarthat igényt megbízási díjra, mivel azok a szolgálati beosztásába tartoztak. A KMB csoport működési köretén kívüli Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.219/2023/5. 8 feladatellátásra pedig a KMB szabályzat 21.
  2. c)és
  3. d)pontjai alapján került sor. A felperes által ellátott feladatokkal kapcsolatosan az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a körzeti megbízotti működési körzetén és a KMB csoport működési körzetén kívüli járőri, járőrszolgálati feladatok ellátása, az elvégzett átkísérések a beosztásához képest olyan többletfeladat-ellátást jelentettek, amely alapján a felperes megbízási díjra vált jogosulttá. [20] Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a felperes járőrfeladatokat a saját körzeti megbízotti és a KMB csoport működési körzetén kívül nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen látta el, amelyre nem adott alapot a KMB Szabályzat 24. pontja, valamint 21. c),
  4. d)alpontjai, mert ezek a feladatok nem a felperes kinevezés szerinti beosztásához tartoznak. A 21.
  5. d)alpont vonatkozásában az alperes a fellebbezésében előadott azon állítását, miszerint a TIK küldésekre késedelmet nem tűrő rendőri intézkedések miatt került sor, semmivel nem támasztotta alá, ezért azt a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta. A munkáltató az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni, ez a felperes esetében a körzeti megbízotti beosztás volt. A következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását; erre a Kúria egységesen és következetesen már több határozatában rámutatott (Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). [21] Az alperes megalapozatlanul hivatkozott arra is, hogy a különleges jogrend időszakában a körzeti megbízott működési körzetén kívüli járőri tevékenysége a megbízási díjra nem ad alapot. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a veszélyhelyzet miatti személyi átcsoportosítások a felperes eredeti szolgálati beosztása mellett ellátott többlettevékenysége ellentételezése alóli mentesülésre nem alkalmasak. A Kúria e tekintetben kialakított gyakorlatát az ítélőtábla is irányadónak tekintette (Kf.VII.45.184/2021/4., Kf.VII.45.176/2021/4.). Az ítélőtábla hangsúlyozza, önmagában az a körülmény, hogy valamely időpontban és területre vonatkozóan különleges jogrend van kihirdetve, nem lehet kellő indoka annak, hogy a körzeti megbízottat egyébként azzal össze nem függő feladatra igénybe vegyék. A felperest a peresített időszakban rendszeresen, nem eseti jelleggel osztották be a körzeti megbízotti működési körzetén kívül járőri feladatokra, ezért a működési körzeten kívüli járőri tevékenysége a különleges jogrend időszakában is megbízási díjra jogosította. [22] A Kúria korábbi döntéseiben (Kf.VII.39.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) kimondta, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört látott el többletfeladatként. Amennyiben nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz a rendszeresen végzett további tevékenység, az többletfeladatként értékelendő. A rendvédelmi szerveknél, így az alperesnél ellátandó beosztások kógensek, azok besorolása jogilag rendezett; ugyanígy azt is, hogy a felperes által felsorolt, a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok nem a felperes kinevezése szerinti beosztásához tartozóak voltak. Alaptalanul érvelt az alperes azzal, hogy a KMB csoport tagjaként a felperes körzeti megbízotti működési körzete a KMB csoport körzeti megbízottjainak összeadódott működési területére bővült, mert a felperesnek a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.219/2023/
  1. 9 munkaköri leírásban szereplő feladatait a saját működési körzetében kellett ellátnia, nem pedig a KMB csoport működési körzetében. [23] A Kúria következetes gyakorlata szerint a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységhez nem tartozó feladatokat, ugyanakkor az ilyen jellegű feladat tartós ellátása nem maradhat ellentételezés nélkül (Kf.VII.39.525/2021/3.). [24] Mindezekre tekintettel az előfokú bíróság a feltárt tényállás alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes, rendszeresen visszatérően jelentkező, a beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek a megbízási díjra való jogosultságát – a Hszt.
  2. §
(1)bekezdés c) pontja alapján – megalapozták. [25] Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kf.VII.37.780/2020/5.). Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért a megbízási díjat a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75%-ában történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl. Amennyiben az alperes az elsőfokú bíróság ítéleti mérlegelését nem tartotta megfelelőnek, fellebbezésében – eljárásjogi szabálysértésre hivatkozással – be kellett volna mutatnia, hogy az ítélet ezen álláspontja (az összegszerűségi meghatározás), milyen konkrét érvek és igazolt tények alapján minősül jogszerűtlennek. Azt kellett volna kimunkálnia, hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, melyek azok az elemek, körülmények, amelyeket nem vett figyelembe és amelyek – az értékelt körülmények figyelembevételével – más összegszerűségi eredményre vezettek volna. Mindezek hiányában a jogsértés tényének (a fellebbezésben felhívott jogszabályi rendelkezésből beazonosíthatóan a megbízási díj aránytalan mértékének) alperes általi kategorikus, általános tartalmú állítása az elsőfokú bíróság ítéletét (mérlegelését) jogszerűtlenné nem tehette. [26] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [27] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése értelmében a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)és 3. §
(2),
(5)-
(6)bekezdéseire figyelemmel állapította meg, a felperes által felszámított költség összegét a pertárgy értékére, valamint a tárgyaláson kívüli elbírálásra tekintettel mérsékelte. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.219/2023/5. 10 [28] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért az Itv. 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illetéket a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 102. §
(1),
(6)bekezdéseire figyelemmel az állam viseli. [29] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.
  1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [30] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. december
  2. dr. Kecskés Zsófia s.k. a tanács elnöke dr. Szeles Balázs György s.k. előadó bíró dr. Koós Szabolcs s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.