Bhar.414/2021/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont], közokirathamisítás bűntette [Btk. 342. §

(1)bekezdés

1. c)pont] és hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk. 345. §] miatt – halmazati büntetésül – 250 napi tétel, napi tételenként 4 000 Ft, összesen 1 000 000 Ft pénzbüntetésre ítélte, továbbá 1 500 000 Ft-ra vagyonelkobzást rendelt el. tanú1 magánfél polgári jogi igényének az érvényesítését az egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett a bűnjelekről, valamint a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak átváltoztatásáról és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védője a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. Az ügyészség tudomásul vette a járásbíróság határozatát. [3] A másodfokon eljáró Miskolci Törvényszék bizonyítás felvételét tartva szükségesnek, tárgyalás tartását követően 2021. március 8. napján – tanácsülésen – hozta meg a 7.Bf.328/2019/40. számú ítéletét, amelyben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a vádlottat az ellene hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt emelt vád alól – büntethetőséget kizáró okból [Btk. 15. §
2. h)pont] – felmentette. A pénzbüntetés napi tételeinek számát 160 napra, a végösszegét így 640 000 Ft-ra enyhítette. Megállapította, hogy az eljárásban felmerült bűnügyi költségből a vádlottat 1 383 727 Ft terheli, míg 374 300 Ft Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.414/2021/7/I 2 bűnügyi költséget az állam visel. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, megállapítva, hogy a másodfokú eljárásban felmerült 3 000 Ft bűnügyi költséget az állam viseli. [4] A másodfokú bíróság ítélete ellen a védő élt jogorvoslattal, elsődlegesen felmentés és a vagyonelkobzás mellőzése, másodsorban enyhítés érdekében. A vádlott önálló fellebbezést nem jelentett be, míg az ügyészség tudomásul vette a másodfokú ítéletet. [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.212/2021/2. számú átiratában a törvényszék határozatának helybenhagyására tett indítványt. Kifejtette, hogy a részfelmentő rendelkezés folytán megnyílt a harmadfokú eljárás lehetősége [Be. 615. §

(1)bekezdés], ugyanakkor a Be. 615. §

(3)bekezdés

1. a)pontjára, illetve ugyanezen törvényhely
2. b)pontjára hivatkozva a védő felmentésre irányuló fellebbezését nem tartotta joghatályosnak. Az ellentétes döntésnek az elsőfokú bíróság ítéletéhez viszonyítva csak a másodfokon hozott részfelmentő rendelkezés tekinthető, amely viszont a vádlott javára hozott felmentő rendelkezést. Erre nézve legfeljebb az ügyész fellebbezhetett volna, azonban az ügyész tudomásul vette az ítéletet. Vizsgálat tárgya tehát a harmadfokú eljárásban a védőnek az enyhítésért bejelentett fellebbezése lehet, mert a kiszabott büntetés mértéke összefügg a részfelmentő rendelkezéssel. [6] Az ítélőtábla a védő fellebbezését a Be. 598. § rendelkezései alapján, figyelemmel a Be. 617. §-ára és utalva a 2020. évi LVIII. törvény (Kivezető tv.) szabályaira tanácsülésen bírálta el. Ennek során megállapította, hogy a védő fellebbezése a felmentésre irányulóan nem, de az enyhítést célzóan joghatályos és a Be. 615. §

(1)bekezdése értelmében az ellentétes döntés alapján (részfelmentés) megnyitja a harmadfokú eljárás lehetőségét. [7] A Be. 615. §

(2)bekezdés b) pontja szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által elítélt vádlottat felmenti. [8] A Be. 615. §

(3)bekezdése értelmében a fellebbezést sérelmezheti

1. a)pont esetében az ellentétes döntést, míg a
2. b)pont szerint kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy indokolását, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. [9] Az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)-

(3)bekezdése szerinti terjedelemben bírálta felül a jogorvoslattal megtámadott másodfokú határozatot, és megállapította, hogy mind az első-, mind pedig a másodfokú bíróság betartotta az eljárási szabályokat, és nem vétett a Be. 607. §

(1)bekezdésében, illetve a Be. 608. §

(1)bekezdésében írt feltétlen, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést. A törvényszék különös gondossággal és alaposan folytatta le az eljárást. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.414/2021/7/I 3 [10] A védelmi fellebbezés a már kifejtettek szerint kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő rendelkezés, azaz a büntetéskiszabást érintően joghatályos. Ez pedig meghatározza a ténybeli revíziót is. A védelem csak a Be. 615. §

(3)bekezdés b) pontjára alapíthatja jogorvoslatát, melyből következik, hogy a Be. 619. §

(1)és

(4)bekezdését is figyelembe véve a tényálláshoz kötöttség folytán eltérő tényállás megállapítására nincs lehetőség. [11] A Be. 618. §

(3)bekezdésének

1. január 1-jétől hatályos, a másodfellebbezés alaposságától független új szabálya azonban kiterjeszti a felülbírálatot, mely során megállapítható, hogy felmentésnek, az eljárás megszüntetésének nincs helye és törvényes a másodfokú bíróság által meghatározott minősítés is. A nem támadott felmentő ítéleti rendelkezés felülbírálatára pedig a Be.
2. §

(4)bekezdés értelmében nincs eljárásjogi lehetőség. [12] A büntetéskiszabást érintően a harmadfokú bíróság kiemeli, hogy a másodfokú bíróság által alkalmazott joghátrány tettarányos, amely messzemenően figyelembe vette az időmúlás tényét, ezért annak további enyhítésére az ítélőtábla nem látott törvényes lehetőséget. A szankció alkalmas a büntetési célok elérésére, és megfelel a büntetéskiszabási elveknek is. [13] A vagyonelkobzás alkalmazása szintén törvényes, ezért annak mellőzésére nem volt anyagi vagy eljárásjogi indok. [14] A részfelmentés következtében a bűnügyi költségről hozott másodfokú döntés is megfelel a törvényi rendelkezéseknek. [15] A kifejtettekre figyelemmel a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be.

1. § alapján helyes indokainál fogva helybenhagyta. E körben utal rá, hogy helybenhagyó határozat esetén, ha a támadott ítélet indokai helyesek, a helybenhagyásra röviden kell utalni. Mivel a másodfokú ítélet indokai kifogástalanok, ezért annak kiegészítésére, megismétlésére nem volt szükség, de eljárásjogi lehetőség sem. Debrecen,
2. november
3. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila s.k.előadó bíró, Dr. Bakó József s.k. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 7.Bf.328/2019/
4. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bhar.I.414/2021/
5. számú végzésével a mai napon jogerőre emelkedett. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.414/2021/7/I 4 Debrecen,
6. november
7. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke