← Magyarország

Kfv.37396/2023/2 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Lényegi összevethetőség hiányában jogegységi szempontú összehasonlítás nem végezhető. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: A tanács tagjai: Kfv.VII.37.396/2023/

  1. Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke Dr. Varga Eszter előadó bíró Dr. Remes Gábor bíró Dr. Magyarfalvi Katalin bíró Dr. Cséffán József bíró A felperes: felperes1 cím1 A felperes képviselője: ügyvédi iroda1 eljáró ügyvéd: dr. Nemes Ákos cím2 Az alperes: Budapest Főváros Önkormányzat Közgyűlése cím3 Az alperes képviselője: Dr. Bálint Mária Anna kamarai jogtanácsos A per tárgya: közterület-használati hozzájárulás tárgyában hozott FPH058/99921/
  2. számú határozat, mint közigazgatási cselekmény felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat: a Fővárosi Törvényszék 4.K.700.405/2023/
  3. számú ítélete A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes (
  4. sorszám alatt) Rendelkező rész A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Kúria VII.Kfv.37.396/2023/2 2 A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  5. március
  6. napján a Budapest IX. kerület Kálvin téri aluljáróban 2 darab 1,5 m2 felületű, 0,2 m2 alapterületű információs célú utcabútor elhelyezése céljából
  7. május 31–
  8. április
  9. napjáig közterület-használati hozzájárulás kiadását kérte. Az elsőfokú hatóságként eljáró Budapest Főváros Önkormányzat Tulajdonosi Bizottsága (a továbbiakban: Tulajdonosi Bizottság) az FPH058/1411-12/
  10. számú határozatában a közterület-használathoz nem járult hozzá. A felperes fellebbezése alapján eljáró alperes az FPH058/1411-23/
  11. számú határozatával – az indokolás módosításával – az elsőfokú határozatot helybenhagyta. [2] A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Törvényszék a
  12. február
  13. napján kelt 7.K.706.425/2021/
  14. számú ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megsemmisítette és az elsőfokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Megállapította, hogy a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról szóló 3/
  15. (III. 8.) Fővárosi Kgy. rendelet (a továbbiakban: Fkr.)
  16. §

(1)bekezdésében foglalt mérlegelési kritériumok a támadott határozatból nem azonosíthatók; a megismételt eljárásban e szempontokat kell értékelni. [3] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a
  1. április
  2. napján kelt Kfv.VI.37.286/2022/
  3. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. [4] Az új eljárásban a Tulajdonosi Bizottság az FPH058/999-19/
  4. számú határozatával a közterület használatához nem járult hozzá. Megállapította, hogy az érintett berendezések az Fkr.
  5. § v) pontja szerinti digitális reklámberendezésnek minősülnek, melyek az Fkr. –
  6. július 8-án hatályba lépett – 33/N. §
(1)bekezdése alapján csak digitális reklámhelyszínen helyezhetők el. A digitális reklámhelyszíneket az Fkr. 33/N. §
(2)bekezdése alapján az alperesnek kell külön kijelölnie, amely döntést még nem hozták meg, ezért a felperes kérelme nem teljesíthető. [5] A felperes fellebbezésére eljáró alperes az elsőfokú határozatot az FPH058/999-21/
  1. számú határozatával helybenhagyta. Megállapította, hogy a módosított Fkr.
  2. július 8-án lépett hatályba, és nem rendelkezett a folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazásáról. Ugyanakkor e rendelkezést a jogalkotásról szóló
  3. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
  4. §
(1)bekezdése miatt a megismételt eljárásban alkalmazni kellett. A közterület-használati jogviszony keletkezése ugyanis a hatóság döntésén alapszik. Utalt e körben a Kúria Kfv.III.37.509/2015/
  1. számú határozatában foglaltakra. A jogerős ítélet [6] A felperes az alperes határozata ellen közigazgatási pert indított, az elsőfokú bíróság a
  2. március 23-án kelt, felülvizsgálni kért jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megsemmisítette és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatásra kötelezte. [7] Az elsőfokú bíróság a Jat.
  3. §-ára hivatkozással megállapította, hogy a közigazgatási szerv és a felperes között a kérelem beadásával keletkezett a hatósági eljárási Kúria VII.Kfv.37.396/2023/2 3 jogviszony. A folyamatban lévő ügyben az anyagi jogi jogszabály-módosítást csak akkor kell alkalmazni, ha erről a jogalkotó kifejezetten rendelkezett, ellenkező esetben az eljárás megindításakor hatályos anyagi jogi szabály szerint kell eljárni. A jelen esetben a módosított Fkr. előírásai a hozzájárulás feltételeit rögzítik, ekként anyagi jogi szabályok, így az erre vonatkozó rendelkezés hiányában folyamatban lévő ügyben nem alkalmazhatók. [8] Az alperes által felhívott kúriai határozat a jogerős ítéletben foglaltak szerint eltérő hatósági ügyben, és eltérő körülményekre figyelemmel keletkezett. Az ítélet alapjául szolgáló határozat tárgya már meglévő engedély módosítása, és a kérelmezőt, mint környezethasználót folyamatos kötelezettség terhelte. Az eljárás folyamatban léte alatt módosult jogszabályt nem az engedély megadása vagy a kérelem elutasítása szempontjából vették figyelembe, hanem abból a szempontból, hogy milyen, a határozatban megkövetelt magatartást tanúsítson a jövőben az engedélyes a környezethasználat során. A felülvizsgálati kérelem [9] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. [10] A felülvizsgálati kérelem befogadhatósága körében a közigazgatási perrendtartásról szóló
  4. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  5. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)és
  3. ab)alpontjaira, valamint
  4. b)pontjára hivatkozott. [11] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság téves jogértelmezése kiemelt jelentőségű, mind az érintett jogalkalmazói kör tekintetében (a közterület-használati döntések jogi jellegének megítélése minden önkormányzatot és minden, a közterületet rendeltetésétől eltérő célra használó jogi és természetes személyt érint), mind azért, mert a hasonló engedélyezési típusú ügyekben, amikor valamely magatartásra vonatkozó jogosultság csak a végleges hatósági határozat alapján és az abban meghatározott tartalommal jön létre, elvi jelentősége van annak, hogy mit kell eljárási és mit anyagi jogi jogviszonynak tekinteni; milyen jogviszony jön létre a kérelem visszavonásával, és ehhez képest mely jogszabályi rendelkezések alkalmazása merülhet fel. Ezért olyan jogkérdésről van szó, amely különleges súllyal, illetve társadalmi jelentőséggel bír. A közterület-használati ügyekben – figyelemmel arra is, hogy „az ilyen ügyek hatósági eljárás keretében való intézése lényegében felsőbírósági döntéseken és nem jogszabályi rendelkezésen alapul” – a joggyakorlat egysége és továbbfejlesztése céljából indokolt, hogy a Kúria a jelen ügyben egyértelműen és iránymutató jelleggel állást foglaljon. [12] Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogkérdésben eltért a Kfv.III.37.509/2015/6. számú ítélet elvi tartalmában foglaltaktól, mert annak alapján, ha nincs olyan, a Jat. 15. §
(1)bekezdés a) pontjának rendelkezéseitől eltérő hatályba léptető rendelkezés, amely szerint a kérelem beadásakor hatályos szabályokat kell alkalmazni, és az új szabályokat a jövőre nézve kell alkalmazni, akkor a határozat meghozatalakor hatályban lévő és alkalmazandó szabályok szerint kell a jövőbeni magatartási szabályokat előíró engedélyt kiadni. A Kúria döntése és jogi indokai Kúria VII.Kfv.37.396/2023/2 4 [13] A felülvizsgálati kérelem befogadására – az alábbiakra tekintettel – nincs törvényes lehetőség. [14] A Kúria a Kp. 118. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha
  1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
  2. aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
  3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
  4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
  5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
  6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [15] A Kúria megvizsgálta a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságával kapcsolatban előadottakat, ám azok alapján a rendkívüli perorvoslati eljárás lefolytatását nem látta indokoltnak. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat tartja fontosnak kiemelni. [16] A Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontja alapján, a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálati kérelem – általánosságban – akkor fogadható be, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. A joggyakorlat továbbfejlesztése céljából a felülvizsgálati eljárás érdemi lefolytatását az indokolhatja, ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes ugyan, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel nem támogatható. [17] A Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontjában meghatározott befogadhatósági ok azt teszi lehetővé, hogy a Kúria az alsóbb fokú bíróságok felett megfelelő kontrollt gyakorolhasson, és az egységes ítélkezés követelményének megtartása érdekében számukra – szükség szerint – irányt mutasson. A joggyakorlat egysége azt jelenti, hogy a bíróságok között nincs eltérés a tekintetben, hogy az egyes jogszabályokat miként kell értelmezni, azaz mi a jogi norma alapvető tartalma, illetve azt hogyan kell alkalmazni. [18] A perbeli esetben az alperes a befogadás okát ugyan megjelölte, de a befogadhatóság körében nem valószínűsítette, hogy a jogerős ítéletben foglalt döntés kapcsán a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. Megjegyzi a Kúria, hogy egyrészt nincs tudomása az alperes által e körben kifejtett olyan joggyakorlatról, mely szerint a közterület-használati ügyek hatóságok általi intézése „lényegében felsőbírósági döntéseken és nem jogszabályi rendelkezésen alapul”, másrészt a joggyakorlat egységesítésének vagy továbbfejlesztésének szükségessége nem a hatósági jogalkalmazás, hanem a bírósági ítélkezés tekintetében merülhet fel. [19] A Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ab)alpontja alapján, a felvetett jogkérdés különleges súlyára alapítottan a Kúria a felülvizsgálati kérelmet különösen akkor fogadja be, ha az nagy számban előforduló új típusú ügyben merült fel; a jogkérdés társadalmi Kúria VII.Kfv.37.396/2023/2 5 jelentőségére figyelemmel pedig akkor, ha a jogalanyok széles körét érinti. A befogadás akkor indokolt, ha a Kúria az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást közzétett ítélkezési gyakorlatában. [20] A Kúria álláspontja szerint az alperes felülvizsgálati kérelmében előadottak nem valószínűsítik azok egyedi tényállású ügyön túlmutató súlyát, jelentőségét. Ilyen típusú ügy sorozatos előfordulásáról a Kúriának nincs hivatalos tudomása; annak mikénti eldöntése a peres feleken kívül tömegesen más jogalanyok jogi helyzetét még közvetve sem befolyásolja. Az alperes e körben kifejtett álláspontja szerint elvi jelentősége van annak, hogy milyen jogviszony jön létre a kérelem visszavonásával, és ehhez képest mely jogszabályi rendelkezések alkalmazása merülhet fel. A perbeli ügyben ugyanakkor kérelem visszavonása nem merült fel, így ehhez kapcsolódó különleges súllyal, illetve társadalmi jelentőséggel bíró jogkérdés sem. [21] A fentiek miatt a befogadást a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)és
  3. ab)alpontja szerinti okok nem indokolták. [22] A Kp. 118. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálati kérelem befogadásának akkor lehet helye, ha a jogerős ítélet a Kúria közzétett határozatában kifejtettektől eltérő jogértelmezésen alapul. [23] A követendő kúriai gyakorlat (Kfv.III.37.108/2022/2., Kfv.III.37.118/2022/2. Kfv.VI.37.039/2022/2., Kfv.VII.45.159/2022/2., Kfv.VII.45.215/2022/2., Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.II.60.019/2021/18., Jpe.I.60.006/2020/11.) alapján a Kp. 118. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti befogadhatósági ok esetében az elvárás, hogy a felülvizsgálatot kérő a támadott és a közzétett kúriai döntés közötti ügyazonosságot úgy mutassa be, hogy párhuzamot állít a jogkérdés, a jogkérdés szempontjából releváns tények, az alkalmazandó jogszabályok és a kérelemnek az eljárás kereteit meghatározó hasonlósága között. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a Kúria Kfv.III.37.509/2015/
  1. számú határozatának elvi tartalmát jelölte meg, ugyanakkor nem mutatta be, hogy a megjelölt határozatban foglaltakat az elsőfokú bíróságnak az ügyek lényegi összevethetősége hiányára vonatkozó jogi okfejtésével szemben miért kellene mégis irányadónak tekinteni a perbeli ügyre. Nem fejtette ki, hogy a hivatkozott határozat alapjául szolgáló ügy, annak jogszabályi környezete (anyagi jogi háttere), a felmerült jogkérdés, így az, hogy egy környezetvédelmi engedéllyel rendelkező szervezetnek az engedély alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezés módosítása esetén a jövőbeni tevékenységét mely szabályokhoz kell igazítania, hogyan vethető össze a perbeli, közterület-használati hozzájárulás iránti kérelem elbírálása tárgyú üggyel. Különös figyelemmel arra, hogy a Kfv.III.37.509/2015/
  2. számú ügyben az időközben hatályba lépett jogszabály alkalmazásának kötelezettségére vonatkozó megállapítás alapja az volt, hogy az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv
  3. cikke alapján a tagállamoknak az irányelv rendelkezéseit
  4. január 7-éig kellett volna átvenniük, azaz eddig a napig kellett volna kihirdetni a nemzeti jogba átültető nemzeti jogszabályokat; az irányelv
  5. cikke szerint pedig a BAT-rendelkezéseket (legjobb elérhető technika)
  6. január 7-étől kezdődően alkalmazni kell. A Kúria e határozatában megállapította, hogy az „alkalmazni kell” kitétel arra utal, hogy az egyébként megismerhető, nyilvános és hozzáférhető irányelvi rendelkezések egy éves felkészülési időt adtak arra, hogy a már meglevő engedéllyel rendelkező jogalanyok is az új előíráshoz igazítsák működésüket. A Kúria szerint azért lehetett a másodfokú határozat meghozatalakor már hatályban volt és alkalmazandó szabályok szerint kiadni a jövőbeni magatartási szabályokat előíró engedélyt, mert nem merült fel, hogy az új szabályok az engedélyt kérő terhére visszamenőlegesen hátrányosak lettek volna. Kúria VII.Kfv.37.396/2023/2 6 [24] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy lényegi összevethetőség hiányában jogegységi szempontú összehasonlítás nem végezhető, ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadására a Kp.
  7. §
(1)bekezdés b) pontja alapján sem látott módot. [25] A felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei nem állnak fenn, ezért a Kúria a befogadást a Kp. 118. §
(2)bekezdése alapján megtagadta. A döntés elvi tartalma [26] végezhető. Lényegi összevethetőség hiányában jogegységi szempontú összehasonlítás nem Záró rész [27] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §
(2)bekezdése szerint tanácsban, tárgyaláson kívül, indokolt végzéssel határozott. [28] A Kúria által hozott határozat ellen felülvizsgálatnak a Kp.
  1. § d) pontja alapján nincs helye. Budapest,
  2. június
  3. Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke Dr. Varga Eszter s.k. előadó bíró Dr. Remes Gábor s.k. bíró Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró Dr. Cséffán József s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.