A határozat elvi tartalma: A Tptv. hatálya nem terjed ki természetes személyre. Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.768/2021/
- A Fővárosi Ítélőtábla Tóth és Tóth Ügyvédi Iroda (cím10 ügyintéző: felperesi jogi képviselő neve ügyvéd) által képviselt Felperes1 (cím11 épület) felperesnek – Melléthei-Barna Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: alperesi jogi képviselő neve ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím2) alperes ellen tisztességtelen piaci magatartás megállapítása iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 22.P.20.550/2020/
- számú ítélete ellen, a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - kívül meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy az alperes részére 15 napon belül fizessen meg 15.000 (tizenötezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperest korábban a felperes foglalkoztatta HR pozícióban. Munkaviszonya felmondás útján
- szeptember
- napján megszűnt, majd
- szeptember
- napjától a egyéb1-nél HR üzletág vezetőként szintén munkaerő piaci folyamatokkal foglalkozik, többek között a felperes versenytársa, a egyéb2 Kft. részére. Az alperes a munkaviszonyának megszűnését követően korábbi munkatársával, egyéb3val
- novemberéig kapcsolatot tartott fenn. [2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes magatartásának - miszerint munkavállalóját, egyéb3t munkaviszonyának megszüntetésére és más munkavállalói munkaviszonyának megszüntetésében történő közreműködésre hívta fel - jogsértő mivoltát állapítsa meg és tiltsa el az alperest a további jogsértéstől, azaz egyéb3hoz és más munkavállalóihoz történő tisztességtelen felhívások intézésétől. Keresetét a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló
- évi LVII. törvény (Tptv.)
- §
(1)Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.768/2021/4 2 bekezdésére, 2. és 5. §-ára, valamint a 86. §
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontjára alapította. Arra hivatkozott, hogy az alperes 2020. októberében több alkalommal megkereste a nevezett munkavállalót, hogy váltson munkahelyet, helyezkedjen el az ő munkáltatójánál, továbbá arról próbálta meggyőzni egyéb3t, hogy az alkalmazásában álló kulcsbeosztású személyeket bírjon rá arra, hogy a egyéb2 Kft.-hez menjenek át dolgozni. Ezzel célja az volt, hogy neki nehézségeket okozzon, a versenytárs részére üzleti információk kerüljenek át. [3] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a kereset visszautasítását, másodlagosan annak elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Kiemelte, hogy a felperes a felmondáskor nem érvényesítette a munkaszerződésben kikötött versenytilalmi megállapodást. Állította, hogy nem tett tisztességtelen ajánlatot korábbi munkatársának. Álláspontja szerint a Tptv. rendelkezéseit rá nem lehet alkalmazni, ugyanis ő egy gazdasági társaság utasítási joga alá tartozó munkavállalója, így piaci magatartást önállóan nem fejt ki. Nem versenytársa a felperesnek, ezért az ő viszonylatukban a Tptv. 2. §-a alkalmazása értelmezhetetlen. A felperes és munkavállalói közötti munkaviszony nem minősül gazdasági kapcsolatnak, így ennek felbontására irányuló felhívás nem esik a Tptv. 5. §-a alá, a Tptv. 2. §-a pedig general clausula. Amennyiben magatartása mégis a Tptv. hatálya alá esne, úgy az nem minősül tisztességtelennek. [4] Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában kiemelte, hogy a joggyakorlatban ismert a betudás elve, mely szerint a jogi személy érdekében fellépő természetes személyek cselekedeteit be lehet tudni a jogi személynek, mivel a jogi személy valóságos, tényleges cselekvőképességgel nem rendelkezik. Mindezekre tekintettel a természetes személy munkavállaló tevékenységéért a jogi személy munkáltató tartozik felelősséggel. A felperes által kifogásolt magatartás időpontjában az alperes már más munkáltató részére végzett munkát, a kereset szerint az alperes az új munkáltató érdekkörében működő céghez, a felperes versenytársához kívánta „átcsábítani” a nevezett munkavállalókat. A felperes által kifogásolt magatartás az alperes vonatkozásában a Tptv. 1. §
(1)bekezdése alapján nem vizsgálható, mivel a betudás elvének alkalmazása miatt az alperes nem tekinthető önálló cselekvőnek. Mivel az alperessel, mint munkavállalóval szemben a felperes a Tptv. alapján nem léphet fel, így a keresetben sérelmezett magatartás tisztességtelenségének megítélésével az elsőfokú bíróság érdemben nem foglalkozott. [5] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereseti kérelmével egyező döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogkövetkeztetést vont le, az ügy érdemére kiható anyagi jogi jogszabálysértés mellett hozta meg ítéletét. Kiemelte, hogy a Tptv. 1. §
(1)bekezdéséből következik, hogy a törvény hatálya kiterjed azokra a természetes személyekre, akik Magyarország területén piaci magatartást tanúsítanak. Az elsőfokú bíróság szerint a természetes személyekkel szemben a Tptv. alapján történő igényérvényesítés feltétele az „önálló gazdasági tevékenység”, a törvény azonban ilyen rendelkezést nem tartalmaz, indokolása sem tesz utalást erre. Az alperes nyilatkozatában pedig nem tette vitássá, hogy gazdasági tevékenységet végez, így piaci magatartást tanúsít. Az alperes munkáltatója a egyéb1, a tisztességtelen felhívás pedig a egyéb2 Kft. vonatkozásában hangzott el. Hangsúlyozta, hogy e jogszabályhely természetes személyek esetében nem ír elő mögöttes felelősségre vonatkozó szabályokat. Az elsőfokú bíróság által e körben kifejtettek Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.768/2021/4 3 akkor lennének alkalmazhatóak, ha ezt a Tptv. vagy más jogszabály előírná. Az alperesi magatartás arra irányult, hogy a keresetben megnevezett munkavállalón kívül további munkavállalók is szüntessék meg a munkaszerződésüket és kössenek az alperesi szándék szerint új szerződéseket. Jelen esetben nem kizárólag a munkahely megváltoztatására való rábírásról volt szó, hanem ezáltal további munkaszerződések, „személyek megszerzéséről”, az esetleg távozó munkaerő személyéhez kapcsolódó üzleti információk, tevékenységi kör versenytárshoz való juttatásáról is. Az alperesi magatartás a Tptv. 2. és 5. §-ának rendelkezéseibe ütközik, így a Tptv. 86. §
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontjai szerinti kereset megalapozott. [6] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Perköltségét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja alapján kérte meghatározni. Azzal érvelt, hogy a Tptv. alkalmazási köre csak a piacon önálló gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásokra terjed ki, önálló gazdasági tevékenység hiányában az ő viszonylatukban értelmezhetetlen a Tptv.
- §-ának alkalmazása. Vitatta továbbá azon felperesi állítást, hogy bizonyítást nyert volna, miszerint bármilyen tisztességtelen felhívást intézett a felperesi munkavállalókhoz, így magatartása tisztességtelen bojkott felhívásnak minősülne. Hangsúlyozta, hogy nem folytatott a Tptv. szabályozási körébe tartozó magatartást, gazdasági tevékenységet csupán a munkáltatója javára és utasítása alapján eljáró munkavállalóként végzett, így magatartása betudódik az őt alkalmazó vállalkozásnak, ezért vele szemben nem alkalmazható a Tptv.
- és
- §-a. [7] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [8] A fellebbezés nem alapos. [9] Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg a releváns tényállást és az abból levont jogkövetkeztetése is helytálló, annak indokaival az ítélőtábla teljes mértékben egyetért. A fellebbezésben felhozottakra figyelemmel kiemeli, hogy a Tptv. 1. §
(1)bekezdése, mely a törvény hatályát határozza meg, a Magyarország területén tanúsított piaci magatartásra terjed ki. Ebből következően a tisztességtelen (de bármilyen) piaci magatartás elkövetője kizárólag piaci szereplő lehet, ennek pedig az önálló gazdasági tevékenység elengedhetetlen feltétele. Mindezekre tekintettel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli esetben a törvény hatálya nem terjed ki az alperesre, mint természetes személyre, ugyanis az alperes munkáltatója vagy a egyéb2 Kft. lehetne ezen eljárás alanya, azonban ennek e perben jelentősége nem volt. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor nem vizsgálta, hogy az alperes által tanúsított magatartás a Tptv. 2. illetve 5. §-ába ütközik-e. [10] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján - annak helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta. Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.768/2021/4 4 [11] A felperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes fellebbezési eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, melyet az ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján határozott meg. Budapest,
- január
- Dr. Németh László s.k. tanácselnök Dr. Molnár Ágnes s.k. előadó bíró Dr. Merőtey Anikó s.k. bíró