← Magyarország

Pfv.21486/2021/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A politikai, közéleti szereplő a közügyekkel kapcsolatos tevékenységének erőteljes, éles, markáns megfogalmazású, provokatív tartalmú kritikáját is tűrni köteles. A közügyekben megfogalmazott vélemény, kritika jogi védelme kiterjed a tényállításokra is, a jogi korlátot ilyen esetben az emberi méltóság védelme jelenti. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.21.486/2021/

  1. A tanács tagjai: Dr. Kovács Zsuzsanna a tanács elnöke Dr. Pataki Árpád előadó bíró Dr. Stark Marianna bíró A felperes: felperes (cím) A felperes képviselője: Dr. Varga István ügyvéd (cím1) Az alperes: alperes (cím2) Az alperes képviselője: Dr. T. Tóth Balázs ügyvéd (cím3) A per tárgya: Személyiségi jog megsértése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.554/2021/3/II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 31.P.20.166/2021/6/II. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kúria IV.Pfv.21.486/2021/4-II 2 Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes köteles az államnak – külön felhívásra – megtéríteni. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes 1998 óta országgyűlési képviselő, a név parlamenti frakciójának tagja,
  2. óta a parlament név
  3. helységi lakos, az Országgyűlésbe a lakóhelyét és helység1t is magában foglaló egyéni választókerületben választották meg. [2] Az alperes által kiadott „név3” internetes oldalon
  4. augusztus 11-én jelent meg a felperes fényképével illusztrált cikk „Annyi földet lopott felperest, hogy elfelejtett minket képviselni” címmel. Az írás azzal a mondattal indul, hogy „felperes, néves országgyűlési képviselő neve sokszor felbukkan, ha mutyizásról van szó. Ritkán, ha helység1ról.” A cikk közlése szerint a felperes a parlamentben nagyon szeret felszólalni, de valahogy mindig elfelejti helység1t, ahol képviselővé választották. Az egyébként meg nem nevezett szerző kifejti, hogy a felperes a város ügyeiért évek óta nem tesz semmit, sőt, egyenesen árt az ott lakóknak; noha a felperes az Országgyűlés név1, mégsem tud támogatást szerezni a helyi gazdáknak. A cikkben kiemelten szerepel, hogy a felperes „nyakig benne volt a 2015-ös földmutyiban. Sőt, ő nyújtotta be például a földosztásos csalás tervezetét, amelyből megszületett a „név2” nevű pályázat, amiből valójában a gazdák semmit sem láttak. Minden ki lett osztva név-csicskásoknak”. A szerző azzal folytatja, hogy a helység1-környéki értékes alföldi termőföldek egy részét is így „nyúlták le”, majd úgy összegez, hogy „aki az otthonát képes így kiárusítani, abban nem lehet megbízni”. Ezután a cikk újabb kiemelt részében a felperesről az olvasható, hogy „persze neki és családjának jutott a mézes csuporból. Szülőfaluját, helységet is kisajátította, 18 hektárnyi erdőt, szántót és egyéb földterületet kebelezett be. Ilyenkor biztosan jól jött az adófizetőktől elcsalt mutyipénz, ugyanis 52 milliója van még Magyar Állampapírban. Gyalázatosan magas a képviselők fizetése, de ennyit nem tudott volna összegyűjteni törvényesen”. A cikk a következő mondattal zárul: „A közeljövőben meg kell fontolnia helység1 lakóinak, hogy érdemel-e bizalmat egy közönséges tolvaj. név-csicskaként első a sorban, helység1iként azonban utolsó”. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme Kúria IV.Pfv.21.486/2021/4-II 3 [3] A felperes keresetében kérte megállapítani: az alperes azzal, hogy
  5. augusztus 11-én az „név3” oldalon megjelentetett „Annyi földet lopott felperest, hogy elfelejtett minket képviselni” című cikkben valótlanul állította, hogy földet lopott, illetve állampapírjait az adófizetőktől elcsalt mutyipénzből szerezte, megsértette a jóhírnévhez való személyiségi jogát. Kérte az alperes 500.000 forint sérelemdíj és járulékai megfizetésére kötelezését, tekintettel arra, hogy a valótlan és sértő tényállítások az interneten keresztül nagy nyilvánossághoz jutottak el, valótlanul állítva, hogy vagyonát csalárd módon szerezte. [4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint mindkét kifogásolt fordulat a felperes jogalkotói, politikai tevékenységének kritikája, a közlések a felperes magán- és családi életét nem érintik, a szabad véleménynyilvánításhoz való jog védelme alatt állnak. A felperes politikusként közszereplő, aki a közéleti tevékenységével kapcsolatos kritikákat tűrni köteles. [5] Az első közlés („földet lopott”) tekintetében előadta, hogy nem konkrét bűncselekmény vádja fogalmazódik meg, hanem a felperes jogalkotói, politikai tevékenységének bírálata, annak kifejezése, hogy a cikk szerzőjének véleménye szerint a felperes a társadalom számára kárt okozó magatartást tanúsított. Közéleti vita tárgyát képezheti az, hogy a felperes, mint politikus a hivatását az emberek javára gyakorolja-e vagy sem. Az alperes álláspontja szerint a felperes tisztségeinél fogva a mezőgazdasággal kapcsolatos törvényalkotás megkerülhetetlen szereplője, a „név2” program támogatója, ezt a magatartást minősítették a cikkben. [6] A második kifogásolt közlés („állampapírjait az adófizetőktől elcsalt mutyipénzből szerezte”) a kifogásolt formában az alperes szerint a cikkben nem szerepel, a felperes hivatalosan bevallott vagyonát vetették össze a hivatalos jövedelmével, amiből a szerző arra a következtetésre jutott, hogy a felperes személyes vagyona meghaladja azt a kört, amit legális jövedelme lehetővé tenne. Az alperes szerint ez a következtetés a szabad véleménynyilvánítás kereteit nem haladja meg. Az első- és másodfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a cikk egésze közügyet érint, a felperes közszereplőnek minősül. Az első kifogásolt fordulat véleményként a felperes képviselői munkáját kritizálta azzal, hogy bár a felperes a név1 az Országgyűlésben, mégsem szerzett a helyi gazdáknak támogatást, illetve részese volt a 2015-ös „földmutyinak”, amelynek során neki és családjának is jutottak különböző földterületek. A „földet lopott” fordulat tekintetében megállapította, hogy az a cikk címében szerepel, de az adott esetben nem büntetőjogi kategóriát jelöl, hanem kritikus véleményt tartalmaz arról, hogy a cikk szerzője szerint szabálytalan módon jutott a felperes közvagyonhoz, szerzett meg földterületeket. Az elsőfokú bíróság az Alaptörvény IX. cikkének

(2)és
(4)bekezdése alapján, valamint a Polgári törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:
  2. §-a, 2:
  3. §-a, 2:
  4. § és 2:
  5. §
(2)bekezdése alapján a felperes keresetét e tekintetben nem találta alaposnak, figyelemmel az Alkotmánybíróság határozataiban a szabad véleménynyilvánítás tekintetében kifejtett, konzekvensnek tekinthető álláspontra [36/
  1. (VI. 24.) AB határozat; 7/
  2. (III. 7.) AB határozat és 13/
  3. (IV. 18.) AB határozat]. [8] Az elsőfokú bíróság szerint a második kifogásolt fordulat esetében („jól jött a mutyipénz – 52 milliós állampapír állomány”) esetében a felperes tévesen értékelte a Kúria IV.Pfv.21.486/2021/4-II 4 sérelmezett közlést. Az itt megfogalmazott erősen kritikus vélemény, a szerző szerint a konkrét vagyongyarapodáshoz nem elegendő a felperes képviselői fizetése, ebből pedig okszerű következtetésként levonható az, hogy jól jött a felperes számára az adófizetőktől köznapi értelemben „elcsalt” mutyipénz. Ez a kitétel sem értelmezhető okszerűen oly módon, hogy a felperes a büntetőjog szabályaiba ütköző csalással szerezte volna meg a tulajdonában lévő állampapírokat. Az elsőfokú bíróság szerint a kifejtett vélemény ebben a körben is kétségtelenül negatív tartalmú, de nem lépi túl a szabad véleménynyilvánítás azon tágabb határait, amelyet a közszereplő felperes tűrni köteles. [9] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest további eljárási illeték megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [10] A másodfokú bíróság megállapította: a cikk közügyet tárgyalt, amely a szabad véleménynyilvánításhoz való jog legbensőbb védelmi köréhez tartozik. Az első kitétel a felperes parlamenti tevékenységének kritikája azzal kapcsolatban, hogy a felperes a helyi ügyekért nem tesz semmit, hanem alapvetően csak pártpolitikai tevékenységet végez, illetve a szerző a felperes által is támogatott „név2” elnevezésű programot haszontalannak, károsnak tartja („földosztásos csalás”). A második kitétel kapcsán egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az ott megfogalmazottak csak azt jelentik, hogy a felperes állampapírkészletének nagysága nincs arányban bevallott hivatalos jövedelmével, ezért „jól jön az állampolgároktól elcsalt mutyipénz”. A másodfokú bíróság a cikk végső konklúzióját vitriolosnak minősítette és abban határozta meg annak tartalmát, hogy a felperes közéleti tevékenysége során elsősorban pártpolitikus, és helység1 lakóiért nem tesz semmit. [11] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a cikk szerzője a felperes vagyonnyilatkozata, a földvásárlások nyilvános adatai alapján fogalmazott meg a felperesről értékítéletet, az első fordulat esetén a szövegösszefüggés alapján megállapítható, hogy a „lopás” kifejezés alatt nem a földszerzés állított büntetőjogi szabálytalanságát érti, a kifejezést köznyelvi értelemben használta és így erőteljesen megfogalmazott véleményt fejezett ki. A felperes önmagában nem vitatta a 18 hektárnyi földszerzés tényét, illetve az 52 millió forint értékű állampapír tulajdonlását sem, ezen tényalapok mellett a cikk nem tartalmaz olyan közlést, hogy az állampapírokat a felperes az „elcsalt mutyipénzből” szerezte, csupán arról fogalmaz meg véleményt, hogy a felperes vagyongyarapodása nem áll arányban a tényleges jövedelmével. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben tartalmilag a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetnek helyt adó ítélet meghozatalát kérte. [13] Felülvizsgálati álláspontja szerint az alperesi közlések lényegét az eljárt bíróságok tévesen értékelték és abból téves következtetéseket vontak le. A perbeli cikk valótlan tényként állította, hogy a felperes földet lopott, illetve állampapírjait az adófizetőktől elcsalt mutyipénzből szerezte. A szöveg összefüggéseinek helyes értékelésével az a következtetés vonható le, hogy a felperes lop, csal, hazudik és ezen állítások sértő tartalma kétségbevonhatatlan. Megsértett jogszabályként hivatkozott a Ptk. 2:
  4. §-ára, 2:
  5. §-ára, 2:
  6. §
(2)bekezdésére, a 2:51. §
(1)bekezdés a) pontjára és a Ptk. 2:
  1. §-ára. [14] Az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján. Hangsúlyozta, hogy a felperes közszereplő, a cikkben vitatott téma közügynek minősül, a felperesnek adott esetben a túlzó, felfokozott kritikát is tűrnie kell. A kifogásolt Kúria IV.Pfv.21.486/2021/4-II 5 mondatokat összefüggésükben kell értelmezni, a szerző elmarasztaló véleményt fejtett ki a felperes képviselői tevékenységéről. A cikk stílusa vitatható, ez azonban a per eldöntése szempontjából irreleváns. A „lopás” kifejezést nem annak büntetőjogi, hanem köznapi, köznyelvi értelmében kell figyelembe venni. A szerző arról fejti ki véleményét, hogy a felperes az Országgyűlés név1ként hozzájárult ahhoz, hogy a földek a helyi gazdák helyett mezőgazdasági nagyvállalkozókhoz kerültek, valamint kifejtette álláspontját arról, hogy a földekből 18 hektárnyi terület a felperesnek is jutott, az pedig ugyancsak a véleménynyilvánítás körébe tartozik, hogy a szerző szerint, ha összevetik a felperes vagyonnyilatkozatát a legális jövedelmével, akkor levonható olyan következtetés, hogy az utóbbi nincs arányban a vagyon növekedésével. Ezek a következtetések nem voltak nyilvánvalóan okszerűtlenek, és nem haladták meg a szabad véleménynyilvánításhoz való jog tágabb kereteit. A Kúria döntése és jogi indokai [15] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alaptalan. [16] A felülvizsgálat a megelőző eljáráshoz kapcsolódó rendkívüli, korlátozottan igénybe vehető fellebbviteli perorvoslat, melynek kizárólag jogszabálysértésre hivatkozásra alapítottan van helye. Rendkívüli jogorvoslati jellegéből következően funkciója a kérelmet előterjesztett fél által állított jogsérelem elbírálása és megalapozottsága esetén annak orvoslása. A Polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §
(1)bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben eltérő voltát. A
(2)bekezdés szerint a felülvizsgálat a jogerős ítélet meghozataláig bekövetkezett és a jogerős ítélettel elbírált tényekre terjedhet ki. [17] A felülvizsgálati kérelem alapján abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat megsértve utasította-e el a felperes személyiségi jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt előterjesztett keresetét. [18] Az Alaptörvény VI. cikk
(1)bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jóhírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével. A IX. cikk
(1)bekezdése szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. A
(2)bekezdés szerint Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. A
(4)bekezdés szerint a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. [19] A Ptk. 2:42. §
(1)bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való – bármilyen módon, illetve eszközzel történő – kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja. A
(2)bekezdés szerint az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt Kúria IV.Pfv.21.486/2021/4-II 6 állnak. A 2:43. § d) pontja szerint a személyiségi jogok sérelmét jelentik különösen a becsület és a jóhírnév megsértése. A 2:45. §
(2)bekezdése szerint a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. [20] A felperes nem vitatottan politikai közéleti szereplőnek minősül. A Ptk. 2:44. §
(1)bekezdése szerint a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja, azonban az nem járhat a magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével. A
(2)bekezdés szerint a közéleti szereplőt a közügyek szabad vitatásának körén kívül eső közléssel vagy magatartással szemben a nem közéleti szereplővel azonos védelem illeti meg. [21] A fenti rendelkezésekre is figyelemmel helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a perbeli cikknek nem volt magánéleti, családi vonatkozása, az teljes egészében a felperes közéleti szerepeléséhez kapcsolódott. [22] A PK
  1. számú állásfoglalás szerint az igény elbírálásánál a közleményeket a maguk egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni. A közlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A jogosult személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot jogsértés megállapítására. Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, gazdasági, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában ugyancsak nem lehet jogsértés megállapításának alapja (II-III. pont). [23] A felperes felülvizsgálati álláspontja szerint a perben kifogásolt mindkét kitétel valótlan tényállításnak minősül. Az eljárt bíróságok ezért az Alkotmánybíróság gyakorlatának is megfelelően [13/
  2. (IV. 18.) AB határozat] vizsgálták, hogy a szövegösszefüggésre is figyelemmel a kifogásolt közlések tényállításnak vagy véleménynek minősülnek-e. [24] Az első kitétel kapcsán („földet lopott”) helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy ezt a fordulatot nem lehet sem a teljes címből, sem a cikk egészéből kiragadottan értelmezni. A felperes vagyongyarapodására történt utalás itt azzal összefüggésben került megemlítésre, hogy a cikk szerzője azt az álláspontját közölte, hogy a felperes - véleménye szerint - nem megfelelően képviseli a választókerületének érdekeit, a nagyobbik kormánypárt álláspontjának általános képviseletét helyezi előtérbe a helyi érdekek érvényesítésével szemben. A „lopás” kifejezést az adott esetben nem büntetőjogi értelemben használták, a szerző azzal kapcsolatos véleményét fejtette ki, hogy a felperes által is támogatott „név2” program valójában egy „földosztásos csalás”, amely egy politikai álláspont kritikája. Ebben az összefüggésben a „lopás” kifejezés nem a büntetőtörvénykönyv törvényi tényállását kimerítő bűncselekmény vádját jelenti, hanem egy politikai folyamat értékelését, amelyben a felperest ennek haszonélvezőjeként jelölte meg. [25] Az eljárt bíróságok helyesen értékelték, hogy a perbeli cikk közügyet érint, közéleti kérdést tárgyal. [26] Az Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel mutatott rá, hogy a közügyekkel összefüggő vélemény kinyilvánításának szabadsága a szólás- és sajtószabadság legbensőbb védelmi köréhez tartozik. A véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a sajtószabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás Kúria IV.Pfv.21.486/2021/4-II 7 is ellehetetlenülne. A politikai véleménynyilvánítás fokozott védelme mind a közügyekben megfogalmazott értékítéletre, mind pedig a közügyek körébe tartozó tényállításokra vonatkozik. A jogalkalmazás során mindenekelőtt arra kell tekintettel lenni, hogy mivel a politikai véleményszabadság fókuszában elsősorban maguk a közügyek, nem pedig a közszereplők állnak, a közügyekre vonatkozó szólások mindegyike fokozott védelem alá tartozik, és ezáltal korlátozza az általa érintettek személyiségi jogainak védelmét. Kiemelte az Alkotmánybíróság, hogy a közéleti szereplők saját döntésük alapján válnak a közügyek másoknál aktívabb alakítóivá, vállalva ezzel az érintett közösség nyilvánosság előtti értékeléseket és bírálatokat is. Ezért a közügyek vitatása körében őket érintő vagy minősítő, a személyüket támadó véleménynyilvánításokat nagyobb türelemmel kell tűrniük {7/
  3. (III. 7.) AB határozat Indokolás [45], [49], [50], [57]}. [27] A „lopás” kifejezés köznyelvi értékelésével kapcsolatban a másodfokú bíróság megalapozottan hívta fel a Kúria egy korábbi ítéletét (Pfv.IV.22.463/2017/4.), amely indokolásában rögzítette, hogy a „lopás” kifejezés mindig az adott szövegösszefüggésben értékelendő és ez alapján állapítható meg, hogy nem büntető törvénykönyvi tényállást kimerítő, konkrét bűncselekmény elkövetésére vonatkozó állítás, hanem a közéleti vitákban gyakran elhangzó, és a társadalmilag kialakult közfelfogás szerint is a közpénzek helytelenített, társadalom számára kárt okozó felhasználására vonatkozó minősítés, ezáltal erőteljesen megfogalmazott vélemény fogalmazódik-e meg. Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a kifogásolt kitétel közügyet érintő témában kifejtett vélemény, amelyet a közszereplő felperes tűrni köteles. [28] A második kifogásolt közlés (mutyipénzből vásárolt állampapírok) esetén is hasonló szempontok alapján kell eljárni. A peres felek között korábban folyamatban volt perben hozott Pfv.IV.21.293/2021/
  4. számú határozatában a Kúria már megállapította, hogy az a kitétel, amely a felperes vagyongyarapodását az „elcsalt mutyipénzzel” hozta összefüggésbe, a felperes közéleti szerepvállalásához kapcsolódó markáns politikai vélemény {Indokolás [27]}, amely ugyancsak nem konkrét bűncselekményt ró a felperes terhére. A perbeli esetben sem lehet mást megállapítani, mint a kifogásolt közlés a cikk szerzőjének a felperes vagyongyarapodására vonatkozó véleménye, amelynek lényege, hogy a felperes vagyongyarapodása és ezen belül egy nem vitatott mennyiségű állampapír birtokolása nem áll arányban a felperes legális, képviselőként kézhez kapott jövedelmével. Az alperes ebben az esetben sem lépte túl a politikai közszereplőkkel szemben tágabban értelmezett szabad véleménynyilvánítás megengedett határait. [29] A véleményként történő értékeléssel a bíróságok nem a kifejtett véleménnyel való azonosulásukat vagy azzal való szembe helyezkedésüket fejezik ki, mert ez nem a feladatuk. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog alapvetően a véleménynyilvánítás lehetőségét védi. Az Alkotmánybíróság gyakorlatára is figyelemmel értékelendő körülmény az, hogy a közszereplő politikusok mindenki másnál szélesebb körben és hatékonyabban tudnak élni a tömegkommunikációs eszközökkel az őket ért támadásokkal szemben {7/
  5. (III. 7.) AB határozat Indokolás [57]}. [30] Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Pp.
  6. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat Kúria IV.Pfv.21.486/2021/4-II 8 [31] 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §
(1)és
(2)bekezdés, 2:44. §
(1)bekezdés, 2:45. §
(2)bekezdés PK
  1. számú állásfoglalás A döntés elvi tartalma [32] A politikai, közéleti szereplő a közügyekkel kapcsolatos tevékenységének erőteljes, éles, markáns megfogalmazású, provokatív tartalmú kritikáját is tűrni köteles. A közügyekben megfogalmazott vélemény, kritika jogi védelme kiterjed a tényállításokra is, a jogi korlátot ilyen esetben az emberi méltóság védelme jelenti. Záró rész [33] A Kúria a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte az alperes jogi képviseletével felmerült felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, amelynek összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja alapján állapította meg. [34] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes köteles megtéríteni a Pp. 101–102. §-ai alapján, amelynek összegét a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. [35] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 405. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,
  1. június
  2. Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, Dr. Pataki Árpád s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.