← Magyarország

Kf.700226/2023/12 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A KNBSZ állományából külföldi szolgálatra vezényelt hivatásos állományban álló személy vezénylés alatti, nemzetközi szabályokba ütköző cselekménye vagy külföldön elkövetett bármely szabálysértése a fegyelmi eljárás kötelező lefolytatását indokolja, e cselekmény nem ad alapot a KNBSZ állományában lévő személyre nem alkalmazható méltatlansági eljárás lefolytatására. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 3.Kf.700.226/2023/

  1. A felperes: Felperes (felperes címe) A felperes képviselője: dr. Sógor Zsolt ügyvéd (felperesi képviselő) Az alperes: Honvéd Vezérkar (alperes címe) Az alperes képviselője: dr. Csányi Imre Ferenc kamarai jogtanácsos A per tárgya: közszolgálati tárgyú közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: felperes,
  2. sorszám alatt Fővárosi Törvényszék 7.K.705.626/2021/
  3. ítélete A fellebbezéssel támadott határozat: ÍTÉLET A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a honvédelemért felelős miniszter határozatszám1 számú határozatát a Magyar Honvédség parancsnoka határozatszám2 számú határozatára kiterjedően megsemmisíti, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és elsőfokú bíróságot a felperes szolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei tekintetében új eljárásra és új határozathozatalra utasítja. A Fővárosi Ítélőtábla a felperes felülvizsgálati és másodfokú eljárásban felmerült költségének összegét összesen 240.000 (kettőszáznegyvenezer) forintban, az alperes felülvizsgálati és másodfokú eljárásban felmerült költségének összegét összesen 300.000 (háromszázezer) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 1.502.439 (egymillió-ötszázkétezernégyszázharminckilenc) forintban, a fellebbezési eljárási részilletéket 1.201.951 (egymilliókettőszázegyezer-kilencszázötvenegy) forintban állapítja meg, a további 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési részilletéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.226/2023/12.. 2 INDOKOLÁS A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  4. augusztus 20-tól állt az alperessel hivatásos szolgálati jogviszonyban; a szám1 számú paranccsal
  5. szeptember 1-jével áthelyezték a Magyar Honvédség rendelkezési (költségvetési) állományába, és egyidejűleg – határozatlan időre – a Szolgálat1hoz (a továbbiakban: Szolgálat1) vezényelték, ahol főtisztként teljesített szolgálatot; majd
  6. szeptember 7-től
  7. március 31-ig az Parancsnokság1 helység1 Részlegére különleges ügynök egyéni beosztásba vezényelték. A honvédek jogállásáról szóló
  8. évi CCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 204.§

(4)bekezdése alapján
  1. március 31én a kiutazást megelőzően a munkáltatói jogkört gyakorló írásban tájékoztatást (a továbbiakban: Tájékoztató) nyújtott a külföldi szolgálattal együtt járó sajátos kötelezettségekről és kapcsolódó juttatásokról, továbbá ezek teljesítéséhez és igénybevételéhez kapcsolódó feltételekről. [2] A felperes
  2. november 9-én reggel a szolgálati gépkocsival helység2 helység3 közlekedett, amikor az Police1 (a továbbiakban: IMP) járőre intézkedés alá vonta, és az elvégzett alkoholszondás vizsgálat a szervezetében ittasságot mutatott ki. A meghallgatásakor a felperes elismerte, hogy aznap 1 óra 30 perc és 2 óra 30 perc között 3 dobozos sört és 3 féldecis whiskyt fogyasztott el. Az szám2 számú titkosított meghallgatási jegyzőkönyvről
  3. november 11-én Kontingens jogásza szám3.számon feljegyzést készített és rögzítette, hogy a felperes cselekményével megszegte a helység1 területén érvényben lévő közlekedési szabályokat (KFOR SOP 3135, KFOR SOP 4050). [3] A Magyar Honvédség helység1 haderő (a továbbiakban: KFOR) rangidős nemzeti képviselője szám4 Nyt.számú jelentésben az ittas járművezetésről
  4. november 10-én tájékoztatta a Magyar Honvédség parancsnokát (a továbbiakban: MH parancsnoka) és egyidejűleg kezdeményezte a felperes repatriálását.
  5. november 11-én a KFOR kontingens parancsnoka a Büntető Törvénykönyvről szóló
  6. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 236.§
(1)bekezdésébe ütköző ittas járművezetés vétsége miatt feljelentést (szám
  1. szám) tett a felperessel szemben a Központi Nyomozó Főügyészségen. [4] Az MH parancsnoka
  2. november
  3. nappal a felperes külföldi szolgálatra vezénylését,
  4. december
  5. napjával a Szolgálat1-hez vezénylését is megszüntette,
  6. december 6-tól rendelkezési állományba helyezte, majd
  7. december 8-án méltatlansági eljárást rendelt el. [5] Az MH parancsnoka határozatszám2 számú határozatában (a továbbiakban: elsőfokú határozat) a felperes ittas vezetése miatt szolgálatra méltatlanságát állapította meg és rögzítette, hogy a honvédek jogállásáról szóló
  8. évi CCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.)
  9. §
(1)bekezdés
  1. m)pontja alapján a felperes szolgálati jogviszonya méltatlanság miatt a törvény erejénél fogva megszűnik. Az elsőfokú határozat szerint a felperes megszegte a helység1 területén érvényben lévő közlekedési szabályokat (LAW No.02/L-70 On Road Safety IX.fejezet 227. cikkének 227.1.pontját), a KFOR SOP 3135 (Traffic Regulation in Kosovo 5. pont
  2. c)alpontjában foglaltakat); cselekménye alkalmas volt a honvédség iránti közbizalom fenntartásának súlyos veszélyeztetésére. [6] A honvédelmi miniszter határozatszám1 számú határozatával (a továbbiakban: másodfokú határozat) a felperes fellebbezését elutasította, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indoklásában kitért arra, hogy a felperes cselekményével megszegte a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.226/2023/12.. 3 helység1 területén érvényben lévő közlekedési szabályokat (LAW No.02/L-70 On Road Safety IX.fejezet 227. cikk 227.1.pont), a KFOR SOP 3135 (Traffic Regulation in Kosovo) és a KFOR SOP 4050 (Vehicle Fleet Management) műveleti utasítások egyes szabályait, a Btk. 240.§
(3)bekezdését, és az eset összes körülményének mérlegelését követően megállapítható a közbizalmat veszélyeztető cselekmény elkövetése. Hivatkozása szerint a honvédelmi szervezetek iránti közbizalom fenntartását súlyosan veszélyeztető magatartás nem kompenzálható külföldi missziós szolgálattal, kiemelkedő teljesítménnyel, vagy megbánással, a méltatlansági eljárásban nem vehetők figyelembe enyhítő körülmények. A felperes keresete és az alperes védirata [7] A felperes pontosított keresetében a hivatásos szolgálati jogviszonya megszüntetésének jogellenességére hivatkozással kérte a másodfokú határozat megsemmisítését, a kiesett külszolgálati illetményének a jogviszonya megszűnésétől az új jogviszonya létesítéséig – azaz az újbóli hivatásos állományba vétele napjáig – történő visszamenőleges megfizetését, továbbá a joghátrányt okozó károk megtérítését 12 havi illetmény erejéig. Érvelése szerint cselekményével a Magyar Honvédségbe vetett közbizalmat nem veszélyeztette, kárt nem okozott, és megbotránkoztató magatartást sem tanúsított. Vitatta a mérőműszerek hitelességét, emiatt szakértő kirendelését is kérte. Álláspontja szerint szolgálati jogviszonyának megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött és a 2020. november 9-i intézkedés alá vonása, valamint a méltatlansági eljárás súlyos eljárási hibáit is kérte értékelni. [8] Előadta, hogy a tartós külföldi szolgálatra vezénylése alatt a Szolgálat1 állományába tartozott, és 2020. december 6-án jogszabálysértően helyezték át az MH parancsnokának rendelkezési állományába. A méltatlansági eljárásra okot adó esemény idején a Hjt. 51. §
(6)bekezdése alapján a munkáltatói jogkört vele szemben a Szolgálat1 főigazgatója gyakorolhatta, fegyelmi vagy méltatlansági eljárás megindítására is csak neki volt jogköre, de a Hjt. 191. §
(2)bekezdésében szereplő, a Szolgálat1 állományára vonatkozó külön szabályozás alapján vele szemben csak arra lett volna lehetőség, hogy fegyelmi eljárást rendeljenek el. Hivatkozott továbbá a Hjt. 209.§-a megsértésére. [9] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte. A méltatlanság megállapítása – álláspontja szerint – jogszerű volt, a felperes magatartása önmagában és objektíve is alkalmas volt a közbizalom súlyos veszélyeztetésére. A hadnagy rendfokozatú felperes, mint hivatásos katona
  1. augusztus 20-tól
  2. február 15-ig tartozott a Magyar Honvédség állományába, és mindvégig a Hjt. és a honvédek jogállásáról szóló
  3. évi CCV. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 9/
  4. (VIII. 12.) HM rendelet (a továbbiakban: HMr1.) személyi hatálya alatt állt. Vele szemben a munkáltatói jogkört
  5. augusztus 20-tól
  6. december 31-ig a Honvéd Vezérkar főnöke,
  7. január 1-től az MH parancsnoka gyakorolta, aki a HMr
  9. melléklete 8.
  10. pontjában biztosított jogkörében eljárva elrendelhette és lefolytathatta a méltatlansági eljárást. A Szolgálat1-hez vezénylést megszüntető és a rendelkezési állományba helyező parancsokkal szemben a felperes szolgálati panaszt nem nyújtott be, ezért azok a perben nem vizsgálhatóak. Az elsőfokú bíróság ítélete Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.226/2023/12.. 4 [10] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. [11] Ítéletét a közigazgatási perrendtarásról szóló
  11. évi I. törvény (továbbiakban: Kp.) 88.§
(1)bekezdés a) pontjára alapította, figyelemmel a Kp. 2.§
(4)bekezdése, 78.§
(1)
(2)bekezdésére, 85.§
(1)-
(2)bekezdésére, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 266.§
(1)bekezdésére, Hjt. 3. §
(1)bekezdésére, 5.§
(1)bekezdésére, 162.§
(1)bekezdés c) pontjára, 163.§
(2)bekezdés a) pontjára, 51.§
(6)bekezdésére, 191.§
(2)bekezdésére, a HMr
  1. (1.melléklet) 8.1-es pontjára, a „Katonai Etikai Kódex” közzétételéről, a „Honvédségi Etikai Tanács” létesítéséről és feladatairól szóló 67/
  2. (HK. 18.) HM utasítás
  3. számú mellékletét képező Katonai Etikai Kódexre (a továbbiakban: Katonai Etikai Kódex), a Kúria Mfv.I.10.397/2008/8., Mfv.II.10.190/2009/3., Mfv.II.10.758/2010/5., Mfv.II.10.857/2010/4., Mfv.I.10.389/2016/
  4. számú határozatára. [12] Az elsőfokú bíróság az eljárás kereteként rögzítette, hogy a per tárgya a méltatlansági eljárásban hozott első- és másodfokú határozat, illetőleg az azok alapjául fekvő eljárásnak a kereseti kérelem keretei közötti bírósági felülvizsgálata volt, az nem terjedt ki a külföldi intézkedés jogszerűségének felülvizsgálatára. [13] Megállapította, hogy a felperes rendelkezési állományba kerülését követően az MH parancsnoka járhatott el a HMr
  6. melléklet 8.
  7. pontban foglalt hatáskörében. A Hjt. 56.§
(1)bekezdésének és a Szolgálat1 katonákra vonatkozó rendelkezéseinek a megsértése nem valósult meg, mert a felperes a méltatlansági eljárás megindulásakor már nem tartozott a Szolgálat1 állományába. A Szolgálat1 főigazgatója nem kívánt a felperessel szemben fegyelmi eljárást indítani, hanem a felperes vezénylésének a megszüntetését javasolta, mely intézkedéssel szemben a felperes jogorvoslattal nem élt. [14] Az elsőfokú bíróság ügydöntőként értékelte a zéró tolerancia elvének megsértését és a felperes által beismert ittas járművezetést, amelyhez képest a mérőműszer hitelességét, a véralkoholszint pontos ismeretét irrelevánsnak találta, ezért a szakértő kirendelését mellőzte. [15] Megállapította, hogy az alperesi intézkedés indoka valós és okszerű, a felperes által tanúsított magatartás a közbizalom fenntartásának súlyos veszélyeztetésére alkalmas volt. A teljes alkoholmentesség követelményére tekintettel a felperessel szemben a legsúlyosabb jogkövetkezmény alkalmazása nem volt eltúlzott és aránytalan. A Katonai Etikai Kódex rendelkezéseinek sérelmével is egyetértett. [16] Az egyenlő bánásmód megsértését nem találta megalapozottnak, mert a felperes nem tudott megjelölni olyan összehasonlítható csoportba tartozó személyt, illetőleg az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló
  1. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8.§-a szerinti védett tulajdonság fennállását, amelyre figyelemmel érvelése vizsgálható lett volna. A per tárgyára figyelemmel jogilag nem tartotta értelmezhetőnek a védett tulajdonság fennállását. [17] Az elsőfokú bíróság a jogalap fennállása hiányában mellőzte a kereset összegszerűségének vizsgálatát is. A pertárgy értékét – a döntéséig módosított kereset alapján – 15.024.397 forintban állapította meg, ehhez igazodóan rendelkezett a költségek viseléséről. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.226/2023/12.. 5 [18] A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan az ítélet megváltoztatását kérte. Jogszabályhely megjelölése nélkül sérelmezte, hogy a kártérítésre irányuló kereseti kérelmét az elsőfokú bíróság nem merítette ki. Hivatkozott a Hjt.
  2. §-a és
  3. §-a megsértésére is, mivel fenntartotta azt az álláspontját, hogy az ügyét kizárólag fegyelmi eljárás keretében, és nem méltatlansági eljárásban lehetett volna elbírálni. Hivatkozott ezzel összefüggésben a Hjt.
  4. §-ára is, amely alapján alkalmazandó nemzetközi szerződésnek minősül az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által kiadott 2000/
  5. számú, a KFOR személyzetének helység1i státuszáról, kiváltságairól és mentességéről szóló szabálya. Ezek megsértése nemzetközi szerződés – a KFOR által kiadott Egységes Műveleti Szabályok egyikének – megsértését jelenti, ami fegyelemsértést, konkrétan a Hjt.
  6. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti nemzetközi műveletre vonatkozóan kiadott, az állomány tagjára is kötelező szabálynak a külföldi szolgálat ideje alatt elkövetett megszegését jelenti. [19] Továbbra is hivatkozott arra, hogy áthelyezése után az MH parancsnoka hatáskör hiányában nem indíthatott volna eljárást egy, a Szolgálat1 állományában elkövetett vélelmezett jogsértés miatt. Amennyiben fegyelmi eljárást indít a munkáltató, úgy figyelembe lehetett volna venni az elért szakmai eredményeit, átlag feletti motivációját, elhivatottságát is. [20] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte a védiratban felsorakoztatott érvei alapján. A másodfokú bíróság korábbi döntése [21] A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Ítélőtábla
  1. október 19-én meghozott 3.Kf.700.102/2022/
  2. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a honvédelemért felelős miniszter másodfokú határozatát a Magyar Honvédség parancsnoka elsőfokú határozatára is kiterjedően megsemmisítette; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a felperes szolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Indokolásában rögzítette, hogy miután a felperesre, mint külföldi szolgálatot teljesítőre a Hjt.
  3. §-a alapján alkalmazni kell az Egységes Műveleti Szabályokat, ezért a külföldi szolgálat alatt megvalósított szabálysértését nem méltatlansági, hanem fegyelmi eljárás lefolytatásával kellett volna elbírálni. A kötelező törvényi előírások mellőzése következtében nem érvényesültek azok a – fegyelmi eljáráshoz kapcsolódó – garanciális szabályok, amelyek az eljárás alá vont személyt a tisztességes eljárás követelménye alapján jogosítják, és a fenyítés kiszabása körében figyelembe vehető súlyosító és enyhítő körülmények értékelésére sem került sor. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmezésével rámutatott arra, hogy a törvényalkotó imperatív módon, eltérést nem engedve kívánta szabályozni azt, hogy a Hjt. 209.§ tárgyi hatálya alá eső cselekmények esetén csak a fegyelmi eljárás megindítása legyen lehetséges; a Szolgálat1 állományából külföldi szolgálatra vezénylés során nemzetközi szabályokba ütköző cselekmény, vagy külföldön elkövetett bármely szabálysértés a fegyelmi eljárás kötelező lefolytatását indokolja, és e cselekmény nem ad alapot a Szolgálat1 állományában lévő személyre nem alkalmazható méltatlansági eljárás lefolytatására. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.226/2023/12.. 6 A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott döntése [22] Az alperes jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelme alapján a Kúria Kfv.III.45.013/2023/
  4. számú végzésével a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.102/2022/
  5. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban előírta, hogy az alperes köteles becsatolni a felperes cselekményének megítéléséhez szükséges – magyar nyelvre lefordított – dokumentumokat, amelyeket a másodfokú bíróság a Kúria által adott értelmezést alapul véve köteles megvizsgálni, és ennek eredményétől függően dönteni arról, hogy a felperes magatartása, cselekménye mely jogi szabályozót sértett, és az a Hjt.
  6. §
(1)bekezdésébe vonható olyan körbe tartozik-e, amelyet kizárólag fegyelmi eljárás keretében lehetett volna elbírálni. Iránymutatásában arra is kitért, hogy amennyiben az kerülne megállapításra, hogy a Hjt.
  1. § rendelkezései, az abban rögzített feltételek hiányában nem alkalmazhatóak, úgy a fellebbezést arra figyelemmel kell érdemben elbírálni, hogy a felperes a méltatlansági eljárás megindításának időpontjában már nem tartozott a Szolgálat1 állományába. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [23] A felperes a megismételt eljárásban előadott, pontosított fellebbezésében – a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.102/2022/
  2. sorszámú ítéletének [30] bekezdését, illetve a Kúria Kfv.III.45.013/2023/
  3. sorszámon hozott végzésének [46]-[49] bekezdéseit idézve, azzal egyetértve – kérte a másodfokú határozatnak az elsőfokú határozatra kiterjedő megsemmisítését és a megállapított jogsértés miatt a szolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei tekintetében az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását és az alperes perköltségben való marasztalását. [24] Hivatkozott a Hjt.
  4. §,
  5. § és
  6. §-a megsértésére; fenntartotta, hogy az ügyét kizárólag fegyelmi eljárás keretében és nem méltatlansági eljárásban lehetett volna elbírálni; szolgálati viszonyból eredő kötelezettséget szegett meg; külföldi szolgálati ideje alatt a Hjt.
  7. §-ban foglaltakat megsértette. A fegyelemsértés a Hjt.
  8. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja értelmében külföldön, időtartamát tekintve a Hjt. 2. § 40. pontja szerinti külföldi szolgálat ideje alatt történt. A perbeli cselekménnyel a Hjt. 209. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti a KFOR Egységes Műveleti Szabályok (a továbbiakban: SOP), azaz az állomány tagjára is kötelező nemzetközi műveletre vonatkozóan kiadott szabály külföldi szolgálat ideje alatt elkövetett megsértésével fegyelemsértés valósult meg. Azzal érvelt, hogy a Hjt. 209. §
(1)bekezdése nem volt mellőzhető a munkáltatói jogkört gyakorló számára, az a Hjt.
  1. §ban foglaltak megsértése esetén kötelezően alkalmazandó az állomány tagjával szemben, függetlenül attól, hogy a fegyelemsértést elkövető a Szolgálat1 állományába tartozik-e vagy sem. A Hjt. az alperes állításával szemben „diszkrecionális jogkört” nem tartalmaz, amely alapján a munkáltatói jogkört gyakorló felülbírálhatná vagy eltekinthetne a Hjt.
  2. §,
  3. § és a
  4. §-ban foglalt törvényi rendelkezésektől. Tévesnek tartotta az alperes arra vonatkozó érvelését is, hogy az MH parancsnoka a
  5. december 8-án hatályos HMr
  7. melléklete 8.
  8. pontjában biztosított jogkörében eljárva jogszerűen lefolytathatott méltatlansági eljárást. Hivatkozott a fegyelmi eljárás kapcsán a Hjt.
  9. §
(1)bekezdés f) pontjára, amely alapján a szolgálati rend és fegyelem védelme, az elkövető nevelése, valamint másoknak a fegyelemsértéstől történő visszatartása érdekében szolgálati viszony megszüntetése fenyítés Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.226/2023/12.. 7 szabható ki. Meglátása szerint a fegyelmi eljárás szabályai és a Hjt.
  1. §-ban foglaltak összhangban állnak. Hivatkozott arra is, hogy az MH parancsnoka által az alkoholfogyasztással összefüggő fegyelemsértések megszaporodására tekintettel
  2. májusában, szám6 szám alatt, a KFOR állománya számára is kiadott írásbeli parancs (körlevél) a Hjt. 209.§
(1)bekezdését sérti, mert fegyelmi eljárás helyett méltatlansági eljárás elrendelését írja elő. [25] A jogi érvelése pontosításaként, az eredeti jogsérelmi állításhoz kapcsolódóan hivatkozott arra, hogy a Hjt. 204. §
(4)bekezdése szerint előírt Tájékoztatót a HMr1. 201. §
(3)bekezdésének megfelelően írásban megkapta, és arról a 201. §
(4)bekezdésének megfelelően
  1. március 31-én írásban nyilatkozatot tett. Mindezt a megismételt másodfokú eljárásban csatolta. Ebből kiemelte, hogy köteles volt betartani a külföldi szolgálattal kapcsolatos, rá vonatkozó szabályokat, így a magyar jogszabályok mellett a misszióra vonatkozó nemzetközi megállapodásokat, a külföldi szolgálat során a nemzetközi jognak a fegyveres összeütközésekre vonatkozó szabályait, a nemzetközi szervezet által kiadott szabályzatokat, a fogadó országnak a külföldi fegyveres erők tagjaira is vonatkozó előírásait, az adott nemzetközi missziót működtető nemzetközi szervezet által kiadott Egységes Műveleti Szabályokat és a békefenntartó erőkre vonatkozó egyéb szabályokat. Hivatkozott továbbá a Tájékoztatóban is megjelölt a béketámogató műveletek keretében teljesített külföldi szolgálat ellátása során felmerült fegyelmi kérdésekkel kapcsolatos különös szabályokról szóló 14/
  2. (IV.20.) HM rendelet (a továbbiakban: HMr2.) előírásaira, többek között annak az
  3. §
(1)és
(2)bekezdésére, 2. §
  1. a)-
  2. d)pontjaira, 3. §
(2)bekezdésre. A HMr
  1. rendelkezései alapján a hazai jogszabályok megsértése mellett az adott nemzetközi missziót működtető nemzetközi szervezet által kiadott Egységes Műveleti Szabályok (Standard Operation Procedures, a továbbiakban: SOP) előírásainak, valamint a munkaköri leírásokban foglaltaknak megsértése fegyelmi felelősségre vonás alapjául szolgál. E szabályozás alapján is azzal érvelt, hogy miután perbeli cselekményével a Hjt.
  2. §-ban foglalt, nemzetközi szervezet által nemzetközi műveletre kiadott, rá nézve is kötelező Egységes Műveleti Szabályt sértett meg, cselekményét elbírálni kizárólag a Hjt.
  3. §
(1)bekezdésének a) pontjában foglaltak alapján fegyelmi eljárás keretében lehetett volna, függetlenül attól, hogy a fegyelemsértés maga szabálysértés vagy bűncselekmény kategóriába esik-e. A Kúria végzésére ([53] pont) utalva kiemelte, hogy a Hjt. 209. §
(1)bekezdésében meghatározott szabály törvényi rendelkezés, így nem merülhet fel az alperes által felvetett azon kérdés, hogy a nemzetközi műveletre vonatkozóan kiadott, az állomány tagjára is kötelező szabály, avagy a Btk. áll-e magasabb szinten a jogforrási hierarchiában. [26] Kifejezetten hivatkozott arra, hogy a KFOR SOP 3135 számú Egységes Műveleti Szabályzat
  1. pontja alapján a KFOR, mint a nemzetközi missziót működtető nemzetközi szervezet által nemzetközi műveletre kiadott, a Hjt.
  2. §-ban is rögzített Egységes Műveleti Szabályzat, amely reá nézve is kötelező szabály, amelynek megsértése kimeríti a Hjt.
  3. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjában foglaltakat; a KFOR SOP 3135 5. pont
  2. c)alpontját, és a KFOR SOP 4050 számú Egységes Műveleti Szabályzat 11. pont
  3. a)alpontját sértette meg a cselekményével. [27] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokainál fogva, fenntartva a védiratban felsorakoztatott, és a korábbi eljárásokban eladott érveit, perköltségét költségjegyzéken felszámította. Részletesen hivatkozott a méltatlansági eljárás joggyakorlatára, összefoglalta, hogy olvasatában mi a pertárgy szerinti tényállás és a felperessel szemben elrendelt és lefolytatott méltatlansági eljárást ismételten részletezte. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.226/2023/12.. 8 [28] Okiratokkal igazolt tényként hivatkozott arra, hogy a felperes méltatlanságát megalapozó cselekmény elkövetésekor a Magyar Honvédség rendelkezési állományába tartozott, hiszen 2018. szeptember 1-jétől rendelkezési állományból vezényelt főtisztként teljesített szolgálatot, és 2020. szeptember 7-től rendelkezési állományból vezényelték az Parancsnokság1 helység1 Részlegére, különleges ügynök egyéni beosztásba. Rámutatott arra, hogy a felek között nem képezte vita tárgyát az, hogy 2020. november 9-én a felperes cselekményével megszegte a helység1 területén érvényben lévő közlekedési szabályokat tartalmazó LAW NO. 02/L/70 On Road Traffic Safety IX. fejezet 227. cikkének 1. pontjában, valamint a KFOR SOP (Standard Operating Process) 3135 (Traffic Regulation in Kosovo) 5.
  4. c)pontjában foglaltakat. [29] Megismételte, hogy az úgynevezett „legerősebb” munkáltatói jogkört gyakorló MH parancsnoka az akkor hatályos HMr1. 1. melléklet 8.1. pontjában biztosított diszkrecionális jogkörében eljárva a Magyar Honvédség állományába tartozó felperessel szemben a Hjt. 163.§
(2)bekezdés a) pontja szerinti határozatban elrendelhette és lefolytathatta a méltatlansági eljárást, és megállapíthatta a felperes méltatlanságát, mivel a felperes 2020. november 9-i cselekménye a Hjt.172. §
(1)bekezdés c) pontjába ütközött, objektíve alkalmas volt arra, hogy a közbizalom fenntartását súlyosan veszélyeztesse; eljárása nem ütközött sem a Hjt. 209. §
(1)bekezdésébe, sem a Hjt. 191. §
(2)bekezdés első fordulatába. Álláspontja szerint kizárólag abban az esetben lehetett volna a felperes cselekményét fegyelmi eljárásban elbírálni, ha a Hjt. 209. §
(1)bekezdés a)-b) pontjainak valamelyikét szegte volna meg, és ezen kívül semmi egyéb normát. A Hjt. általános szabálya – azaz a Hjt. 145. §
(1)bekezdése – alapján azért nem rendelt el a felperessel szemben fegyelmi eljárást, mivel annak feltételei esetében nem álltak fenn, hiszen az ittas gépjárművezetés ténye nem a szolgálati viszonyból eredő kötelezettség szándékos vagy gondatlan megszegése, hanem közvádra üldözendő cselekmény, emellett a Hjt. 148. §
(1)bekezdése sem a perbeli esetre alkalmazandó szabály. A Hjt. 191. §
(2)bekezdés első fordulata – azaz a méltatlansági eljárás elrendelésének és lefolytatásának tilalma – sem alkalmazható, mivel a felperes a méltatlansági eljárás elrendelésekor,
  1. december 8-án már nem volt a Szolgálat1-hez vezényelve. A Hjt. 163.§-hoz fűzött jogi indokolásra kitérve hivatkozott arra, hogy a Szolgálat1 hivatásos állományú tagjára a kifogástalan életvitel követelménye az irányadó, azonban felperes repatriálása, vezénylésének megszüntetése és rendelkezési állományba helyezése, valamint a Szolgálat1 állományból történő vezénylésének a megszüntetése is megtörtént, így a méltatlansági eljárás minden további nélkül foganatosítható volt. Ismét hivatkozott az MH parancsnokának
  2. május 29-én kelt, szám6 számú körlevele (védirat A/
  3. számú melléklet) alapján arra, hogy alkoholfogyasztás esetén a „zéró tolerancia” elve alapján fokozott szigorral kellett eljárni és a méltatlansági eljárást kötelezően le kellett folytatni. [30] Érvelése szerint a Hjt.
  4. §
(1)bekezdés a)-b) pontjai nem voltak kötelezően alkalmazandó rendelkezések, mivel a felperes cselekménye közvádra üldözendő. Hangsúlyozta, hogy a Hjt. 209. §
(1)bekezdés a) pontját legfeljebb akkor lehetne esetlegesen alkalmazni, ha a felperes a külföldi szolgálat ideje alatt elkövetett cselekményével semmi egyebet nem sértett volna meg, csak a nemzetközi műveletre vonatkozóan kiadott, az állomány tagjára is kötelező szabályt. Mivel jelen esetben a Btk. szabályainak megsértése is felmerült, és a jogalkotásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) alapján a Btk. magasabb szintű jogszabály a jogforrási hierarchiában, mint a nemzetközi műveletre vonatkozóan kiadott szabály, ez utóbbi nem ronthatja le a törvényi szintű szabályt. A Hjt.
  2. §
(1)bekezdés b) pontjának alkalmazása pedig amiatt nem merülhet fel, mivel az ittas gépjárművezetés nem szabálysértési kategória, hanem egyértelműen a büntetőjog által szankcionálandó. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.226/2023/12.. 9 [31] A megismételt másodfokú eljárásban becsatolta a Fővárosi Törvényszék a 2023. november 7. napján kelt 42.Kb.26/2023/26-I. sorszámú nem jogerős ítéletét, amely a felperes bűnösségét a Btk. 236. §
(1)bekezdés szerinti ittas állapotban elkövetett járművezetés vétségében megállapította, és 300.000 forint pénzbüntetésre, 2 évi közúti járművezetéstől eltiltásra, valamint lefokozásra ítélte. Erre alapítva hivatkozott arra, hogy a jelen pert kötelezően megelőző kétfokú eljárásban a felperessel szemben a Magyar Honvédség parancsnoka a 2020. december 8. napján kelt szám7Peres Nyt. számú határozatával elrendelt méltatlansági eljárás alapjául a Btk. 236. §
(1)bekezdésébe ütköző járművezetés ittas állapotban vétségének megalapozott gyanúja miatti büntetőeljárásra való hivatkozás szolgált. [32] Megjegyezte, hogy a megismételt eljárásban a felperes nyilatkozta jelentős részében a Kp. 100.
(3)bekezdésébe ütközik. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [33] A fellebbezés alapos. [34] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül, figyelemmel a Kúria megismételt eljárásra adott iránymutatására, az ügyet a felek kérelmére tárgyaláson bírálta el. [35] Mindenekelőtt rögzítendő, hogy jelen másodfokú eljárásra a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott végzése adott alapot és a megismételt eljárásra a Kúria a fent hivatkozott végzésével iránymutatást adott. A másodfokú bíróságnak ennek betartásával kellett eljárnia, tehát csak arra nézve vizsgálódhatott és hozhatott döntést, amire nézve a Kúria utasította (KKJ-2022-1346 szám alatt közzétett Kfv.V.37.625/2022/8.), megfelelő figyelemmel kellett lennie továbbá arra, hogy a Kúria a megismételt eljárásra utasító végzésében mely jogkérdésekben döntött végleges jelleggel, mihez társul anyagi jogerőhatás. [36] A Kúria korábbi végzésében leszögezte, hogy a perben egyik fél által sem volt vitatott az, hogy a Szolgálat1 állományában vezényléssel hivatásos katonai szolgálatot teljesítő felperest az MH parancsnoka 2020. szeptember 7-től 2021. március 31-ig külföldi szolgálatra vezényelte. Ebből az következik, hogy külföldi szolgálatteljesítése idején a felperest a Szolgálat1 állományába tartozónak kellett tekinteni, így – a Hjt. 194. §
(1)bekezdés alapján – vonatkoztak rá a Hjt. XVI. fejezetének a Szolgálat1 hivatásos állományú tagjaira vonatkozó külön szabályai. Emellett a felperes szolgálatellátása speciális volt abból a szempontból is, hogy arra külföldön került sor, emiatt esetében alkalmazandóak voltak a Hjt. XVII. fejezetének a külföldi szolgálatot teljesítőkre vonatkozó külön rendelkezései is (a Kúria végzése, [45] bekezdés). A Hjt. 209. §
(1)bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a külföldi szolgálat teljesítésének ideje alatt az
  1. a)és
  2. b)pontokban meghatározott szabályok megsértése esetére kötelező jelleggel fegyelmi eljárást kell indítani, ebben a körben a munkáltatónak a fegyelmi eljárás megindítására nincs mérlegelési lehetősége. A Kúria Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.226/2023/12.. 10 megállapítása szerint a másodfokú bíróság helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a Hjt. 209. §
(1)bekezdése a fegyelmi felelősség általános szabályozásán túlmutató speciális rendelkezés, és az abban meghatározott feltételek fennállása esetén a hivatásos állomány külföldi szolgálatot teljesítő tagját kizárólag fegyelmi eljárásban lehet felelősségre vonni. Amennyiben tehát a hivatásos állomány tagja a külföldi szolgálat teljesítése során olyan cselekményt követ el – vagy mulaszt –, amely a nemzetközi műveletre vonatkozóan kiadott, az állomány tagjára is kötelező szabálynak a megsértését eredményezi, illetve külföldi szolgálati ideje alatt külföldön elkövetett bármely szabálysértést jelent, a munkáltató e cselekményt fegyelmi eljárás keretében köteles elbírálni, ha azt nemzetközi szerződés lehetővé teszi. Ezért ilyen esetben méltatlansági eljárás akkor sem indítható, ha annak egyébként más akadálya nincs, azaz e szabály attól függetlenül alkalmazandó, hogy a hivatásos állomány tagja a Szolgálat1 állományába tartozik-e, vagy sem. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a Hjt. 209. §
(1)bekezdése egyfajta sajátos tárgyi hatályt fogalmaz meg, és emiatt az abban meghatározott cselekmények megvalósulása esetében nincs helye méltatlansági eljárás elrendelésének, még akkor sem, ha a külföldi szolgálatteljesítés ténye már nem állt fenn. Ezért amennyiben az alperes a felperes külföldi szolgálatteljesítése során elkövetett cselekménye miatt látta indokoltnak a méltatlansági eljárás lefolytatását, nem lett volna mellőzhető annak vizsgálata, hogy maga a cselekmény a Hjt. 209. §
(1)bekezdés
  1. a)illetve
  2. b)pontjába tartozónak minősül-e, mivel az ilyen cselekmények miatti felelősségre vonás – a sajátos tárgyi hatály miatt – kizárólag fegyelmi eljárás keretében lehetséges (a Kúria korábbi végzése [48]-[50] bekezdés). [37] Ebben a körben a Kúria rámutatott arra is, hogy az alperes a védirata mellékleteként A/11. szám alatt becsatolt angol nyelvű irat (LAW. NO. 02/L-70 On Road Safety 227. cikkelyét tartalmazta) értékelése a teljes szöveg – vagy legalább a főbb rendelkezések – ismerete és magyar nyelvű fordítása hiányában nem volt lehetséges. Ezen felül a KFOR SOP 3135-ös és a KFOR SOP 4050-es számú műveleti utasítások szabályai sem álltak a per iratanyagában rendelkezésre, így nem volt tisztázható az sem, hogy ezek milyen személyi körre milyen szabályokat tartalmaznak, és milyen a viszonyulásuk a LAW. NO. 02/L-70 On Road Safety szabályaihoz, azok beletartoznak-e a Hjt. 200. §-ában felsorolt szabályozókba, és azok megszegése a Hjt. 209. §
  3. a)vagy
  4. b)pontjainak a sérelmét eredményezik-e. Mivel a perben e lényeges iratok nem álltak rendelkezésre, a másodfokú bíróság sem foglalhatott megalapozottan állást a Hjt. 209. §
(1)bekezdésének alkalmazhatóságáról (a Kúria korábbi végzése [54] bekezdés). [38] A megismételt eljárásban iránymutatásul ezért előírta, hogy az alperes köteles becsatolni a felperes cselekményének megítéléséhez szükséges – magyar nyelvre lefordított – dokumentumokat, amelyeket a másodfokú bíróság a fenti értelmezést alapul véve köteles megvizsgálni, és ennek eredményétől függően tud megalapozottan dönteni arról, hogy a felperes magatartása, cselekménye mely jogi szabályozót sértett, és az a Hjt. 209. §
(1)bekezdésébe vonható olyan körbe tartozik-e, amelyet kizárólag fegyelmi eljárás keretében lehetett volna elbírálni. Amennyiben a fentebb leírt vizsgálódást követően az kerülne megállapításra, hogy a felperessel szemben a Hjt.
  1. § rendelkezései, az abban rögzített feltételek hiányában nem alkalmazhatóak, úgy a fellebbezést arra figyelemmel kell érdemben elbírálni, hogy a felperes a méltatlansági eljárás megindításának időpontjában már nem tartozott a Szolgálat1 állományába (a Kúria korábbi végzése [58] bekezdés). [39] A Fővárosi Ítélőtábla a megismételt eljárásban az alperes felhívásra becsatolt angol nyelvű okiratokat és azok egyszerű magyar fordításait vizsgálva megállapította, hogy a KFOR SOP 3135: TRAFFIC REGULATION IN KOSOVO, KFOR SOP 4050: VEHICLE Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.226/2023/12.. 11 FLEET MANAGEMENT, LAW NO. 02/L-70 On Road Traffic Safety rendelkezései a felperesre, mint a perbeli időszakban az Parancsnokság1 helység1 Részlegére vezényelt katonára kötelező rendelkezéseket tartalmaz. Az SOP 3135 közlekedési szabályzat a Bevezetés rendelkezésében rögzíti, hogy azt a KFOR katonai és polgári személyi állományára kell alkalmazni; az SOP 4050 a KFOR flottába tartozó gépjárművek kezelésének szabályit rögzíti, amely a KFOR Parancsnokságon túl valamennyi olyan egységre vonatkozik, amelyek KFOR flottába tartozó gépjárművet használnak. A LAW. NO. 02/L-70 On Road Traffic Safety törvényi rendelkezései mások mellett helység1 területén a közúti forgalom résztvevőinek és egyéb jogalanyainak közlekedési magatartását szabályozza. Az alperes egyébként a
  2. sorszám alatti előkészítő iratában maga nem vitatta, hogy a felperes cselekményével megszegte a helység1 területén érvényben lévő közlekedési szabályokat tartalmazó LAW NO. 02/L-70 On Road Traffic Safety IX. fejezet,
  3. cikkének, 227.1 pontjában, valamint a KFOR SOP 3135
  4. pont c) alpontjában foglaltakat. [40] Mindezeken felül a megismételt másodfokú eljárásban csatolt iratok ismeretében a felperes által utóbb csatolt Tájékoztatót és az abban rögzített HMr2-re való hivatkozást a Kp. 100.§
(4)bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtábla elfogadta, és azt értékelése körébe vonta. A HMr2-re egyébként sem értelmezhető a 100. §
(3)-
(4)bekezdés, mivel egy, az értékelt cselekmény, illetve a támadott közigazgatási cselekmények idején is hatályos, alkalmazandó jogot jelenti. [41] A másodfokú bíróság a megismételt eljárásban a tényállást a peradatok alapján szükségesnek tartotta tovább-pontosítani azzal, hogy a Hjt. 204.§
(4)bekezdése szerint
  1. március 31-én a felperes kiutazását megelőzően a munkáltató írásban tájékoztatást nyújtott a külföldi szolgálattal együtt járó sajátos kötelezettségekről és kapcsolódó juttatásokról, továbbá ezek teljesítéséhez és igénybevételéhez kapcsolódó feltételekről (Tájékoztató); az szám2 számú titkosított meghallgatási jegyzőkönyve alapján -, amelyről
  2. november 11én Kontingens jogásza szám3.számon feljegyzést készített - rögzítette, hogy a felperes cselekményével megszegte a helység1 területén érvényben lévő közlekedési szabályokat (KFOR SOP 3135, KFOR SOP 4050). Az elsőfokú és a másodfokú határozatban is rögzítették, hogy a felperes cselekményével a nemzetközi normák jogszabályhelyeinek megjelölésével megszegte a helység1 területén érvényben lévő szabályokat. Ez ténykérdés, amelyen az alperesnek a megismételt fellebbezési eljárásban előadott érvelése sem változtat, miszerint a közvádra üldözendő cselekménynek (utóbb megállapítottan bűncselekménynek, vétség) lett volna csak jelentősége, arra tekintettel választották ki a méltatlanság jogintézményét és az alkalmazandó eljárásrendet. [42] A Hjt. 204.§
(4)bekezdése körében nyújtott Tájékoztatóban rögzítettek szerint a felperes köteles betartani a külföldi szolgálattal kapcsolatos, rá vonatkozó szabályokat, így különösen a magyar jogszabályokat, a misszióra vonatkozó nemzetközi megállapodások szabályait, ideértve azt, hogy a külföldi szolgálat során a nemzetközi jognak a fegyveres összeütközésekre vonatkozó szabályait, a nemzetközi szervezet által kiadott szabályzatokat, a fogadó országnak a külföldi fegyveres erők tagjaira is vonatkozó előírásait, az adott nemzetközi missziót működtető nemzetközi szervezet által kiadott Egységes Műveleti Szabályokat és a békefenntartó erőkre vonatkozó egyéb szabályokat megfelelően kell alkalmazni, a misszió települése szerinti ország és a felkészítéssel és ki- és visszautazással Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.226/2023/12.. 12 érintett más országok rá vonatkozó szabályait is. A Tájékoztató alapján is látható, hogy a felperes speciális helyzetbe került, miszerint adott cselekménye(i), így a perben érintett is, több jogi rendelkezés tárgyi hatálya alá esik párhuzamosan, amelyek a Hjt. 209. §
(1)bekezdés alkalmazása szempontjából nem versengenek egymással, a párhuzamos minősülés lehetősége miatt viszont indokolt a Hjt. 209. §
(1)bekezdésének speciális tárgyi hatályt tulajdonítani, és a fegyelmi eljárásban vizsgálódást, értékelést előírni. [43] A KFOR SOP 3135 5. pont
  1. c)alpont szerint a KFOR-ban „zéró tolerancia” érvényes az alkohol vagy kábító hatású anyag hatása alatt történő gépjárművezetésre. Szigorúan tilos bármilyen vény nélkül kapható szert, kábítószert vagy alkoholt fogyasztani legalább 8 órával a vezetés előtt. A gépjárművezetőknek óvatossággal kell eljárnia olyan vényköteles gyógyszer hatása során is, amely álmosságot okozhat. Minden KFOR gépjárművezető azonnal jelenteni köteles a Nemzetközi Katonai Rendész/Katonai Rendész felé, ha annak gyanúja áll fenn, hogy egy másik gépjárművezető kábítószer és/vagy alkohol hatása alatt áll. [44] A KFOR SOP 4050 11. pont
  2. a)alpont alapján KFOR gépjárművezető semmilyen körülmények között nem vezethet KFOR gépjárművel alkohol vagy drog befolyása alatt. [45] A LAW NO. 02/L-70 On Road Traffic Safety IX. fejezet, 227. cikkének, 227.1 pontja szerint tilos a gépjárművel közúti forgalomban részt venni, ha gépjárművezető alkohol hatása alatt áll és a vérének alkoholtartalma a 0,5 gr/l (mg/
  3. ml)mennyiséget meghaladja. [46] A pontosított tényállás alapján a felperes fellebbezési érvelését a Fővárosi Ítélőtábla a következők szerint megalapozottnak találta: Helyesen hivatkozott a Hjt. 209.§
(1)bekezdés
  1. a)pont megsértésére, mert a méltatlansági eljárásban nem lehetett elbírálni a LAW NO. 02/L-70 On Road Traffic Safety IX. fejezet, 227. cikkének, 227.1 pontjában, valamint a KFOR SOP 3135 5. pont
  2. c)alpontjában, valamint a KFOR SOP 4050 11. pont
  3. a)alpontban foglaltak felperes általi megsértését, a külföldi szolgálata alatt elkövetett ittas járművezetés a fegyelmi eljárásra adott alapot. [47] A nem vitatott tényállás alapján a felperes 2020. november 9-én megvalósított ittas járművezetéssel megszegte a helység1 területén érvényben lévő közlekedési szabályokat tartalmazó szabályozásban foglaltakat, az alperes hivatkozott a zéró tolerancia (magyar jogban szabályozott) külföldön is érvényesülő elvére, a külföldi műveleti utasítások szabályai megsértésére. A felperes a kifogásolt cselekmény időpontjában a Hjt. 209.§
(1)bekezdésének személyi hatálya alatt állt, mert a Szolgálat1 állományból külföldre vezényelt hivatásos állományú személynek minősült, függetlenül attól, hogy a Szolgálat1 jogállás vezénylések eredménye. [48] Az alperes nem vette figyelembe, hogy a külföldi szolgálatot teljesítőkre a Hjt. 200.§-a alapján a nemzetközi szerződéseket, a nemzetközi megállapodásokat, a nemzetközi szervezet által kiadott szabályzatokat, a fogadó országnak a külföldi fegyveres erők tagjaira is vonatkozó előírásait, az adott nemzetközi missziót működtető nemzetközi szervezet által kiadott Egységes Műveleti Szabályokat (SOP) is alkalmazni kell és mivel a felperes külföldi szolgálatteljesítése során elkövetett cselekménye miatt látta indokoltnak a méltatlansági eljárás lefolytatását, elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy a felperes cselekménye a Hjt. 209. §
(1)bekezdés
  1. a)illetve
  2. b)pontjába tartozónak minősül-e, hiszen az ilyen cselekmények Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.226/2023/12.. 13 miatti felelősségre vonás – mint ahogy arra a Kúria is rámutatott és megerősített – a sajátos tárgyi hatály miatt kizárólag fegyelmi eljárás keretében lehetséges. [49] A Hjt. 209.§
(1)bekezdés a)-b) pontja szerint fegyelmi eljárás keretében kell elbírálni az állomány tagja által nemzetközi műveletre vonatkozóan kiadott, az állomány tagjára is kötelező szabálynak a külföldi szolgálat ideje alatt elkövetett megsértését, és külföldi szolgálati ideje alatt külföldön elkövetett bármely szabálysértést, ha annak elbírálását nemzetközi szerződés lehetővé teszi. [50] A Hjt. 209.§
(1)bekezdés
  1. a)pontja alá esett a felperes 2020. november 9-i magatartása, mert az ittas járművezetéssel megszegte a Hjt. 200.§-a körébe eső, a munkálttó Tájékoztatója alapján a külföldi szolgálat alatt rá nézve kötelező LAW NO. 02/L-70 On Road Traffic Safety IX. fejezet, 227. cikkének, 227.1 pontját, az Egységes Műveleti Szabályok közül a KFOR SOP 3135 5. pont
  2. c)alpontját és a KFOR SOP 4050 11. pont
  3. a)alpontját egyaránt. Annak ellenére, hogy a felperessel szembeni méltatlansági eljárást elrendelő szám7Peres Nyt. számú határozatban a felperes cselekményét alkalmasnak találta a Btk. 236.§
(1)bekezdésébe ütköző ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége gyanújának megállapítására is; a méltatlanság megállapításáról rendelkező első-és másodfokú határozatok az ittas járművezetés kapcsán a magyar Btk. szerinti ittas járművezetés törvényi tényállásának rögzítése mellett a fenti nemzetközi normák, egységes műveleti szabályok megsértését is rögzítették (a határozatok indokolásából kiolvasható, tényként figyelembe vehető), és erre alapítva döntöttek a felperes méltatlanságáról. Erre tekintettel nem volt jelentősége az alperes által utóbb csatolt bűncselekmény elkövetését és a felperes bűnösségét megállapító ítéletnek sem. [51] A Hjt. 209.§-a helyes értelmezése alapján ismét hangsúlyozza a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a felperes cselekményét nem méltatlansági, hanem fegyelmi eljárás lefolytatásával kellett volna elbírálni, a fegyelmi fellelőségre vonásra a törvény rendelkezése alapján elsősorban külföldön amennyiben az nem lehetséges a vezénylés megszüntetésével Magyarországon kerülhetett volna sor. Tévesen állította az alperes, hogy csak és kizárólag akkor lehetett volna fegyelmi eljárásban elbírálni a perbeli tényállás szerinti cselekményét, illetve magaratását, ha kifejezetten és csakis a Hjt. 209.
(1)bekezdés a)-b) pontjainak valamelyikét szegte volna meg és semmi egyéb normát. Érvelését arra vonatkozóan, hogy a felperes magatartása egyben más, ittas gépjárművezetés vétsége [Btk. 236.
(1)bekezdése] törvényi tényállását is kimeríti, ezért minden további nélkül lefolytatható volt a méltatlansági eljárás és érdemben vizsgálható volt a méltatlanság megállapíthatósága, a másodfokú bíróság nem fogadta el. Az alperes arra is utalt, hogy a fegyelmi eljárás nem volt kizárólagos módja a felperes ittas vezetés miatti felelősségre vonásának. [52] A Fővárosi Ítélőtábla ugyanakkor visszautal a Kúria végzésében foglalt azon megállapításra, miszerint „…[a]mennyiben tehát a hivatásos állomány tagja a külföldi szolgálat teljesítése során olyan cselekményt követ el – vagy mulaszt –, amely a nemzetközi műveletre vonatkozóan kiadott, az állomány tagjára is kötelező szabálynak a megsértését eredményezi, illetve külföldi szolgálati ideje alatt külföldön elkövetett bármely szabálysértést jelent, a munkáltató e cselekményt fegyelmi eljárás keretében köteles elbírálni, ha azt nemzetközi szerződés lehetővé teszi. Ezért ilyen esetben méltatlansági eljárás akkor sem Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.226/2023/12.. 14 indítható, ha annak egyébként más akadálya nincs, azaz e szabály attól függetlenül alkalmazandó, hogy a hivatásos állomány tagja a Szolgálat1 állományába tartozik-e, vagy sem. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a Hjt. 209. §
(1)bekezdése egyfajta sajátos tárgyi hatályt fogalmaz meg, és emiatt az abban meghatározott cselekmények megvalósulása esetében nincs helye méltatlansági eljárás elrendelésének, még akkor sem, ha a külföldi szolgálatteljesítés ténye már nem állt fenn. Ezért amennyiben az alperes a felperes külföldi szolgálatteljesítése során elkövetett cselekménye miatt látta indokoltnak a méltatlansági eljárás lefolytatását, nem lett volna mellőzhető annak vizsgálata, hogy maga a cselekmény a Hjt. 209. §
(1)bekezdés
  1. a)illetve
  2. b)pontjába tartozónak minősül-e, mivel az ilyen cselekmények miatti felelősségre vonás – a sajátos tárgyi hatály miatt – kizárólag fegyelmi eljárás keretében lehetséges.” ([49]-[50]). [53] A Hjt. 209.§
(1)bekezdés a) pontjának hatálya alá eső nemzetközi műveletekre vonatkozó joganyag megsértése olyan speciális vizsgálati tárgy, aminek a vonatkozásában még a méltatlanság megalapozására alkalmas tényállások puszta lehetősége is kétséges, ahogy annak egy egyszerűbb eljárásrendben való megfelelő kivizsgálása, megítélhetőség is. Látni kell a megítélendő cselekmények specialitását abban is, hogy annak körében felmerülő aktív és passzív cselekményeket a fegyelmi eljárás alá vont idegen környezetben (nyelvi közeg, teljesen más kultúra stb.), a hazai szabályozás mellett/helyett alkalmazandó eltérő jogi/szabályozói előírások alkalmazásával, betartásával valósíthatják meg. Olyan személy esetén pedig, mint a felperes, aki különleges ügynöki feladatokat látott el, adott esetben a kifogásolt cselekményt titkos művelet során tanúsíthatta, amivel összefüggésben felmerül a titoktartás, s ezzel összefüggésben a védekezés lehetőségének (ön)korlátozása közérdekből. E körülmény külön is megerősíti, hogy a törvényalkotó imperatív módon, eltérést nem engedően kívánta szabályozni azt, hogy csak a fegyelmi eljárás engedett a Hjt. 209.§ tárgyi hatálya alá eső cselekményekre. A Hjt. 209.§
(1)bekezdés a)-b) pontja komplex, világos és eltérést nem engedő. Ezt erősíti a másodfokú bíróság álláspontja szerint az e §-hoz fűzött korabeli előterjesztői indokolás is, miszerint „A külföldi szolgálat alatt, kiemelten a műveleti területen elkövetett fegyelemsértések tekintetében olyan szabályok megállapítása indokolt, amelyek lehetővé teszik a külföldi körülményekhez illeszkedő elbírálást. A törvény erre figyelemmel különös szabályozást határoz meg többek között az elévülésre, fenyítésként pedig pénzbírság kiszabását is lehetővé teszi. … A törvény szerint fegyelmi eljárásban kell elbírálni …kötelező szabálynak a külföldi szolgálat alatt elkövetett megsértését, valamint a külföldi szolgálat ideje alatt külföldön elkövetett szabálysértést, ha annak elbírálását nemzetközi szerződés lehetővé teszi.” (ld. https://www.parlament.hu/irom39/09234/09234.pdf). A jogalkotó egységesen döntött az alkalmazható eljárásrendről, figyelemmel a vizsgálat lehetséges speciális tárgyaira is: ugyanis maga a törvény utal a 209.§
(1)bekezdés b) pontjában arra, hogy még az egyszerűbb megítélésű szabálysértés tekintetében is fennállhat kollízió, nemzetközi jog (szerződés) alkalmazása merül fel, érintett lehet büntető joghatóság kérdése stb. Noha a perbeli esetben a Hjt. 209. §
(1)bekezdés a) pont volt releváns, amely nem utal a nemzetközi szerződés általi elbírálhatóság, a megengedhetőség feltételére, a két bekezdés megítélésre egységes kell legyen a Kúria által is megerősített speciális tárgyi hatály, annak érvényre jutása szempontjából. A több alkalmazható jog, a többes minősülés lehetősége az az, ami komplexebb jogalkalmazást, s ezért az álláspontok ütköztetésére is alkalmas fegyelmi eljárást indokolja. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.226/2023/12.. 15 [54] A másodfokú bíróság ehhez kapcsolódóan azt is kiemeli, hogy a felperes helyesen hivatkozott arra, hogy a HMr
  1. ugyan még a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló
  2. évi XCV. törvény (a továbbiakban: régi Hjt.) felhatalmazása alapján született, azonban a Hjt. perbeli esetre vonatkozó szabályozása alatt is hatályos jogszabály, amely szabályozásnak a bevezetésben rögzítetten éppen az a célja, hogy a magyar katonák kedvező külföldi megítélését, illetve a katonai fegyelem fenntartását elősegítse. A HMr
  3. 3.§
(2)bekezdése szerint a külföldi szolgálat teljesítése során a hazai jogszabályoknak és állami irányítás egyéb jogi eszközeinek megsértése mellett a vonatkozó nemzetközi megállapodásoknak a külföldi szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezéseinek, a fogadó országnak a külföldi fegyveres erők tagjaira vonatkozó szabályainak, az adott nemzetközi missziót működtető nemzetközi szervezet által kiadott Egységes Műveleti Szabályok (Standard Operation Procedures, a továbbiakban: SOP) előírásainak, valamint a munkaköri leírásokban foglaltaknak megsértése fegyelmi felelősségre vonás alapjául szolgál. A felperes vezénylése megszüntetésére azonban nem fegyelmi eljárás lefolytatása érdekében került sor, a felperes fegyelmi felelősségrevonását a munkáltató és Szolgálat1 főigazgatója, illetve a külföldi szolgálati elöljárója sem kezdeményezte. A kötelező törvényi előírások mellőzése következtében így valóban nem érvényesültek azon a fegyelmi eljáráshoz kapcsolódó garanciális szabályok, amelyek az eljárás alá vont személyt a tisztességes eljárás követelménye alapján jogosítják, és a fegyelemsértés esetén a fenyítés kiszabása körében figyelembe veendő súlyosító és enyhítő körülmények értékelésére sem került sor. [55] A fentiekkel szemben az alperes nem hivatkozhatott arra alappal, hogy a munkáltató által 2020. májusban kiadott körlevél alapján a zéró tolerancia követelményét megsértő állomány tagjaival szemben méltatlansági eljárás keretében jár el: mindez a fenti törvényi és rendeleti szabályokkal mellett nem elfogadható. [56] A jogszabálysértően elrendelt és lefolytatott méltatlansági eljárás alapján jogellenesen került sor a felperes hivatásos szolgálati jogviszonya megszüntetésére. [57] A kifejtettek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109.§
(2)bekezdése, 110.§
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és a méltatlanság megállapítására vonatkozó határozatokat megsemmisítette, ezt meghaladó részben a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozathozatalra utasította a szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei tekintetében. [58] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító döntésében kitért arra, hogy jogalap hiányában a kereset összegszerűsége vizsgálatát mellőzte, ezért a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a jogellenesen megszüntetett közszolgálati jogviszony jogkövetkezményeiről (összegszerűség) kell határoznia. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.226/2023/12.. 16 [59] A másodfokú bíróság ugyanakkor rámutat arra is, hogy a felperes sérelemdíj iránti igényét fellebbezésében, mint új jogcímet jelölte meg, azt az elsőfokú eljárásban nem érvényesítette. A sérelemdíj fellebbezésben való előterjesztése azonban a Hjt. 186.§
(1)bekezdés a) pontja alapján a keresetindítási határidőn túli és a Kp. 100.§
(3)bekezdésébe ütközően már nem érvényesíthető. Az elsőfokú bíróság sérelemdíj igénnyel kapcsolatos mulasztása tehát nem állt fent, ekörben a törvényszéket mulasztás nem terheli, az új eljárásban a határidőn túli érvényesítés is ítélt dolog. [60] A felperes és az alperes a másodfokú eljárásban is perköltséget számított fel, amelynek összegét a Fővárosi Ítélőtábla a felperes esetén az jogi képviseleti tevékenység (szolgáltatás) általános forgalmi adó-vonzatával együtt állapította meg, mindkét fél esetén 150.000 forintban a költségfelszámításban megjelölt összeg mérséklésével, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja, valamint
(6)bekezdése alapján, az alperesi és a felperesi képviselő által kifejtett munkájával arányosan. Ehhez hozzászámította a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült és a Kúria által megállapított (felperest megillető 40.000 forint, alperest megillető 100.000 forint) költségét és ennek, valamint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39.§
(1)bekezdése szerinti illetékalap után az Itv. 46.§
(1)bekezdésébe szerint számított 1.201.951 forint fellebbezési eljárási illeték, és a felülvizsgálati eljárásban az Itv. 50.§
(1)bekezdése alapján megállapított 1.502.439 forint felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről az elsőfokú bíróságnak a Kp. 110.§
(3)bekezdése alapján kell döntenie. A másodfokú bíróság által megváltoztatott elsőfokú ítéleti rendelkezés tekintetében felmerült 48.000 forint másodfokú eljárási illetéket az alperest Itv. 5.§
(1)bekezdés c) pontja szerint megillető illetékmentesség folytán a Kp. 99.§
(3)bekezdése és 35.§
(1)bekezdés pontja alapján alkalmazandó Pp. 102.§
(6)bekezdése alapján az állam viseli. [61] Az ítélet ellen fellebbezésnek a Kp. 99. §
(1)bekezdése szerint nincs helye. Záró rész Budapest,
  1. február
  2. dr. Robotka Imre s.k. a tanács elnöke dr. Stumpf-Rádai Ágota s.k. dr. Antal Regina s.k. előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.