Bf.23/2021/11 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés és

(2)bekezdés d) pont]; ezért a vádlottat 17 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről, valamint határozott az eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, a kiszabott szabadságvesztés büntetés mértékének súlyosítása végett, míg a vádlott és a védője enyhítés érdekében, a középmértékhez közelebb eső büntetés kiszabása érdekében jelentettek be fellebbezést. [3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.60/2021/1-I. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a vádlott és védője enyhítést célzó jogorvoslati kérelmét nem tartotta alaposnak. [4] Rámutatott, hogy a felülbírálat terjedelme a Be. 583.§

(3)bekezdés b) pontja és a Be. 590. §

(3)bekezdésére figyelemmel korlátozott, továbbá hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság az eljárása során szabálysértést nem követett el. [5] A bűncselekmény jogi minősítését helytállónak ítélte, míg a büntetéskiszabási körülményekkel összefüggésben némi változtatást indítványozott. E körben rámutatott arra, hogy az enyhítő körülmények sorából a munkaszerető életmódot és a vádlott Győri Ítélőtábla III/P.Bf.23/2021/11/V 2 személyiségzavarát mellőzni kell, mert előbbi az mindenkitől elvárható minimális társadalmi norma, az utóbbi pedig a vádlott beszámítási képességét nem érintette. Hangsúlyozta, hogy a – tanúvallomások szerint - nyugodt, békés személyiségű vádlott motiválatlanul, egy énidegen, nagyon súlyos bűncselekményt követett el, hidegvérrel „kivégezte” a feleségét, ami az elkövető személyében rejlő fokozott társadalomra veszélyességre utal. Az enyhítő körülmények lehetővé teszik a határozott tartamú szabadságvesztés kiszabását, ugyanakkor a súlyosító körülmények száma és nyomatéka, a bűncselekmény tárgyi súlya, valamint az a körülmény, hogy a bűncselekmény a sértett három kiskorú gyermekének az életében maradandó és jóvátehetetlen károkat okozott, indokolja a hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabását. [6] Indítványozta a bűnügyi költségre vonatkozó elsőfokú rendelkezés módosítását, mert az az eljárás során 627.962,- Ft összegben merült fel. [7] Terhelt1 vádlott védője a fellebbviteli főügyészség indítványára tett észrevételében a büntetés enyhítését célzó fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint a kiszabott súlyosítása nem indokolt, mivel ez már amúgy is olyan tartamú, amely – figyelemmel a vádlott életkorára is - a büntetés célját nem szolgálja. [8] A fellebbviteli nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban írtakkal egyező nyilatkozatot tett és az ott írtak szerint indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a cselekmény elkövetéskori Btk. alkalmazásával rendelkezett a vádlott feltételes szabadon bocsátásáról, hiszen az az elbíráláskori (2020. november 5. napjától hatályos) Btk. 38.§

(4)bekezdés

1. e)pont
2. eb)alpont értelmében kizárt. [9] A Terhelt1 vádlott védője az írásbeli fellebbezésében foglaltakat fenntartva kiemelte, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetését végig beismerte, együttműködött a hatóságokkal, továbbá büntetlen előéletű, a munkahelyi és családi körülményeiben is megmutatkozó példás életet él. Utalt arra, hogy a vádlott társadalomba való visszailleszkedése is biztosított, mert a lány és az unokája visszavárja. Ezek olyan lényeges körülmények, amelyek a büntetés enyhítését teszik lehetővé. [10] Az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában Terhelt1 vádlott a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának enyhítését kérte. [11] A bejelentett fellebbezés tartalmára és Be. 580. §

(2)bekezdésében rögzített felülbírálat korlátjára figyelemmel, az ítélőtábla a törvényszék ítéletének felülbírálata során a 591. §

(2)bekezdése és Be. 590. §

(3),

(5)és

(7)bekezdései szerint járt el, melynek eredményeképpen az ügyészi - a járulékos kérdések körében hozott rendelkezések részbeni helyesbítésére tett indítvány kivételével - és a védelmi fellebbezéseket nem találta alaposnak. [12] A korlátozott felülbírálat keretében az ítélőtábla vizsgálta a fellebbezéssel sérelmezett büntetőjogi joghátrányt, az elsőfokú bírósági eljárást, az abszolút és relatív hatályon kívül helyezési okokat. Hivatalból vizsgálta emellett az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket is. Ugyanakkor - a fellebbezés terjedelme és a Be. 580. §

(2)bekezdésében írt korlátaira tekintettel - nem vizsgálhatta az elsőfokú ítélet megalapozottságát, a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést, Győri Ítélőtábla III/P.Bf.23/2021/11/V 3 határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra, bűnösség és minősítés körében tett döntésre alapította. [13] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság eljárásában nem észlelt olyan Be. 607.§

(1)bekezdésben és a Be. 608. §

(1)bekezdésben rögzített hibát, hiányosságot, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhette volna és mely a felülbírálatot gátolta volna. [14] A Be.591.§

(2)bekezdés a) pontja szerint a másodfokú bíróság számára irányadó tényállás alapján helytállónak ítélte az ítélőtábla a bűnösségre vont következtetést, olyan eltérő jogi álláspontot nem foglalt el, és olyan körülmény sem merült időközben fel, amelyre tekintettel az adott tényállás alapján is a vádlott felmentéséről vagy vele szemben az eljárás megszüntetéséről kellett volna rendelkezni. [15] A büntetés kiszabási körülményeket az elsőfokú bíróság – túlnyomó részt helyesen feltárta, azokat részletesen ismertette, e körben az ügyészi átirattal egyezően kisebb korrekcióra volt szükség. Egyetértett az ítélőtábla azzal a fellebbviteli főügyészségi érveléssel, hogy a munkaszerető életmód, mint minimálisan mindenkitől elvárható társadalmi norma, feltüntetése disszonáns. Azonban az 56/

1. BK vélemény értelmében kifejezésre kell juttatni és értékelni kell azt a tényt, hogy a vádlott állandó munkaviszonnyal rendelkezett, több évtizeden át egy munkahelyen dolgozott. Ez a tartósság olyan pozitív körülmény, amelyet a vádlott javára kell értékelni. [16] Mellőzendő a súlyosító körülmények sorából a családon belüli erőszakos bűncselekmények köztudomásúan elszaporodott voltára hivatkozás, mert ilyen megállapítás az e tárgyban készített bűnügyi statisztikai adatok hiányában nem tehető. [17] Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a fent helyesbített büntetéskiszabási körülményeket a súlyuknak megfelelően értékelte, és helyesen állapította meg a határozott tartamú szabadságvesztés tartamát. A jelentős nyomatékkal bíró – maradék súlyosító körülmények mellett a súlyuknak megfelelően értékelte az enyhítő körülményeket, különös tekintettel a vádlott büntetlen előéletét és a megbánó magatartását is kifejezésre juttató beismerő vallomását. A kiszabott szabadságvesztés megfelelően igazodik a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokához. Ez a büntetés arányos, megfelel a büntetéskiszabási körülményeknek, és kellő súlyú ahhoz, hogy másokat és a vádlottat visszatartsa a hasonló jellegű bűncselekmény elkövetésétől. Ezért az ítélőtábla sem a súlyosításra, sem az enyhítésére irányuló fellebbezésnek nem adott helyt. [18] A másodfokú bíróság a Be.
2. §

(3)bekezdése szerinti korlátozott felülbírálat során, a Be. 590. §

(7)bekezdése alapján vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező járulékos kérdésekben hozott rendelkezések helyességét is, melynek során megállapította, hogy az ítélet járulékos rendelkezései túlnyomórészt törvényesek, apró pontatlanságot csupán lefoglalt bűnjelek és a bűnügyi költség körében tárt fel, amelyet az alábbiak szerint helyesbített. [19] A bűnjelként kezelt biológiai anyagmaradványok további lefoglalására az eljárás érdekében már nincs szükség, ezért az ítélőtábla a lefoglalás megszüntetése mellett azok megsemmisítését rendelte el a Be. 320. §

(1)bekezdés a) pontja és

(2)bekezdése alkalmazásával. [20] Az eljárásban felmerült bűnügyi költségek számbavétele során az ítélőtábla észlelte, hogy az erre vonatkozó elsőfokú rendelkezés helyesbítésre szorult, mert az elsőfokú bíróság e körben számítási hibát vétett. A nyomozás során felmerült - vádiratban is feltüntetett - bűnügyi költség összege 615.758,- Ft, amelyhez hozzá kell számítani az elsőfokú Győri Ítélőtábla III/P.Bf.23/2021/11/V 4 eljárásban felmerült és megállapított összesen 12.204,- Ft-ot. Így Terhelt1 vádlott helyesen 627.962,- Ft bűnügyi költség megfizetésére köteles. [21] Fentiekre figyelemmel a Győri Ítélőtábla a Tatabányai Törvényszék 2021. február 26. napján kelt 3.B.178/2020/10. számú ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy pontosította a bűnjelekre és a bűnügyi költségre vonatkozó elsőfokú rendelkezéseket. [22] Az ítélőtábla a Btk. 92.§

(1)és

(2)bekezdése szerint a kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a másodfokú eljárás befejezéséig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámította. Győr,

1. május
2. Dr. Péntek László sk. sk. a tanács elnöke Szalainé dr. Joánovits Krisztina sk. dr. Takácsné dr.Helyes Klára előadó bíró bíró A Tatabányai Törvényszék
3. február
4. napján kihirdetett 3.B.178/2021/
5. számú ítélete a másodfokú bíróság határozatában írt változtatásokkal
6. május
7. napján jogerőre emelkedett. Dr. Péntek László sk. a tanács elnöke