Pfv.21312/2024/4 – Kúria

(9)bekezdésében előírt határidő betartásával elbírálta a fellebbezést, nem sértett jogszabályt akkor sem, ha a döntését meghozta a kérelmezett észrevételezésére biztosított határidő lejárta előtt. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Pfv.I.21.312/2024/

1. A tanács tagjai: Nyírőné dr. Kiss Ildikó a tanács elnöke Dr. Mocsár Attila Zsolt előadó bíró Dr. Cseh Attila bíró Dr. Magosi Szilvia bíró Dr. Szabó Klára bíró A kérelmező: kérelmező (cím) A kérelmező képviselője: Dr. Vesztergom Barnabás ügyvéd (cím1) A kérelmezett: kérelmezett (cím2) A kérelmezett képviselője: Dr. Fáskerty Éva ügyvéd (cím3) A per tárgya: megelőző távoltartás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmezett Kúria I.Pfv.21.312/2024/4 2 A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: helységi Törvényszék 1.Pkf.50.506/2024/
2. Az elsőfokú bíróság és határozatának száma: helységi Járásbíróság Pk.52.009/2024/
3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja. Kötelezi a kérelmezettet, hogy 15 napon belül fizessen meg a kérelmező részére 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A kérelmező és a kérelmezett (a továbbiakban: a felek) házastársak voltak, házassági életközösségük 2018 decemberében megszűnt, házasságukat a bíróság a 2019 októberében jogerős ítéletével felbontotta. [2] A felek
4. augusztus 28-án a helységi vasútállomáson találkoztak, a kérelmező a partnerével volt együtt. A kérelmezett a szemközti peronról fényképfelvételt készített róluk, amelyet utóbb a közös gyermekeknek is elküldött azzal, hogy igazolja: a kérelmező inkább a partnerét választja ahelyett, hogy velük töltené a szabadidejét. [3] A vonat elindulása után a kérelmezett a lakásáig követte a kérelmezőt. Aznap este csengetett a kérelmező ingatlanánál, a lépcsőházba is bejutott és csak bizonyos idő elteltével távozott. Kúria I.Pfv.21.312/2024/4 3 [4] A kérelmezett
5. szeptember 19-én és 20-án a kérelmező autójának a szélvédőjén üzeneteket hagyott. A kérelmező kérelme, a kérelmezett védekezése [5] A kérelmező kérelmében kérte megelőző távoltartás elrendelését arra hivatkozva, hogy a kérelmezett a lelki egészségét súlyosan és közvetlenül veszélyeztető tevékenységet folytat. [6] A kérelmezett a kérelem elutasítását kérte. Előadása szerint a kérelmező egyoldalúan és kizárólag a saját álláspontja szerint tájékoztatja a gyerekeket, el akarja idegeníteni őket tőle és a köztük lévő konfliktus kizárólag ebből származik. Tagadta, hogy követi, üldözi és zaklatja a kérelmezőt. Az első- és a másodfokú határozat [7] Az elsőfokú bíróság a kérelmet elutasította. Indokolása szerint a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló
6. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: Hketv.) célja, hogy még azt megelőzően kezelje a családon belüli erőszak lehetőségét, mielőtt egy súlyosabb helyzet, esetleg bűncselekmény elkövetése bekövetkezne. A távoltartásnak mindig egy meghatározott adott időpontban megtörtént cselekményhez kell kapcsolódnia. Távoltartás akkor rendelhető el, ha a Hketv.
7. §

(1)bekezdésében foglaltak fennállnak, tehát a felek által előadottakból, magatartásukból, egymáshoz való viszonyukból a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni. A kérelmezett vitatta ennek a megvalósulását. A megelőző távoltartás elrendelésének feltételei nem álltak fenn, mert nem lehetett megalapozottan következtetni a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére. A kérelmező által előadottak az eljárásban nem fellépő ügyész tájékoztatásának megfelelően zaklatás vétségének megállapítására lehetnek alkalmasak, melynek tárgyában a kérelmező magánindítványt terjesztett elő. [8] A kérelmező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, a kérelmezettel szemben megelőző távoltartást rendel el, amelynek időtartamát 30 napban határozta meg. [9] Indokolásában kifejtette: a kérelmező arra hivatkozott, hogy a kérelmezett a Hketv. 1. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti, a lelki egészségét súlyosan és közvetlenül veszélyeztető magatartást valósított meg, amelyet a kérelmezett részben elismert. A kérelmezett által elismert az a magatartás, hogy az életközösség megszűnését követő hat, a házasságot felbontó ítélet meghozatalát követő öt év elteltével is a volt házastársát annak új partnerével fényképezi; a fényképet a gyermekeiknek megküldi, minősíti; továbbá a nyílt utcán követi a volt házastársát, majd aznap este az általa lakott ingatlanba is becsenget, a lépcsőházába bemegy, várakozik; majd üzeneteket hagy a város különböző pontjain a kérelmező Kúria I.Pfv.21.312/2024/4 4 gépkocsiján, megvalósítja a lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztető magatartást. Alappal kelthet félelmet, szorongást a kérelmezőben és így a Hketv. 1. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti hozzátartozók közötti erőszaknak minősül. A felülvizsgálati kérelem és az észrevétel [10] A jogerős végzés ellen a kérelmezett terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a másodfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezése és a kérelem elutasítása – tartalmát tekintve – az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyása iránt. Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. számú törvény (a továbbiakban: Pp.) 146. §

(3)és

(6)bekezdéseit, a 268. §

(1)bekezdését, a 278. §

(2)bekezdését, a 279. §

(1)bekezdését és 346. §

(5)bekezdését, továbbá a Hketv. 16. §

(1)és

(8)-

(9)bekezdéseit jelölte meg. [11] A felülvizsgálati kérelmének indokai szerint a jogerős végzés jogszabálysértő, mert a másodfokú bíróság végzésének meghozatala előtt nem biztosította részére az észrevétel lehetőségét, ugyanis a nyitvaálló határidő lejárta előtt, a kérelmező fellebbezésére tett észrevétele bevárása nélkül, eljárásjogi szabálysértéssel hozta meg a döntését. [12] A másodfokú bíróság a tényállást nem derítette fel, a megállapított tényállás ellentétes a valósággal, a felek nyilatkozatával és a másodfokú bíróság nem adott lehetőséget a számára a tényállás tisztázására. A végzésben foglalt tényállás és az azon alapuló döntés ezért az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő. A másodfokú bíróság jogszabálysértően rögzítette a tényállásban, hogy városszerte követte a kérelmezőt, mert csak két alkalommal, és csak a lakása előtt álló autó szélvédőjén helyezte el a neki szánt leveleket. Valótlan az is, hogy megkereste a gyermekeket és a kérelmező édesanyját a N étteremben, mert ténylegesen véletlenül találkoztak. Nem igaz az sem, hogy hosszú időn keresztül állt a kérelmező lakása előtt és nem ment el onnan. [13] A kérelmező a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [14] A Kúria a Pp. 423. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálta a jogerős végzés jogszabálysértő voltát. [15] A Pp. 413. §

(1)bekezdése a felülvizsgálati kérelem tartalmi kellékeit úgy határozza meg, hogy annak – egyebek mellett – tartalmaznia kell: a felülvizsgálni kért ítélet számát; a jogszabálysértés pontos megnevezésével, a jogszabályhely megjelölésével azt az eljárási, illetve anyagi jogi szabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére; annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból Kúria I.Pfv.21.312/2024/4 5 kívánja; a Kúria döntésére vonatkozó határozott kérelmet, hogy a kérelmező milyen tartalmú döntés meghozatalát kéri. [16] A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló – az 1/

1. Polgári jogegységi határozat alapján a Pp. hatálya alá tartozó ügyekben is irányadó – 1/
2. (II.15.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény)
3. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása. Az előbbivel szemben az a követelmény érvényesül, hogy a fél a felülvizsgálati kérelemben pontosan jelölje meg a jogforrást és azon belül azt a konkrét jogszabályhelyet, amelynek megsértésére hivatkozik. A jogszabálysértés tartalmi körülírása keretében pedig a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek szöveges formában is meg kell fogalmaznia a jogerős ítélet általa sérelmezett és a rendkívüli perorvoslatot megalapozó fogyatékosságát, amellyel kapcsolatosan részletesen ki kell fejtenie jogi álláspontját. [17] Ha a fél felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet több okból is támadja; vagyis több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásnak rendelkeznie kell a Pp.
4. §

(1)bekezdésében meghatározott tartalmi követelményekkel (PK vélemény

1. pont). Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatóak, amelyek esetében a Pp.
2. §

(1)bekezdésében meghatározott tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek (Kúria Pfv.20.301/2015/

1. megjelent: BH2015.307.). [18] A kérelmezett felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként megjelölte a Pp.
2. §

(1)bekezdését és a 278. §

(2)bekezdését, de nem fejtette ki, hogy a jogerős végzés miért sérti ezeket a jogszabályhelyeket. A Kúria ezért érdemben nem vizsgálta ezt a hivatkozást. [19] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [20] A kérelmezett megalapozatlanul állította a Pp. határidők számítására vonatkozó 146. §

(3)és

(6)bekezdésének, továbbá a Hketv. fellebbezés elbírálását szabályozó 16. §

(7)–

(9)bekezdésének a megsértését. A távoltartás jogintézményének célja az azonnali beavatkozást igénylő helyzet megfelelő kezelése, tehát az, hogy a hozzátartozók közötti erőszak elkövetését a lehető legrövidebb időn belül kövesse a megelőző távoltartás elrendelése. Az időben történő beavatkozás összhangban a gyors érdemi intézkedés követelményével a Hketv. 15. §

(6)bekezdése és a 16. §

(9)bekezdése azt tartalmazza, hogy a kérelemre indult eljárást (elsőfokú eljárás) a kérelem beérkezésétől számított három munkanapon belül le kell folytatni, és a másodfokú bíróság a fellebbezést az iratok alapján három munkanapon belül bírálja el. [21] Tény, hogy az elsőfokú bíróság a kérelmező

1. október 15-én benyújtott fellebbezését a
2. október 16-án hozott
3. sorszámú végzésével kiadta a kérelmezettnek azzal a felhívással, hogy arra három napon belül észrevételeket terjeszthet elő, és ezt a végzést a kérelmezett
4. október 21-én vette át. Az észrevételek előterjesztésére biztosított határidő így a Pp.
5. §

(3)bekezdése alapján

1. október 24-én járt volna le. A másodfokú bíróság pedig
2. október 22-én hozta meg a jogerős végzést. A
3. sorszámú végzés ugyanakkor azt is tartalmazta, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezést az iratok alapján három munkanapon belül elbírálja. Kúria I.Pfv.21.312/2024/4 6 [22] A Hketv.
4. §

(8)bekezdése csak azt rögzíti, hogy a felek a fellebbezésre előterjeszthetik, illetve hol terjeszthetik elő az észrevételeiket, a határidejére nem tartalmaz előírást. Ennek csak az lehet az oka, hogy fontosabb az az érdek, hogy a másodfokú bíróság rendkívül rövid határidő alatt, három munkanapon belül elbírálja a fellebbezést, mint az, hogy a döntést a fellebbező fél ellenfele észrevételeinek ismeretében hozza meg. Az írásban benyújtott fellebbezés esetén a fellebbező fél ellenfele észrevételezésének határideje csak a fellebbezés kézhezvételét követő naptól kezdődhet (ami az adott ügyben

1. október 22.), a másodfokú bíróság fellebbezés elbírálására biztosított határidejének kezdete pedig a fellebbezés beérkezését követő nap (az adott ügyben
2. október 16.). Ebből az következik, hogy ha a másodfokú bíróság csak akkor hozhatna határozatot, amikor a fellebbezés észrevételére biztosított – legalább három napos – határidő letelt, nem lehetne betartható, ezért nem lehetne jogszabályi előírás a három munkanapon belüli döntéshozatal. Az adott ügyben ha a másodfokú bíróság a fellebbezést csak az észrevételek előterjesztésének határideje után bírálta volna el, szükségképpen sérült volna az erre biztosított határidő. A másodfokú bíróság azzal, hogy a Hketv.
3. §

(9)bekezdésében előírt határidő betartásával elbírálta a fellebbezést, nem sértett jogszabályt akkor sem, ha a döntését meghozta a kérelmezett észrevételezésére biztosított határidő lejárta előtt. Ugyanezt fejtette ki a Kúria a Pfv.I.20.282/2023/13. számú végzésében is. [23] A jogerős végzés nem sérti a Pp. 279. §

(1)bekezdését és a Hketv. 16. §

(1)bekezdését sem. [24] Iratellenes a kérelmezettnek az az állítása, hogy a másodfokú bíróság döntését a kérelmező fellebbezésére alapította és kizárólag az általa előadottak alapján állapította meg a tényállást. A másodfokú bíróság a kérelmező által előadott és általa hozzátartozók közötti erőszaknak tekintett magatartások közül csak három magatartást: 1) a vasútállomáson történt fényképezést, a fényképek gyermekeknek való elküldését, továbbá a vasútállomáson történt találkozás után a kérelmező nyílt utcán való követését; 2) aznap este a kérelmező lakásának lépcsőházába való bemenetelét; 3) az autó szélvédőjén üzenetek hagyását minősítette a Hketv. 1. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti hozzátartozók közötti erőszaknak {jogerős végzés [13] bekezdés]}. [25] A másodfokú bíróság a jogerős végzés [10] bekezdésében helyesen rögzítette, hogy a kérelmezett részben elismerte a kérelmező által kifogásolt magatartások megvalósulását. A

1. október 11-i meghallgatásról készült jegyzőkönyv szerint a kérelmezett nem vitatta a vasútállomáson történt találkozást, a fénykép készítését, azok elküldését a gyermekeknek. Ugyanígy elismerte azt is, hogy elment a kérelmező lakásához, becsengetett, bement a lépcsőházba és kopogtatott (
2. sorszámú jegyzőkönyv
3. oldal hatodik bekezdés). Nem vitatta az autó szélvédőjén az üzenetek elhelyezését sem (
4. sorszámú jegyzőkönyv
5. oldal első bekezdés). [26] Az, hogy a kérelmezett ezeknek a kérelmező által előadott magatartásoknak a megvalósulását elismerte, azt jelenti, hogy a történeti tényállásnak ezt a részét a felek egyezően adták elő. A Pp.
6. §

(1)bekezdése szerint pedig a bíróság a felek által egyezően előadott tényállást valónak fogadhatja el, ha annak tekintetében kételye nem merült fel. A kérelmezett túlnyomó részben nem ezeket a tényeket, hanem azt vitatta, hogy azok hozzátartozók közötti erőszaknak minősülnek-e. Ez azonban nem ténykérdés, mert annak Kúria I.Pfv.21.312/2024/4 7 eldöntése a bíróság mérlegelési tevékenységébe tartozik, hogy a megállapított történeti tényállás kimeríti-e a Hketv. 1. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti törvényi tényállást; az adott magatartások hozzátartozók közötti erőszaknak minősülnek-e. [27] A kérelmezett felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelésével szemben a másodfokú bíróság nem állapította meg tényállásként a kérelmezőnek azt a kérelmezett által vitatott tényállítását, hogy a kérelmezett a vasútállomáson történt találkozást követő estén hosszú időn keresztül várakozott a lépcsőházban, és nem minősítette a kérelmezett részéről veszélyeztető magatartásnak és így hozzátartozók közötti erőszaknak azt sem, hogy

1. szeptember 29-én találkozott a gyermekekkel és a kérelmező édesanyjával a N étteremben. A kérelmezettnek azon állításának pedig, hogy a másodfokú bíróság megállapításával szemben nem a város különböző pontjain, csak a kérelmező lakása előtt parkoló autója szélvédőjén helyezett el üzeneteket, az ügy érdemi eldöntése szempontjából nincs jelentősége. [28] A Hketv. célja az, hogy gyors, ezáltal hatékony és megfelelő jogszabályi védelmet nyújtson az áldozatoknak. A gyors és hatékony bírósági eljárást, valamint a döntéshozatalt az a szabályozás is biztosítja, hogy a
2. §

(1)bekezdés szerint a megelőző távoltartást a bíróság – részletes bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül, – akkor rendeli el, ha az eset összes körülményéből, így különösen a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből, a bántalmazó és a bántalmazott magatartásából és viszonyából a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni. Nem jogszabálysértő ezért a másodfokú bíróságnak az az eljárása, hogy a tényállást a felek előadása alapján határozta meg. [29] A kérelmezett felülvizsgálati érvelésével szemben a másodfokú bíróság nem sértette meg a határozat jogi indokolását tartalmazó Pp. 346. §

(5)bekezdését sem. A bíróság az indokolási kötelezettségének eleget tesz, ha logikusan, jogilag is követhetően kifejti a döntést megalapozó jogi érveit, utalva az irányadónak vett jogszabályokra és megjelölve, mi volt az oka az alkalmazásuknak. Ezzel egyező álláspontot tükröz az Alkotmánybíróság 26/

1. (XII.2.) AB határozatának [22] bekezdése is, amely szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása; az indokolásnak az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie. [30] A felülvizsgálati érveléssel szemben a jogerős végzés [11] bekezdése tartalmazza, hogy a kérelmezett elismerése alapján állapította meg azokat a [13] bekezdésben rögzített magatartások megvalósulását, amelyeket hozzátartozók közötti erőszaknak értékelt, és kitűnik a végzésből az is, hogy a kérelmezett által vitatott magatartások elkövetését nem állapította meg. Kifejtette azt is, hogy az ekként minősített magatartásokat azért tekintette hozzátartozók közötti erőszaknak, mert alappal kelthetnek félelmet, szorongást a kérelmezőben. Ezzel az másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségét teljesítette. [31] A kifejtettekből következően a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket, ezért a Kúria a rendelkező részben foglaltak szerint a jogerős végzést a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Kúria I.Pfv.21.312/2024/4 8 Záró rész [32] A Pp. 405. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. §

(5)bekezdése szerint az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő kérelmezett viseli a saját felülvizsgálati költségét, és a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján köteles a kérelmező felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, amely jogi képviselője ügyvédi munkadíjának a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdéseiben foglaltak alapján megállapított összege. [33] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §

(1)bekezdés r) pontja értelmében illetékmentes. [34] A kérelmezett ugyan tárgyalás tartását kérte, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet azonban a Pp. 405. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 391. §

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el, mert a végzés elleni felülvizsgálat esetén tárgyalás tartásának nincs helye. [35] A végzés elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §

(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Budapest,

1. február
2. Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. a tanács elnöke, dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. előadó bíró, dr. Cseh Attila s.k. bíró, dr. Magosi Szilvia s.k. bíró, dr. Szabó Klára s.k. bíró