← Magyarország

Gf.40235/2025/10 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Amennyiben az adós a jegyzett tőkéjének 50%-át meghaladó mértékű, a felszámolása során kiegyenlítetlen tartozást hagy hátra, a részesedését a felszámolás megindítását megelőző három éven belül átruházó, többségi befolyással rendelkező volt tag korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, ha az adós a részesedés átruházásakor fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, és a tag az átruházás során nem jóhiszeműen és nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el. A cégjegyzék deklaratív és nem konstitutív hatályú, az üzletrészátruházási szerződés megkötésével az átruházó tagsági jogai és kötelezettségei átszállnak az üzletrész megszerzőjére, a cégbírósági bejegyzéstől függetlenül. Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II. Felperes: Felperes1 (Cím1.) Felperes képviselője: dr. Seress Judit kamarai jogtanácsos Alperes: Alperes1 (Cím2.) Alperes képviselője: Gyalog Ügyvédi Iroda (Alperes1 jogi képviselőjének címe.; ügyintéző: dr. Gyalog Balázs ügyvéd). A per tárgya: adós gazdálkodó szervezet volt tagja felelősségének megállapítása Elsőfokú bíróság: Budapest Környéki Törvényszék Fellebbezéssel támadott határozat száma: 13.G.40.030/2024/

  1. számú ítélet Fellebbezéssel támadott határozat kelte:
  2. május
  3. Fellebbezést benyújtó fél: alperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.335.000 (Egymillió– háromszázharmincötezer) forint másodfokú perköltséget. Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 2 Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak 2.500.000 (Kétmillió-ötszázezer) forint – tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán – feljegyzett fellebbezési illetéket oly módon, hogy azt az állami adó- és vámhatóság által közzétett illetékbevételi számla javára az esedékesség napjáig befizeti. Ezen ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság a
  4. sorszámú ítéletében megállapította, hogy az alperes mint a felszámolási ügy adósa
  5. (a továbbiakban: adós) felszámolási eljárása megindítását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással rendelkező volt tagja korlátlanul felel az adós ki nem elégített 37.855.847 forint kötelezettségéért, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 37.855.847 forint ki nem elégített hitelezői igényt, továbbá 1.335.680 forint perköltséget. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak a határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül 1.500.000 forint feljegyzett eljárási illetéket a Felperes1 illetékbevételi számla javára. [2] Az ítélet indokolásában a következő tényállást rögzítette: [3] Az adós gazdálkodó szervezetnek az alperes
  6. augusztus
  7. (helyesen:
  8. augusztus 1.) napjától volt egyedüli tulajdonosa és egyben egyedüli önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselője. Az adós cég jegyzett tőkéje
  9. augusztus
  10. napjától a felszámolási eljárás kezdő napjáig 3.000.000 forint volt. [4] Az adósnak
  11. május
  12. napján 38.040.000 forint esedékes adótartozása keletkezett, amelyet elmulasztott befizetni. [5] Az adóssal szemben a NAV Pest Vármegyei Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: adóhatóság) a
  13. január
  14. –
  15. április
  16. (helyesen:
  17. január
  18. –
  19. április 30.) terjedő időszakra, általános forgalmi adó adónemben adóellenőrzést folytatott le. Az eljárás
  20. (helyesen: 2019.) október
  21. napján kezdődött. Az alperes mint az adós ügyvezetője az eljárásban
  22. (helyesen: 2019.) október
  23. napján írásbeli nyilatkozatot tett. Az adóhatóság a vizsgálat eredményeként 38.040.000 forint adókülönbözetet állapított meg, 19.020.000 forint adóbírságot szabott ki és 3.291.000 forint késedelmi pótlékot számított fel. [6] Az adóhatóság
  24. január
  25. (helyesen:
  26. január 6.) napján végrehajtást indított az adóssal szemben, melyet a felszámolás elrendelésére tekintettel szüntettek meg. Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 3 [7] Az alperes az adósban fennálló 100%-os üzletrészét
  27. december
  28. napján üzletrész adásvételi szerződéssel átruházta személy neve kínai állampolgárra 3.000.000 forint vételár ellenében. [8] A Budapest Környéki Törvényszék Cégbírósága a Cg.Cégjegyzékszám1/
  29. számú,
  30. február
  31. napján kelt végzésében a változás bejegyzése iránti kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül visszautasította arra tekintettel, hogy a bejegyezni kért személy vonatkozásában a cégjegyzék eltiltási bejegyzést tartalmaz. [9] Az adós eljárást segítő1-nél vezetett bankszámláján
  32. január
  33. napján 5.087.088 forint volt. [10] Az üzletrész adásvételi szerződés meghiúsulására tekintettel az alperes az adós cégben fennálló 100%-os üzletrészét
  34. március
  35. napján átruházta személy2 neve kínai állampolgárra 3.000.000 forint vételár ellenében. [11] A Budapest Környéki Törvényszék Cégbírósága a Cg.Cégjegyzékszám1/
  36. számú,
  37. május
  38. napján kelt végzésében a változás bejegyzése iránti kérelmet elutasította, arra tekintettel, hogy az adós a hiánypótlási felhívásának nem tett eleget. [12] A törvényszék az adós fizetésképtelenségét a felperes
  39. július
  40. napján benyújtott kérelme alapján, a Fpk. ügyszám2 számú,
  41. november
  42. napján kelt végzésével megállapította és elrendelte a felszámolását. A felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja
  43. január
  44. napja volt, amely egyben a felszámolás kezdő időpontja. [13] A felperes által bejelentett hitelezői igényt a felszámoló 42.438.160 forint összegben nyilvántartásba vette. [14] A felszámoló
  45. szeptember
  46. napi egyszerűsített felszámolási zárójelentése és zárómérlege szerint egy hitelezői igénybejelentés történt, 42.308.160 forint összegben a felperes részéről. A felelős őrzésből felszabadított bankszámlapénz összege 4.950.063 forint. A felszámoló a nyilvántartások és iratok hiánya miatt a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezését kérte és a felperesi hitelezői igény részbeni, 4.582.313 forint erejéig történő kiegyenlítését javasolta. [15] A törvényszék az adós ellen folyó felszámolási eljárást befejezte, az erről szóló jogerős végzést
  47. február
  48. napján tették közzé a Cégközlönyben. [16] Az adós felszámolási eljárásban ki nem elégített felperesi hitelező igény összege 37.855.847 forint. Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 4 [17] A felperes keresetében kérte: az elsőfokú bíróság állapítsa meg, hogy az alperes mint az adósnak a felszámolási eljárása megindítását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással rendelkező volt tagja, korlátlanul felel az adós ki nem elégített 37.855.847 forint összegű kötelezettségeiért. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest az adós felszámolási eljárása során a felperes által bejelentett és nyilvántartásba vett, a felszámolási vagyonból és egyéb úton meg nem térülő 37.855.847 forint felperesi hitelezői igény és 1.335.680 forint perköltség megfizetésére. [18] A felperes a keresetét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
  49. évi XLIX. törvény (Cstv). 63/A. §-ára alapozta, figyelemmel a Polgári Törvénykönyvről szóló
  50. évi V. törvény (Ptk.) 6:
  51. §

(1)bekezdésére, a Ptk. 3:169. §
(1)–
(2)bekezdésire, valamint a Ptk. 3:25. §
(1)bekezdés d) pontjára. [19] Előadta: a cégnyilvántartás adatai alapján megállapítható, hogy alperes mint az adós többségi, kizárólagos befolyással rendelkező tagja, a gazdasági társaságban fennálló 100%-os üzletrészét átruházta a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem
  1. július
  2. napján történt benyújtását megelőző három éven belül,
  3. március
  4. napján személy2 neve kínai állampolgárra. A cégbíróság a változás bejegyzése iráni kérelmeket visszautasította, valamint elutasította. A felperes szerint ennek azonban nincs kihatása az átruházás megtörténtére. E körben hivatkozott a Cstv. 63/A. § normaszövegére, amelynek alapján a jogszabályhely alkalmazásának feltétele az átruházás maga, nem pedig az átruházás cégnyilvántartásba történő bejegyzése. Álláspontja alátámasztására a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.038/2023/4.számú ítéletének [21] és [22] bekezdéseire, valamint a 11.Gf.40.311/2022/
  5. számú ítéletére hivatkozott, továbbá aláhúzta, hogy az üzletrész átruházásának megtörténtét az alperesnek az adóellenőrzés során tett nyilatkozata is megerősíti, s az alperes megbízásából eljáró jogi képviselő nyilatkozatában rögzítettek úgyszintén alátámasztják. A felperes nem vitatta, hogy a
  6. december
  7. napján megkötött adásvételi szerződés meghiúsult, megszűnt. [20] A felperes kiemelte: annak igazolása, hogy az adós az átruházáskor még fizetőképes volt, és a fenyegető fizetésképtelenség vagy a fizetésképtelenség csak azt követően következett be, az alperest terheli. [21] Ugyanakkor állította, hogy az adós az üzletrész átruházásakor és már azt megelőzően is fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, a vele szemben lefolytatott,
  8. január
  9. –
  10. április
  11. időszakra vonatkozó adóellenőrzés általános forgalmi adó adónemben 38.040.000 forint adóhiányt tárt fel, valamint az adóhatóság 19.020.000 forint adóbírságot is kiszabott. [22] Hivatkozott a kialakult bírói gyakorlatra, amely szerint az adótartozás már akkor esedékessé válik, amikor az adótörvényekben meghatározott időpontok eredménytelenül teltek el, az adózó az önkéntes adóbevallási és befizetési kötelezettségét esedékességkor nem teljesítette [BH2013.12.]. Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 5 [23] Ezt figyelembevéve az adós a
  12. december
  13. napján történt üzletrészátruházás időpontjában legalább 42.045.160 forint összegű adótartozással rendelkezett, amelynek kielégítéséhez szükséges likvid pénzeszköze meglétét nem igazolta. [24] Az adós fizetésképtelenségét annak alapján is alátámasztottnak látta, hogy ellene
  14. január
  15. (helyesen január 6.) napjától egészen a felszámolási eljárás megindításáig végrehajtási eljárás volt folyamatban. Az adós bankszámláján található, alperes által hivatkozott 4.582.313 forintról az volt a véleménye, hogy ez sem volt likvid vagyonnak tekinthető, mert büntetőeljárás hatálya alatt állt. [25] A felperes a követelése összegszerűségével kapcsolatban előadta, hogy a felszámolási eljárás során 42.438.160 forint hitelezői követelést jelentett be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett. Ebből 4.582.313 forint megtérült, így az eljárás végén a nyilvántartott, ki nem elégített követelésének összege 37.855.847 forint. [26] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. [27] Részben vitatta a Cstv. 63/A. §-a szerinti tényállási elemek fennállását, ugyanakkor hivatkozott az ott megjelölt kimentési okokra is, vagyis arra, hogy az átruházás időpontjában az adós még fizetőképes volt, és a fenyegető fizetésképtelenség vagy fizetésképtelenség csak ezt követően következett be, továbbá az alperes az üzletrész-átruházás során jóhiszeműen és a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el. [28] A törvényi feltételek tekintetében azzal érvelt, hogy a cégtörténet tanúsága szerint az alperes a mai napig az adós kizárólagos tulajdonosa, így a Cstv. 63/A. §-a nem alkalmazható. [29] Álláspontja szerint a felperes által hivatkozott üzletrész-adásvételi szerződés a részesedés átruházását nem igazolja, ugyanis a tagváltozás átvezetése elmaradt, az adós társaságban az alperes tulajdonos maradt. Ezt támasztja alá az adós felszámolását elrendelő végzés, amely szintén az alperest, az adós alapítóját és ügyvezetőjét tüntette fel, valamint a felperes adóeljárásban tett nyilatkozata, amely eljárásban az alperest tagnak, illetve ügyvezetőnek tekintették. [30] Véleménye szerint ezt az értelmezést erősíti a Fővárosi Ítélőtábla FÍT határozatszáma számú határozata. [31] Ezen túlmenően hivatkozott az (EU) 2017/1132 irányelvnek a digitális eszközök és folyamatok társasági jog terén történő használata tekintetében történő módosításáról szóló Európai Parlament és a Tanács 2019/1151 számú irányelvére (
  16. június 20.), amely szerint eltérés esetén a nyilvántartási jegyzékbe bejegyzett adat az irányadó. [32] Állította, hogy az első üzletrész-adásvételi szerződés meghiúsult, a második adásvételi szerződés alapján pedig a változásbejegyzési kérelmet elutasították, amely ellen Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 6 fellebbezést nem terjesztettek elő, a kérelmet ismételten nem nyújtották be, a vevő elállt a szerződéstől. [33] A Cstv. 63/A. §-ában megjelölt kimentési okok körében hangsúlyozta: a felperes által becsatolt iratok önmagukban igazolják azt a tényt, hogy az adós 2021-ben, még a felperes által benyújtott felszámolási kérelem előterjesztésekor is fizetőképes volt, a bankszámláján a felperes által megjelölt követelésnél nagyobb összeg volt tálalható; az adós
  17. július
  18. napján 4.033.160 forint adótartozással rendelkezett, míg az adósnak 4.950.063 forint bankszámlapénz állt rendelkezésére, az adóhiányt csak utóbb állapították meg. Ezt támasztja alá az is, hogy az adósnak a felperesen kívül további hitelezője nem volt. A
  19. decemberében esedékes tartozás az adós likvid vagyonából a felszámolási eljárásban meg is térült. [34] Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak találta. [35] A döntése jogi indokolása keretében idézte a Cstv. 63/A. §-át. [36] Mindenekelőtt megállapította, hogy a felperes a keresetét jogvesztő határidőn belül terjesztette elő, hitelezői mivoltát igazolta, a törvényszék által jóváhagyott vagyonfelosztási javaslatból megállapítható, hogy az adósnak a 3.000.000 forint jegyzett tőkéje 50%-át jóval meghaladó 42.474.160 forint tartozása állt fenn. Az elsőfokú bíróság ezt követően idézte a Ptk. 3:
  20. §
(1)és
(2)bekezdéseit, valamint a Ptk. 3:169. §
(1)bekezdését. [37] Az üzletrész átruházásának megvalósulását vitató alperesi védekezéssel szemben kiemelte: a
  1. március
  2. napján kelt üzletrész adásvételi szerződés alapján az új tag a változást bejelentette az adós társaság felé, hiszen az adós társaság
  3. április
  4. napján változásbejegyzés iránti kérelmet nyújtott be a Budapest Környéki Törvényszék Cégbíróságához. A cégbírósági bejegyzés nem konstitutív hatályú, nem ez hozza létre a jogot, hanem csupán deklaratív hatályú. Az üzletrész-átruházás a szerződés megkötésével megvalósult. Önmagában a változásbejegyzési kérelem elutasítása nem eredményezi az üzletrész-átruházási szerződés meghiúsulását. [38] A törvényszék aláhúzta továbbá: az alperes hivatkozott arra, hogy a közvetítő elmondása szerint a vevő elállt a szerződéstől. Írásbeli nyilatkozat az elállásról azonban nem született, a Ptk. 3:
  5. §
(1)bekezdése értelmében a vevő elálló nyilatkozatot érvényesen csak írásban tehetett volna. A törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a második szerződéssel kapcsolatos hivatkozását nem igazolta; az a körülmény, hogy a felperes az adóellenőrzési eljárás során a közhiteles cégnyilvántartás alapján az alperest tekintette a cég ügyvezetőjének és tagjának, irreleváns a per eldöntése szempontjából. Mindezek alapján megállapította, hogy a Cstv. 63/A. § első fordulata szerinti konjuktív feltételek fennálltak. [39] Az alperes által hivatkozott kimentési okot vizsgálva mindenekelőtt aláhúzta: annak bizonyítása, hogy az adós fizetőképes volt az üzletrész-átruházás időpontjában, az alperest terhelte. Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 7 [40] A törvényszék e körben a Kúria vonatkozó határozataira utalt, melyek szerint az adófizetési kötelezettség esedékességének időpontja a vizsgált eredeti időszakhoz kötődik, nem a határozat jogerőre emelkedéséhez, ami a perbeli esetben azt jelenti, hogy az adófizetési kötelezettség esedékessége a
  1. évhez kapcsolódik, így a megállapított adókülönbözet és egyben adóhiány összege
  2. május
  3. napján esedékessé vált [BH
  4. 343., BH
  5. 12.]. Ha az adósnak ekkor rendelkezésre is állt még a bankszámláján 5.087.088 forint, ez nem elegendő a fizetőképesség bizonyítására, mivel a megállapított adótartozása jóval meghaladta ezt az összeget. Más körülményre pedig nem hivatkozott és nem is igazolt az alperes. [41] A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság a felperes részéről igazoltnak találta a Cstv. 63/A. §-a szerinti törvényi tényállási elemeket, míg az alperes által bizonyítatlannak ítélte a hivatkozott kimentési okok fennállását, ezért a felperes keresetének helyt adott [42] Az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes fellebbezéssel támadta, elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. [43] Jogorvoslati kérelmének indokolása szerint az ítéletben szereplő tényállás hiányos, önellentmondó, iratellenes, megalapozatlan következtetéseket tartalmaz, a bizonyítékok értékelését nélkülözi. [44] Az ítéletben rögzített tényállást a következő pontokon nevezte iratellenesnek: [45] adósnak. Az alperes nem
  6. augusztus
  7. napjától volt egyedüli tulajdonosa az [46] Az adósnak
  8. május
  9. napján nem volt 38.040.000 forint esedékes adótartozása, hanem
  10. december
  11. napján is csak 4 millió forint összegű adótartozása mutatkozott, míg a eljárást segítő1 -nél vezetett bankszámlán
  12. január
  13. napján az ítélet szerint is 5.087.088 forint volt. [47] A jövőre nézve,
  14. október
  15. napján nem lehetett
  16. január
  17. –
  18. április
  19. közötti időszakra adóellenőrzést elrendelni. [48] Az adóhatóság
  20. január
  21. napján nem indított végrehajtást. [49] Az ítéleti döntés és a tényállás összhangjának hiánya körében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tért ki az alkalmazandó Cstv. hatályának kérdésére, holott a felperes a keresetlevelében a
  22. december
  23. napján hatályos állapotot kérte alkalmazni, az ekkor létrejött adásvételt azonban a törvényszék meghiúsultnak tekintette. Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 8 [50] Kifogásolta, hogy a törvényszék nem nyújtott anyagi pervezetést az üzletrész átruházására vonatkozó tényállítás kapcsán, annak ellenére, hogy a Cstv. 63/A. §-ban foglalt felelősségnél tényállási elem, hogy az átruházás időpontjában a cég fizetésképtelenségi helyzetben volt-e, ennek ellenére az ítéletében rögzítette, miszerint az átruházáskori fizetőképesség bizonyítása az alperest terheli. [51] Hiányolta az ítéletből annak rögzítését, hogy az adós elleni felszámolási kérelmet a felperes terjesztette elő, és az akkori követelése még csak 4 millió forint volt, mely összeg az adós bankszámláján rendelkezésre állt, és a felperes a felszámolási vagyonból ennél magasabb összeget kapott meg. E körben a felperes állítása is az volt, hogy az adós társaság tartozása az átruházást követően vált ismertté. [52] Az alperes álláspontja szerint az ítélet ellentmondásosságát és felülbírálatra való alkalmatlanságát okozza, hogy a törvényszék a két üzletrész adásvétel között sem ténybeli, sem jogi különbséget nem tett. Döntéséből nem derül ki, hogy az első vagy a második vevőre szálltak át a jogok és kötelezettségek, annak ellenére, hogy a felperes és a felszámoló is az alperest nevezte tulajdonosnak és ügyvezetőnek, az üzletrész adásvétel meg nem valósulását az alperesen kívül álló személyek is ismerték és elismerték. [53] Helytelenül alkalmazta továbbá szerinte a törvényszék a Ptk. 3:
  24. §
(1)-
(2)bekezdéseit, mert ezek a társaság és a tagok közötti jogviszonyról szólnak, nem pedig a külső harmadik személyek felé fennálló jogokról és kötelezettségekről. [54] Aláhúzta: az első adásvétel meghiúsulása tényként megállapított, míg a második a törvényszék szerint annak ellenére nem nyert igazolást a Ptk. 6:6. §
(2)bekezdése alapján, hogy a két ügylet között semmi különbség nem volt és a felperes az üzletrész-adásvételekkel összefüggésben a Ptk. 6:
  1. §-ára nem is hivatkozott, melynek rendelkezéseit a Ptk. 6:
  2. §-a feloldja. [55] Kiemelte: a közhiteles nyilvántartásban az alperes folyamatosan, megszakítás nélkül tulajdonos és ügyvezető volt, különben a felé történt kézbesítések sem voltak szabályszerűek, így a felperes követelése sem vált esedékessé. Aláhúzta: olyan jogi lehetőség nem állhat fenn, hogy ugyanazon a napon valaki nem ügyvezető, és nem tagja egy cégnek, de a cég iratait részére joghatályosan kézbesítik (meghatalmazás nélkül), ez az Alaptörvény B. cikk
(1)bekezdésébe ütközne. [56] A kimentési okok vizsgálata körében arra hivatkozott, hogy a törvényszék a Kúria döntését nem megfelelően idézte és alkalmazta. Az esedékesség időpontja ugyanis a jogerős határozat kézbesítésétől számított 15 nap. A fizetésképtelenség ennél korábban nem következhet be. Erre figyelemmel az adós mindkét üzletrész átruházási szerződés időpontjában fizetőképes volt és a felszámolási kérelemben szereplő követelést is meghaladó pénzállománnyal bírt. [57] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 9 [58] A fellebbezés szerinti iratellenességre hivatkozással szemben kifejtette: az ítélet csupán elírást tartalmaz néhány ponton. [59] Az adós adótartozását illetően aláhúzta:
  1. május
  2. napján 38.040.000 forint esedékes adótartozása volt, melyet az ügyben említett adóellenőrzés során tártak fel. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adókülönbözet – ami egyben adóhiányt is jelent – esedékessé vált, amelyet az adósnak meg kellett volna fizetnie. [60] A lejárt esedékességű adótartozás összege az első üzletrész-átruházás időpontjában,
  3. december 13-án 42.045.773 forint volt. Az alperes nem bizonyította, hogy ilyen mértékű likvid vagyon az adós rendelkezésére állt, tehát fizetőképes lett volna az üzletrész átruházásakor, holott az alperesnek a felelőssége kimentéséhez azt kellett volna bizonyítania, hogy a vagyoni részesedése átruházásának időpontjában az adós cég még fizetőképes volt, a tartozásának felhalmozódása csak ezt követően következett be, illetve – amennyiben a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt vagy nem volt fizetőképes – az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el. [61] Az alperes azt, hogy az adós az átruházás időpontjában fizetőképes volt, nem bizonyította eredményesen, jóhiszeműségre nem is hivatkozott. [62] Az alkalmazandó jogszabályt illetően kiemelte: a perfelvétel során egyértelműen nyilatkozott arról, hogy a második szerződés, azaz a
  4. március
  5. napján hatályos szabályok alkalmazását kéri. Az adós társaság részéről
  6. évben két alkalommal nyújtottak be változásbejegyzési kérelmet – új tagjegyzékkel és alapító határozattal – a cégbírósághoz, mely mindkét esetben az új tag bejegyzésére irányult. Így az üzletrészátruházás megtörténtét, és az átruházó tag kifejezetten erre irányuló szándékát nem lehet megkérdőjelezni. [63] Az üzletrész-átruházás megtörténtét a csatolt szerződéseken túl Ügyvéd ügyvéd nyilatkozata is alátámasztja. [64] Az alperes az adóellenőrzés során az adóhatóság előtt tett nyilatkozatában maga is azt állította, hogy
  7. december
  8. napjától az üzletrésze átruházása miatt nem tulajdonosa a társaságnak. [65] Kiemelte: az elsőfokú bíróság a
  9. február 18-i tárgyaláson a szükséges anyagi pervezetést megtette. [66] Az adós felszámolási eljárás kezdeményezésekor ismert adótartozásának összege nem releváns, az alperes állítása önmagában nem alkalmas a fizetőképesség igazolására. [67] A perbeli üzletrész-adásvételek közötti ténybeli és jogi különbségtétel kérdéséről az volt a véleménye, hogy nem tárgya jelen pernek, a lényeg az alperesi magatartás Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 10 és szándék. Jelen perben az átruházás időpontja és körülményei, valamint eredménye alapján a hitelezői érdekek sérelme nem vitatható és az sem, hogy azzal az alperes szándéka a felelősség alóli mentesülés volt. [68] Hangsúlyozta: kizárólag annyiban nem vitatta az első szerződés meghiúsulását, hogy a második átruházással összefüggésben kérte az alperes felelősségének megállapítását. [69] Kiemelte: az elsőfokú bíróság a Kúria döntéseit helyesen értelmezte és alkalmazta, ezt tükrözte az anyagi pervezetése is. Az adóhatósági megállapítás esedékessége, valamint az adókötelezettség eredeti esedékessége elhatárolandó egymástól. Ennek lényege abban áll, hogy az adófizetési kötelezettség esedékességének időpontja a vizsgált eredeti időszakhoz kötődik, nem a határozat jogerőre emelkedéséhez. Ennélfogva az utólag feltárt 38.040.000 forint adóhiány összege
  10. május
  11. napján esedékessé vált. [70] A felperes arra is hivatkozott az elsőfokú eljárás során, hogy a bankszámlapénz az adós, illetve az alperes ellen folyó büntetőeljárás miatt zár alatt volt, így likvid pénzeszközként nem volt figyelembevehető, de amint a törvényszék is kitért rá, az adótartozás jóval meg is haladta annak összegét. [71] Amint az elsőfokú bíróság rögzítette, az alperes ezen kívül más körülményre nem hivatkozott, ilyet nem is igazolt. [72] A felperes végül leszögezte: az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabálysértés nélkül lefolytatott eljárásban hozta meg határozatát, ezért annak hatályon kívül helyezése sem lehet indokolt. [73] A fellebbezés alaptalan. [74] Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, eljárási szabálysértés nélkül, helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Az ítélőtábla a döntése indokaival is egyetért, ezért azok megismétlését mellőzi; a fellebbezésben foglaltakra tekintettel csupán az alábbiakra mutat rá. [75] A felperes a keresetét a Cstv.
  12. március
  13. napján hatályos 63/A. §-ára alapította. Azt, hogy a Cstv. ekkori időállapota szerinti szabályozásra kíván hivatkozni, a perfelvétel során egyértelművé tette, amint ez a perfelvételi szakaszban felvett
  14. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben tett nyilatkozatából kitűnik. [76] A fellebbezéssel támadott ítéletből az is nyilvánvaló, hogy az elsőfokú bíróság is a Cstv. ekkor hatályos rendelkezéséből indult ki, tekintettel arra, hogy egyértelműen az időrendben második üzletrész-adásvételi szerződést vette figyelembe akként, mint amelynek Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 11 alapján az alperesnek a Kft. neve.-ben fennállt üzletrésze perben vizsgált átruházása megtörtént. [77] A Cstv. fenti időpontban hatályos 63/A. §-a szerint: amennyiben az adósnak a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg, egyszerűsített eljárás esetén pedig a bíróság által jóváhagyott vagyonfelosztási javaslat szerint, a jegyzett tőkének 50%-át meghaladó mértékű tartozása van, a hitelező kereseti kérelmére a Cstv.
  15. §
(1)bekezdése szerint illetékes bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül a részesedését átruházó többségi befolyással rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségéért, kivéve, ha a részesedését átruházó volt tag bizonyítja, hogy az átruházás időpontjában az adós még fizetőképes volt, és a fenyegető fizetésképtelenség, vagy a fizetésképtelenség csak ezt követően következett be, vagy az adós ugyan fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, vagy már fizetésképtelen volt, de a tag az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el. […] A keresetet legkésőbb a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül lehet benyújtani. [78] Az ítélőtábla a fenti jogszabályi rendelkezések értelmezése körében mindenekelőtt rögzíti, hogy a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség szabályaival elérni kívánt jogalkotói cél az volt, hogy a felszámolás alá került gazdasági társaság hitelezőinek ki nem elégített követeléseiért a társaság azon tagjai is helyt állni legyenek kötelesek, akik a társaságban meglévő részesedésüket a tagi felelősségre vonásuk elkerülése érdekében ruházták át. Ez esetben a hitelezői érdekek sérelme nem abban nyilvánul meg, hogy az ügyletkötés eredményeként csökken az adós gazdasági társaság vagyona, hanem abban, hogy ennek következtében a hitelezők számára hátrányosan megváltozik a ki nem elégített hitelezői követelésekért felelőssé tehető személyek köre. [79] A Cstv. 2020. március 20. napján hatályos időállapota szerinti 63/A. § rendelkezései a megállapítható felelősségnek több konjunktív feltételét határozzák meg:
(1)A bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg vagy vagyonfelosztási javaslat szerint az adósnak a jegyzett tőkéje 50%-át meghaladó mértékű tartozása van;
(2)az adós társaság többségi befolyással rendelkező volt tagja;
(3)a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül a részesedését átruházza. [80] Az adott esetben az a feltétel, hogy az adós társaság által hátrahagyott tartozás mértéke meghaladta az adós jegyzett tőkéjének 50%-át, nem vitásan fennállt. Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 12 [81] Az a körülmény, hogy az alperes többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkezett az adós társaságban és a részesedése átruházására adásvételi szerződést kötött, szintén nem vitás, illetve a perben okiratokkal igazolt. [82] A fenti feltételek kapcsán az alperes a keresettel szemben azzal védekezett, hogy nem minősül volt tagnak, mivel egészen az adós társaság cégjegyzékből való törléséig az adós tagja maradt, mindvégig az adós tagjának minősült, mert a cégbíróság a tagsági jogviszonyának bejegyzését nem törölte a cégnyilvántartásból. [83] Az elsőfokú bíróság ítéletében a tagsági jogviszonya megszűnésének megítélésével kapcsolatban írtakkal szemben a fellebbezésében azzal érvelt, hogy a Ptk. 3:169. §
(1)-
(2)bekezdése a társaság és a tagok közöti jogviszonyról szól, így a törvényszék helytelenül hivatkozott ezekre a törvényi rendelkezésekre. [84] szerint: Az ítélőtábla az alperes által felhozott érveket alaptalannak találta a következők [85] A Ptk. 3:169. §
(1)bekezdése egyértelműen kimondja, hogy az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei átszállnak az üzletrész megszerzőjére. [86] Ebből következően az időrendben második üzletrészátruházási szerződés megkötésével az alperes mint átruházó tag, tagsági jogai és kötelezettségei átszálltak az üzletrész vevőjére. [87] Tekintettel arra, hogy a cégbírósági bejegyzés – amint ezt az elsőfokú bíróság is hangsúlyozta – nem konstitutív, csupán deklaratív, nem létrehozza, csak deklarálja az üzletrészátruházást, a tagsági jogok és kötelezettségek átszállásának megtörténte szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a cégbíróság a tagváltozást bejegyezte-e a cégnyilvántartásba. [88] A Ptk. 3:169. §
(2)bekezdésében írtak nem vitásan az új tag és a társaság viszonylatában rendelkező szabályt fogalmaznak meg, amikor úgy rendelkeznek, hogy az üzletrész átruházása folytán bekövetkezett tagváltozás a társasággal szemben annak bejelentéstől hatályos; az üzletrész új jogosultját a társasággal szemben – a nyilvántartásba vételtől függetlenül – a bejelentéstől illetik meg a tagsági jogviszonyból eredő jogosultságok, és terhelik a tagsággal járó kötelezettségek. [89] E megfogalmazás is arra utal azonban, hogy a tagváltozás a társaságnak való bejelentéstől függetlenül létrejön, csupán annak a társasággal szembeni hatálya nem áll be addig, amíg az új tag a tagváltozást a társaság felé be nem jelenti. Ez a szabály még a nyilvántartásba vételtől függetlenül is érvényesül. E rendelkezések alkalmazása körében irányadó bírói gyakorlat szerint az üzletrész átruházása a szerződő felek egymás közötti viszonylatában a szerződés megkötésének napjától, vagy a szerződésben meghatározott Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 13 esetlegesen későbbi időponttól, vagy feltétel bekövetkeztétől hatályos, azonban az üzletrész ebben az időpontban kerül az átruházó személy tulajdonából az üzletrészt megszerző személy tulajdonába, aki ettől az időponttól gyakorolhatja az üzletrésszel kapcsolatos tulajdonosi jogokat (átruházhatja, megterhelheti, biztosítékba adhatja az üzletrészt). Az üzletrész átruházása folytán bekövetkezett tagváltozás a társasággal szemben attól az időponttól válik hatályossá, amikor az üzletrészt átruházással megszerző tulajdonos, a tagváltozást az üzletrészátruházási szerződés (jogügylet) csatolásával és a tagjegyzékbe történő bejegyzésre irányuló kérelem előterjesztésével együtt bejelenti a társaságnak [Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.038/2023/4. számú ítélet [20],[21] bekezdései]. [90] Ami a cégnyilvántartás közhitelességére való alperesi hivatkozást illeti: a cégnyilvántartásba bejegyzett adatokkal szemben ellenbizonyításnak van helye. [91] A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 22. §
(4)bekezdése értelmében – noha amennyiben a cégjegyzékbe bejegyzett és a Cégközlönyben megjelent adat, a cégjegyzékbe bejegyzett adat, illetve a cégnyilvántartásban szereplő okirat egymástól eltér, a cégjegyzékbe bejegyzett adat az irányadó – harmadik személy hivatkozhat olyan okiratra és adatra is, amelynek tekintetében a cég nem tett eleget a cégbírósági bejelentési, illetve közzétételi kötelezettségének. [92] Így a felperes mint harmadik személy sem volt elzárva attól adott esetben, hogy olyan okiratra – jelen esetben üzletrész-adásvételi szerződésre – hivatkozzék, melynek alapján az alperes az üzletrészét átruházta. [93] Mivel a felperes perfelvételi nyilatkozataihoz igazodóan a per tárgya az időben második üzletrész-adásvételi szerződésen alapult, az első szerződés konkrét sorsa az ügyben nem volt releváns, jelentősége az ezt követően kötött második üzletrész-adásvételi szerződésnek volt. [94] E második szerződéssel kapcsolatban az alperes perfelvételi nyilatkozata a már említettek szerint az volt, hogy annak alapján a tagváltozás bejegyzését a cégbíróság elutasította, amely döntés ellen fellebbezést nem terjesztettek elő és újabb változásbejegyzési kérelmet sem nyújtottak be. Ennek fényében érvelt azzal a keresettel szemben, hogy az adós tagja maradt a társaságnak. A szerződés érvénytelenségére az alperes a perben nem hivatkozott. [95] Az alperes a személyes meghallgatása során említést tett ugyan arról, hogy a második átruházás esetében a vevő elállt a szerződéstől, azonban az alperes ezzel egyidejűleg azt is előadta, hogy az elállást a közvetítőtől hallotta, arról írásbeli nyilatkozat nem született. [96] A fél személyes meghallgatása során előadottak nem minősülnek perfelvételi nyilatkozatnak, mindazonáltal a Ptk. 3:168. §
(1)bekezdése értelmében az üzletrész átruházását írásba kell foglalni, amivel párhuzamosan az elsőfokú bíróság által is felhívott Ptk. 6:6. §
(2)bekezdése úgy rendelkezik: ha a jognyilatkozat meghatározott alakban tehető Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 14 meg érvényesen, a jognyilatkozat módosítása, megerősítése, visszavonása, megtámadása, valamint a jognyilatkozat alapján létrejött jogviszony módosítása és megszüntetése is a meghatározott alakban érvényes. Így az üzletrész-adásvételi szerződéstől való érvényes elálláshoz is írásba foglalásra lett volna szükség. [97] Az alperes az elállás írásbeliségének hiányával kapcsolatban a Ptk. 6:94. §-ára hivatkozott, ami az adott esetben nem foghatott helyt. [98] A Ptk. 6:94. §
(2)bekezdése szerint a szerződésnek a kötelező alakiság mellőzésével történt módosítása, megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött. [99] A rendelkezésre álló bizonyítékokból azonban az alperesnek és a vevőnek a szerződés felbontására vonatkozó egyező akaratára nem lehet következtetést levonni önmagában abból, hogy a vevő nem terjesztett elő fellebbezést a cégbíróság változásbejegyzést elutasító határozata ellen, illetve nem nyújtott be újabb változásbejegyzési kérelmet. [100] Ugyanakkor egyéb tényekből, körülményekből pedig éppen a szerződés felbontására vonatkozó egyező akarat hiányára lehet következtetni. [101] Szerződéstől való elállás esetén a Ptk. 6:213. §
(1)bekezdése értelmében a szerződés felbontásának szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 6:212. §
(3)bekezdése szerint a szerződés felbontása esetén a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. [102] Ehhez képest arra vonatkozó adat a perben nem merült fel, hogy az alperes a 3.000.000 forint vételárat, amelyet a
  1. március
  2. napján kelt üzletrész-adásvételi szerződés
  3. pontja szerint a szerződés aláírásával egyidejűleg átvett, visszafizette volna a vevőnek. [103] Ezen kívül az alperes jogi képviseletében Ügyvéd ügyvéd a cégbírósághoz
  4. szeptember 1-jei keltezéssel benyújtott beadványában (az elsőfokú eljárásban keletkezett iratokhoz F/14 alatt csatolva) – a második üzletrész-adásvételi szerződés alapján történő változásbejegyzés iránti kérelem
  5. május
  6. napi elutasítását követő több mint egy év után is – azt jelentette be, hogy az alperes a társaság jegyzett tőkéje 100%-ának megfelelő üzletrészét értékesítette, a változások bejegyeztetése az új alapító (egyedüli tag) kötelezettsége, erre a megbízója (az alperes) hatást gyakorolni nem tud. [104] Ügyvéd ügyvéd, szintén mint az alperes jogi képviselője, az adóhatóságnak címzett
  7. július 7-ei keltezésű iratában (az elsőfokú eljárásban keletkezett iratokhoz F/23a alatt csatolva) ugyancsak úgy nyilatkozott, hogy ügyfele (az alperes) az üzletrészét átruházta és mellékelte az alperes személyesen aláírt nyilatkozatát is (az elsőfokú eljárásban keletkezett iratokhoz F/23b alatt csatolva), melynek
  8. pontjában az alperes ugyanezt jelentette ki. Az, hogy ezen okiratokban a
  9. december
  10. napján kelt – azaz az időben előbbi – üzletrész-adásvételi szerződésre történik utalás, nem változtat azon, hogy az alperes Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 15 említett nyilatkozataiból semmilyen módon nem lehet az üzletrész-adásvétel felbontására irányuló akaratára következtetni. [105] Az adósnak a tagi minősége fennállásával való védekezése tehát az előbbiekben részletezettek szerint nem volt eredményes. [106] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság alappal állapította meg az alperes volt tagi minőségét, és ezáltal egyúttal azt is, hogy a Cstv. 63/A. §-a szerinti korlátlan felelősség megállapításához valamennyi együttes törvényi feltétel fennáll. [107] E felelősség alól ugyanakkor az adott jogszabályhely lehetőséget biztosít a volt tag számára a kimentésre, ha bizonyítja, hogy:
(1)az átruházás időpontjában az adós még fizetőképes volt, és a fenyegető fizetésképtelenség vagy a fizetésképtelenség csak ezt követően következett be;
(2)vagy az adós ugyan fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, vagy már fizetésképtelen volt, de az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el. [108] Az alperes kimentésképpen azzal védekezett, hogy az átruházáskor az adós még fizetőképes volt, hiszen az akkor fennállt adótartozása összegét meghaladó bankszámlapénz állt a rendelkezésére, az adóhiányt csak később állapították meg. [109] E hivatkozás tekintetében mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy a perben tárgyalt volt tagi felelősségre vonatkozó törvényi tényállás megvalósulása szempontjából nem csupán az adós fizetésképtelensége, hanem az is figyelembe jön, ha csupán fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. [110] Így amennyiben egy adott körülménynek (jelen esetben az adós adózói magatartásának) következményei az üzletrész átruházásakor aktuálisan még nem is idéztek elő az adósnál fizetésképtelenséget, de ennek jövőbeli bekövetkezésével fenyegettek, a felelősség megállapításához szükséges egyik konjunktív feltétel már ennek alapján is megállapítható. [111] Ugyanakkor a Kúria kétségkívül több, az elsőfokú bíróság által is konkrétan megjelölt esetben kimondta, hogy az adófizetési kötelezettség esedékességének időpontja a vizsgált eredeti időszakhoz kötődik, a később feltárt adóhiány az eredeti esedékességhez kapcsolódó jogkövetkezményeken nem változtat. Jelentősége az adózó bevallási és adófizetési kötelezettségével érintett időszaknak van az eredeti esedékesség időpontja szempontjából. A BH2013. 12. számon közzétett eseti döntés adott perben is figyelembe veendő elvi megállapítása, hogy „[a] felperes követelése az adófizetési kötelezettség törvényben meghatározott időpontja elmulasztásával az igény állapotába került, hiszen ezt követően már fennállt a lehetősége annak a speciális jogviszonyból eredően nem bírósági, Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 16 hanem adóhatósági eljárás keretében történő érvényesítésére. [Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 37. §
(1)bekezdés.] Az alperes hivatkozásának megfelelően az Art. 165. §-ának
(1)bekezdése alapján a késedelmi pótlék is az adótartozás esedékességének napjától válik érvényesíthetővé.” [112] Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 55. §
(1)bekezdése alapján az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul. Az Áfa tv. – perbeli időszakban hatályos szövegének – 184. §
(1)bekezdése alapján az adót önadózással megállapító adófizetésre kötelezett a megállapított adóról az Art. szerint bevallást tesz az állami adó- és vámhatóságnak. A 185. §
(1)bekezdése szerint: abban az esetben, ha a
  1. § szerint bevallott adó megfizetési kötelezettséget eredményez, az adófizetésre kötelezett az adót legkésőbb az Art.-ban meghatározott esedékességig fizeti meg az állami adóhatóságnak. [113] Az adózás rendjéről szóló
  2. évi CL. törvény (új Art.) III. mellékletének 2.1.
  3. pontja alapján az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adó nettó, elszámolandó összegét, ha havonta tesz adóbevallást, a tárgyhót követő hó huszadik napjáig fizeti meg […]. [114] A bevallani, bejelenteni elmulasztott és az adóhatóság által utólag megállapított adót (adókülönbözetet) az adóhatóság utólag, határozatban állapítja meg az adóellenőrzés során [új Art.
  4. §
  5. pont,
  6. §
(1)bekezdés, az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló, 465/
  1. (XII. 28.) Korm. rendelet
  2. §]. [115] Mindebből következik, hogy a bevallani elmulasztott általános forgalmi adó esedékessé vált a törvényben meghatározott adófizetési kötelezettség keletkezésével, s azt a törvényben meghatározott időpontig (a tárgyhót követő hó huszadik napjáig) meg kell fizetni. Az adókövetelés a fizetési határidő elmulasztásával kerül az igény állapotába. Az esedékesség tényén az sem változtat, ha azt az adózó elmulasztotta bevallani és megfizetni, s az adókülönbözet megállapítására utólag került sor. [116] Az adó megfizetésére vonatkozó kötelezettség esedékességének szempontjából – a fentiek alapján, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzettel való összefüggésben – nincs jelentősége annak, hogy az utólag feltárt adóhiányt az adóhatóság az adós adószámláján csak utóbb, az adóhiány feltárását követően – eljárása eredményeképpen – tüntethette fel, tarthatta nyilván. Magától értetődik, hogy a bevallani elmulasztott adó csak akkor szerepeltethető az adószámlán, ha az adókülönbözetet az adóhatóság végleges határozattal megállapította. [117] Ez az álláspont jelenik meg a Kúria BH
  4. számú eseti döntésében és a Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.078/2025/8/II. számú ítéletében is. [118] Ennek figyelembevételével pedig a második üzletrész-átruházási szerződés a perbeli adóhiány esedékességének időszakára esett és így az adós fizetésképtelensége már az átruházás időpontjára vetítve is megállapítható. Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 17 [119] Mivel az alperesnek az előbbiekben kifejtettek szerint nem sikerült alátámasztania, hogy az adós az átruházás időpontjában még fizetőképes volt és a fenyegető fizetésképtelenség vagy fizetésképtelenség csak ezt követően következett be, a mentesüléséhez azt kellett volna bizonyítania, hogy az üzletrész-átruházás során jóhiszeműen és a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el. [120] E kérdések körében azonban bizonyítékot, bizonyítási indítványt nem jelölt meg, ide vonatkozó tényállítást sem tett arról, hogy a vevő kiválasztásakor figyelemmel volt-e a hitelezői érdekekre, a vevő alkalmasságáról, az adós céggel kapcsolatos konkrét szándékairól és azok komolyságáról meggyőződött-e, amelyek tekintetében köteles lett volna tőle elvárható körültekintéssel eljárni ahhoz, hogy a hitelezők érdekeinek szem előtt tartása megállapítható legyen. [121] indok. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására nem volt [122] Az ügy érdemi eldöntésére kiható lényeges eljárási szabálysértésre a fellebbezésében az alperes nem hivatkozott alappal, ilyet az ítélőtábla sem észlelt a felülbírálata során, ezért az ítélet hatályon kívül helyezésének sem volt helye (Pp.
  5. §). [123] Az előzőekben kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  6. §
(2)bekezdése alapján – helyes indokaira tekintettel a Pp. 386. §
(4)bekezdésének alkalmazásával – helybenhagyta. [124] Az alperes pervesztes lett, ezért a másodfokú eljárásban felszámított perköltsége a Pp. 83. §
(5)bekezdése alapján a terhén marad. [125] A Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján az alperes köteles továbbá a felperes másodfokú eljárásban keletkezett költségei megtérítésére. [126] A felperes az ítélőtábla előtti jogi képviseletével felmerült, jogtanácsosi munkadíjban jelentkező költségigényét 1.335.000 forint összegben számította fel. Az ítélőtábla a felperes képviseletével járó kamarai jogtanácsosi munkadíj mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §
(4)bekezdésére is figyelemmel, a 3. §
(1)bekezdés b) pontja alapján határozta meg. [127] A fellebbezés eredménytelensége folytán a Pp. 101. §
(1)bekezdése és a 102. §
(1)bekezdése alapján az alperes köteles megfizetni az államnak az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §
(1)bekezdésének v) pontja alapján feljegyzett 2.500.000 forint Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.235/2025/10/II 18 fellebbezési illetéket, a
  1. január l. napján hatályba lépett, a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által megelőlegezett költség megfizetéséről szóló 30/
  2. (XII. 27.) IM rendelet módosításáról szóló 26/
  3. (XII. 6.) IM rendeletben meghatározott módon [Itv.
  4. §
(4)bekezdés, 30/
  1. (XII. 27.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdés]. [128] Az ítélőtábla tájékoztatja az alperest, hogy a fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő
  1. napon válik esedékessé, az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájának száma: 10032000-01070044-
  2. Az illeték megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni. Budapest,
  3. november
  4. Dr. Rápolti Barbara s. k. a tanács elnöke Dr. Pesti Zsuzsanna s. k. előadó bíró Dr. Blázsi Melinda Edit s. k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.