A határozat elvi tartalma: A politikai véleménynyilvánítás keretén belül közszereplőre tett túlzó kritikai megfogalmazások is a véleménynyilvánítás szabadságának a védelme alatt állnak. A közszereplőt érintő politikai vélemény tartalmának, helyes vagy helytelen voltának a vizsgálata meghaladja a személyiségi jogi per kereteit. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.20.802/2022/
- A tanács tagjai: Dr. Kovács Zsuzsanna a tanács elnöke Dr. Dzsula Marianna előadó bíró Dr. Pataki Árpád bíró Dr. Stark Marianna bíró Véghné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes (cím) A felperes képviselője: Dr. Kovátsits László Ügyvédi Iroda (cím1, ügyintéző: dr. Kovátsits László ügyvéd) Az alperes: Kiegyensúlyozott Médiáért Alapítvány (1134 Budapest, Rózsafa utca 13-17.) Az alperes képviselője: Staudt Ügyvédi Iroda (cím2, ügyintéző: dr. Staudt Gábor ügyvéd A per tárgya: Személyiségi jog megsértése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.898/2021/5/II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 33.P.21.019/2021/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kúria IV.Pfv.20.802/2022/6-II 2 Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.400 (huszonötezernégyszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára 70.000 (hetvenezer) forint meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az Országgyűlésben név országgyűlési képviselő
- február 22-i napirend előtti felszólalására a felperes – Magyarország Kormánya nevében, mint a Miniszterelnöki Kabinet Iroda államtitkára – észrevételt tett. Erre reagálva az alperes (kiadó) weboldalán „Meddig kisnyilasozhat még a korábban a képviselőkön sárga csillagot kereső felperes?” című cikk (a továbbiakban: cikk) szerint „A hétfői napirend előtti felszólalások során név1 propaganda államtitkára, felperes ismét átlépte a jóízlés legelemibb határát, amikor névnek, a Jobbik miniszerelnök-jelöltjének válaszolt. A zsidó származását nyíltan vállaló, a Holokauszt áldozatairól a gettó bejáratánál is megemlékező jobbikos politikust egy agresszív nyilashoz hasonlította, csak azért, hogy bebizonyítsa, hogy név2 áll az ellenzék mögött. A cikk idézte a felperes felszólalásából a következő kijelentését: „Azzal, hogy az „őszödi szemkilövető” összetákolta a baloldali koalíciót, jól láthatóan kialakult egy munkamegosztás is a baloldalon és ebben a Jobbikra és személy szerint Önre, az agresszív nyilas vagy agresszív ávós szerepét osztották, akinek semmi más dolga nincsen, csak gyűlöletet gyűjteni, gerjeszteni még ott is ahol korábban nem volt.” [2] A szerző sérelmezte, hogy a felperes kijelentésére a házelnök nem reagált, nem vette védelmébe az Országgyűlés méltóságát és tekintélyét. Majd azzal folytatta: „Hogy mennyire ízléses lenyilasozni egy olyan embert, akinek a felmenője Auschwitzban lelte a halálát, az senki számára nem lehet kérdés, ugyanakkor lapunk írásban fordult az Országgyűlés sajtóirodájához, hogy lesz-e következménye felperes újabb, a holokauszt áldozatait gúnyoló, de emléküket mindenképpen degradáló kirohanásának. 2019-ben például sárga csillagokat keresett az ellenzéki képviselőkön. „Hol vannak most a sárga csillagok? Látok kitűzőket, de nem látom a sárga csillagot – fogalmazott akkor a párt politikus.” A kereseti kérelem és az alperes védekezése Kúria IV.Pfv.20.802/2022/6-II 3 [3] A felperes keresetében kérte megállapítani: az alperes megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát, mivel a cikkben valótlanul állította, hogy a felperes újabb, a holokauszt áldozatait gúnyoló, de emléküket mindenképpen degradáló kijelentést tett. Kérte az alperes kötelezését megfelelő elégtétel adására, 1.000.000 forint sérelemdíj és késedelmi kamatai megfizetésére. [4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a sérelmezett közlés nem tényállítás, azzal csupán okszerű következtetésen alapuló véleményét fogalmazta meg. Vitatta a sérelemdíj jogalapját és összegszerűségét is. Az első- és másodfokú ítélet [5] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította: az alperes azzal, hogy a cikkben azt állította, hogy a felperes újabb, a holokauszt áldozatait gúnyoló, de emléküket mindenképpen degradáló kijelentést tett, megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest megfelelő elégtétel adására, valamint 500.000 forint sérelemdíj és késedelmi kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [6] Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a sérelmezett kijelentés véleménynyilvánításba burkolt tényállítás. Kifejtette: a közéleti szereplő felperessel szembeni véleménynyilvánítás sem lehet indokolatlanul bántó vagy sértő, továbbá valós alapokon kell nyugodnia, olyan kijelentéseken, amelyeket a felperes tett és azok alapján a formális logika szabályai szerint a vélemény levonható. [7] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes név irányába véleményt fogalmazott meg azzal a kijelentésével, hogy „Önre az agresszív nyilas vagy agresszív ávós szerepét osztották”. Ez a közlés azonban nem értelmezhető az alperes által állított tartalommal, miután nem a holokauszt áldozatait gúnyolta vagy az emléküket degradálta önmagában azért, mert névnek személyes tragédiája a holokauszt. Ezért a sérelmezett kijelentés a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi. V. törvény 2:
- §
(2)bekezdése alapján sérti a felperesnek a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. [8] Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság a Ptk. 2:51. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a jogsértést megállapította, az alperest kötelezte elégtétel adására, valamint a mérlegeléssel megállapított 500.000 forint sérelemdíj és kamatai megfizetésére; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a teljes keresetet elutasította; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [10] A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a sérelmezett közlés véleménynyilvánításba burkolt tényállításnak minősül. [11] A másodfokú bíróság kiemelte: a sérelmezett közlést a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh) meghatározott szempontrendszer szerint kell megítélni. Ennek során figyelemmel kell lenni arra is, hogy a Ptk. 2:44. §
(1)bekezdése alapján a közéleti szereplők személyiségi jogvédelmére részben eltérő rendelkezések vonatkoznak. Az Alkotmánybíróság által felállított mérce alapján az értékítélet és a személyes meggyőződést közvetítő vélemény mindaddig, amíg összefüggésben áll a közüggyel és nem gyalázkodó, attól függetlenül élvezi a véleményszabadság alkotmányos oltalmát, hogy helyes vagy helytelen, tetsző vagy nem tetsző, értékes vagy értéktelen gondolatokat tükröz. Ugyanakkor a Kúria IV.Pfv.20.802/2022/6-II 4 közügyeket érintő, azonban hamisnak bizonyult tényállításokat a véleményszabadság akkor sem oltalmazza, ha a tényt állító, híresztelő személy jóhiszeműnek minősül. [12] A másodfokú bíróság indokolása szerint, az alperesnek a felperes
- február 19-i és
- február 22-i parlamenti felszólalásai értékelése alapján az a véleménye alakult ki, hogy a felperes ezekkel a holokauszt áldozatait gúnyolja, az emléküket degradálja. Ennek az egyéni véleményalkotásnak, a felszólalások alperes általi értelmezésének a helyessége, az, hogy az azokból levont következtetés helytálló álláspontot tükröz-e, a bíróság által nem vizsgálható. Az ugyanis, hogy az alperes a sérelmezett kijelentést gúnyolódásnak, degradálásnak vélhette-e, objektív szempontok szerint nem ítélhető meg. A bírói gyakorlat következetes jogértelmezése szerint – amely az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatán és az alkotmánybírósági határozatokban kifejtett állásponton alapul –, közéleti vita esetében a véleménynyilvánítás szabadsága az átlagosnál jóval tágabb körben érvényesül. Az értékítéletre, az egyén személyes véleménynyilvánítására a véleménynyilvánítás szabadsága minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy a kifejtett vélemény értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észérveken alapul. Közéleti vitákban a vélemény lehet erősen túlzó, sőt meghökkentő, megbotránkozást keltő vagy kifejezetten szélsőséges is, ez ugyanis önmagában nem zárja ki a jogi védelmet. Kizárólag az öncélú gyalázkodás, a valótlan és sértő, érdemi tényállítások adnak ilyen esetben alapot személyiségi jogsértés megállapítására. [13] A másodfokú bíróság megítélése szerint a sérelmezett közlésével az alperes a felperes parlamenti felszólalásaihoz kapcsolódó értékítéletét fogalmazta meg, az nem tartalmazott öncélú, a közügyek vitatásán túli közlést. A kifejezésmódja pedig mentes a megalázó, bántó, sértő kifejezések használatától. [14] A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [15] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. Megsértett jogszabályként a Ptk. 2:42. §
(1)és
(2)bekezdését, a Ptk. 2:
- § d) pontját, a Ptk. 2:
- §-át, a Ptk. 2:
- §
(1)---
(2)bekezdését, a Ptk. 2:51. §
(1)bekezdését, a Ptk. 2:
- §-át, a Pp.
- §
(3)-bekezdés
- a)-
- d)pontját jelölte meg. Hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.IV.21.456/2018/7. számú határozatától, illetve a BDT2012. 2653. számú eseti döntéstől, valamint sérti az Alaptörvény IX. cikk
(1)és
(4)-
(5)bekezdését, az Alaptörvény
- cikkét, a 7/
- (III. 7.) AB határozatot, az Abh-t és a 36/
- (VI. 24.) AB határozatot. [16] Felülvizsgálati álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a másodfokú bíróság jogszabályt sértve mérlegelte felül azt. Állította, hogy az elsőfokú bíróság okszerűen értékelte a bizonyítás eredményét, az érdemi döntése helyes jogi következtetéseken alapul. [17] Hangsúlyozta: a másodfokú bíróság azt ugyan helyesen ismerte fel, hogy az Abhban rögzített vizsgálati szempontrendszer jelen eljárásra irányadó, azonban – ennek ellenére – a sérelmezett közlés vizsgálata és megítélése során helytelen következtetésre jutott. Nem vette figyelembe, hogy a magasabb tűrési kötelezettség a közszereplők esetében sem feltétlen. [18] Vitatta a másodfokú bíróságnak azt a jogértelmezését, hogy nem vizsgálható a sérelmezett közlés valóságtartalma. Állította, hogy a felperes kijelentésének nincs negatív erkölcsi töltete, nem gúnyolódó, nem degradáló. Ezért a felperes parlamenti felszólalása során, egy politikai vitában névre tett közlése nem értelmezhető oly módon, hogy őt nyilasnak Kúria IV.Pfv.20.802/2022/6-II 5 vagy ávósnak tartja. Emiatt nem vonható le okszerűen olyan következtetés, hogy a felperes „a holokauszt áldozatait gúnyoló, de emléküket mindenképpen degradáló kirohanást” intézett, vagyis antiszemita. [19] Hangsúlyozta, hogy a bírósági gyakorlat szerint véleményként tényből tényre következtetés is megjelenhet, ez azonban a közérdeklődésre számot tartó, közszereplőt érintő megszólalás esetén is csak akkor élvezi a véleménynyilvánítás szabadságát, ha az alapul szolgáló tények valósak, és a következtetéshez vezető logikai kapcsolat nem okszerűtlen. A kifogásolt közléseket szövegkörnyezetükre és a fenti szempontokra figyelemmel kell értékelni. A másodfokú bíróság ezeket a szempontokat nem vette figyelembe, ezért a megjelölt jogszabályokat sértve állapította meg a jóhírnévhez fűződő személyiségi joga megsértésének hiányát. [20] Az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, annak helyes indokaira hivatkozással. A Kúria döntése és jogi indokai [21] A Kúria a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát. A jogerős ítéletnek az alperessel szemben a keresetet elutasító rendelkezése felülvizsgálattal nem volt támadott. [22] A Kúria a jogerős ítéletet a fentiek figyelembevételével a Pp. 423. §
(1)bekezdése alapján a joghatályosan előterjesztett felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálta és ítélte meg a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát. [23] A felülvizsgálati kérelem alaptalan a következők szerint. [24] Az Alaptörvény IX. cikk
(1)bekezdése szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. A
(4)bekezdés értelmében a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. [25] A Ptk. 2:45. §
(2)bekezdése kimondja, hogy a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. [26] A Ptk. 2:44. §
(1)bekezdése szerint a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja; azonban az nem járhat a magánés családi életének, valamint otthonának sérelmével. [27] A peres felek egyezően adták elő, hogy a felperes közéleti szereplő, az alperes a sérelmezett közlést a felperesnek az Országgyűlés plenáris ülésein, közügyekben elhangzott felszólalásai alapján fogalmazta meg [Pp. 266. §
(1)bekezdés]. A felperes felülvizsgálati kérelmében a sérelmezett közlés értékítéletként (véleményként) történt minősítését vitatta, ezért a felülvizsgálati kérelemben kifejtettek alapján az eldöntendő jogkérdés a közlések tényállításként vagy véleményként való megítélése volt. [28] Az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülése tárgyában meghatározta a politikai vitákban elhangzó állítások megítélésének szempontrendszerét és kiemelte: az ennek keretében megfogalmazott tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt köznapi értelemben vett automatikus alkalmazásával, azaz nem szorítkozhat kizárólag a vizsgált kijelentés szó szerinti tartalmának értékelésére. A közügyek intenzív vitájában résztvevők jogi felelősségre Kúria IV.Pfv.20.802/2022/6-II 6 vonásához nem elegendő annak kimutatása, hogy a vizsgált megszólalás bizonyos elemei ténylegesen, objektív módon cáfolhatók. A vitatott kijelentés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy a kijelentés milyen valódi jelentést hordoz a választópolgárok számára. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy míg vélemények esetében a hamisság bizonyítása értelmezhetetlen, addig a bizonyíthatóan hamis tények önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt {3112/
- (III. 23.) AB határozat, Indokolás [27]-[32], 3217/
- (VI. 19.) AB határozat, Indokolás [38], 3107/
- (IV. 9.) AB határozat, Indokolás [28]-[29], 7/
- (III. 7.) AB határozat, Indokolás [45], [48]-[49]}. [29] A Kúria – az Alkotmánybíróság által a jelen ügyben alkalmazott jogszabályok által érintett alapjog alkotmányos tartalmára tekintettel elvégzett értelmezése alapján – egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a sérelmezett közlés nem tényállítás. A sérelmezett kijelentés – a cikk tartalma alapján, azt szövegösszefüggéseiben értékelve – a felperes
- február 19-i és a
- február 22-i parlamenti felszólalásait értékelő, azokon alapuló, közügyben kinyilvánított, - szélsőséges – politikai véleménynek minősül. A közlés körülményeiből megállapíthatóan a szerző azt is sérelmezi, hogy a házelnök nem intézkedett a felperes kijelentése miatt, mivel értelmezése szerint azzal a holokauszt áldozatait gúnyolta ki. A szerző – az előválasztáshoz kapcsolódó közéleti vitában – a saját (negatív) értelmezését fogalmazza meg a felperes felszólalásáról, amelyet abból a tényből vezetett le, hogy a felperes azt mondta névre, hogy „Önre, az agresszív nyilas vagy agresszív ávós szerepét osztották.” Annak megítélése, hogy ez az értelmezése helyes vagy helytelen, a felperes szándékától eltérő tartalmú-e, személyiségi jogi perben nem vizsgálható. Azzal a szerző kétségtelenül erőteljes kifejezésekkel, a felperes kijelentési miatt fejezte ki az elmarasztaló véleményét. [30] A felülvizsgálati kérelemben megjelölt ítélőtáblai határozatban kifejtett álláspont a Kúria ítélkező tanácsát a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
- évi CLXI. törvény
- §
(1)bekezdés b) pontja alapján jogkérdésben nem köti, míg a Kúria Pfv.IV.21.456/2018/
- számú határozata azért nem irányadó, mert más az ügy tényállása, illetve abban az ügyben valós tény hamis színben való feltüntetését ítélte meg a Kúria. [31] Mindezeket tekintetbe véve az adott esetben a Kúria úgy ítélte meg, hogy az alperes a közéleti vita körébe tartozó témában ténybeli alappal (a felperes felszólalásai) rendelkező véleményt formált, amely nem lépte túl a szabad véleménynyilvánítás megengedett határait, mivel a politikai véleménynyilvánítás keretén belül közszereplőre tett túlzó kritikai megfogalmazások is a véleménynyilvánítás szabadságának a védelme alatt állnak. [32] Mindezekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelem alapján vizsgált jogszabályokat, ezért azt a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [33] 2013. évi V. törvény 2:45. §
(1)bekezdés, 2:44. §
(1)bekezdés Alaptörvény IX. cikk
(1)és
(4)bekezdés A döntés elvi tartalma [34] A politikai véleménynyilvánítás keretén belül közszereplőre tett túlzó kritikai megfogalmazások is a véleménynyilvánítás szabadságának a védelme alatt állnak. A közszereplőt érintő politikai vélemény tartalmának, helyes vagy helytelen voltának a vizsgálata meghaladja a személyiségi jogi per kereteit. Záró rész [35] A Kúria a Pp. 405. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 82. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes által felszámított, a jogi képviseletével felmerült Kúria IV.Pfv.20.802/2022/6-II 7 ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, amelynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése, valamint a 4/A. §
(1)bekezdése alapján határozta meg. [36] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §
(1)és
(3)bekezdése alapján megállapított és az Itv. 62. §
(1)bekezdés f) pontjai alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes köteles az államnak megfizetni. Tájékoztatja a felperest, hogy az illetéket az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie, az illeték megfizetése az Itv. 78. §
(4)bekezdése alapján a határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni: a Kúria megnevezését, a kúriai ügyszámot, és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. A Kúria figyelmezteti a felperest, ha az illetéket annak esedékességekor nem fizeti meg, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerinti késedelmi pótlékot kell fizetnie. [37] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdés alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,
- február
- Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Pataki Árpád s.k. bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró