← Magyarország

Pf.20441/2023/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: I. A közös vagyontárgyak a birtokállapottól függetlenül a volt házastársak osztatlan közös vagyonába tartoznak mindaddig, amíg a közös vagyont szerződéssel meg nem osztják, vagy ennek hiányában arról a bíróság ítélettel nem rendelkezik. II. A házastársak által közösen vagy valamelyik házastárs által egyedül kötött szerződésen alapuló kötelezettségvállalás nem a szerződés közös vagy külön ügylet jellegétől, hanem attól függően minősül közös vagy különadósságnak, hogy az ügylet tárgyát képező szolgáltatás közös vagy különvagyoni jellegű. Fővárosi Ítélőtábla A határozat száma: 17.Pf.20.441/2023/

  1. A felperes: felperes (felperes címe) A felperes képviselője: Dr. Bárándy Zsuzsanna Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe1 ügyintéző: dr. Bárándy Zsuzsanna ügyvéd) Az alperes: alperes (alperes címe.) I. rendű Az alperes képviselője: dr. Kiss D. Csaba ügyvéd (ügyvéd címe2) A per tárgya: házastársi közös vagyon megosztása Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 71.P.22.107/2022/
  2. A fellebbezést benyújtó fél: I. rendű alperes Ítélet Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.441/2023/5/II 2 A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti. A fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és az I. rendű alperes fizetési kötelezettségét 3.000.000 (hárommillió) forintra leszállítja. Az I. rendű alperest mentesíti az elsőfokú perköltség megfizetésének kötelezettsége alól, és a felperest kötelezi, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 3.630.480 (hárommillió-hatszázharmincezer-négyszáznyolcvan) forint elsőfokú perköltséget. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 773.000 (hétszázhetvenháromezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A felperes a
  3. számú beadványa szerinti megváltoztatott keresetében házastársi közös vagyon megosztása jogcímén 55.473.950 forint megfizetésére kérte kötelezni az I. rendű alperest. [2] A keresetét a házasságról, a családról és a gyámságról szóló
  4. évi IV. törvény (Csjt.)
  5. §-ára, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló
  6. évi V. törvény (Ptk.) 4:
  7. §

(1)bekezdésére, 4:60. §
(2)bekezdésére, 5:84. §
(1)és
(3)bekezdésére alapította. [3] A keresete ténybeli alapjául előadta, hogy az életközösség megszűnésekor megvolt vagyontárgyak közül a vagyonmérleg
  1. tétele alatti rendszám1 forgalmi rendszámú Audi A6 típusú személygépjármű 5.000.000 forint, a
  2. tételszámú, a cég1 Zrt.-nél lévő bankrészvények 6.000.000 forint, a 7/a. tétel alatti 26.000.000 forint készpénz és a
  3. tétel alatti, 1.000.000 forint értékű ékszerek, összesen 38.000.000 forint értékben az I. rendű alperes birtokában maradtak, ezért az értékük fele részeként 19.000.000 forint megfizetésére köteles. A cég5 Ltd. (a továbbiakban: hitelező) felé az életközösség megszűnésekor fennállt közös tartozás (az „angol kölcsön”) kiegyenlítésére 57.987.000 forintot teljesített, így az I. rendű alperes 28.993.500 forintot köteles megfizetni a részére. Az I. rendű alperes továbbá a közös vagyonból kivett és saját használatra elkülönített 14.960.900 forintot, amelyek a felével, 7.480.450 forinttal köteles elszámolni felé. A korábbi kereseti kérelmében még megosztani kért két ingatlan (
  4. és
  5. tételszám alatti) megosztására irányuló igényét azért nem érvényesítette, mert az életközösség megszűnését követően az
  6. tételszám alatti ingatlan I. rendű alperes tulajdonaként nyilvántartott tulajdonjogát végrehajtás útján megszerezte, míg a
  7. tételszám alatti ingatlan ugyancsak az I. rendű alperes tulajdonaként nyilvántartott tulajdoni hányadának tulajdonjogát árverés útján harmadik személy szerezte meg. Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.441/2023/5/II 3 [4] Az I. rendű alperes a módosított ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A közös vagyon megosztását nem ellenezte, ha az megfelel a volt valós vagyoni helyzetnek és a hatályos jogszabályoknak. [5] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével az
  8. tételszámú gépjármű értékesítéséből származó 2.400.000 forintot és a
  9. tételszámú részvények értékesítéséből származó 3.600.000 forintot az I. rendű alperes tulajdonába adta. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 31.987.000 forintot, továbbá 611.554 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [6] A döntését a Csjt.
  10. §
(1)bekezdésére, 28. §
(1)bekezdésére és 30. §
(1)-
(2)bekezdésére alapította. [7] A határozatát a fellebbezett körben azzal indokolta, hogy a megismételt eljárásban a felperes módosított keresetére előterjesztett I. rendű alperesi „részletes ellenkérelem” vagyonmérleget, illetve a közös vagyon megosztása iránti határozott kérelmet nem tartalmazott. A hiányos ellenkérelem miatt felhívta az I. rendű alperest, hogy nyilatkozzon: milyen módon kéri a közös vagyon megosztását. Erre a felhívásra az I. rendű alperes pontos kérelmet nem adott elő, csak a felperes elszámolási kötelezettsége teljesítésének a szükségességére hivatkozott. Ezért az I. rendű alperes ismételt felhívását mellőzte, és a közös vagyon megosztásánál a felperesi kérelmet vette irányadónak. [8] Hangsúlyozta, hogy az
  1. tételszámú, település1 II., helyrajzi szám2 helyrajzi számú, felperes címe szám alatti, és a
  2. tételszámú, település1 XII., helyrajzi szám3 helyrajzi számú, ingatlan címe2 számú ingatlan megosztására a felek nem terjesztettek elő igényt, ezért a két ingatlan a megosztandó vagyoni körből kimaradt. A
  3. tétel alatti, település1 helyrajzi szám5 helyrajzi számú, szántó művelési ágú ingatlan (az ún. Petneházi rét) 314/59340314/59340 tulajdoni hányada a volt házastársak tulajdona. A felperes a tulajdoni hányadok változatlanul hagyását kérte, azok értékét 3.000.000-3.000.000 forinton a vagyonmérlegbe beállította. Az I. rendű alperes az általa állított magasabb, összesen 24.000.000 forint értéket nem bizonyította. Az
  4. tételszámú gépjármű 5.000.000 forint forgalmi értékének bizonyítására a felperes szakértő kirendelését nem indítványozta, ezért a vagyontárgy az I. rendű alperes által megjelölt 2.400.000 forint értéken került a vagyonmérlegbe. A
  5. tétel alatti részvényekre tett felperesi állítással szemben az I. rendű alperes az előadása szerint azokat 3.600.000 forintért értékesítette. [9] A határozata indokolása szerint a házasfelek közös tartozása volt a
  6. szeptember 4-én kelt, a felperes mint adós és a hitelező által kötött kölcsönszerződésből eredő tartozás. Az I. rendű alperes nem bizonyította, hogy a hitelező tudta, vagy a körülményekből tudnia kellett, hogy az I. rendű alperes az ügylethez nem járult hozzá, és így a kölcsön kizárólag a felperes által felvett kölcsönnek minősül. Az I. rendű alperes által csatolt iratok alapján nem állapítható meg, hogy a hitelező a kölcsön nyújtására nem rendelkezett megfelelő vagyonnal. Az a tény, hogy a hitelező
  7. július 24-én 1 angol font tőkével alakult, nem zárja ki önmagában, hogy később 200.000 angol fontot a felperesnek kölcsönadjon. Mellőzte az angol cégnyilvántartás megkeresésére irányuló bizonyítási indítvány teljesítését, mert az I. rendű alperes felhívás ellenére sem jelölte meg, hogy milyen, a perben releváns tény bizonyítására és pontosan mely szervezet megkeresését kéri. A kölcsönszerződés írásszakértői vizsgálata iránti indítványt sem teljesítette, mert az I. rendű alperes nem jelölte meg, hogy az mely tényállítás bizonyítására szükséges. A felperes ugyan kölcsönszerződést nem csatolt, de Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.441/2023/5/II 4 az állításait tanú1 tanúvallomása megerősítette; a teljesítést pedig befizetési igazolásokkal és a fizetési meghagyással bizonyította. [10] Az elszámolása szerint a házastársak összes közös vagyona a 4.,
  8. és
  9. tétel értéke összegeként 12.000.000 forint, az egy főre eső jutó 6.000.000 forint. Az I. rendű alperes 9.000.000 forint, a felperes 3.000.000 forint vagyoni értékhez jut, így az I. rendű alperes 3.000.000 forint értékkiegyenlítés és a közös adósság rá eső részeként 28.987.000 forint, összesen 31.987.000 forint megfizetésére köteles. [11] Az elsőfokú ítélettel szemben az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben – elsődlegesen annak megváltoztatását, és - a már a felek tulajdonában lévő vagyonelemek (ismételt) tulajdonba adásának mint feleslegesnek a mellőzését, - a felperesnek értékkiegyenlítés jogcímén az bank2 Zrt.-nél közösen vezetett számláról a saját számlájára átutalt 64.296.796 forint I. rendű alperes jutójának megfelelő 32.148.398 forint, - a
  10. tételszámú ingatlan helyébe lépő értéken fennálló jutó értékeként 180.250.000 forint, az
  11. tételszámú ingatlan helyébe lépő értéken fennálló jutó értékeként 50.000.000 forint, összesen 230.250.000 forint megfizetésére kötelezését, - az I. rendű alperes 31.987.000 forint megfizetésére kötelezésének és - 611.554 forint perköltségben történt marasztalásának mellőzését, – másodlagosan – a bizonyítási eljárás szabálytalanságai miatt – az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. [12] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az angol cégnyilvántartás megkeresése és a kölcsönszerződés írásszakértői vizsgálata iránti bizonyítási indítványait nem teljesítette, és az okirati bizonyítékokkal ellentétben egyetlen tanú állítására alapozta az „angol kölcsön” meglétét. Álláspontja szerint a perben bizonyította, hogy az „angol kölcsön” nem létezett, ezért nincs mit a felperesnek különbözetként megfizetnie. A felperes az állításait nem bizonyította, az eredeti kölcsönszerződést és a kölcsön visszafizetésének eredeti dokumentációját nem csatolta. Az iratokon a „kölcsönadó fél” több aláírása bélyegzővel készült, amelyet bárki tud készíttetni. A kérdéses időszakban a hitelező ún. alvó cég volt, a teljes vagyona 1 angol font volt, amely megkérdőjelezi, hogy 1 hónap és 11 nap múlva 200.000 angol fontot a felperesnek kölcsönadott. [13] Kifogásolta, hogy a törvényszék nem osztotta meg a 64.296.796 forint készpénzt, amely a közös bankszámláról a felperes számlájára átutalt pénznek az
  12. tételszámú ingatlan megvétele után megmaradt összege, és amelyet az I. rendű alperes a perben a saját vagyonmérlegében feltüntetett. [14] Nézete szerint a perben bizonyította, hogy a
  13. tételszámú ingatlanban a különvagyoni ráfordításai révén 64375/100000 arányban tulajdonjogot szerzett. Az
  14. és
  15. tételszámú ingatlanok megosztása pedig úgy jogszerű, ha az életközösség megszakadása időpontjában meglévő vagyonelemként részei a vagyonmérlegnek, és az
  16. tételszámú ingatlan helyébe lépett érték 100.000.000 forint, amelyből a jutója 50.000.000 forint, a
  17. tételszámú ingatlan helyébe lépett érték 280.000.000 forint, amelyből a jutója 180.250.000 forint. Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.441/2023/5/II 5 [15] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében – tartalma szerint – az elsőfokú ítélet helybenhagyását annak helyes indokai alapján kérte. [16] A fellebbezés részben alapos. [17] A jogorvoslati kérelem az elsőfokú ítélet keresetet részben elutasító rendelkezését nem támadta, ezért az elsőfokú bíróság ítélete ebben a részében a polgári perrendtartásról szóló
  18. évi III. törvény (Pp.)
  19. §
(4)bekezdése alapján jogerőre emelkedett. [18] A másodlagos fellebbezési kérelem tükrében az ítélőtábla vizsgálta, hogy a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű vagy teljes megismétlése, illetőleg kiegészítése érdekében szükséges-e az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítása [Pp. 252. §
(3)bekezdése]. Egyetértett azonban a törvényszékkel abban, hogy az I. rendű alperes vitatott bizonyítási indítványainak nem lehetett helyt adni, mert az angol cégnyilvántartás megkeresése, és a kölcsönszerződés írásszakértői vizsgálata iránti indítványát is hiányosan terjesztette elő. A
  1. számú végzésben írt felhívás ellenére sem jelölte meg, hogy a szakértői bizonyítást mely, a jogvita elbírálásánál jelentős tény bizonyítására indítványozza. Arról sem nyilatkozott, hogy az angol cégnyilvántartás (általa 71.P.24.117/2015/
  2. és
  3. sorszámon) csatolt adatai mellett mely releváns tény bizonyítására és mely szervezet megkeresését kéri. A Pp.
  4. §
(1)bekezdése alapján irat beszerzése iránt a bíróság egyébként is csak belföldi bíróságot, más hatóságot, közjegyzőt vagy egyéb szervezetet kereshet meg. Külföldi bizonyításfelvételre az Európai Unió tagországait leszámítva csak két- vagy többoldalú jogsegélyegyezmény alapján, annak keretei között van eljárásjogi lehetőség. Mindezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét – a Pp. 253. §
(3)bekezdése megfelelő alkalmazásával a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között – érdemben bírálta felül. [19] A törvényszék a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítást a felek nyilatkozatai indokolta körben lefolytatta, és a tényállást nagyobbrészt a beszerzett bizonyítékok okszerű és helyes mérlegelésével állapította meg. A másodfokú bíróság azonban – a későbbiekben kifejtettek alapján – mellőzi az elsőfokú ítélet tényállásából (indokolás [47] és [52] bekezdése) azon megállapításokat, hogy a hitelezővel kötött kölcsönszerződésből eredő tartozás a házasfelek közös tartozása volt, és az I. rendű alperes a felperes felé az abból rá eső 28.987.000 forintot köteles megfizetni. [20] Az I. rendű alperes a fellebbezésében tévesen sérelmezte az 5. és a 6. tételszámú vagyontárgyak ismételt, felesleges tulajdonba adását. A két vagyonelem az életközösség megszűnése óta az I. rendű alperes birtokában van, de azok a Csjt. 27. §
(1)bekezdése alapján a volt házastársak osztatlan közös vagyonába tartoznak mindaddig, amíg e vagyonelemekre Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.441/2023/5/II 6 nézve a közös vagyont szerződéssel meg nem osztják [Csjt. 27. §
(3)bekezdése], vagy ennek hiányában arról a bíróság ítélettel nem rendelkezik [Csjt. 31. §
(2)-
(3)bekezdése]. A bíróság azzal osztja meg a házastársi közös vagyont, hogy az egyes vagyontárgyakat az egyik vagy a másik házastárs kizárólagos tulajdonába adja. Az elsőfokú bíróság pedig az ítéletében ennek megfelelően rendelkezett. [21] A házastársi közös vagyon megosztása iránti keresettel szemben az alapeljárásban előterjesztett ellenkérelmében az I. rendű alperes nem csak a kereset elutasítását kérte, hanem felállította a szerinte helyes vagyonmérleget, előadta a megosztandó közös vagyon tárgyaira, azok értékére és birtokállapotára nézve a tényállításait, és volt ellenkérelme a házastársi közös vagyon keresettől eltérő megosztására is. [22] A peres felek az alapeljárásban a megosztandó közös vagyon tárgyaira szélesebb körben terjesztettek elő tényállításokat és ajánlottak fel bizonyítást, mint amely vagyonelemekre a kérelmeik kiterjedtek. Az ítélőtábla ezért adott utasítást arra az elsőfokú bíróságnak, hogy a megismételt eljárásban igyekezzen megteremteni a tényállítások, illetve a kereseti kérelem és az ellenkérelem összhangját (17.Pf.20.293/2022/
  1. indokolás [28] és [31]). A megismételt eljárásban a törvényszék felhívását követően a felperes a keresetét megváltoztatta. Az I. rendű alperes erre ellenkérelmet terjesztett elő (
  2. sorszámon), amely kizárólag a kereset elutasítására irányult, de az I. rendű alperes egyúttal a védekezése alapjául szolgáló tényeket és a szerinte helyes vagyonmérleget is előadta (abban az
  3. és
  4. tételszámú ingatlant, valamint a 64.296.796 forint készpénzt is szerepeltette). Az elsőfokú bíróság ezért a
  5. számú végzéssel határidő tűzésével, a jogkövetkezményekre figyelmeztetve felhívta az I. rendű alperest, hogy nyilatkozzon: az előadott tényekre tekintettel az ellenkérelme mire irányul, a házastársi közös vagyon keresettől eltérő megosztását kéri-e, és ha igen, milyen tartalommal. A felhívásra az alperes a
  6. számú beadványában a vagyonközösség megszüntetését maga is kérte, a vagyonmegosztást a volt valós vagyoni helyzetnek és a hatályos jogszabályoknak megfelelően nem ellenezte. A közös vagyonnak a keresettől eltérő megosztása iránti határozott kérelmet azonban nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság pedig az eljárási szabályoknak megfelelően járt el, amikor az I. rendű alperes további előterjesztésének a bevárása nélkül határozott [Pp.
  7. §
(6)bekezdése]. [23] A törvényszéknek a döntését a kereseti kérelem, illetőleg az ellenkérelem korlátai között kellett meghoznia [Pp.
  1. §]. Az I. rendű alperes ellenkérelme kizárólag a kereset elutasítására irányult, a közös vagyon keresettől eltérő megosztására nem volt kérelme, ezért ilyen eltérő döntést az elsőfokú bíróság nem hozhatott. Az elsőfokú eljárásban a Pp.
  2. §
(2)bekezdése szerinti felhívás ellenére elő nem terjesztett ellenkérelemmel érvényesíthető igények pedig a másodfokú eljárásban sem teljesíthetőek. Ezért az I. rendű alperesnek a 64.296.796 forint készpénz, valamint az
  1. és
  2. tételszámú ingatlanok megosztása iránti fellebbezési kérelmei nem bizonyulhattak alaposnak. [24] Az elsőfokú ítélet indokolásától eltérően az „angol kölcsönből” eredő megtérítési igény elbírálásánál, a házastársak egymás közötti, ún. belső jogviszonyában a Csjt.
  3. §
(2)bekezdése szerinti vélelemnek és a vélelem megdöntésének nem volt jogi jelentősége. Ennek a forgalom biztonságát, a hitelezők érdekeinek a védelmét szolgáló rendelkezésnek ugyanis a hitelező és a házastársak közötti, ún. külső jogviszonyban van relevanciája, ha a hitelező az ügyletkötésben részt nem vett házastárssal szemben is fellép, és érvényesíti az igényét. Ha a házastárs a másik házastárs által kötött ügylethez nem járult hozzá, a hozzájárulása nem vélelmezhető, vagy a vélelem megdőlt, akkor a tartozásért a Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.441/2023/5/II 7 hitelező felé kizárólag az ügyletkötő házastárs felel mind a különvagyonával, mind a közös vagyonból reá eső résszel [Csjt. 30. §
(4)bekezdése]. [25] A házastársak által közösen vagy valamelyik házastárs által egyedül kötött szerződésen alapuló kötelezettségvállalás nem a szerződés közös vagy külön ügylet jellegétől, hanem – a Csjt. 27. §
(1)bekezdésére és 28. §
(1)bekezdésére figyelemmel – attól függően minősül közös vagy különadósságnak, hogy az ügylet tárgyát képező szolgáltatás közös vagy különvagyoni jellegű. Az egyik házastárs által egyedüli adósként felvett kölcsön akkor közös adósság, ha azt a vagyonközösséghez tartozó vagyontárgy megszerzéséhez vagy fenntartásához, illetve egyébként közös célokra használták fel. [26] A megtérítési igényt érvényesítő felperesnek az „angol kölcsönről” a keresetlevélben az volt a tényállítása, hogy „
  1. szeptember
  2. napján kölcsönszerződést kötöttünk…, amelyet
  3. november
  4. napján módosítottunk. A szerződésben adósként csak én lettem feltüntetve…” (keresetlevél
  5. oldala). Ebből az következik, hogy volt okiratba foglalt kölcsönszerződés, amelyet a felperes írt alá, tehát ő volt a kölcsönszerződés alanya. További tényállításokat a felperes a keresetlevélben nem tett. Nem adta elő a szerződés tartalmát: a kölcsön összegét, a kikötött visszafizetési határidőt, és azt sem, hogy a hitelező a rendelkezésére bocsátotta-e a szerződés tárgyát, és ha igen mikor, milyen összegekben és pénznemben. A személyes meghallgatása során a tényállításait azzal egészítette ki, hogy a kölcsönt több részletben, évi 2-3% kamatra vették fel, az I. rendű alperessel Bécsbe mentek, és a pénzt készpénzben, euróban vagy angol fontban kapták meg, amelyet az I. rendű alperes váltott be forintra, és azt a napi életvitelükre fordították (71.P.24.117/2015/
  6. számú jegyzőkönyv
  7. oldal). [27] Az I. rendű alperes a hitelezővel létrejött bármilyen jogviszony létét, a kölcsönszerződés megkötését, a kölcsön összegének átvételét is vitatta és azzal védekezett, ha a felperes ilyen szerződést teljesített, az kizárólag az ő tartozása volt. A felperesnek állt ezért érdekében a kölcsönszerződés létrejöttének, tartalmának, a kölcsön rendelkezésre bocsátásának és annak a tényállításának a bizonyítása [Pp.
  8. §
(1)bekezdése], hogy a kölcsönösszeg a közös vagyonba befolyt és azt a házastársak az életközösség alatt felélték. Erről az elsőfokú bíróság a 71.P.24.117/2015/46. számú végzésében tájékoztatta [Pp. 3. §
(3)bekezdése]. [28] A felperes a
  1. szeptember 4-én kelt kölcsönszerződést nem csatolta. A tényállításai bizonyítására egy Londonban,
  2. november 21-én kelt, egy kölcsönszerződés módosításáról szóló okiratot csatolt (71.P.24.117/2015/
  3. sorszámon), amely szerint az eredeti szerződés 13.500 angol font összegű kölcsön nyújtásáról és 136.500 angol font összegű hitelkeret évi 2% kamat melletti
  4. december 31-ig történt rendelkezésre tartásáról, és a hitelkeret terhére igénybe vett kölcsön
  5. december 31-i visszafizetéséről szóló megállapodást tartalmazott. Csatolt továbbá (a keresetlevélhez és 71.P.24.117/2015/
  6. sorszámon) egy
  7. március 19-én kibocsátott fizetési meghagyást, és a hitelezővel
  8. augusztus 29-én aláírt, a követelés megszűnéséről szóló megállapodást, illetve (a keresetlevélhez) két,
  9. február 1-jén és
  10. szeptember 16-án kelt ügyvédi felszólítást. Ezek az okiratok azonban a megkötött kölcsönszerződés tartalmát, a kölcsön összegét és a felperes rendelkezésére bocsátását nem igazolják, ezekre nézve adatokat nem tartalmaznak. A felperes ezeken felül (a keresetlevélhez) egy angol nyelvű, a hitelezőtől származó,
  11. augusztus 2-i keltezésű iratot csatolt fordítás nélkül, bár az eljárás nyelve a magyar [Pp.
  12. §
(1)bekezdése]. [29] A felperes indítványára kihallgatott tanú1 (71.P.24.117/2015/
  1. számú jegyzőkönyv 2.-
  2. oldal) arról tett tanúvallomást, hogy a felperest 2012-ben képviselte a hitelezővel szemben egy olyan szerződés módosítása során, amelyet 2009-ben kötöttek és 2012-ben járhatott le; eljárása során ellenőrizte a felmutatott szerződést, és az eredeti Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.441/2023/5/II 8 példányon az I. rendű alperes volt a kölcsön felvevője. A tanúvallomás – az elsőfokú ítéletben írtakkal szemben – nem támasztotta alá a felperesi tényállításokat, mert a kölcsön adósa és a szerződés lejárata tekintetében is a felperes állításától eltérő tényeket igazolt, a kölcsönszerződés pontos tartalmáról pedig a tanúnak nem volt tudomása. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ezért azt sem volt megállapítható, hogy a
  3. évi szerződésmódosítás mely kölcsönszerződést módosította. [30] A felperesi előadások és a bizonyítékok egybevetése [Pp.
  4. §
(1)bekezdése] alapján mindezért nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani a felperes által állított kölcsönszerződés létrejöttét és annak tartalmát. Ha létre is jött volna a nem ismert tartalmú kölcsönszerződés, akkor is a felperesnek kellett bizonyítania azon tényállítása valóságát, hogy a kölcsön a közös vagyonba befolyt, és azt a felek a közös életvitel során felélték. Ezt az állítását azonban nem bizonyította, erre bizonyítást sem ajánlott fel. Mindezért, ha volt is kölcsönszerződés, azt nem lehet való tényként megállapítani, hogy a kölcsönösszeget a felperes felvette és az a közös vagyonba befolyt. Ebből következően az nem közös adósság, hanem a felperes különadóssága volt. Ebből pedig az is következik, hogy e kölcsön visszafizetése alapján a felperes nem támaszthat megtérítési igényt a közös vagyonnal szemben. A törvényszék ezzel ellentétes megállapításait ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítélet tényállásából (indokolás [47] és [52] bekezdése) mellőzte, és az I. rendű alperes marasztalását (az elsőfokú ítélet [52] és [145] bekezdésében írtakra tekintettel) a 3.000.000 forint értékkiegyenlítés megfizetésére leszállította. [31] A kereset így az 55.473.950 forint pertárgy értékből 3.000.000 forint erejéig vezetett eredményre, amely a felperes javára 5,4% pernyertességet eredményezett. A felperest ezért az elsőfokú ítélet [152] bekezdésében meghatározott, 2.013.212 forint ügyvédi munkadíjból, 1.500.000 forint kereseti illetékből és a korábbi hatályon kívül helyező végzésben megállapított 500.000 forint másodfokú perköltségből álló, összesen 4.013.212 forint perköltségből a pernyertessége arányában 216.713 forint illeti. Az alperes pedig a 4.066.800 forint elsőfokú perköltségéből a pernyertessége arányában (94,6%) 3.847.193 forintra jogosult. A két perköltségigény egymással szembeni elszámolásával a felperes (3.847.193–216.713=) 3.630.480 forint megtérítésére köteles [Pp. 81. §
(1)bekezdése]. [32] Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett részét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. [33] A jogorvoslati kérelem a 294.996.952 forint fellebbezésben vitatott értékből 29.598.554 forint erejéig, 10% arányban vezetett eredményre. Ezért az I. rendű alperest a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (R.) 3. §
(2)és
(5)-
(6)bekezdése alapján – a benyújtott fellebbezés elkészítésével és a tárgyaláson való megjelenéssel felmerült időráfordítást mérlegelve, általános forgalmi adóval növelten – 1.270.000 forintban megállapított ügyvédi munkadíj másodfokú pernyertességgel arányos részeként 127.000 forint, a felperest a szintén az R. 3. §
(2)és
(5)-
(6)bekezdése alapján – a fellebbezési ellenkérelem elkészítésével és a tárgyaláson való megjelenéssel felmerült időráfordítást mérlegelve – megállapított 1.000.000 forint ügyvédi munkadíj arányos részeként 900.000 forint másodfokú perköltség illeti. A két perköltség elszámolásával az I. rendű alperes (900.000–127.000=) 773.000 forint másodfokú perköltséget köteles megtéríteni [Pp. 81. §
(1)bekezdése]. Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.441/2023/5/II 9 [34] Az I. rendű alperes a korábbi fellebbezésére 2.500.000 forint fellebbezési illetéket lerótt, amelyet az ítélőtábla a hatályon kívül helyező végzésben a másodfokú perköltség meghatározásánál figyelembe vett (17.Pf.20.293/2022/5. számú végzés [36] bekezdése). Ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 51. §
(1)bekezdése alapján további illetékfizetési kötelezettség nem terhelte. A szükségtelenül ismételten lerótt fellebbezési illetéket az Itv. 80. §
(1)bekezdés i) pontja alapján az állami adóhatóságtól visszaigényelheti. település1,
  1. január
  2. Dr. Gyuris Judit s.k. a tanács elnöke Dr. Kollár Zoltán s.k. előadó bíró Dr. Kovaliczky Ágota s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.