Bf.265/2022/18 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 5. fordulat,

(2)bekezdés c) pont], ezért őt 7 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 7 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által

1. február
2. napjától
3. március
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat 964.480,- forint bűnügyi költség viselésére, míg megállapította, hogy az ezt meghaladóan felmerült 632.684,- forint bűnügyi költséget az állam viseli. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.265/2022/
5. [2] sor: 2 Az elsőfokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került az ügyészség a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása és a végrehajtási fokozat fegyházban történő megállapítása érdekében, a vádlott és védője egyezően a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. [3] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.111/2022/
6. számú átiratában az ügyészség fellebbezését akként módosította, hogy a szabadságvesztés tartamának súlyosítására vonatkozó részében fenntartotta, míg a végrehajtási fokozat fegyházban történő meghatározása érdekében előterjesztett fellebbezést visszavonta. A bejelentett fellebbezések irányára figyelemmel korlátozott felülbírálatra tett indítványt. Észrevételezte, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott védőjét a vádlottat megelőzően nyilatkoztatta jogorvoslati jogáról. Tekintve, hogy ennek az eljárási szabálysértésnek az ügy érdemére nem volt kihatása, indítványozta, hogy az ítélőtábla kizárólag az eljárási szabálysértés megállapítására szorítkozzon. A büntetés kiszabása körében véleménye szerint az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helytállóan és hiánytalanul vette számba, kifogásolta azonban, hogy nem értékelte kellő súllyal a vádlott által behozott kábítószer mennyiségét, továbbá kifejtette azt az álláspontját, mely szerint kisebb súllyal értékelendő a beismerő vallomás és a megbánó magatartás, tekintve, hogy a vádlott az általa megvalósított bűncselekmény körülményeit pontosan nem tárta fel. Összességében indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamának súlyosítását, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. [4] A vádlott védője írásban indokolt fellebbezésében az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést eltúlzottan súlyosnak tartotta, kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az enyhítő körülmények körében nem értékelte a vádlott idős korát és nem értékelte kellő nyomatékkal az előkészítő ülésen tett beismerő vallomást. Ezen túlmenően enyhítő körülményként indítványozta még értékelni a rendezett családi körülményeket, valamint azt, hogy a vádlott letartóztatása előtt beteg testvérét ápolta. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság súlyosító körülményként értékelte a lefoglalt kábítószer tiszta hatóanyag tartalmát, mert véleménye szerint egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az alsó határhoz közeli tiszta hatóanyag tartalom enyhítő körülményként értékelhető. Összességében a vádlott idős korára és igen rossz egészségi állapotára tekintettel kérte lényegesen enyhébb, börtönben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását. [5] A másodfokú bíróság a bejelentett fellebbezéseket nem ítélte alaposnak. [6] Jelen ügyben a fellebbezések bejelentésére a vádlott terhére, illetve javára, a kiszabott büntetés súlyosítása, illetve enyhítése érdekében került sor [Be.
7. §

(3)bekezdés a) pont]. A Be. 590. §

(3)bekezdése szerint, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül. [7] A Be. 590. §

(5)bekezdése alapján a másodfokú bíróság a Be. 590. §

(3)és

(4)bekezdésében meghatározott esetben az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja a) az elsőfokú bírósági eljárást és ennek során vizsgálja azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése esetén a Be. 607. §

(1)bekezdés, 608. §

(1)bekezdés, illetve 609. §

(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni,

1. b)a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni,
2. c)a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést, továbbá Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.265/2022/18. 3
3. d)a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést. [8] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. [9] A Be. 606. §

(3)bekezdése szerint, amennyiben az elsőfokú bíróság ítélete a vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadásán alapult, a másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletnek a bűnösség megállapítására, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítésre vonatkozó rendelkezéseit akkor változtathatja meg, ha terhelt felmentésének, az eljárás megszüntetésének, vagy a bűncselekmény minősítése megváltoztatásának van helye. [10] Az ítélőtábla e jogszabályi keretek között elvégzett, korlátozott felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor az ítélet kihirdetését követően a vádlott védőjét a vádlottat megelőzően nyilatkoztatta jogorvoslati nyilatkozat tekintetében. A Be. 551. §

(2)és

(3)bekezdése alapján a nyilatkozatok sorrendje a következő: [11] az ügyész, a magánfél, a vagyoni érdekelt, a vádlott, majd a védő teszi meg a jogorvoslati nyilatkozatot. [12] Ennek az eljárási szabálysértésnek azonban az ügy érdemére nem volt kihatása, ezért az ítélőtábla csupán ezen eljárási szabálysértés megállapítására szorítkozott. [13] Ezen túlmenően az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az előkészítő ülést a perrendi szabályokat megtartva a Be. LXXVI. Fejezetében részletezett eljárási szabályoknak megfelelően folytatta le, az ítélet írásba foglalásakor a jogi indokolás terjedelmét illetően a Be. 562. §

(2)bekezdése és az 564. §

(4)bekezdése szerint járt el. [14] Az elsőfokú bíróság a tényállást [Be.561. §

(3)bekezdés c) pont] a vádirati tényállásnak megfelelően állapította meg és abból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a terhére rótt bűncselekmény minősítése is törvényes. [15] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket túlnyomórészt helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság csupán annyiban helyesbítette, hogy az ítélet indokolás [16] bekezdésében részletezetteket az enyhítő körülmények körébe emeli,(56.Bk. vélemény 12.pontja alapján) hiszen a büntetés kiszabása során irányadó körülményekre tekintettel került sor arra, hogy a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozatban rendelte végrehajtani a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést. [16] Ugyanakkor mellőzte a súlyosító körülmények köréből azt, hogy a behozott kábítószer tiszta hatóanyag tartalma a minősítéshez szükséges mennyiség alsó határát többszörösen meghaladja, annak több mint négyszerese, tekintve, hogy a különösen jelentős mennyiségnek nincs felső határa, és nincs következetes bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy mi az az alsó határt meghaladó mennyiség, amely súlyosító körülményként értékelendő. [17] Nem osztotta a másodfokú bíróság a védő azon álláspontját, ami szerint a vádlott idős korát enyhítő körülményként indokolt értékelni. Az

1. Bk. vélemény
2. pontjában írtak alapján az idős kor enyhítő körülmény, de általában a nyugdíjkorhatárt meghaladó életkort lehet így értékelni. A vádlott pedig 1966-os születésű, azaz a nyugdíjkorhatárt még nem érte el. [18] Az így helyesbített bűnösségi körülményekre is tekintettel a másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság arányos büntetést szabott ki a vádlottal szemben, az igazodott az általa elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyához, és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességhez, valamint a felsorolt enyhítő és súlyosító körülményekhez. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.265/2022/
3. 4 Ezért az ítélőtábla sem a kiszabott büntetés súlyosítását, sem annak enyhítését nem tartotta indokoltnak. [19] Helyesen hivatkozott arra a törvényszék, hogy a középmértéktől a vádlott javára jelentősen eltérve állapította meg a szabadságvesztés tartamát, elmulasztotta azonban rögzíteni, hogy az ügyész az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetésének beismerése esetére hét év hat hónap fegyházbüntetés és hét év Magyarország területéről történő kiutasítás kiszabását indítványozta. Ennek azért van jelentősége, mert a Be.
4. §

(2)bekezdésében írt rendelkezésre tekintettel a bíróság kötve van az ügyészség indítványához. Ha a bíróság a bűnösséget elismerő nyilatkozatot az előkészítő ülésen fogadta el, nem szabhat ki hátrányosabb büntetést, illetve nem alkalmazhat hátrányosabb intézkedést, mint amelyet a vádirat, illetve a Be. 502. §

(1)bekezdése alapján előterjesztett indítvány tartalmaz. [20] A fentiekre tekintettel jelen ügyben a büntetés kiszabásakor a bíróság számára nem a Btk. 80. §

(2)bekezdése szerinti, az adott bűncselekményre meghatározott büntetési tétel középmértéke az irányadó, hanem az ügyész által indítványozott büntetés tartamára kell figyelemmel lennie. [21] Az elsőfokú bíróság az ügyész által indítványozott büntetéstől eltért a vádlott javára, de nem lényegesen, mert az indítványozottnál csak hat hónappal rövidebb tartamú büntetést szabott ki. A Be. 565. §

(2)bekezdésében és a Be. 606. §

(4)bekezdésében írt törvényi korlátokra figyelemmel a büntetés lényeges súlyosítására törvényi lehetőség nincsen, de súlyosabb büntetés kiszabását a bűnösségi körülmények sem indokolják. [22] A másodfokú bíróság a kiszabott szabadságvesztés enyhítésére irányuló fellebbezést is alaptalannak ítélte, mert a fentebb kifejtettek szerint a büntetést arányosnak tartotta, így annak lényeges enyhítése szóba sem kerülhet. [23] A kiutasítás tartamát a törvényszék a bűncselekmény tárgyi súlyára és a vádlott személyi körülményeire figyelemmel arányosan állapította meg és a törvénynek megfelelően rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról is. [24] A fent kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a kiszabott büntetés enyhítése, illetve súlyosítása érdekében bejelentett fellebbezéseket alaptalannak ítélte, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [25] A másodfokú bíróság a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú határozat meghozataláig letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. [26] A fellebbezési eljárás során felmerült bűnügyi költség, amely kizárólag fordítási díjakból merült fel, a Be. 576. §

(1)bekezdés b) pontja alapján az állam terhén marad, melyről a másodfokú bíróság a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett. [27] Az ítélet ellen a Be. 615. §

(1)bekezdése alapján fellebbezésnek helye nincs. Szeged,

1. szeptember
2. Dr. Benedek Tibor a tanács elnöke Dr. Katona Dorottya előadó bíró Sefta Márta dr. bíró Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.265/2022/
3. 5 A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.265/2022/
4. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 9.B.1/2022/
5. számú ítélete a mai napon jogerős. Szeged,
6. szeptember
7. Dr. Benedek Tibor a tanács elnöke