← Magyarország

Pf.20252/2025/8 – Szegedi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A kiadó részére megküldött helyreigazítási kérelem nem helyettesítheti a sajtószerv címére küldött helyreigazítási kérelmet. Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.II.20.252/2025/

  1. A felperes: (felperes neve) (lakcím.) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Melléthei-Barna Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Keresztes Gergő Márk ügyvéd, iroda
  2. címe) Az alperes: (alperesi napilap neve) Szerkesztősége (szerkesztőség címe.) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Kovács Loránd Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kovács Loránd ügyvéd, iroda
  3. címe) A per tárgya: Sajtó-helyreigazítás Az elsőfokú bíróság neve és megfellebbezett határozatának a száma: Szolnoki Törvényszék 6.P.20.265/2025/
  4. A fellebbező fél és a fellebbezés sorszáma: Az alperes, 6.P.20.265/2025/
  5. ÍTÉLET Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.252/2025/8 2 Az ítélőtábla a felperes meg nem engedett ellenkérelem-változtatását elutasítja. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Mellőzi az alperes elsőfokú perköltség, valamint le nem rótt elsőfokú eljárás illeték megfizetésére kötelezését. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 996 600 (kilencszázkilencvenhatezer-hatszáz) forint első- és másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy a jelen ítélet meghozatalától számított 60 napon belül fizessen meg 36 000 (harminchatezer) elsőfokú, valamint 48 000 (negyvennyolcezer) fellebbezési eljárási illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A tényállás [1] Az alperes az (alperesi napilap neve) Szerkesztősége, melynek a lap nyomtatott változatában feltüntetett impresszumában lévő címe (szerkesztőség címe), míg kiadója a (X) Zrt., amelynek székhelye – szintén az impresszumban feltüntetett módon – (kiadó székhelye) szám. [2] Az alperes az (alperesi napilap neve) című napilapban
  6. február
  7. napján „Tisztogatás a /párt neve/ vezetésében?” megjelent írásában a felperesről azt tette közzé, hogy annak idején „(politikus
  8. neve) főtanácsadója volt és ő tartotta a kapcsolatot a (politikus
  9. neve) kormánnyal is. Aztán korrupciós ügyek miatt kellett felelnie 2010 után, végül felmentették.” [3] A felperes képviselője útján a
  10. március 5-én kelt és 6-án ajánlott küldeményként postára adott ajánlott, tértivevényes postai küldeményként helyreigazítási kérelmet adott fel. A helyreigazítási kérelme megszólításában az (alperesi napilap neve) Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.252/2025/8 3 Szerkesztőségét és (főszerkesztő neve) főszerkesztőt tüntette fel, ugyanakkor a tértivevényen kézbesítési címként a (kiadó székhelye) szám alatti címet jelölte meg, amely a kiadó (X) Zrt. székhelye. A postai tértivevény tanúsága szerint a megküldött helyreigazítási kérelmet
  11. március 12-én az alperes kiadójának a székhely címén, a kiadó egy arra jogosult személye meghatalmazottként átvette. [4] A felperes helyreigazítás iránti kérelme arra irányult, hogy a sérelmezett cikkben megjelent írás kapcsán tegyék közzé; az alperes valótlanul állította és híresztelte, hogy a felperes egykor (politikus
  12. neve) főtanácsadója volt és a (politikus
  13. neve) kormánnyal is ő tartotta a kapcsolatot. Valótlanul állította és híresztelte továbbá, hogy a felperesnek korrupciós ügyek miatt kellett felelnie. [5] Az alperes a jogszabály által meghatározott határidőn belül nem tett közzé helyreigazító közleményt, a felek között kommunikációra nem került sor. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [6] A felperes
  14. április
  15. napján előterjesztett keresetlevelében sajtóhelyreigazítás iránti keresetet terjesztett elő, amelyben kérte az alperes kötelezését a helyreigazító közlemény közzétételére az alábbiak szerint: [7] „Az (alperesi napilap neve)ban a
  16. február
  17. napján „Tisztogatás a /párt neve/-vezetésben?” címmel megjelent írásban valótlanul állítottuk és híreszteltük, hogy (felperes neve) egykor (politikus
  18. neve) főtanácsadója volt, és a (politikus
  19. neve) kormánnyal is ő tartotta a kapcsolatot. Valótlanul állítottuk és híreszteltük továbbá, hogy (felperes neve)nek korrupciós ügyek miatt kellett felelnie.” [8] Kérte az alperes kötelezését, hogy a helyreigazító közleményt a kifogásolt cikkel azonos betűmérettel, félkövér betűtípussal az (alperesi napilap neve) című napilap
  20. oldalán jelentesse meg 5 napon belül, kommentár nélkül „(felperes neve)vel kapcsolatos valótlan híresztelés miatt helyreigazító közlemény” felvezetéssel. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze a sajtótermékért szerkesztői felelősséget viselő jogi személyt, az alperes kiadóját, azaz a (X) Zrt.-t az ügyvédi munkadíjból és készkiadásból álló perköltség megfizetésére a 17/
  21. (XII.9.) IM rendelet (továbbiakban: IM rendelet) alapján. [9] A felperes kereseti kérelme jogcímeként a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
  22. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.)
  23. §-át, és a 12.§

(1)és
(2)bekezdését jelölte meg. Hivatkozott arra, hogy az előzetes helyreigazítással kapcsolatos eljárást lefolytatta, az alperes azonban a helyreigazítási kötelezettségének nem tett eleget, erre figyelemmel a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 495. §
(1)és
(2)bekezdése, továbbá a Pp. 496. §
(1)és
(2)bekezdése alapján a sajtóhelyreigazítási per kezdeményezésére irányuló kereset benyújtására jogosult volt. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.252/2025/8 4 [10] A felperes utalt arra, hogy a sérelmezett cikk őt nevesíti, személyét egyértelműen beazonosíthatóvá teszi, ezért a PK.
  1. számú állásfoglalás alapján a sajtóhelyreigazítási per felperese lehet. Hivatkozott a PK.
  2. sz. állásfoglalás II. pontjában foglaltakra is, tekintve, hogy ő a jogszabályi rendelkezések figyelembevételével járt el, amikor az alperesi szerkesztőséghez címzett kérelmével megtartotta a Pp.495.§
(1)bekezdésében meghatározott előzetes eljárási rendet. [11] Érdemben előadta, az alperes perbeli közleménye olyan kijelentést fogalmazott meg, amely arra utalt, hogy a felperes, mint a /párt neve/ Párt vezetésében tevékenykedő személy korábban (politikus
  1. neve) főtanácsadója volt, illetve a baloldali liberális kormánnyal kapcsolatot tartott. Utalt továbbá az írás arra is, hogy korrupciós ügyek miatt kellett felelnie. A felperes állította, egyik sérelmezett kijelentés sem felel meg a valóságnak. (politikus
  2. neve) (időszak jelölése). között volt Budapest főpolgármestere, mely időszakban a felperes még 2-22 éves volt, amely önmagában kizárja azt, hogy az akkori főpolgármester főtanácsadója lett volna. [12] (politikus
  3. neve) (időszak megjelölése) között volt a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Ebben az időszakban a felperes 16-21 éves volt és a (Y) Egyetemen tanult, semmilyen politikai tevékenységet nem végzett, önkormányzatnál nem dolgozott, önkormányzat és kormány között kapcsolatot nem tartott. Ugyancsak valótlanul állította a sérelmezett cikk, hogy a felperesnek korrupciós ügyei voltak, illetve azt is, hogy emiatt felelnie kellett volna. A valóság ezzel szemben az, hogy a felperessel szemben soha semmilyen ügyben, így korrupciós ügyben sem indult büntető eljárás, felelősségét nem állapította meg soha, semmilyen bíróság. Felperes álláspontja szerint a vele hozzátartozói viszonyban álló (személy neve) volt az, akivel az alperes összetévesztette felperest. E hibát észlelve a (X) Zrt. kiadásában megjelenő más vármegyei hírportálok módosították e tárgyú írásaikat, elismerve a tévedésüket anélkül, hogy a felperesnek külön sajtó-helyreigazítási pert kellett volna indítania velük szemben. A felperes hangsúlyozta, az általa kifogásolt alperesi kijelentések nem vélemények, hanem hamis tényállításnak minősülnek, így az állandó bírói gyakorlat szerint helyreigazításnak van helye. A felperes által kifogásolt tényállítások valóságtartalmát az alperes köteles bizonyítani. [13] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Perköltség igényét a 17/
  4. IM rendelet 2.§
(1)bekezdés a) pontja alapján áfával növelten kérte megállapítani azzal, hogy a kereset feldolgozására és az ellenkérelem elkészítésére fordított ügyvédi munkaórát összesen 8 órában jelölte meg. Csatolta továbbá az alperessel kötött megbízási szerződést, amely munkaóránként 65 000 forint + áfa ügyvédi munkadíjat rögzít a jogi képviselő részére. [14] Az alperes ellenkérelmében egyrészt hivatkozott arra, hogy a felperes a Pp. 495.§
(1)bekezdése szerint a pert megelőzően a sajtó-helyreigazítási kérelmet 30 napon belül nála nem terjesztette elő. A felperes keresetleveléhez csatolta a helyreigazítási kérelmet és annak feladóvevényét, amelyből megállapítható, hogy a felperes a helyreigazítás iránti kérelmét nem az alpereshez, hanem az alperesi sajtószerv kiadójának székhelyére küldte. A felperes csatolta a keresetleveléhez az impresszumot is, amelyben egyértelműen el van különítve egymástól a szerkesztőség és a kiadó címe. Miután a felperes helyreigazítási kérelme a sérelmezett cikk megjelenésétől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül nem érkezett meg az alperes címére, így elenyészett az a joga, hogy igényét sajtóperben Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.252/2025/8 5 érvényesíthesse, emiatt alperes kérte a kereset elutasítását. E védekezése alátámasztásaként hivatkozott a Kúria Pfv.IV.20.780/2023/
  1. számú és Pfv.20.349/2021/3.számú precedens határozataiban foglaltakra, amelyek kapcsán hangsúlyozta, a kiadónak küldött előzetes helyreigazítási kérelem nem pótolja a sajtószerv pert megelőző kötelező felhívását. Amennyiben a felperes nem a megfelelő címre küldi a helyreigazító közleményt, nem tekinthető úgy, hogy a jogosult határidőben kért helyreigazítást, mivel a téves címzés miatt a sajtószerv nem értesülhetett az igényről. Ugyancsak hivatkozott a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.736/2009/
  2. számú jogerős ítéletében foglaltakra, amely szerint a kereset elutasítását eredményezi, ha a pert megelőző helyreigazítási kérelmet még a sajtótermék kiadójánál, de a keresetet már a jogszabályi rendelkezés szerint a szerkesztőség ellen terjesztik elő. [15] A kereseti kérelem érdemét illetően azzal védekezett, hogy a kifogásolt közlések aktuális közéleti vitához kapcsolódnak, az alperes által közölt cikk az Alaptörvény IX. cikk
(2)bekezdéséből fakadóan egy társadalmi vitához járul hozzá. [16] Utalt arra is, hogy az Smtv. 10.§-a szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, országos és európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A média rendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás az ilyen ügyekről és eseményekről. [17] Hivatkozott az Alkotmánybíróság 34/
  1. (XII.11.) AB határozatában foglalt indokolásra, mely szerint a sajtónak elsőrendű alkotmányos feladata a közérdekű információ, köztük a közéleti szereplők megnyilatkozásainak terjesztése. Így különösen fontos, hogy a sajtó a közvita számára releváns körülményekről minél szabadabban számolhasson be. A 3217/
  2. (VI.19.) AB határozatban foglaltakat is kérte figyelembe venni, rámutatva arra, hogy a politikai viták keretében elhangzott állítások fő szabály szerint még akkor is véleménynyilvánításként értelmezendőek, ha és amennyiben formálisan a bizonyíthatósági teszt alkalmazásával tényállításnak értékelhetőek. A PK.
  3. számú állásfoglalás II. pontja alapján a sajtó-helyreigazítás iránti igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemények egymással összetartozó részét összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. Alperes végül hivatkozott az Alkotmánybíróság 31.07/
  4. (IV.9.) AB határozatban foglalt indokokra, mely szerint a politikai vitákban a tényállításokra vonatkozó, a jogszerűtlenség megállapíthatósága tekintetében megengedő teszt alkalmazására csak szűk körben van lehetőség, vagyis a tényállítás alkotmányjogi fogalmát megszorítóan kell értelmezni. [18] Az elsőfokú bíróság ítéletében a rendelkező részben foglalt szövegű helyreigazító közlemény közzétételére kötelezte az alperest az (alperesi napilap neve)ban
  5. február
  6. napján „Tisztogatás a /párt neve/-vezetésében?” címmel megjelent írásban foglaltakkal kapcsolatban. Rendelkezett továbbá a feljegyzett illeték viseléséről, illetve kötelezte az alperest 1 939 104 forint elsőfokú perköltség felperes részére történő megfizetésére. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.252/2025/8 6 [19] Határozatának indoklásában megállapította, hogy a Pp.
  7. §
(1)bekezdése szerinti előzetes eljárás megtörténtét kellett vizsgálni az ügyben elsődlegesen. E körben rögzítette, az alperes kiadója, a (X) Zrt., melynek székhelye az alperes
  1. február 5-i lapszámának impresszumában is feltüntetésre került, a szerkesztőség helyi címe mellett. Tényként rögzítette, a felperes bizonyítottan a kiadó székhelyére küldte meg a helyreigazítási kérelmét az alperes szerkesztőségének címezve. A kézbesítési igazolással az is bizonyított, hogy azt a kiadó megbízottja átvette. Ebből következően egyetértett a felperes okfejtésével abban, hogy mivel a kiadó meghatalmazottja átvette a küldeményt, úgy az kézbesítettnek minősül, és arról a kiadónak tájékoztatnia kellett volna az alperest, hogy lehetővé tegye 5 napon belül a helyreigazító közlemény közzétételét. Mivel a kiadó is szerkesztői felelősséggel bír, továbbá az alperes által nem cáfoltan az alperesi szerkesztőség esetében is a cikkek központi szerkesztéssel jönnek létre, így a kiadó is felelős azért, hogy nem teljesült a felperes helyreigazítás iránti kérelme, azt nem közölték. A kézbesítés hiánya tekintetében ezért nem foghatnak helyt az alperes érvei. [20] Az alperes ellenkérelmében hivatkozott eseti döntésekkel kapcsolatosan kiemelte, a perbeli esetben nem küldték vissza a felperes helyreigazítási kérelmét, tehát azt megkapták, annak tartalmát megismerték és ezt követően intézkednie kellett volna az alperesnek a helyreigazításról. Az ügy érdekében is alaposnak találta a keresetet, mivel az alperes valótlanul állította a felperes főtanácsadói minőségét (politikus
  2. neve) mellett, valamint az az állítás is valótlan, hogy a (politikus
  3. neve) kormánnyal is ő tartotta a kapcsolatot. A felperesről állított valótlan tények alkalmasak továbbá politikai „karaktergyilkosságra”, mivel a felperest kedvezőtlen színben tüntették fel. [21] Az alperes által hivatkozott alkotmánybírósági döntéssel kapcsolatosan rámutatott, a sajtónak valóban alkotmányos feladata a közérdekű információk közvetítése, a közéleti szereplők megnyilatkoztatásának, álláspontjainak terjesztése, azonban ez nem történhet olyan formában, hogy személyiségi jogot sértő valótlan tényeket közöljenek. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [22] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést a Pp.
  4. §
(2)bekezdése alapján, melyre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. §
(3)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pontjaiban jelölte meg. [23] Jogorvoslati kérelmében mindenekelőtt kiemelte, a bíróság tévesen jogerősítette az elsőfokú ítéletet, mivel a fellebbezési határidő utolsó napja július 5-re esett, amely munkaszüneti nap volt, ezért a határidő az azt követő munkanapon, július 7-én járt le, ezen a napon pedig a fellebbezés benyújtásra került. Az ügy érdemét illetően kifejtette, az elsőfokú bíróság a Pp. 495. §
(1)bekezdésének megsértésével találta megalapozottnak a felperes keresetét. A Pp.
  1. és
  2. §-ainak egybevetéséből okszerűen az következik, hogy a perben alperesként álló személytől kell helyreigazítást kérni a felperesnek. A sajtóhelyreigazításra pedig a sajtó szerv kötelezett, melynek fogalmát a Pp.
  3. §
(1)bekezdésének és az Smtv. 12. §
(2)bekezdésének összevetésével kell megállapítani. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.252/2025/8 7 Kiemelte, a sajtótermék kiadója nem azonos a sajtótermék szerkesztőségével. A felperes akkor járt volna el a Pp. szabályai szerint, hogyha az (alperesi napilap neve) szerkesztőségének címzett sajtóhelyreigazítási kérelmet a (szerkesztőség címe) szám alatti címre küldi, amely egyébként a felperes által becsatolt sajtóterméken is szerepel, melytől elkülönítve került feltüntetésre a kiadó budapesti székhelye. Hivatkozott a Pp.
  1. §-ához fűzött kommentárra, mely szerint a 30 napos határidő elég kell, hogy legyen arra a felperesnek, hogy a szerkesztőség pontos nevét és címét kiderítse és a sajtó-helyreigazítási kérelmet közvetlenül a szerkesztőségnek küldje meg. Ez azonban a fenti okokból következően nem is okozhatott nehézséget. [24] Eseti döntésekre utalva rámutatott, a sajtószerv kiadója nem minősül a sajtóhelyreigazítási perben sajtószervnek, az ő címére megküldött helyreigazítási kérelem nem tekinthető szabályszerűnek. A perbeli esetben a papír alapú impresszum világosan és egyértelműen rögzíti az alperes levélcímét, minden kétséget kizáróan elhatárolja a kiadó levélcímétől. [25] Hangsúlyozta továbbá, a bíróság méltányos eljárása nyilvánvalóan nem terjedhet annak elfogadásáig, hogy a felperes meg se kísérelje annak valószínűsítését, hogy az előzetes kérelem nyilvánvalóan helytelen címzése ellenére kérelme eljutott a kifogásolt közlést hordozó sajtótermék szerkesztőségéhez. [26] Kifejtette továbbá, hivatkozott arra a felperes, hogy az alperes részére megküldött helyreigazítási kérelmet a kiadó címén meghatalmazott vette át, amelyből az a következtetés vonható le, hogy e személy megfelelő alakiságú meghatalmazással rendelkezett az alperestől a küldeményeinek átvételére. Az elsőfokú bíróság azonban e körben a felperesre kedvezően állást foglalni csak akkor tudott volna, amennyiben a hivatkozott meghatalmazást a felperes bizonyítékként csatolja, ami nem történt meg. Ezen okirati bizonyíték áttanulmányozása nélkül önmagában a meghatalmazotti átvétel ténye nem támasztja alá a felperes által állítottat, hiszen az történhetett akár tévedésből, vagy figyelmetlenségből is. Egyebekben megjegyezte a felperes által megjelölt postai küldeményhez kapcsolódó feladóvevényen, kézbesítési igazoláson nem a felperes neve és címe szerepelt. [27] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokaira figyelemmel. Álláspontja szerint az alperes fellebbezésében megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy az elsőfokú bíróság a Pp.
  2. §
(1)bekezdésének megsértésével találta megalapozottnak a felperes keresetét. Kiemelte az alperes, illetve a kiadó a felperes részére a helyreigazítás iránti kérelem kézhezvételét követően nem jelezte, hogy a kérelem nem a szerkesztőség postai címére került megküldésre. A Posta a helyreigazítás iránti kérelmet tartalmazó küldemény tértivevényét a felperesnek azzal kézbesítette vissza, hogy a címzett meghatalmazott útján a küldeményt átvette, azaz kézbesítési akadály nem merült fel. Az a körülmény, hogy a szerkesztőség impresszumában feltüntetett címe helyett a kiadó impresszumában ugyancsak feltüntetett székhelyére került megküldésre a helyreigazítási kérelem, nem jelenti azt, hogy az előzetes kötelező eljárás nem került lefolytatásra. Az impresszumban feltüntetett kiadó székhelyén ugyanis a helyreigazítás iránti kérelmet átvették, a tértivevényen a meghatalmazott szerepel átvevőként. Nem illetéktelen személy, hanem a szerkesztőség nevére érkező küldemények átvételére jogosult személy volt az, aki a helyreigazítás iránti kérelmet átvette. Illetéktelen személynek a Posta Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.252/2025/8 8 nem is kézbesíti az ajánlott tértivevényes levelet. E körben utalt a 335/2012. (XII.4.) Korm. rendelet 19. §-ában foglaltakra, amely részletesen szabályozza a postai küldemények átvételére szóló meghatalmazás alaki és tartalmi kellékeit. Nem vitatottan a szerkesztőség címeként a helyreigazítás iránti kérelemben feltüntetett címen az alperes kiadójának székhelyén átvételre került a helyreigazítás iránti kérelem, amely nem illetéktelen személy, hanem a Pp. 499. §
(1)bekezdése második mondata szerinti, a sajtótermékért szerkesztőségi felelősséget viselő jogi személy részére került megküldésre. Aki egyébként a Pp. hivatkozott rendelkezése alapján a perköltség megfizetésére kötelezhető. Álláspontja szerint ebből az következik, hogy a napilap kapcsán a kiadó, mint jogi személy nem csak jogi, hanem szerkesztői felelősséget is vállalt, hiszen soha nem vitatta, hogy ő maga lehetne az alanya a Pp. 499. §
(1)bekezdés második mondata szerinti, a szerkesztőségi felelősséget viselő természetes, vagy jogi személyt érintő perköltség kötelezésnek. [28] Kiemelte továbbá, a szerkesztőség címét sem a hatósági nyilvántartásnak, sem a sajtótermék impresszumának nem kell tartalmaznia. A hatósági nyilvántartás nyilvános adatként ugyanis kizárólag a sajtóterméket alapítók és kiadók nevét és elérhetőségét, valamint a sajtótermékek elnevezését tartalmazza. A sajtótermékek impresszuma pedig kizárólag a kiadó nevét és székhelyét, valamint a kiadásért felelős személy nevét, továbbá a szerkesztésért felelős személy nevét tartalmazza a törvény szerint. [29] A bírói gyakorlat szerint továbbá csak abban az esetben nem tesz eleget a jogosult a kötelező előzetes eljárást előíró törvényi rendelkezésnek, hanem az impresszumban közölt adatokat tünteti fel a postai küldeményen és ezért a postacím nem azonosítható jelzéssel küldi azt vissza. A perbeli esetben ugyanakkor az impresszumban feltüntetett egyik címre, a kiadó székhelyére küldte meg a helyreigazítás iránti kérelmet a felperes, amit a Posta nem is kézbesített vissza a feladó részére, a cím azonosítható volt és a küldeményt át is vette a címzett. [30] Álláspontja szerint alaptalanul hivatkozik az alperes fellebbezésében a Pp. 279. §
(1)bekezdés megsértésére is. A perbeli iratok egyértelműen igazolják, hogy a meghatalmazott, azaz az arra jogosult képviselő vette át a helyreigazítás iránti kérelmet a szerkesztőség részéről. A körben hangsúlyozta, az alperes az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott arra, hogy a meghatalmazás nem lett volna szabályos, továbbá, hogy tévedés, vagy figyelmetlenség történt a helyreigazítás iránti kérelem meghatalmazott általi átvétele során, továbbá a bizonyítási érdek e körben az alperesi oldalon nyugszik. [31] Köztudomású tényként említette, hogy a (X) Zrt-nél központi szerkesztés folyik, a szerkesztés nem helyi szinten történik. Így a szerkesztőségi felelősséget viselő személynek lehet tekinteni a kiadót. Minderre figyelemmel megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során nem követett el olyan hibát, amely az anyagi jogi felülbírálat körében alapot adna az elsőfokú ítélet megváltoztatására. [32] Ellenkérelméhez csatolta a Debreceni Ítélőtábla a Pf.I.20.293/2025/
  1. számú jogerős döntését, amely teljes mértékben alátámasztja jogi álláspontját. [33] Másodlagos fellebbezési ellenkérelmeként kérte az alperes fellebbezésében megjelölt perköltség mérséklését atekintetben, hogy a megjelölt 4 munkaórát 1 munkaórára Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.252/2025/8 9 csökkentse az ítélőtábla. A
  2. augusztus 4-én megtartott, másodfokú tárgyaláson előterjesztett módosított ellenkérelmében az alperes másodfokú perköltségigényének teljes elutasítását kérte a tárgyaláson előadott indokok alapján. Az ítélőtábla döntésének indokai [34] A fellebbezés alapos. [35] A felperes a
  3. augusztus
  4. napján megtartott másodfokú tárgyaláson a korábban írásban előterjesztett fellebbezési ellenkérelmének alperesi másodfokú perköltséggel kapcsolatos részét megváltoztatta és az ellenkérelemben megjelölt, a perköltség leszállítására irányuló kérelme helyett az alperes perköltségigényének teljes elutasítását kérte. E kérelme a Pp.
  5. §
(1)bekezdése szerinti meg nem engedett ellenkérelem-változtatásnak minősül, ezért azt az ítélőtábla elutasította. [36] Az ügy érdemét illetően az ítélőtábla álláspontja a következő: [37] A Pp.
  1. §-a egyértelműen meghatározza, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezés során milyen körben bírálhatja el az elsőfokú bíróság ítéletét. A felülbírálati jogkör az adott kérdés vizsgálatának és minősítésének joga, amely magában foglalja az elsőfokú bíróság döntésének a megváltoztathatóságát. A Pp.
  2. §-a a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének típusait határozza meg és azt is szabályozza, hogy a felülbírálati jogkör milyen keretek között gyakorolható. Alapvető, hogy a fellebbezés okát és annak indokait a félnek egyértelműen meg kell határoznia és ezzel kell kijelölnie a másodfokú bíróságtól kért jogvédelem tárgyát és körét (Pp.
  3. §). Mind a fellebbező félnek, mind ellenfelének tisztában kell lennie azzal, hogy milyen okból, az elsőfokú eljárás konkrétan milyen cselekményeit sérelmezve terjesztette elő a fellebbezést, és csak ez jelölheti ki a másodfokú jogvita kereteit, az ilyen tartalmú fellebbezés, illetve ellenkérelem alkalmazkodik a tisztességes eljárás követelményéhez. [38] A fellebbezés tartalmát illetően az új Pp. rendelkezései szerint továbbra is a fellebbező fél kötelezettsége annak határozott megjelölése, hogy a jogorvoslat során a másodfokú bíróság milyen döntést hozzon, a kifogásolt rendelkezést vagy annak valamely részét mennyiben és milyen okból változtassa meg, vagy helyezze hatályon kívül (Pp.
  4. § b) pont), továbbá azt az anyagi vagy eljárási jogszabálysértést is meg kell jelölnie, amire a fellebbezését alapítja [Pp.
  5. § d) pont]. [39] A jelen ügyben az alperes fellebbezési kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp.
  6. §
(1)bekezdésének megsértésével találta megalapozottnak a felperes keresetét. Kiemelte, hogy a felperesnek a perben alperesként szereplő személytől kell előzetesen helyreigazítást kérnie. Jelen ügyben a felperes a sajtóhelyreigazítás iránti kérelmét nem az alperesi szerkesztőség, hanem a kiadó címére küldte meg, így annak átvétele szabályosan kézbesített felhívásnak nem minősül, e körben nincs helye méltányos értelmezésnek. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.252/2025/8 10 [40] A Pp. 495. §
(1)bekezdése szerint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti helyreigazító közlemény közzétételét az érintett személy vagy szervezet az általa vitatott közlemény közzétételétől számított harminc napon belül írásban kérheti a médiaszolgáltatótól, a sajtótermék szerkesztőségétől vagy a hírügynökségtől (a továbbiakban együtt: sajtószerv). A határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a helyreigazítás iránti kérelmet legkésőbb e határidő utolsó napján a sajtószerv címére ajánlott küldeményként postára adták. E határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye. [41] Az Smtv. 12. §
(1)bekezdése szerint, ha valakiről bármilyen médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények. [42] A Pp. 496. §
(1)bekezdése alapján, ha a helyreigazítás közzétételére irányuló kötelezettségét a sajtószerv határidőben nem vagy nem a helyreigazítási kérelemnek megfelelően teljesíti, a helyreigazítást igénylő ellene pert indíthat a helyreigazító közlemény közzététele iránt. Ha a perindítást nem előzte meg a sajtószerv előtti kötelező előzetes eljárás, a bíróság a keresetlevél visszautasításával egyidejűleg tájékoztatja a felperest az előzetes eljárás feltételeiről. [43] A felperes jelen ügyben az Smtv.
  1. §-a szerinti helyreigazítási közlemény közzétételét a törvényben meghatározott időn belül kérte, melynek teljesítésére a szerkesztőséget hívta fel, azonban azt a szerkesztőség helyett az alperes kiadójának címére juttatta el. Tekintettel arra a tényre, hogy a felperes által is csatolt impresszumból egyértelműen elkülöníthető a szerkesztőség és a kiadó címe, az lett volna a szabályszerű eljárás, ha a felperes a szerkesztőség címére küldi a kérelmét. [44] Sajtótermék esetén helyreigazítás iránti kérelmet a sajtószervnél kell előterjeszteni, amelynek a törvény szerint a médiaszolgáltató, a sajtótermék szerkesztősége vagy a hírügynökség tekintendő. Az igényt érvényesítő felperes kötelezettsége, hogy már a helyreigazítási kérelem előterjesztése előtt felderítse az anyagi és eljárási szabályok által meghatározott médiaszolgáltatót, szerkesztőséget, ellenkező esetben a kereset elutasításra kerül – így pl. akkor, ha a pert megelőző helyreigazítási kérelmet még a sajtótermék kiadójánál, de a keresetet már a jogszabályi rendelkezések szerint a szerkesztőség ellen terjeszti elő –, méltányos értelmezés ebben a részben kizárt (Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.736/2009/3.). Ugyancsak hasonló megállapítás található a BDT.2015/
  2. szám alatt közzétett eseti döntésben. A sajtóhelyreigazítási per csak akkor indítható, ha a jogosult határidőn belül helyreigazítási kérelmet nyújtott be a szerkesztőséghez. Nem tesz eleget a jogosult a kötelezettségének, ha nem az impresszumban közölt adatokat tünteti fel a postai küldeményen (Kompakt Kommentár, szerkesztette: Völcsey Balázs, Pp.
  3. §-hoz fűzött magyarázat, cb) pont). [45] E körben megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott fellebbezési ellenkérelmében a Győri Ítélőtábla Pf.20.281/2013/
  4. számú határozatára, mely szerint elfogadható a sajtótermék szerkesztőjéhez címzett, de a kiadónak küldött Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.252/2025/8 11 sajtóhelyreigazítási kérelem a per megindítása előtt. Ebben a tekintetben az a lényeges a felperes érvelése szerint, hogy az alperes tudomására jusson a kérelem, amely a perbeli esetben a meghatalmazott útján történő átvétellel megvalósult. Alperes azon magatartása, hogy utóbb nem jelezte az értesülés hiányát, a polgári jogi alapelvekkel ellentétes magatartásnak minősül. Az ítélőtábla álláspontja szerint a hivatkozott határozatban alapul szolgáló tényállás a perbelitől eltérő, ezért az ott levont jogi konzekvencia sem irányadó, mivel jelen perben a felperes által becsatolt impresszumból egyértelműen elkülöníthető a szerkesztőség és a kiadó pontos címe, a hivatkozott jogeset szerinti hiányos impresszumtól eltérően. [46] A Kúria Pfv.IV.21.990/2016/
  5. számú döntésére figyelemmel kétségtelen, hogy a jogszabályi eljárásnak megfelel az az előzetes kérelem, amely tartalmazza, hogy mely sajtótermék, mely cikkének, mely közlését kifogásolja a kérelmező, továbbá a körülményekből alappal feltételezhető, hogy az előzetes kérelem jogszabályban meghatározott címzettjéhez eljutott a levél. Ugyanakkor az ítélőtábla álláspontja szerint – egyetértve az alperes fellebbezésében foglaltakkal – a bíróság méltányos eljárása nem terjedhet ki annak elfogadásáig, hogy a felperes meg se kísérelje annak valószínűsítését, az előzetes kérelme a nyilvánvalóan helytelen címzése ellenére ténylegesen eljutott a kifogásolt közlést hordozó sajtótermék szerkesztőségéhez. [47] Az előbbiekre figyelemmel az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre az általa megállapított tényekből ([35] bekezdés), hogy bár a felperes a helyreigazítási kérelmet az alperes kiadójának budapesti székhelyére küldte meg, ugyanakkor mivel azon címzettként az alperes szerkesztőjét és szerkesztőségét jelölte meg, az előzetes eljárás megfelel a Pp. előírásainak. [48] A Pp. illetőleg az Smtv. idézett rendelkezései alapján egyértelmű, hogy nyomtatott sajtótermék esetén a sajtótermék szerkesztőségének nevére és címére kell eljuttatni a sajtóhelyreigazítási kérelmet. Ennek a törvényi előírásnak nem felel meg az, ha a kérelmet a szerkesztőség, illetve a főszerkesztő nevének megjelölése mellett, de a sajtótermék kiadójának címére küldi meg a helyreigazítást kérő, különösen akkor, amikor a sajtótermék impresszumából a két cím pontosan elkülöníthető. Abból a tényből, hogy a levelet a kiadó átvételre jogosult meghatalmazottja átvette, nem következik, hogy ez a kérelem a szerkesztőség tudomására jutott. Az átvételre jogosult meghatalmazott ugyanis a feltüntetett címből alappal következtethetett arra, hogy a levélküldemény a kiadó részére került megküldésre, ezzel ellentétes álláspontra sem a feladóként megjelölt /párt neve/ pártból, sem pedig a címzettként megjelölt, a kiadóhoz tartozó szerkesztőségből nem kellett következtetnie, mivel a küldemény külzetén semmilyen más egyéb utaló jel nem volt. Az a tény, hogy az átvételt követően a kiadó nem jelezte a felperesnek, tévesen került részére megküldésre a sajtóhelyreigazítási kérelem, nem mentesíti a felperest azon mulasztása alól, hogy a küldeményt nem a megfelelő címre küldte meg. Kétségtelen, hogy jóhiszemű magatartásnak minősült volna a téves kézbesítésről történő tájékoztatás az alperes kiadója részéről; a perben nem álló kiadó ezzel kapcsolatos esetleges mulasztása ugyanakkor nem érinti a jelen perben előterjesztett kereset elbírálását. [49] Az ítélőtábla a fentiekben kifejtettekre tekintettel nem ért egyet a felperes fellebbezési ellenkérelme
  6. pontjában az Smtv.
  7. §
  8. pontja,
  9. pontja illetőleg
  10. §
(1)bekezdésének értelmezésével, amely szerint egyaránt médiatartalom szolgáltatónak minősül a Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.252/2025/8 12 szerkesztőség, illetve a kiadó is, és ezért szabályos eljárásnak minősül a kiadó részére megküldött sajtóhelyreigazítás iránti kérelem is. [50] A fentiekből következően iratellenesen rögzítette az elsőfokú ítélet indokolásának [8] bekezdése utolsó mondatában, hogy a felperes levelét az alperes szerkesztősége
  1. március
  2. napján átvette, ezért az ítélőtábla e tekintetben a tényállást korrigálta. Megjegyzi az ítélőtábla, e tényt maga a felperes sem állította keresetlevelében, pusztán az volt a jogi álláspontja, hogy a kiadó meghatalmazottja a szerkesztőségnek szóló küldemények tekintetében is meghatalmazottnak tekintendő. [51] Szintén tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság – a felperes jogi álláspontjával egyezően –, hogy a Pp.
  3. §
(1)bekezdésében foglalt szabályból következően a szerkesztői felelősséget viselő jogi személy, a kiadó a kézbesítés tekintetében is meghatalmazottnak tekintendő. E szabály ugyanis kizárólag a perköltség viselésére vonatkozó speciális rendelkezés a perbeli jogképességgel egyébként nem rendelkező szerkesztőség tekintetében annak érdekében, hogy a jogképességgel rendelkező kiadó kötelezhető legyen a perköltség, illetve az állam által előlegezett költség viselésére, mert ennek hiányában a szerkesztőség jogképességének hiánya megakadályozná a pénzben marasztaló ítéleti rendelkezés végrehajthatóságát. E kisegítő, speciális – kizárólag a perköltség és állam által előlegezett költség viselésére vonatkozó – rendelkezést nem lehet azonban akként értelmezni, hogy az felülírná a Pp. 495. §
(1)bekezdésének rendelkezéseit. [52] A felperes fellebbezési ellenkérelméhez csatolta a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.293/2025/
  1. számú ítéletét, amely a felperesi állásponttal egyezően foglalt állást a kézbesítés tekintetében. Kiemeli e tekintetben az ítélőtábla, hogy abban az ügyben – jelen ügytől eltérően – az alperesi képviselő az elsőfokú eljárásban nem tette vitássá, illetve nem cáfolta, hogy a helyreigazítási kérelmet átvevő személy a szerkesztőség meghatalmazottjaként erre jogosult volt (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.293/2025/
  2. számú ítélet
  3. oldal [24] bekezdés). [53] A jelen ügyben azonban e körülményt az alperes már az elsőfokú eljárásban is vitatta (6.P.20.265/2025/
  4. számú alperesi viszontválasz,
  5. oldal
  6. bekezdés), amely álláspontját a másodfokú eljárásban is fenntartotta. Megjegyzi az ítélőtábla, amennyiben a kérelmet átvevő személyt meghatalmazottnak is lehetne tekinteni, az sem írná felül azt a tételes jogi rendelkezését a Pp.
  7. §
(1)bekezdésének, hogy a helyreigazítás iránti kérelmet legkésőbb e határidő utolsó napján a sajtószerv címére kell postára adni. E törvényi követelménynek a tényszerűen nem a sajtószerv címére megküldött kérelem nem felel meg. [54] Az előbbiekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletét a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét érdemi döntéssel elutasította [Kompakt Kommentár, szerkesztette: Völcsey Balázs, Pp.
  1. §-hoz fűzött magyarázat, b) pont]. [55] A felperes fellebbezési ellenkérelmében arra az esetre, ha az ítélőtábla a fellebbezésnek helyt adva a keresetet elutasítja, kérte az alperes által másodfokú perköltségként megjelölt összeg mérséklését az alperes által megjelölt négy munkaóra helyett Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.252/2025/8 13 egy munkaórára, mivel álláspontja szerint az áll arányban az alperesi fellebbezés kapcsán kifejtett alperesi képviselői jogi tevékenységgel. A felperes ugyanakkor a saját másodfokú perköltségét az elsőfokú eljárásban F/
  2. sorszám alatt csatolt megállapodás szerinti összegben, azaz négy munkaóra felszámításával kívánta meghatározni. [56] Az ítélőtábla – tekintettel arra is, hogy mind felperes, mind az alperes egyaránt négy munkaórában jelölte meg a fellebbezés, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem kapcsán kifejtett másodfokú képviseleti tevékenységét – nem találta aránytalannak az alperes által megjelölt másodfokú perköltség összegét, ezért a Pp.
  3. §
(1)bekezdésére figyelemmel a felperest kötelezte az alperes fellebbezési ellenkérelmében megjelölt összegű másodfokú perköltség viselésére a 17/2024. (XII.9.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja alapján. [57] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán az alperes által le nem rótt 48 000 forint fellebbezési eljárási illeték megfizetésére a Pp. 101. §
(1)bekezdése értelmében a pervesztes felperes köteles, csakúgy, mint a perindításhoz kapcsolódó 36 000 forint összegű, ugyancsak még nem megfizetett elsőfokú eljárási illeték utólagos megfizetésére. [58] Ennek során a Szegedi Ítélőtáblát és a jelen ügyszámot, valamint a felperes adóazonosító számát közleményként kell feltüntetni. Amennyiben az illeték megfizetésére vonatkozó felhívásnak a megjelölt határidőben a kötelezett fél nem tesz eleget, az illeték behajtására és megfizetésére az illetékekről szóló törvény rendelkezéseit és az adóigazgatási eljárásokra irányuló jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni [30/2017. (XII.27.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés]. Szeged,
  1. augusztus
  2. Dr. Bálind Attila s.k. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet s.k. Dr. Béri András s.k. a tanács elnöke, előadó bíró táblabíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.