Bhar.814/2022/26 – Kúria

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettével és folytatólagosan elkövetett, a Btk.

1. §-ába ütköző hamis magánokirat felhasználásának vétségével; – a VI. rendű vádlottat 3 rendbeli, a Btk.
2. §

(1)bekezdés c) pontjába ütköző, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettével, a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettével, és folytatólagosan elkövetett, a Btk.

1. §-ába ütköző és aszerint minősülő bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségével; – a XII. rendű vádlottat a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettével, és a Btk.

1. §-ába ütköző és aszerint minősülő, folytatólagosan és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége elkövetésével vádolta. [2] 1.
2. A Heves Megyei Főügyészség B.123/2015/
3. számon a vádirat II. vádpontját módosította, egyúttal a vádat kiterjesztette, ekként a vádiratban megjelölt bűncselekményeken túl – a II. rendű vádlottat 10 rendbeli, a Btk.
4. §

(1)bekezdésébe ütköző, és figyelemmel a

(2)bekezdésre, a

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntettével, és 2 rendbeli, a Btk. 290. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként és folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntettével; – a VI. rendű vádlottat 3 rendbeli, folytatólagosan elkövetett, a Btk. 291. §

(1)bekezdésébe ütköző, és figyelemmel a

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjaira, a

(3)bekezdés c) pontja szerint minősülő vesztegetés elfogadásának bűntettével; – a XII. rendű vádlottat folytatólagosan elkövetett, a Btk. 291. §

(1)bekezdésébe ütköző, és figyelemmel a

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjaiban foglaltakra, a

(3)bekezdés c) pontja szerint minősülő vesztegetés elfogadásának bűntettével is vádolta. [3]

1. Az Egri Törvényszék a
2. május
3. napján kihirdetett 13.B.13/2020/
4. számú ítéletével a II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki Kúria 2.Bhar.814/2022/26-II 3 – költségvetési csalás bűntettében [Btk.
5. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont], – folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk.

1. §), – 10 rendbeli folytatólagosan, társtettesként elkövetett vesztegetés bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés,

(3)bekezdés b) pont] és – 2 rendbeli folytatólagosan, társtettesként elkövetett vesztegetés bűntettében [Btk. 290. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont]. [4] A VI. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki – bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés b) pont], – 3 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pont], – folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk.

1. §) és – 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pont,

(3)bekezdés c) pont]. [5] A XII. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki – bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés b) pont], ‒ folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk.

1. §) és – folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pont,

(3)bekezdés c) pont]. [6] Ezért a II. rendű vádlottat – halmazati büntetésül – 7 év szabadságvesztésre, 5 év gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja vagy egyszemélyi vezetője foglalkozástól eltiltásra, mellékbüntetésül 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtön fokozatban kell végrehajtani, továbbá, hogy e vádlott a szabadságvesztésből annak kétharmad része kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá a II. rendű vádlott által előzetes fogvatartásban és bűnügyi felügyeletben töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe való beszámításáról. [7] A VI. rendű vádlottat – halmazati büntetésül – 4 év szabadságvesztésre, 5 év gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja vagy egyszemélyi vezetője foglalkozástól eltiltásra, mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, és vele szemben 724.141 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtön fokozatban kell végrehajtani, valamint, hogy e vádlott a szabadságvesztésből annak kétharmad része kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. [8] A XII. rendű vádlottat – halmazati büntetésül – 2 év szabadságvesztésre és 5 év gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja vagy egyszemélyi vezetője foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása elrendelése esetére a végrehajtási fokozatot börtönben állapította meg, azzal, hogy a büntetés kétharmad része kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra és e vádlottal szemben 359.362 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. [9] Az ítélettel szemben az ügyészség a XII. rendű vádlott terhére a büntetése súlyosítása érdekében, a II. rendű és a VI. rendű vádlottak, továbbá védőik felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést. Kúria 2.Bhar.814/2022/26-II 4 [10] 3. A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2022. március 9. napján kihirdetett Bf.II.460/2021/45. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű, a VI. rendű és a XII. rendű vádlottak vonatkozásában megváltoztatta. [11] A II. rendű vádlottat az ellene 7 rendbeli folytatólagosan, társtettesként elkövetett vesztegetés bűntette [Btk. 290. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés,

(3)bekezdés b) pont] és 5 rendbeli folytatólagosan, társtettesként elkövetett vesztegetés bűntette [Btk. 290. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont] miatt emelt vád aló felmentette. Az e vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 2 év 8 hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést 3 évre enyhítette. [12] A VI. rendű vádlottat az ellene 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadása bűntette [Btk. 291. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pont] miatt emelt vád alól felmentette, a terhére megállapított folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat-felhasználásának vétségét (Btk. 345. §) 3 rendbelinek minősítette. A VI. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 1 év 8 hónapra enyhítette, a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést és a vagyonelkobzás elrendelését mellőzte. [13] A XII. rendű vádlottat az ellene folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadása bűntette [Btk. 291. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjai,

(3)bekezdés c) pont] miatt emelt vád alól felmentette, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 1 év 4 hónapra, a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét 3 évre enyhítette, vele szemben a vagyonelkobzás elrendelését mellőzte. [14] Egyebekben a törvényszék ítéletét a fellebbezéssel érintett II. rendű, VI. rendű és XII. rendű vádlottak vonatkozásában helybenhagyta. [15] II.

1. A másodfokú bíróság ítélete ellen a Debreceni Fellebviteli Főügyészség a II. rendű, a VI. rendű és a XII. rendű vádlottak terhére részbeni felmentésük miatt, bűnösségük megállapítása és a kiszabott büntetés súlyosítása végett, a II. rendű vádlott kézbesítési íven a másodfellebbezés okának és céljának megjelölése nélkül, majd később írásban, indokolással jelentettek be fellebbezést. [16]
2. A Legfőbb Ügyészség a BF.25/2019/
3. számú átiratában az ügyészség másodfellebbezését a felmentő rendelkezéseket támadó részében visszavonta, a büntetés súlyosítására irányuló részében – a vagyonelkobzás elrendelését célzó, a másodfellebbezés indokolásában rögzített indítványok kivételével – fenntartotta. [17] Kifejtette, hogy a bejelentett fellebbezések alapján a felülbírálat terjedelme a Be.
4. §-ára és a Be.
5. §

(4)bekezdés alapján korlátozott, az irányadó tényállás alapján a vádlottak terhén megállapított bűncselekmények minősítése és a kiszabott büntetés törvényes. Utalt arra, hogy az ítélőtábla a fellebbezéssel érintett mindhárom vádlott esetében – az irányadó középmértékre is figyelemmel – eltúlzottan enyhe, a büntetési célok elérésére alkalmatlan büntetést szabott ki. [18] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség a másodfokú ítélet megváltoztatására tett indítványt; a II. rendű és a VI. rendű vádlottakkal szemben a kiszabott szabadságvesztés tartamának felemelését, ez utóbbi vádlottal szemben a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének a mellőzését és a vádlott közügyektől eltiltásra ítélését, a XII. rendű vádlottal szemben a kiszabott szabadságvesztés tartamának, valamint a próbaidő tartamának felemelését, egyebekben mindhárom vádlott tekintetében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. [19]

1. A II. rendű vádlott fellebbezése írásbeli indokolásában vitatta az ügyészi fellebbezés alaposságát. Előadta, hogy az ügyészi intézkedés folytán került hátrányos helyzetbe, miután az egyébként folytatólagosság egységébe tartozó költségvetési csalás miatti Kúria 2.Bhar.814/2022/26-II 5 ügyét elkülönítették. A már jogerősen befejeződött másik ügyében kiszabott, általa jelenleg töltött 5 év 6 hónap szabadságvesztés – véleménye szerint – a jelen ügyben elkövetett bűncselekmény miatti büntetés is, erre tekintettel a jelenleg töltött büntetésen felül kiszabott szabadságvesztés önmagában is indokolatlanul eltúlzott jogkövetkezményre vezet. Hangsúlyozta, hogy a terhére rótt bűncselekményt nem követte el, nem tudott a számlázások törvényellenességéről, azokat nem ő találta ki, haszna az ügyből nem származott. Az I. rendű terhelt csak strómanként használta őt fel, így tudtán kívül segített bűncselekmények elkövetésében, a bűnössége kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást. [20]
2. A Kúria a másodfellebbezéseket a Be.
3. §

(1)bekezdés zárófordulata szerint – a vádlottak terhére bejelentett ügyészi fellebbezésre tekintettel – nyilvános ülésen bírálta el. [21] 4.

1. A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője az írásbeli indítványában foglaltakkal egyezően nyilatkozott, az abban foglalt indítványokat változatlanul tartotta fenn. [22] 4.
2. A II. rendű vádlott védője a nyilvános ülésen perbeszédében a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Indokolása szerint az ítélőtábla megalapozott ítéletében helyesen hozott felmentő rendelkezést a vesztegetés vádja alól és a II. rendű vádlottnak a cselekményekben betölt szerepére tekintettel indokoltan enyhítette az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést is. [23] A VI. rendű vádlott védője az ítélőtábla ítéletének helybenhagyását indítványozta. Kifejtett álláspontja szerint nincs olyan körülmény, amely a büntetés súlyosítását, különösen a végrehajtást felfüggesztő rendelkezés mellőzését alátámasztaná, figyelemmel a bűncselekmény elkövetési idejétől eltelt idő tartamára és az eljárás elhúzódására. Utalt rá, hogy a VI. rendű vádlott bűncselekményben betöltött szerepe és személye nem indokolja súlyosabb büntetés kiszabását. [24] A XII. rendű vádlott védője ugyancsak a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint a Debreceni Ítélőtábla megfelelően értékelte az enyhítő és súlyosító körülményeket a XII. rendű vádlott tekintetében. Utalt rá, hogy a rendkívül hosszú időmúlás olyan mértékű enyhítő körülmény, amelynek figyelembevételével nem indokolt a próbaidő tartamának emelése a XII. rendű vádlottal szemben. [25] 4.
3. A II. rendű vádlott az utolsó szó jogán az írásbeli beadványában foglaltakkal egyezően az ügyészség súlyosításra irányuló indítványát vitatta, egyúttal – a terhére rótt bűncselekményre tekintettel – az ítélőtábla által kiszabott büntetés enyhítését kérte. [26] III. A fellebbezések nem alaposak. [27]
4. A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a bejelentett fellebbezések alapján helye van-e harmadfokú eljárásnak. Ennek a törvényi előfeltétele – az elsőfokú és a másodfokú ítélet közötti eltérés a bűnösség kérdésében – mindhárom vádlott tekintetében teljesült [Be.
5. §

(1)-

(2)bekezdés]. A másodfokú ítéletben az II. rendű vádlott felmentése a 12 rendbeli társtettesként, folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette, a VI. rendű vádlott felmentése a 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadása bűntette, a XII. rendű vádlott felmentése a folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadása bűntette kapcsán – az e bűncselekmények miatti első fokon történt elítélés ellenében – a Be. 615. §

(1)bekezdése és a

(2)bekezdés b) pont első fordulata alapján a harmadfokú eljárás törvényi alapja. [28] A Be. 615. §

(3)bekezdése szerint a másodfellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, a Be. 583. §

(3)bekezdésében meghatározott rendelkezést vagy indokolást. A felülbírálat terjedelmét a Be.

1. §-a határozza meg. [29] Jelen ügyben az ellentétes döntést megalapozó másodfokú felmentő rendelkezések ellen a fellebbviteli főügyészség mindhárom vádlott tekintetében másodfellebbezést jelentett Kúria 2.Bhar.814/2022/26-II 6 be a bűnösség megállapítása és a büntetés súlyosítása végett. E másodfellebbezést a Legfőbb Ügyészség azonban módosított tartalommal tartotta fenn; a másodfellebbezést a felmentő rendelkezéseket támadó részében visszavonta és azt kizárólag – a vagyonelkobzás elrendelése kivételével – a büntetés súlyosítására irányuló részében tartotta fenn. [30] Ugyanakkor a vádlotti és védői oldalon bejelenthető fellebbezés – a másodfokú felmentő rendelkezésekre tekintettel – nem támadhatja a vádlottak javára szóló ellentétes döntést, ezért vádlottak és védőik esetében a Be.
2. §

(3)bekezdés b) pontja szerinti terjedelemben nyílt meg a másodfokú határozattal szemben a fellebbezés joga. [31] Az ítélőtábla másodfokú határozatával szemben – vádlotti és védői oldalról – csak a II. rendű vádlott jelentett be fellebbezést, melynek deklarált célja – a fellebbezés indokolása alapján – a II. rendű vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítése is, ezért az a fenti törvényi feltételnek megfelel. A büntetés kiszabása értelemszerűen kapcsolódik a bűnösség terjedelméhez, az az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontjában meghatározott rendelkezés, ezáltal az ügyészség módosított fellebbezése és a II. rendű vádlott fellebbezése is megfelel a Be. 615. §

(3)bekezdés b) pontjában, valamint az

(5)bekezdésben meghatározott feltételeknek. [32] Tekintettel arra, hogy a joghatályos fellebbezések ekként egyaránt kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, a Be. 583. §

(3)bekezdésében meghatározott rendelkezést támadja, a felülbírálat a bejelentett fellebbezéshez igazodó, vagyis korlátozott, ami azt jelenti, hogy a felülbírálat csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezésre terjed ki, emellett azonban a harmadfokú bíróság mindannak vizsgálatára felhatalmazást kap, amit a másodfokú bíróság a korlátozott fellebbezés esetén a korlátozott felülbírálat keretében megtehet. [33] 2. A korlátozott fellebbezés alapján megnyílt felülbírálat terjedelméhez a Be. 618. §

(1)bekezdés b) pontja alapján hozzátartozik az is, hogy a Kúria a harmadfokú eljárásban a Be. 590. §

(5)bekezdés a)-c) pontjai szerinti rendelkezésekben meghatározottak vizsgálatát is elvégezze. [34] A felülbírálat tárgya a Be. 618. §

(1)bekezdés b) pontja alapján elsőként az eljárási szabályok – azon belül az úgynevezett abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályok – megtartása, nevezetesen, hogy a jelen ügyben az első- és másodfokú bíróság eljárásában valósult-e meg olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdésében, illetve a Be. 608. §

(1)bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, amely az ítélet mérlegelés nélküli hatályon kívül helyezésére adna alapot. A Kúria a felülbírálat során ilyen eljárási szabálysértést nem talált, ilyenre egyébiránt a büntetőeljárás fő résztvevői sem hivatkoztak, és miután az elsőfokú és a másodfokú bíróság az eljárást a perjogi szabályokat megtartva folytatta le, a fellebbezések érdemi elbírálásának nem volt akadálya. [35] A felülbírálat terjedelemét érintően a Be. 615. §

(3)bekezdés b) pontja azt is eredményezi, hogy az ilyen korlátozott másodfellebbezés esetén a harmadfokú bíróság a tényállás kérdésével a vádlottak terhén maradt bűncselekmények tekintetében sem foglalkozhat. [36] A Be. 615. §

(4)bekezdés a) pontja alapján a másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésben az ellentétes döntés alapját képező tényállás nem támadható, ha az elsőfokú bíróság ítélete ellen kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentettek be fellebbezést. Ezzel összefüggésben a Be. 619. §

(4)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a fellebbezést kizárólag a Be. 615. §

(3)bekezdés b) pontja alapján jelentették be, a harmadfokú bíróság nem vizsgálja a másodfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát a másodfokú bíróság által alapul vett tényállásra alapítja. Kúria 2.Bhar.814/2022/26-II 7 [37] A harmadfokú bíróság részére az irányadó tényállás az tehát, amelyet az elsőfokú és a másodfokú bíróság megállapított és amelyet a másodfokú bíróság ítélkezésének alapjául elfogadott. [38] Mindezt azért is szükséges rögzíteni, mert a II. rendű vádlott fellebbezésének indokolása nem kizárólag a büntetés enyhítésére vonatkozóan tartalmazott érvelést, hanem vitatta a bűnössége megállapítását is azzal, hogy nem tudott a számlázások törvényellenességéről, az I. rendű terhelt csak felhasználta őt, így tudtán kívül segített bűncselekmények elkövetésében. [39] A II. rendű vádlott ezen állításai az első- és másodfokú bíróság által megállapított, a korlátozott felülbírálat keretében nem is vizsgálható tényállási elemet támad, annak megalapozatlanságát állítja, mely részében a II. rendű vádlott fellebbezése a Be. 615. §

(5)bekezdése alapján kizárt, ezért azt a Kúria nem is vizsgálhatta. [40]

1. A harmadfokú bíróság mindezek után az elsőfokú és a másodfokú bíróság által megállapított tényállás alapján vizsgálta felül az elsőfokú és másodfokú bíróság határozatából az anyagi jogi tárgykörben a másodfellebbezéssel érintett vádlottak bűnösségére, a bűncselekmény minősítésére, valamint az alkalmazott szankciókra vonatkozó rendelkezéseket. [41] A Kúria megállapította, hogy a tényállás alapján a másodfokú bíróság helytállóan vont következtetést a II. rendű, a VI. rendű és a XII. rendű vádlottak bűnösségére, a terhükre rótt bűncselekményeket a II. rendű és a XII. rendű vádlottak tekintetében törvényesen is minősítette. [42] A VI. rendű vádlott tekintetében a másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróság minősítésétől eltérve – a hamis magánokirat felhasználása vétségeként minősülő cselekményét 3 rendbelinek minősítette. A minősítés változtatást érintő indokolásában – osztva a fellebbviteli főügyészség fellebbezésében foglaltakat – az EBH 2019.B.
2. számú jogesetben írt állásfoglalásra utalt. [43] Ezen elvi bírósági határozat IV. vezérmondata szerint a hamis magánokirat felhasználása kapcsán sem hagyható figyelmen kívül az, hogy a vádlott az adóbevallás benyújtásával a hamis magánokirat felhasználását tettesként, avagy a más vádlottak részére történő segítségnyújtással, a fiktív számlák kiállításával bűnsegédként követte el. A folytatólagosság kérdésébe – amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak – csak a tettesként elkövetett bűncselekmények vonhatóak. [44] A másodfokú bíróság döntése az elvi határozat ezen részéig helytálló, hiszen a VI. rendű vádlott három különböző gazdasági társaság nevében, bűnsegédként valósította meg a hamis magánokirat felhasználását, amely önmagában három rendeli bűncselekmény megállapítására vezethetne. [45] Az elvi határozat azonban azzal a Kúria által is osztott iránymutatással folytatódik, mely szerint, a részesként elkövetett cselekmények az azokat tettesként elkövető terhelt cselekményeihez igazolódóan értékelendők. Mindez pedig azt jelenti, hogy jelen ügyben a tettesi alapcselekmény az, ami meghatározza a VI. rendű vádlott közbizalom elleni bűncselekményeinek rendbeliségét. A VI. rendű vádlott ugyanis kétségkívül három különböző gazdasági társaság nevében adta át a fiktív számlákat, azonban a fiktív számlák átadására összességében a kizárólag a II. rendű vádlott neve alatt működő társaság részére került sor. Ez az egy társaság, nevezetesen a cég 1 nyújtotta be azokat az adóhatósághoz, ennek megfelelően tettesi cselekmény csak egyrendbeli, nevezetesen a II. rendű vádlott részéről (aki esetében minősítés változtatásra nem is került sor). Ennek megfelelően a VI. rendű vádlott cselekménye, függetlenül a fiktív számlákat kiállító gazdasági társaságok Kúria 2.Bhar.814/2022/26-II 8 számától, bűnsegédi, cselekmény, amely azonban – a bűnsegéllyel érintett tettesi cselekményhez igazodóan – 1 rendbelinek minősül. [46] A minősítés körében utal a Kúria a II. rendű vádlott írásbeli fellebbezésében előadott okfejtésére, amely a jelen ügyben terhére rótt költségvetési csalás bűntette és a már jogerős befejezett ügyében történt marasztalása egységét állítja. [47] A II. rendű vádlott fellebbezésének írásbeli indokolásában – a bűnügyi nyilvántartási adatok alapján azonosíthatóan – az Egri Törvényszék 13.B.10/2018/
3. számú, a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.272/2020/
4. számú határozatával
5. szeptember 21-én jogerőre emelkedett ítéletére hivatkozott, amely vele szemben jelentős vagyoni hátrányt okozó, bűnszövetségben, bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk.
6. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés b) pont], folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásnak vétsége (Btk.

1. §), folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadása bűntette [Btk.
2. §

(2)bekezdés b) pont,

(3)bekezdés c) pont] miatt – halmazati büntetésül – 5 év 6 hó szabadságvesztést szabott ki. [48] A költségvetési csalás

1. január
2. napján hatályba lépett tényállásának törvénybe iktatásával a jogalkotói akarat az volt, hogy valamennyi, költségvetést károsító magatartás – függetlenül attól, hogy azt különböző adó- és járuléknemekre követték-e el – törvényi egységet képezzen. A Btk.
3. §-a szerinti költségvetési csalás törvényi egységként szabályozott bűncselekményként a korábban hatályban volt
4. évi IV. törvény
5. §-a szerinti adócsalást váltotta fel, amikor a halmazatban lévő bűncselekmények rendbelisége az adóbevallási időszakok és az adónemek különbözőségéhez igazodott. Ezzel szemben a Btk.
6. §-ában foglalt költségvetési csalás törvényi egysége azt jelenti, hogy valamennyi adónemre és adóbevallási időszakra elkövetett, vagyoni hátrányt okozó cselekmény ebbe az egységbe tartozik, a folytatólagosság megállapítása kizárt, a vádemelés időpontjának van egységalkotó jelentősége. [49] Törvényi egységet azonban csak törvényi tényálláson belüli magatartás, azaz tettesi cselekmény teremt. A bűnrészességre, mint tényálláson kívüli magatartásra törvényi egységet alapozni nem lehet [Kúria Bfv.II.372/2017/7., Kúria Bhar.III.201/2015/
7. (BH 2015.296.)]. A részesként elkövetett költségvetési csalási cselekmény mint tényálláson kívüli magatartás nem vonható a tettesként elkövetett cselekménnyel törvényi egységbe [EBH 2019.B.6.I. (Kúria Bfv.I.454/2018.), BH 2020.
8. (Kúria Bhar.II.1.261/2019.)]. [50] A II. rendű vádlott esetében mindez azt jelenti, hogy a már jogerősen elbírált ügyében, ahol a II. rendű vádlott más adó-visszaigénylőt segített a saját fiktív számláival, a más adó-visszaigénylő adófizetési kötelezettségének csökkentése érdekében, azok bűnsegédi cselekmények, melyek nem vonhatók össze a jelen ügyben kifejtett magatartással, amely tettesi elkövetői alakzatot valósított meg, hiszen a II. rendű vádlott, illetve az általa képviselt cég állt adójogi jogviszonyban. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy sem törvényi egységről, sem a büntetőeljárás akadályát képező ítélt dologról [Be.
9. §

(3)bekezdés, Be. 607. §

(1)bekezdés] nincs szó a jelen esetben, a II. rendű vádlott által hivatkozott jogerős elítélés alapján. [51]

1. A fellebbezéssel ténylegesen támadott rendelkezés, vagyis a büntetés kiszabása kapcsán a Kúria elöljáróban – mindhárom vádlottat érintően – azt kívánja megjegyezni, hogy a vádlottakkal szemben kiszabott büntetések a vádlottak terhére rótt cselekmények tárgyi súlyához képest kétségkívül nem tekinthetőek súlyosnak, azonban a 10 évet elérő időmúlás olyan körülmény, amely nemcsak, hogy el nem hanyagolható, de kifejezetten nyomatékos jelentőséggel bír. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a hasonló jogi tárgyat sértő bűncselekmények kategóriájában a jelen ügy tárgyát képező bűncselekmény nem kirívó, és az irányadó értéktartományokon belül – amelynek felső hatása 500 millió forint – a II. rendű vádlott tekintetében megállapított 80 millió forintot alig meghaladó összegben az elkövetési Kúria 2.Bhar.814/2022/26-II 9 érték is az alsó határ felé közelít. Mindehhez képest a VI. rendű és a XII. rendű vádlottak cselekménye még kisebb tárgyi súlyú és enyhébb minősítésű is. [52] A II. rendű vádlott esetében az irányadó büntetési tétel – a Btk.
2. §

(3)bekezdésében meghatározott halmazati szabályok alapján – 5 évtől 11 évig terjedő szabadságvesztés, a Btk. 80. §

(2)bekezdése szerinti középmérték 8 év. A másodfokú bíróság a II. rendű vádlott tekintetében felmerülő súlyosító és enyhítő körülményeket ítélete indokolásában a [137]-[138] pontban maradéktalanul számba vette, azokat súlyuknak megfelelően értékelte. [53] Kellő nyomatékot tulajdonítva a rendkívüli időmúlásnak, a II. rendű vádlott személyiségének, és a bűncselekmény elkövetésében játszott tényleges szerepének, indokoltan alkalmazta kimerítőhöz közeli mértékben a Btk. 82. §

(2)bekezdés b) pontjában írt enyhítő rendelkezést még a halmazati büntetés ellenére is, és szabta ki a törvényi minimum alá eső tartamú szabadságvesztés büntetést. Annak további enyhítése azonban már nem indokolt. [54] A másodfokú bíróság a bűnösségi körülmények maradéktalan számbavételét végezte el a VI. és a XII. rendű vádlottak tekintetében is. A VI. rendű vádlott esetében 2 évtől 12 évig, a XII. rendű vádlott esetében a 2 évtől 9 évet el nem érő szabadságvesztésig terjedő büntetési tétel mellett, az enyhítő körülmények súlya, különös tekintettel az elkövetői alakzat és az eljárás elhúzódásának ténye indokolják a Btk. 82. §

(2)bekezdés c) pontjában meghatározott enyhítő rendelkezés alkalmazását és az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés mértékének enyhítését. Bár a harmadfokú bíróság döntése folytán a VI. rendű vádlott esetében a minősítés módosítás a rendbeliségre kihatással van, azonban az a bűnösség terjedelmének e körben való változatlansága folytán a büntetés kiszabására jelentőséggel nem bír. [55] Ezért a Kúria a szabadságvesztések súlyosítására a VI. rendű és a XII. rendű vádlott esetében sem látott okot. [56] A másodfokú bíróság meggyőző indokát adta annak is, hogy a szabadságvesztés büntetés célja a VI. rendű vádlott esetében annak végrehajtása nélkül is elérhető, így az enyhítő körülményekre tekintettel indokoltan, az időmúlásra is figyelemmel, a szabadságvesztés mértékével arányban álló időtartamra rendelkezett a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztéséről. [57] Ezért a Kúria a VI. rendű terhelt tekintetében sem a büntetés végrehajtása próbaidőre való felfüggesztésének mellőzését, sem a próbaidő felemelését nem találta indokoltnak. [58] A XII. rendű vádlott esetében a próbaidő tartamának felemelését célzó ügyészi fellebbezés kapcsán a Kúria előrebocsátja, hogy az e vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését az elsőfokú bíróság is indokoltnak tartotta, a vele szemben kiszabott 2 év szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét 2 évben állapította meg. A másodfokú bíróság a XII. rendű vádlott e büntetését kiszabó elsőfokú ítéleti rendelkezést akként változtatta meg, miszerint „a XII. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 1 év 4 hónapra, a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét 3 évre enyhíti”. [59] A másodfokú bíróság rendelkezése – annak ellenére, hogy a próbaidő 2 éves tartamát 3 évre, saját szóhasználatával élve, „enyhítette” – érdemét tekintve azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés 2 év tartamát 1 év 4 hónapra, a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 2 év helyett 3 évre változtatta. Ebben a körben a másodfokú bíróság csak a szabadságvesztés tartamának enyhítésére adott indokolást, a próbaidő tartama módosítására és annak okára ítélete indokolásában nem tért ki. Megjegyzendő, a ténylegesen a próbaidő emelésével járó változtatásra a másodfokú Kúria 2.Bhar.814/2022/26-II 10 bíróságnak a XII. rendű vádlott terhére az elsőfokú ítélettel szemben bejelentett ügyészi fellebbezés folytán a törvényi lehetősége megvolt, ezért a Kúriának – a változtatás kapcsán alkalmazott szóhasználatától függetlenül – a másodfokú bíróság ilyen tartalmú rendelkezését kellett felülbírálnia, azaz érdemben azt kellett megvizsgálnia, hogy a XII. rendű terhelttel szemben az 1 év 4 hónapi szabadságvesztés és annak felfüggesztése 3 éves próbaidejének súlyosítása (vagy enyhítése) indokolt-e. [60] A Kúria azontúl, hogy egyetértett a XII. rendű vádlott esetében a szabadságvesztés tartamának a másodfokú bíróság általi enyhítésével, a belső arányosságra is figyelemmel a próbaidő – másodfokú bíróság által meghatározott mértékéhez képest – mérséklését tartotta indokoltnak és azt a VI. rendű vádlott esetében alkalmazott mértékre enyhítette. [61] Helytállóan alkalmazta a másodfokú bíróság a gazdasági társaság ügyvezetői tisztségének felhasználásával elkövetett bűncselekményre tekintettel, mindhárom vádlottal szemben a foglalkozástól eltiltás büntetést is, miután a gazdasági társaság vezető tisztségviselői (ügyvezetői) pozíciója foglalkozásnak minősül, és annak a középtartományban megállapított tartama is elégséges a büntetési célok eléréséhez. A II. rendű vádlottal szemben kiszabott mellékbüntetés mértéke a kiszabott szabadságvesztés tartamával ugyancsak arányos. [62] A Kúria összességében, az első- és a másodfokú bíróságok által maradéktalanul felsorolt bűnösségi körülményre, az eljárásnak az ítélőtábla által is hivatkozott elhúzódására is figyelemmel úgy értékelte, hogy a kiszabott büntetések megfelelőek, a belső arányosságot is megtartóak, így ilyen idő távlatában lényeges súlyosításra egyik vádlott esetében sincs ok, a VI. rendű vádlott tekintetében pedig a tényleges szabadságelvonás sem indokolt, a kis mértékű súlyosítást pedig a törvény általában zárja ki a harmadfokú eljárásban is. A Be. 617. §-ára figyelemmel ugyanis a harmadfokú eljárásban is – az eljárás ezen szakaszának jellegére tekintettel fokozott mértékben – irányadó a Be. 605. §

(2)bekezdése, amely szerint a tényállás kiegészítésének, illetve helyesbítésének hiányában a törvényi büntetési tételkeretek között kiszabott büntetés kisebb megváltoztatásának nincs helye. [63] Az alkalmazott jogkövetkezményekhez tartozik az előzetes mentesítés kérdése, amelyet Kúria a 8/2015. (IV. 17.) AB határozatban megfogalmazott alkotmányos követelményre tekintettel a VI. rendű és a XII. rendű vádlottak tekintetében hivatalból vizsgált. [64] A Btk. 102. §

(1)bekezdése szerint a bíróság az elítéltet előzetes mentesítésben részesítheti, ha a szabadságvesztés végrehajtását felfüggeszti, és az elítélt a mentesítésre érdemes. [65] A törvény eleve behatárolja az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét, ezen belül pedig a bíróság mérlegeléséhez köti. Ehhez képest az érdemesség szempontjából a bűncselekmény jellegén, a büntetés mértékén túlmenően, alapvetően a terhelt személyének jövőbeni társadalomra veszélyessége mérlegelendő. Nem a terhelt büntetőjogi felelősségéről való döntésről van szó, hanem arról, hogy a bűncselekménye ellenében és kiszabott büntetése mellett, a társadalom védelme igényli-e a személyére háruló, a büntetett előélethez fűződő hátrányos következményeket is [BH 2018.

1. (Kúria Bfv.III.1.055/2017.)]. [66] A VI. rendű és a XII. rendű vádlottak törvénysértő bűncselekménye olyan köztudomásúan elszaporodott cselekmény, amely gazdasági szempontból érinti jelentősen az állami működést és a társadalom ellátását, mindezt pedig egy gazdasági társaság vezető tisztviselőjének státuszát felhasználva valósították meg. Bár a rendkívüli időmúlás kétségkívül a vádlottak javára szóló nyomatékos körülmény, mindez az érdemesség szempontjából irreleváns, így ehhez képest az előzetes mentesítés törvényi indoka hiányzik. [67] Az elsőfokú bíróság – a másodfokú bíróság rendelkezésével nem érintetten – bár a törvényi előírások alapján rendelkezett a II. rendű vádlott esetében a bűnügyi felügyeletben Kúria 2.Bhar.814/2022/26-II 11 töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe való beszámításáról, azonban rendelkezésében elmulasztotta a beszámítás azon módját rögzíteni, amely a bűnügyi felügyeletben töltött időnek a szabadságvesztésbe való beszámításakor megfelel, ezért e határozati rendelkezést a Kúria a Btk.
2. §

(3)bekezdés a) pont II. fordulatának megfelelően kiegészítette. [68]

1. A másodfokú ítéletnek a II. rendű, VI. rendű és a XII. rendű vádlottat érintő további rendelkezése – a bűnügyi költség viselésére való kötelezés a terhükre rótt bűncselekményben részesen – szintén törvényes, a Be.
2. §

(1)bekezdésében és

(4)bekezdés második mondatában foglaltaknak megfelel. [69]

1. A harmadfokú eljárásban mindhárom vádlott védelmét kirendelt védő látta el, akik közreműködéséért a Kúria a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/
2. (XII. 27.) IM rendelet
3. §

(1)és

(2)bekezdésében meghatározottak szerint állapította meg a jelenlét és a felkészülés címén járó díjat. [70] A Kúria a kirendelt védői díjak által felmerült bűnügyi költség viseléséről a Be. 617. §-a alapján alkalmazandó Be. 613. §

(1)bekezdése alapján akként rendelkezett, hogy az eredménytelenül fellebbező II. rendű vádlottat a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a nyilvános ülés érdemi megtartásával – a kirendelt védője díjaként – felmerült bűnügyi költség megfizetésére, míg az elmaradt nyilvános ülésen felmerült védői díjat, illetve a VI. rendű és XII. rendű vádlott esetében az eredménytelen ügyészi fellebbezésre tekintettel ezáltal felmerült bűnügyi költséget a Be. 574. §

(3)bekezdése alapján az állam viseli. [71]

1. A II. rendű vádlott jelenleg az Egri Törvényszék 13.B.10/2018/
2. számú, a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.272/2020/
3. számú határozatával,
4. szeptember 21-én jogerőre emelkedett ítéletével kiszabott 5 év 6 hónap szabadságvesztést tölti, ezért a Kúria felhívta az elsőfokú bíróságot a II. rendű vádlott tekintetében, a vádlotti hozzájárulás feltételével [Be.
5. §

(3)bekezdés] a jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetések összbüntetésbe foglalására. [72] IV. A Kúria az ítélőtábla ítéletét a VI. rendű és a XII. rendű vádlottak tekintetében – a fent írtak szerint – a Be. 624. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, és miután az ítélet e vádlottakat érintő egyéb rendelkezései egyebekben törvényesek, ezért a másodfokú határozatot a VI. rendű és a XII. rendű vádlott tekintetében egyebekben, míg a II. rendű vádlott vonatkozásában a Be. 623. §-a alapján helybenhagyta. [73] A Kúria a kizárólag a Be. 615. §

(3)bekezdés b) pontja szerinti fellebbezések alapján lefolytatott harmadfokú eljárásban – a Kúria elnöke számára a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 10. §

(2)bekezdésében biztosított felhatalmazás alapján, a Kúria ügyelosztási rendjének IV.

1. pontjában írt rendelkezésére tekintettel – a Be.
2. §

(4)bekezdése szerint háromtagú tanácsban járt el. Budapest,

1. január
2. Dr. Somogyi Gábor s.k. a tanács elnöke, Dr. Demeter Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Harangozó Attila s.k. bíró A Debreceni Ítélőtábla Bf.II.460/2021/
3. számú ítélete a Kúria Bhar.II.814/2022/
4. számú ítéletében foglalt változtatásokkal a II. rendű, a VI. rendű és a XII. rendű vádlottak Kúria 2.Bhar.814/2022/26-II 12 vonatkozásában
5. január
6. napján jogerős és a VI. rendű és XII. rendű vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztések kivételével végrehajtható. Budapest,
7. január
8. Dr. Somogyi Gábor s.k. a tanács elnöke