A határozat elvi tartalma: A fellebbezés egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél milyen bírósági döntést kér. A fellebbezési kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a fellebbezési eljárás tartalmi és perjogi kereteit, melynek hiányában a fellebbezés érdemben nem elbírálható. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 3.Kf.700.022/2026/
- A felperes: felperes (felperes címe) A felperes képviselője: Az alperes: Ügyvédi Iroda1 (felperesi képviselő címe eljáró ügyvéd: dr. Bródy János) helység1i Tankerületi Központ (alperes címe) Az alperes képviselője: Ügyvédi Iroda2 (alperesi képviselő címe eljáró ügyvéd: dr. Nagy Sándor) A per tárgya: köznevelési foglalkoztatotti jogviszony megszüntetésének jogellenessége alperes (
- sorszám alatt) A fellebbezést benyújtó fél: A fellebbezéssel támadott határozat: Szegedi Törvényszék 103.K.701.012/2024/
- számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 366.579 (háromszázhatvanhatezer-ötszázhetvenkilenc) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.022/2026/6-II 2 Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
- augusztus
- napjától állt közalkalmazotti, majd
- január
- napjától köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban az alperes által fenntartott helység2i Általános Iskolában heti 40 órás teljes munkaidőben, mint testnevelés és sportszakos tanár, gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, valamint osztályfőnök. Az iskolában a felperes és személy1 kollégája lövész szakkört működtetett, melynek keretében a gyermekeket oktatták lövészetre, valamint az iskola munkatervében szereplő versenyeken való részvételben segédkeztek. [2] Az alperes a felperes köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyát a
- július
- napján kelt szám1 számú munkáltatói intézkedésével
- július
- napjával a pedagógusok új életpályájáról szóló
- évi LII. törvény (a továbbiakban: Púétv.)
- §
(2)bekezdés e) pontja alapján rendkívüli felmentéssel megszüntette. A munkáltató intézkedése a rendkívüli felmentés indokaként két okot rögzített: Az I. pont szerint az alperes által a
- január
- és
- június
- napja közötti időben kifizetett kiküldetési költségtérítések elszámolása tárgyában lefolytatott ellenőrzés kapcsán megállapításra került, hogy
- február
- napján 7 főnek, valamint
- május
- napján 8 főnek a sportrendezvényre való eljutáshoz a helység2 Község Önkormányzat frsz.1.-ú 9 fős gépjárművét használta, azonban az utazások előtt az alpereshez jogtalan haszonszerzés céljából a saját tulajdonú frsz.2.-ú márkanév1 típusú gépjárművel történő utazáshoz nyújtott be költségtérítési elszámolási igényt annak ellenére, hogy ezt a gépjárművet az utazáshoz nem használta. Ezzel az alperest tévedésbe ejtette, aki a költségtérítési igényt 9.793,- forint, valamint 9.261,- forint összegben mindkét alkalommal jóhiszeműen jóváhagyta annak ellenére, hogy arra a felperes nem volt jogosult. A jogtalan haszonszerzési célú felperesi magatartás folytán az alperesnél összesen 19.054,forint kárösszeg keletkezett; A II. pont szerint a felperes
- február
- napján és
- március
- napján a helység2i Lövészegyesület Tagjaként és felnőtt sportolójaként úgy vett részt a Kupa légfegyveres lövészversenyen, hogy ezeken a napokon rendes szabadságot nem vett ki, tanítási tevékenységet nem végzett. A felperest ezeken a napokon helyettesítették annak ellenére, hogy a helység2i Lövész Egyesület sportolójaként ezeken a tanítási napokon rendezett versenyeken való részvétele miatt szabadságot kellett volna kivennie. A fenti okok miatt a jogviszony további fenntartása lehetetlenné vált, mert a felperes az I. tényállási pont szerint az alperesnek kárt okozó jogtalan anyagi haszonszerzés érdekében, valamint a II. tényállási pontban rögzítettek szerint két alkalommal szándékosan és súlyosan megszegte a Púétv.
- §
(2)bekezdése szerinti jóhiszeműség és tisztesség elvét, a 7. §
(1)bekezdésében rögzített joggal való visszaélés tilalmát, a 67. §
(3)bekezdés
- c)és
- d)pontjában foglaltakat, valamint az Etikai és Magatartási Kódex tisztességesség elvében, együttműködés elvében, a törvényesség szabálykövetés elvében és a jogszerűség elvében meghatározottakat. A II. tényállási pontban kifejtettekkel megszegte továbbá a Púétv. 67. §
(3)bekezdés a) pontjában foglaltakat is. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.022/2026/6-II 3 A kereset és a védirat [3] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a Púétv. 64. §
(7)bekezdése alapján a jogviszony jogellenes megszüntetése alapján öt havi távolléti díjának megfelelő összeg, a
(6)bekezdés alapján öt havi távolléti díjának megfelelő összegű végkielégítés, továbbá ezek után
- július
- napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat megfizetésére. Előadta, hogy a felmentés valódi indoka az, hogy az alperessel szemben a Gyulai Törvényszék előtt munkaügyi pert indított, azaz az alperes a felmentést tartalmazó munkáltatói intézkedéssel a Púétv.
- §-ában rögzített joggal való visszaélést valósított meg. Hivatkozott arra, hogy mindkét pontban rögzített felmentési okkal kapcsolatban az alperes a munkáltatói intézkedés megtételére nyitva álló, a Púétv.
- §
(3)bekezdésében biztosított határidőt átlépte, a rendkívüli felmentés jogát ezáltal jogszerűen már nem gyakorolhatta. A felmentésben rögzített okok emellett nem felelnek meg a Púétv. 53. §
(2)bekezdése szerinti valóság és okszerűség követelményének. Mindkét alkalommal a sportrendezvényeken való részételt az alperes előzetesen engedélyezte, azt a tantervi programba beillesztette, ezáltal az azon való részvételek a felperes munkaidejének és munkaköri kötelezettségének a részévé váltak, az intézményvezető az alperes helyettesítéséről gondoskodott. Az önkormányzat gépjárművének igénybevétele az utazók létszámára tekintettel volt indokolt, az utazásnál elhasznált üzemanyag pedig a gépjárműbe visszatankolásra került, ezt az önkormányzat polgármestere igazolta. A költségtérítés iránti igényt az informatikai rendszer korlátozása miatt csak saját gépjárműre lehetett előterjeszteni, ezért került azon a saját tulajdonú gépjármű feltüntetésre. Az intézményvezetővel ezen kérdésben egyeztetett, aki a saját gépjárműre történő költségigénylést engedélyezte, annak összegét ő számolta ki és ő továbbította a kérelmet az alperes felé. Az intézményvezető tudott az önkormányzati kisbusz igénybevételéről is. A felperesi magatartáshoz jogtalan haszonszerzési cél nem kapcsolódott, és az alperesnek kára sem keletkezett. A költségtérítés összegét az utazásra fordította, a gyermekek a versenyek helyszínére eljutottak. Kötelezettségszegést nem valósított meg, csupán a jogos igényét érvényesítette. A II. pontban megjelölt indok sem valós, mivel nem magánjellegű programként volt jelen a sporteseményeken, hanem a jóváhagyott szakmai program keretében a versenyző tanulók kísérőjeként, az a munkaideje részét képezte, ezáltal szabadság kivétele fel sem merülhetett. E körben hivatkozott a Gyulai Törvényszék 7.M.70.069/2023/31/I. számú ítéletében foglaltakra. A gyermekek felügyeletét a versenyeken ellátta és csupán az egyik versenyen vett részt versenyzőként is, ami mindössze pár percet vett igénybe. Az egyesület egyébiránt nem létezik, az csupán a versenyeken nevezési név volt. [4] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a Púétv. 53. §
(3)bekezdésében foglalt rendkívüli felmentés gyakorlására nyitva álló határidőt megtartotta. A felperes elismerte, hogy a rendezvényekre nem a költségtérítési igényben feltüntetett gépjárművel szállította a gyerekeket. Azzal, hogy a felperes saját gépjárműre adott le költségtérítési igényt és valójában nem azt használták, a megtévesztés megvalósult, ami az alperesnek kárt okozott. A felperes a költségtérítésnél a kisbuszt is megjelölhette volna, nem valós az az állítás, hogy ennek akadálya az alperesi informatikai rendszer volt. A felperes magatartása nem az adminisztrációs akadály átugrását, hanem a jogtalan előnyszerzést célozta. A II. pontban rögzített rendezvények nem voltak a helység2 Általános Iskola szakmai programjának részei, nincs adat arra vonatkozóan, hogy ezeken való részvételt a felperes Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.022/2026/6-II 4 bejelentette-e, ezáltal az azokon való részvétel nem volt a munkaidejének része, azokra a napokra szabadságot kellett volna kivennie. Ezt támasztja alá, hogy a versenyeken a felperes maga is versenyzett. A per során indítványozta jelen eljárásnak az általa tett feljelentés alapján indult, a helység1i Rendőrkapitányságon szám2 számon folyamatban lévő büntetőeljárás jogerős befejezéséig történő felfüggesztését, arra hivatkozással, hogy a büntetőeljárás törvényi tényállása a rendkívüli felmentésről szóló okiratban szereplő tényállással egyező. Az elsőfokú bíróság ítélete [5] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a felperes közszolgálati jogviszonyának jogellenes megszüntetésére tekintettel 3.665.790 forint, valamint öt havi távolléti díjnak megfelelő 3.665.790 forint végkielégítés megfizetésére kötelezte. Döntését a Púétv. 6. §
(2)bekezdésére, 7. §
(1)bekezdésére, 49. §
(3)bekezdésére, 53. §
(1)-
(3)bekezdéseire, 57. §
(7)bekezdésére, 64. §
(2)és
(6)-
(7)bekezdéseire, 67. §
(3)bekezdésére, az Etikai Kódex IV. 7., 16.,
- pontjaira, VIII.
- pontjára, valamint az MK.
- számú állásfoglalásában foglaltakra alapította; a tényállást a csatolt okiratok és a perben meghallgatott tanúk vallomásai alapján állapította meg. Rögzítette, hogy a rendkívüli felmentés közlésére határidőben került sor. A felmentés valós és okszerű voltával kapcsolatban mindkét tényállást vizsgálta. Az I. tényállási pont körében megállapította, hogy az alperes informatikai rendszere (és szabályzata) nem tette lehetővé, hogy a felperes a saját gépjárművén kívül más gépjárműre is kérje a költségelszámolást. Emellett az intézményvezető tudatában volt annak, hogy a felperes az önkormányzat kisbuszát használta a versenyekre való eljutásra, és annak költségét a saját gépjárművére igényelt költségtérítéssel kívánta elszámolni, ezt a gyakorlatot eltűrte. Nem valós, hogy a felperes megtévesztette az alperest, és az sem, hogy az jogtalan haszonszerzéshez vezetett, a költségtérítésből a felperesnek haszna nem származott. Azt a felmentési állítást sem találta megalapozottnak, hogy az alperesnek a kifizetett összeg kárt okozott: a tanulók a sportversenyekre eljutottak, ezzel kapcsolatban pedig költség keletkezett. Önmagában a szabálytalan költségtérítés igényből a károkozás nem következik. A II. tényállási pont kapcsán megállapította, hogy a versenyeken megjelölt egyesület nem létezik, annak képviselőjeként a felperes a versenyeken nem vehetett részt, így a felmentésben szereplő állítás szintén nem valós. Emellett a
- március
- napján tartott versenyen a felperes versenyzőként nem szerepelt. A versenyek a munkaterv részét képezték, azon a gyerekek részt vettek, a felperes kísérőtanári feladatait ellátta, az alperes pedig olyan előírást nem tudott megjelölni, miszerint a felperesnek ezen napokra szabadságot kellett volna kivennie. A felmentés jogellenességének megállapítása (tételes jogsértés) folytán a Púétv.
- §-a szerinti joggal való visszaélést tilalmába ütköző felperesi hivatkozást nem vizsgálta. Az ítéletének [107]-[111] bekezdéseiben indokolta az eljárás felfüggesztése iránti kérelem elutasításáról szóló döntését, miszerint annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a rendkívüli felmentés indokai valósak voltak-e, független attól, hogy az eljáró rendőri szerv nyomozása hogyan zárul, továbbá attól is, hogy vádemelés esetén a büntetőbíróság valamely bűncselekmény törvényi tényállásának megvalósulását, ezáltal a felperes bűnösségét megállapítja-e. E körben utalt a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdés b) pontjára, valamint a Kúria Közigazgatási Kollégiuma által hozott 4/
- (XI.9.) KK véleményben foglaltakra. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.022/2026/6-II 5 A fellebbezés és az ellenkérelem [6] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Az I. tényálláshoz kapcsolódóan előadta, hogy a felperes rendkívüli felmentésének elsődleges oka a költségtérítésekkel való rendszerszintű visszaélés volt. Hangsúlyozta, hogy a felperes lövészversenyekre és sportrendezvényekre utazva saját gépjárműve adataival és útvonaltervvel igényelt költségtérítést, valójában azonban az önkormányzat frsz.1.ú kisbuszát használta. Vitatta annak tényét, hogy az intézményvezető a felperes által kialakított – megtévesztő jellegű – gyakorlatról tudomással bírt, továbbá azt is, hogy e nem megfelelő gyakorlatot eltűrte, e körben utalt a polgármester tanúvallomásában foglaltakra, miszerint az önkormányzat csak a felperessel és személy1nal kötött szóbeli megállapodást. Hivatkozása szerint a törvényszék ítéletében iratellenesen állapította meg azt, hogy a tankerületet kár nem érte; álláspontja szerint a felperes az eljárás során nem tudta bizonyítani, hogy a felvett költségtérítést ténylegesen az önkormányzati busz „visszatankolására” fordította. Mivel a költségtérítést 3-4 héttel az utazás után utalták ki, abból az utazás napján a járművet visszatankolni fizikailag lehetetlen volt. Arra vonatkozóan, hogy más esetekben biztosított buszt vagy bérelt járművet a tanulók szállítására, ha azt szabályosan igényelték, okirati bizonyítékokat csatolt. Annak tényét elismerte, hogy a „helység2i Lövész Egyesület” valójában nem létezett. A II. tényállással összefüggésben ugyanakkor hangsúlyozta, hogy mivel a felperes a versenyeken nem a munkáltató képviseletében és nem a pedagógiai program keretében, hanem egy fiktív egyesület színeiben vett részt, az érintett munkanapokra szabadságot kellett volna igénybe vennie. Az eljárás felfüggesztése iránti kérelmének elutasítását súlyos eljárási szabálysértésnek értékelte. E körben utalt a Pp.
- §
(1)bekezdés b) pontjára és kiemelte, hogy a helység1i Rendőrkapitányságon a költségtérítésekkel való visszaélés alapján, szám2 számon csalás gyanúja miatt folyik eljárás. Álláspontja szerint a büntetőeljárásban hozott ítélet jelen közszolgálati per kimenetelére kihatással lehet, amely ok miatt az eljárás felfüggesztése indokolt lett volna. [7] A felperes fellebbezési ellenkérelmében elsődlegesen a fellebbezés visszautasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helytálló indokaira hivatkozással. Álláspontja szerint az alperes fellebbezésében kizárólag az eljárás felfüggesztésére irányuló kérelem elutasítása tárgyában hivatkozott jogszabálysértésre, amelynek okán a fellebbezés visszautasításának lett volna helye. Hivatkozott arra is, hogy a nyomozóhatóság a feljelentést
- január
- napján az ügyészség számára eljárás megszüntetési javaslattal továbbította. Hangsúlyozta, hogy a perbeli esetben a büntetőeljárás eredménye relevanciával nem bírhat, mivel a jogviszony megszüntetésének indoka nem bűncselekmény elkövetésének vagy annak alapos gyanújának fennállása, hanem a jóhiszeműség és tisztesség elvének, a joggal való visszaélés tilalmának és a munkáltató által előírt helyen és időben, munkára képes állapotban való megjelenési és rendelkezésre állási kötelezettség megszegése volt. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.022/2026/6-II [8] 6 A fellebbezés alaptalan. [9] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp.
- §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés és az ellenkérelem keretei között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helytálló, az a jogvita elbírálására irányadó jogszabályoknak megfelel, az ott kifejtett jogi érveléssel egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel ugyanakkor a következőket emeli ki. [10] Az alperes fellebbezésében elsősorban az elsőfokú ítélet indokolásának a tényállás megállapítása és az abból levont jogkövetkeztetések ellentmondásosságára, aggályosságára, nem valós voltára hivatkozott, azonban ezzel kapcsolatos konkrét anyagi vagy eljárásjogi jogszabálysértést nem jelölt meg. Az ítélőtábla a fentiekkel egyezően rögzíti, hogy a másodfokú bíróság vizsgálódásának a körét a Kp. 108. §
(1)bekezdésének megfelelően elsődlegesen a fellebbezés keretei határozzák meg, az elsőfokú bíróság döntését az abban felhozott indokok és megjelölt jogszabálysértések alapulvételével bírálhatja felül. A Kp. 99. §
(1)bekezdése, 100. §
(2)bekezdés b) pontja és 104. §
(1)bekezdése alapján a közigazgatási bírósági eljárásban a fellebbezés egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél milyen bírósági döntést kér. A fellebbezési kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a fellebbezési eljárás tartalmi és perjogi kereteit (Kf.VII.39.673/2020/7.). A felülbírálat kereteinek meghatározása a fellebbező fél kötelezettsége: a hivatkozott jogszabálysértést pontosan meg kell jelölnie, annak lényegét tartalmilag is körül kell írnia, és az arra vonatkozó jogi álláspontját ki kell fejtenie, a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait ismertetnie kell. A tartalmi elemek (így a konkrét jogszabályi rendelkezés megsértésének megjelölése) hiánya esetén a másodfokú bíróság nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot, okokat, amelyek miatt a fél a támadott határozatot jogszabálysértőnek tartja. A Kp. 2. §
(2)bekezdésében foglalt tisztességes, koncentrált és költségtakarékos eljárás követelményéből sem vezethető le a bíróság olyan kötelezettsége, hogy a támadott határozat jogszerűségéről pusztán a fellebbezésben előadott indokok alapján, a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely fél által történő megjelölése hiányában döntsön (Kpkf.X.38.049/2019/2.). Nem a bíróság feladata annak kitalálása, hogy a fellebbező fél mit sérelmez, mit kíván megfellebbezni és milyen okból (Kpkf.VI.39.905/2021/2.). [11] Kiemeli az ítélőtábla, hogy a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontja szerint a fellebbezésnek a beadványokra vonatkozó általános szabályokon túlmenően tartalmaznia kell a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölésével, illetve azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől az ítélet jogkérdésben eltér. Az elsőfokú közigazgatási bírósági eljárás szabályaival ellentétben a fellebbezésben nem elegendő a vélt jogszabálysértés (jogsérelem) körülírása, a fellebbező félnek egyértelműen és világosan meg kell jelölnie azt a jogszabályi rendelkezést, amelyet – álláspontja szerint – az elsőfokú ítélet sért. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság a fellebbezésnek csak azokat a kifogásait bírálhatta el, amelyekhez az alperes konkrét jogszabálysértést is rendelt. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.022/2026/6-II 7 [12] Az alperes az elsőfokú ítélet által megállapított tényállást ugyan több ponton is vitatta, és érvelését is arra építette fel, hogy a tévesen megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűtlen következtetést vont le, azonban állításaihoz konkrét jogszabálysértést, jogszabályi rendelkezést nem jelölt meg, ezáltal a másodfokú bíróság nem került abba a helyzetbe, hogy a fellebbezésben előadottakról - ami tulajdonképpen az elsőfokú döntés érdemi vitatását jelentette - érdemben döntsön, így az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, ezzel kapcsolatos bizonyítékértékelést, és az ennek alapján tett elsőfokú ítéleti megállapításokat érdemben vizsgálja, ezért az a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [13] Az alperes fellebbezésében kizárólag az elsőfokú eljárás felfüggesztésének mellőzése kapcsán jelölt meg jogszabálysértést, ezen jogi tény a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét is meghatározta, ily módon a másodfokú bíróság is csupán e körben vizsgálódhatott. Az alperes ezzel összefüggésben - a 4/2020. (IX. 9.) KK vélemény jogértelmezését is felhívva - a Pp. 123. §
(1)bekezdés b) pontjának a megsértésére hivatkozott, mellyel kapcsolatban a másodfokú bíróság az alábbiakat emeli ki. A Pp. 123. §
(1)bekezdés b) pontja valóban lehetővé teszi az eljárás felfüggesztését abban az esetben, ha a per eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelynek tárgyában az eljárás büntetőbíróság hatáskörébe tartozik. A Pp. hivatkozott rendelkezése értelmében a büntetőbíróság hatáskörébe tartozó jogkérdésnek az ügy eldöntése szempontjából előzetesnek és relevánsnak kell lennie, amely nélkül a perben megalapozott döntés nem hozható. Jelen ügyben ilyen körülmény azonban nem állt fenn. A büntetőjogi vonatkozás kizárólag a rendkívüli felmentés I. pontjában megjelölt jogtalan haszonszerzési céllal kapcsolatban merülhetett fel, amely vonatkozásban a bizonyítás lefolytatásának nem volt előfeltétele a büntetőeljárás jogerős befejezése. Az elsőfokú bíróság e körben a tényállást megfelelő módon tisztázta, a felmentésben megjelölt indok jogszerűsége tekintetében a megalapozott döntés meghozatalához a bizonyítékok a rendelkezésére álltak. [14] Helyesen utalt az elsőfokú bíróság ítéletében a 4/
- (IX. 9.) KK vélemény azon megállapítására, hogy a közigazgatási jogvitákban az eljárás felfüggesztésének az ugyanabból vagy – ténybeli és jogi okból – összefüggő jogviszonyból indult büntetőeljárás jogerős befejezéséig általában nincs helye. Az eljárás felfüggesztésére ezen okból csak kivételesen kerülhet sor, amennyiben a közigazgatási ügyben eljáró bíróság az ügy összes körülményének figyelembevétele alapján úgy ítéli meg, hogy az ugyanabból vagy – ténybeli és jogi okból – összefüggő jogviszonyból indult büntetőeljárásban beszerzett bizonyítékok felhasználása a közigazgatási jogvitában szükséges és a közigazgatási ügyben eljáró bíróság kizárólag a büntetőügyben eljáró bíróság döntése alapján győződhet meg a bizonyítékok beszerzésének jogszerűségéről. Azaz a KK vélemény értelmében sem a cselekmény büntetőjogi minősítése, hanem kizárólag a tényállás tisztázása (bizonyítás) körében lehet jelentősége a büntetőjogi eljárásnak. Jelen ügyben azonban a tényállás a gépjárműhasználattal (az önkormányzat gépjárművét használták) és annak költségelszámolásával (saját gépjárműre főszabályként nem lehetett igényelni), valamint az eredménnyel (a gyermekek a versenyekre eljutottak) kapcsolatban tisztázott volt. További olyan bizonyíték, ami az ügy eldöntése szempontjából relevanciával bírhatott, a büntetőeljárástól sem volt várható, ezért az erre alapított felfüggesztés iránti kérelem nem lehetett megalapozott. Az pedig, hogy a büntetőeljárásban milyen döntés keletkezik, a munkajogi intézkedés jogszerűségének a megítélésére nincs kihatással. Helytállóan idézte az elsőfokú bíróság a KK véleményt a tekintetben is, hogy a közigazgatási peres eljárás és a büntetőeljárás – akár azonos történeti Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.022/2026/6-II 8 tényállás esetén is – eltérést mutat az alkalmazandó jog dogmatikája, az eljárás célja, alanya, tárgya, és az elbírálandó tényállási elemek tekintetében. Az ugyanabból vagy – ténybeli és jogi alapon – összefüggő jogviszonyból fakadóan indult párhuzamos eljárásokban is a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság eltérő jogi keretek között vizsgálja ugyanazon cselekménysorozatot és a közigazgatási jogi tényállási elemek bizonyítottsága esetén tesz megállapítást a közigazgatási (közszolgálati) felelősség kérdésében. E lényeges jogi eltérésekre való tekintettel a bizonyítékok azonossága esetén is a közigazgatási (közszolgálati-munkajogi), illetve büntetőjogi felelősség kérdésében a közigazgatási, illetve büntetőeljárások eltérő megállapításokat eredményezhetnek, eltérő szempontok szerinti vizsgálódást igényelnek, ezért főszabály szerint nem szükséges a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságoknak bevárni a büntetőeljárás lezárását, ilyen feltételt az anyagi jogszabály sem ír elő. Fontos hangsúlyozni: a büntetőjogi felelősség még bűnösség megállapítása esetén sem feleltethető meg a munkajogi szabályok szerinti felelősségnek, az külön, a munkajogi felelősségi szabályok szerint és alkalmazásával vizsgálandó, amely vizsgálatot az elsőfokú bíróság elvégzett, az alperesi fellebbezés pedig – vonatkozó anyagi jogi/eljárási jogszabálysértés megjelölése hiányában – sikertelenül vitatott. [15] Végezetül a másodfokú bíróság rámutat arra, is, hogy a Pp.
- §
(1)bekezdése nem kógens eljárásjogi szabályt rögzít, hanem az eljáró bíró mérlegelésére bízza annak eldöntését, hogy az eljárás felfüggesztése az adott tényállás (rendelkezésre álló bizonyítékok) mellett indokolt-e. Az alperes azonban a fellebbezésében semmiféle olyan indokot vagy körülményt nem jelölt meg, mely az elsőfokú bíróság mérlegelését e körben megalapozatlanná tette volna. Olyan bizonyítékra nem hivatkozott, amely kizárólag a büntetőeljárás lefolytatásától volt várható, és jelen perben nem állt rendelkezésre. Önmagában az azonos tényállás mellett folytatott büntetőeljárás a közszolgálati peres eljárás felfüggesztését nem alapozza meg, ahhoz olyan többlettényállási elem szükséges, amely a perben nem áll rendelkezésre, releváns, és annak rendelkezésre állása a büntetőeljárásban elbírálandó kérdéstől függ, mely feltételek - mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg - nem álltak fenn, melyből az ügy érdemére vonatkozóan is helytálló jogi következtetést vont le, s az általa megállapított tényállás és bizonyítékértékelés alapján okszerű következtetést vont le arra vonatkozóan, hogy a felperessel szemben kiadott, a Púétv. 46. §
(2)bekezdés e) pontjára alapított rendkívüli felmentés jogszerűtlen volt, melynek elsőfokú ítéletben rögzített - indokaival a másodfokú bíróság egyetértett. [16] A fent kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [17] A pervesztes alperes a Kp.
- § alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségekről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdés a) pontja alapján köteles a másodfokú eljárásban vitássá tett pertárgyérték (7.331.580 forint) alapulvételével, annak 5%ában megállapított felperesi perköltség megfizetésére. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.022/2026/6-II 9 [18] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja szerint teljes személyes illetékmentességben részesül, ezért az Itv. 39. §
(3)bekezdés c) pontjában foglalt illetékalap után az Itv. 46. §
(1)bekezdése szerint számított 586.526 forint fellebbezési illeték a Kp. 99. §
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése révén alkalmazandó, polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 96. §
(1)bekezdés b) pontja és 102. §
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. [19] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
- április
- dr. Németh Andrea s.k. s.k. a tanács elnöke dr. Szeles Balázs György s.k. előadó bíró dr. Kinyó Krisztina bíró