Kf.700188/2026/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(5)bekezdése szerinti megbízási díjra jogosult. ... Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 4.Kf.700.188/2026/

1. felperes (alperes címe) felperes képviselője (felperes képviselőjének címe eljáró képviselő: dr. Tordai Gábor kamarai jogtanácsos) alperes (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Godó Nikoletta kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díj megfizetése iránt indított közszolgálati jogvita A fellebbezést benyújtó fél: az alperes (
2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Budapest Környéki Törvényszék 24.K.700.535/2025/
3. számú ítélete ... Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 69.570 (hatvankilencezer-ötszázhetven) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.188/2026/4 2 [1] A felperes a
4. november
5. napjától
6. október
7. napjáig terjedő időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) az alperes rendőrkapitányság1 Bűnügyi Osztály Életvédelmi Alosztály állományában kiemelt főnyomozó beosztásban teljesített szolgálatot. A nyomozói beosztásához nem tartozóan rendszeresen vizsgálói feladatokat – kutatások, lefoglalások, tanúkihallgatások, kamerafelvételek elemzése, gyanúsítotti kihallgatások, folytatólagos gyanúsítások, ügyészség értesítése, őrizetbe vételek, előzetes letartóztatások – végzett, amely ellátásáért megbízási díj megfizetését kérte; a szolgálati panaszát az alperes vezetője a határozatszám1 számú határozatával megalapozatlanság miatt elutasította. A kereset és a védirat [2] A felperes keresetében az alperest a perbeli időszakra bruttó 1.391.400 forint, a rendvédelmi illetményalap 100%-ának megfelelő megbízási díj és annak középidőtől számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Keresetének jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
8. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
9. §

(1)bekezdés c) pontját, valamint

(5)bekezdését jelölte meg. [3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, mivel nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely kategorikusan elhatárolná a nyomozati és a vizsgálati feladatok körét. Állította, hogy a felperes az általa végzett vizsgálói feladatokat a bűnügyi tevékenységhez tartozó szolgálati feladatként látta el, nincs szó magasabb felelősségi körről. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 1.391.400 forint megbízási díj és annak 2023.május 1. napjától a kifizetés napjáig esedékes késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Döntését a Hszt. 2. § 25. pontjára, 71. §

(1)bekezdés c) pontjára,

(2)-

(6)bekezdéseire, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/

1. BM rendelet (a továbbiakban: 30/
2. BMr.)
3. számú mellékletére, a nyomozás előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/
4. (VI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Nyer.)
5. §-ra,
6. §

(1)bekezdésére, valamint a büntető eljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 348. §

(1)-

(2)bekezdéseire, LX.-LX. fejezeteire, 31. §

(2)bekezdésére alapította. Megállapította, hogy a nyomozói beosztásban a bűncselekmény tárgyi és személyi oldalához tartozó, az elkövető kilétének és tartózkodási helyének megállapításához szükséges, valamint az alkalmazandó joghátrány szempontjából különös jelentőséggel bíró tényekkel kell foglalkozni. A vizsgáló pedig a már ismert elkövetővel, gyanúsítottal szemben jár el. A felperes számára a beosztásba nem tartozó feladatok ellátása többletfeladatot jelentett. Az irányadó bírói gyakorlat szerint a beosztásához igazodóan kell meghatározni (munkaköri leírás) a ténylegesen végzett feladatokat, és az nem fedhet le több másik beosztást. Egy adott beosztáson (munkakörön) belül határozhatók meg a munkaköri feladatok, a munkáltató a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.188/2026/4 3 jogszabály által szabályozott besoroláshoz és illetményhez kötve van. A felperes a perbeli időszakban rendszeresen ellátta a saját beosztásába tartozó munkaköri feladatai mellett a munkáltató utasítására a nyomozati beosztáshoz nem tartozó többlettevékenységnek minősülő feladatokat, melyek a Hszt. 71. §

(3)bekezdésben írt jelentős többletmunka feltételnek is megfelelnek. Mindezen többlettevékenység alapján a megbízási díjra való jogosultsága a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja és 71. §

(5)bekezdése alapján fennáll. [5] A megbízási díj mértékének meghatározása során figyelembe vette a többletfeladatok gyakoriságát és a napi szolgálati feladatokhoz viszonyított mértékét, és azt, hogy mindezt a felperesnek a saját munkaköre ellátása mellett kellett elvégeznie. Mindezek alapján a rendvédelmi illetményalap 50-200% között megállapítható megbízási díjnak a középértékét el nem érő, 100 %-os megbízási díjat nem tekintette eltúlzottnak. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [6] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes a szolgálati jogviszony önkéntes létesítésével vállalta, hogy a Hszt. 13. §

(1)-

(2)bekezdéseiben foglalt előírások rá is vonatkoznak, azaz a számára jogszerűen előírt és meghatározott feladatokat köteles ellátni. A bűnügyi szolgálati ág feladatrészéhez kapcsolódó más tevékenységek ellátása mellett olyan többletfeladatot, ami a megbízási díj megfizetését indokolta volna, nem látott el. A felperes munkaköri leírása tartalmazta, hogy az abban meghatározott feladatokon túl a külön nem nevesített, de a rendőrség tevékenységi körébe, feladatköréhez kapcsolódó mindazon eseti jellegű feladatokat köteles végrehajtani, melyek ellátására elméleti felkészültsége, szakmai ismeretei, valamint tapasztalatai alkalmassá teszik. Elöljárói utasításra vagy saját kezdeményezésre a törvényes és szakszerű eljárás érdekében foganatosítja a bűncselekmények megelőzéséhez, megszakításához és felderítéséhez, valamint a bizonyításhoz szükséges nyomozati cselekményeket. A készenléti jellegű feladatellátás során a forrónyomos (nyomozói, felderítő) munka részét képezi a feladatoknak, ami a rendőrség alapfeladatainak egyike, ezáltal az a felperes számára kötelezően ellátandó. A bűnügyi szolgálat tevékenységének nyomozati feladatai körében a felderítés és a vizsgálat a két fő rész; a két szakasz közötti átfedés lehetősége azonban nincs kizárva. Nincs egyetlen olyan jogszabályhely sem, ami a nyomozói és vizsgálói feladatok körét kategorikusan elhatárolná, azt csak a gyakorlat alapján lehet értelmezni. Nem lehet – a felperes állításával ellentétben – egyértelműen a gyanúsítás megtörténtéhez kötni a nyomozói és vizsgálói feladatokat. A büntetőeljárás teljes volumene nem teszi lehetővé – és nem is indokolt az ilyen kis létszámú szervezeteknél – csak és kizárólag a gyanúsítás közlésének aktusához kötni a profiltiszta feladatmegosztást. A felperes az általa megjelölt feladatokat nem az eredeti szolgálati beosztása mellett, többletfeladatként, hanem a bűnügyi tevékenységhez, adott esetben más beosztásához tartozó szolgálati feladatként hajtotta végre; továbbá esetében nem beszélhetünk olyan magasabb felelősségi körről sem, ami alapján megbízási díjra jogosulttá válhatna. A vizsgálati jellegű feladatok kifejtése számára többletfeladatot nem generált, többletfelelősséggel nem járt. A perbeli időszakban olyan ügyeket dolgozott fel, amelyekre a munkaköri leírása kiterjedt; a nyomozati tevékenységek kifejtése nem járt többlettevékenységgel, nem generált többletfeladatokat, így nem adhat alapot megbízási díj megállapítására. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.188/2026/4 4 [7] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. [8] A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [9] Az alperes fellebbezése – az alábbiak szerint – nem alapos. [10] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezés keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor a Fővárosi Ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alperes a tényállás tisztázottsága tekintetében – a nyomozói és vizsgálói feladatok elhatárolásának kivételével – eljárásjogi jogszabálysértést nem állított, alapvetően az ítélet anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte. A fellebbezés keretei között eljárva az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket felhívta, azokat megfelelően alkalmazta, ítéletének indokolásában az indokait részletesen kifejtette, amellyel az ítélőtábla is egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [11] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a 30/2015. BMr. 2. számú melléklete nyomozó és vizsgáló, kiemelt fővizsgáló beosztásokat egymástól külön beosztásként rendszeresítette, azonban ezen beosztásokhoz tartozó munkaköri feladatokat jogszabály vagy a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. §

(4)bekezdés c) pontja alapján kiadott normatív utasítás (ORFK utasítás) nem részletezi, arról a jogalkotó a büntetőeljárási szabályokban gondoskodott. A Be. 348. §

(2)bekezdése alapján a nyomozás felderítésből és vizsgálatból áll; a Be. LX. Fejezete rögzíti a felderítés, míg LXI. Fejezete a vizsgálat külön eljárási szabályait; a Be. 31. §

(2)bekezdése értelmében a nyomozó hatóság az előkészítő eljárás és a felderítés során önállóan, a vizsgálat során az ügyészség irányításával jár el. A Be. 866. §

(1)bekezdés b) pontja alapján kiadott a nyomozás és a Nyer. a nyomozásra vonatkozó eljárási szabályok között rendelkezik a nyomozás megindítása, elrendelése (70-

1. alcímek), a felderítés (
2. alcím) és a vizsgálat (
3. alcím) szabályairól. A felderítés és a vizsgálat szakaszai közötti elhatárolást a gyanúsítotti kihallgatás (
4. alcím) eljárási cselekménye jelenti; jogszabályi kivételekkel, amennyiben a gyanúsítás közlése [Nyer.
5. §

(1)bekezdése] törvényi feltételei megállnak, az ügyészség által irányított vizsgálatot kell lefolytatni [Nyer. 147. §

(3)bekezdés], ennek hiányában a felderítés szabályai szerint folytatódik az eljárás [Nyer. 146. §

(3)bekezdés]. [12] A fentiek szerint a nyomozás eljárási folyamatában közreműködő nyomozó és a vizsgáló munkaköri feladatai között éles határ nem állapítható meg ugyan, azonban a vizsgáló (fővizsgáló, kiemelt fővizsgáló) és a nyomozó feladatai egymástól alapvetően elhatárolhatók. A felperes munkaköri leírásában szereplő nyomozás előkészítése és felderítés eljárási Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.188/2026/4 5 cselekmények lefolytatása a nyomozói beosztás, míg a vizsgálati eljárási cselekmények a vizsgálói beosztás részét képezhetik. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes a munkaidejének jelentős részében a beosztásába nem tartozó vizsgálói feladatokat látott el. [13] Mivel a felperes keresetében a Hszt. 71. §

(1)bekezdése c) pontjára alapított megbízási díj iránti követelést terjesztett elő, az elsőfokú bíróság alappal indult ki abból, hogy mi tekinthető a nyomozói beosztáshoz tartozó feladatkörnek. Ezzel összefüggésben helyesen tulajdonított jelentőséget annak a körülménynek, hogy 30/

1. BMr.
2. számú melléklete elkülöníti a nyomozó és a vizsgáló beosztást. Helytállóan jutott arra a következtetésre is, hogy a rendvédelmi szerv csak az adott beosztáson belül határozhatja meg a hivatásos állomány tagjának munkaköri feladatait, és a munkaköri leírás nem tartalmazhat a kinevezésben meghatározott beosztáshoz nem tartozó, általánosan ellátandó feladatot, mint a beosztás részét. [14] A következetes bírói gyakorlat szerint „[a] munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását” (Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). Ezért annak, hogy a felperes a munkaköri leírását tudomásul vette, továbbá annak, hogy abban olyan feladatok szerepeltek, amelyek elvégzésére önállóan is képes volt, az ügy eldöntése szempontjából jelentősége nem volt, mert abban a megközelítésben csak az bírt relevanciával, hogy a felperes ténylegesen nyomozói, esetenként – rendszeresen ismétlődve – más forrónyomos feladatokat is ellátott-e. A Kúria határozataiban (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/
3. stb.) kimondta, hogy a Hszt.
4. §

(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagját akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört látott el többletfeladatként. Ezzel összefüggésben nem azon van a hangsúly, hogy a többletfeladat okozott-e többletterhelést, hanem azon, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben ugyanis nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz a rendszeresen végzett további tevékenység, az többletfeladatként értékelendő; annak eldöntése során pedig az elsőfokú bíróság helytálló következtetésre jutott. A Kúria következetes gyakorlata szerint a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja ugyan esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységhez nem tartozó feladatokat, ugyanakkor az ilyen jellegű feladat tartós ellátása nem maradhat ellentételezés nélkül (Mfv.II.10.304/2017/15., Kf.VII.39.525/2021/3.). [15] Az irányadó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Kf.VII.45.079/2021/

1. számú ítéletében – amely ügy tényállása szerint a felperes nyomozói beosztása mellett vizsgálói feladatokat is ellátott, és részben e körülmény miatt ítéltek meg számára megbízási díjat – a Kúria kiemelte, hogy „az alperesnek az a joga, hogy a felperest a bűnügyi segédelőadó, később a nyomozó beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását, továbbá az utasítás teljesítése esetén a díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát”. Az alperesnél a felperes kiemelt főnyomozó beosztása az állománytáblában rendszeresített és a kinevezésében Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.188/2026/4 6 rögzített szolgálati beosztás (munkakör). A munkáltató egyoldalú utasítási jogával a kinevezés szerinti beosztás (munkakör) keretein belül határozhatja meg a munkaköri leírásban a felperes által ténylegesen ellátandó feladatokat. [16] Nem foghatott helyt az alperesnek a Hszt.
2. §

(1)-

(2)bekezdéseire történt hivatkozása, mert az a Hszt. perben alkalmazandó 71. §

(1)bekezdés c) pontját és az ahhoz kapcsolódó következetes felsőbírósági joggyakorlatot nem rontja le. A Hszt. 13. §

(1)-

(2)bekezdései általános, inkább deklaratív, mint normatív tartalmú rendelkezéseit a Hszt. részletszabályai, így a megbízási díjra vonatkozó előírások töltik ki tartalommal. Az a szabály, hogy a hivatásos szolgálati jogviszony az állam nevében eljáró rendvédelmi szerv és a hivatásos állomány tagja között létrejövő különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet speciális kötelezettségek terhelik és jogok illetik, nem teheti korlátlanná, avagy önkényessé a munkáltató utasítási jogát és nem zárhatja ki a felperes ellentételezésre való jogosultságát az eredeti beosztásába nem tartozó, rendszeresen, nem eseti jelleggel ellátott többletfeladatok végrehajtásáért. A Hszt. 13. §

(1)-

(2)bekezdései a Hszt.

1. §-ában foglaltakon alapuló felperesi igény érvényesíthetőségét nem korlátozzák. A szolgálati viszonyból fakadó kötelem önkéntes teljesítésének szabálya nem ellentétes a többletfeladatok ellátásáért járó megbízási díj szabályával, mivel az önkéntes teljesítés nem jelent szükségszerűen ellentételezés nélküli feladatellátást (Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.047/2025/4.). [17] Az elsőfokú bíróság mindezek alapján a Hszt.
2. §

(1)bekezdés c) pontját a nem vitatott tényállással összevetve helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az eredeti – főnyomozói – szolgálati beosztása mellett szolgálati beosztásához nem tartozó – vizsgálói– feladatkört látott el rendszeresen, többletfeladatként, ezért jogosult a Hszt. 71. §

(5)bekezdése alapján megbízási díjra; mindez jelentős többletfeladatként a

1. február 1-jét követő időszakra is megalapozta igényét az ellenértékre. [18] Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kf.VII.37.780/2020/5.). Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért a megbízási díjat a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Miután az alperes nem vitatta a megbízási díj összegszerűségét, a másodfokú bíróság ezért az ítélet összegszerűségi indokainak helyességét nem vizsgálta. Ennek perjogi szempontból való jelentőségét pedig az adja, hogy a másodfokú eljárás során a bíróság eljárásának keretét a fellebbezésben foglaltak – a megsértett jogszabályi rendelkezések és annak kifejtett indokai – adják. [19] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Kp.
2. §

(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [20] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §

(3)bekezdése alapján a 35. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.188/2026/4 7 továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdése értelmében kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, annak mértékét a Pp. 81. §

(2)bekezdéseire, 82. §

(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §

(3)bekezdés a) pontjára, 3. §

(1)bekezdés a) pontjára és

(4)bekezdésére figyelemmel állapította meg. [21] Az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
2. §

(1)bekezdésében és 46. §

(1)bekezdésében meghatározott mértékű (111.312 forint) fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §

(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Pp. 102. §

(1)és

(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.

1. § alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [22] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,

1. május
2. dr. Kecskés Zsófia s.k. s.k. a tanács elnöke dr. Zakócs Ildikó s.k. előadó bíró dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia bíró