A határozat elvi tartalma: A ráépítés jogkövetkezményeit nem lehet alkalmazni, ha a felek a ráépítéssel kapcsolatban a tulajdon rendezése kérdésében eltérően állapodtak meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.II.20.274/2022/
- A tanács tagjai: Nyírőné dr. Kiss Ildikó a tanács elnöke dr. Kiss Gabriella előadó bíró dr. Hajdu Edit bíró A felperesek: felperes1 (cím1) I. rendű, felperes2 (cím2) II. rendű A felperesek képviselője: dr. Soós Ádám ügyvéd (cím3) I. rendűért Az alperesek: alperes1 (cím1) I. rendű, alperes2 (cím4) III. rendű, alperes3 (cím5) VIII. rendű, alperes4 X. rendű Az alperesek képviselői: dr. Kovács Tibor ügyvéd (cím6) I. rendűért, Kúria II.Pfv.20.274/2022/9 2 Dr. Disztós Dóra Ügyvédi Iroda (cím7, ügyintéző: dr. Disztós Dóra ügyvéd) III. rendűért, Dr. Pongrácz Krisztina Ügyvédi Iroda (cím8, ügyintéző: dr. Pongrácz Krisztina ügyvéd) X. rendűért A per tárgya: tulajdonjog megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. rendű felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 3.Pf.20.838/2020/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budakörnyéki Járásbíróság 11.P.20.414/2017/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 400.000 (négyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Kúria II.Pfv.20.274/2022/9 3 A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A helység, hrsz helyrajzi számú ingatlan 1970 óta a X. rendű alperes tulajdona. Az ingatlan-nyilvántartás szerint azon felépítmény állt. A földhasználati jog jogosultjai H I és alperes1 (született L J) voltak. Hozzátartozójuk, a felperesek jogelődje, N J 1975-76-ban hozzáépített a felépítményhez egy 40 m²-es részt. Az ingatlan-nyilvántartásban 1985-ben tüntették fel az immár 90 m²-es felépítményt hrsz1 helyrajzi számon, amelynek tulajdonosai egymás közti egyenlő – 1/2-1/2 – arányban a földhasználati jog jogosultjai voltak. [2] H I a tulajdoni illetőségét gyermekének, ifj. H Inak ajándékozta 1985-ben. alperes1 tulajdonrészét pedig halálával gyermekei (ifj. H I, H Gy és a felperesek jogelődje) örökölték, akik 1987-ben a hagyatéki eljárásban egyezséget kötöttek, így került H Gy tulajdonába ifj. H Inak és a felperesek jogelődjének tulajdoni illetősége. A felperesek jogelődje 1999-ben – H Gy halálával – öröklés jogcímén megszerezte az ingatlan 2/8 tulajdoni hányadának tulajdonjogát. 2003-ban bekövetkezett halálakor gyermekei, a felperesek örökölték egymás közt egyenlő – 1/8-1/8 – arányban ingatlanilletőségének tulajdonjogát, amit eladtak a VIII. rendű alperesnek. Az I. rendű alperes ifj. H I tulajdoni hányadából 5/8 részt adásvétel, 1/8 részt ajándékozás jogcímén szerzett meg. [3] Jelenleg a felépítmény tulajdonosai: 6/8 arányban az I. rendű alperes, 2/8 arányban a VIII. rendű alperes. A kereseti és viszontkereseti kérelem, valamint az alperesek ellenkérelme [4] Az I. és II. rendű felperesek keresetükben kérték megállapítani, hogy – jogelődjük ráépítéssel történt közbenső tulajdonszerzésével – öröklés jogcímén megszerezték a hrsz1 helyrajzi számú ingatlan 8/40-8/40 tulajdonjogát. Kérték megkeresni az ingatlanügyi hatóságot a változás bejegyzése érdekében úgy, hogy az ingatlan-nyilvántartásban az I. rendű alperes 18/40, a VIII. rendű alperes 6/40 arányú tulajdonjoga kerüljön feltüntetésre. Kereseti kérelmüket a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
- §
(1)bekezdésére, 116. §
(1)bekezdésére és 137. §
(3)bekezdésére alapították hivatkozva arra, hogy jogelődjük a felépítményhez 40 m²-t hozzáépített, így azon tulajdonjogot szerzett, amelynek ők az örökösei. [5] Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a hozzáépítés tényét. Érvelése szerint ráépítéssel való tulajdonszerzés nem következhetett be, mert a felperesek nem igazolták fennmaradási, illetőleg használatbavételi engedély kiadását. Hivatkozott arra, hogy az ingatlan-nyilvántartásban bízva jóhiszeműen, a bejegyzett tulajdonostól szerzett tulajdonjogot. Érvelt azzal is, hogy a felépítmény állami tulajdonú ingatlanon létesült, amelyen jogszabályi tilalom folytán a megjelölt időpontban nem lehetett ráépítéssel Kúria II.Pfv.20.274/2022/9 4 tulajdonjogot szerezni. Végül hangsúlyozta, hogy a felperesek jogelődje két hagyatéki eljárásban vett részt, azonban tulajdoni igényt egyikben sem érvényesített. [6] A III. rendű alperes a kereset teljesítését nem ellenezte. [7] A VIII. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Kiemelte: árverési vétel jogcímén szerezte meg a felperesek 2/8 tulajdoni hányadának tulajdonjogát, ami az ingatlan jól elkülönített része. Véleménye szerint tulajdonjogot eredményező ráépítés sem történhetett, mert a felépítmény 1985 óta szerepel a jelenlegi térmértékkel az ingatlan-nyilvántartásban. [8] A X. rendű alperes a kereset teljesítését nem ellenezte. [9] Az I. rendű alperes viszontkeresetet terjesztett elő az I. rendű felperessel szemben 590.954 forint víz- és csatornadíj megfizetése iránt. [10] Az I. rendű felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet és a viszontkeresetet egyaránt elutasította. [12] Határozatának indokolásában rámutatott, hogy a felperesek által hivatkozott régi Ptk. 137. §
(3)bekezdése
- március 1-jével került be a régi Ptk.-ba a
- §
(2)bekezdésében foglalt korlátozással. Az irányadónak tekintett jogszabályhelyeket értelmezve levezette, hogy a régi Ptk. csak 1978-tól tette lehetővé a közös tulajdon keletkezését eredményező ráépítést. Megállapította, hogy a hrsz1 helyrajzi számú önálló építményen nem lehet ráépítés jogcímén tulajdonjogot szerezni, mert az építkezés nem azon, hanem a hrsz2 helyrajzi számú, a X. rendű alperes tulajdonában álló ingatlanon valósult meg. [13] A viszontkereset kapcsán az I. rendű felperes teljesítésére utalt. [14] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – nem érintve annak nem fellebbezett részét – helybenhagyta. [15] Indokolásában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás kiegészítését követően kiemelte: az építkezés nem a felépítményhez való hozzáépítés, hanem az állami tulajdonban lévő ingatlanra történt építés. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az építkezés idején hatályos régi Ptk. 138. §
(2)bekezdése kizárja a felperesi jogelőd tulajdonszerzését az állami tulajdonban lévő ingatlanon, mert a hivatkozott rendelkezés
- március 1-től kezdődően volt hatályban. Kúria II.Pfv.20.274/2022/9 5 [16] Tévesnek tartotta ugyanakkor azt a felperesi érvelést is, amely szerint a régi Ptk.
- §
(2)bekezdése lehetővé tette a közös tulajdon létrejöttét, mivel az ennek alapját képező rendelkezés szintén csak
- március 1-től kezdődően lépett hatályba. Lényegesnek azt tartotta, hogy az építkezés idején hatályos régi Ptk.
- §
(2)bekezdés b) pontja alapján csak az az építkező érvényesítheti tulajdoni igényét a földtulajdonossal szemben, aki azt ingyenes használatra kapta, erre utaló peradat azonban nem merült fel a felperesek jogelődje vonatkozásában, emiatt ráépítéssel nem szerezhetett tulajdonjogot. [17] Utalt továbbá arra, hogy jogelődjük nem formált tulajdoni igényt az általa épített részre, amit tükröz, hogy öröklés jogcímén megszerzett tulajdoni illetőségét is elajándékozta. Ebből a szempontból szintén fontos peradatnak tekintette, hogy a felperesek jogelődje tudott a H I és ifj. H I között 1985-ben létrejött ajándékozási szerződésről. A másodfokú bíróság mindezekből arra következtetett, hogy a felperesek jogelődje a korábbi tulajdonosok tulajdonosi mivoltát nem vitatta. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [18] A jogerős ítélet ellen az I. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben – tartalma szerint – elsődlegesen – annak részbeni hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a kereseti kérelmének történő helyt adást kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet – elsőfokú ítéletre is kiterjedő – hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, valamint új határozat hozatalára utasítását kérte azzal, hogy szakértői bizonyítást folytasson le. [19] Megsértett jogszabályhelyként a régi Ptk. 97. §
(1)bekezdését, 137. §
(3)bekezdését, 138. §
(2)bekezdését és 579. §
(2)bekezdését jelölte meg. [20] A tulajdoni lap alapján a hrsz1 helyrajzi számú önálló ingatlan létrejöttét
- április 1-jében határozta meg. Lényegesnek tartotta, hogy az ingatlan
- március 20-án már 90 m² alapterülettel nyert bejegyzést az ingatlan-nyilvántartásba, azaz már akkor feltüntették a felperesek jogelődje által épített ingatlanrészt is. Ugyanakkor – álláspontja szerint – csupán feltételezés, hogy alperes1 is az ingatlan 1/2 részének tulajdonosa volt 1985-ben. Érvelése szerint emiatt a másodfokú bíróság a tényállást helytelenül rögzítette, amelyből téves jogkövetkeztetésre jutott, mert abból az következik, hogy a felépítmény közös tulajdonban áll, amelyben szerepel a felperesek jogelődjének tulajdoni illetősége is. [21] Fontos kérdésnek tekintette továbbá, hogy ráépítés vagy hozzáépítés történt, ami – véleménye szerint – szakértői bizonyítással határozható meg. Csak a szakvélemény ismeretében dönthető el, hogy a régi Ptk.
- §-át, vagy a
- §
(3)bekezdését kell alkalmazni az ügyben. Álláspontja az volt, hogy hozzáépítés történt, mert a felperesek jogelődje a már meglévő 50 m²-es épületet bővítette. Erre utal az épület ikerházas jellege is. Kifogásolta e tekintetben, hogy a másodfokú bíróság a túlépítésre vonatkozó szabályozás hiánya, míg az elsőfokú bíróság a ráépítés ténye miatt utasította el a keresetet. Kúria II.Pfv.20.274/2022/9 6 [22] A továbbiakban kifejtette, hogy az építkezés idején még nem volt hatályban a régi Ptk. 137. §
(3)bekezdése, ami lehetőséget ad a közös tulajdon létrejöttének megállapítására. Idézte a régi Ptk. perbeli időszakban hatályos 138. §
(1)-
(4)bekezdéseit kiemelve, hogy 1978at megelőzően is előfordult hozzáépítés, amelyet a bíróságok a ráépítésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával bíráltak el. Ezzel összefüggésben hivatkozott a BH 1961.11.
- számon közzétett eseti döntésre. Hangsúlyozta a régi Ptk.
- §-át, amelynek értelmében a túlépítésre, a beépítésre és a ráépítésre vonatkozó rendelkezéseket csak akkor lehet alkalmazni, ha az építkezés a régi Ptk. hatályba lépése után történt. Ugyancsak utalt a régi Ptk. kommentárjára. Mindezekből arra következtetett, hogy a másodfokú bíróságnak meg kellett volna állapítania a közös tulajdon létrejöttét a régi Ptk.
- §
(2)bekezdése szerint, ha hozzáépítésként értelmezi a kivitelezést. További okfejtése szerint a felperesek jogelődje esetében egyrészt nem állnak fenn a régi Ptk. 97. §
(2)a)-c) pontjaiban részletezett feltételek, de a rendelkezés alkalmazása egyébként sem indokolt. Nem vitatta, hogy a felperesek jogelődjének nem volt bejegyzett földhasználati joga, azonban úgy vélte, ha nincs megállapodás az építtető és a föld tulajdonosa között, akkor a régi Ptk.
- §-a alkalmazásának van helye. [23] Álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy a felperesek jogelődje a tulajdoni hányadát elajándékozta, mert az ingatlan ajándékozási szerződés érvényességi kelléke az írásbafoglalás. [24] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [25] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [26] A régi Pp.
- §
(2)bekezdése és 275. §
(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül. [27] A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/
- (II.15.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény) szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja. E tartalmi kellékeknek ugyanakkor a jogerős ítélettel, annak sérelmezett részeivel és egymással is szoros logikai és perjogi kapcsolatot kell mutatniuk, olyan összefüggésnek kell köztük fennállnia, hogy ez alapján a Kúria II.Pfv.20.274/2022/9 7 felülvizsgálati kérelem alkalmas legyen a rendkívüli perorvoslati eljárás formai és tartalmi kereteinek a kijelölésére. Ha a fél több jogszabálysértést állít, e követelményeknek mindegyik hivatkozása meg kell feleljen (PK vélemény 3.,
- és
- pontja, valamint ezek indokolása). Az eseti döntésekre való hivatkozás mindezeket nem pótolja. Mindebből az is következik, hogy a felülvizsgálati kérelem érveit a jogerős ítélet jogi indokaival kell ütköztetni, az elsőfokú ítélet ennek során csak annyiban kaphat szerepet, amennyiben a másodfokú ítélet utal annak helyes indokaira. [28] A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálati kérelemnek kizárólag azokat a részeit vizsgálhatta, amelyek esetében a felperes a kifogásolt jogerős ítéleti rendelkezéshez, megállapításhoz, érveléshez konkrétan társította a megsértett jogszabályhelyet és azzal szoros összefüggésben kifejtette saját álláspontját, ismertette jogi okfejtését. [29] Hiányos, emiatt érdemi vizsgálatra alkalmatlan a felülvizsgálati kérelem a szakértő kirendelésének szükségessége kérdésében, mert az I. rendű felperes nem hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
- §
(1)bekezdésének megsértésére. [30] A Kúria nem vizsgálhatta érdemben a felperes tényállás megállapításával kapcsolatos érveit sem, mert ezzel összefüggésben megsértett jogszabályhelyet, a régi Pp. 206. §
(1)bekezdésének a bizonyítékok, peradatok mérlegelésére vonatkozó szabályát nem jelölte meg. [31] Mindazonáltal – a tényállásból levont jogkövetkeztetés vizsgálata kapcsán – a Kúria rámutat az alábbiakra: [32] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú ítéletben rögzített tényállással, azonban azt kiegészítette. Ezenfelül a jogerős ítélet 6. oldal második bekezdése további ténymegállapításokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a felperesek jogelődje rendelkezett a tulajdonrészével. A másodfokú bíróság a peradatok régi Pp. 206. §
(1)bekezdése szerinti mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek jogelődje nem formált tulajdoni igényt az általa épített épületrészre. Értékelte a felperesek jogelődje által akkor ismert tényeket és azt, hogy a hagyatéki eljárásban az örökrészéről lemondott az egyik testvére javára. Mindezekből helytállóan következtetett arra, hogy a felperesek jogelődje és családtagjai a tulajdoni viszonyokat egymás közt rendezték, ennek eredményeként alakult ki az ingatlan-nyilvántartás szerinti állapot. [33] A kivitelezés befejezésekor hatályos jogszabályi rendelkezések is alátámasztják a felperesek jogelődjének arra irányuló szándékát, hogy az általa kivitelezett felépítményrész az akkori – ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett – földhasználók tulajdonába kerüljön. A földhasználat szabályait a régi Ptk. 150-154. §-ai rendezték. Ezek a rendelkezések vonatkoztak a perbeli ingatlan ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett használóira is. A régi Ptk. 152. §-a megszabta a földhasználat jogosultjának kötelezettségeit,
(2)bekezdésében kimondva, hogy – egyebek mellett – az általa emelt épület a földhasználó tulajdona. Az állampolgárok lakásszükségleteinek kielégítése érdekében a régi Ptk. 153. §
(2)bekezdése lehetővé tette a földön emelt épület tulajdonjogának átruházását, illetőleg öröklését úgy, hogy ezzel a földhasználati jog is ingyenesen átszáll az épület új tulajdonosára. A régi Ptk.
- §-a viszont szankciókat tartalmaz arra az esetre, ha – többek között – a földhasználó a használati Kúria II.Pfv.20.274/2022/9 8 jogát másra jogosulatlanul átruházza, vagy a használattal járó kötelezettségeket egyébként súlyosan megsérti. Ilyen jogkövetkezmény a földhasználati jog visszavonása, amelynek esetében az épület és a föld alkotórészei megtérítés ellenében az állam, a földhasználatot engedélyező szövetkezet, vagy más szocialista szervezet, illetőleg a földhasználat új jogosultja tulajdonába megy át. Ebben a jogszabályi környezetben nyilvánvalóan célszerű volt a családon belül úgy megállapodni, hogy a létesített felépítményrész a földhasználók tulajdonába kerüljön, mert ez esetben nem kellett szankciós következménnyel számolniuk amiatt, hogy a használatukba adott földterületre a jogszabály alapján arra nem jogosult felperesi jogelőd a hozzájárulásukkal építkezett. (A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből levezethető az is, hogy a földhasználati joggal terhelt, állami tulajdonban lévő föld tulajdonjoga ráépítéssel sem volt megszerezhető.) A felperesek jogelődje a későbbiekben sem kívánt tulajdoni igényt érvényesíteni; az erre utaló körülményeket a másodfokú bíróság helytállóan sorolta fel ítéletében. [34] A továbbiakban lényeges, hogy a ráépítés jogkövetkezményeit nem lehet alkalmazni, ha a felek a ráépítéssel kapcsolatban a tulajdon rendezése kérdésében eltérően állapodnak meg, amely megállapodásuk nincs meghatározott alakhoz kötve. Ezt fejtette ki a már kialakult joggyakorlat alapján a Legfelsőbb Bíróság PK
- számú, eredetileg PK
- számon, 1981ben megjelent állásfoglalása, annak I. pontjában. Az említett megállapodást ezért az azt megkötő családtagoknak nem kellett írásba foglalniuk, az érvényesen létrejöhetett akár ráutaló magatartással is. A megállapodás a felperesek jogelődjének és ezáltal a felpereseknek a jogszerzését is kizárja. [35] A most kifejtettek szükségtelenné tették a felülvizsgálati kérelem további érveinek vizsgálatát. [36] Mindazonáltal a Kúria abban egyetért a felperessel, hogy a jogerős ítéletben tévesen szerepel, hogy az öröklés eredeti szerzésmód. [37] Szóbeli ingatlan ajándékozás viszont a perbeli esetben nem történt: a felperesek jogelődjének tulajdonrésze 1987-ben a hagyatéki eljárásról szóló 6/
- (VII.4.) IM rendelet
- §-a szerinti hagyatéki egyezség alapján került az egyik testvér tulajdonába, ahogy azt az ingatlan-nyilvántartás is tartalmazza (P.
- számú beadvány). Erre az irányadó jogszabályi rendelkezések lehetőséget biztosítottak. [38] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, érdemben vizsgálható jogszabályhelyeket, ezért azt a régi Pp.
- §
(4)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [39] Az I. rendű felperes – eredménytelen felülvizsgálati kérelmére tekintettel – a régi Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati ellenkérelmet előterjesztő I. rendű alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Annak összegét a Kúria a jogi képviselő Kúria II.Pfv.20.274/2022/9 9 kifejtett munkájával arányosan határozta meg, alkalmazva a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdését: figyelemmel volt a felülvizsgálati ellenkérelem rövid terjedelmére, sommás voltára. [40] A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. §
(1)bekezdés alapján számított, az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésre irányuló kérelemre tekintettel 400.000 forintban megállapított felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. [41] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a régi Pp.
- §
(1)bekezdése alapján. [42] A Kúria ítélete elleni felülvizsgálatot a régi Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
- május
- Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. a tanács elnöke, dr. Kiss Gabriella s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró