← Magyarország

Gf.40312/2023/6 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A lakásszövetkezet küldöttgyűlésén akkor hozhatóak érvényesen határozatok, ha az alapszabály szerinti, az Lsztv.-vel összhangban meghatározott küldötti létszámmal a lakásszövetkezet a küldöttgyűlés idején rendelkezik. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 13.Gf.40.312/2023/

  1. A felperes: Felperes1 felperes címe A felperes képviselője: Dr. Szüts Ágnes Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szüts Ágnes ügyvéd) felperesi képviselő címe Az alperes: Alperes1 alperes címe Az alperes képviselője: Dr. Kiss D. Csaba ügyvéd alperesi képviselő címe A per tárgya: küldöttgyűlési határozat hatályon kívül helyezése Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.312/2023/6 2 A fellebbezéssel támadott határozat száma: 5.G.42.401/2022/23-II. (
  2. szeptember 19.) A fellebbezést benyújtó fél: alperes
  3. sorszám Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000 (százezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A fellebbezés elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint felperes az alperes tagja, volt elnöke. Az alperes a
  4. május
  5. napján tartott küldöttgyűlésen a felperest az igazgatóság tagjává és a szövetkezet elnökének választotta öt éves határozott időtartamra
  6. május
  7. napjáig. [2] Az alperes igazgatósága
  8. augusztus
  9. napjára küldöttgyűlést hívott össze, amelynek utolsó napirendi pontja az elnök visszahívása volt. [3] A felperes álláspontja az volt, hogy a küldöttgyűlés nem tartható meg, mivel a küldöttek létszáma a törvény által megkívánt 30 fő helyett 28 fő volt, ezért e-mailben arról értesítette a küldötteket, a küldöttgyűlés szervezésében, lebonyolításában résztvevő irodai alkalmazottakat, hogy a küldöttgyűlés elmarad. [4] A
  10. augusztus 25-én megtartott küldöttgyűlésen a felperes nem volt jelen, törvényes képviselő1 a felügyelőbizottság tagja tájékoztatta a megjelenteket arról, hogy 29 küldött van jelen, a törvényi 30 fő helyett. ezért küldött küldött lemondását érvénytelennek tartotta, mivel a lemondás feltételes módban került megfogalmazásra, és időpontot nem Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.312/2023/6 3 tartalmaz. küldött küldött mandátumát érvényesnek tekintette, és megállapította, hogy a küldöttek száma 30 fő. Ilyen előzmények után a küldöttgyűlés meghozta a 17/K/2022.– 24/K/
  11. határozatokat. [5] A felperes keresetében a 17/K/2022.–24/K/
  12. számú küldöttgyűlési határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségben marasztalását kérte a lakásszövetkezetekről szóló
  13. évi CXV. (a továbbiakban: Lsztv.)
  14. §-a alapján. Állította, hogy a
  15. augusztus 25-én tartott alperesi küldöttgyűlés összehívása és megtartása az Lsztv.
  16. §

(1)bekezdésébe, és az alperes alapszabályának 7.
  1. pontjába ütközik, mert nem volt meg a törvény által megkívánt 30 fő küldött, illetőleg az alapszabály szerinti 33 fő. A küldöttgyűlés jogszerűen határozatot nem hozhatott, a meghozott határozatok érvénytelenek, azok hatályon kívül helyezésének van helye. A küldöttek valós létszáma 28 fő volt, név1, név2, név3 és küldött a küldöttgyűlés időpontját megelőzően lemondtak. A küldöttlistán név2, név3 és küldött már nem volt feltüntetve. név1, aki a küldötti listán fel volt tüntetve,
  2. augusztus
  3. napján adta le a lemondását, amit
  4. augusztus
  5. napján vett ki a postaládából. Az alperes választási szabályzata nem joghatályos, azt az igazgatóság nem fogadta el, hatályos szabályzatai pedig nem tartalmaznak olyan rendelkezést, hogy a küldött lemondása nem teheti működésképtelenné a küldöttgyűlést. A folytatólagos perfelvételi tárgyaláson keresetét kiegészítve előadta, hogy a küldöttgyűlés összehívása is szabálytalan volt, mert azt nem az igazgatóság elnöke, hanem az elnökhelyettese törvényes képviselő1 hívta össze. [6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint a küldöttgyűlésen megvolt a szükséges 30 fő küldötti létszám, ezért a küldöttgyűlés a határozatait jogszerűen hozta meg. A küldöttgyűlés megtartását a felperes azzal kívánta megakadályozni, hogy kifogásolható módon kezelte a küldöttek lemondásait, illetve a megfelelő helyettesítésről nem gondoskodott. küldött lemondása joghatás kiváltására alkalmatlan, mert dátumot nem tartalmaz, és feltételes módban került megfogalmazásra, ezért csak szándéknyilatkozatként értékelhető. név1 küldött a
  6. szeptember
  7. napján megtartott küldöttgyűlés jelenléti íven még szerepelt, küldötti mandátumáról történő lemondása
  8. október
  9. napjáig nem került iktatásra, ezen a napon szerzett tudomást a küldött lemondásáról, ezzel a dátummal tekintette azt érvényesnek, és e tényről értesítette név1t. A választási szabályzata értelmében, amennyiben a küldött lemondása érinti a küldöttgyűlés működőképességet, akkor annak érvényességéhez szükséges, hogy a lemondást a tagértekezlet vagy az igazgatóság elfogadja. A küldöttek lemondása pedig adott esetben veszélyeztette a küldöttgyűlés működését, ezért azok nem érvényesek. Utóbb nem vitatta, hogy a választási szabályzat nem volt hatályos, annak elfogadásáról sem az igazgatóság, sem Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.312/2023/6 4 a küldöttgyűlés nem határozott. Hangsúlyozta, hogy a Szervezeti és Működési Szabályzat (továbbiakban: SZMSZ) 4.2.
  10. pontja értelmében a küldött megbízatása megszűnése esetén az igazgatóságnak gondoskodnia kell a tagértekezlet összehívásáról, új küldött választásáról. Álláspontja szerint a lemondással nem lehet működésképtelenné tenni a szövetkezetet. Kiemelte, hogy a küldöttgyűlés a felperes magatartása ellenére is határozatképes volt, a törvény által megkívánt 30 küldötti létszám megvolt, amelyből 23 fő küldött a küldöttgyűlésen jelen volt. Az Lsztv.
  11. §
(2)bekezdése szerint alkalmazott
  1. §-a alapján a küldöttgyűlésen a határozatképességhez szükséges 18 küldött jelen volt. Tekintettel arra, hogy 23, később 24 küldött volt jelen és a törvény által megkövetelt 30 küldött is megvolt, a küldöttgyűlés határozatképessége fennállt, az általa meghozott határozatok érvényesek. [7] A Fővárosi Törvényszék a
  2. szeptember
  3. napján kelt 5.G.42.401/2022/23-II. számú ítéletével az alperes
  4. augusztus
  5. napján hozott 17.24./K/
  6. számú küldöttgyűlési határozatait hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 673.100 forint ügyvédi munkadíjat és 36.000 forint eljárási illetéket. [8] Döntése jogi indokolásában felhívta az Lsztv.
  7. §
(1)és
(3)bekezdéseit, a 21. §
(1)bekezdését és az alperes alapszabályának 7.
  1. pontjában foglaltakat. talt az egységes bírói gyakorlatra, a BH
  2. 248., a BH
  3. 19., a BH
  5. számú határozatokra. Kiemelte, hogy a felek között nem volt vitatott, hogy a küldöttgyűlési határozatok meghozatalakor a 33 küldött nem volt meg. A vita a megjelentek létszámában, illetőleg a létszám számítása során a lemondások hatályában volt. Az Lsztv.
  6. §
(1)bekezdése és az alapszabály 7.
  1. pontja alapján a határozatképesség meghatározásánál a ténylegesen választott – nem pedig a ténylegesen megválasztható – küldöttek létszámából kell kiindulni, ez az Lsztv.
  2. §
(2)bekezdése és a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:
  2. §-a folytán a lakásszövetkezetekre is megfelelően irányadó Ptk. 3:
  3. §
(1)bekezdésének azon rendelkezéséből következik, hogy a döntéshozó szerv ülése akkor határozatképes, ha azon a leadható szavazatok több mint felét képviselő szavazásra jogosult részt vesz. A Ptk. rendelkezésétől eltérő helyzet akkor áll elő, ha a megválasztott küldöttek száma a 30 főt nem éri el. Hasonló tényállás mellett erre a következtetésre jutott a Kúria Pfv.VII.22.277/
  1. számú ügyben hozott BH
  3. számon közzétett eseti döntésében is. A felek hivatkozásaira tekintettel ezért annak volt jelentősége, hogy a küldöttgyűlés megtartásának időpontjában a törvényi minimumként meghatározott 30 fő küldött az alperesnél megvolt-e. név2 és név3 küldötteknek a küldöttgyűlést megelőző lemondása nem volt vitatott. küldött
  4. augusztus
  5. napján kelt, a küldötti tagságról való lemondás tárgyú e-mail levele tartalmi elemeinek összevetéséből arra a következtetésre jutott, hogy a nyilatkozat egyértelműen kifejezte, hogy a lemondás oka külföldi munkavégzés, lakáseladás. A nyilatkozat a Ptk. 6:
  6. §
(1)bekezdésében foglaltak szerinti, joghatás kiváltására alkalmas akarat nyilatkozat. Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.312/2023/6 5 Rámutatott arra, hogy a lemondó nyilatkozatnak nem feltétlenül kell időpontot tartalmazni, ugyanis időpont hiányában a lemondás azonnal, a jognyilatkozat időpontjában [Ptk. 6:5. §
(2)bekezdés] hatályosul. A lemondó nyilatkozat nyomtatott példányára a felperes
  1. augusztus
  2. napi keltezéssel kézírással rávezette, hogy azt tudomásul vette. küldött küldötti megbízása
  3. augusztus
  4. napján az SZMSZ 4.2.
  5. pont a) alpontja alapján megszűnt. Az alperes által csatolt választási szabályzatról megállapította, hogy az a jelen ügyben nem alkalmazható, mivel maga az alperes is úgy nyilatkozott, hogy a szabályzatot sem az alperes igazgatósága, sem küldöttgyűlése nem fogadta el. Ezzel szemben az SZMSZ 4.2.
  6. pontja rendelkezéséből nem vezethető le az, hogy lemondással nem lehet működésképtelenné tenni a szövetkezetet. Az olyan rendelkezést nem tartalmaz, amely a küldöttgyűlés működőképtelenségét a küldött lemondásával hozná összefüggésbe és olyat sem, amely az alperes valamely szervének elfogadásához vagy a küldöttgyűlés működőképességének biztosítottságához kötné a küldött lemondását. Rámutatott arra is, hogy ilyen rendelkezések az Lsztv.-ből, a Ptk.-ból és önmagában abból a kötelezettségből sem vezethetőek le, hogy megszűnés esetén gondoskodni kell az igazgatóságnak a tagértekezlet összehívásáról, új küldött választásáról. Ugyanis ezen SZMSZ-beli kötelezettség teljesítésére az SZMSZ határidőt nem ír elő, nemteljesítését pedig nem szankcionálja. Így az alperesnek a küldöttgyűlés működőképtelenségére való hivatkozását alaptalannak tartotta. A fentiek alapján pedig megállapította, hogy küldött
  7. augusztus
  8. napján nem volt küldöttnek tekinthető. Megállapította, hogy név1 küldött lemondását tartalmazó iratot a felperes vette át. A lemondó nyilatkozat távollévők között tett nyilatkozat volt, amely a Ptk. 6:
  9. §
(2)bekezdése alapján a címzetthez való megérkezéssel vált hatályossá. Ezért a nyilatkozat hatálya szempontjából nem annak volt jelentősége, hogy a küldött szerepelt-e a küldöttgyűlés jelenléti ívén, vagy azt az alperes mikor iktatta, hanem a megérkezés időpontjának. A lemondó nyilatkozatot a felperes, az akkori vezető tisztségviselő
  1. augusztus 25-én átvette, azaz az alpereshez a jognyilatkozat ezen a napon megérkezett. Az átvétel napja megegyezett a küldöttgyűlés napjával, ezért vizsgálta a bíróság, hogy a lemondó nyilatkozat a küldöttgyűlés előtt vagy után érkezett-e meg az alpereshez. Az okiratból ez a tény nem derült ki, a felperes ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy a küldöttgyűlést megelőzően vette ki a postaládából, amely állítást az alperesi vitatás hiányában a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §
(2)bekezdése alapján valónak fogadott el. A küldöttgyűlést megelőzően név1 lemondó nyilatkozata
  1. augusztus
  2. napján a küldöttgyűlést megelőzően hatályossá vált, ezért a küldöttgyűlésen küldöttnek nem volt tekinthető. Az alperesnek név2 küldött lemondásának körülményeit, a lemondás, a lemondó nyilatkozat létrejöttének, érvényességének, hatályának és tartalmának érdemi vitatása hiányában nem vizsgálhatta. Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.312/2023/6 6 Megállapította, hogy a küldöttgyűlésen a küldötti létszám nem érte el az Lsztv.
  3. §
(1)bekezdésében előírt 30 főt, ezért annak megtartása, és azon hozott határozatok jogszabályba ütközőek, amelyeket az Lsztv. 9. §
(1)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezett. név4 igazgatósági tag meghallgatását a Pp. 276. §
(5)bekezdése alapján mellőzte, ugyanis a tanúnak a szükséges létszámmal és küldött lemondó nyilatkozatával kapcsolatos küldöttgyűlésen is ismertetett álláspontja, véleménye az eljárásban nem volt releváns tény. törvényes képviselő1 törvényes képviselő pedig nem tanúként, hanem a Pp. 230. §-a alapján félként lett volna személyesen meghallgatható. A perköltségről a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett és a pervesztes alperest kötelezte a felperesi perköltség megfizetésére. A felperes jogi képviselőjének ügyvédi munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. §
(1)bekezdés a) pontja alapján az előterjesztett költségjegyzékben feltüntetett összeggel egyező mértékben állapította meg. Ezen túl a pervesztes alperest kötelezte a felperes által lerótt 36.000 forint kereseti illeték megfizetésére is. [9] Az elsőfokú ítélettel szemben előterjesztett fellebbezésében az alperes elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a Ptk. 6:5. §
(2)bekezdésében foglaltakat hibásan értelmezte, és az indokolási kötelezettségének nem tett eleget, amellyel a Pp. 346. §
(4)és
(5)bekezdésében foglaltakat megsértette. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta azt, hogy a felperes keresetében saját felróható magatartására hivatkozott előnyök szerzése végett, ugyanis feladatát, a lemondások megfelelő kezelését és iktatását elmulasztotta. név1 lemondása
  1. október
  2. napján került csak iktatásra és
  3. szeptember
  4. napján megtartott küldöttgyűlés jelenléti íven ezért még neve szerepelt. A felperesi hibás kezelés okán leghamarabb az iktatás időpontjában értesülhetett a küldöttek lemondásáról és az általuk tett jognyilatkozatok hatálya is az iktatásuk időpontja, mivel a címzetthez azok ténylegesen ebben az időpontban érkeztek meg. Az ítélet jogi indokolásának tartalmaznia kell az alapul szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket a bíróság a mérlegelésnél irányadónak vett, a tényállás megállapításának egyéb körülményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek a felajánlott bizonyítás mellőzését indokolták. Mivel az elsőfokú bíróság a Ptk. 6:
  5. §
(2)bekezdésében foglaltak hibás értelmezésével jutott döntésében foglalt megállapításokra, és nem vizsgálta a felperes felróható magatartását, jogi érvelése hiányos, indokolási kötelezettségének nem tett eleget. Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.312/2023/6 7 [10] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy a felek között nem volt vitatott, hogy a határozatok meghozatalakor az alperes nem rendelkezett 33 küldöttel. Az elsőfokú bíróság ezért jogszerűen vizsgálta, hogy küldött és név1 lemondása mikor vált hatályossá, mert e két küldött lemondásával kapcsolatban a feleknek eltérő volt a jogi álláspontja. A lemondások vizsgálatával a jogszabályoknak megfelelően vonta le a következtetést és állapította meg, hogy küldött küldött lemondó nyilatkozata tartalmában nem hiányos, és megbízatása 2022. augusztus 8. napján megszűnt az SZMSZ 4.2.5. pont a) alpontja alapján. név1 nyilatkozatának tartalmát, közlését, annak hatályát is megfelelően értékelte. [11] Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 370. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelemben foglaltak keretei között a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta felül. [12] A fellebbezés nem alapos. [13] Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére az ítélőtábla nem látott okot. Az elsőfokú bíróság a Pp. 346. §
(4)és
(5)bekezdéseiben foglalt indokolási kötelezettségének eleget tett, a felek kérelmeit, azok rövid ismertetését, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat, a döntése alapjául szolgáló jogszabályhelyeket megjelölte. A beszerzett bizonyítékok mérlegelésére, a felajánlott bizonyítás mellőzésére vonatkozó okfejtését megindokolta. Az alperes által állított, a Ptk. 6:5. §
(2)bekezdésének hibás jogértelmezése pedig önmagában az ítélet hatályon kívül helyezését nem alapozhatná meg. [14] Az elsőfokú bíróság a döntéséhez szükséges tényállást megfelelően feltárta. Érdemi döntésével teljes mértékben, annak indokolásával az alábbi kiegészítéssel értett egyet az ítélőtábla. [15] Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes működésére az Lsztv., továbbá az alapszabályának rendelkezései az irányadóak. Helytállóan vizsgálta és - a felek által sem vitatottan - vonta le a következtetését, hogy a felperes a kereset indítására az Lsztv. 9. §
(1)bekezdése alapján jogosult volt. A
(3)bekezdésben foglalt 60 napos határidőre tekintettel kizárólag ezen szubjektív határidőn belül előadott jogi érvek alapján vizsgálhatta a perbeli küldöttgyűlési határozatok jogszerűségét, ezért a felperesnek a folytatólagos perfelvételi tárgyaláson kifejtett azon hivatkozását, mely Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.312/2023/6 8 szerint a lemondott küldöttgyűlést nem szabályszerűen hívták újból össze, figyelmen kívül hagyta. Azt is helyesen rögzítette, hogy a felperes a keresetét arra alapította, hogy a küldöttgyűlés által meghozott határozatok az Lsztv. 21. §
(1)bekezdésébe és az alperes alapszabályának 7.
  1. pontjába ütköznek, mert az alperes sem a 30 fős törvényi minimum létszámú, sem pedig az alapszabály szerinti 33 fő küldötti létszámot nem tartotta meg. Helyesen állapította meg, hogy a felek között nem volt vita abban, hogy a küldöttgyűlési határozatok meghozatalakor 33 küldöttel az alperes nem rendelkezett. [16] Az Lsztv.
  2. §
(2)bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 3:
  1. §-a, továbbá az Lsztv.
  2. §
(1)bekezdése szerint is az alperes szerve, a küldöttgyűlés által hozott határozat hatályon kívül helyezését akkor lehet kérni, ha az jogszabálysértő, a lakásszövetkezet alapszabályába vagy más belső szabályzatába ütközik. [17] Az alperes az alapszabálya 7.3. pontjában, továbbá az SZMSZ 4.1.7. pontjában az Lsztv. 21. §
(1)bekezdésében foglaltakkal összhangban 33 főben határozta meg a küldötti létszámot. A törvényi 30 fő minimumtól eltérő létszám sem az Lsztv., sem az annak alapján alkalmazandó Ptk. 3:4. §
(3)bekezdésébe nem ütközik. [18] Az alperes alapszabálya és SZMSZ-e is a küldöttgyűlés határozatképességét a szavazásra jogosultak legalább felének jelenlétéhez köti. A határozatképesség meghatározásánál pedig az alapszabályban meghatározott küldötti létszámból, az annak alapján leadható szavazatokból kell kiindulni. [19] Erre figyelemmel annak volt jelentősége a perben, hogy az alperes alapszabályában meghatározott 33 fő küldötti létszámmal a küldöttgyűlés a perbeli határozatok meghozatalakor rendelkezett-e. Amennyiben ez a küldötti létszám a küldöttgyűlés időpontjában nem volt meg, úgy a küldöttgyűlés szabályosan nem volt megtartható és határozatot nem hozhatott. [20] A felek között nem volt vitás, hogy a küldöttgyűlést megelőzően a 33 megválasztott küldöttből név2 és név3 küldöttek a tisztségükről lemondtak. E lemondás okán a küldöttgyűlés megtartásának idején az alperes nem rendelkezett az alapszabálya szerinti létszámú küldöttel, ezért a küldöttgyűlés megtartása és az azon hozott határozatok minden további vizsgálat nélkül az alperes alapszabályának 7.3. pontjába ütköznek. [21] Az elsőfokú bíróság ezen túl azt is vizsgálta, hogy az Lsztv. 21. §
(1)bekezdésében előírt minimum 30 fő küldöttel a perbeli küldöttgyűlési határozat meghozatalakor alperes rendelkezett-e, ezért küldött és név1 küldöttek lemondását és annak Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.312/2023/6 9 hatályosulását is vizsgálta. Megállapította, hogy mindkét küldött tisztségről való lemondása a perbelei küldöttgyűlést megelőzően hatályossá vált, ezért a küldöttgyűlés időpontjában – név3 és név2 korábban lemondott küldöttek figyelembevételével – az alperes küldötti létszáma 28 fő volt, ami nem érte el a törvényi 30 fő minimumot. [22] A felperes fellebbezésében név3, név2 és küldött küldöttek lemondásával kapcsolatos, az elsőfokú ítéletben megállapított tényeket és azokhoz kapcsolódóan kifejtett jogi érvelést nem vitatta, a kizárólag név1 lemondásával kapcsolatos érveléseinek pedig önmagában a fentebb kifejtettek okán nem volt relevanciája. [23] Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét az indokolás kiegészítésével a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [24] Az ítélőtábla a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az eredménytelenül fellebbező alperest a felperes javára a másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíj, mint perköltség megfizetésére, melynek mértékét az IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése, 4/A. §
(1)bekezdése, továbbá
(6)bekezdésben foglaltak alapján állapította meg a felperes jogi képviselőjének tevékenységével arányban, figyelemmel arra, hogy a másodfokú eljárásban tárgyalás tartására nem került sor. Budapest, 2024. február 14. Dr. Pusztai Anita s.k. a tanács elnöke Dr. Ócsai Beatrix Márta s.k. Dr. Bleier Judit s.k. előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.