Mf.31195/2023/8 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperest teljes munkaidőben, nettó 180.000 forint munkabérért alkalmazta az alperes, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.195/2023/

1. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a személyesen eljárt Felperes neve1 (Felperes címe1) felperesnek, a dr. Sasvári Róbert ügyvéd (alperesi jogi képviselő címe) által képviselt Alperes neve
2. (Alperes címe1) alperessel szemben, kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 9.M.70.088/2022/
3. számú ítélete ellen, az alperes
4. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás [1] A felperes munkaviszonya
5. október
6. napjától
7. december
8. napjáig állt fenn takarító munkakörben. A munkáltató a felperest 4 órás munkaidőben 82.500 forint munkabérrel jelentette be. [2] A felperes
9. október
10. napján 23:00 órakor munkahelyi balesetet szenvedett. A Telephely1 külszíni garázs
11. emeletén tartózkodott kollegájával Alkalmazott1el és megtették a szükséges előkészületeket a gépi munka elvégzésére, azonban a takarítógép nem működött, ezért úgy határoztak, hogy visszaviszik a -2 szintre. A takarítógép mozgatása közben a felperes az emelet felé közeledve, kisebb ívet tudott csak megtenni, a gép eldőlt, a felperes leugrott róla, bal oldalával a betonra esett, melynek következtében sérülést szenvedett. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.195/2023/8-II 2 [3] A balesetet követően a Ambulancia1-re ment, ahol megállapították, hogy bal felkarja több helyen eltört. A munkahelyén a balesetet jelezte. A felperes a balesettel összefüggésben
12. november
13. napjáig keresőképtelen volt, mely időszakban 57.520 forint baleseti táppénz ellátásban részesült. Az alperes a felperes jogviszonyát
14. december
15. napjával megszüntette. [4] Az alperes a felperes részére a munkaviszonya megszüntetésével összefüggésben
16. január
17. napján nettó 190.415forintot fizetett meg, amelyből 39.375 forintot számolt el szeptember hónapra betegszabadság időtartamra, 117.205 forintot szabadságmegváltás jogcímén december hónapban, november hónapban 70.714 forintot, amely
18. november 01-től november 04-ig 3 nap táppénz, illetőleg
19. november 05-től november 31-ig 18 munkanap szabadságot. Kereset [5] A felperes 1.126.816 forint kártérítés, valamint kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy
20. februártól
21. október
22. napjáig bejelentés nélkül, majd
23. október 18-ig
24. december 22-ig dolgozott az alperesnél. Eleinte festő-mázoló munkakört végzett, majd intézményi takarító és kisegítő munkakörben 8 órában havi nettó 180.000 forint munkabért kapott. [6] Előadta, hogy a munkáltató a baleseti táppénzét kiegészítette
25. február végéig havi nettó 180.000 forintra, melyet készpénzben fizetett ki a részére.
26. március hónaptól a munkáltató semmilyen további összeget, kiegészítő baleseti táppénzt sem fizetett részére, holott
27. november
28. napjáig keresőképtelen volt. [7] Hivatkozott arra, hogy napi 8 órában dolgozott a munkáltatónál nettó havi 180.000 forintban részesült, amelyet minden hónap 10-éig készpénzben kapott meg. Előadta, hogy minden munkavállaló az alperesnél bruttó 170.000 forintra volt bejelentve, és a különbözetet mindenki készpénzben kapta meg. A kifizetés úgy történt, hogy az alperes törvényes képviselője, Alperes törvényes képviselő1 vitte ki a béreket a Telephely1ba és Tanú3 osztotta ki személyre szabottan. [8] Hivatkozott arra, hogy Alperes törvényes képviselő1, az alperes törvényes képviselője tájékoztatta arról, hogy a balesetét követően továbbra is folyósítani fogja részére a nettó 180.000 forintot, amelyet meg is kapott minden hónapban 1 év 2 hónapon keresztül. Előadta, hogy az élettársát küldte el a Telephely1ba és a munkáltató alkalmazottjától kapta meg az összeget. A kifizetésről az alperes törvényes képviselőjével telefonon állapodott meg a balesetet követően. [9] A felperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperessel megállapodást kötött, és ezért jogosult a kereseti kérelemben megjelölt összegre, másodsorban kártérítés Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.195/2023/8-II 3 jogcímen jár a részére, mert 8 órában került foglalkoztatásra nettó 180.000 forint összegben, de a bejelentése és így a baleseti táppénzének kifizetése nem ennek megfelelően történt. Ellenkérelem [10] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. [11] Előadta, hogy a felperes valóban a munkáltatónál állt alkalmazásban
29. október
30. napjától,
31. december
32. napjáig, de csak 4 órában került foglalkoztatásra 82.500 forint bruttó alapbérért. A felperes keresőképtelen állapota
33. november
34. napjával megszűnt. Erről a munkáltatóját nem értesítette és mivel nem jelentkezett munkafelvételre, ezért igazolatlan hiányzás miatt az alperes
35. december
36. napján felmondással megszüntette a munkaviszonyát. Állította, hogy a felperes részére baleseti táppénz-különbözetet nem fizetett. Az alperes nem vitatta a bekövetkezett balesetet, felelősségét vitatta a kereset jogalapjában. Álláspontja szerint minden fizetési kötelezettségének eleget tett, az alperes nem kifizető hely, a Magyar Államkincstár helyett táppénzt nem fizethet. Az elsőfokú bíróság határozata [12] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.126.810 forint kártérítést, ezen összeg után kamatot, továbbá 117.000 forint perköltséget. [13] Az elsőfokú bíróság az elsődleges kereseti kérelem kapcsán megállapította, hogy a felperes nem tudta sikerrel bizonyítani, hogy az alperessel kötött megállapodás alapján jogosult lenne a keresetben megjelölt havi összegű alperes által vállalt kifizetésre. [14] Ezt követően az elsőfokú bíróság a felperes másodlagos hivatkozását vizsgálta. A felperes ezen tényelőadásának bizonyítására csatolta az alperes felé küldött
37. év májusában kelt e-maileket, táblázatokat és a
38. júliusban és augusztusban az alperes törvényes képviselőjének küldött sms-eket, amelyekben különböző összegek szerepelnek „üvegezés”, „garázs”, valamint „fizu”, „tp” megjelölés. A „fizu” és „tp” megjelölések mellett 180.000 forint összeg, valamint 57.400 forint összeg megjelölés szerepel. [15] A felperes a 8 órás foglalkoztatása alátámasztására előadta, hogy kártyás beléptető rendszer volt a Telephely1ban, és a beléptetést minden reggel alá kellett írni a biztonsági szolgálatnál. Ez igazolja, hogy mikor hagyták el az épületet, amelyből megállapítható volt, hogy este 20 00 órától hajnali 04 00 óráig az épületben volt. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.195/2023/8-II 4 [16] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes előadása szerint a felperes 4 órában dolgozott, melyre vonatkozóan a bejelentés is megtörtént, azonban e körben sem a felperes munkaszerződését, sem a jelenléti ívet nem csatolta be. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkaidő nyilvántartása az alperes jogszabályból folyó kötelezettsége, melynek nem vitatottan a felperes esetében nem tett eleget, így a bíróság az okiratok hiányában a tanúk vallomását fogadta el. [17] Az elsőfokú bíróság a tanúvallomások alapján megállapította, hogy a felperes ténylegesen 8 órában végzett munkát az alperes részére. A felperessel azonos munkakörben és időszakban együtt dolgozó tanúk ezt megerősítették. A bíróság ítélkezése alapjául a felperessel együtt dolgozó három tanú vallomását fogadta el. Tanú1 tanú ugyan bizonytalan volt a felperes munkaideje kapcsán, azt azonban a másik két tanúval egybehangzóan állította, hogy a felperes 8 órát tartózkodott a munkahelyén. Valamennyi meghallgatott tanú azt is előadta, hogy a felperes a 4-5 órás garázstakarítás után a többi munkavállalónak segített, mivel a takarítógép 4-5 óra használat után lemerült. Hangsúlyozta a bíróság, még Tanú3 tanú is azt vallotta, hogy a felperes a gépi takarítás után bent tartózkodott és a többi munkavállalónak segített. A tanúk egybehangzóan nyilatkoztak úgy, hogy volt jelenléti ív, amit vezetni kellett. Tanú2 tanú, aki az alperesnél csoportvezetői feladatot látott el, szintén azt adta elő, hogy ő is 8 órában dolgozott és a felperes neki segített be, ha a garázs takarítását befejezte. A tudomása szerint minden munkavállaló fizetése nettó 180.000 forint volt. A bíróság azt is tényként állapította meg Tanú2 és Tanú4 egybehangzó tanúvallomásából, hogy az alperesnél takarító munkakört betöltő munkavállalók egységesen nettó 180.000 forint munkabérben részesültek. [18] A bíróság ezen felül rámutatott arra is, hogy a felperes tényelőadását támasztja alá az az általa becsatolt sms-ekben, üzenetekben megjelenő „fizu 180.000 forint is”, melyet az alperes nem vitatott. [19] A perben a felperes sikerrel bizonyította, hogy a munkaideje napi 8 óra volt, illetve, hogy a fizetése nettó 180.000 forint volt. [20] A felperes baleseti táppénzének összege, a munkáltató által 4 órára bejelentett 82.500 forint jövedelme alapján került megállapításra. Az alperes a bejelentési kötelezettségének nem tett eleget a ténylegesen nettó 180.000 forint munkabér és a teljes munkaidős munkaviszony alapján. Az elsőfokú bíróság hivatkozott arra, hogy a munkáltató kárfelelősségét a nem valós adatszolgáltatás is megalapozza, ha a munkavállalónak alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg (BH.1986.344). [21] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes azon hivatkozása, hogy nem kifizetőhely, így a baleseti táppénz kifizetése nem terheli, nem foghatott helyt, mivel a felperes nem elmaradt táppénz jogcímén terjesztette elő igényét, hanem részére a ki nem fizetett baleseti táppénzből eredő kárának megfizetését kérte. Figyelemmel arra, hogy az alperes a felperes keresetét összegszerűségében nem vitatta, így a bíróság a kereset szerint marasztalta az alperest. Fellebbezés Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.195/2023/8-II 5 [22] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára, valamint a felperes kötelezését perköltség viselésére. [23] Az alperes előadta, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nem felel meg a valóságnak. A felperes a másodlagos kereseti kérelemét sem tudta bizonyítani. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a felperes csupán
39. október
40. napjától a balesetéig
41. október
42. napjáig (14 napig) végzett munkát az alperesnél. A bíróság azt sem értékelte, hogy a tanúk nem emlékezhetnek pontosan egy közel 5 évvel korábbi kéthetes időtartamra. [24] A felperes által
43. évben küldött e-mail üzenetek és táblázatok nem relevánsak. A munkaszerződés és a jelenléti ív hiánya is erre a rövid időszakra vezethető vissza, melyek valószínűleg a munkavállalónál maradtak. A per szempontjából csupán a 2019-ben küldött sms-t lehet értékelni. Azonban életszerűtlen a bíróság azon megállapítása, hogy az alperes törvényes képviselője nem adott életszerű magyarázatot arra, hogy miért nem válaszolt az sms-ekre. A törvényes képviselő a felperes sms-eit csupán ajánlatnak tekintette. [25] Tanú3 tanú vallomása pedig nem volt életszerűtlen. A tanú az alperes takarítási csoportvezetője volt és neki volt a legtöbb tudomása a felperes munkavégzéséről és díjazásáról. Tanú3, Tanú5, Tanú2 és Tanú1 tanúk egyértelműen igazolták az alperes képviselőjének tényállításait. Tanú4 tanú nyilatkozata ugyan ellentmondásos volt, azt azonban határozottan kijelentette, hogy a felperes munkabéréről, illetve munkaidejéről csupán a felperes elmondása alapján tudott nyilatkozni, pénzkifizetést pedig nem látott. [26] Előadta, hogy a tanúvallomásokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a takarítást végzők fizikailag jól elkülöníthető területen (a teljes takarítandó terület kb. 20 m2) egyedül végezték a munkájukat és nem láthatták, hogy a felperes mennyi időt dolgozott és azt sem, hogy mennyi munkabért kapott. Az elsőfokú bíróság megállapításával ellentétben az alperes becsatolta a felperes munkaviszonyával kapcsolatos bérpapírokat és elszámolásokat, melyek megfelelnek a valóságnak és azokat a tanúk is alátámasztották. A felperes nem bizonyította a munkaideje napi 8 óra jellegét, illetve, hogy a fizetése nettó 180.000 forint lett volna. Az alperes pedig végig vitatta a felperes másodlagos kereseti kérelmének az összegszerűségét, mivel állította, hogy a felperes a bejelentéseknek megfelelően 4 órában végzett munkát 82.500 forint munkabérért. [27] Az alperes a hatályon kívül helyezés iránti kérelmében előadta, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló
44. évi CXXX. törvény (Pp.) 294.§