Mf.31025/2022/7 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A munkavállaló sikeresen bizonyította a munkaviszony fennálltát, ezért jogosult munkabérre, és szabadságmegváltásra. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.025/2022/

1. A Fővárosi Ítélőtábla a ügyvédi Iroda (cím2, ügyintéző: név1 ügyvéd ) által képviselt felperes (cím3.) felperesnek, a ügyvéd Ügyvédi Iroda (cím; ügyintéző: ügyvéd ügyvéd) által képviselt alperes1 egyéni vállalkozó (cím2) alperes ellen elmaradt munkabér és szabadságmegváltás iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 35.M.70.216/2020/
2. számú ítélete ellen, az alperes
3. számú fellebbezése folytán– tárgyaláson kívül – meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 60.000 (hatvanezer) forint + Áfa másodfokú perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy – külön felhívásra – fizessen meg az államnak 132.277 (százharminckétezer-kétszázhetvenhét) fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás [1] A felek hosszabb ideje ismerték egymást, baráti viszonyban voltak. Több alkalommal találkoztak egymással, ahol a családi vállalkozások, köztük a Kft.-t érintő üzleti kérdésekről, aktuális jogszabály változásokról tárgyaltak, a felperes adózási és számviteli kérdésekben adott tanácsot. alperes1 alperes a cégcsoport irányítását végezte. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.025/2022/7 2 [2] A felek
4. március
5. napjától határozatlan idejű munkaszerződést kötöttek, mely szerint a felperes ügyintéző munkakörben, részmunkaidőben, napi 2, heti 10 óra munkaidőben állt az alperes alkalmazásában, a személyi alapbére havi bruttó 50.000 Ft volt. Az alperes a felperes munkaviszonyát az adóhatóságnál e nappal bejelentette. [3] A munkaszerződés
6. pontja szerint a felperes munkavégzési helye az alperes székhelye, illetve bármely más olyan hely, amely a kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. [4] Az alperes a felperesnek, mint alkalmazottnak
7. június
8. napján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Pest Megyei Adóigazgatósága előtti képviseletére visszavonásig érvényes meghatalmazást adott. [5] A felperes munkaköri feladatát képezte adózási kérdésekben adójogi, számviteli tanácsadás, az alperes képviseletében az adóhatóságnál való ügyintézés, kapcsolattartás, és a könyvelő munkájának segítése. [6] Az alperes
9. év elején megbízási jogviszonyt létesített tanú könyvelővel a könyvelési tevékenység ellátására. Ezt követően utasítást adott tanú1nak, hogy tájékoztassa a felperest minden adatról és folyamatosan konzultáljon vele adó, és számviteli kérdésekben. [7] A felperes a munkaköri feladatait otthonról végezte, munkaviszony fennállása alatt munkavégzés céljából az alperes rendelkezésére állt, részére adótanácsadói tevékenységet nyújtott, az alperes adóügyeiben tanú tartotta a kapcsolatot. [8] A felperes
10. március
11. napjától munkaviszonyban állt azonos munkakörben azonos munkaidőben azonos díjazás mellett a Kft.t-vel. Az alperes a felperes részére a munkaviszony fennállása alatt munkabért számfejtett, de a munkabért nem fizette ki. Az alperes munkaidő- és szabadság nyilvántartást nem vezetett. [9] A felperes
12. szeptember
13. napján felmondást közölt az alperessel. Az alperes a felperes munkabérét nem fizette meg, a ki nem adott szabadságát pénzben nem váltotta meg. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.025/2022/7 3 [10] A felperes a keresetében 1.477.271 forint elmaradt munkabér, ezen összeg után kamat, 176.194 forint szabadságmegváltás, ezen összeg után kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [11] A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes részére részmunkaidőben munkát végzett, a személyi alapbére havi 50.000 forint volt. Előadta, hogy a munkaviszony a munkaszerződéssel létrejött, a munkát felvette, munkaköri feladatait megfelelően ellátta, az alperestől az adóhatósági ügyintézésre meghatalmazással rendelkezett. Munkáját döntően a munkáltató székhelyén kívül kellett végeznie, mivel munkavégzés feltételeit a munkahelyként kijelölt székhelyként a munkáltató nem biztosította és a jelenlétét sem igényelte. [12] Előadta, hogy az alperes a munkaviszony fennállása alatt nem fizetett részére munkabért, a szabadságát nem adta ki, és szabadság-megváltást sem fizetett. [13] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. [14] Hivatkozott arra, hogy a felek között
14. március 16-án valóban kötöttek munkaszerződést, de a munkaviszony nem jött létre, mert a felperes a munkát nem vette fel, nem jelent meg a munkavégzési helyén. Előadta, hogy a felperes a napi 2 óra munkaidőt nem töltötte ki, az alperes telephelyén reggel 8 és délután 16:30 között kellett volna ellátni a feladatát, mely nem történt meg. [15] Az alperes előadta, hogy többször beszélt a felperessel általános üzleti kérdésekről, de ez baráti alapon történt. Az elsőfokú bíróság ítélete [16] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér címén 1.477.271 forintot, ezen összeg után kamatot, szabadságmegváltás címén 176.194 forintot, ezen összeg után kamatot, valamint 235.500 forint perköltséget. [17] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perben a felek egyezően adták elő, hogy
15. március
16. napjával munkaszerződést kötöttek. A bíróság a becsatolt munkaszerződés alapján megállapította, hogy az tartalmazta a felek munkaviszony létesítésére irányuló közös szándékát, munkaviszony határozatlan időtartamát, a munkába lépés napját és a felperes munkakörét, valamint személyi alapbérét, illetve munkaidejét. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.025/2022/7 4 [18] Az elsőfokú bíróság a fentiek alapján megállapította, hogy a munkaszerződésben a felek két kötelező tartalmi elem tekintetében megállapodtak egymással így a munkaszerződés érvényesen létrejött. Ennek következtében a munkaszerződésben meghatározott naptól a felek gyakorolhatták a munkaviszonyból eredő jogaikat és kötelessé váltak a kötelezettségeik teljesítésére, így e naptól a felperesnek munkavégzési, az alperesnek foglalkoztatási és bérfizetési kötelezettsége állt fenn. [19] Az alperes a perben nem vitatta, hogy a munkaviszony fennállása alatt a felperesnek nem fizetett munkabért, a munkabér követelését összegszerűségében sem vitatta. [20] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek által kijelölt munkába lépés napja megegyezett a munkaszerződés megkötésének napjával, mely tekintetben az alperes következetlen és saját magának ellentmondó nyilatkozata alapján a felperes előadását fogadta el. Megállapította, hogy a felperes nem rendelkezett a munkába lépés napján a telephelyen megjelenési kötelezettséget előíró munkaszerződéssel. Az alperes pedig a munkaviszony időtartama alatt nem hívta fel a felperest, hogy a telephelyen végezze a munkáját. [21] A bíróság tanúként hallgatta meg tanú, aki előadta, hogy az alperesnek
17. januártól
18. május 5-ig végzett megbízási jogviszonyban általános könyvelési tevékenységet. A tanú elmondta, hogy az alperes kifejezett kérése volt, hogy a felperessel minden adatot tudasson, folyamatosan konzultáljon vele adóügyben és számviteli kérdésekben, ami a felperes szakterülete volt. Megerősítette a felperes előadását, miszerint adótanácsadási tevékenységet végzett az alperesnek, átnézte a tanú által készített bevallásokat, járulék és Áfa bevallást, az év végén záráshoz készített anyagot. Előadta, hogy
19. március
20. -
21. május
22. között havi gyakorisággal tartotta a felperessel a kapcsolatot telefonon vagy e-mailben. [22] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek és a tanú által rendelkezésre bocsátott e-mailek alkalmasak voltak annak alátámasztására, hogy az alperes és tanú a felperest az ügyek intézésébe bevonta. [23] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a munkaszerződésben egyéb ügyintézői munkakörben meghatározott feladatát az adótanácsadás, az alperes alkalmazottjaként adóhatóság előtti képviselet ellátása és tanú könyvelői munkájának segítése képezte. Megállapítható volt a felperes részéről a rendszeres alperesi utasításra történő munkavégzés. A felperes munkaviszonya létrejött, az a perbeli időszakban fennállt, ez idő alatt a felperes rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének eleget tett. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a munkaviszonya fennállása alatt havi 50.000 forint díjazásra volt jogosult. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.025/2022/7 5 [24] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemmel egyező mértékben
23. március 16-tól
24. augusztus 31-ig tartó időszakban bruttó 1.477.271 forint elmaradt munkabér és kamat megfizetésére kötelezte az alperest. [25] Szabadságmegváltás vonatkozásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes nem adta ki a szabadságot a felperesnek, és azt pénzben sem váltotta meg, ezért jogosult a felperes a keresetben megjelölt 74 nap szabadságmegváltás összegére. Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [26] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Másodlagosan a felperes részére megítélt 1.653.465 forint összegű munkabér leszállítását kérte, és azt 1437.465 forintban kérte megállapítani. [27] Az alperes előadta, hogy a peres felek hosszabb ideje barátok voltak, majd a felperes nyugdíjazása után munkaszerződést kötöttek. A felperes által készített munkaszerződés egyik pontja szerint a munkavégzés helyszíne az alperes telephelye, de ott nem vette fel a munkát. A felperes úgy döntött, hogy az otthonában fog munkát végezni, de ezt az alperesnek nem jelezte, így alappal hitte, hogy nem jött létre a munkaviszony. [28] Az alperes előadta, hogy a felperes a személyes meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy a munkaszerződést
25. július 27-én írta alá, így az ítéletben összegszerű tévedés történt, mivel 4 hónappal és 10 nappal később jött létre a szerződés a felek között, mint ahogy azt az ítélet rögzíti. [29] Az alperes előadta, hogy a felperes a tanúvallomásában azt állította, hogy a munkaszerződés megkötése azért volt „sürgős”, mert az adóhivatalba kellett bemennie július 27-én folyószámlát egyeztetni. A felperes azonban a folyószámla egyeztetés eredményéről, az ott készült jegyzőkönyvről nem csatolt okirati bizonyítékot. [30] Az alperes előadta, hogy bár tanú precíz könyvelő, de elfogult, így indítványozta, hogy a másodfokú bíróság rekessze ki a tanúvallomását a bizonyítékok közül. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.025/2022/7 6 [31] Egyébként a tanú és a felperes egyöntetűen úgy nyilatkozott, hogy személyesen nem egyeztettek, nem volt jelen a tanú munkavégzésének helyszínén a felperes. Az alperes előadta, hogy a felperes nem tett írásban érdemi nyilatkozatot az alperes részére a vállalkozás számviteli, pénzügyi beszámolói kapcsán. Álláspontja szerint a felperes és a tanú által becsatolt iratok semmilyen formában nem támasztják alá, hogy a felperes által munkavégzés, tanácsadás történt volna. [32] Az alperes a szabadságmegváltás összegszerűsége kapcsán fellebbezést nem terjesztett elő. Fellebbezési ellenkérelem [33] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes kötelezését kérte a másodfokú perköltség megfizetésére. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg és az érdemi döntése is megalapozott. [34] A felek között
26. március
27. napján munkaviszony jött létre, a felperes a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettségének eleget tett, ezért az alperest munkabér fizetési kötelezettség terhelte. Ennek azonban nem tett eleget, így a felperes keresete megalapozott mind a munkabér, mind a szabadságmegváltás tekintetében. [35] Előadta, hogy az alperes hivatkozásával ellentétben a munkaviszony
28. március 16-i érvényes létrejöttét érinti, ha a felek esetlegesen később foglalták írásba a munkaszerződést. A Munka törvénykönyvéről szóló
29. évi I. törvény (Mt.) 44.§-a alapján ugyanis az írásba foglalás elmaradása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a munkavállaló hivatkozhat a munkába lépést követő 30 napon belül. [36] Az alperes a fellebbezésében iratellenesen hivatkozott arra, hogy a felperes személyes meghallgatása során előadta, hogy a munkaszerződés feltételeiben nem állapodtak meg. A felek megállapodtak a munkavégzés feltételeiben, mivel közöttük már volt korábban munkakapcsolat és ennek folytatásáról egyeztek meg munkaviszony keretében. [37] A felperes előadta, hogy a perben becsatolásra került a felperes részére a NAV előtti képviseletre történő meghatalmazás, amely szintén a munkaviszony fennállását támasztja alá. Hivatkozott arra, hogy az alperes sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésében nem szolgáltatott bizonyítékot a tanúvallomás valótlanságára, vagy a tanú elfogultságára, nem jelölte meg, hogy mit ért bensőségesebb viszony alatt. A felperes Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.025/2022/7 7 álláspontja szerint tanú nem volt elfogult tanú, ezért a vallomását nem lehet kizárni a bizonyítékok köréből. [38] A felperes előadta, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen megállapítható volt, hogy a munkavégzési és a rendelkezésre állási kötelezettségének eleget tett. A másodfokú bíróság döntése és jogi indoka [39] Az alperes fellebbezése megalapozatlan. [40] A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel, döntését a peradatok okszerű mérlegelésével, helytálló következtetéssel, helyes jogszabályok alkalmazásával hozta meg és a szükséges tartalommal és terjedelemben indokolta. Döntésével, annak indokaival egyetértett, ezért azt a Polgári perrendtartásról szóló
30. évi CXXX. törvény (Pp.)
31. §