Bf.672/2021/9 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat]. Ezért őt 3 év 6 hónap szabadságvesztés büntetésre, mellékbüntetésül 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A törvényszék elrendelte a Miskolci Járásbíróság 13.Bpk.2122/2018/

1. számú büntetővégzésével jogerősen kiszabott 1 év fogházbüntetés végrehajtását, és döntött az eljárás során lefoglalt bűnjelek jogi sorsáról. A magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 408.411.- Ft bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az ítélet ellen a tárgyaláson ... vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében fellebbeztek, melyet nem indokoltak. [3] Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.374/2021/
2. számú átiratában a fellebbezéseket nem tartva alaposnak, a bűnösségi körülmények pontosítása után – tanácsülésen történő elbírálás mellett – az ítélet helybenhagyására tett indítványt. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.672/2021/9/V 2 [5] Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet elleni fellebbezések elbírálására a Büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (továbbiakban Be.)
4. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tűzött ki. [6] A védő a bírósághoz

1. április
2. napján érkezett beadványában írásban tárgyalás tartását kérte és tanúk kihallgatására tett indítványt, egyebekben elsődlegesen felmentést, másodlagosan pedig eltérő jogi minősítés mellett a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. [7] A nyilvános ülésen – amelyen az ügyész nem kívánt jelen lenni – a védő fenntartotta írásbeli indítványát. [8] A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.
3. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. Ennek megfelelően az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki és milyen okból fellebbezett (teljes revízió). A Be. -ben főszabály a teljes körű felülbírálat, azonban a törvény a korlátozott fellebbezéshez igazodva megteremti a részleges revíziót is büntetőjogi főkérdésekben (pl. szankció). Jelen esetben a védelmi fellebbezések elsődlegesen felmentésre irányultak, így a megállapított tényállást és a bűncselekmény minősítését is támadták, ezért a korlátozott felülbírálatnak eljárási akadálya volt, ami kötelezően teljes revíziót vont maga után. [9] A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le. Nem vétett sem abszolút eljárási szabálysértést [Be.608. §

(1)bekezdés a-f) pont], sem olyan relatív perjogi hibát [Be.609. §

(1),

(2)bekezdés], amely az érdemi felülbírálatot kizárná, vagy amelynek kiküszöbölésére bizonyítást kellene felvenni. Ilyenre a védelmi perorvoslatok nem is hivatkoztak. [10] A törvényszék a Be.163. §

(1),

(2),

(3)bekezdésében írt ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, és alapvetően megalapozott tényállást [Be.561. §

(3)bekezdés c) pont] állapított meg, amely csak a vádlott előéleti adataival kapcsolatban volt kissé pontatlan [Be.561. §

(3)bekezdés b) pont]. A megalapozatlanság csak részbeni, amit a másodfokú bíróságnak ki kellett küszöbölnie. A bizonyítást igénylő tények a történeti tényállás részét alkotják, ezért azok hiányossága megalapozatlanságnak minősül. A jelen ügyben teljes volt a felülbírálat, így csak elvi jelentősége van, de szükséges a kiemelés, mert a korlátozott felülbírálatnál e tények kötöttek, és a másodfokú eljárásban még hibás megállapításuk esetén sem orvosolhatók. Ezzel szemben a vádlottak személyi körülményeire, korábbi büntetéseire vonatkozó, elsősorban nem bizonyítást, hanem megállapítást igénylő tények nem a történeti tényállás részei, ezért kötöttség nélkül módosíthatók (Kúria Bfv.I.611/2019/10.). [11] Az ítélőtábla ezért a Be.593. §

(1)bekezdés a) pontjában írt jogkörében, az ügyiratok tartalma alapján a tényállás részének nem minősülő, de az ítélet részét képező személyi körülményeket azzal egészíti ki, hogy a vádlott hét kiskorú gyermek eltartásáról Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.672/2021/9/V 3 gondoskodik, valamint a korábbi büntetéseket érintő tények tekintetében azzal pontosítja, hogy a Miskolci Járásbíróság

1. szeptember hó
2. napján jogerőre emelkedett 22.Bk.2117/2013/
3. sorszám alatti ítéletének kelte
4. szeptember 09., a cselekmény elkövetési ideje:
5. június
6. napja, míg a Miskolci Járásbíróság 13.Bpk.2122/2018/
7. sorszám alatti büntetővégzésével elbírált cselekmény elkövetési ideje:
8. szeptember
9. napja. [12] Az elsőfokú bíróság a vádlott részbeni tagadásával szemben az eljárás során beszerzett és a tárgyalás anyagává tett személyi, okirati bizonyítékokat, továbbá az igazságügyi szakértői véleményeket okszerűen, a logika törvényei szerint, kifogástalanul értékelve kétséget kizáró módon állapította meg, hogy .... terhelt bántalmazta úgy a sértettet, hogy – az általa tagadott – rúgás következtében kialakult bal oldali légmell miatt .... közvetve életveszélyes állapotba került. [13] A felmentésre irányuló védelmi fellebbezések a bizonyítékok törvényes értékelésének támadásán keresztül vitatták a tényállás megalapozottságát, ezért az eljárási törvény kizáró rendelkezése folytán eredményre nem vezethettek, hiszen egyértelműen az elsőfokú bíróság mérlegelését támadták. [14] A tények megállapítása elsődlegesen az elsőfokú bíróság feladata. A Be.
10. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan. A Be.592. §-a írja le a megalapozatlansági okokat. Az

(1)bekezdés szerint az elsőfokú bíróság ítélete akkor teljes egészében megalapozatlan, ha nem állapít meg tényállást, vagy a tényállás teljes egészében felderítetlen. Jelen ügyben ez fel sem merülhet. A Be.592. §

(2)bekezdése szerinti részleges megalapozatlanságról sem beszélhetünk, mivel a tényállás teljes körű, az a bizonyítást érintő iratok tartalmával összhangban áll, és részbeni felderítetlenség, továbbá helytelen következtetés sem érhető tetten. [15] A törvényszék a bizonyítékok értékelése során mérlegelési hibát nem vétett, indokolási kötelezettségét is megfelelően teljesítette. Nem kerülte meg a sértett vallomásai kapcsán az elszenvedett sérülések keletkezési mechanizmusa kapcsán feltárható ellentmondást sem, ami az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megnyugtatóan tisztázható volt, miszerint a sértett a mellkasi sérülését nem az ágynak esés, hanem a rúgás következtében szenvedte el. A sértett és egyéb tanúk vallomásai, az okirati és egyéb bizonyítási eszközök, valamint a szakértői vélemények egymást alátámasztották, a vádlott cselekvőségét a terhére rótt bűncselekményben kétséget kizáró módon bizonyították. Mindezek miatt az ítélőtáblának a tényállás felülmérlegelésére törvényes lehetősége nem volt. [16] Mivel az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és megalapozott tényállást állapított meg, az a Be. 591. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a teljeskörűen felderített tényállás az iratok tartalmával összhangban áll, téves ténybeli következtetés nem volt tetten érhető, következésképpen a törvényesen lefolytatott bizonyítási eljárást követően az elsőfokú bíróság a tényállást hibamentesen, valósághűen állapította meg, ami kizárja a megalapozatlansági ok rögzítését és a vádlott bűnösségére vont következtetés is okszerű, cselekménye minősítése az anyagi jogi szabályoknak megfelelő volt. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.672/2021/9/V 4 [17] Az emberi testnek vannak olyan részei, amelyek önmagukban életfontosságú szervek, vagy ilyeneket tartalmaznak, és ilyennek minősül a fej és a mellkastájék is. Az ezeket ért támadások általában a sértett azonnali vagy rövid idő alatt bekövetkező, esetleg csak műtéti úton elhárítható halálához vezethetnek, így indokoltan állapította meg a törvényszék, hogy a vádlott szándéka testi sértés okozására irányult, az eredmény tekintetében pedig a következményekbe belenyugodott. Tudattartamát vizsgálva tehát megállapítható, hogy a testi épség megsértése kapcsán egyenes szándékkal, míg az életveszélyes eredményre nézve eshetőleges szándékkal cselekedett. [18] A törvényszék a védelmi bizonyítási indítványok elutasítását meggyőző érvekkel, helytállóan indokolta meg, az ítélőtábla sem látott alapot a bizonyítás kiegészítésére, így a védelem által megismételt bizonyítási indítványt a nyilvános ülésen elutasította. [19] A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság nagyrészt helyesen vette számba, e körben az indokolás annyi pontosítást igényel – a főügyészségi álláspontnak megfelelően –, hogy az indulati állapotban történt elkövetés nem, ugyanakkor a sértetti közrehatás enyhítő körülményként értékelhető, a vádlottnál fennálló személyiségzavar pedig enyhítő körülményként nem vehető figyelembe, mivel az a cselekmény szempontjából korlátozó tényezőként nem értékelhető. A Kúria 56. BK vélemény II./4. pontja szerint csak az lehet enyhítő körülmény, ha az elkövető elmeműködésének valamely sajátossága a bűncselekmény elkövetését megkönnyíthette, ilyenre azonban jelen ügyben nincs adat. [20] A kiszabott büntetés neme és mértéke is megfelel a büntetéskiszabási elveknek. A középmértéket el nem érő 3 év 6 hónap szabadságvesztés büntetés nem túl szigorú, lényeges enyhítésére az ítélőtábla nem látott alapot, ezért a fellebbezések az enyhítést célzóan sem vezethettek eredményre. [21] Törvényesen rendelkezett az elsőfokú bíróság az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező járulékos kérdésekről, a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatáról, a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról, a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásáról, a lefoglalt bűnjelekről, a sértett polgári jogi igényéről. [22] A másodfokon eljáró ítélőtábla a Be. 613.§

(1)bekezdése alapján rendelkezett a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről. [23] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel a fellebbezések alaptalansága miatt az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. [24] Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a kirendelt védő részvételével kapcsolatban felmerült bűnügyi költséget a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján állapította meg. Debrecen,

1. április
2. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.672/2021/9/V 5 Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke, Dr. Horváth Péter sk. előadó bíró, Dr. Toma Attila sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 18.B.18/2020/
3. számú ítélete a másodfokú határozat által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
4. április
5. Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke