Kfv.35610/2021/2 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Bizonyítékok ismételt egybevetésére, értékelésére, felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs jogszabályi lehetőség, a közigazgatási per tárgyát nem képező másik gazdasági társasággal kapcsolatos eljárás jogszerűségét a bíróság nem vizsgálhatja felül. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.I. 35.610/2021/

1. A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke; Dr. Heinemann Csilla előadó bíró dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet bíró; A felperes: Felperes1 Cím2 A felperes képviselője: ügyvéd1 Cím4 Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatala Fellebbviteli Igazgatósága Cím1 Az alperes képviselője: jogtanácsos Cím1 A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata Kúria I.Kfv.35.610/2021/2 2 A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
2. és
3. sorszám alatt Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Törvényszék 41.K.702.248/2021/
4. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadja. A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes fő tevékenységének végzéshez kapcsolódóan
5. október – december időszakban a Bt..-től (a továbbiakban: Bt.) hidraulikai prés alkatrész gyártás, daru alkatrész gyártás, alkatrész gyártás, felületi előkészítés és festés, híddaru szerkezeti lakatosmunka, emelőfej kovácsolás gazdasági eseményekről fogadott be számlákat és a számlák áfa tartalmát levonásba helyezte. A számlákon feltüntetett gazdasági eseményekkel kapcsolatban az ellenőrzés során más bizonylatot nem bocsátott rendelkezésre. A felperes és a Bt. ügyvezetője ugyanaz a személy, aki a Bt. képviselőjeként első nyilatkozatában azt közölte, hogy a vizsgált időszakban a Bt. nem végzett gazdasági tevékenységet, majd később tett nyilatkozataiban ennek ellenkezőjét állította. A Bt. beszállítóit nem tudta megnevezni, a beszerzésről és a gyártásról részletes információi nem voltak. Állítása szerint az anyagbeszerzéseket és a gyártást név intézte, aki nem volt tagja, sem munkavállalója, vagy alvállalkozója a társaságnak és olyan okirat sem állt rendelkezésre, mely szerint a Bt. nevében jogosult lett volna eljárni. Nevezett személyt az adóhatóság meghallgatni nem tudta, mert név elhunyt. A Bt. az ellenőrzés során a vizsgált időszaki iratanyagot nem nyújtott be, egy rendőrhatósági jegyzőkönyv szerint az ügyvezető birtokában lévő gépjárműből ismeretlen tettes a társaság iratait eltulajdonította. [2] A fenti tényállás alapján az adóhatóság azt állapította meg, hogy a Bt.-től befogadott számlákon feltüntetett gazdasági események ugyan megtörténtek, de azokat nem a számlakibocsátó teljesítette, amiről a társaságok közötti személyi összefonódás okán a felperes tudott. Erre tekintettel a számlákban felszámított összesen: 9.808.000, -Ft áfa tekintetében a felperes adólevonási jogát elutasították. Jogkövetkezményként adóbírság kiszabására került sor. Kúria I.Kfv.35.610/2021/2 3 [3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
6. december
7. napján kelt
8. számú határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás kiegészítésével, helyben hagyta. Rögzítette, hogy a feltárt tényállás az 5/
9. (IX.26) KMK vélemény
10. pontja szerinti esetnek felel meg. A Bt. valótlan tartalmú számlákat állított ki, ezzel lehetővé téve, hogy a felperes a számlák áfatartalmának a levonásba helyezésével fizetendő adóját csökkentse, miközben a számlakibocsátó a számlákban feltüntetett áfa tekintetében bevallási kötelezettségének nem tett eleget. A felperesi kereset és védirat [4] A felperes az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be, eljárásjogi és anyagi jogi jogsértések miatt állította az alperesi határozat jogellenességét. Kifogásolta a megbízólevél aláírását, ellenőrzési határidő meghosszabbítását, a Bt.-nél lefolytatott adóvizsgálat megállapításait, és állította, hogy az adóhatóság nem tett eleget a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének. Keresetében a Bt.-nél lefolytatott adóigazgatási eljárás felülvizsgálatát is kérte. Arra is hivatkozott, hogy az adóhatóság nem vezette le a KMK vélemény szerinti elemzést, eljárása nem felelt meg az Európai Unió Bíróságának C-610/
11. és C-611/
12. számú döntéseiben foglaltaknak, valamint a Kúria joggyakorlatának, ugyanis nem bizonyította, hogy a felperes tudott, vagy tudhatott arról, hogy az ügyletekkel adócsalásban vesz részt. Álláspontja szerint a 200%-os adóbírság kiszabásának törvényi feltételei sem álltak fenn. [5] Az alperes védiratában a határozatában foglaltakat fenntartva, a kereset elutasítását indítványozta. Az elsőfokú bíróság döntése [6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem tartotta alaposnak. Nem adott helyt a felperes eljárásjogi kifogásainak, a megbízólevél aláírásával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a felperes nem tudott megjelölni olyan jogszabály helyet, mely szerint a megbízólevélen a revizorok aláírásának is szerepelnie kell. Az ellenőrzési határidő alperesi meghosszabbítását is jogszerűnek találta, miután az adóigazgatási rendtartásról szóló
13. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) nem határozza meg, hogy a végzés indokolásának milyen részletesnek kell lennie, illetve a felperesi állítással ellentétben a végzés a jogorvoslatról is megfelelő tájékoztatást adott. Nem találta megalapozottnak a bizonyítékok, tények előterjesztésére felhívó végzéssel kapcsolatos felperesi kifogásokat sem, sem pedig az iratmegismeréssel kapcsolatban felhozott érveket. Rögzítette, hogy a perben kizárólag a felperest érintő határozat felülvizsgálatának volt helye, ekként jelen perben nem vizsgálhatta a Bt.-nél lefolytatott ellenőrzés kapcsán tett felperesi hivatkozásokat. [7] Nem osztotta a felperesnek az anyagi jogi jogszabálysértésekkel kapcsolatos álláspontját sem. Helytállóan rögzítette az alperes az ellenőrzés során feltárt adatok, tények, körülmények alapján, hogy a felperes által a Bt.-től befogadott számlák szerinti gazdasági események a felek között nem történtek meg, a gazdasági eseményeket nem a számlakibocsátó társaság teljesítette. Részletesen elemezte az ügyvezető és annak Kúria I.Kfv.35.610/2021/2 4 édesapjának gazdasági eseményekben betöltött szerepét, s a feltárt tényállást összevetette a KMK véleményben foglaltakkal, továbbá figyelemmel volt az Európai Unió Bíróságának az áfalevonási jog gyakorlása kapcsán kialakított töretlen gyakorlatára is. Ezzel összefüggésben kiemelte, hogy az alperes határozata megfelel az EUB vonatkozó joggyakorlatának, az alperes feltárta és határozatában rögzítette azokat az objektív körülményeket, amelyek alapján a felperes tudta, hogy adókijátszásban vesz részt. Arra is kitért, hogy a felperes által nyújtott értékesítés, szolgáltatás és a felperes által igénybe vett értékesítés, szolgáltatás adózási szempontból különálló ügyletek, függetlenül attól, hogy egy gazdasági folyamatba illeszkednek, így nem foghat helyt az a felperesi érvelés, hogy az alperes ugyanazon ügyletet eltérően minősítette volna. Nem valósult meg a jogviszonyok eltérő értékelése a felperes és a Bt. viszonylatában sem. A felperes bizonyítási indítványait elutasította, miután a két gazdasági társaság képviselője azonos volt, így nem volt indokolt, hogy a felperes ellenőrzése során ugyanazt a személyt egy másik gazdasági társaság ügyvezetőjeként is nyilatkoztassák. [8] Alaptalannak találta az adóbírság mértéke, és az Air. 1-
14. §-ban foglalt eljárási alapelvek sérelme körében előterjesztett felperesi kifogásokat is. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak befogadását a közigazgatási perrendtartásról szóló
15. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
16. §