← Magyarország

Pf.20106/2025/5 – Pécsi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az ápolási-gondozási járadék meghatározása során a GYOD jogszabályban meghatározott összegének figyelembevétele nem sértette a kérelemhez kötöttség elvét. Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.106/2025/

  1. szám A felperesek: felperes1 (cím1.) I. rendű; felperes2 (cím1.) II. rendű; felperes3 (cím1..) III. rendű; felperes4 (cím1.) IV. rendű A felperesek képviselője: Dr. Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd, cím2) Az alperes: alperes1 (cím3.) Az alperes képviselője: Fejér Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fejér Áron ügyvéd, cím4.) Az alperes érdekében beavatkozott: Dr. Hadházi Éva ügyvéd (cím5.) által képviselt beavatkozó1 (cím6) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: felperesek
  2. sorszám alatt alperes
  3. sorszám alatt A per tárgya: személyiségi jogi igények érvényesítése Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat: 11.P.20.390/2021/
  4. számon kijavított,
  5. sorszámon kiegészített 11.P.20.390/2021/
  6. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét kijavítja olyan módon, hogy az alperes által az I-II. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak részére
  7. augusztus
  8. napjától fizetendő költségpótló járadék összege helyesen 647.234 (hatszáznegyvenhétezerkettőszázharmincnégy) forint. Az így kijavított ítéletet – fellebbezett részében – részben megváltoztatja, és a III. rendű felperesnek járó sérelemdíj összegét 55.000.000 (ötvenötmillió) forintra és ennek
  9. július
  10. napjától járó, az elsőfokú ítélet szerinti késedelmi kamatára leszállítja. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.106/2025/5/II 2 Az alperes által az I-II. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak részére fizetendő 13.611.211 forint hátralékos költségpótló járadék összegét 23.908.211 (huszonhárommilliókilencszáznyolcezer-kettőszáztizenegy) forintra, és ebből 20.801.836 (húszmilliónyolcszázegyezer-nyolcszázharminchat) forintnak
  11. június
  12. napjától, 1.717.748 (egymillió-hétszáztizenhétezer-hétszáznegyvennyolc) forintnak
  13. október
  14. napjától, 156.655 (egyszázötvenhatezer-hatszázötvenöt) forintnak
  15. november
  16. napjától, 58.432 (ötvennyolcezer-négyszázharminckettő) forintnak
  17. február
  18. napjától, 311.490 (háromszáztizenegyezer-négyszázkilencven) forintnak
  19. szeptember
  20. napjától, 862.050 (nyolcszázhatvankettőezer-ötven) forintnak
  21. április
  22. napjától a kifizetés napjáig járó, az elsőfokú ítélet szerinti késedelmi kamatára felemeli. Az alperes által az I-II. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak részére
  23. augusztus
  24. napjától havonta előre, a hónap
  25. napjáig fizetendő költségpótló járadék havi összegét 693.046 (hatszázkilencvenháromezer-negyvenhat) forintra felemeli. Az alperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét 7.151.200 (hétmillióegyszázötvenegyezer-kétszáz) forintra felemeli, azzal, hogy azt az alperes az I-IV. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak részére köteles megfizetni. Egyéb fellebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az I-IV. rendű alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 155.673 (egyszázötvenötezer-hatszázhetvenhárom) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] [2] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a fellebbezések elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint az I-II. rendű felperesek gyermekét, a IV. rendű felperes testvérét, a
  26. február
  27. napján született III. rendű felperest súlygyarapodásának elmaradása miatt
  28. február
  29. napján vették fel az alperes gyermekgyógyászati klinikájára kivizsgálás céljából.
  30. április
  31. napján az esti órákban az ügyeletes nővér meghallotta, hogy a III. rendű felperes apnoe párnája jelez, észlelte, hogy a gyermek nem lélegzik, bőre szederjes, ezért megkezdte a III. rendű felperes újraélesztését, és ezzel egyidejűleg értesítette az ügyeletes orvost. Az orvosok megérkezésekor a III. rendű felperes nem lélegzett, cianotikus volt. Ambu-ballonos lélegeztetést követően az újraélesztés sikeresnek bizonyult, állapota javult. A
  32. április
  33. napján elvégzett koponya MRI vizsgálat kiterjedt hypoxiás agykárosodást mutatott, amely szövetileg nem károsította az agytörzs légzési- és keringési központját. Az apnoe párna jelzésének, az orvosok értesítésének és az orvosok kezelőbe érkezésének, az ellátás megkezdésének időpontjait, az ambu-ballonos lélegeztetés időtartamát az orvosi iratok nem tartalmazzák, azok nem állapíthatók meg. A jelenleg 4 és fél éves III. rendű felperes vegetatív állapotban van, spontán alig mozog, mindkét karját, csípőjét, térdét hajlítva tartja, kézfejét szorosan ökölbe szorítja, idegen érintésre, mozgatásra sír. Spontán helyváltoztatásra nem képes, ülni, megfordulni nem tud, a fejét nem tartja. Kontaktusba nem vonható, nem beszél, szótagok mondására sem képes. Szájon át kanállal és fecskendővel etethető folyékony tápszerrel. Ülőkorzettbe kiültethető, de a feje C tartásban van, hátrafelé nyomja magát, székletét, vizeletét nem tartja, pelenkázásra szorul. Az agykárosodása miatt kialakult epilepsziája hetente görcs formájában jelentkezik, pszichomotorikusan jelentősen elmarad a korától, mozgásfejlődése és kognitív képessége egy Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.106/2025/5/II [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] 3 újszülött szintjén van, gerince kifli alakban meggörbült, állapota születése óta rosszabbodott. A III. rendű felperest az I-II. rendű felperesek hetente kétszer viszik fejlesztésre, de érdemi fejlődés emellett sem tapasztalható. A III. rendű felperes mentális és mozgási státuszában érdemi javulás a jövőben sem várható, idővel az izomtónus fokozódhat, ízületi kontraktúrák alakulhatnak ki, ezt a folyamatot a rendszeres tornáztatás, masszázs lassíthatja. A III. rendű felperes súlyos, maradandó egészségkárosodása miatt minden tekintetben speciális ellátást igényel, önellátásra egyáltalán nem képes. A mai napig és a jövőben is egészségkárosodástól mentes kortársaihoz képest többlet-ápolásra, gondozásra, kisegítésre szorul, otthoni tornáztatása és mozgásfejlesztése is szükséges. Ápolása, gondozása hároméves koráig naponta 10,7 órát, hároméves kora után naponta 14,8 órát igényel. A III. rendű felperes egészségkárosodása miatt az I-II. rendű felperesekre többletfeladatok hárulnak, így többletmosás, az ételek elkészítése, pépesítése és az étkezés utáni takarítás. Ezek időigénye napi 2 óra. Az I. rendű felperest 13 éves koráig nagyszülője nevelte, majd állami gondozásba került, felnőtt életére szeretetteljes, boldog családot szeretett volna. A II. rendű felperessel közös gyermeke a III. rendű felperes mellett a 2020-ban született IV. rendű felperes. Az I. rendű felperes tevékenysége minden nap a III. rendű felperes körül forog. Reggelente a IV. rendű felperest óvodába viszi, majd szinte egész nap a III. rendű felperessel foglalkozik (pelenkázza, eteti, tornáztatja, ágyneműjét cseréli), heti két alkalommal, szerdán és pénteken helységre viszi korai fejlesztésre helyközi, majd helyi járatú autóbusszal, illetve gyalog. A II. rendű felperes betanított munkásként a cég1 Kft.-nél dolgozik két műszakban, a III. rendű felperessel nehezen, de maga is foglalkozik. A szülők egészségkárosodott gyermeküket otthonukban kívánják nevelni, állami gondozásba nem adják. Az I-II. rendű felperesek a III. rendű felperes egészségkárosodását érzelmileg nehezen élték meg, jelenleg is markáns pszichés fáradtság és szorongás jellemzi őket. Állapotjavulás esetükben nem várható, figyelemmel arra is, hogy a III. rendű felperes testnövekedésével gondozása egyre nagyobb fizikai terhet ró rájuk. Életterük jelentősen beszűkült, szélesebb baráti körük egy-két emberre korlátozódott, az ebből származó feszültség miatt kapcsolatukat is erőteljes érzelmi hullámzás jellemzi. Pszichoterápiás gondozásba vételük szükséges lenne, de gyakorlati kivitelezése a családra még nagyobb terhet róna. A pék és mézeskalács készítő szakmával rendelkező I. rendű felperes tanult foglalkozását nem tudja gyakorolni, egészségkárosodott gyermekének gondozásával, felügyeletével, fejlesztésre szállításával, a megnövekedett idejű háztartási munkával foglalkozik. Az elsőfokú bíróság 11.P.20.390/2021/
  34. számú, fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett rész- és közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette az I-II. és IV. rendű felperesek családi élethez, a III. rendű felperes testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy
  35. április
  36. napján a III. rendű felperes légzéskimaradását időben nem észlelte, az újraélesztést későn kezdte meg, ezzel okozati összefüggésben a III. rendű felperes maradandó egészségkárosodást szenvedett. Megállapította az alperes teljes kártérítési és sérelemdíjért fennálló felelősségét a III. rendű felperes
  37. április
  38. napján történt gyógykezelése során a légzéskimaradás nem kellő időben történő észlelése és az újraélesztés késedelmes megkezdése, valamint ezekkel összefüggésben a III. rendű felperes maradandó agykárosodása következményeiért. A követelés összegére nézve folytatódó eljárásban a felperesek megváltoztatott keresetükben az alperes marasztalását kérték az I. rendű felperes részére 35.000.000 forint, a II. rendű felperes részére 33.000.000 forint, a III. rendű felperes részére 70.000.000 forint, a IV. rendű felperes részére pedig 18.000.000 forint sérelemdíjban, és ennek
  39. április
  40. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatában; egyéb vagyoni kárelemek mellett ápolás- Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.106/2025/5/II [10] [11] [12] [13] 4 gondozás címén az I. és II. rendű felperesek részére
  41. május
  42. napjától
  43. december
  44. napjáig 25.952.204 forintban, és
  45. január
  46. napjától havi 682.562 forint járadékban, míg háztartási többlethumánerő-ráfordítás címén az I-II. rendű felperesek részére
  47. február
  48. napjától
  49. december
  50. napjáig 1.015.508 forintban, és ennek
  51. július
  52. napjától járó késedelmi kamatában,
  53. január
  54. napjától havi 100.320 forint járadékban. Az elsőfokú bíróság kijavított és kiegészített ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 35.000.000 forint, a II. rendű felperesnek 33.000.000 forint, a III. rendű felperesnek 70.000.000 forint, a IV. rendű felperesnek 18.000.000 forint sérelemdíjat, valamint ezeknek az összegeknek az ítélet meghozatalának napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg az egyetemlegesen jogosult I-II. rendű felpereseknek 13.611.211 forint költségpótló járadék hátralékot, ennek egyes külön kamatozó részösszegei után késedelmi kamatot,
  55. augusztus
  56. napjától havonta előre 582.738 forint költségpótló járadékot; az I. rendű felperesnek 3.045.580 forint jövedelempótló járadék hátralékot, ennek
  57. február
  58. napjától járó késedelmi kamatát,
  59. augusztus
  60. napjától havi 304.558 forint jövedelempótló járadékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, marasztalta az alperest az egyetemlegesen jogosult I. és II. rendű felperesek javára 3.724.882 forint perköltségben, az állam javára 3.491.266 forint előlegezett költségben és rendelkezett a járadékra vonatkozó rendelkezések előzetes végrehajthatóságáról. Döntését az egészségügyről szóló
  61. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77.§

(3)bekezdésére, 244.§
(1)és
(2)bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:518.§-ára, 6:519.§-ára, 6:522.§
(1)és
(2)bekezdéseire, a 6:540.§
(1)bekezdésére és a 6:48.§
(1)bekezdésére alapította. A sérelemdíj mértékének meghatározásakor a felperesek előadásán kívül figyelembe vette a tanúvallomásokat, az igazságügyi orvosszakértő, illetve a pszichológus szakértő aggálytalannak talált szakvéleményét, amely alapján rögzíthető volt a III. rendű alperes vegetatív, teljes ápolásra, gondozásra szoruló állapota, az állapotjavulás kizártsága, illetőleg az abban nagy valószínűséggel bekövetkező romlás. Értékelte, hogy mindez az I-II. rendű felperesekre milyen terhet ró, ennek következtében mindennapi életvitelük milyen módon alakult át, kitért az ennek következtében fellépő pszichés megterheltségükre, párkapcsolati problémáikra. Mindezek alapján a Ptk. 6:534.§
(1)bekezdését alkalmazva az ítélet meghozatalakor irányadó ár- és értékviszonyok alapján nem találta eltúlzottnak az I. rendű felperes sérelemdíj iránti igényét 35.000.000 forint összegben, a II. rendű felperes esetében 33.000.000 forintban, a II. rendű felperes esetében azt is szem előtt tartva, hogy munkája miatt kevesebbet foglalkozik a III. rendű felperessel. A IV. rendű felperes sérelemdíj iránti követelése kapcsán figyelembe vette, hogy testvérként a vele közel egykorú bátyjával nem tud kommunikálni, játszani, nem élheti meg sem a jelenben sem a jövőben a testvéri kapcsolat szokásos mértékét, bátyjára sem fizikai, sem lelki támaszként nem számíthat. Mindezek alapján az általa igényelt 18.000.000 forintot szükségesnek tartotta nem vagyoni sérelmei hozzávetőleges kompenzálásához. A III. rendű felperes tekintetében hangsúlyozta, hogy egészséges csecsemőként jött a világra, szülei támogatásával egészségkárosodástól mentes gyermek, kamasz és felnőtt élet várt volna rá, ezzel szemben esélye sincs az egészséges életre, állapota több tekintetben is rosszabbodhat, nem ismerheti meg a méltó emberi életet, személyisége nem fejlődhet ki. Ennek a hátránynak, nem vagyoni sérelemnek a vagyoni kompenzálása pénzben kifejezhetetlen, mégis a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279.§
(1)és
(3)bekezdése alapján történt mérlegeléssel, a keresettel egyezően 70.000.000 forintot látott olyan összegnek, amely megfelelő mértékű kárpótlást nyújthat. Miután a sérelemdíj Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.106/2025/5/II [14] [15] [16] [17] [18] [19] 5 mértékét az ítélethozatalkori ár- és értékviszonyok alapján állapította meg, az alperest késedelmi kamat megfizetésére az ítélet meghozatalának időpontjától kezdődően kötelezte. A III. rendű felperes esetében szükséges ápolás-gondozás időtartamát az igazságügyi orvosszakértői vélemény megállapításait alapul véve a gyermek 3 éves koráig,
  1. május
  2. napjától
  3. február
  4. napjáig napi 10,7 órában,
  5. február
  6. napjától 14,08 órában fogadta el. E tevékenységek ellenértékét a kereseti kérelem alapján – alperesi vitatás hiányában – a mindenkori garantált bérminimum összegét alapul véve határozta meg, amelyet a társadalombiztosítási ellátásokkal és a személyi jövedelemadóval (37,5%) csökkentett. A továbbiakban ebből levonta a III. rendű felperes kórházi ellátásának idejét, az I. rendű felperes részéről igénybe vett családi pótlék emelt összegét, illetve – az alperes ezzel kapcsolatos vitatásának hiányában – a felperesek keresetében foglalt kérelemmel egyezően az I. rendű felperes részére folyósított gyermekek otthon gondozási díját (GYOD), amelyet minden évben a költségvetési törvényben megállapított összegben vett figyelembe, abból levonva a 10% mértékű nyugdíjjárulékot. A háztartási többlethumánerő-ráfordítás időigényét napi 2 órában fogadta el, a tevékenység ellenértékét pedig a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) alapulvételével határozta meg olyan módon, hogy azt a társadalombiztosítási járulékokkal és a személyi jövedelemadóval (37,5%) csökkentette. Az elsőfokú perköltség viselésénél abból indult ki, hogy a pertárgyérték 152.488.174 forint, a felperesek 97,7%-ban pernyertesek, 2,3%-ban pervesztesek, így az alperes elsőfokú perköltségben való marasztalásánál a Pp. 83.§
(3)bekezdését alkalmazhatónak találta. Az ügyvédi munkadíjat a bíróság eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet (R.) 3.§
(1)bekezdés c) pontja alapján határozta meg. A Pp. 83.§
(3)bekezdése, a 101.§
(1)bekezdése és a 102.§
(1)bekezdése alapján az előlegezett szakértői díj megfizetésére az alperest kötelezte annak rögzítése mellett, hogy az alperes személyes illetékmentességére figyelemmel a kereseti eljárási illeték az állam terhén marad. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben mind a felperesek, mind az alperes fellebbezéssel élt. A felperesek fellebbezésükben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és az I. és II. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak részére ápolás-gondozás címén
  1. május
  2. napjától
  3. július
  4. napjáig járó hátralékos járadék összegének 30.720.138 forintra és ennek
  5. június
  6. napjától járó késedelmi kamatára, a
  7. augusztus
  8. napjától fizetendő járadék havi összegének 682.562 forintra történő felemelését, míg a háztartási többlethumánerő-ráfordítás címén az I. és II. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak részére járó lejárt járadék összegének 1.717.748 forintra, és ennek
  9. december
  10. napjától járó késedelmi kamatára, a
  11. augusztus
  12. napjától fizetendő költségpótló járadék összegének havi 100.320 forintra történő felemelését kérték. Kérték továbbá az elsőfokú perköltség összegének felemelését 10.871.200 forintra azzal, hogy azt az alperes az I-IV. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak részére köteles megfizetni. Fellebbezési érvelésük szerint az elsőfokú bíróság tévesen járt el, amikor a garantált bérminimum és a minimálbér óradíjából levonta a társadalombiztosítási ellátás és a személyi jövedelemadó összegét, emellett a levonás mértékét is rosszul határozta meg. A személyi jövedelemadó mértéke 15%, a társadalombiztosítási ellátás mértéke 18,5%, ez együttesen 33,5% az ítéletben írt 37,5%-kal szemben. Az elsőfokú bíróság annak sem adta indokát, hogy ezen járulék- és adókorrekciót miért alkalmazta akkor, amikor a perbeli esetben nem jövedelemveszteségről van szó, hanem egy olyan költségpótló járadékról, amely nem tartozik sem az Szja törvény, sem a TB törvény hatálya alá. Az adott kártétel nem jövedelemveszteség, hanem egy olyan költségpótló járadék, amely egy többlet humánerő ráfordítás ellentételezésére szolgál, ahol a minimálbér vagy szakképzett bérminimum óradíja Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.106/2025/5/II [20] [21] [22] 6 csak egy vetítési alap, de nem jövedelem. Jogszabálysértő az ítélet azért is, mert az elsőfokú bíróság az ellenkérelmen túlterjeszkedett akkor, amikor önkényesen, anélkül végzett levonást adó- és TB ellátás címén, hogy az alperes az ellenkérelmében előadott volna ilyen tartalmú védekezést. A Pp. 2.§
(2)bekezdése alapján a bíróság a jogvita eldöntése során kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez, azaz nem jogosult olyan elbírálást alkalmazni, amelyre az ellenkérelmében az alperes nem hivatkozott. Sérült a Pp. 2.§
(2)bekezdése akkor is, amikor az elsőfokú bíróság az ápolás-gondozás többletköltsége körében erre irányuló alperesi ellenkérelem nélkül számolt a GYOD jogszabályban megállapított összegével és alkalmazott ennek megfelelő levonást. A garantált bárminimum, illetve a minimálbér változása okán minden esetben kereset-változtatással éltek, ezért az alperesnek ellenkérelem-változtatás keretében kellett volna hivatkoznia arra, hogy a GYOD összege is indexálódott. A perköltség viselésére vonatkozó rendelkezést azért tartotta jogszabálysértőnek [Pp. 83.§
(1)bekezdés], mert az elsőfokú bíróság csak az I. és II. rendű felperes részére ítélt meg perköltséget, a teljes egészében pernyertes III-IV. rendű felperesek ez irányú követelését indokolás nélkül elutasította. A pertárgyértéket tévesen határozta meg, az ugyanis az elsőfokú ítéletben foglalt 152.488.174 forint összeggel szemben 208.087.797 forint. Tévesen alkalmazta az R. szabályait, mert a jelen perben még az általuk hivatkozott, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (IM rendelet) szabályai voltak az irányadók. Az IM rendelet szerint a részükre járó perköltség összege általános forgalmi adóval együtt 5.435.600 forint lenne, kérték azonban az IM rendelet 3.§
(6)bekezdésének alapján kétszeres szorzó alkalmazását, így a teljes elsőfokú perköltség összege 10.871.200 forint. A másodfokú eljárásra költségeiket az R. 3.§
(1)bekezdése alapján 22.062.406 forint fellebbezési érték figyelembevételével, általános forgalmi adóval együtt 1.094.577 forintban kérték megállapítani. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az általa fizetendő sérelemdíj összegének leszállítását kérte az I-II. rendű felperesek esetében személyenként 30.000.000 forintra, a III. rendű felperes tekintetében 50.000.000 forintra, a IV. rendű felperes esetében 9.000.000 forintra. Fellebbezési érvelése szerint az elsőfokú bíróság a III. rendű felperes egészségkárosodása folytán a felpereseket ért hátrányokat teljes körűen feltárta, azonban a megítélt sérelemdíjak mértéke jelentősen meghaladja az összehasonlításra alkalmas, jelenleg irányadó bírói döntésekben megjelenő összegeket. E körben hivatkozott a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.012/2025/6. számú határozatára. A másodfokú eljárásra költségeit az R. 3.§
(1)bekezdése alapján általános forgalmi adó figyelembevételével kérte megállapítani. A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az alperes fellebbezésével érintett részében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint a sérelemdíj összegének elbírálása mérlegelési jogkörében a bíróság feladata, azt uniformizálni, más ítéletekkel forintra egyező módon összehasonlítani nem lehet. Hangsúlyozták, hogy a III. rendű felperes egészségesen született meg, egészséges élet várt rá, így a születésétől fogva károsodott gyermekhez képest ez a sérelemdíj összegét növelő tényezőként jöhet szóba. Az alperes által hivatkozott ügyben az elbírálás időpontja
  1. december
  2. volt, szemben a jelen üggyel, amely
  3. július
  4. napjára datálódik, továbbá a jelen ügyben a szülők a hivatkozott másik ügyhöz képest szakértői úton bizonyítottan pszichés kórállapotuk okán pszichoterápiára szorulnak, amely a részükre megállapított mértékű sérelemdíjat megalapozza. Fellebbezési ellenkérelmükben maguk is hivatkoztak összehasonlításra alkalmas más bírói ítéletekre, így a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.089/2021/
  5. számú ítéletére, a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.680/2023/
  6. számú, 6.Pf.20.110/2025/
  7. számú és 6.Pf.20.567/2024/
  8. számú ítéletére. Azt is kiemelték, hogy a perbeli esetben a jogsértés súlya, ismétlődő jellege, a felróhatóság mértéke nem került értékelésre, amely még a Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.106/2025/5/II [23] [24] [25] [26] [27] 7 sérelemdíj mértékének emelésére adhatna alapot, amennyiben ilyen tartalmú fellebbezési kérelmet előterjesztettek volna. Utaltak arra is, hogy az alperest a IV. rendű felperes részére a
  9. sorszámú kiegészítő ítélettel kötelezte sérelemdíj megfizetésére az elsőfokú bíróság, és miután a kiegészítő ítélettel szemben az alperes fellebbezéssel nem élt, a IV. rendű felperes részére megállapított sérelemdíj összege a
  10. sorszámú ítélet elleni fellebbezés alapján a másodfokú eljárásban már nem bírálható felül. Az alperes fellebbezésével összefüggésben költségeik megállapítását az R. 3.§
(1)bekezdése alapján bruttó 1.663.700 forint munkadíj, a másodfokú tárgyaláson való megjelenéssel összefüggésben 38.064 forint útiköltség, az utazással töltött időre kieső munkadíjat 6 órával számolva 381.000 forint, összesen 2.082.764 forint felszámításával kérték. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében elfogadta azt a felperesi álláspontot, amely szerint a felperesek által vetítési alapként megjelölt minimál órabér nem csökkenthető az Szja, valamint a TB járulék költségével. Helyesnek találta a felperesi fellebbezés pertárgyérték számítására vonatkozó levezetését is, vagyis, hogy a sérelemdíjon túlmenően a pertárgyértékhez hozzá kell számítani a lejárt vagyoni károkat, valamint a járadékkövetelések egy évi értékét is. Nem vitatta, hogy a per tárgya különösen bonyolult orvosi szaktudomást is igénylő ügy, azonban álláspontja szerint az IM rendelet 3.§
(6)bekezdése szerinti kétszeres szorzó alkalmazása eltúlzott. A felperesi fellebbezésnek a GYOD indexált összegével történő számítására vonatkozó érvelését tévesnek találta. A keresetlevélben a felperesek az első két év tekintetében maguk is indexált GYOD összegekkel számoltak, amely másként nem is történhetett, mert a minimálbér emelkedés figyelembevétele esetén az ugyancsak jogszabályba rögzített indexált GYOD összeget is ugyanilyen módon kell számításba venni. Akkor járt volna el jogszabályba ütköző módon az elsőfokú bíróság, ha nem ezen elv alapján számította volna ki az ápolás-gondozás többletköltségét, ugyanis az évenkénti indexálás összege gyakorlatilag két helyről térülne meg a felperesek számára, egyrészről az általa (alperes által) fizetendő többletköltség részeként, másrészről az állam által fizetendő GYOD részeként, amely a káronszerzés tilalmába is ütközne. E körben a felperesi hivatkozással szemben nem volt szükség ellenkérelem-változtatásra, mert a mindenkori GYOD összegét törvény szabályozza. Mindkét fellebbezés részben alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 353.§-a alapján – figyelemmel a Pp. 352.§
(1)bekezdésére – kijavította annyiban, hogy a
  1. augusztus
  2. napjától fizetendő járadék összege az elsőfokú ítéletben írt 582.738 forint helyett helyesen 647.234 forint (563.070 forint az ápolás-gondozás többletköltsége, 66.720 forint háztartási többlethumánerőráfordítási költség, 9.215 forint pelenkázási többletköltség, 8.229 forint kísérettel kapcsolatos költség). A felpereseknek a kiegészítő ítélet jogerőre emelkedésével kapcsolatos kifogása kapcsán a másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy a
  3. sorszámú ítélet indokolásából, különösen annak [46] bekezdéséből kétséget kizáróan megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság elbírálta és teljesítette a IV. rendű felperes sérelemdíj iránti keresetét is, a rendelkező rész nyilvánvaló adminisztratív hiba miatt nem tartalmazta az erre vonatkozó döntést. Az elsőfokú ítélet kiegészítése – amely a 16/
  4. Jogegységi határozat
  5. pontja szerint ténylegesen kijavításnak minősül - a határozat rendelkező része és indokolása közötti, a leírásból eredő hiba korrigálása volt, nem vezetett a kijavított határozatban foglalt döntés megváltoztatására, így az alperes a
  6. sorszámú ítélet elleni fellebbezésében sérelmezhette a IV. rendű felperes részére megállapított 18.000.000 forint összegű sérelemdíj mértékét. A fentiek szerint kijavított ítélet Pp. 369.§
(3)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pontjai szerinti felülbírálata során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól kisebb részben eltérő következtetéseket vont le. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.106/2025/5/II [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] 8 Az alperes sérelemdíjak mértékét kifogásoló fellebbezése nem érintette az annak alapjául szolgáló, a káresemény folytán sérült személyiségi jogok körét, a jogsértés elsőfokú bíróság által feltárt és értékelt következményeit, azonban az alperes úgy ítélte meg, hogy a jogsértésnek a felperesekre és környezetükre gyakorolt hatása az elsőfokú bíróság által megítélt mértékű sérelemdíjakat nem indokolja, azok összege a bírói gyakorlat által kimunkált összegeket messze meghaladja. A sérelemdíj elsődleges és meghatározó funkciója a személyiségi jogok megsértésével okozott nem vagyoni sérelmek kompenzálása. A Ptk. 2:52.§
(3)bekezdése értelmében a sérelemíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben határozza meg. Az I-II. rendű felperesek esetében az elsőfokú bíróság által értékelt körülmények mellett – a súlyosan beteg gyermek nevelésével és gondozásával együtt járó, köztudomásúlag is az élet lényegében minden területét alapjaiban érintő nehézségeken, állandó fizikális és pszichés megterhelésen, készenléten túl az igazságügyi orvosszakértő, valamint a pszichológus szakértő aggálytalan szakvéleményével igazolt erős szorongás, érzelmi labilitás, frusztráció, mélyebb fekvésű hangulat, a szülők kapcsolatában az ebből származó feszültségek miatti erőteljes érzelmi hullámzás, szociális elszigetelődés – a másodfokú bíróság hangsúlyosan vette figyelembe, hogy a per adatai szerint kifejezetten hátrányos körülményeiken (az I. rendű felperes állami gondozásban történő nevelkedése, a velük közös háztartásban élő II. rendű felperesi szülő pszichés betegsége, nehéz anyagi és szociális helyzetük) nagy erőfeszítéssel és sok tekintetben sikeresen próbáltak meg változtatni, azonban ezt a tendenciát a III. rendű felperes egészségkárosodása megtörte, visszavetette, a fentebb részletezettek szerint súlyos mentális, pszichés zavart okozva a szülőknél. A IV. rendű felperesnél a hátrányok nem csupán abban ragadhatóak meg, hogy testvérével, a III. rendű felperessel nem tud játszani, a szokásos testvéri kapcsolatot nem tudja megélni, hanem szülei feléje forduló figyelme egészen kisgyermek korától kezdve gondokkal terhelt, azt áthatja a beteg gyermek miatti aggódás, amelynek következményei az állandó alárendeltségből következően egész életét végig kísérik. Az egészséges csecsemőként világra jött III. rendű felperes esetében pedig a lényegében teljes vegetatív állapotot kellett értékelni, amelyben az orvosszakértői vélemény szerint pozitív változás a legnagyobb erőfeszítés és a szülők teljes odaadása ellenére sem várható, legfeljebb a szinten tartás érhető el. A másodfokú bíróságnak mindezekre tekintettel kellett vizsgálnia az alperesnek azt a fellebbezési érvelést, hogy a fellebbezésben támadott marasztalási összegek valóban kirívóan eltúlzottak-e. Az ítélkezési gyakorlat következetes abban, hogy bár nem mellőzhető a más ügyekben hozott döntések értékelése, ez nem jelenthet mechanikus, számszerűsíthető összevetésen alapuló vizsgálatot (Kúria Pfv.III.22.392/2016/6.). A bírói gyakorlatban formálódó értékszínvonal az összeg meghatározásának csak nagyságrendi behatárolásához ad szempontot, a személyiségi jogsértések és hátrányos következményeik különbözőségei nem teszik lehetővé az eltérő összegek ennél pontosabb összevetését. A Kúria eseti döntéseiben (Kúria Pfv.III.20.210/2017/4., Pfv.III.20.566/2021/5.). azt is hangsúlyozta, hogy a bíróságnak ítéletében nem arról kell számot adnia, hogy mennyiben tér el más, korábbi döntésektől, hanem azt, hogy az adott ügy egyedi körülményei milyen mértékű sérelemdíj meghatározását indokolják. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.106/2025/5/II [35] [36] [37] [38] [39] [40] 9 Ennek megfelelően a másodfokú bíróság is abból indult ki, hogy a felpereseket ért rendkívül súlyos sérelem és annak nagyon komoly következményei kompenzálásához vitathatatlanul jelentős összegű sérelemdíj szükséges. Az alperes által hivatkozott ítéletet (Pécsi Ítélőtábla Pf.20.012/2025/6.) a másodfokú bíróság is alkalmasnak találta az összehasonlításra, melyben a jogerős ítélet a legalapvetőbb életfunkciók tekintetében is igen nagy fokban korlátozott gyermeknek a hátrányok kiegyensúlyozására 50.000.000 forint, a róla gondoskodó szülők esetében személyenként 30.000.000 forint, míg a testvér esetében 22.000.000 forint sérelemdíjat tartott szükségesnek a
  1. év végén fennállt értékviszonyok alapján. Összehasonlításra alkalmas volt a felperesek fellebbezési ellenkérelmében felhívott, a Fővárosi Ítélőtábla által hozott 7.Pf.20.680/2023/
  2. számú ítélet is, amelyben a bíróság
  3. évi értékviszonyok mellett a súlyosan sérült gyermeknek 50 millió forint, szüleinek 35 millió, illetve 25 millió forint, míg testvérének 20 millió forint sérelemdíjat ítélt meg. A Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.110/2025/
  4. és 6.Pf.20.567/2024/
  5. számú ítéleteiben a perbelihez hasonló súlyos egészségkárosodás következményeit értékelte, azonban a sérelmek jellegének összehasonlíthatóságát jelentősen csökkenti, hogy az ott tárgyalt ügyekben nem kisgyermek, hanem a felperesi családban teljesen más funkciót betöltő felnőtt személy károsodott. A Pécsi Ítélőtábla fellebbezési ellenkérelemben felhívott Pf.III.20.089/2021/
  6. számú ítélete pedig az egészségkárosodott kisgyermeknek 35 millió forint, szüleinek személyenként 15 millió forint sérelemdíjat állapított meg
  7. évi értékviszonyok mellett, amely az ár- és értékviszonyokban bekövetkezett változásra való tekintettel nem jelent nagyságrendi eltérést a már ismertetett, összehasonlítható bírósági döntésektől. A másodfokú bíróság azt is hangsúlyozza, hogy az értékviszonyok változásának értékelése a felperesek fellebbezési álláspontjával szemben nem feleltethető meg a hasonló ügyekben kialakult, az összegszerűsége vonatkozó ítélkezési gyakorlatban megjelenő összegek KSH által közzétett inflációs mértékkel való korrigálásával, megemelésével. A bíróságoknak a sérelemdíj személyiségi jogaiban megsértett személyre koncentráló, a számára okozott nem vagyoni sérelmek kompenzálását célzó rendeltetésére kell minden ügy egyedi jellemzői alapján figyelemmel lennie. Az összehasonlításra alkalmas, de csak a sérelemdíj nagyságrendi behatárolásához keretet adó más ítéletekben megjelenő bírói gyakorlatot, az ott meghatározott sérelemdíjak mértékét figyelembe véve a másodfokú bíróság az I., II. és a IV. rendű felperesek esetében az elsőfokú ítéletben meghatározott összegű sérelemdíjat nem találta eltúlzottnak, míg a III. rendű felperes esetében azt 55.000.000 forintra és annak az elsőfokú ítélet szerinti kamataira leszállította. A felperesek fellebbezése az ápolás-gondozás és háztartási többlethumánerő-ráfordítás címén megítélt kártérítés összege tekintetében egyrészt arra irányult, hogy a számítás alapját képező garantált bérminimumból és minimálbérből a társadalombiztosítási járulék és a személyi jövedelemadó összegének levonását a másodfokú bíróság mellőzze, miután az e címen megítélt kártérítés nem az elveszett jövedelem pótlását szolgálja, hanem csak egy vetítési alapnak tekinthető. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében a felperesi fellebbezés teljesítését ennyiben nem ellenezte, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 370.§
(1)bekezdésére figyelemmel a kártérítés számítása során a kifogásolt levonást mellőzte, azzal, hogy ez a számítási metódus a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.013/2025/8. számú ítéletében kifejtetteknek is megfelel. Alaptalannak találta ugyanakkor a felperesek fellebbezését a GYOD összegének indexálását sérelmező részében. A Pp. 2.§
(2)bekezdése szerint a bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A Pp. idézett szabálya, mint a rendelkezési jog perbeli megnyilvánulása azt jelenti, hogy a bíróság a per folyamán nem dönthet olyan kérdésben, amelyre vonatkozóan a felek nem terjesztettek elő kereseti Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.106/2025/5/II [41] [42] [43] 10 kérelmet, ellenkérelmet, viszontkeresetet, beszámítás iránti kérelmet vagy ideiglenes intézkedés iránti kérelmet. Míg a kártérítési perekben jellemzően az alperes érdemi ellenkérelmében fogalmazza meg azt az igényét – anyagi jogi kifogásként, a Ptk. 6:522.§
(3)bekezdése alapján – hogy a bíróság a kártérítésként követelt összeget csökkentse a károsultnak a károkozásból származó vagyoni előnyével, addig a jelen perben az ápolási-gondozási járadék meghatározása során már a felperesek keresete is arra irányult, hogy a garantált bérminimumból – elkerülendő a káronszerzést – a családi pótlék emelt összegét, illetve a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szoc.tv.) 38.§
(1)bekezdése szerinti gyermekek otthongondozási díjat vonja le a bíróság. A GYOD mértéke változó, azt az Sztv. 39/A.§
(1)bekezdése szerint az Országgyűlés a központi költségvetésről szóló törvény elfogadásával egyidejűleg határozza meg. A felpereseknek tehát ‒ függetlenül attól, hogy a minimálbér emelések miatti többszöri keresetváltoztatásaikban a követelt összeget a GYOD automatikus emelkedésének figyelmen kívül hagyásával nyilvánvalóan tévesen számították ki ‒ ez volt a kérelme, az alperes ezt maga is elfogadta, érdemi ellenkérelmében ezzel kapcsolatosan vitató, cáfoló nyilatkozatot nem terjesztett elő. Nem sértette meg ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 2.§
(2)bekezdését, nem lépett túl a felek kérelmeinek keretein, amikor a járadék összegét a GYOD jogszabályban meghatározott összegét figyelembe véve – lényegében a felperesi számítások hibáját korrigálva – határozta meg. Azt is szem előtt tartva, hogy a Szoc.tv. 39/A.§
(3)bekezdése alapján a gyermekek otthongondozási díjának havi összege a más rendszeres pénzellátásban – így gyermekgondozási segélyben – részesülő I. rendű felperes esetén a jogszabályban meghatározott összegnek és a jogosult részére folyósított más rendszeres pénzellátás havi bruttó összegének (28.500 forint gyermekgondozási segély) a különbözete, a másodfokú bíróság számítása az ügyben az alábbiak szerint alakult: I. Ápolás-gondozás többletköltsége Garantált bérminimum alapján számított összeg:
  1. május
  2. -
  3. december
  4. 233 nap – 39 kórházi nap = 194 nap (1.259 forint x 10,7 óra x 194 nap =) 2.613.432 forint
  5. január
  6. -
  7. december
  8. 365 nap – 3 kórházi nap = 362 nap (1.495 forint x 10,7 óra x 362 nap =) 5.790.733 forint
  9. január
  10. -
  11. november
  12. = 334 nap (1.704 forint x 10,7 óra x 334 nap =) 6.089.755 forint
  13. december
  14. -
  15. február
  16. = 65 nap (1.874 forint x 10,7 óra x 65 nap =) 1.303.367 forint
  17. február
  18. -
  19. december
  20. = 330 nap (1.874 forint x 14,08 óra x 330 nap =) 8.707.354 forint
  21. január
  22. -
  23. július
  24. = 212 nap (2.005 forint x 14,08 óra x 212 nap =) 5.984.845 forint
  25. május
  26. napjától
  27. július
  28. napjáig összesen 30.489.486 forint. A káreseménnyel összefüggő pénzbeli ellátások levonandó összege:
  29. szeptember
  30. -
  31. december
  32. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.106/2025/5/II [44] 11 147.315 forint GYOD – 28.500 forint GYES = 118.815 x 0,9% = 106.933 forint x 4 hónap = 427.734 forint
  33. január
  34. -
  35. december
  36. 200.000 forint GYOD – 28.500 forint GYES = 171.500 forint x 0,9% = 154.350 forint x 12 hónap = 1.852.200 forint
  37. január
  38. -
  39. november
  40. 232.000 forint GYOD – 28.500 forint GYES = 203.500 forint x 0,9% = 183.150 forint x 11 hónap = 2.014.650 forint
  41. december
  42. -
  43. február
  44. 266.800 forint GYOD – 28.500 forint GYES = 238.300 forint x 0,9% = 214.470 forint x 2,07 hónap = 443.953 forint
  45. február
  46. -
  47. december
  48. 266.800 forint GYOD x 0,9% = 240.120 forint x 10,86 hónap = 2.607.703 forint
  49. január
  50. -
  51. július
  52. 290.700 forint GYOD x 0,9% = 261.630 forint x 7 hónap = 1.831.410 forint
  53. szeptember
  54. napjától
  55. július
  56. napjáig összesen 9.177.650 forint. A családi pótlék emelt összege 51 hónapra 510.000 forint. Az összes levonás 9.177.650 forint + 510.000 forint = 9.687.650 forint, így az ápolásgondozás hátraléka
  57. május
  58. napjától
  59. július
  60. napjáig 30.489.486 forint – 9.687.650 forint = 20.801.836 forint. A havi járadék 2.005 forint x 14,08 óra x 30 nap = 846.912 forint – 261.630 forint GYOD – 10.000 forint családi pótlék emelt összege = 575.282 forint/hó. II. A háztartási többlethumánerő-ráfordítás költsége: Minimálbér alapján számított összeg:
  61. február
  62. -
  63. december
  64. 1.534 forint x 2 óra x 330 nap = 1.012.440 forint
  65. január 1-
  66. július
  67. 1.672 forint x 2 óra x 212 nap = 708.928 forint összesen 1.721.368 forint, de a fellebbezési kérelem korlátaira tekintettel figyelembevehető 1.717.748 forint. A járadék havi összege
  68. augusztus
  69. napjától 1.672 forint x 2 óra x 30 nap = 100.320 forint. Az egyetemlegesen jogosult I. és II. rendű felpereseknek járó hátralékos költségpótló járadék és az egyösszegű vagyoni károk összesen: ápolás-gondozás költsége: 20.801.836 forint háztartási többlethumánerő-ráfordítás: 1.717.748 forint pelenkázás költsége: 156.655 forint látogatási költség: 58.432 forint kíséret költsége: 311.490 forint rehabilitációs eszköz költsége: 862.050 forint Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.106/2025/5/II 12 összesen: 23.908.211 forint. [45] [46] [47] A
  70. augusztus
  71. napjától fizetendő járadék összege: ápolás-gondozás költsége: 575.282 forint háztartási többlethumánerő-ráfordítás: 100.320 forint pelenkázás költsége: 9.215 forint kíséret költsége: 8.229 forint összesen: 693.046 forint. Részben találta alaposnak a másodfokú bíróság a felpereseknek az elsőfokú perköltség összegét sérelmező fellebbezését. Az elsőfokú bíróság pertárgyérték számítását a másodfokú bíróság sem találta helyesnek, azonban nem fogadta el a felperesi számítást sem. A Pp. 21.§
(1)bekezdése és a
(3)bekezdés a) pontja alapján a járadékoknak ugyanis csak a keresetlevél benyújtásáig (illetőleg a per során keresetváltoztatással érvényesített új igények esetén a keresetfelemelés előterjesztéséig) lejárt összege vehető figyelembe pertárgyértékként, nem pedig az elsőfokú eljárás alatt lejárt teljes járadék összeg. Ennek megfelelően az elsőfokú perérték számítása a következő: sérelemdíj: 156.000.000 forint ápolás-gondozás költsége: 682.562 x 12 = 8.190.744 forint + hátralékos összeg: 1.284.643 forint = 9.475.387 forint háztartási többlethumánerő-ráfordítás: 100.320 x 12 = 1.203.840 forint pelenkázás költsége: 9.125 x 12 = 109.500 forint látogatás költsége: 329.308 forint kíséret költsége: 12.373 x 12 = 148.476 forint + hátralékos összeg 49.046 forint = 197.522 forint jövedelempótló járadék: 304.558 x 12 = 3.654.696 forint + 304.558 forint hátralék = 3.959.254 forint rehabilitációs eszközök költsége: 862.050 forint összesen: 172.136.861 forint A másodfokú bíróság döntésére figyelemmel a felperesek keresete sikeres: sérelemdíj: 141.000.000 forint, ápolás-gondozás költsége: 575.282 x 12 = 6.903.384 forint + 1.177.710 forint = 8.081.094 forint, háztartási többlethumánerő-ráfordítás költsége: 100.320 x 12 = 1.203.840 forint, pelenkázás költsége: 9.215 forint x 12 = 110.580 forint, látogatás költsége: 58.432 forint, kíséret költsége: 8.229 forint x 12 = 98.748 forint + 15.629 forint hátralék = 114.377 forint, jövedelempótló kártérítési járadék: 304.558 forint x 12 = 3.654.696 forint + 304.5558 forint hátralék = 3.959.254 forint, fejlesztési eszközök költsége: 862.050 forint, összesen: 155.389.627 forint összegben. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.106/2025/5/II [48] [49] [50] [51] [52] [53] 13 Így a felperesek egyetemleges jogosultakként a Pp. 83.§
(3)bekezdése és az IM rendelet 3.§
(2)bekezdés c) pontja alapján 3.753.896 forint, a
(6)bekezdés alkalmazásával – figyelemmel a perbeli orvosi szakkérdések összetettségére, az ezzel összefüggésben felmerült képviseleti többlettevékenységre – másfélszeres szorzót alkalmazva 5.630.844 forint, Áfával együtt 7.151.200 forint elsőfokú perköltségre jogosultak. Mindezen indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét – fellebbezett részében – a Pp. 383.§
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, a III. rendű felperesnek járó sérelemdíj összegét leszállította, az I-II. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak részére fizetendő költségpótló járadék hátralékos, illetve jövőben fizetendő összegét, illetve a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak járó elsőfokú perköltség összegét felemelte, míg egyéb fellebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperesi fellebbezés perértéke 37.000.000 forint volt, ebből sikeres 15.000.000 forint, sikertelen 22.000.000 forint, így az R. 3. §
(1)bekezdése alapján az alperesnek jár 825.500 forint, míg a felpereseknek 1.092.200 forint ügyvédi munkadíj, amelyhez hozzá kell számolni a felperesek esetében 23.000 forint utazási költségtérítést. Az összesen 1.115.200 forint és 825.500 forint különbözeteként a felperesek mint egyetemleges jogosultak 289.700 forint perköltségre jogosultak az alperesi fellebbezés alapján. Az eljárással összefüggő utazással töltött időre kieső munkadíjat [R. 2.§
(4)bekezdés] erre irányuló megállapodás hiányában a felperesek sikerrel nem érvényesíthették. A felperesi fellebbezés perértéke az ápolás-gondozás költsége tekintetében a hátralékos járadékot érintően (30.730.138 forint – 11.153.696 forint =) 19.576.442 forint, amelyből pernyertesek 9.648.140 forint, pervesztesek 9.928.302 forint összegben. A folyamatos járadékot érintően a fellebbezési perérték (682.562 forint x 12 =) 8.190.744 forint – (563.070 forint x 12 =) 6.756.840 forint = 1.433.904 forint, a felperesek keresete alapos 575.282 x 12 = 6.903.384 forint tekintetében, így sikeres a fellebbezés 146.544 forint, sikertelen 1.287.360 forint értékig. A háztartási többlethumánerő-ráfordítás tekintetében a fellebbezési perérték a lejárt járadékot érintően 1.717.748 forint – 1.068.888 = 648.860 forint, míg a folyamatos járadék tekintetében (100.320 x 12 =)1.203.840 forint – (66.720 forint x 12 =) 800.640 forint = 403.200 forint, ebben a részben a felperesek teljes egészében pernyertesek. A felperesi fellebbezést érintően a teljes fellebbezési perérték 22.062.406 forint (19.576.442 + 1.433.904 + 648.860 + 403.200), melyből a fellebbezés sikeres 10.846.744 forint erejéig (9.648.140 + 146.544 + 648.860 + 403.200), a pernyertesség-pervesztesség aránya 50-50%, így a felpereseknek az R. 3.§
(1)bekezdésére figyelemmel felszámított 1.094.577 forint fele része jár 547.288 forint összegben, míg az alperes pernyertes 11.215.662 forint erejéig, ezért az R. 3.§
(1)bekezdése alapján jogosult 681.315 forintra, melyet csökkenteni kell a felpereseknek járó 547.288 forinttal. A felperesi fellebbezés alapján tehát az alperesnek jár 134.026 forint, ezt kell levonni az alperesi fellebbezés folytán a felperesek mint egyetemleges jogosultak részére járó 289.700 forintból, így az alperes köteles a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak a Pp. 83. §
(2)bekezdése alapján 155.673 forint másodfokú perköltséget megfizetni, figyelemmel arra is, hogy a
(3)bekezdés eltérő szabályának alkalmazására a másodfokú eljárásban már nem volt méltányolható indok. Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5.§
(1)bekezdés f) pontja és
(2)bekezdése alapján személyes illetékmentes, a felperesek személyes költségmentességben részesültek, ezért a meg nem fizetett fellebbezési eljárási illeték a Pp. 102.§
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.106/2025/5/II 14 Pécs,
  1. március
  2. Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.