← Magyarország

Kf.700113/2022/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja (a körzeti megbízott) hosszabb időszakon át rendszeresen ellátja a beosztásához nem tartozó feladatkört, azt nem eseti jelleggel, hanem folyamatosan, napi rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül és annak ellentételezésére jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Kf.700.113/2022/

  1. felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (eljáró kamarai jogtanácsos: képviselő) (felperesi képviselő címe) alperes (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: felperesi Az alperes képviselője: alperesi képviselő kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos közszolgálati jogviszonyból származó közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Fővárosi Törvényszék 10.K.700.306/2022/
  3. számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.113/2022/
  4. 2 A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a perrel érintett időszakban az alperes hivatásos állományú tagjaként a alperes (a továbbiakban: alperes rövidített neve) szolgálati hely állományában körzeti megbízotti beosztásban teljesített szolgálatot. [2] A szolgálati panasza – amelyben a
  5. október
  6. és
  7. október
  8. napjai közötti időszak vonatkozásában a rendvédelmi illetményalap 75%-ának megfelelő mértékű megbízási díjat és annak késedelmi kamatát igényelte az általa ellátott, a körzeti megbízotti működési körzetén kívüli járőri, járőrvezetői, járőrparancsnoki és egyéb szolgálati feladatok teljesítéséért – elutasításra került. A felperes keresete, az alperes védirata [3] A felperes keresetében a
  9. október
  10. és
  11. október
  12. napjai közötti időszak – összesen 37 hónap – tekintetében 1.072.556 forint megbízási díj, és annak
  13. április
  14. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A megbízási díj havi mértékét a rendvédelmi illetményalap 75%-ában határozta meg. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  15. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  16. §

(1)és
(5)bekezdéseiben foglaltakra, a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  1. (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat), a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
  2. (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőrszabályzat), valamint a Rendőrség Fogdaszolgálati Szabályzatáról szóló 3/
  3. (II. 20.) ORFK utasítás rendelkezéseire alapozta. Állította, hogy rendszeresen, havonta több alkalommal látott el a körzeti megbízotti beosztásába nem tartozó járőri, járőrszolgálati és egyéb szolgálati (átkísérési, kísérőőri, rendezvénybiztosítási, csapatszolgálati) feladatokat, továbbá a körzeti megbízotti működési körzetén, azaz az illetékességi területén kívüli szolgálatot. Indokai szerint a KMB Szabályzat rendelkezései alapján megállapítható, hogy olyan napi szolgálatok elvégzésére kötelezték, amely feladatok nem tartoztak a munkakörébe, adott esetben tiltottak is voltak. Elismerte, hogy a perrel érintett időszakban csekély esetszámban voltak átkísérési feladatai. A hivatkozott szolgálati feladatok ellátásáról tételes kimutatást csatolt. [4] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. A felperes által csatolt kimutatásban szereplő tényleges feladatellátásokat nem, hanem a keresetet jogalapjában vitatta. Álláspontja szerint a felperes által ellátott járőri (járőrszolgálati) feladatok elvégzése a körzeti megbízotti tevékenységbe tartozó közterületi alaptevékenység, amely nem minősül a kinevezésétől eltérő többletfeladatnak. A megbízási díj felperes által igényelt összegét számszakilag nem kifogásolta, azonban annak mértékét eltúlzottnak találta. Az elsőfokú bíróság ítélete Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.113/2022/
  4. 3 [5] Az elsőfokú bíróság ítéletében a kereseti kérelem szerinti – késedelmi kamattal növelt – 1.072.556 forint megbízási díj megfizetésére kötelezte az alperest. Döntését a Hszt.
  5. § 25., 4., 24., 28.,
  6. pontjaiban,
  7. §
(1)-
(6)bekezdéseiben, 44. §
(1)bekezdésében, 45. §
(1),
(3)bekezdéseiben, 46. §
(4)bekezdésében, 57. §
(2)bekezdés a) pontjában, a rendőrség szervei illetékességi területének megállapításáról szóló 67/
  1. (XII.28.) IRM rendeletben, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
  2. (VI. 16.) BM rendelet – helyesen : a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásának megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
  3. (VI. 16.) BM rendelet –
  4. §
(2)bekezdésében, továbbá ugyanezen jogszabály – helyesen: a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet – 35. §
(6)bekezdésében és 92. §
(2)bekezdésében foglaltakra alapította. [6] Megállapította, hogy a töretlen bírói gyakorlat értelmében a hivatásos állomány tagjának beosztásához igazodóan kell meghatározni a munkaköri leírásban a ténylegesen végezhető feladatokat, ami nem fedhet le több, másik beosztást. Utalt a Kúria Mfv.II.10.179/2011/
  1. számú határozatára, amely szerint a munkaköri leírások kiegészítésével az új, más beosztáshoz kapcsolódó feladatok nem lesznek a felperesi munkakörbe tartozók, és az nem minősül a kinevezés közös megegyezéssel történő módosításának sem. Egyetértett azon felperesi érveléssel, miszerint az alperes szabadon csak egy adott beosztáson (munkakörön) belül határozhatja meg a munkaköri feladatokat, a jogszabály által meghatározott besoroláshoz, illetményhez kötve van. Az adott munkakör meghatározása pedig nem nyúlhat túl a szolgálati helyen. A felperes kinevezése a alperes rövidített neve szolgálati hely szolgálatteljesítési helyre szólt, ettől eltérően az alperes változó szolgálatteljesítési helyre nem adott ki állományparancsot, ezért a felperes kinevezési okirata szerinti beosztását meghaladó és az illetékességi területen kívüli szolgálati feladatok többletterheléssel jártak, többletfeladat-ellátást eredményeztek. Hivatkozott a Kúria Kf.VII.40.244/2020/4., valamint a Kf.VII.40.556/2021/
  2. számú döntéseire is. Rögzítette, hogy a felperest olyan feladatok ellátására is kötelezték, amelyek elvégzésével nem lett volna megbízható. [7] A megbízási díj mértékét a keresetben megjelöltek szerint szintén alaposnak, a felek által elfogadott kimutatás szerint teljesített többletfeladatokkal arányban állónak találta. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [8] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. [9] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást felderítette, a megfelelő jogszabályokat alkalmazta, azonban téves jogértelmezésre jutott, amikor a felperes – Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.113/2022/
  3. 4 hosszabb időn át a beosztásához nem tartozó feladatkör ellátása miatti – megbízási díjra jogosultságát állapította meg, a támadott ítélet ezért a Hszt.
  4. §
(1)bekezdés
  1. c)pontját sérti. [10] Nem vitatta azt a megállapítást, hogy a körzeti megbízotti feladatok és a járőr feladatok elválnak egymástól, és a munkáltató csak egy adott beosztáson belül határozhatja meg a munkaköri feladatokat, azonban továbbra is úgy vélte, hogy a felperes nem látott el a beosztásához nem tartozó többlettevékenységet. E tényt igazolja a 01180/101/499/2015. Szü. számú munkaköri leírás IV. fejezet 3. pont 3/1. alpont
  2. n)bekezdése, mely rögzíti, hogy a felperes „közvetlen vezetőjének utasítása alapján munkaköri leírásban meghatározottakon túl köteles végrehajtani a külön nem nevesített, de a alperes rövidített neve szolgálati hely2 tevékenységi körébe tartozó, a feladatköréhez kapcsolódó mindazon eseti jellegű feladatokat, amelyek ellátására elméleti felkészültsége, szakmai ismeretei, valamint tapasztalatai alkalmassá teszik”. Ugyanezen munkaköri leírás IV. fejezet 3. pont 3/2. alpont
  3. h)bekezdésében rögzítésre került továbbá, hogy a felperesnek a készenléti csoportvezető, a TIK ügyeletese, illetve a szolgálatirányító parancsnok által adott küldetést végre kell hajtania, az intézkedések befejeztével jelentést kell tennie, továbbá az
  4. u)bekezdés alapján külön utasításra köteles más szolgálati feladatot is ellátni. A peresített időszakra vonatkozó részletes kimutatás is igazolta, hogy a felperes által végrehajtott feladatok számára nem jelenthettek jelentős többlet terhelést. Álláspontja szerint a KMB Szabályzat V. fejezetében és 37. pontjában, a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendeletben, továbbá a Járőrszabályzatban foglaltak azt támasztják alá, hogy a felperes által végzett járőri feladat a körzeti megbízotti tevékenységbe tartozó olyan közterületi alaptevékenység, amely nem minősül a kinevezésétől eltérő többletfeladatnak; önmagában a járőrszolgálat ellátása megbízási díjigényt nem keletkeztet. Téves megállapítás a szolgálat és a feladat közötti különbségtétel, hiszen a szolgálatra beosztás egy teljes munkaidőre vonatkozik, míg a feladat a szolgálat egy kis részére. A felperes továbbá egyik évben sem végzett 30 napot meghaladóan az eredeti beosztása mellett többletfeladatot, ezért a Hszt. 71. §-a szerinti díjazásra ezen okból sem jogosult. [11] kérte. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását [12] Álláspontja szerint az alperes fellebbezésében nem adott elő olyan körülményt, amelyet az elsőfokú bíróság nem vizsgált, és amellyel kapcsolatban nem fejtette ki eltérő jogi álláspontját. A Kúria Kf.VII.39.549/2021/4. számú döntésére hivatkozással rámutatott, hogy a tárgykörben (a körzeti megbízott által ellátott járőrszolgálat kapcsán) kiforrott bírói gyakorlat alakult ki, a bíróságok következetesen helyt adnak a kereseteknek, elutasító ítélet nem ismert. Kiemelte, hogy a közterületi szolgálat nem feleltethető meg a járőrszolgálatnak, azzal nem feltétlenül azonos; az az alperesi jogi álláspont, miszerint a körzeti megbízotti beosztás feladatai magukban foglalják a járőri beosztás valamennyi feladatát, tarthatatlan. Következetes a bírói gyakorlat abban is, hogy a munkáltató csak adott beosztáson belül határozhatja meg a munkaköri feladatokat; az általa elvégzett járőri, valamint egyéb feladatok nem eseti jellegűek, hanem rendszeresek voltak. Az egységes bírói gyakorlat szerint a 30 napos időhatárt az eltérő feladat ellátásának szükséges időtartama alapján kell vizsgálni; jelen esetben a peresített időszak nagysága és az eltérő tartalmú szolgálatteljesítési napok száma is meghaladta azt. Az alperes fellebbezése a rendvédelmi illetményalap 75 %-os mértékében megállapított megbízási díj összegszerűségét nem vitatta. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.113/2022/4. 5 [13] A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [14] A fellebbezés – az alábbiak szerint – nem alapos. [15] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdése alapján, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. [16] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazásával, a Kúria e tárgykörben hozott határozatainak figyelembevételével megalapozottan és jogszerűen kötelezte az alperest megbízási díj fizetésére, annak mértékét, összegét is helyesen állapította meg. Döntésének helytálló indokaival a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel pedig az alábbiakra mutat rá. [17] Az alperes kizárólag jogalapjában vitatta az elsőfokú ítéletet, fellebbezése az összegszerűség vitatására nem terjedt ki. A Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjának elsőfokú bíróság általi megsértésére hivatkozással azzal érvelt, hogy a törvényszék ezen jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével állapította meg a felperes megbízási díjra való jogosultságát. [18] A Fővárosi Ítélőtábla rögzíti, hogy a perben nem volt vitatott az a feladatkimutatás, amelyre tekintettel az elsőfokú bíróság a megbízási díjat a felperes részére megállapította; a vita tárgyát az képezte, hogy az abban megjelölt feladatok a felperes beosztásába tartoztak-e, és azok elvégzése következtében a felperes jogosulttá vált-e megbízási díjra. [19] Az alperes alaptalanul érvelt azzal, hogy az egyes beosztásokhoz tartozó feladatok normatív szabályozásának, valamint a közvetlen vezető munkaköri leírásban rögzített feladatokon túli, eseti jellegű feladatok elvégzésére való utasítási jogának a munkaköri leírásban történt rögzítésére figyelemmel a járőri, valamint az egyéb, a keresetlevélben megjelölt feladatok végrehajtásával a felperes nem a beosztásától eltérő tevékenységet látott el, ami nem minősül többletfeladatnak. Ahogyan azt a törvényszék ítéletében a töretlen kúriai gyakorlatra hivatkozással helyesen hangsúlyozta, a megbízási díjra jogosultság tekintetében kizárólag az bír relevanciával, hogy az elvégzett feladatok a felperes beosztásához tartoztak-e. Amennyiben a rendszeres tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az többletfeladatnak minősül, és megbízási díj iránti igényt alapoz meg. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.113/2022/
  1. 6 [20] Megjegyzi a másodfokú bíróság azt is, hogy a fellebbezésben a felperes munkaköri leírásával összefüggésben előadott alperesi okfejtés nem a rendelkezésre álló iratok között elfekvő, a felperes által
  2. szeptember
  3. napján átvett 01150-101/1588/2019.Szü. számú munkaköri leírásra vonatkozó utalásokat tartalmazott, így az alperes érvelését ez okból sem alapozhatta meg. [21] Az elsőfokú bíróság – az ítéletének [26]-[28] bekezdéseiben foglaltakra figyelemmel – okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által megjelölt, a munkáltató egyoldalú utasítása alapján elvégzett feladatai nem tartoztak a kinevezése szerinti körzeti megbízotti beosztásához. A munkáltató esetenként valóban utasíthatja a felperest a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére is, ezzel azonban nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását és a beosztástól eltérő feladat tartós ellátása következtében a díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát. A munkáltató egyoldalú utasítási jogával csak az állománytáblában rendszeresített beosztáson belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja köteles ellátni. A munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, jogellenesnek számít az a gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását (Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). [22] Alaptalanul utalt az alperes arra is, hogy a felperes csak önmagában a járőrszolgálat ellátására hivatkozott, mely járőrszolgálati, valamint egyéb szolgálati feladatok teljesítésével a munkakörébe tartozó és többletfeladatnak nem minősülő tevékenységet látott el. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes által a perrel érintett időszakban a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett – a feladatkimutatásban tételesen megjelölt, nem kizárólag járőrszolgálatként nevesített – feladatok nem a kinevezése szerinti beosztásához tartoztak. A Kúria korábbi határozataiban (Kf.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) leszögezte, hogy a Hszt.
  4. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, amelyből következően a felperest megbízási díj illeti meg, amennyiben rendszeresen nem a kinevezése szerinti beosztásához tartozó feladatkört lát el többletfeladatként, ahogyan ez a perbeli esetben megvalósult. [23] A másodfokú bíróság kiemelten utal arra, hogy a hivatásos állomány tagjának többlettevékenységéért járó megbízási díj jogalapja körében a kiforrott ítélkezési gyakorlat szerint a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alapján a szolgálati beosztáson kívüli tevékenység bír jelentőséggel. Ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott, a hivatásos állomány tagjának a szolgálatteljesítése során a munkaköri leírásban rögzített és a munkáltató rendelkezése alapján a beosztáshoz tartozó, illetve a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kell hajtania, a beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátása azonban többletszolgálatnak minősül, amelynek elvégzéséért – amennyiben az az adott szolgálati beosztáshoz nem tartozó rendszeresen elvégzett további tevékenység – a hivatásos állomány tagja ellenszolgáltatásra jogosult (Mfv.II.10.304/2017/15., BH
  1. 259., Mfv.I.10.751/2016/
  2. számú határozatok). A munkáltató utasítási joga az alperesi állásponttal Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.113/2022/
  3. 7 szemben nem korlátlan, ezért csak olyan feladatot határozhat meg egy adott munkakörhöz rendelten, amely annak keretei közé tartozik. Egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós ellátása – nem tekinthető az adott munkakör részének (Kfv.VII.37.193/2020/8., Kf.VII.39.246/2020/4., Kf.VIII.39.804/2021/
  4. számú kúriai határozatok). [24] A fenti alapvetésnek megfelelően az előfokú bíróság a feltárt tényállás alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes visszatérő, rendszeresen jelentkező, beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek a megbízási díjra való jogosultságát megalapozták. [25] A felek által elfogadott kimutatás alapján – a fellebbezésben foglaltakkal szemben – aggálytalanul megállapítható a Hszt.
  5. §
(6)bekezdése szerinti harminc napot meghaladó megbízás megvalósulása. A felperes helytállóan utalt arra, hogy a harminc napos időhatár a töretlen ítélkezési gyakorlat alapján az eltérő feladat ellátásának szükséges időtartama alapján vizsgálható. E körben annak van jelentősége, hogy a perrel érintett teljes időszak és azon belül összességében az eltérő tartalmú szolgálatteljesítési napok száma a harminc napot meghaladja, amely feltétel az esetében megvalósult. Ezzel összefüggésben az alperes jogszabálysértést nem jelölt meg, és a jogosultság általános jellegű vitatásán túlmenően nem fejtette ki részletes álláspontját, az általánosság szintjén maradt kifogása nem volt alkalmas az elsőfokú ítélet jogszerűségének megdöntésére. [26] Mindezekre figyelemmel az alperes a jogalap körében tévesen hivatkozott a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjának sérelmére. A megbízási díjra való jogosultság elsőfokú ítéletben történt megállapítása – az alperes álláspontjával szemben – az irányadó jogszabályi rendelkezések helyes értelmezésén és alkalmazásán alapult. [27] Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért azt az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. A megbízási díjnak az elsőfokú bíróság által a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában meghatározott mértékét az alperes fellebbezésében maga sem vitatta, azzal összefüggésben jogszabálysértésre nem hivatkozott. A másodfokú bíróság eljárásának keretét a fellebbezésben foglaltak adják, az összegszerűség tekintetében a fellebbezést megalapozó jogszabálysértésnek a jogszabályhely pontos megjelölésével történő előadása hiányában e körben az ítélőtábla az ítélet felülvizsgálatának korlátaira tekintettel, a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontja alapján nem vizsgálódhatott (Kf.VII.39.549/2021/
  1. számú kúriai döntés). [28] A fent kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
  2. §
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. [29] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése értelmében a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.113/2022/
  2. 8 továbbiakban: Pp.)
  3. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)és 3. §
(2),
(5)bekezdéseire figyelemmel állapította meg, amelynek során a felperes által felszámított költség összegét a pertárgy értékére, az ügy bonyolultságára, a felperes által benyújtott fellebbezési ellenkérelem elkészítésének munka- és időigényére, valamint a tárgyaláson kívüli elbírálásra tekintettel a felszámított összeggel arányban állónak ítélte. [30] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Pp. 102. §
(1)és
(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. [31] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó
  1. §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [32] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. október
  2. dr. Antal Regina s.k. a tanács elnöke dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia s.k. előadó bíró dr. dr. Rácz Krisztina s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.