← Magyarország

Pkf.25952/2022/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: HA a szerző az általa létrehozott művet - bizonyítottság hiányában - nem munkaviszony, hanem szóbeli megbízás alapján készíti el, az nem tartozik a munkaköri kötelezettségébe. Ennek megfelelően a szerzői- és a felhasználási jogok is a szerzőt illetik meg. Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.952/2022/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a Jutasi és Társai Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Borbíró István ügyvéd) által képviselt kérelmező neve (kérelmező székhelye II/ 2.) kérelmezőnek – a Dr. Krajnyák & Társa Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Krajnyák András ügyvéd) által képviselt kérelmezett neve (kérelmezett címe) kérelmezett ellen a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala – védjegy törlését elrendelő – M15.../
  2. számú határozatának megváltoztatása tárgyában a Fővárosi Törvényszék
  3. október 6-án kelt 3.Pk.23.063/2021/14-I. számú végzése ellen a kérelmezett
  4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban meghozta a következő v é g z é s t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala M15.../
  5. sorszámú határozatát helybenhagyja. Kötelezi a kérelmezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg a kérelmezettnek 200.000 (Kétszázezer) forint összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [ 1 ] A kérelmező neve (a továbbiakban: kérelmező) javára oltalom alatt áll a
  6. január 26.-i elsőbbségű, ...3 lajstromszámú „TOP 3 INGATLAN WWW.TOP3INGATLAN.HU” színes ábrás védjegy, melynek oltalma a Nizzai Megállapodás szerinti
  7. áruosztályon belül: „reklámozás, kereskedelmi ügyletek, kereskedelmi adminisztráció, irodai munkák (az osztály betűrend szerinti jegyzékében szereplő valamennyi szolgáltatás)” valamint a
  8. osztályon belül „biztosítás, pénzügyi ügyletek, valuta ügyletek, ingatlan ügyletek (az osztálybetűrend szerinti jegyzékében szereplő valamennyi szolgáltatás)” tekintetében áll fenn. [2] A védjegy a szóelemeket akként jeleníti meg, hogy a TOP és INGATLAN szavak nyomtatott nagybetűvel, egymás alatt, a TOP kiemelt betűnagyságban vastagított szárral, Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.952/2022/4 2 fehér alapon fekete betűkkel jelenik meg. Mellette fekete alapon narancsszínű, 3 párhuzamos csík látható, közülük a középső fele akkora, mint a felső és alsó csíkok, alattuk pedig fekete alapon, fehér nyomtatott nagybetűkkel a WWW.TOP3INGATLAN.HU szóelem látható, jóval kisebb betűkkel. [3] A védjegy eredeti jogosultja, a cég2., valamint a kérelmező neve kérelmező között
  9. június 25-én védjegy adásvételi szerződés jött létre, amelynek értelmében a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: Hivatal)
  10. február 19-től kezdődően a kérelmezőt jegyezte be a fenti védjegy jogosultjaként. [4] A grafikus és web-designer végzettséggel rendelkező kérelmezett neve kérelmezett
  11. április 23-án törlési kérelmet nyújtott be a fenti védjegy ellen a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló
  12. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.)
  13. §

(1)bekezdés b) pontja alapján arra hivatkozva, hogy az az ő korábbi szerzői jogaiba ütközik. Előadta, hogy az eljárásban érintett védjegy logóját egy grafikai céggel, a cég1-vel kötött szóbeli megbízási szerződés alapján tervezte meg. Azt azonban írásban nem tisztázták, hogy ezen szerzői joga alá eső mű milyen módon kerülhet felhasználásra, különösen nem adott engedélyt arra, hogy a logó egy védjegybejelentés tárgyát képezze. [ 5 ] Szerzőségének igazolására egyrészt csatolta a cég1-vel
  1. szeptemberoktóberében e-mail útján folytatott levelezést, amelyből véleménye szerint egyértelműen megállapítható, hogy ezen tervezői munkát – a cég
  2. ügyvezetője, B.T. megbízása alapján – a cég
  3. alkalmazottja, tanú1 közvetítette a részére. Másrészt mellékelte a Szerzői Jogi Szakértői Testület (a továbbiakban: SZJSZT) 06/
  4. számú szakvéleményét, amely szerint a védjegyoltalom tárgyát képező ábrás megjelölés (a fenti logó) szerzői jogi védelem alatt áll. [6] A kérelmező a törlés iránti kérelem elutasítását kérte. Vitatta, hogy a kérelmezett a védjegy tervezője lenne, továbbá azt is, hogy a védjegy szerzői jogi oltalom alatt áll. Arra hivatkozott, hogy a jogelődje, a cég
  5. képviseletében eljáró B.T. megbízási szerződésben állt a cég1.-vel, a logó és arculati elemek ellenértékét megfizette, ebből következően a logó felhasználásának jogát is B.T. szerezte meg. [7] A Hivatal az M15.../
  6. számú határozatával a kérelmezett törlés iránti kérelmének helyt adott és a támadott védjegyet keletkezésére visszaható hatállyal törölte, továbbá kötelezte a kérelmezőt, hogy fizessen meg a kérelmezett részére 862.492 forint eljárási költséget. [ 8 ] Határozatának indokolásában elsőként az SZJSZT-től származó szakvéleményt alapul véve azt állapította meg, hogy az eljárás tárgyát képező ábrás megjelölés egyéni, eredeti jelleggel rendelkezik, így szerzői műnek minősül. A kérelmezett és a cég
  7. között folytatott e-mail-es levelezésre, valamint a cég
  8. alkalmazottja, tanú1 írásbeli nyilatkozatára Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.952/2022/4 3 tekintettel rögzítette, hogy a logóterveket a kérelmezett alkotta meg, azonban azt nem találta bizonyítottnak, hogy a kérelmező a műre felhasználási engedélyt kapott. Mindezeket figyelembe véve a kérelmezett által hivatkozott Vt.
  9. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti törlési okot alaposnak találta és a védjegy visszamenőleges hatállyal történő törlését rendelte el. [9] A kérelmező a határozattal szemben megváltoztatás iránti kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Törvényszéknél, elsődlegesen kérve a Hivatal határozatának megváltoztatását és a törlési kérelem elutasítását, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és a Hivatal új eljárásra utasítását, továbbá a kérelmezett eljárási költségeiben történő marasztalását. Eljárási szabálysértésként arra hivatkozott, hogy a Hivatal nem megfelelően tárta fel a tényállást, így nem tisztázta, hogy a cég
  1. és a kérelmezett között milyen tartalmú jogviszony állt fenn. A Hivatal előtti eljárásban foglalt nyilatkozatait fenntartva – nem vitatva azt, hogy a mű szerzői jogi oltalom alatt áll – továbbra is azt hangsúlyozta, hogy a kérelmezett nem bizonyította, hogy a tárgyi logónak ő a szerzője, illetve azt sem, hogy ő jogosult a felhasználási engedély megadására. Meglátása szerint egyértelműen megállapítható, hogy a védjegy eredeti jogosultja, a cég
  2. ügyvezetője, B.T. a Kft. nevében adta a megbízást a logó megtervezésére vonatkozóan a cég1.-nek, ez utóbbi pedig a kérelmezettet bízta meg a logó elkészítésével. Így a kérelmezettnek kellett volna azt bizonyítania, hogy a cég1-vel kötött szerződésben a felhasználási jogokról nem rendelkeztek. [ 10 ] A kérelmezett a megváltoztatás iránti kérelem elutasítását és a kérelmező eljárási költségekben történő marasztalását kérte. A kérelmezővel szemben állította, hogy a felhasználónak kell igazolnia azt, hogy felhasználási engedéllyel rendelkezik, azt is megjegyezve, hogy a logó jövőbeni sorsáról - különösen a kérelmező felhasználási jogait illetően - semmilyen megállapodás nem jött létre. Megerősítette ugyanakkor, hogy a mű reklám céljára szolgál, azt azonban nem tudta megmondani, hogy a felhasználói jogokról lemondott-e és ha igen, milyen megállapodás alapján, milyen ellenérték fejében. [ 11 ] A kérelmezett a törvényszék polgári perrendtartásról szóló
  3. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  4. §
(2)bekezdése szerinti anyagi pervezetését követően előadta, hogy a logó megtervezésének ellenértékét a cég
  1. ügyvezetőjétől, tanú2tól kapta meg készpénzben, a
  2. őszén közöttük létrejött munkaszerződést megelőző szóbeli megbízás szerint. [ 12 ] Az elsőfokú bíróság ezen nyilatkozatok alapján a megváltoztatás iránti kérelmet alaposnak találta. Határozatának jogi indokolásában a Vt.
  3. §
(1)bekezdés
  1. b)pontja, a 8. §
  2. a)pontja, a 30. §
(1)bekezdés c) pontja, a 33. §
(1)bekezdés a) pontja, a 72. §
(1)bekezdése, a szerzői jogról szóló
  1. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban Szjt.)
  2. §
(1)bekezdése, a
(2)bekezdés h) pontja, a 4. §
(1)bekezdése, a 9. §
(1)bekezdése, a 16. §
(1)bekezdése, a 30. §
(1)bekezdése, a 42. §
(1)bekezdése, valamint a 45. §
(1)bekezdése, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény (a továbbiakban Ptk.) 6:
  2. §
(1)bekezdése értelmében – a Hivatal határozatával egyezően – azt állapította meg, hogy a kérelmezett által törölni kívánt védjegy a Vt. 5. §
(1)bekezdés b) pontja, illetve az SZJSZT 06/
  1. sorszámú Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.952/2022/4 4 szakértői vélemény alapján szerzői műnek minősül, amely szerzői jogi oltalmat élvez. Ezt a kérelmező megváltoztatás iránti kérelmében, utóbb már nem is vitatta. [ 13 ] A Hivatal előtti, illetve az elsőfokú eljárás során csatolt e-mailek alapján a törvényszék valónak fogadta el, hogy a logó megalkotója maga a kérelmezett, aki a megrendelést közvetlenül a cég
  2. alkalmazottjától, tanú1tól kapta. A cég
  3. pedig a vele megbízási szerződésben álló cég
  4. nevében eljáró B.T.tól kapta a megrendelést, valamint a közvetlen utasításokat arra vonatkozóan, hogy a logó milyen szóelemeket és milyen színeket tartalmazzon. Ezeket az előírásokat a cég
  5. továbbította a kérelmezett részére. tanú1 tanú vallomása alapján valónak fogadta el azt is, hogy a kérelmezett és a cég
  6. között semmiféle közvetlen kapcsolat nem állt fenn. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a TOP3 szóelemeket is tartalmazó ábrás megjelölés szerzőjének az Szjt. 94/B. §
(4)bekezdése szerint a művet először nyilvánosságra hozó kérelmezettet kell tekinteni. [ 14 ] A kérelmezett és a cég
  1. között fennálló jogviszonyt vizsgálva az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a felek a TOP3 logó megtervezését követően, 2014 őszén létesítettek munkaviszonyt, mert a cég
  2. ügyvezetője, tanú2 úgy nyilatkozott, hogy a TOP3 logó sikere miatt döntött úgy, hogy a kérelmezettet a cégben grafikusként alkalmazza. Rögzítette azt is, hogy a kérelmezett a cég
  3. alkalmazottjától, tanú1tól, és nem a megrendelőtől kapta az utasításokat, a grafikusi munkájáért járó díjat is a cég
  4. fizette a kérelmezettnek. A törvényszék valónak fogadta el azt a tényt, hogy a kérelmezett és a cég
  5. között nem jött létre írásbeli szerződés, továbbá a tanúk egybehangzó nyilatkozata, valamint a cég
  6. gyakorlata értelmében azt is, hogy a megrendelő és a grafikus között közvetlen kapcsolat nem állt fenn. Mindezekből azt állapította meg, hogy a logó megalkotásakor a kérelmezett, illetve a cég
  7. között nem munkaviszony, hanem a munkaviszony sajátos elemeit (utasításadási jog, alá-fölérendeltség, valamint az a körülmény, hogy a kérelmezett kizárólag a cég
  8. számára végzett munkát és tőle kapta a munkájának ellenértékét) hordozó jogviszony jött létre, ezért a kérelmező és cég
  9. vonatkozásában az Szjt.
  10. §
(1)bekezdése alkalmazható. [ 15 ] Az elsőfokú bíróság kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy a kérelmezett a logót nem szabad elhatározása útján, hanem a megrendelő utasítása szerint készítette el, valamint annak is, hogy a kérelmezett és a cég
  1. között néhány hetes, egy-két hónapos ún. próbaidő után – munkaszerződéssel vagy egyéb irattal ugyan nem igazolt – munkaviszony jött létre, amelyet az eljárás során meghallgatott tanúk is megerősítettek. A szerzői jogok körében azt emelte ki, hogy a kérelmezett előadása szerint az általa tervezett logó felhasználására a cég
  2. adhatott engedélyt, egyébiránt a kérelmezett nem tett különbséget a munkaszerződéssel érintett, illetőleg az azt megelőző időszak között, ezáltal nem tekintette úgy, hogy a védjegyre vonatkozóan szerzői-, vagyoni jogosultsága állt volna fenn. [ 16 ] Az elsőfokú bíróság figyelemmel volt arra is, hogy a kérelmezett a védjegy törlése iránti kérelmet azért nyújtotta be, mivel a védjegy használatát a tudta és engedélye nélkül, az interneten – a top3ingatlan.hu honlapon – közzétett reklám szerint mindösszesen havi 490 forint ellenében engedélyezték, amely véleménye szerint az ő szellemi alkotását degradálja. Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.952/2022/4 5 Hangsúlyozta, hogy a szerzői jogok a kérelmezett és tanú2 között nem kerültek szóba, erre irányuló megállapodást sem kötöttek. Mindezekből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a szerzői vagyoni jogokkal, valamint a felhasználással a kérelmezett jogutódjaként a cég
  3. rendelkezett. Ennek megfelelően az Szjt.
  4. §
(1)bekezdése alapján a cég
  1. az, aki a szerzői joga sérelmére hivatkozva – a kényszertörlésének elrendeléséig – törlési kérelemmel élhetett volna a kérelmezettel szemben. A kérelmezett tehát nem tekinthető a Vt.
  2. §
(2)bekezdése szerinti korábbi akadályozó jog jogosultjának, így a törlési eljárás megindítására sem volt jogosult. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság a Hivatal határozatának további megállapításait már nem vizsgálta, csupán azt rögzítette, hogy a Hivatal határozatának megváltoztatására és a törlés iránti kérelem elutasítására látott alapot. [ 17 ] A végzés ellen a kérelmezett terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a Hivatal határozatának helybenhagyását indítványozta, másodlagosan az elsőfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [ 18 ] Állította a kérelmezett a fellebbezésében, hogy a logót nem munkaviszony keretében készítette, így az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy közötte, valamint a cég1. között olyan sajátos jogviszony áll fenn, amely lényegét tekintve nem tért el a későbbi megállapodásban rögzített munkaviszonytól. Emellett a törvényszék azon megállapításával sem értett egyet, hogy az Szjt. 30. §
(1)bekezdése alapján a vagyoni jogok jogosultja az azóta már kényszertörlés alá került cég1. lenne. A Vt. 5. §
(1)bekezdés b) pontja, a
  1. §-a, a
  2. §
(1)bekezdés a) pontja, valamint az Szjt. 9. §
(1)bekezdése és a 30. §
(1)bekezdése értelmében kiemelte, hogy a cég
  1. a cég
  2. ügyvezetője, B.T. felkérése alapján készítette el a grafikai terveket, ugyanakkor a kérelmező nem tudta megfelelően bizonyítani, hogy a jogelőd cég
  3. szerezte meg a vagyoni jogokat és ruházta át azokat a kérelmezőre. Kiemelte azt is, hogy 2014-ben, a logó tervezésének idején munkanélküli volt, ezért régi barátjának, a cég
  4. ügyvezetőjének - tanú2nak - a felkérése alapján készítette el a terveket, amely tulajdonképpen egy próbamunka volt, azonban közöttük írásos megállapodás (megbízási szerződés) nem jött létre. A logó nagy sikernek örvendett, ezért tanú2
  5. év végén munkalehetőséget biztosított neki. Hangsúlyozta, hogy a logó felhasználására vonatkozó szerzői jogi kérdésekről – megfelelő ismeret hiányában, illetve tájékozatlanságuk okán – egyáltalán nem rendelkeztek, sőt a végzésben foglaltak ellenére a munkájának ellenértékét nem a cég1.-től, hanem barátjától, tanú2 ügyvezetőtől kapta. Véleménye szerint a B.T. által a cég1.-nek küldött megrendelés nem tartalmazta azt, hogy a logó a későbbiek folyamán védjegyoltalom tárgyát képezheti. A védjegy törlése iránti kérelmet is pontosan azért nyújtotta be a Hivatalnál, mivel a logó utóéletét nyomon követve észlelte, hogy a műve nem az általa elkészített és ismert módon került felhasználásra. [ 19 ] Az Szjt.
  6. §
(1)bekezdése értelmében arra hivatkozott a fellebbezés, hogy a vagyoni jogokat csak a munkáltató szerezheti meg abban az esetben, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból származó kötelezettsége. Mivel munkaviszony csak
  1. év végén jött létre közöttük, ezért az elsőfokú bíróság tévesen rögzítette határozatának [46] pontjában, hogy a
  2. őszét megelőző időszakban közöttük olyan sajátos jogviszony állt volna fenn, amely lényegét tekintve nem tért el a későbbi megállapodásban rögzített munkaviszonytól. Mindezek tükrében azt emelte ki, hogy a cég
  3. nem szerzett jogot arra, hogy a szerzői jogi Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.952/2022/4 6 oltalom alatt álló műre védjegybejelentést tegyen, arra nem volt – a Vt.
  4. §
(2)bekezdése, valamint az Szjt. 45. §
(1)bekezdése szerinti – írásba foglalt meghatalmazása. Végül megjegyezte, hogy egyértelműen megállapítható, hogy ő rendelkezik az általa létrehozott mű feletti személyhez fűződő- és vagyoni jogokkal, ezért az elsőfokú bíróság állításával szemben a Vt. 72. §
(2)bekezdése értelmében jogosult volt a törlési eljárás megindítására. [ 20 ] A kérelmező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását és a kérelmezett perköltségben történő marasztalását kérte, a végzés helyes indokaira tekintettel. Kiemelte, hogy a kérelmezett maga sem vitatta, hogy a cég
  1. ügyvezetőjével, tanú2mal abban állapodtak meg, hogy logó-terveket készít a cég
  2. részére, annak próbájaként, hogy együtt tudnak-e dolgozni a jövőben. Így ez meglátása szerint próbaidőnek felel meg. A kérelmezett azt sem vitatta, hogy a cég
  3. ügyvezetőjének, tanú2nak az utasításai alapján készítette el a logó-terveket és azt az ügynökség részére adta át, nem pedig tanú2nak, mint magánszemélynek. A tervezésre vonatkozó felkérés a cég1-nek érkezett, aki közvetlenül tárgyalt a megbízóval, mint a védjegy jogosultjával. tanú2 a cég
  4. képviseletében utasította a kérelmezettet a munka elvégzésére, tehát közöttük aláfölérendeltségi viszony állt fenn. Véleménye szerint a kérelmezett és a cég
  5. között létrejött jogviszony a kezdetektől fogva munkaviszonynak minősül, amelyet tanú1 tanúvallomásával tartott igazoltnak, aki arra vonatkozóan is vallomást tett, hogy a kérelmezett kizárólag a cég
  6. számára végzett munkát, munkájáért járó díjazást is a cég1-től kapta. Ezzel szemben a kérelmezett fellebbezésében nóvumként állította azt, hogy a logó tervezéséért járó ellenértéket tanú2tól, mint magánszemélytől kapta. Utalt arra, hogy a kérelmezett maga is munkaviszonyként tekintett a cég1-vel fennálló kapcsolatára, így tisztában volt azzal, hogy a logó átadását követően annak jogaival a cég
  7. rendelkezik, a kérelmezett saját bevallása szerint a logó felhasználási jogát a cég
  8. szerezte meg. Ennek megfelelően a törvényszék helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy kizárólag a cég
  9. az, aki a szerzői jogi sérelemre hivatkozva törlési kérelemmel élhet a kérelmezővel szemben. A szerzői jogokkal összefüggésben azt is kiemelte, hogy a felek a logóra nem, mint szerzői műre, hanem mint termékre tekintettek, amely átadásával, azaz megvásárlásával a megrendelő tulajdonába került és afelett a megrendelő, azaz a jogelőd cég
  10. teljeskörű rendelkezési jogot szerzett. [ 21 ] A kérelmezett fellebbezése alapos. [ 22 ] A másodfokú eljárásban nem volt vitatott, hogy a logót a kérelmezett készítette és az szerzői műnek minősül, így szerzői jogi oltalom alatt áll. Ezért az ítélőtáblának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy pontosan kit illetnek a szerzői-, illetve felhasználási jogok, ebből kifolyólag ki az, aki a védjegy törlése iránti kérelem benyújtására jogosult. [ 23 ] Az Szjt.
  11. §
(1)bekezdése alapján eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége. Az ilyen művel kapcsolatos jognyilatkozatokat a
(6)bekezdés szerint írásba kell foglalni. Azaz: a munkaviszonyban, az abból folyó kötelességként alkotott mű esetében a mű átadásával a munkáltató szerez felhasználási jogot, ettől eltérő esetben az Szjt. 16. §
(1)bekezdésében foglalt felhasználási szerződést kell kötni, Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.952/2022/4 7 és a felhasználó az abban foglaltak szerint jogosult a mű felhasználására. A felhasználási szerződést az Szjt. 45. §
(1)bekezdése értelmében szintén írásba kell foglalni. [ 24 ] A Kúria legutóbbi iránymutatása szerint annak vizsgálatakor, hogy a szerző által létrehozott mű munkaviszony keretében készült-e, így munkaköri kötelezettsége volt-e, az Szjt. fent hivatkozott rendelkezéseit figyelembe véve abból kell kiindulni, hogy mi volt a felek között létrejött jogviszony tartalma, ugyanis ez mutatja meg azt, hogy a szerző köteles volt-e és ha igen, milyen célra és milyen művet alkotni. A munkaköri kötelezettséget tehát a munkaszerződésből, illetve a szerző munkakörén belül kapott szolgálati utasításából lehet megállapítani. A munkaviszonyban álló szerző munkakörének írásban történő rögzítése a munkáltató feladata, ennek elmaradása ugyanis adott esetben a munkavállaló számára kedvezőbb döntést eredményezhet (Kúria Pfv.IV.20.723/2020/4.). [ 25 ] Az elsőfokú bíróság határozatában – írásbeli szerződés, illetve egyéb okirat hiányában – tanú1 és tanú2 tanúvallomásai alapján jutott arra a következtetésre, hogy a kérelmezett és a cég
  1. között a
  2. őszén megkötött munkaszerződést néhány hetes, egy-két hónapos próbaidő előzte meg, amely alatt a kérelmezett elkészítette a szóban forgó logót, s ezen időszakban a kérelmezett és a cég
  3. között a munkaviszony elemeit (utasításadási jog, alá-fölé rendeltség, munkavégzés jellege, díjazás) hordozó jogviszony jött létre. Az elsőfokú bíróság ezen okfejtésével azonban az ítélőtábla nem értett egyet. [ 26 ] Azt, hogy a felek között létrejött jogviszony munkaviszonynak vagy egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonynak (megbízásnak vagy vállalkozásnak) minősül-e, a munkajogi szabályok alapján kell megítélni. E körben az ún. elsődleges (tevékenység jellege, munkaköri feladatmeghatározás, személyes munkavégzési kötelezettség, foglalkoztatási és rendelkezésre állási kötelezettség, alá-fölérendeltség), illetve másodlagos ismertető jegyeket (irányítási, utasításadási, illetve ellenőrzési jog terjedelme, a munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásnak, a munkavégzés helyének meghatározása, az elvégzett munka díjazása, írásbeliség, a munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak, nyersanyagainak felhasználása, a munkavégzés feltételeinek biztosítása) kell figyelembe venni. [ 27 ] A felterjesztett iratokból kitűnően a logó megtervezésének időszakában a kérelmezett és a cég
  4. között – általuk sem vitatottan – írásbeli munkaszerződés vagy egyéb írásbeli megállapodás nem jött létre, a kérelmezett tanú2mal kötött szóbeli megbízása alapján tervezte meg a kérelmező jogelődje, a cég
  5. felkérésére a szóban forgó logót és az ezért járó ellenértéket a cég1-től kapta meg készpénzben. Az alapul fekvő jogviszony tehát nem munkaviszony, azon oknál fogva sem, hogy a próbaidő kikötésére a munka törvénykönyvéről szóló
  6. évi I. törvény (Mt.)
  7. §
(5)bekezdése szerint a munkaszerződésnek kell kiterjednie, a próbaidő nem a munkaszerződés megkötését megelőző valamely „előszerződés” vagy a munkaszerződés létrejöttének, illetve hatályba lépésének feltétele. Miután nem nyert bizonyítást, hogy a kérelmezett a logó tervezését munkaviszony keretében készítette, így az nem tartozott a munkaköri kötelességébe sem. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes ítéleti ténymegállapításait sem a kérelmezett nyilatkozata, sem a tanúvallomások nem támasztották alá megfelelően. A logó szerzője tehát nem vitásan a kérelmezett volt, annak vagyoni jogai a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.952/2022/4 8 fentiek értelmében nem szálltak sem a cég1-re, sem a kérelmező jogelődjére a cég2-re, így a kérelmezett volt jogosult a logó felhasználását engedélyezni. [ 28 ] Az Szjt. 16. §
(1)bekezdése és 45. §
(1)bekezdése értelmében a szerző kizárólagos joga a felhasználás engedélyezése, amely csak írásbeli felhasználási szerződéssel szerezhető. A kérelmezett, mint a mű szerzője ilyen, az Szjt. 45. §
(1)bekezdésében meghatározott alaki feltételnek megfelelő, az Szjt.
  1. §-a szerinti felhasználási szerződést nem kötött sem a kérelmező jogelődjével, a cég2-vel, sem a kérelmezővel, továbbá az Szjt.
  2. §
(4)bekezdése értelmében a kérelmezettnek járó felhasználási díj sem került megfizetésre, ezért a logó (megjelölés) lajstromozása a Hivatal határozatában foglaltak szerint sérti a kérelmezett szerzői jogait. Ebből következően a kérelmezett alappal kérte a Vt. 5. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a védjegy törlését. [ 29 ] A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Vt. 79. §-a és 93. §-a alapján alkalmazandó Pp. 389. §-a és 383. §
(2)bekezdésének második fordulata szerint az elsőfokú bíróság határozatát egészében megváltoztatta és a Hivatal határozatát helybenhagyta. [ 30 ] A kérelmezett fellebbezése eredményre vezetett, ezért a Vt. 79. §-a alapján alkalmazandó Pp. 81. §
(1)bekezdése, a 82. §
(1)bekezdése, illetve a 83. §
(1)bekezdése értelmében a kérelmező köteles a kérelmezett perköltségét megtéríteni. A 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja szerint a másodfokú eljárásra felszámított 464.782 forint összegű ügyvédi munkadíj eltúlzott, az ügyvédi óradíj összege nem vitatható, azonban a másodfokú eljárásban előterjesztett fellebbezésre (9 oldal terjedelmű), annak benyújtására, valamint az irattanulmányozásra tekintettel a jogi képviselő legfeljebb 4 munkaóra felszámítására jogosult, ezért az ítélőtábla a kérelmezett másodfokú perköltségét az IM rendelet 2. §
(2)bekezdése szerint – mérlegeléssel – a rendelkező részben foglaltak szerint állapította meg. Budapest,
  1. február
  2. Dr. Mózsik Tímea s.k. a tanács elnöke Dr. Karaszi Margarita s.k. Levek Istvánné dr. s.k. előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.