Bf.54/2024/11 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés]. Ezért a bíróság 10 év börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre és 6 évi közúti járművezetéstől eltiltásra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Beszámította a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe a vádlott által

1. június 1-től 4-ig Győri Ítélőtábla III/S.Bf.54/2024/11/II 2 előzetes fogvatartásban, valamint
2. június
3. napjától július 5-ig bűnügyi felügyeletben töltött időt azzal, hogy beszámításnál 1 nap szabadságvesztésnek nap bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg. A bűncselekmény elkövetéséhez használt gépjármű elkobzásáról, valamint az egyéb bűnjelek jogi sorsáról döntött. Kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosítás végett, a vádlott és védője elsődlegesen jogos védelem címén felmentésért, másodlagosan a minősítés megváltoztatása és enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. [3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség a BF.274/2023/4-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést az ügyész által a vádlott terhére, súlyosítás érdekében bejelentett fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket alaptalannak ítélte. Megállapította, hogy a felülbírálat a Be. 590.§

(1)–

(2)bekezdés értelmében teljeskörű. [4] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges releváns bizonyítékokat megfelelő formában a tárgyalás anyagává tette. [5] A nyomozás során eljárt igazságügyi műszaki szakértő véleményében ellentmondások feszültek, melyet a szakértő tárgyaláson sem tudott feloldani, ezért a bíróság a Be. 197.§

(1)és

(2)bekezdéseinek szem előtt tartásával másik szakértőt rendelt ki, aki ugyanazon adatok alapján adta meg véleményét, melyet alapul lehetett venni a tényállás megállapításakor, mert az a szakma szabályainak megfelelő volt. A bizonyítékokat kellő alapossággal és logikusan értékelte a törvényszék, azokat azonos szempontok mentén mérlegelte, ezen tevékenységét az indokolási kötelezettségét teljesítve az ítéletben bemutatta. [6] A tényállás túlnyomórészt megalapozott, azonban a [10] bekezdés negyedik mondatát (feltételezést tartalmaz) és a [11] bekezdés első mondatát (vagylagos tényállítás) abból mellőzni kell. [7] Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból okszerű a vádlott büntetőjogi felelősségére vont következtetés, a bűncselekmény minősítése törvényes. [8] Az ügyészség szerint a törvényszék által feltárt büntetéskiszabási körülmények korrekcióra szorulnak. Csekély nyomatékú enyhítő körülmény a kiskorú gyermek eltartása, mivel a vádlott csak rendszertelenül gondoskodott róla. A feltárt bűnösségi körülmények mellett a kiszabott szabadságvesztés tartamának jelentős mértékű súlyosítása indokolt. [9] Az ügyészség rámutatott, hogy a Székesfehérvári Járásbíróság nyomozási bírája a

1. július
2. napján hozott 2.Bny.522/2021/
3. számú végzésével a vádlott bűnügyi felügyeletét 4 hónappal meghosszabbította, egyúttal azt Fejér megye közigazgatási területére kiterjesztette, mely határozat a Székesfehérvári Törvényszék
4. augusztus
5. napján hozott 3.Bnyf.272/2021/
6. számú végzésével vált véglegessé. Ennek megfelelően a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő rögzítése és beszámítására vonatkozó ítéleti rendelkezés megváltoztatása indokolt. [10] Összefoglalva indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát súlyosítsa, a kiszabott szabadságvesztésbe a
7. július
8. napjáig lakóhelyre elrendelt bűnügyi felügyeletet számítsa be, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a tényállás és a bűnösségi körülmények korrekciója mellett hagyja helyben. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.54/2024/11/II 3 [11] Terhelt1 vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában lényegében az elsőfokú eljárásban előadott bizonyítási indítványait, észrevételeit és érvelését ismételte meg. [12] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás hiányos, tehát a tényállás felderítetlen, az ügyiratok tartalmával ellentétes, illetve törvényszék a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett, mindezek miatt az ítélet részben megalapozatlan. [13] Előre bocsátotta, hogy a bizonyítékokkal kapcsolatosan általánosságban elmondható, miszerint hibás koncepcióra épült a nyomozás, ami a szerelemféltést illeti. Ennek mentén került sor a nyomozásra, és ami nem illett bele a képbe, mint bizonyíték, arról vagy nem vettek tudomást, vagy hibás bizonyítékként kezelték (tanú2). Emberölés volt a koncepció, mely a szerelemféltés koncepcióból indul ki. Próbálták úgy irányítani az eljárást, hogy amit kitaláltak, csak az ahhoz szükséges és elegendő bizonyítékokat szerezték be. tanú2 vallomása a példa, hogyha ez nincsen összhangban a többivel, akkor megpróbálták az ellentétes bizonyíték hitelességét csökkenteni. Adott esetben a tanú elbizonytalanításával. [14] A védő szerint ez a koncepció nem igazolódott, szemben a védence által elmondott verzióval. A vádlotti vallomás lényege, hogy a sértett rátámadott, ő megijedt, ezért adott gázt, mely miatt a sértett leesett a kocsiról. A vallomást nem cáfolja semmi. Az objektívnek tűnő (videófelvétel) valóságtól másodpercen belüli eltérések vannak csupán. (pl. Állt-e a kocsi amikor ráugrott a sértett? Ez a kérdés 1 másodpercen belüli eseménysorral kapcsolatos pontos emlékezést, érzékelést igényelne.) [15] E vallomását tanú2 tanú aznap felvett nyilatkozata szinte szóról szóra alátámasztotta. A vádlott és tanú2 nem ismerték egymást, teljesen függetlenül vallották ugyanazt. A vádlotti, illetve a tanúvallomásra tényállás alapítható lett volna, mivel azt nem cáfolta semmi. [16] Vitatta a védő többek között - tanú1 vallomására hivatkozva - azt a megállapítást, miszerint a vádlottat féltékenység és szerelemféltés motiválta a sértettet való konfliktusa kapcsán, mely közrejátszott a vád tárgyát képező bűncselekmény elkövetésében. Ezt a körülményt álláspontja szerint a pszichológus szakértői vélemény is cáfolja. [17] Szintén iratellenesnek minősítette, miszerint „A vádlott és sértett egymást kölcsönösen elkerülte, egy ízben kerültek szóváltásba, ami tettlegességig fajult.” Ezzel szemben nem szóváltás volt a felek között, hanem a vádbeli időpontot két évvel megelőző incidens során minden előzetes szóváltás nélkül ütötte le jelen ügy sértettje a vádlottat. [18] Hivatkozott a tényállásban rögzített időpontok és a helyszíni kamerafelvétel időpontjai között eltérésekre, továbbá arra is, hogy a videón látható mozgássorral nincsen összhangban az a feltételezés, miszerint a vádlott mindvégig látta, hogy mit csinál a sértett. Maga is kérte a tényállás [10]-[11] bekezdéseinek korrekcióját, mivel ezek a törvényszék vélekedését tartalmazzák, illetőleg nem kerültek bizonyításra a helyszíni tárgyalás elmaradása okán. [19] A védő hangsúlyozta, hogy a videófelvétel nem mond ellent tanú2 tanú és a vádlott vallomásának, csak igen rosszul látszanak a történtek. Egy bizonyítási kísérlettel a történtek tisztázhatóak lettek volna. A bizonyítási kísérlet választ adhatna a vád és az ítélet szerint videón látottak, valamint a tanú (tanú2) és gyanúsított egybehangzó vallomása közti ellentmondás okára, azt fel is oldhatja. Az események rekonstruálása, és annak különböző szögből való megtekintése (és rögzítése) adhat kielégítő információt a történtek kétséget kizáró megállapítása irányába. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.54/2024/11/II 4 [20] Hivatkozott a védő tanú3 tanú vallomására a közvetlen előzmények tekintetében, aki szerint a sértett idegesen indult a vádlotti jármű irányában, mint a rakéta. Nyomozati szakban még azt mondta, hogy az autóra felugrott és verte a sértett a szélvédőt. [21] tanú4, tanú5 és tanú5né tanúk nyomozati vallomása szemlélteti a sértett viszonyát a vádlotthoz, melyből következik a sértetti támadás lehetősége. A támadás megtörténtének előzményei és bármikor bekövetkező reális lehetősége megállapítható. [22] A védő támadta szakértő4 igazságügyi műszaki szakértő szakvéleményét is a bizonyítási kísérlet elmaradása és az elemzett tanúvallomások tükrében. Kifejtette, hogy maga a baleseti mechanizmus kevésbé fontos kérdés, mint a sértett és a vádlott szándékának megítélése. [23] A baleseti mechanizmus megállapítása során már állást foglalt az elsőfokú bíróság a részes felek szándékát illetően, (pl: felugrás kérdése, vádlott mit láthatott stb.), majd ezt követően a tudattartalom értélkelésével is ebből baleseti mechanizmusból vont le a tudattartalomra következtetéseket. Csakhogy a bíróság ezt annak a koncepciónak mentén tette, hogy itt egy tudatos, azaz szándékos elütés történt a vádlott részéről, ezzel ellentétes megállapítás lehetőségének esélyt sem adva értékelte a logika szabályaival ellentétesen a bizonyítékokat, mely szembe megy az ártatlanság vélelmének alapelvével. [24] A védő álláspontja szerint tévedett a törvényszék, amikor azt állapította meg, miszerint nem történt támadás a sértett részéről a vádlott irányában. A vádlott videófelvételen is látható mozgásából, 2 évvel korábbi támadásból a vádlott ellen, tanúk által is leírt magatartásából, korábbi kijelentéseiből a vádlott tekintetében, azaz a sértett vádlotthoz való viszonyából egyértelműen a támadó szándékra vonható le alapos következtetés. [25] Azon megállapítás, hogy a vádlott az autójában, vagyis – az ítélet szerint - egy védett közegben volt, és a bíróság szerint nem fenyegette sérülés veszélye, önmagában nem zárja ki a jogos védelem lehetőségét. Egyrészt a gépjárműben, azaz a vádlott javaiban is lehet kárt okozni, mely megalapozza a jogos védelmi helyzetet, másrészt a bíróság helyzetértékelése téves e téren, mert annak a veszélye reálisan fennállt, hogy a vádlottnál másfélszer nagyobb sértett könnyedén „kiszedi” a vádlottat az autóból [EH 2019.05.B11.] [26] A cselekmény jogi minősítése tekintetében előadta a védő, hogy az ítélet szerint szándékos emberölés történt. Ehhez nem kevesebbet kellett volna bizonyítania a vádnak, hogy a vádlott szándékosan akart sérülést okozni a sértettnek és az esetleges a halálába legalább belenyugodott. A vádhatóság ezt nem bizonyította minden kétséget kizáróan. [27] A vádlott meg nem cáfolt vallomása és egyéb bizonyítékok alapján a vádlottnak nem állt szándékában sérülést okozni a sértettnek. A sértett támadt rá, és ennek a támadásnak következtében került a gépkocsi motorháztetőjére a sértett. A vádlott megijedt, és gázt adott, melynek következtében a sértett leesett. Amikor a vádlott meglátta a sértettet, azért kormányozza balra a kocsit, hogy a kontaktust elkerülje. Ezért is lassított a kocsi mielőtt a sértett felkerült rá. Szándékos bűncselekmény tehát semmiképpen nem történt, de a jogos védelmi helyzet fennállta okán a terhelt felmentésének van helye. [28] A védő másodlagos indítványa szerint, amennyiben a büntethetőséget kizáró ok nem állapítható meg, abban az esetben is eltérő tényállás állapítandó meg, mely a minősítés megváltozását vonja maga után, melyhez kapcsolódóan a büntetés jelentős enyhítése szükséges. [29] Az ítélőtábla nyilvános ülésén megjelent ügyész – a védelmi bizonyítási indítványok elutasítását követően megtartott perbeszédében - fenntartotta az írásban benyújtott Győri Ítélőtábla III/S.Bf.54/2024/11/II 5 indítványait és reflektált a védelmi felvetésekre. Rámutatott, hogy a védő fellebbezésének részletes indokai gyakorlatilag megegyeznek az elsőfokú eljárásban előadott vádlotti védekezéssel. [30] A törvényszék ezzel szemben a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján állapította meg a tényállást. Nagyon helyesen észlelte, miszerint a nyomozati szakban kirendelt szakértői véleményre tényállást nem lehet alapozni, ezért bár elírás történt az ítélet indokolásában a Be. 197.§

(1)és

(2)bekezdés alapján rendelt ki új szakértőt. A szakértő a nyomozás során biztosított kamerafelvételek alapján járt el, amelyet a nyomozó hatóság technikailag feljavított; külön kinagyított felvételt készített, illetve lassítva is lejátszhatóvá tette azt a történés, amelyet a tényállás rögzített. [31] Ez a kamerafelvétel, amit a védelem vitat, nagyon jól látható. Egyértelműen látható az, hogy milyen mozgása volt a vádlottnak és milyen mozgása volt a sértettnek. Azt is lehet látni, hogy zavaró közlekedési akadály nem volt azon a közlekedési területen, amelyen a baleset történt. Ebből következően a szakértőnek lehetősége volt ennek a felvételnek az alapján megadni azt a baleseti mechanizmust, amelyet az ügyészség álláspontja szerint a tényállás megalapozottan tartalmaz. Ez volt az oka annak, hogy az elsőfokú bíróság sem gondolta, miszerint a helyszínen kellene azt megtekinteni, vajon mit láthatott a vádlott vagy a sértett, mert ez egyértelmű volt a felvételek alapján. [32] A szakértői véleményből emelte át a törvényszék azokat a megengedő és vagylagos megállapításokat, amelyeket annyiban szükséges pontosítani, hogy – miként a kinagyított, lassított kamerafelvételekből nagyon jól látszik - a vádlott figyelte a sértettet, visszafordult az eredeti haladási irányából, majd betolatott a parkolóba, és egy Y fordulat után onnan kihajtott. Látszik, hogy 1 másodpercnyi időtartamra, de mégis megtorpant az autó. Azt a szakértő nyilván nem tudta megmondani, hogy a vádlott fékezett, vagy csak levette a gázról a lábát, de a lassítás ténykérdés. Ezt követően az is látszik, hogy a gépjármű egyértelműen a sértett irányába halad, majd amikor a sértett felkerült a motorháztetőre, felgyorsított. [33] A szakértő arra is választ adott, hogy az a mozdulatsor, amiről valóban úgy tűnik, mintha a sértett felugrana a motorháztetőre, egy ösztönszerű védekezési mechanizmus volt. Ez az elkövetői magatartást semmiképpen nem befolyásolja. Annyiban van jelentősége, hogy milyen sérülései keletkeztek a sértettnek. Az viszont egyértelmű, hogy a vádlott magatartásának eredményeként a sértett később a kórházban elhunyt. Ezt Terhelt1 sem vitatta. [34] A törvényszék helyesen mutatott rá arra, hogy a szemmel látható, objektív, illetve szakértői és személyi bizonyítékok alapján nem lehetett a vádlott jogos védelmi helyzetben objektíve sem. A kamerafelvételek alapján ez egyértelműen kizárható. [35] Konkrétan nem zárta ki a törvényszék, de a jogi indokolás mégis utalt arra, hogy a Btk. 161.§-a szerinti erős felindulásról sem lehetett szó, hiszen a tényállás éppen ezért rögzíti azokat a tényeket; SMS váltásokat, hangüzeneteket, amelyek mind odáig vezethetnek, hogy a vádlott személygépkocsival nekiment a sértettnek szándékosan, és ennek a sértett halála volt a következménye. Az emberölés bűntette tehát a helyes minősítés, ahogyan a törvényszék ezt megállapította. [36] Az ügyész kifejtette, hogy a bűnösségi körülmények körében kisebb nyomatékú a kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodás, mivel a kiskorú gyermek édesanyjának nyilatkozatából megállapítható, hogy nagyon alkalomszerűen és nagyon minimális összegben tett eleget a vádlott ennek a kötelezettségének. Különösen nagy nyomatékan van viszont annak, hogy a vádlott fényes nappal, viszonylag forgalmas útszakaszon követte el a terhére rótt bűncselekményt. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.54/2024/11/II 6 [37] Összefoglalva az ügyész indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlottal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztést szabjon ki, valamint a kiszabott szabadságvesztésbe bűnügyi felügyelet vonatkozásában a beszámítást orvosolja. [38] A vádlott meghatalmazott védője a másodfokú nyilvános ülésen fenntartotta a jogos védelem, mint büntethetőséget kizáró ok miatt felmentésre, másodlagosan eltérő minősítés; gondatlan bűncselekmény megállapítására és jelentős enyhítésre irányuló fellebbezését és megismételte ehhez fűzött érveit. [39] Továbbra is hibásnak ítélte a szerelemféltés, mint motívum megállapítását, ami az egész bizonyítást behatárolta. A pszichológus szakértő szerint a vádlottnak nem volt már érzelmi kötődése tanú1 iránt, ezért nem forralt bosszút féltékenységből sértett ellen. [40] Hiányos a tényállás, mert nem foglalkozik a sértett magatartásának vizsgálatával. A sértett mit keresett az autó előtt? Azt lehet tudni, hogy kissé ittas volt, indulatos. Agresszív személyiségű ember volt, aki hosszabb időt töltött börtönben erőszakos bűncselekmény miatt, korábban a vádlottat is megtámadta, kétszer akkora volt, mint Terhelt1. Futott a vádlott kocsija felé, majd a motorháztetőre felugorva ütötte a szélvédőt, amit a portörlési nyomok is igazolnak. Ez mind körülmény a jogos védelmi helyzet megállapíthatósága szempontjából. [41] A kamerafelvétel csak a teherautó részleges takarásából, egy látószögből mutatja a sértett mozgását, de a vádlott oldaláról nem mutatja meg, hogy ő mit láthatott. Ezért lett volna szükség a bizonyítási kísérletre, több szemszögből megtekinteni a baleseti mechanizmust. [42] A kamerafelvétel time kódja bizonyosan hibás volt, mert adatai szerint pont akkor bukkant fel a sértett, amikor a vádlott a fiát hívta telefonon, tehát nem figyelte az utcát. Ezért mondta, hogy sértett elé ugrott a bokor mögül. [43] A baleset azért történt, mert Terhelt1 vádlott megijedt és nem tudta elkerülni az ütközést. Az elhárító mechanizmus lehetett rossz a részéről, ezért sérthetett közlekedési szabályt, amikor a saját sávjával ellentétes oldalra kanyarodott ki. Ez legfeljebb halált okozó közúti baleset gondatlan okozásának felelhet meg. [44] A védő kérte arra az esetre, amennyiben a másodfokú bíróság megállapítja védence bűnösségét a gondatlan közlekedési bűncselekményben, értékelje enyhítő körülményként a kiskorú gyermekről a természetbeni rendszeres gondoskodást és tartását, amelyet tanú1 tanúvallomása igazolt, továbbá a nagyfokú sértetti közrehatást. Ennek fényében az alkalmazott joghátrányt jelentősen mérsékelje. [45] Kérte a védő harmadlagosan a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés elutasítását megjegyezve, hogy az eredeti minősítés mellett is eltúlzott a 10 év szabadságvesztés, figyelemmel a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből való kizárásra is. [46] sértetti képviselő1, a sértett hozzátartozója felszólalásában cáfolta a védő által sértett személyiségéről elmondottakat. Nem vitatta, hogy a sértett volt börtönben, de onnan jó magaviseletére figyelemmel a büntetése kétharmadának kitöltése után szabadult és visszailleszkedett a normál, jogkövető életbe. Rámutatott, hogy a 2018-as zaklatási ügy óta a vádlott nem járt be a lakótelepre, hanem a közeli benzinkúthoz kellett az anyának kikísérnie a gyermeket a kapcsolattartások alkalmával. A vádbeli napon a vádlott meglátta, hogy sértett vásárol az boltban és várt rá, majd utána ment, kereste vele a konfliktust. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.54/2024/11/II 7 [47] Terhelt1 vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában megismételve védekezését kifejtette, hogy nem bűnös, nem ütötte el szándékosan a sértettet, csupán reagált a támadásra. Sajnálatát fejezte ki és hangsúlyozta, hogy soha nem volna képes senkit megölni vagy fizikailag bántalmazni, ilyet soha nem is tett életében. [48] Az ügyészi fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos. [49] A védelmi fellebbezés irányára tekintettel a másodfokú felülbírálat teljes körű volt a Be. 590.§

(1)és

(2)bekezdésében írtakra figyelemmel, mely szerint az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását a bíróság arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. [50] A felülbírálat során az ítélőtábla megvizsgálta az elsőfokú bíróság eljárását, valamint a törvényszéknek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó valamennyi rendelkezését. [51] Azt állapította meg, hogy a törvényszék a Büntetőeljárási Törvény rendelkezéseinek megfelelően folytatta le az eljárást, és nem vétett olyan eljárásjogi szabálysértést, mulasztást, amely az érdemi felülbírálat akadályát jelentette volna. [52] A Fejér Vármegyei Főügyészség B.268/2021/

1. számú vádirata
2. szeptember
3. napján érkezett a Székesfehérvári Törvényszékre. A
4. november
5. napjára kitűzött, majd
6. február
7. napján megtartott előkészítő ülésen a vádlott nem ismerte el a bűnöségét a váddal egyezően és nem mondott le a tárgyaláshoz való jogáról. A védője előterjesztette bizonyítási indítványait tanú2, tanú1 és tanú3 tanúk kihallgatása, a baleset mechanizmusának vizsgálatára másik közlekedési műszaki szakértő kirendelése, helyszíni tárgyalás és bizonyítási kísérlet, a vádlott tekintetében másik pszichológus szakértő kirendelése végett. [53] A
8. március
9. napján tartott tárgyaláson az elsőfokú bíróság kihallgatta a vádlottat, aki írásbeli vallomását olvasta fel, illetve ismertetve lettek a nyomozati vallomásai. Kihallgatta a törvényszék tanú1, tanú2, tanú3 tanúkat, nyomozati vallomásaik ismertetése mellett. Meghallgatta szakértő1 igazságügyi műszaki szakértőt, és tekintettel arra, hogy a nyomozás során általa készített szakértői véleményével kapcsolatban aggályok merültek fel, (a [27] bekezdésben tévesen felhívott jogszabályi hivatkozás helyett) a Be. 197.§

(1)és

(2)bekezdései alapján új közlekedési szakértő kirendeléséről határozott szakértő4 személyében. A nyomozás során lefoglalt és a védő által folyamatosan kifogásolt minőségű kamerafelvétel videotechnikai szakértői vizsgálatát is elrendelte, mellyel a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Szakértői Intézetét bízta meg. [54] A

1. december
2. napi tárgyaláson a törvényszék az újonnan elkészült műszaki szakértői szakvéleményt a tárgyalás anyagává tette, és meghallgatta szakértő4 igazságügyi szakértőt. Az új szakvélemény tükrében megkereste az egyesített szakvéleményben eljárt orvos-szakértőt, aki véleményét fenntartotta. A törvényszék lejátszotta - eredeti méretben és sebességben, illetve nagyítva és lassítva is - a helyszíni videó-technikailag feljavított, kikockázott kamerafelvételt, amelyben a vád tárgyává tett cselekménysor rögzítésre került. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.54/2024/11/II 8 Ezt korábban a műszaki szakértő rendelkezésére is bocsátotta. Ismertette az elsőfokú bíróság a sértettre vonatkozó orvosi szakvéleményeket, továbbá a vegyész-szakértői véleményt, valamint a vádlott, a sértett és tanú1 telefonjainak tartalmáról készített feljegyzést, híváslistákat, SMS-eket, cellainformációt is a tárgyalás anyagává tett. Meghallgatta továbbá szakértő3 pszichológus szakértőt, ismertette a pszichiáter szakértő véleményeket. Felolvasással tette a tárgyalás anyagává tanú4, tanú5 és tanú5né vallomásait. Elutasította a védő más pszichológus-szakértő kirendelésére, a helyszíni tárgyalás és bizonyítási kísérlet tartására irányuló bizonyítási indítványait. [55] A
3. március
4. napján tartott tárgyaláson a bizonyítást lezárva
5. napján ügydöntő határozatot hozott. [56] Az elsőfokú bíróság a fent írt legszélesebb körben összegyűjtötte és tárgyalás anyagává tette azon bizonyítékokat, amelyek az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükségesek voltak. A védelmi érveléssel ellentétben nem teszi felderítetlenné a tényállást a bizonyítási indítványok elutasítása, ezért döntött úgy a másodfokú bíróság is, hogy nincsen szükség a tényállás magalapozottsága szempontjából a helyszíni tárgyalás és bizonyítási kísérlet megtartására. Ugyanis nincsen olyan tény vagy körülmény, amely a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ne lenne megállapítható. [57] A törvényszék részletesen értékelte, egymással összevetette a vádlott és tanúk vallomásait, továbbá a szakértői véleményeket, valamint az egyéb releváns okiratok adatait. Alaposan megindokolta, hogy a vádlott védekezésével szemben a tényállást miért a volt élettárs, az észlelő tanúk, továbbá a kamerafelvétel, a bírói szakban készített igazságügyi műszaki szakértői vélemény, orvos- és pszichológiai szakértői vélemény, a telefonos híváslisták, SMS üzenetek és cellainformációk, valamint az egyéb releváns okiratok tartalma alapján állapította meg. [58] Ezeket a személyi, okirati és szakértői bizonyítékokat kimerítő részletességgel bemutatta és elemezte az ítélete 4-
6. oldalán, - a védelem állításaival szemben – messzemenően eleget téve az indokolási kötelezettségének. [59] E körben a másodfokú bíróság rámutat, hogy az Alkotmánybíróság által rögzített elvek szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {3107/
7. (V. 24.) AB határozat indokolás [38] bekezdés; 30/
8. (IX. 30.) AB határozat indokolás [89] bekezdés}. Az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolása az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kiterjedjen {3159/
9. (V. 16.) AB határozat indokolás [31] bekezdés, legutóbb 3173/
10. (VII. 10.) AB végzés indokolás [28]-[30] bekezdés}. [60] A védő érvrendszeréről az állapítható meg, hogy hosszan és részletesen elemezte az elsőfokú ítélet tényállásában rögzített megállapításokat, melyeket a saját; a jogos védelmi helyzet fennállására alapított koncepciója tükrében emelt ki és a törvényszék által el nem Győri Ítélőtábla III/S.Bf.54/2024/11/II 9 fogadott indokait próbálta meg azokkal szembe állítani, illetőleg a rendelkezésre álló bizonyítékokat a saját szempontjai szerint értékelni. [61] Az ítélőtábla nem találta megalapozatlannak tanú1 és a vádlott kapcsolata körében tett megállapításokat, mert a törvényszék helyesen indokolta, hogy a vádlott az általa tanúsított magatartása alapján nem tudott belenyugodni, hogy tanú1 a sértettel létesített kapcsolatot. Az iratok között szereplő üzenetek is erre utalnak, ahol a vádlott rendszerint sértegette tanú1t, és több alkalommal írt fenyegető üzenetet, melyekben a sértett kinyírását, elgázolását is kilátásba helyezte (4.B.46/2022/33-as számú utóirat). tanú1 zaklatás miatt eljárást is kezdeményezett korábban a vádlottal szemben. [62] Abban egyet lehet érteni a védő felvetésével, hogy nem szerelemféltés és féltékenység, hanem – a pszichológus-szakértő véleménye által feltárt személyiségi jegyek alapján - a volt élettárs felett gyakorolt befolyás megszűnte, efölött érzett harag váltotta ki Terhelt1nek a sértettel és tanú1val való nyílt összetűzés lehetőségét, a verbálisan durva, fenyegető megnyilvánulásait, tanú1 és a sértett időnkénti megfigyelését, ami a zaklatási ügy alapját képező esetben, illetve a vádbeli napon is megtörtént. [63] A telefonok tartalmának elemzése alapján megállapítható, hogy
11. május 19-én a vádlott azt írta a volt élettársának, hogy „Mondd meg annak a vén szarkupacnak, hogy a Név1-nek ne tiltsa meg a telefonálást, mert esküszöm, ha meglátom az úton, keresztül megyek rajta.” [64] A vádbeli napon délután 16 és 17 óra között Terhelt1 - a telefonja cellainformációi szerint - a gépjárművével a tanú1 lakása körül a Név2 lakótelepen cirkált az autójával a cím11.- cím
12. – cím
13. – cím14 bázisállomások között, tehát még azt követően is, hogy a fiát 16.20-kor a lépcsőház előtt kitette és figyelte, amint az őt fogadó tanú1val együtt felmegy a lakásba. [65] tanú1 tanú vallomásából megállapítható, hogy ő 16.25 körül ért haza a fiával. Gyermeke ekkor tehát vele volt. Ezt követően a vádlott gépjárművével egyedül tovább közlekedett a lakótelepen. [66] A vádlott 14.06-kor majd 15.58-kor hívta tanú1t, aki a telefont nem vette fel, ekkor Terhelt1 3 db SMS üzenetet küldött, amelyben a volt élettársát „mocskos ribanc” és „hazudós dagadt kurva”, a sértettet „vén szar tróger”, illetve „szarkupac” jelzőkkel illette, valamint kifejezte kívánságát, hogy „együtt dögöljenek meg”. Ezt követően a vádlott 16.08-kor újból hívta tanú1t, aki ezt a hívást fogadta, majd 16.18-tól 16.26-ig a vádlott 10 sikertelen hívást kezdeményezett. Újabb, hasonló SMS üzenetet küldött 16.27-kor, továbbá 16.27 és 17 óra között 16 alkalommal hívta a volt élettársát. tanú1ból aggodalmat váltott ki Terhelt1 zaklató magatartása, mert 16.41 és 16.47 között négyszer is próbálta telefonon hívni sértett sértettet, aki a közelben bevásárolni volt. [67] A híváslista szerinti időpontok és a kamerán látható idő (time kód) másodperc pontossággal nem vethetők össze, mert a biztonsági kamerák rendszer-órái függetlenek, önálló rendszerként üzemelnek, ezért általában nincsenek másodperc alapú pontos fedésben a tényleges időponttal. Ezzel szemben a mobiltelefon pontosan jelzi és rögzíti az időpontokat. [68] tanú1 vallomásából, illetve - a fent írtak szerint - a híváslistákból megállapítható, hogy őt a vádlott mikor hívta telefonon. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.54/2024/11/II 10 [69] Nem ellentétes a videofelvétellel a vádlott által vezetett gépjármű mozgásának rögzítése a [9] bekezdésben. A felvételen jól látható, hogy a vádlott a parkolóból kikanyarodva jobbról balra; tehát a sértett felbukkanásához képest éppen az ellenkező irányban haladt, majd, amikor vélhetően a visszapillantó tükörben meglátta az ott parkoló teherautó mögül kilépő sértettt, megállt, visszatolatott és tolatva jobbra fordulva ismét beállt a parkolóba. A műszaki szakértő lemodellezte; ábra is van róla, hogyan láthatta a teherautó mögül felbukkanó sértettet a vádlott a gépjárműből. [70] A kamerafelvételen jól látszik, hogy a sértett korántsem futott a gépjármű felé, hanem inkább intenzíven gyalogolt, azonban nem érte el az autót, amikor a vádlott megindult az irányába és gyorsított. [71] Az elsőfokú ítélet [10] bekezdésének tartalmát kifogásoló védői megállapítás a saját meggyőződésből indul ki, de figyelmen kívül hagyja a szakértő által kidolgozott mozgási mechanizmust mind a sértett, mind a vádlott gépkocsija vonatkozásában. Miután a sértett a vádlott gépjárművének motorház tetejére került, a vádlott tovább gyorsított, majd egy éles irányváltással jobbra kormányozta a járművet, ezért a tehetetlenségi erő következtében a sértett a földre zuhant. Ez a mozgássor szintén jól látható a kamerafelvételen, amely folyamatos, a manipuláció lehetősége fel sem merült. [72] A vádlott és sértett mozgását - az elütést megelőző, illetve azt követő helyzetét szakértő4 műszaki szakértő szakvéleményében pontosan modellezte, pontról pontra bemutatta. Ebből helyesen következtetett az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott a tolatást követő elindulásakor már látta a sértettet és szándékosan kormányozta felé a gépjárművét. A szakértő a sértettnek az autó előtt való felugrására is magyarázatot adott, mely szerint ennek célja az volt, hogy a szemmel láthatóan neki tartó gépjármű ne a lábát találja el. A motorháztetőre történő szándékos felugrásról szó sem volt, ilyen a kamerán sem látható. [73] Nem megalapozott az a védői hivatkozás sem, hogy valamilyen mesterségesen kialakított koncepció mentén járt volna el a nyomozóhatóság, illetve az elsőfokú bíróság, aminek a célja tanú2 tanú vallomásának elbizonytalanítása volt. A nyomozó hatóság és a törvényszék egyaránt a tényállás pontos felderítésére törekedett, és a tanú ismételt kihallgatására azért került sor, mert vallomása részben ellentétes volt az egyéb bizonyítékokkal, főként az objektív kamerafelvétellel. [74] tanú2 tanú - szubjektív észlelése szerint - a sértett mozgását szemből látta, így azt érzékelte, hogy a sértett mozog a gépjármű felé, de a jármű és a sértett egymáshoz való távolságát egymáshoz viszonyuló relatív mozgását nem észlelhette, hiszen a gépjármű mögött helyezkedett el. A tanú első vallomásának pontosságát a védő igyekezett kihangsúlyozni, de ebben az is szerepelt, hogy a vádlott a gépjármű orrával állt be a parkolóba, ami egyértelműen valótlan a kamerafelvételek alapján. tanú2 tanú tehát a vádlott elütést megelőző mozgását sem érzékelte pontosan. [75] A helyszínen is bizonytalanok voltak a tanúk, mert tanú1 elmondta, hogy amikor érdeklődött tőlük az derült ki, hogy végső soron „senki nem látott semmit”. [76] A védő folyamatosan azt hangsúlyozta, miszerint védence következetes, meg nem cáfolt vallomására és tanú2 tanú előadására kellett volna a tényállást alapítani. Ezzel szemben Győri Ítélőtábla III/S.Bf.54/2024/11/II 11 Terhelt1 vádlott már az első vallomásában sem mondott igazat, amikor azt állította, hogy ő sértett sértettel soha nem is találkozott. Az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában azt állította, hogy senkit nem bántalmazott életében, de ezt cáfolta volt élettársa tanú1 vallomása, aki a vádlott részéről erőszakos magatartásról, tettlegességről számolt be. [77] A tényállásban írt eseményt megelőző kommunikáció alapján a vádlottról elmondható, hogy kifejezetten indulat vezérelt állapotban volt, amikor meglátta az utcán sértett sértettet és a lakótelepen félórát körözve kereste vele az összetűzés lehetőségét. [78] Nem találta az ítélőtábla tehát megalapozottnak azt a védelmi érvelést sem, hogy az elsőfokú bíróság koncepciózusan értékelte volna a vádlotti tudattartamot. A törvényszék a 3/2013 BJE határozatban írtak figyelembevételével, a fentebb is részletezett tények mentén értékelte - az alanyi és tárgyi tényezők alapján - a vádlott szándékát. [79] A védelem hangsúlyozottan állította, hogy a sértett támadt a vádlottra, veszélyeztetve a gépjárművét és az ő testi épségét, de ilyen tény megállapítására a rendelkezésre álló bizonyítékokból nem lehet jutni. [80] sértett részéről sem verbális, sem fizikai fenyegetés nem történt, csupán annyi állapítható meg, hogy gyorsan ment az autó felé. Nem derült ki, hogy mit akart a vádlottól, ugyanis a gépkocsiig nem jutott el. [81] A kamerafelvétel tanúsága szerint a vádlott nem ijedt meg és nem elkerülni igyekezett a sértett estleges támadását, hanem elébe ment a konfliktusnak, amikor meglátva sértettt, nem haladt tovább az ellenkező irányba, amerre eredetileg el akart hajtani, hanem visszatolatott és felgyorsulva megindult a sértett felé. A közeledés részéről történt, a fizikai kontaktust az ő magatartása váltotta ki. [82] A bizonyítási indítványok elutasítása helyes volt, mert nem volt olyan tény, aminek tisztázása végett bizonyítási kísérletet és helyszíni tárgyalást kellett volna tartani. A táblabíróság is ezért nem vett fel bizonyítást a fellebbezési eljárásban. [83] Tekintettel arra, hogy a Székesfehérvári Törvényszék a bizonyítási eljárást törvényesen folytatta le, a bizonyítékokat a logika szabályainak megfelelően mérlegelte, a másodfokú eljárásban nincs perjogi lehetőség arra, hogy az azonos szempont szerint értékelt bizonyítékokat a táblabíróság felülmérlegelje. [84] Ily módon a jogos védelem címén való felmentésre, valamint az eltérő tényállás és minősítés megállapítására irányuló védelmi fellebbezés – mivel kizárólag a bizonyítékok értékelését támadta - nem foghatott helyt. [85] Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállást állapított meg, melyet az a Be. 593.§

(1)bekezdés a/ pontja szerint, az iratok tartalma alapján, csupán az alábbiak szerint kell helyesbíteni: Győri Ítélőtábla III/S.Bf.54/2024/11/II 12 [86] A tényállás [7] bekezdés akként pontos, hogy a vádlott az élettársával való kapcsolat megszakadásából a fölötte való ellenőrzés lehetőségének megszűnéséből eredő sértettsége és haragja miatt nem hagyott fel a zaklató jellegű magatartásával. [87] A [9] bekezdés 3-

1. mondatát úgy pontosítja, hogy a vádlott elindult a parkolóból jobbra, majd meglátta a sértettet és visszatolatott, innen nagy lendülettel elindult balra, a sértett irányába. [88] A [10] bekezdés
2. sorában úgy helyes a megállapítás, hogy Terhelt1 vádlott megszakította a gyorsulást. [89] A [11] bekezdést akként pontosítja, hogy sértett az úttest szélén helyezkedett el, amikor a vádlott a gépkocsit balra előre megindította. [90] A [13] bekezdésben rögzíti a bíróság, hogy a sértett
3. augusztus
4. napján született, azaz 53 éves volt és testtömege 103 kg volt. [91] A fentiek szerint korrigált tényállás immár teljesen megalapozott, amelyet az ítélőtábla is irányadónak tekintett és a Be. 593.§

(3)bekezdés szerint ennek alapján bírálta felül az elsőfokú ítéletet. [92] A megalapozott tényállásból a törvényszék helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, a terhére megállapított bűncselekmény minősítése is törvényes, indokolása szakszerű. [93] A jogos védelem kizárása körében szükséges a jogi indokolás kiegészítése az alábbiakkal. A védő ugyan helyesen hivatkozott a 4/2013 BJE határozat elvi iránymutatásaira, de a jogos védelmi helyzetet megalapozó körülményeket - a törvényszékhez hasonlóan - az ítélőtábla sem találta megállapíthatónak. [94] A jogegységi határozat szerint a védekezést támadás előzi meg. Az elhárítás válasz a támadásra. A védekezés azért jogos, mert a támadás jogtalan. A jogosan védekező a jogot védi a jogtalansággal szemben, erőt alkalmaz az erőszak ellen. A támadás olyan tevékenység, amely megvalósítja valamely bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának ismérveit. A támadás objektív ismérve annak jogtalansága. A jogtalan támadás elhárításának kockázatát, következményeit a támadónak kell viselnie. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.54/2024/11/II 13 [95] A rendelkezésre álló bizonyítékokból azonban nem állapítható meg, hogy a sértett jogtalan támadást hajtott volna végre a vádlottal szemben. Kétségtelen tény, hogy sértett sértett meglátta a vádlottat, majd - letéve a csomagját – sietve felé indult, de ez a gyors közeledés a még jogtalan támadásként nem értékelhető. Ezzel a magatartással, miszerint a sértett közeledett a vádlott gépjárműve irányába, semmilyen törvényi tényállást nem valósított meg. [96] A védő által hivatkozott – jelen ügy tényállásától teljesen eltérő - eseti döntésben a támadó a gépkocsi ablakán benyúlva, erőszakkal kísérelte meg a járó motor leállítását, amelyet közvetlenül fenyegető jogtalan támadásként értékeltek. [97] Ezzel szemben a Kúria a BH2022.

1. számú eseti döntésében kifejtette, hogy ha a sértett a terhelt irányában nem fejtett ki fizikai támadó magatartást vagy ilyen szándékú fizikai ráhatást (érintést, fogást), akkor a sértett felszólító és megállást elérni kívánó magatartása nem merítette ki a jogos védelmi helyzet megállapíthatóságát megalapozó jogtalan támadás vagy az ilyennel közvetlenül fenyegető veszély büntetőjogi fogalmát. Jogtalan támadás hiányában pedig fel sem merülhet a terhelt magatartásának elhárító cselekményként értékelése. [98] Jelen ügyben a kamerafelvételen látható eseménysor úgy zajlott, hogy a vádlott észlelve a sértettet – megállt, visszatolatott és újra beállt háttal jobbra, a parkolóba. Ezt követően a sértett közeledett a vádlott felé, aki anélkül, hogy a sértett bántalmazta volna vagy a gépjárművét ütötte volna, a sértett közeledtére gépjárművét erőteljes gyorsítással elindította sértett irányába. A kamerafelvételen látszanak a kipörgő kerekek, hallatszik a gumik csúszása, illetve azok nyomot is hagytak az útburkolaton. [99] A sértett az elütést követően, a motorháztetőre felkerülve valóban ütötte a szélvédőt, de ennek oka többféle is lehetett; vagy tiltakozását, vagy félelmét fejezte ki és fogást keresett a gyorsuló autón. [100] A vádlott arra nem hivatkozott, hogy a sértett fenyegette volna őt, de a verbális fenyegetés sem alapozta volna meg önmagában a jogos védelmi helyzetet. [101] Mindebből következik, hogy személy elleni támadás nem állapítható meg a sértett részéről a vádlott irányába, amelyből következően jogtalan támadás sem volt, így a jogos védelmi helyzet fel sem merülhet. Jogos védelmi helyzet hiányában nem értelmezhető a védő által hivatkozott menekülő, védekező magatartás, illetve az elhárítás szükséges mértékének túllépése sem. [102] A törvényszék helyesen mutatott rá jogi indokolásában a 3/
2. BJE kritériumai szerint az emberölés tényállás szerűségére. Helytállóan mutatta be a szándékosság két formáját; a vádlott vonatkozásában megállapítható tudati oldalt. Az ítélete [62] bekezdésében kifejtette, hogy a vádlott intenzív gyorsítással a normál útvonal helyett, áttérve a szemközti sávba, a sértett irányába kormányozta a járművét, majd az elütés után is gyorsított és olyan manővert hajtott végre, amelynek következményeként a sértett a gépkocsiról leesett. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.54/2024/11/II 14 [103] Mindezt a vádlott tudata átfogta, és azt is, hogy ha a sértett a gépjárműről az éles irányváltás következtében leesik, halálos sérüléseket szenvedhet. E reális lehetőség tudatában, az előre látható következménybe belenyugodva; azaz eshetőleges szándékkal cselekedett. [104] A büntetés kiszabása körében irányadó tényeket helyesen tárta fel az elsőfokú bíróság. Nem mellőzhető az enyhítő körülmények közül a kiskorú gyermekről való gondoskodás, mivel Terhelt1 rendszeresen tartotta a kapcsolatot a fiával, magával vitte vagy a szüleihez, megvásárolta számára a szükséges ruházatot, felszerelést. [105] A vádlott terhére megállapított emberölés bűntettének alapesete 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. A Btk. 79.§-a értelmében a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A Btk. 80.§

(1)–

(2)bekezdései alapján a büntetést az e törvényben meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez. A határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó. A középmérték a büntetési tétel alsó és felső határa összegének fele; jelen esetben 10 év. [106] A büntetési tétel középmértékében meghatározott szabadságvesztés büntetés a másodfokú bíróság szerint is megfelel a büntetési céloknak, arányban áll a vádlott által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával és a személyében rejlő magos fokú társadalomra veszélyességgel. Ezért annak sem súlyosítása, sem enyhítése nem indokolt. [107] Törvényes és arányos a közúti járművezetéstől és Btk. 61.§

(1)bekezdés és 62.§

(1)bekezdés alapján alkalmazott közügyektől eltiltás időtartama, amely igazodik a terhelt közlekedési előéletéhez, a cselekménykor megvalósított szabálysértés jellegéhez, továbbá a bűncselekmény jellegéhez. [108] A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárása a törvény erejénél fogva került megállapításra. [109] A bűnügyi felügyelet szabadságvesztésbe történő beszámításra vonatkozó rendelkezés nem pontos. Az ügyészi átiratban helyesen hivatkozottak szerint, a 8.Bny.389/2021/

1. és 2.Bny. 522/
2. számú nyomozási bírói határozatok tartalmára figyelemmel pontosította az ítélőtábla, miszerint a terhelt
3. június
4. napjától
5. július
6. napjáig volt házi őrizet jellegű bűnügyi felügyeletben. [110] A bűnügyi költség összege is korrekcióra szorult, ugyanis a lefoglalt gépjármű tárolásával felemerült nem minden költséget vezetett fel a költségjegyzékbe a törvényszék. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.54/2024/11/II 15 [111] Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. [112] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a Székesfehérvári Törvényszék
7. március
8. napján kelt 4.B.46/2022/
9. számú ítéletét a Be. 606.§

(1)bekezdése alapján, a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 605.§

(1)bekezdés szerint helybenhagyta, annak helyes indokaira figyelemmel. [113] A másodfokú bíróság a Btk. 92.§

(1)és

(2)bekezdése értelmében a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámította a Terhelt1 vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől letartóztatásban töltött időt. [114] A fellebbezési eljárás során a lefoglalt gépjármű tárolási díjával felmerült bűnügyi költség viseléséről történt rendelkezés a Be. 574.§

(1)bekezdésén, illetve a Be. 613.§

(1)bekezdésén alapszik. Győr,

1. június
2. Dr. Széplaki László sk. sk. a tanács elnöke Dr. Vajda Edit sk. előadó bíró Dr. Németh Balázs bíró Záradék: Ez az ítélet és a Székesfehérvári Törvényszék
3. március
4. napján kelt 4.B.46/2022/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része a mai napon jogerőre emelkedett. Győr,
6. június
7. Dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke