Kfv.37834/2020/7 – Kúria

(2)bekezdése alapján kötelező a munkáltatónak kockázatértékeléssel rendelkeznie. A munkáltatónak egyedileg kell értékelnie az adott munkahelyen dolgozó munkavállalókat ért terhelést, az alkalmazott veszélyes anyagokra kell azonosítania a várható veszélyeket és fel kell becsülnie a veszély jellegét, valamint meg kell határozni a veszélyeztetettek körét, ezáltal a veszélyeztetettség mértékét. Ebből következően egy másik országban lévő munkahelyre készült kockázatértékelés nem alkalmazható a felperes magyarországi telephelyén lévő munkavállalókat ért terhelésekre, a bevezetett veszélyes anyagnak a kockázataira eltérő munkahelyi körülmények (munkavállalók száma, munkavégzési hely kialakítása, mérete, ergonómiája, felszereltsége stb.) figyelembevételével. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VII.37.834/2020/

1. A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke Dr. Stumpf-Rádai Ágota előadó bíró Dr. Farkas Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Szemán Péter ügyvéd Az alperes: ...Megyei Kormányhivatal Az alperes képviselője: ... osztályvezető A per tárgya: közigazgatási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Veszprémi Törvényszék 7.K.700.110/2020/
2. Rendelkező rész A Kúria a Veszprémi Törvényszék 7.K.700.110/2020/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. A felperes köteles megfizetni a magyar államnak külön felhívásra 937.500 (kilencszázharminchétezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Kúria VII.Kfv.37.834/2020/7 2 Indokolás Tényállás [1] A felperes autóipari beszállítóként gépjármű üléshabok gyártását végzi. A késztermék gyártása során keletkező hibákat az utómunkát végző munkavállalók ellenőrzik és szükség esetén eltávolítják, javítják. A felperes
4. márciusában a késztermék javító utómunkához használt INTERCOLL oldószeres ragasztó helyett a SIMALFA 3031 vízbázisú ragasztót vezette be. A ragasztó cserélést követően az utómunkát végző munkavállalóknál bőrpanaszok jelentkeztek, majd
5. november
6. napján egy munkavállalót érintő foglalkozási megbetegedés bejelentésére, munkavédelmi hatósági eljárás lefolytatására került sor. Az Országos Közegészségügyi Intézet Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Igazgatóság vegyi anyag okozta kontakt allergiás dermatitis diagnózissal 25 munkavállalót érintően foglalkozási megbetegedést állapított meg. [2] Az alperes ... Járási Hivatala, mint munkavédelmi hatóság az ... iktatószámú
7. március
8. napján kelt határozatával a felperest 9.375.000 forint munkavédelmi bírsággal sújtotta, amit a nemzetgazdasági miniszter ... számú másodfokú határozatával helyben hagyott. [3] A felperes keresete folytán eljáró Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az 1.M.203/2017/
9. számú ítéletével a nemzetgazdasági miniszter másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A Kúria Mfv.III.10.301/2018/
10. számú végzésével az alperesi hatóság felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította. [4] A megismételt eljárásban az alperes ... Járási Hivatala ... iktatószámú
11. szeptember
12. napján kelt határozatával a felperest 9.375.000 forint munkavédelmi bírsággal sújtotta, mert a SIMALFA 3031 vegyi anyag bevezetését követően és azt megelőzően sem készült a felperes munkahelyére vonatkozóan kockázatértékelés; ennek hiányában huzamosabb ideig veszélyeztette 25 fő munkavállaló egészségét és egészségkárosodás is bekövetkezett. A felperes anyavállalata által németországi telephelyre, német nyelven készült kockázatértékelésről megállapította, hogy – miután az nem a felperesi munkáltató konkrét telephelyén végzett tevékenységre és munkakörülményekre vonatkozott – nem felel meg a munkavédelemről szóló
13. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.)
14. §

(2)bekezdésének. A kereseti kérelem és védirat [5] A felperes kereseti kérelmében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy rendelkezett a német anyacégtől megkapott német nyelvű kockázatértékeléssel, és mivel az Mvt.

1. §-a nem írja elő, hogy a magyar telephelyre és a magyar munkavállalókra kell elkészíteni a kockázatértékelést, ezért nem kizárt, hogy ugyanolyan technológia, ugyanolyan munkafolyamat, ugyanazon anyagra vonatkozó németországi kockázatelemzés elfogadható legyen. Állítása szerint az új ragasztó a munkavállalók egészségére kedvezőbb hatású volt a Németországban készült kockázatértékelés
2. pontja szerint is. Előadta, hogy felmérte a kockázatokat, beszerezte és vizsgálta a ragasztóra vonatkozó adatlapokat mielőtt a ragasztó használatára sor került volna, a laborengedély és a biztonsági adatlapja szerint a ragasztó nem minősült veszélyes anyagnak. Állította, hogy a ragasztó bevezetését megelőzően megtörtént a kockázatfelmérés. Kúria VII.Kfv.37.834/2020/7 3 [6] A felperes hivatkozása szerint alperes iratellenesen a kockázatértékelés hiányát állapította meg, valójában azonban a veszélyt megelőző kockázatelemzést hiányolta; az alperes nem bizonyította a felperes munkavállalóinak közvetlen veszélyeztetésének a fennállását. Kifogásolta, hogy szabályos orvosi vizsgálat hiányában került sor 25 munkavállaló közvetlen veszélyeztetésének megállapítására, valamint a foglalkozásegészségügyi orvosi véleményt, amely szerint kontakt dermatitis megállapítására nem került sor, az alperes figyelmen kívül hagyta. [7] A felperes kiemelte azt is, hogy intézkedéseket (folyékony kesztyű, szakértő csoport felállítása az akcióterv kidolgozására, védőkesztyű alkalmazása, bőrgyógyászati vizsgálatok kezdeményezése, gyógyászati kezelések, gyógyszer beszerzés finanszírozása) tett a bőrpanaszok megjelenését követően. Kifogásolta, hogy az alperes a felperes magatartását nem értékelte, a bírság kiszabásánál okszerűtlenül és jogszabálysértően mérlegelte a felperes mulasztását. Véleménye szerint nem nyert bizonyítást, hogy egy hónapnál tovább tartott a súlyos veszélyeztetés, valamint azt sem, hogy mulasztása súlyos egészségkárosodást okozott. [8] A felperes sérelmezte, hogy az alperes a megismételt eljárásban nem tett eleget a bíróság ítéletében foglaltaknak; nem indokolta meg, hogy a németországi kockázatértékelés mely okból nem fogadható el, és az ok-okozati összefüggést, valamint azt, hogy a kockázatelemzés hiánya ténylegesen 25 fő munkavállaló veszélyeztetését valósította meg, nem bizonyította. [9] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte a határozatában foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Álláspontja szerint határozata tartalmazza azokat az okokat, amely miatt a Németországban elkészített és a helyi körülményekre vonatkozó kockázatértékelést nem fogadta el. A kockázatértékelés elmulasztásával a felperes [Mvt.
3. §

(2)bekezdése db) alpontja] a munkavállalók életét, testi épségét és egészségét súlyosan veszélyeztette. A bírság kiszabása során figyelembe vette, hogy a felperes intézkedést tett a bőrpanaszok megjelenését követően, azonban azt is értékelte, hogy ennek ellenére sem készítette el a kockázatértékelést. Az elsőfokú ítélet [10] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az Mvt. 54. §

(1)-

(3)bekezdése, továbbá a munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/

1. (IX.30.) EüM-SzCsM együttes rendelet (Rendelet)
2. §

(1)bekezdése alapján a kockázatértékelés elkészítése a munkáltató törvényi kötelezettsége, melyet az új tevékenység (vegyi anyag) bevezetése előtt el kell végeznie. A kockázatértékelés nem egy formális okirat, hanem egy olyan folyamat, amelynek során az adott munkakörülményeket kell megvizsgálni és áttekinteni azt, hogy egy adott munkahelyen mi károsíthatja, mi veszélyeztetheti a munkavállalókat és azt is, hogy a feltárt veszélyek kiküszöbölhetőek-e vagy sem. A Németországban elkészített kockázatértékelés nem fogadható el a felperes magyarországi munkakörülményeire nézve a munkafeltételek közötti különbözőség miatt. [11] Az elsőfokú bíróság – az alperesi határozatban foglaltakkal egyezően – megállapította, hogy a felperes a SIMALFA 3031 vegyi anyag (ragasztó) használatát kockázatértékelés elkészítése nélkül vezette be, amely mulasztással az Mvt. 82. §

(1)bekezdésébe ütközően járt el és megvalósította a 82. §

(2)bekezdés db) pontja szerinti munkavállalók súlyos veszélyeztetését. [12] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a 25 fő munkavállaló veszélyeztetettségének fennállására tekintettel helytállóan vette figyelembe alperes az Országos Közegészségügyi Intézet Munkahigiénés és Foglakozás-egészségügyi Igazgatóságának bejelentésében és nyilvántartásában foglaltakat, valamint a ragasztót használó dolgozók kezén jelentkező bőrtünetek egyezőségét, továbbá az expozícióból való kivétel után a tünetek egyértelmű Kúria VII.Kfv.37.834/2020/7 4 csökkenését és elmaradását, majd újbóli expozícióba való visszatérés után azok ismételt jelentkezését, amely alapján a vegyi anyag okozta kontakt allergiás dermatitis betegség fennállása bizonyított volt. Az elsőfokú bíróság egyetértett az alperes – vegyi anyag használata és a foglalkozási megbetegedés közötti – ok-okozati összefüggésre vonatkozó megállapításával. [13] Az alperes jogszerűen járt el a bírság kiszabása során is a munkavédelmi bírság mértékére és kiszabására vonatkozó részletes szabályokról szóló 273/2011. (XII.20.) Korm. rendeletre (továbbiakban: Kmr.) figyelemmel. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [14] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és szükség esetén az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a Kúria az alperes határozatát semmisítse meg. [15] A felperes az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) 81. §

(1)bekezdésének megsértését azért állította, mert – álláspontja szerint – alperes a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.203/2017/

1. számú jogerős ítéletében foglalt iránymutatásokat nem tartotta be, a hatóság határozata nem tartalmazza „a bizonyítékokra vonatkozó részletes tájékoztatást és egyes bizonyítékok figyelembevételét vagy kirekesztését”, továbbá „a döntése során figyelembe vett mérlegelést, ezzel megsértette a Kp.
2. §

(2)bekezdését”. [16] A felperes jogsértőnek tartotta, hogy az alperes helyett a bíróság indokolta meg jogerős ítéletében, hogy a német kockázatértékelés miért nem fogadható el Magyarországon. A bíróság is figyelmen kívül hagyta, hogy a felperesi munkáltató eleget tett a kockázatértékelésben meghatározott veszélyek elhárításának, intézkedéseket tett a munkavállalók egészségének megóvása érdekében; igazolta, hogy az üzemben elszívó berendezés működött, a dolgozókat kioktatták a ragasztásra, folyékony kesztyűt, ezen felül cérnakesztyűt biztosítottak a dolgozók részére, a tünetek észlelését követően ... foglalkozásegészségügyi orvos javaslatára lecserélték a cérnakesztyűt „Mitrill” gumikesztyűre. Figyelmen kívül hagyta azt a lényeges körülményt is, hogy a ragasztó cserére a munkavállalók egészségvédelme miatt került sor. A jogerős ítélet sem értékelte, hogy az első munkavédelmi határozatot követően a felperes a magyar nyelvű kockázatértékelést 2017. április 21-én elkészítette, ami a bíróság részére becsatolásra került. [17] A felperes érvelése szerint nincs olyan jogszabályi előírás, amelyből következően a németországi kockázatértékelés, amely ugyanazon tulajdonos irányítása alá tartozó, ugyanazon tevékenységet végző és anyagot felhasználó ugyanolyan üzemére vonatkozik, ne lenne elfogadható függetlenül attól, hogy a gyár éppen Magyarországon vagy Németországban van. Az Mvt. 54. §

(2)bekezdéséből nem vezethető le, hogy az üzemek eltérő földrajzi elhelyezkedése miatt indokolt egy külön, magyarországi kockázatértékelés. A Rendelet

1. §-ában foglalt követelményeknek a németországi kockázatértékelés mindenben megfelel. [18] A felperes kitért arra is, hogy a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló
2. június 12-i 89/391/EGK irányelv (továbbiakban: Irányelv) alapján az Mvt. szabályait harmonizálta a jogalkotó. Az Irányelv
3. cikk

(1)bekezdés a) pontja szabályozza a kockázatértékelést, amely nem különbözik az Mvt.-ben foglalt szabályoktól, ezért ellentétes lenne a közösségi jog Kúria VII.Kfv.37.834/2020/7 5 alapelveivel és az EU irányelveivel, ha az Mvt. alapján készített kockázatértékelés nem lenne elfogadható. [19] A felperes hivatkozott végül arra, hogy a korábban eljáró Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2018-ban hozott „végzése”, amely hatályon kívül helyezte a munkaügyi hatóság bírságot kiszabó határozatát, ellentétes a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletében foglaltakkal. [20] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását és a felperes valamennyi kérelmének az elutasítását kérte. [21] Érvelése szerint eleget tett a korábban eljárt Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előírásának, a közigazgatási határozat 9. oldala tartalmazza az Mvt. 82. §

(1)bekezdése alapján a felperes munkavédelmi bírságot megalapozó munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztető magatartását, utalva az Mvt. 82. §

(2)bekezdés db) alpontjára. A határozat tartalmazza, hogy a munkavédelmi bírság kiszabására a kockázatértékelés hiánya miatt került sor. A hatósági eljárás során beszerzett bizonyítékok mindegyikét figyelembe vette és mérlegelte, különös tekintettel az Országos Közegészségügyi Intézet Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Igazgatóságának szakvéleményére, amellett a további bizonyítékokat a megismételt eljárásban mérlegelte és értékelte [határozat 7.,

1. és
2. oldal]. A határozata
3. oldalán kifejtette, hogy a német kockázatértékelést a munkavédelmi hatóság mely okból nem fogadta el, kiemelve, hogy a Németországban elkészített kockázatértékelés az ott lévő munkakörülmények alapján készült, a munkakörülmények egyes elemei mindenképpen eltérőek. A
4. április
5. napján a felperes által elkészített magyar nyelvű kockázatértékelést a hatóság nem vehette figyelembe, mivel az új eljárás keretében az alapeljárásban elkövetett jogsértést vizsgálta. [22] A megbetegedés észlelése után a felperes a mulasztását önként, jogkövető magatartással nem pótolta; a jogsértő magatartás a SIMALFA 3031 vegyi anyag – kockázatértékelés elkészítése nélküli – bevezetésével megvalósult; a felperes mulasztása miatt fennáll a súlyos veszélyeztetés jogsértése, amelyre az Mvt. kógens jelleggel írja elő a bírság alkalmazását. A Kúria döntése és jogi indokai [23] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. [24] A Kúria a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között vizsgálta felül [Kp.
6. §

(2)bekezdése, 108. §

(1)bekezdése]. [25] A Kúria kiemeli, hogy az elsőfokú bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a közigazgatási hatóság megfelelően értékelte-e azt, hogy a felperes által csatolt németországi kockázatértékelés a felperesi telephelyen újként bevezetni kívánt ragasztóra elfogadható volt-e az Mvt.

1. §-a alapján, ennek hiányában ugyanis a felperes joghatályos kockázatértékeléssel nem rendelkezett, amely miatt a munkavállalók biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzése nem valósult meg. [26] Az Mvt.
2. §

(1)bekezdéséből következően az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltatóval szemben megfogalmazott általános követelmény, hogy figyelembe kell vennie a veszélyek elkerülését, a nem elkerülhető veszélyek értékelését, a veszélyek keletkezési helyükön történő leküzdését, az emberi tényezőket a munkahely, a munkaeszközök és munkafolyamat megválasztása során stb. Az Mvt. 54. §

(2)bekezdése alapján kötelező a munkáltatónak kockázatértékeléssel rendelkeznie. A jogszabály meghatározza a kockázatértékelés tartalmi elemeit. A munkáltatónak egyedileg kell értékelnie az adott munkahelyen dolgozó munkavállalókat ért terhelést, az alkalmazott veszélyes anyagokra kell azonosítania a várható veszélyeket és fel kell becsülnie a veszély jellegét, valamint meg kell határozni a veszélyeztetettek körét, ezáltal a veszélyeztetettség Kúria VII.Kfv.37.834/2020/7 6 mértékét. Ebből következően egy másik országban lévő munkahelyre készült kockázatértékelés nem alkalmazható a felperes magyarországi telephelyén lévő munkavállalókat ért terhelésekre, a bevezetett veszélyes anyagnak a kockázataira eltérő munkahelyi körülmények (munkavállalók száma, munkavégzési hely kialakítása, mérete, ergonómiája, felszereltsége stb.) között. Mindezek alapján helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság a felperes mulasztását és a kockázatértékelés hiányát. [27] A Kúria egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtett indoklással, amely szerint egy másik foglalkoztató kockázatértékelése automatikusan nem fogadható el, a kockázatok értékelését a munkáltatónak általában a saját munkakörülményei figyelembevételével kell elvégeznie, amelyek keretében vizsgálni kell, hogy az adott munkavállalók milyen munkakörülmények között dolgoznak, milyen a munkavállalók vegyi anyaggal való érintettsége és annak munkahelyi sajátosságokhoz viszonyított kockázata. A kockázatok feltárását követően azok értékelésével kell minimálisra csökkentésükről, a veszély és a kár megelőzéséről gondoskodnia a munkáltatónak. Az elsőfokú bíróság megállapításaival a közigazgatási határozat indokai tartalmában azonosak. [28] Az alperes határozatának 6. oldalán kitért arra, hogy a felperes rendelkezett 2016-ban készült kockázatértékeléssel, amely az újonnan bevezetett ragasztó kockázatfelmérését nem tartalmazza. A munkáltató által bemutatott német nyelven, németországi telephelyre készült kockázatértékelés tartalmazta a SIMALFA 3031 ragasztó kémiai kockázatértékelését, azonban az nem a felperesi munkáltató konkrét telephelyén végzett tevékenységre és munkakörülményre vonatkozik, ezért az Mvt. 54. §

(2)bekezdésében foglaltaknak nem felel meg. Az alperesi hatóság rögzítette, hogy a SIMALFA 3031 ragasztó kémiai kockázatértékelését a felperes nem végezte el, amely alapján az Mvt. 54. §

(2)-

(3)bekezdésében foglalt kötelezettségének nem tett eleget. A veszélyes anyaggal való tevékenység csak akkor kezdhető meg, ha a kockázat becslése megtörtént és a felperes a kockázat kezelésére (elkerülése vagy eltűrhető szintjére csökkentése) a megfelelő intézkedéseket meghatározta, dokumentálta, illetőleg bevezette figyelemmel a Rendelet

1. §ában foglalt kötelezettségekre. A munkáltató a megbetegedések hatására sem pótolta a hiányosságot, noha észlelte és intézkedést is tett annak kiderítésére (más munkakörbe helyezés), hogy milyen veszélyt jelent a dolgozó egészségére a vegyi anyag használata, azonban nem pótolta a veszélyek feltárását és a kockázatértékelés elkészítését. Mindezek alapján az Ákr.
2. §

(1)bekezdése alperes általi megsértése nem volt megállapítható. [29] Az elsőfokú közigazgatási szerv és bíróság a fentebb kifejtettek miatt okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a németországi kockázatértékelés a felperes telephelyén nem volt elfogadható, az alperes mulasztását a labor engedély, valamint a veszélyes vegyi anyag értékelő lapja nem pótolhatta. [30] A Kp. 78. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 279. §

(1)bekezdése alapján a közigazgatási bíróság a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és a perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése egyenként és összességében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg (Kfv.X.37.881/2019/6., Kf.VII.40.406/2020/8., Kfv.VII.37.484/2020/6.). A közigazgatási perrendtartásban is érvényesülő alapelv az, hogy a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás – ha az nem iratellenesen vagy nem okszerűtlenül logikai ellentmondást tartalmazó módon történt –, a felülvizsgálati eljárásban nem bírálható felül, azaz nem állapítható meg a jogszabálysértés, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. Ha a bíróság által megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen vagy logikai ellentmondást tartalmaz, a jogszabálysértés megállapítható, azaz a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése megalapozza az eredményes felülvizsgálati kérelmet. Kúria VII.Kfv.37.834/2020/7 7 [31] A vegyi anyag okozta kontakt allergiás dermatitis betegségről szóló szakvéleményeket a hatóság a bizonyítékok körébe emelte új bizonyítékként amellett, hogy a korábbi bizonyítékokat a megismételt eljárásban is felhasználta, mérlegelte és értékelte. Indokolása szerint a felperes által hivatkozott foglalkozás-egészségügyi orvos véleménye nem volt elfogadható a foglalkozási megbetegedéseket rögzítő szakvéleményekkel szemben, ezért annak mellőzése jogszerű volt. [32] A SIMALFA 3031 vegyi anyag használatának bevezetésével összefüggésben a felperes mulasztást követett el, amellyel megvalósította az Mvt. 82. §

(1)bekezdése szerinti jogsértést. A felperes szabályszegő magatartásával, mulasztásával a dolgozók egészségét huzamosabb ideig veszélyeztette, amelynek következtében a munkavállalók egészségkárosodása is bekövetkezett. A felperes nem biztosította az Mvt. 2. §

(2)és

(3)bekezdésében foglalt egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit, ezért az alperes helyesen állapította meg a felperes, mint munkáltató felelősségét az Mvt. 82. §

(1)és

(2)bekezdés db) alpontja, valamint

(3)bekezdése alkalmazásával és kötelezte a felperest a Kmr. és az Mvt. 84. §

(1)bekezdés a) pontja alapján bírság megfizetésére. Az alperes jogszerűen alkalmazta a bírság kiszabása során a Kmr.-ben meghatározott szempontokat, helyesen értékelte a 25 fő munkavállaló érintettségét. Azt a jogsértést, hogy a veszélyeztetés mértéke egy hónapnál bizonyítottan tovább állt fenn, továbbá a foglalkozási megbetegedés miatti egészségkárosodás fennállását, ezért a megállapított bírság összege helytállaón került megállapításra. [33] Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a megelőző eljárásban foglalt tényekkel összevetve értékelte és ebből jogszerűen állapította meg a felperes munkavédelmi szabályszegését, ezáltal az alperesi munkavédelmi hatóság határozatának jogszerűségét. [34] A Kúria a jogerős ítéletet – a Kp. 121. §

(2)bekezdésének alkalmazásával – hatályában fenntartotta. Záró rész [35] Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért a Kúria a Kp.

1. §-ában foglaltak alapján alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló
2. évi CXXX. törvény (Pp.)
3. § -a alapján e körben mellőzte a határozathozatalt. [36] A pervesztes felperes köteles viselni a felülvizsgálati eljárás feljegyzett illetékét is, amelyet a Kúria az illetékekről szóló
4. évi XCIII. törvény (Itv.)
5. §

(1)bekezdése szerint állapított meg. [37] A felülvizsgálati kérelem elleni további jogorvoslat lehetőségét a Kp.

1. § d) pontja zárja ki. [38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp.
2. §

(2)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 114. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. május
2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Stumpf-Rádai Ágota s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Kúria VII.Kfv.37.834/2020/7 8