← Magyarország

Bf.23/2021/7 – Pécsi Ítélőtábla

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.23/2021/

  1. szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
  2. évi június hó
  3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság a költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt1 és 4 társa ellen indult büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 22.B.152/2019/
  4. számú ítéletének Terhelt1 I. r., Terhelt2 III. r. és Terhelt3 IV. r. vádlottakra vonatkozó részét akként változtatja meg, hogy Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzi, és 2 (kettő) évre eltiltja a közügyek gyakorlásától. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás I. [1] [2] A Pécsi Törvényszék a
  5. év január hó
  6. napján kelt 22.B.152/2019/
  7. számú ítéletében Terhelt1 I. r. vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló
  8. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
  9. §

(1)bekezdés a) pontjában meghatározott és az
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének kísérlete; a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott és a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérlete; 2 rendbeli, a Btk.
  1. §-ában meghatározott és aszerint minősülő folytatólagosan – egy esetben bűnsegédként – elkövetett hamis magánokirat felhasználásnak vétsége; 2 rendbeli, a Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott és aszerint minősülő, folytatólagosan – egy esetben bűnsegédként – elkövetett számvitel rendjének megsértése bűntette miatt – halmazati büntetésül – 2 év szabadságvesztésre, 300 napi tétel pénzbüntetésre és 3 év gazdálkodó szervezet vezetése foglalkozástól eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztést 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.23/2021/7/II [3] [4] [5] [6] [7] 2 Megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja – a szabadságvesztés elrendelése esetén – a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 5.000 forintban állapította meg. Az így kiszabott, összesen 1.500.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre rendelte átváltoztatni; Terhelt2 II. r. vádlottat 2 rendbeli, a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott és az
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérlete; 5 rendbeli, a Btk.
  1. §-ában meghatározott és aszerint minősülő folytatólagosan – két esetben bűnsegédként – elkövetett hamis magánokirat felhasználásnak vétsége; 2 rendbeli, a Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott és aszerint minősülő, bűnsegédként elkövetett számvitel rendjének megsértése bűntette miatt – halmazati büntetésül – 3 év szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 3 év gazdálkodó szervezet vezetése foglalkozástól eltiltásra ítélte, a kiszabott szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap; Terhelt3 III. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett, a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott, és az
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének kísérlete; bűnsegédként elkövetett, a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott, és a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének kísérlete; 3 rendbeli, a Btk.
  1. §-ában meghatározott és aszerint minősülő, folytatólagosan – két esetben bűnsegédként – elkövetett hamis magánokirat felhasználásnak vétsége; és folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett, a Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott és aszerint minősülő számvitel rendjének megsértése bűntette miatt – halmazati büntetésül – 2 év szabadságvesztésre, 250 napi tétel pénzbüntetésre és 2 év gazdálkodó szervezet vezetése foglalkozástól eltiltásra ítélte. A törvényszék a kiszabott szabadságvesztést 3 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette. A kiszabott szabadságvesztést – annak esetleges végrehajtása esetén – börtönben rendelte végrehajtani, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban állapította meg. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 5.000 forintban állapította meg. Rendelkezett az így kiszabott 1.250.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról; terhelt5 V. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett, a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott és az
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének kísérlete; bűnsegédként elkövetett, a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott, és a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének kísérlete, valamint 2 rendbeli, a Btk.
  1. §-ában meghatározott és aszerint minősülő, folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt – halmazati büntetésül – 2 év szabadságvesztésre, 200 napi tétel pénzbüntetésre és 2 év gazdálkodó szervezet vezetése foglalkozástól eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette, valamint rendelkezett annak – esetleges végrehajtása esetén – börtönben történő végrehajtásáról. Megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja – a szabadságvesztés végrehajtása esetén – a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 4.000 forintban állapította meg. Rendelkezett az így kiszabott, összesen 800.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Az elsőfokú bíróság rendelkezett a bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség Terhelt1 I. r. vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztés és a végrehajtás felfüggesztésének mellőzése, valamint Pécsi Ítélőtábla III.Bf.23/2021/7/II [8] [9] [10] [11] [12] [13] 3 közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett, Terhelt1 I. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében, Terhelt2 III. r. és Terhelt3 IV. r. vádlottak és védőik felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészség fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta és indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét Terhelt1 I. r. vádlott tekintetében akként változtassa meg, hogy az I. r. vádlottat hosszabb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztésre és közügyektől eltiltásra ítélje, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Terhelt1 I. r., Terhelt2 III. r. és Terhelt3 IV. r. vádlottak védői perbeszédeikben jogorvoslati kérelmüknek megfelelő tartalommal szólaltak fel. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott ítéletet a büntetőeljárásról szóló
  2. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
  3. §
(1)bekezdésében írtak szerint az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülvizsgálat Terhelt1 I. r., Terhelt2 III. r. és Terhelt3 IV. r. vádlottak vonatkozásában a Be. 590. §
(2)bekezdése alapján kiterjedt az ítélet megalapozottságára, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmények minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezésekre, valamint az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására is. A másodfokú bíróság – figyelemmel a Be. 590. §
(7)bekezdésében írtakra – hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. A felülbírálat ugyanakkor a Be. 590. §
(9)bekezdése alapján nem terjedt ki terhelt5 V. r. vádlottra, mert az elsőfokú döntés az esetében a
  1. évi január hó
  2. napján jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság a
  3. évi december hó
  4. napján kelt 22.B.152/2019/173/I. számú végzésével terhelt6 II. r. vádlott tekintetében az eljárást jelen ügytől elkülönítette. A felülbírálat során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tényállását az iratok tartalma alapján – figyelemmel a Be.
  5. §
(1)bekezdésének a) pontjára – az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette: Terhelt2 III. r. vádlott elítélései közül mellőzte a Pécsi Városi Bíróság 6.B.1312/2007/
  1. számú, és a Pécsi Városi Bíróság 21.B.1258/2010/
  2. számú ítéleteire történő hivatkozást, és megállapította, hogy Terhelt2 III. r. vádlottat a Pécsi Járásbíróság a
  3. évi szeptember hó
  4. napján kelt és a Pécsi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Bf.18/2020/
  5. számú ítéletével a
  6. évi március hó
  7. napján jogerőre emelkedett 4.B.59/2016/
  8. számú határozatával költségvetési csalás vétsége és hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt 300.000 forint pénzbüntetésre ítélte. (Terhelt2 III. r. vádlott erkölcsi bizonyítványa a másodfokú bíróság iratai között 5/I. sorszám alatt.) Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállást most már mentesnek találta a Be.
  9. §
(2)bekezdésében felsorolt részbeni megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az Terhelt1 I. r., Terhelt2 III. r. és Terhelt3 IV. r. vádlottak védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok magas színvonalú, okszerű mérlegelésén alapul. [14] II. [15] Az elsőfokú bíróság a megismételt bizonyítási eljárást – szem előtt tartva a Be. 632. §
(2)bekezdésében írtakat – a hatályon kívül helyező határozat okainak, indokainak a figyelembevételével, a perrendi előírásoknak megfelelően folytatta le. A Pécsi Ítélőtábla a Pécsi Ítélőtábla III.Bf.23/2021/7/II [16] [17] [18] [19] [20] 4 Bf.III.34/2018/
  1. számú hatályon kívül helyező végzésében előírta, hogy meg kell kísérelni Terhelt1 I. r. és terhelt6 II. r. vádlottak cégeivel kapcsolatban álló Boszniában, illetve Szerbiában bejegyzett gazdasági társaságok adatainak beszerzését, azt, hogy a külföldi cégek valóban léteznek-e, a vádbeli időszakban igazolhatóan kereskedtek-e Terhelt1 I. r. és terhelt6 II. r. vádlottak cégeivel, továbbá, hogy az országaikban az adóbevallási és adófizetési kötelezettségüknek eleget tettek-e. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság ítélete kellő részletességgel tartalmazza, hogy az előírtaknak az első fokon eljárt bíróság miért csak részben tudott eleget tenni. Helytállóan utalt arra is, hogy a Bosznia-Hercegovinában és a Szerb Köztársaságban bejegyzett cégek adóbevallási és adófizetési kötelezettségének vizsgálata az amúgy is hosszú ideje folyó büntetőeljárás további elhúzódásához vezetett volna és a vádlottak büntetőjogi felelősségének kérdésében enélkül is megnyugtatóan dönteni lehetett. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok tartalmi hitelességének vizsgálatát és mérlegelését elvégezte, indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Meggyőző érveinek a megismétlése szükségtelen, ezért e körben a másodfokú bíróság mindössze az alábbi – az elsőfokú bíróság következtetéseit messzemenően alátámasztó – körülményekre kíván rámutatni. A vádlottak védekezésének lényege az eljárás teljes tartama alatt mindvégig az volt, hogy az eljárás tárgyát képező kifogásolt számlák tartalmilag hitelesek, valós termékértékesítést tanúsítanak, a gazdasági eseményekre a számlákon szereplő gazdasági társaságok között az abban írtak szerint került sor. Terhelt1 I. r. vádlott védekezése a továbbiakban arra is irányult, hogy a valós termékértékesítés és számlakibocsátás mellett nem terhelhette, és nem is terhelte felelősség a láncolatban alatta álló beszállítók üzleti partnereinek adójogilag kifogásolható cselekményéért, azaz az általános forgalmi adó befizetésének valamelyikük részéről történő elmaradásáért. Helyesen, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyezkedett az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a vádlottak védekezését nem fogadta el. Nem volt vitatott az eljárás során, hogy Terhelt1 I. r. és terhelt6 II. r. vádlottak ruházati termékeket exportáltak Boszniába. Az elsőfokú bíróság a vád keretei között azt vizsgálta, hogy a cégnév Bt., az cégnév1 Kft. és a cégnév2 Kft. tényleges gazdasági tevékenységet végzett-e az adólevonási jog gyakorlásának az alapjául szolgáló okiratban feltüntetett módon, az ott írt gazdasági társaságok között a számlákon megjelenített időpontokban és feltételek mellett. Ezzel összefüggésben részletesen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, valamint figyelemmel volt tanú2 tanúként és gyanúsítottként tett vallomására is. A számlázási láncolat alján álló, az cégnév1 Kft. részére számlát kibocsátó cégnév3 Bt. nyilvántartásokkal, könyveléssel nem rendelkezett, a cég székhelyén a felszámolást megelőzően működő gazdasági társaság nem volt fellelhető, adóbevallást nem nyújtott be. A cégnév3 Bt. beltagja és önálló képviseletre jogosult üzletvezetője volt a
  2. szeptember
  3. napján elhunyt tanú2, aki önmagára nézve is terhelő vallomást tett, amikor részletesen nyilatkozott abban a tekintetben, hogy az általa képviselt gazdasági társaság
  4. óta semmilyen gazdasági tevékenységet nem végzett. Helyesen a bizonyítékok részletes mérlegelése alapján jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre is, hogy az cégnév1 Kft. esetében is a számlákban szereplő gazdasági események nem történtek meg annak ellenére, hogy Kovács Mihály tanúként tett vallomásában ezt az eljárás során mindvégig hangsúlyozni igyekezett. A vallomása azonban oly mértékben volt életszerűtlen, és a rendelkezésre álló egyéb, terhelő bizonyítékokkal ellentétes, hogy a számlákon szereplő gazdasági események megtörténtét már ez okból is ki lehetett zárni. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.23/2021/7/II [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] 5 A cégnév2 Kft. által kiállított számlák vonatkozásában meghatározó jelenőségűnek bizonyult terhelt5 V. r. vádlott önmagára nézve is terhelő vallomása, mely alapján kétséget kizáró módon megállapítható volt, hogy a számlákon szereplő események nem történtek meg, terhelt5 V. r. terhelt csak számlákat töltött ki, szerepe tehát csak a számlák kiállítására korlátozódott, a cégnév2 Kft. tényleges gazdasági tevékenységet nem végzett. Annak eldöntésénél, hogy a cégnév4 Kft. és a cégnév5 Kft. tényleges gazdasági tevékenységet végzett-e, az elsőfokú bíróság figyelemmel volt Terhelt2 III. r. és Terhelt3 IV. r. vádlottak személyi körülményeinek vizsgálatára is. E körben hangsúlyozni szükséges, hogy Terhelt2 III. r. vádlott
  5. évtől B-sejtes lymphomában (rosszindulatú daganatban) szenved, gyógyítása viszonylagos rendszerességgel visszatérően kemoterápiás kezelést igényel. Ennél hangsúlyosabb azonban az, hogy Terhelt2 III. r. vádlott ellen jelenleg is több büntetőeljárás van folyamatban költségvetési csalás bűntette miatt, továbbá büntetőjogi felelősségét korábban már többször megállapították ugyanilyen cselekmények miatt. További sajátosság e vonatkozásban, hogy a cégnév5 Kft. a cégnév4 Kft.-től is fogadott be számlákat úgy, hogy Terhelt2 III. r. és Terhelt3 IV. r. vádlottak a vád tárgyává tett cselekmény idején élettársak voltak. Már ennek ténye önmagában kétségessé tette a két cég közötti szerződéses kapcsolatot. Az elsőfokú bíróság részletesen foglalkozott Terhelt2 III. r. és Terhelt3 IV. r. vádlottak életvitelével, azzal, hogy teljességgel életszerűtlen, hogy az általuk vezetett gazdasági társaságok között a kapcsolat telefonon és e-mailek útján zajlott annak ellenére, hogy élettársak, majd házastársak voltak. Mindehhez további bizonyítékként hozzájárult az is, hogy több esetben az azonos számlatömbből származó bizonylatok esetében előfordult, hogy a korábban kiállított számla magasabb sorszámmal rendelkezett, mint a későbbi. Sajátossága volt az eljárásnak, hogy azt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Baranya Megyei Adóigazgatósága Általános Forgalmi Adóellenőrzési Osztálya által az cégnév6 Kft.-nél lefolytatott adóhatósági vizsgálat előzte meg. A minden részletre kiterjedő adóhatósági ellenőrzés, illetve az annak alapján indult nyomozás olyan ellentmondásokat tárt fel, melyeket az elsőfokú bíróság – az indokolási kötelezettségét teljesítve – kellő körültekintéssel megvizsgált. Terhelt1 I. r. vádlott ügyvezetése alatt álló cégnév6 Kft.
  6. novemberétől folytatott exportra irányuló kereskedelmi tevékenységet. A rendelkezésre álló adatok alapján nyilvánvaló volt, hogy a cégnév3 Bt., az cégnév1 Kft., a cégnév2 Kft., a cégnév5 Kft. és a cégnév4 Kft. sem a használtruha értékesítésének szándékával, sem az ahhoz szükséges anyagi és személyi feltételekkel nem rendelkezett. Nyilvánvalóan egy átgondolt, azonos módszerrel és módon elkövetett cselekménysorról van szó, amelyhez képest egy további adalék volt már a bírósági eljárásban annak ténye, hogy Terhelt2 III. r. vádlottat hasonló jellegű visszaélésekért időközben elítélte a bíróság. terhelt5 V. r. terhelt önmagát is bűncselekmény elkövetésével vádolva az eljárás során beismerő vallomást tett és feltárta azokat a körülményeket, amelyek a fentiekben említettek tükrében egyébként is nyilvánvalóak voltak. Az elsőfokú bíróság részletesen foglalkozott azokkal a részben ténybeli, részben pedig jogi vonatkozású további érvekkel is, amelyeket Terhelt1 I. r., Terhelt2 III. r. és Terhelt3 IV. r. vádlottak védője perbeszédében, illetve fellebbezésének írásbeli indokolásában említett. Komolytalan lenne annak puszta feltételezése is, hogy Terhelt1 I. r. vádlott nem volt tisztában azzal, hogy a számlákon szereplő tevékenységeket nem a számlakibocsátó gazdasági társaságok végezték. Lévén, hogy a vád tárgyává tett számlákon szereplő tevékenységek fiktív volta teljességgel nyilvánvaló volt, ekként a Terhelt1 I. r. vádlott védője által említettek szóba sem kerülhettek, Pécsi Ítélőtábla III.Bf.23/2021/7/II [29] [30] 6 azért sem, mert Terhelt2 III. r. és Terhelt3 IV. r. vádlottak, illetve az érdekkörükbe tartozó gazdasági társaságok az általános forgalmi adó befizetési kötelezettségüknek általuk sem vitatottan nem tettek eleget. A másodfokú bíróság megítélése szerint a fellebbezési eljárásban a védők által felhozott indokok azoknak az érveknek az ismételt előadására szorítkoztak, illetve abban merültek ki, amelyeket a büntetőeljárást megelőző államigazgatási eljárásban már az adóhatóság, illetőleg az elsőfokú eljárásban az elsőfokú bíróság is részletesen megvizsgált, felvetett, és ennek az indokait is kellőképpen megadta. Ezek, a helyenként önmaguknak is ellentmondó érvek a megállapítottól eltérő tényállás megállapítására, illetőleg az elsőfokú bíróság által rögzített terhelő tényeknek a megkérdőjelezésére ez okból sem lehettek alkalmasak. Ilyen indokok alapján egyetértett tehát a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységével, és erre figyelemmel az általa megállapított tényállást megalapozottnak találta, azt a Be.
  7. §
(3)bekezdése alapján az ítélkezése alapjául elfogadta. [31] III. [32] Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett Terhelt1 I. r., Terhelt2 III. r. és Terhelt3 IV. r. vádlott büntetőjogi felelősségére. Az ezt sérelmező fellebbezések tehát eredménytelennek bizonyultak. A cselekmények minősítése is a büntető anyagi jogszabályban foglaltaknak megfelelően történt. Az elsőfokú bíróság a Btk.
  1. §-ában foglalt jogelvnek megfelelően helyesen járt el, amikor a vádlottak vonatkozásában az elbíráláskor hatályban lévő büntető törvényt alkalmazta. Indokolását annyiban szükséges kiegészíteni, hogy a számvitel rendjének megsértése nem vitásan enyhébben bírálandó el, de a halmazati szabályokra figyelemmel annak a büntetési tételkeretre nem volt kihatása. Ami az elbíráláskori, jelenleg hatályos törvény alkalmazását megalapozza, az a feltételes szabadságra bocsátás kedvezőbb szabályozása. A fellebbviteli főügyészség indítványának megfelelően helyesbítette a másodfokú bíróság a hamis magánokirat felhasználásának vétségéhez fűzött jogi indokolást. E körben ugyanis az ítélet azt tartalmazza, hogy ez a bűncselekmény akkor válik befejezetté, amikor az adóbevallást benyújtják, melynek alátámasztására az ítélet a BH 2013.
  2. számú eseti döntésre hivatkozott. A döntés azonban nem ezt tartalmazza. Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a hamis magánokirat felhasználásának vétsége már akkor befejezett, amikor a fiktív számla a könyvelésbe bekerül. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott döntésben kifejtettek szerint a fiktív számlának az adóbevallás alapját képező könyvelésben való feltüntetése annak felhasználását jelenti akkor is, ha maga a számla nem kerül az adóhatóságokhoz benyújtásra. Terhelt1 I. r. vádlott és terhelt6 II. r. vádlottak által vezetett gazdasági társaságok azzal kívántak szándékosan vagyoni hátrányt okozni a költségvetésnek, hogy az áfát a számlakibocsátóknak nem fizették meg, mert a birtokukba került termékeket más forrásból szerezték be, annak ellenére kívánták az adóbevallásokban felhasznált valótlan tartalmú bizonylatok alapján az adólevonási jogukat gyakorolni, illetve adót visszaigényelni, hogy arra nem voltak jogosultak. Mivel magatartásukkal okozati összefüggésben vagyoni hátrány nem keletkezett, mert az általános forgalmi adó kiutalására nem került sor, ezért a cselekmény [33] [34] [35] [36] [37] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.23/2021/7/II [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] 7 kísérleti stádiumban rekedt. Terhelt2 III. r. és Terhelt3 IV. r. vádlottak ezen cselekményhez a számlák kiállításával szándékosan segítséget nyújtottak. A számvitel rendje megsértésének bűntette kapcsán az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a gazdálkodó szervezet vezetőjét terheli felelősség a számviteli szabályok megtartásáért, mely cselekményhez Terhelt2 III. r. és Terhelt3 IV. r. vádlottak szintén bűnsegédként kapcsolódtak. A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel, és helyesen rögzítette az irányadó büntetési tételkeretet is, mely mindhárom vádlottnál öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, amelynek középmértéke tíz év. Azokat azonban Terhelt1 I. r. vádlott esetében nem tényleges súlyuknak megfelelően értékelte. A bűncselekményeknek az elkövetési értékben megnyilvánuló kiemelkedő tárgyi súlyával állt szemben a kétségtelenül számottevő időmúlás, mint nyomatékos enyhítő körülmény mindhárom vádlott vonatkozásában. Nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy Terhelt1 I. r. vádlott cselekménye 241.113.009 forint összegű vagyoni hátrány okozására irányult, amely vagyoni hátrány kizárólag az adóhatóság magatartása folytán nem következett be. Mindezeket a körülményeket értékelve a másodfokú bíróság álláspontja szerint Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában a büntetés céljainak eléréséhez a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása nem elegendő. Ezért a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezést a szabadságvesztés tartamának változatlanul hagyása mellett mellőzte, és Terhelt1 I. r. vádlottat a Btk.
  3. §
(1)bekezdése alapján a 62. §
(1)bekezdésében írt keretek között eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezése tehát eredményes volt, míg az enyhítésre irányuló jogorvoslati kérelmek nem voltak megalapozottak. Terhelt2 III. r. és Terhelt3 IV. r. vádlottak esetében a kiszabott büntetés a büntetés céljainak eléréséhez szükséges, annak enyhítésére a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget. Kétségtelen, hogy Terhelt2 III. r. vádlott vonatkozásában a súlyosító körülmények köréből mellőzni kellett a felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt történő elkövetésre hivatkozást, mert az azt megalapozó elítélések a Btk. 97. §
(2)bekezdése alapján a nyilvántartásból törlésre kerültek. Mindezek, és a számottevő időmúlás kétségtelenül nagy nyomatéka ellenére sem látott azonban lehetőséget a másodfokú bíróság a vádlott büntetésének enyhítésére. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét Terhelt1 I. r. vádlott büntetésére vonatkozóan a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,
  1. június
  2. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró Pécsi Ítélőtábla III.Bf.23/2021/7/II 8 A Pécsi Törvényszék 22.B.152/2019/
  3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.23/2021/
  4. számú ítéletében írt változtatással Terhelt1 I. r., Terhelt2 III. r. és Terhelt3 IV. r. vádlottak vonatkozásában a
  5. évi június hó
  6. napján jogerőre emelkedett és – fel nem függesztett részében – végrehajthatóvá vált. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.