Kfv.37099/2025/11 – Kúria

(1)bekezdésének alkalmazásával az állam tulajdonába, hanem a hatóságnak a Foktftv.

1. §-a szerint hivatalból értesítenie kell a jegyzőt a hagyatéki eljárás vagy a póthagyatéki eljárás megindítása céljából. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VI.37.099/2025/
2. A tanács tagjai: Dr. Vitál-Eigner Beáta a tanács elnöke Dr. Rák-Fekete Edina előadó bíró Dr. Kurucz Krisztina bíró Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit bíró Dr. Hajas Barnabás bíró A felperes: Név1 (cím1) A felperes képviselője: Dr. Takács Szabina ügyvéd (cím2) Az alperes: Pest Vármegyei Kormányhivatal (cím3) Az alperes képviselője: Dr. Alvári Andrea kamarai jogtanácsos Kúria VI.Kfv.37.099/2025/11-II Az alperesi érdekelt: 2 Agrárminisztérium (cím4) Az alperesi érdekelt képviselője: Borsfai Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: Dr. Borsfai Balázs cím5) A per tárgya: ingatlan-nyilvántartási ügyben indult közigazgatási jogvita A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálni kért jogerős ítélet: a Budapest Környéki Törvényszék
3. december
4. napján kelt 12.K.700.659/2024/
5. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 12.K.700.659/2024/
6. számú ítéletét megváltoztatja, az alperes 134047/2023.12.
7. számú határozatát megsemmisíti, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezi. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 508.000 (azaz ötszáznyolcezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget. A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Kúria VI.Kfv.37.099/2025/11-II 3 Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az Hely1 külterület szám1 helyrajzi számú, szám2 m2, szám3 értékű, szántó művelési ágú ingatlan (a továbbiakban: ingatlan) 4/24 hányadban a felperes, 4/24 hányadban Név2 (születési név: Név3) tulajdonában áll. [2] A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló
8. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Foktftv.) 20-
9. §-ban foglaltak alapján az alperes előtt eljárás volt folyamatban az Hely1 település külterületi fekvésű ingatlanjai tekintetében az ingatlannyilvántartásban tulajdonosként szereplő azon természetes személyek vonatkozásában, akiknek a természetes személyazonosító adatai hiányosak, illetve személyi azonosító jelük hiányzik. [3] A Fokttv.
10. §-ban meghatározott adategyeztetés Név2 esetében nem vezetett eredményre, ezért az alperes a
11. §

(1)bekezdés szerint hirdetményt tett közzé. [4] Az alperes a

1. augusztus
2. napján véglegessé vált 128241/
3. számú határozatával (a továbbiakban: határozat1) a tulajdoni helyzet rendezetlenségének tényét Név2 ingatlanon fennálló tulajdoni hányadára vonatkozóan a Magyar Állam jogosult javára feljegyezte. Indokolásában a Fokttv.
4. §

(4)bekezdése alapján megállapította, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett személy nem beazonosítható, ezáltal az ingatlan tulajdonjogi helyzete rendezetlen. A határozat1-et a felperessel nem közölte. [5] Az alperes a

1. január 26-án kelt 134047/2023.12.
2. számú határozatával (a továbbiakban: határozat2) az ingatlanra Név2 javára bejegyzett tulajdonjogot törölte, egyidejűleg a Magyar Állam tulajdonjogát bejegyezte. A tulajdoni helyzet rendezetlensége bejegyzést törölte. Indokolásában megállapította, hogy a tulajdoni helyzet rendezetlensége tényének feljegyzéséről szóló határozat
3. augusztus 17-én véglegessé vált, az azt követő
4. napon,
5. október 16-án Név2 tulajdoni hányadán a Magyar Állam tulajdonjogot szerzett Foktftv.
6. §

(1)bekezdése alapján. A kereseti kérelem Kúria VI.Kfv.37.099/2025/11-II 4 [6] A felperes a határozat2-vel szemben keresetet terjesztett elő, amelyben annak megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. [7] Előadta, hogy 2014-ben a Dabasi Járásbíróságon polgári pert indított elbirtoklással történt tulajdonszerzés megállapítása iránt - többek között - Név2vel szemben. A polgári per megindításának tényét az ingatlan-nyilvántartásban feljegyezték. Álláspontja szerint a perfeljegyzésre tekintettel a Magyar Állam tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtására kiadott 109/1999. (XII.29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inytv. vhr.) 29. §

(1)bekezdése alapján függő hatállyal kellett volna bejegyezni az ingatlan-nyilvántartásba. [8] Kifejtette továbbá, hogy a polgári perben Név2 elhalálozásának tényét a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) által kiállított okirattal igazolta. A polgári per – többek között – Név2 halála miatt félbeszakadt. Álláspontja szerint az alperesnek a Fokttv.

1. §-ból következően a Magyar Állam tulajdonjogának megállapítását megelőzően a már elhalálozott ingatlantulajdonosok lakóhelye szerint illetékes jegyző előtt kellett volna kezdeményeznie a hagyatéki eljárás lefolytatását. Mivel ezt elmulasztotta, a határozat2 jogszabálysértő. [9] A per során sérelmezte, hogy a határozat1-et az ingatlan-nyilvántartásról szóló
2. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.)
3. §

(1)bekezdés d) pontjában foglaltak ellenére a számára nem kézbesítették, a hirdetményi közzététel nem volt szabályszerű, ezért arról önhibáján kívül nem volt tudomása. Nézete szerint, ha és amennyiben nem kellett megküldeni számára a határozat1-et, akkor jelen perben jogosult az abban foglaltakat vitatni. [10] Álláspontja szerint a határozat1 nem felel meg az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81.§

(1)bekezdésében megfogalmazott jogszabályi követelményeknek, mert annak tartalmából nem állapítható meg, hogy milyen bizonyítékok mérlegelése alapján jutott az alperes arra a következtetésre, hogy az ingatlan tulajdonosának személyére vonatkozó adategyeztetés nem vezetett eredményre. [11] Végezetül előadta, hogy a határozat2 nem válhatott véglegessé, mert annak kézbesítése két tulajdonostárs tekintetében nem volt szabályszerű. Az elsőfokú ítélet [12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. [13] Ítéletének indokolásában mindenekelőtt rögzítette, hogy a felperes a keresetindítási határidőben előterjesztett keresetlevelében nem sérelmezte a határozat1 véglegessé válását és annak Ákr. 81. §-ába ütközését, az Inytv. 52.§

(1)bekezdésének megsértését, valamint a Kúria VI.Kfv.37.099/2025/11-II 5 határozat2 szabályszerűtlen kézbesítését, amely újonnan előadott érvelései a korábbi kereseti indokaitól alapvetően eltérnek, és a per teljesen új irányát eredményezték volna, ezért azokat a keresetkiterjesztés tilalmába ütközés miatt nem vizsgálta, [14] Hangsúlyozta, hogy a perbeli esetben a Magyar Állam tulajdonjogának bejegyzésére az Fokttv. 25. §

(1)bekezdése alapján került sor, ezért azt nem kellett az Inytv. vhr. 29. §

(1)bekezdés alapján függő jogi hatállyal bejegyeznie az alperesnek. [15] Rögzítette, hogy a Magyar Állam tulajdonszerzése kétlépcsős eljárás, melyben első lépésben megállapításra kerül a tulajdoni helyzet rendezetlenségének ténye, majd a második lépésben kerülhet sor a Magyar Állam tulajdonjogának bejegyzésére. [16] Ítélete [30] bekezdésében kiemelte, hogy a perben kizárólag azt vizsgálhatta, hogy az Foktftv. 25.§

(1)bekezdésében foglalt feltételek fennállnak-e, azaz az ingatlanügyi hatóságnak a Foktftv. 21.§

(4)bekezdésében foglaltak megállapításáról szóló döntése véglegessé vált-e, amennyiben igen, úgy az attól számított 60 nap eltelt-e. Figyelemmel arra, hogy a felperes keresetindítási határidőn belül nem vitatta a határozat1 véglegessé válását, ezért a perben azt tudta megállapítani, hogy a határozat1 végleges, a véglegessé válástól számított 60 nap eltelt. Következésképpen az alperes jogszerűen rendelkezett a Magyar Állam tulajdonjogának bejegyzéséről. [17] Hangsúlyozta, hogy a jelen pernek nem tárgya az adategyeztetési eljárás jogszerűségének kérdése. Ezért ebben a perben nem vizsgálható, hogy az adategyeztetési eljárás során az alperes milyen okiratokat szerzett be vagy milyen intézkedéseket foganatosított, miért nem kereste meg a jegyzőt a Fokttv. 23. §-a alapján. Ugyanemiatt az adategyeztetési eljárás teljes iratanyagának beszerzésére vonatkozó bizonyítási indítványt, mint szükségtelent elutasította. [18] Végezetül leszögezte, hogy az alperest kizárólag az Foktftv. 25.§

(1)bekezdése körében terhelte tényállás-tisztázási és indokolási kötelezettség, amelynek eleget tett. A felülvizsgálati kérelem [19] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását, a közigazgatási cselekmény megsemmisítését és a közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. [20] Hangsúlyozta, hogy a keresetlevelében megjelölt jogsérelmen nem változtatott, ugyanazon jogsérelem alapjául szolgáló további, a korábbival összefüggő jogsérelemre hivatkozott. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értékelte perbeli érvelését a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 43. §

(1)bekezdésébe ütközőnek, illetve utalt arra, hogy érveit a Kp. 78. §

(4)bekezdésére Kúria VI.Kfv.37.099/2025/11-II 6 figyelemmel jogszerűen adta elő. [21] Kifogásolta, hogy a jogerős ítélet nem tartalmaz indokolást a kézbesítés – általa vitatott – szabályszerűsége kapcsán. Ugyanakkor utalt arra, hogy a határozat2 kézbesítésének szabályszerűségét az elsőfokú bíróságnak hivatalból kellett volna vizsgálnia. [22] Sérelmezte, hogy az alperes az ingatlan tulajdonosait ügyfélként nem vonta be az eljárásba, amely Ákr. 123. §

(1)bekezdés g) pontja szerinti semmisségi okot az elsőfokú bíróságnak hivatalból figyelembe kellett volna vennie [Kp. 85. §

(3)bekezdés a) pontja]. [23] Álláspontja szerint sérült a tisztességes eljáráshoz fűződő joga és a jogszerűség elve azzal, hogy az adategyeztetési eljárásban nem vehetett részt, a határozat1-et vele nem közölték, így az abban foglaltakat vitatni nem tudta, a jelen perben pedig azt az elsőfokú bíróság a per keretein kívülinek tartotta. [24] Nézete szerint az alperes akkor járt volna el jogszerűen, ha a határozat1-et kézbesítette volna az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonostársak, így az ő részére is. A Kp. 2. §

(1)bekezdés megsértésére hivatkozással sérelmezte, hogy végső soron a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelemmel szemben jogorvoslat, hatékony bírósági jogvédelem nincs, így az ingatlan társtulajdonosait elzárták attól, hogy a Magyar Állam tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzését érdemben vitathassák, ami a tulajdonhoz való jog és a közös tulajdonhoz kapcsolódó jogok gyakorlásának sérelmére is vezet. [25] Véleménye szerint az alperes nem a megfelelő eljárást folytatta le, hiszen Név2 tekintetében nem azt kellett volna megállapítania, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett személy nem beazonosítható, hanem hogy elhunyt és az alperesnek a Fokttv. 23. §-a alapján a jegyző megkeresése iránt kellett volna intézkednie. [26] Az alperes és az alperesi érdekelt felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A Kúria döntése és jogi indokai [27] A felülvizsgálati kérelem alapos. [28] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. §

(2)bekezdése folytán alkalmazandó 108. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. [29] A Kp. 120. §

(5)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős ítélet meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt. Kúria VI.Kfv.37.099/2025/11-II 7 [30] Az elsőfokú bíróság hiányosan állapította meg a tényállást, a per eldöntése szempontjából alapvető jelentőségű alkotmányos elveknek és alapvető jelentőségű ténynek nem tulajdonított jelentőséget, amelynek következtében megalapozatlan és jogszerűtlen ítéletet hozott. [31] A Kúria azonos felek között, azonos jogkérdésben Kfv.VII.37.027/2025/

1. és a Kfv.III.37.098/2025/
2. számokon határozatokat hozott, amely határozatokban foglaltaktól a Kúria jelen tanácsa nem kívánt eltérni, mert annak sem jogi, sem ténybeli indoka nem áll fenn. A felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben a következőket hangsúlyozza: [32] A Kfv.37.027/2025/
3. számú határozat [29] bekezdéséből kiolvashatóan a Kúria jogszerűnek minősítette a tiltott keresetváltoztatásra vonatkozó ítéleti megállapítást, melyet jelen ügyre is irányadónak tartva a Kúria jelen tanácsa hangsúlyozza, hogy a közigazgatási per tárgyát a határozat2 jogszerűségének vizsgálata képezte a keresettel érintett és a hivatalbóli vizsgálat alá eső körben. [33] A Kp.
4. §

(1)bekezdése alapján a bíróság feladata, hogy eljárásával a közigazgatási tevékenységgel megvalósított jogsértéssel szemben – erre irányuló megalapozott kérelem esetén – hatékony jogvédelmet biztosítson. [34] A hatékony jogvédelem követelménye a tisztességes eljáráshoz való jog egyik eleme. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a fair eljárás elve megköveteli a jogszerűség érdemi érvényesülését. A hatékony jogvédelem e tekintetben azt jelenti, hogy a bírói út nem korlátozódhat a formális jogszerűség vizsgálatára. [35] Az Alkotmánybíróság a 7/

1. (III. 1.) AB határozatában foglaltak szerint a tisztességes eljáráshoz fűződő jog körébe tartozik a hatékony bírói jogvédelem követelménye, amelynek alapján a jogi szabályozással szemben alkotmányos igény, hogy a perbe vitt jogokról a bíróság érdemben dönthessen. Önmagában a bírói út igénybevételének formális biztosítása ugyanis nem elegendő az eljárási garanciák teljesedéséhez, hiszen az alkotmányos szabályban előírt garanciák éppen azt a célt szolgálják, hogy azok megtartásával a bíróság a véglegesség igényével hozhasson érdemi döntést. [36] Az Alkotmánybíróság kifejtette: a közigazgatási határozatok törvényességének bírói felülvizsgálata alkotmányosan nem korlátozódhat a jogszerűség pusztán formális szempontok szerinti, az eljárási szabályok betartására korlátozódó vizsgálatára. A közigazgatási ügyben eljáró bíróság nincs kötve a közigazgatási határozatban megállapított tényálláshoz, a jogszerűség szempontjából felülbírálhatja – sőt, felül kell bírálnia – a közigazgatási szerv mérlegelését is. Döntése során figyelemmel kell lennie az Alaptörvény
2. cikkére, vagyis azt kell feltételeznie, hogy a jogszabályok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak [14/
3. (IX. 27.) és a 25/
4. (XII. 28.) AB határozatok]. [37] A jogorvoslati jog nyújtotta jogvédelem hatékonyságához az Alkotmánybíróság gyakorlatában az szükséges, hogy ténylegesen érvényesüljön és képes legyen a döntés által okozott sérelem orvoslására {22/
5. (VII. 19.) AB határozat, Indokolás [26]}. Minden jogorvoslat lényegi eleme a jogorvoslás lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát [23/
6. (VI. 9.) AB határozat, megerősítette: 3064/
7. (III. 26.) AB határozat, 14/
8. (V. 13.) AB határozat, 18/
9. Kúria VI.Kfv.37.099/2025/11-II 8 (VII. 21.) AB határozat]. [38] Kétségtelen, hogy a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlannyilvántartási rendezésével kapcsolatos eljárást a Foktftv. III. fejezete két lépcsőben szabályozza. Azonban ebből a körülményből – figyelemmel a tisztességes eljárás, a hatékony jogvédelem és az érdemi felülvizsgálat követelményeire is – tévesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a perben kizárólag a Foktftv.
10. §

(1)bekezdése szerinti két feltétel teljesülését kellett vizsgálni. [39] Az Alaptörvény XIII. cikk

(1)bekezdése rendelkezik arról, hogy mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár. [40] Egyfelől alapvető jelentőségű az alkotmányos tulajdonvédelem, amellyel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 3344/

1. (XII.20.) AB határozatában kifejtette, hogy az Alaptörvény XIII. cikke alapvetően két szempontból garantálja a tulajdonhoz való jogot. Egyrészt védi a megszerzett tulajdont az elvonás ellen, másrészt védi a szintén már megszerzett tulajdont annak korlátozása ellen. [41] A már megszerzett tulajdont megillető alaptörvényi védelem tartalmát kibontó a 3009/
2. (VI. 21.) AB határozat szerint az állam egyfelől – az alkotmányos kivételek lehetőségétől eltekintve – köteles ¬tartózkodni a magán- vagy jogi személyek tulajdonosi szférájába való behatolástól, másfelől köteles megteremteni azt a jogi környezetet, azt az intézményi garanciát, amely a tulajdonhoz való jogot diszkrimináció nélkül működőképessé teszi. Eszerint a tulajdonhoz való jog alapjogként az állammal szemben garantál olyan közjogi igényt, amely alapján az állam – alapvetően, főszabályként, az Alaptörvényből következő kivételektől eltekintve – köteles tartózkodni az alapjog alanyának tulajdonosi pozíciójába történő behatolástól. [42] Az Alkotmánybíróság gyakorlatából is kitűnően, a kivételes lehetőségű tulajdonjogba történő beavatkozás során a jogalkalmazónak, így az alperesnek is fokozott gondossággal, körültekintően kell eljárnia az eljárása során. [43] Másfelől ismertek az osztatlan közös tulajdonban álló földeken fennálló tulajdonjog gyakorlásával, az osztatlan közös tulajdonban álló földek forgalomképességével kapcsolatos – ismeretlen, beazonosíthatatlan, elhalálozott tulajdonostársak miatti – gyakorlati problémák. A
3. január 1-jén hatályba lépett Fokttv. megalkotásának - prembulumban rögzített - célja számos új eljárással segíteni az osztatlan közös földtulajdon megszüntetését, minden esetben támogatva a felek egyezségét, valamint a tényleges földhasználók további tulajdonszerzését és jól hasznosítható birtoktestek kialakítását. A törvény egy új eljárás bevezetésével kísérletet tesz az osztatlan közös földtulajdon felszámolására, amelynek eredményeként végső soron a rendezetlen tulajdoni helyzetű ingatlanok a törvény erejénél fogva kerülnek az állam tulajdonába. [44] Ez az egyik ilyen új eljárás a Fokttv. III. fejezetében szabályozott speciális, kétlépcsős eljárás. Az első lépésben, a Fokttv.
4. § szerinti adategyeztetési eljárás során az ingatlanügyi hatóság hivatalból feltárja a földnek minősülő ingatlanok tekintetében az ingatlannyilvántartásban tulajdonosként szereplő beazonosítatlan személyeket [Fokttv.
5. §

(1)Kúria VI.Kfv.37.099/2025/11-II 9 bekezdés]. [45] Az ingatlanügyi hatóságnak az adategyeztetési eljárásban fennálló tényállás-tisztázási kötelezettsége tekintetében a Fokttv. 20. §

(2)bekezdése kimondja, hogy a beazonosítatlan személy adatainak kijavítása céljából az ingatlanügyi hatóság összeveti a tulajdoni lapon szereplő adatokat az okirattárban fellelhető okiratok adataival, valamint a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban fellelhető adatokkal. [46] A Kúria hangsúlyozza, bár az alperes regisztratív szerv, azonban az adategyeztetési eljárásban a törvény többletfeladatot, hivatalbóli tényállás-tisztázási kötelezettséget ír elő számára. Ez azt jelenti, hogy az alperesnek az adategyeztetési eljárás során minden tőle elvárható eljárási cselekményt meg kell tennie annak érdekében, hogy az ingatlannyilvántartásba hiányos személyi azonosító adatokkal bejegyzett tulajdonost a tulajdoni lap, az okirattárban fellehető okiratok adatainak felhasználásával, a személyi adat- és lakcímnyilvántartó adatainak összevetésével beazonosítsa, az esetleges elhalálozás tényét feltárja. Ha pedig – mint a perbeli esetben – az ingatlanra perfeljegyzés ténye van bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, meg kell keresnie a perfeljegyzést elrendelő bíróságot a hiányos személyi adatokkal bejegyzett tulajdonostárs adatainak beszerzése, a tulajdonos személyének beazonosíthatósága érdekében. Csak így hozhat az alperes az alkotmányos tulajdonvédelem elvére is tekintettel megalapozott és jogszerű döntést. [47] A határozat1-ből nem állapítható meg, hogy az adategyeztetési eljárás során az alperes milyen eljárási cselekményeket végzett, illetve végzett-e egyáltalán bármilyen cselekményt a bejegyzett tulajdonos adatainak feltárása érdekében. Az indokolásból nem derül ki, hogy megvizsgálta-e például az okirattárban fellelhető dokumentumokat, így különösen a tulajdonszerzés alapját képező megállapodást. Arról sincs információ, hogy megkereste-e a személyi adat- és lakcímnyilvántartást, onnan milyen válasz érkezett. [48] A kétlépcsős eljárás második lépcsőjét a Fokttv. 25. §

(1)bekezdése akként szabályozza, hogy az ingatlanügyi hatóságnak a 21. §

(4)bekezdésében foglaltak megállapításáról szóló döntése véglegessé válását követő

1. napon a nem beazonosítható személynek az ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonában álló ingatlan e törvény erejénél fogva az állam tulajdonába kerül. [49] Tévedett az elsőfokú bíróság amikor az ítélete [30] bekezdésében azt állapította meg, hogy a második lépcső, azaz határozat2 jogszerűsége szempontjából csak annak van jelentősége, hogy a határozat1 véglegessé vált és eltelt a határozat1 véglegessé válásától számított 60 nap. [50] Amint arra már a Kúria a Kfv.VII.37.027/2025/
2. számú határozata [27] bekezdésében rámutatott, annak a perben nem vitatott ténynek, nevezetesen, hogy Név2 2015-ben elhalálozott, a határozat2 jogszerűsége szempontjából alapvető jelentősége van. A tulajdonos halálával a hagyatéka a halál pillanatában átszáll az örökösre [a Polgári Törvénykönyvről szóló
3. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:
4. §], következésképpen, ha az ingatlannyilvántartásba bejegyzett tulajdonos halála már a határozat meghozatala előtt igazoltan bekövetkezett, akkor tőle a Magyar Állam törvényesen nem szerezhet tulajdonjogot. A perbeli esetben ez azt jelenti, hogy a Magyar Állam Név2től, mint jogelődtől nem szerezhetett törvényesen tulajdonjogot a Fokttv. alapján, hiszen az ingatlan az elhalálozás pillanatában az Kúria VI.Kfv.37.099/2025/11-II 10 örökös és nem Név2 tulajdona. [51] A perbeli esetben Név2 - nem vitatottan - 2015-ben elhunyt, amely tényt a Fokttv.
5. §

(2)bekezdésének megfelelő eljárása során az alperesnek is észlelnie kellett volna az adategyeztetés során. [52] A Fokttv.

1. §-ában foglaltakból következően, ha az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyzett személy haláláról az ingatlanügyi hatóság az eljárás bármely szakaszában tudomást szerez, az érintett ingatlan nem kerülhet a Foktftv.
2. §

(1)bekezdésének alkalmazásával az állam tulajdonába, hanem a hatóságnak a Foktftv.

1. §-a szerint hivatalból értesítenie kell a jegyzőt a hagyatéki eljárás vagy a póthagyatéki eljárás megindítása céljából. A tulajdoni helyzet rendezetlenségének tényét megállapító határozat véglegessé válása nem jelent olyan jogi kötőerőt, amely az Alaptörvény, illetve a Ptk. rendelkezései folytán bekövetkezett változásokat felülírhatná. [53] Mindezekre tekintettel a Kúria a Kp.
2. §

(1)bekezdés b) pontja alapján az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét megváltoztatva az alperes keresettel támadott határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. [54] Az alperesnek az új eljárásban abból a tényből kell kiindulnia, hogy Név2 elhalálozott, erre figyelemmel a Foktftv.

1. §-a alapján kell intézkednie és annak következményeit eljárásában levonnia. A döntés elvi tartalma [55] Az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyzett személy haláláról az ingatlanügyi hatóság az eljárás bármely szakaszában tudomást szerez, az érintett ingatlan nem kerülhet a Foktftv.
2. §

(1)bekezdésének alkalmazásával az állam tulajdonába, hanem a hatóságnak a Foktftv.

1. §-a szerint hivatalból értesítenie kell a jegyzőt a hagyatéki eljárás vagy a póthagyatéki eljárás megindítása céljából. Záró rész [56] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp.
2. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. [57] A felperes költségeinek megfizetésére az alperes a Kp. 35. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) Kúria VI.Kfv.37.099/2025/11-II 11
2. §

(1)bekezdése, valamint a Kp. 35. §

(1)bekezdés b) pontja alapján köteles. A Kúria az elsőfokú és a felülvizsgálati perköltség viseléséről, összegéről a Pp. 82. §

(1)-

(3)bekezdéseire, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/

1. (VIII. 22.) IM rendeletben foglaltakra is figyelemmel döntött, megállapítva, hogy a felszámítás a jogszabályoknak megfelelő és arányos volt. [58] Az illetékekről szóló
2. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
3. §

(1)bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. §

(1)bekezdésében meghatározott mértékű, 30.000 forint összegű kereseti, valamint az Itv. 39. §

(3)bekezdés d) pontjában és 50. §

(1)bekezdésében meghatározott mértékű, 70.000 forint összegű felülvizsgálati eljárási illeték viselésére az alperest az Itv. 4. §

(1)bekezdésére, valamint 5. §

(1)bekezdés c) pontjára figyelemmel – teljes személyes illetékmentessége folytán – nem lehetett kötelezni, így az a Pp. 102. §

(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. [59] A megfizetett kereseti illeték visszatérítése iránt a felperes az Itv.

1. §-a szerint terjeszthet elő kérelmet az illetékügyben eljáró hatóságnál. [60] A Kúria által hozott határozat ellen felülvizsgálatnak a Kp.
2. § d) pontja alapján nincs helye. Budapest,
3. május
4. Dr. Vitál-Eigner Beáta sk. a tanács elnöke Dr. Rák-Fekete Edina sk. Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró bíró Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit sk. bíró Dr. Hajas Barnabás sk. bíró Kúria VI.Kfv.37.099/2025/11-II A kiadmány hiteléül: tisztviselő 12