Pf.20339/2025/5 – Debreceni Ítélőtábla

(3)bekezdése, 12. §-ának

(1)és

(2)bekezdése, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §-ának

(1)és

(2)bekezdése és

1. §-ának felhívásával kifejtette: a sérelmezett írás tényként állítja, hogy a 'KÖZLÉS2'. A bizonyíthatósági teszt segítségével megállapítható, hogy az nem véleménynyilvánítás. Az, hogy a felperes milyen módon, tehát bűncselekményt elkövetve – mert az újságcikk ezt állítja – tett szert erre a jövedelemre, az már alkalmas arra, hogy való tényt hamis színben tüntessen fel. Az újságcikk és a beágyazott videóriport azt sugallja, hogy a felperes és emberei bűncselekményt követtek el, hiszen a közpénz eltüntetése ilyennek minősül. Azt, hogy a felperes elkövetett a közpénz eltüntetése során valamilyen szabálytalanságot vagy bűncselekményt követett volna el, a perben az alperes nem bizonyította. Mindezek alapján a keresetet alaposnak találta, és az alperest helyreigazító közlemény közlésére kötelezte. [8] A sajtótermékért felelősséget viselő kiadót kötelezte a Pp.
2. §-ának

(1)bekezdése és 102. §-ának

(1)bekezdése alapján a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024 (XII.9.) IM rendelet (Ükr.) 2. §-a

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontja szerinti elsőfokú ügyvédi munkadíj a felperes javára, míg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. §-a

(1)bekezdésének

1. f)pontja hivatkozásával a le nem rótt kereseti illeték az államnak megfizetésére. [9] Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és elsődlegesen a kereset teljes egészében elutasítását, másodlagosan a helyreigazító közlemény valóságközlésnek a mellőzését. [10] Az elsődleges fellebbezési kérelemmel kapcsolatban előadta: A sérelmezett közlés nem tartalmaz valótlan tényállítást, hanem kellő ténybeli alapon nyugvó, közügyben kifejezett véleménynyilvánításként értékelendő, amely miatt nincs helye sajtóhelyreigazításnak. A közléssel a felperes azon magatartását kritizálja, hogy 'KÖZLÉS4'. Azt a kritikát fejezi ki túlzó, de a valósághoz köthető formában, hogy a közérdek szempontjából előnyösebb felhasználási mód is létezik a 'szervezet rövidített neve' pénzei kapcsán, amennyiben a 'szervezet rövidített neve' elnöke nem veszi igénybe a tiszteletdíj felvételének lehetőségét. Erkölcsi bírálatot juttatott kifejezésre, mely szerint bár jogilag feddhetetlen a felperes magatartása, azonban ellentétes a magyar sport hagyományaival és ezáltal a társadalmi elvárásokkal, tehát morális alapon megkérdőjelezhető. Azon közlés, hogy a felperes közpénzt tüntetett el, nem kelti annak hamis látszatát, hogy a felperes törvénytelen eszközökhöz folyamodott, vagyis bűncselekményt követett el. Utalt arra is, hogy a felperes Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.339/2025/5/II 3 kiemelt politikai közszereplő, aki a legszélesebb tűrési kötelezettséggel kell, hogy rendelkezzen. [11] A másodlagos fellebbezési kérelemmel kapcsolatban kifejtette: Az elsőfokú bíróság a való tények közlésére is kötelezte alperest, amely megalapozatlan. A felperes által valóságként közölni kért szöveg a sérelmezett tényállítás helyreigazításához szükségtelen. Jelen esetben a helyreigazító közlemény tartalmazza a valótlan tényt, annak megjelenítésével megfelelően értelmezhető tájékoztatást kapnak az olvasók. [12] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helyes indokai alapján való helybenhagyását kérte. [13] Az elsődleges fellebbezési kérelemmel kapcsolatban kiemelte: A per tárgyát képező kijelentés, nevezetesen az, hogy 'KIJELENTÉS1', sem véleményként, sem tényekből levont következtetésként nem értékelhető, az olyan valótlan tényállítás, amely miatt az alperest helyreigazításra kellett kötelezni. A 'KIJELENTÉS1' egyértelműen olyan kijelentés, amely vonatkozásában az „eltüntet” kifejezés tényállítás, amely valóságtartalma egyértelműen bizonyítható. Az átlagolvasó a közpénz eltüntetése kifejezés hallatán nyilvánvalóan és egyértelműen elsődlegesen arra gondol, hogy jogtalanul, meg nem engedett eszközökkel, jogszabályba ütköző módon, akár bűncselekményt elkövetve jutott hozzá olyan pénzösszeghez az illető, amelyhez nem lett volna joga. A cikkben szereplő tényekből nem lehetett volna olyan következtetést levonni, mint amelyet az alperes kijelentésként levont. Az alperes tehát nem túlzó kritikát fejtett ki, hanem valótlan tényállítást fogalmazott meg, amikor közpénzek törvénytelen módon történő eltüntetését írta a felperes terhére. Arra is utalt, hogy a perbeli írás nem politikai közszereplői tevékenysége kapcsán illette valótlan kijelentéssel, így az alperes által hivatkozott politikai közszereplésre vonatkozó hivatkozások nem alkalmazhatók. [14] A másodlagos fellebbezési kérelem vonatkozásában hangsúlyozta: azáltal, hogy az alperesi valótlan tényállítással szemben az elsőfokú bíróság a felperes valóság közlésére irányuló kereseti kérelmének helyt adott, jogszabálysértésre nem került sor. Alaptalanul hivatkozott arra a fellebbezés, hogy a felperes által kért és az elsőfokú bíróság által elfogadott helyreigazító közlemény valóság közzétételére vonatkozó része meghaladja azt a terjedelmet, amelyet a sajtó-helyreigazítás indokol. [15] Az ítélőtábla a fellebbezést nem találta megalapozottnak. [16] Az alperes elsődleges fellebbezési kérelmét érintő részben osztotta az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját, hogy a sérelmezett cikk nem véleménynyilvánításnak, hanem tényközlésnek minősíthető, amely alapot ad a helyreigazításra kötelezésre. [17] A sajtó-helyreigazítás a polgári jog különleges, a nyilvánosság előtt okozott jogsérelmek hatékony orvoslására képes személyiségvédelmi eszköze. Ha valakiről egy médiatartalomban – azaz médiaszolgáltatás során, valamint sajtótermék által kínált tartalomban – olyan tényt állítanak, híresztelnek, amelynek valósága nem megalapozott vagy való tényt hamis színben tüntetnek fel, rövid határidőben igényt terjeszthet elő arra, hogy olyan helyreigazító közlemény jelenjen meg, amelyből kitűnik, hogy a sérelmezett közlés mely tényállítása megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ezzel szemben melyek a való tények. [18] Az érintett közéleti szereplői minőségére vagy a közéleti vitában tett közlésekre hivatkozásnak a helyreigazítási kötelezettség tekintetében jelentősége nincs. A közéleti szereplőnek a tevékenységét minősítő értékítélettel, bírálattal szemben valóban fokozott tűrési kötelezettsége van, de ez a fokozott tűrési kötelezettség csak az értékítélet, a tevékenység minősítésében jelentkező következtetés vonatkozásában áll fenn, a valótlan tényállításokat a közéleti szereplő sem köteles tűrni. [36/1994 (VI.24.) AB határozat] Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.339/2025/5/II 4 Megjegyzendő, ugyanez a következtetés irányadó egyébként a személyiségi jogi jogviták a jóhírnév sérelmére alapított felróhatóságtól független szankcióinak érvényesítésére is; a tűrési kötelezettség a véleménynyilvánításokkal, azok meghatározott fokával kapcsolatban értelmezhető, amely viszont sajtó-helyreigazítási per alapja nem lehet. A sajtó által tárgyalt közérdeklődésre számot tartó esemény ténye nem mentesíti a sajtószervet azon kötelezettsége alól, hogy a véleménynyilvánításaik alapját képező tényekről a valóságnak megfelelően tájékoztasson. [Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.575/2022/3.] [19] Helyesen helyezte arra a hangsúlyt a fellebbezés, hogy a közlemény szövege tényközlésnek vagy véleménynyilvánításnak tekintendő-e, ebben a részben viszont a következetes bírói gyakorlat szempontjait az elsőfokú bíróság helytállóan alkalmazta és értékelte. [20] A valótlan tény állítása a valóság meghatározott mozzanatára – így megtörtént eseményekre, létező adatokra, fennálló élethelyzetre – tett határozott, saját tudomásként előadott közlés. A tény és a vélemény megkülönböztetése a bírói gyakorlat egyik különös jelentőségű kérdése. A két fogalom jellemző elhatárolása szerint a tény a való világ része, annak valamely objektív – az emberi tudattól független – mozzanata, a múltban létezett vagy a jelenben létező, érzékelhető jelenség, állapot, esemény, történés vagy cselekvés. A vélemény ezzel szemben szubjektív kategória, valamely tényre vonatkozó állásfoglalás, értékítélet, következtetés. A tény valósága bizonyítható vagy cáfolható, ezzel szemben egy adott véleménnyel lehet azonosulni vagy attól elhatárolódni, de ahhoz a valóság kritériuma nem kapcsolható. Vitás esetben a tényállítás és a véleménynyilvánítás elhatárolása az úgynevezett – lényegében az Emberi Jogok Európai Bíróságának már 1986-ban a Lingens kontra Ausztria ügyében hozott ítéletével [Lingens kontra Ausztria, EJEB 9815/82 sz., 1986. július 8.] kialakított és a Csánics kontra Magyarország ügyben [Csánics kontra Magyarország, EJEB 12188/06 sz., 2009. január 20.] is hivatkozott – bizonyíthatósági teszt alapján történhet, amely szerint az a közlés, amelynek valósága vagy valótlansága bizonyítható, az tényállítás, amelynek valóságtartalma pedig nem bizonyítható, az vélemény. [Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.746/2010/2.] [21] A bírói gyakorlat jogfejlesztő értelmezése – különösen a PK 12. számú állásfoglalásban kifejtettek alapján – a kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint veszi figyelembe. A sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. Ebből következik az egyes jogviták megoldása során alkalmazandó tartalmi értelmezés és a szövegkörnyezetben értelmezés követelménye, kiegészülve az érintettre méltányos értelmezés jogalkalmazói szempontjaival. Az utóbbi alapján amennyiben egy közlésnek több értelmet lehet tulajdonítani, akkor elsődlegesen azt kell alapul venni, amely a sajtóközleményben érintett számára kedvezőtlenebb. Ennek az értelmezésnek a kiinduló alapja, hogy a félreértelmezhető közlések esetén a sajtónak van, az érintettnek pedig nincs lehetősége az értelmezési nehézségeket feloldani. Mindez nem azt jelenti, hogy a sajtóban ne jelenhetnének meg szakmai, társadalmi viták eltérő – akár tényeken alapuló – álláspontjai, azonban a sajtónak a felelősség elkerülése érdekében ilyen esetekben törekedni kell az eltérő álláspontok ütköztetésére. [22] Kétségtelen, hogy a vélemény és a tény elhatárolása a legjellemzőbben akkor vetődik fel, amikor a sajtóközlemény nem állítja vagy híreszteli a valótlan tényeket, hanem a sérelemhez a való tény hamis színben történő feltüntetése vezet. Ebben az esetben ugyanis a közlemény formailag éppen az ellenkezőjét kívánja megjeleníteni, mint amire a tartalma irányul. A szöveg egészének, az egyes részleteknek, a közlemény mondanivalójának alapos és pontos elemzése alapján dönthető el, hogy a tények csoportosítása, válogatása megvalósítja-e Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.339/2025/5/II 5 a hamis színben történő feltüntetést vagy sem. [Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.059/2022/3., közzétéve: BDT 2022.4518] [23] Nem lehet eltekinteni, hogy az utóbbi években – az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlata alapján – a hazai rendes és alkotmánybírósági gyakorlat kiemelt jelentőséget biztosít a cím külön értelmezésének. Kétségtelen, hogy a sajtóközlemény szerves része a cím, a cím nem egy a közlésben érintett mondatok, iratok közül, hanem az érintettek figyelmének a felkeltésére alkalmas közlésrész, ezért nem vitásan egy cikknek a címe önálló jogi jelentőséggel is bír. [3214/2020. (VI. 19.) AB határozat, Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.042/2021/4.] Mint ahogyan azt a 3485/2022. (XII. 20.) AB határozat iránymutatóan kifejti: A cikk címének a célja a figyelemfelkeltés, amely egyfelől közvetíti a cikk fő üzenetét, másfelől arra ösztönöz, hogy az olvasók (ha az online formában érhető
2. el)megnyissák azt. Erre tekintettel kell a cikk címét önállóan is vizsgálni. A címben azonban szükségképpeni a leegyszerűsítő megfogalmazás, és sok esetben a pontatlanság is. E körben ezért mind a figyelemfelkeltés indokolt mértéke, mind a tartalom lényegi megragadásának szüksége behatárolja a címadás pontosságát. E tekintetben nem annak van jelentősége, hogy a cím pontatlanságát vagy leegyszerűsítő jellegét ellensúlyozza-e a cikk tartalma, hanem annak, hogy önmagában nem félrevezető-e a cikk címének megfogalmazásmódja. [24] Az előző szempontrendszer alapján a sérelmezett sajtóközleményből, különösen annak a külön jelentőséggel bíró címéből, a cikk szövegezésének felépítéséből és összegzéséből az olvasó azt a következtetést vonhatja le, hogy 'KÖVETKEZTETÉS1'. A cím határozottan és egyértelműen utal a közpénz a funkcióhoz kapcsolódó eltüntetésére, amelyből az olvasó az ezt követő, törvénytelenségeket leleplező írásra következtet. A sajtóközlemény ezt követő tartalma bár kétségtelenül felhívja az egyéb vezetők díjazás nélküli tevékenységét, de ezzel sem ellensúlyozza a cím megfogalmazását – bár annak a cím önálló jelentéstartalma miatt nem is lenne jelentősége –, hanem a „KITÉTEL1” a „KITÉTEL2” a „KITÉTEL3” kitételek feltüntetésével továbbra is fenntartja a közpénzek jogszabályellenes költésére felköltött olvasói érzetet. Különösen erősíti a tényközlésekre utalást az a felépítés, amely a felperes újabb közéleti szerepvállalásának kritikai megközelítését „KÖVETKEZTETÉS2” szöveggel zárja. A szövegkörnyezetben való, az érintettre méltányos tartalmi értelmezés alapján ekként helyes volt az elsőfokú bíróság következtetése a helyreigazításra alapot adó tényközlésre. Mivel pedig a tények megalapozottságára az alperes nem is ajánlott fel bizonyítást, ezért köteles a tények helyreigazítására. [25] A másodlagos fellebbezési kérelem tekintetében az ítélőtábla nem osztotta a fellebbezés azon hivatkozását, hogy ne lett volna helye a megalapozatlan közlésekkel szemben a valós tények közzétételének. [26] Az Smtv. 12. §-ának

(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha valakiről bármely média-tartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények. Ehhez igazodóan rendelkezik úgy a Pp. 496. §-a

(4)bekezdésének b) pontja, hogy a keresetlevélnek tartalmaznia kell – többek között – a valótlan, illetve hamis színben feltüntetett tényállítások és – feltéve, hogy a felperes ezek közzétételét is igényli – a valós tények megjelölését. A sajtó-helyreigazításra vonatkozó jogszabályi rendelkezések tehát kifejezetten megengedik a helyreigazító közleményben a megalapozatlan tényközléseken felül a valós tények megjelölését. A sajtóközlemények tartalmi helytállóságáért fennálló objektív felelősséget jelenti a helyreigazítási kötelezettség. A sajtó-helyreigazítás tárgya kifejezetten csak a közölt tények tartalmi valósága lehet, amelybe beletartozik az is, hogy a tényeket úgy kell ismertetni, hogy a közlemény egésze a valóságot helyesen tükrözze. A sajtó-helyreigazítás csak akkor Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.339/2025/5/II 6 töltheti be törvényi rendeltetését, ha nem csupán jelzi a közzétett tények megalapozatlanságát, azaz a helyre-igazítás nem csak „visszavonja” az állításokat, hanem azzal, hogy eloszlatja a tényközlések által okozott bizonytalanságot, amelynek a jogszabályi előírások által megengedett valós tények közlésével tud eleget tenni. Különösen így van ez egy olyan érintetti magatartásra vonatkozó tényközlésekkel kapcsolatban, amelyek sejtetik annak jogellenességét; ezekben az esetekben ugyanis a közlemény az átlagolvasókban olyan megalapozatlan képzetet tud kelteni, amely megfelelő ellensúlya nem pusztán annak tagadása, hanem az objektív valóság egyértelmű, a kétségek eloszlatására alkalmas megjelenítése lehet. Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal abban, hogy akkor tudja a sérelem kellő orvoslását megvalósítani a helyreigazító közlemény, ha nem csupán a közpénzekkel visszaélés valótlanságára tesz utalást, hanem részletesen kifejti, hogy a cikkben elemzett költéseket elnökségi határozat döntötte el, amelyhez a felperes sem előterjesztésével, sem szavazatával nem járult hozzá. [27] A fellebbezés nem vezetett eredményre, azonban az ítélet rendelkező része szövegezésében mégis pontosításra szorul a következők miatt. A kereset ugyanis a helyreigazítás közzétételét úgy kérte, hogy a helyreigazító közleményt az alperes a sajtóközlemény megjelenési helyén tegye közzé, és egyidejűleg a felperessel kapcsolatos valótlan híresztelés miatti közlemény szövegére kattintással linkkel tegye közvetlenül elérhetővé a sérelmezett cikket és ekként ott – a cím alatt és a lead felett – helyezze el mindaddig a helyreigazító közleményt, amíg a cikk elérhető, de legalább 30 napig. A felperes tehát a kérelmében megjelölte az internetes portál főoldalán közzétételt és annak a sérelmezett cikkel összekapcsolását, az ítélet rendelkező része azonban annyiban nem felelt meg az internetes közlemények helyreigazításával kapcsolatban kialakult bírói gyakorlatnak (így Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.280/2022/4., 32.Pf.20.528/2020/6., 2.Pf.20.645/2024/6/II., Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.100/2019/9., Pf.III.20.453/2020/4., Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.265/2025/8., Pf.II.20.311/2025/5.), hogy a helyreigazító közlemény és nem a helyreigazító közleményre utaló szöveg főoldalon közzétételéről határozott. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a sérelmezett közlemény helyén nem kell kattintással elérhetővé tenni a közlést, hanem annak megjelenési helyén kell közzétenni az eredeti cikkbe beépítve meghatározott ideig a helyreigazító közleményt. A linkkel a sérelmezett közlés helyére irányítás a jogintézmény céljával úgy áll összefüggésben, ha a gyors jogvédelem folytán az azonos nyilvánosságot biztosító helyreigazításra utaló közlemény jelenik meg az internetes portál főoldalán. Az elsőfokú ítélet a keresetet egészében alaposnak találta, csak a helyreigazítás módját az egyértelműség követelményének egészében nem megfelelően határozta meg, ezért azt korrigálni volt szükséges. A sajtó-helyreigazítási perben a perbe vitt jog keretein belül a bíróság azonban szabadon mérlegelheti a közzététel módját, ezért – annak ellenére, hogy ezt fellebbezés nem érte – a jogintézmény céljának megfelelően úgy pontosította a helyreigazításra kötelezést, hogy kötelezte az alperest a helyreigazító közlemény a cikk megjelenési helyén, továbbá rövid időtartamra – a kereset tartalmának megfelelően, de a helyreigazítás céljához igazodóan megfogalmazott – arra utaló cím kattintással linkkel a cikket közvetlenül elérhetővé téve való közzétételére. [28] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §ának

(2)bekezdése alapján, az előzőek szerinti szövegezésbeli pontosítással helybenhagyta. [29] A fellebbezés nem vezetett eredményre – az ítélőtábla azt, hogy a kialakult bírói gyakorlathoz igazítva a portál kezdőoldalán 24 óra időtartamban nem a helyreigazító közlemény, hanem csak az arra utaló szöveg közzétételét rendelte el, tekintettel arra, hogy az alperes nem élt fellebbezéssel, a sajtó-helyreigazítási perekben a kérelemhez kötöttség kifejtett értelmezését is figyelembe véve, nem határozta meg részleges felperesi pervesztességként –, ezért a Pp. 83. §-ának

(1)bekezdése szerint kötelezte az alperes részéről Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.339/2025/5/II 7 a szerkesztői felelősséget viselő kiadót a felperes felszámított és megfelelően igazolt, az Ükr. 2. §-a

(1)bekezdésének a) pontja alapján meghatározott összegű költségei, az ÁFA összegét is tartalmazó – a fellebbezési ellenkérelemben és a tárgyaláson részletezett összesen 8,5 munkaóra alapján – 691 934 forint viselésére. A Pp. 101. §-ának

(1)bekezdése értelmében az Itv. 62. §-ának

(1)bekezdés e) pontja alapján tárgyi illeték-feljegyzési jogos perben feljegyzett, az Itv. 39. §-a

(3)bekezdésének c) pontja és 46. §-ának

(1)bekezdése szerinti összegű fellebbezési illeték megfizetésére az alperest kiadót a másodfokú pervesztessége miatt kötelezte a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII.27.) IM rendelet 3. §-ának

(2)és

(2a)bekezdése által meghatározottak szerint. Debrecen,

1. július
2. Dr. Pribula László s.k. a tanács elnöke, előadó, Dr. Gárdosi Judit s.k. bíró, Szilágyiné Dr. Karsai Andrea s.k. bíró