Bhar.216/2020/12 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(3)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. [2] terhelte. Az eljárás során felmerült 38.440,- Ft összegű bűnügyi költséget az államra [3] Az elsőfokú ítélet elleni ügyészségi fellebbezést elbíráló Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: törvényszék) a kerületi bíróság ítéletét megváltoztatta, és Terhelt1 I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettében. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bhar.216/2020/12, 2 [4] A vádlottat 6 hónap tartamú – végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte. [5] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. [6] Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztésből – annak végrehajtásának elrendelése esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap bocsátható feltételes szabadságra. [7] Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 38.440,- Ft összegű bűnügyi költség megfizetésére. [8] A másodfokú határozat ellen – amelyet az ügyészség tudomásul vett – Terhelt1 I. rendű vádlott írásban jelentett be fellebbezést, anélkül, hogy annak okát és célját megjelölte volna. [9] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség (a továbbiakban: fellebbviteli ügyészség) az ügyiratok felterjesztésével együtt megküldött BF.725/2020/3. számú átiratában a másodfokú határozat helybenhagyására tett indítványt. [10] Egyetértett azzal, hogy a kerületi bíróság által megállapított tényállás a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 592. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. d)pontjaiban írt okból részben megalapozatlan volt. [11] Kifejtette, hogy a törvényszék – a részleges megalapozatlanságnak az ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés alapján történt kiküszöbölésével – eltérő tényállást állapított meg, mely eljárás az EBH2019.9. számú elvi bírósági határozat értelmében nem ütközött a felülmérlegelés tilalmába. [12] A törvényszék az általa megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a bűncselekményt is törvényesen minősítette. [13] A fellebbviteli ügyészség megítélése szerint a törvényszék a bűnösségi körülményeket hiánytalanul vette számba és kellő nyomatékkal értékelte, a kiszabott büntetés megfelelő, így annak lényeges enyhítése nem indokolt. [14] A harmadfokú eljárásban az ítélőtábla által a Be. 620. §

(2)bekezdése alapján kirendelt védő a

1. február 24-én kelt beadványában rámutatott arra, hogy a törvényszék ítélete a Be.
2. §

(2)bekezdés b),

1. c)és
2. d)pontjaiban meghatározott okokból részlegesen megalapozatlan, mivel a másodfokon megállapított tényállás részben felderítetlen, ellentétes az ügyiratok tartalmával, valamint a törvényszék az első fokon eljárt kerületi bíróság által megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bhar.216/2020/12, 3 [15] Érvelése szerint a kerületi bíróság felderített és hiánytalan tényállást állapított meg, majd okszerű következtetés útján mentette fel Terhelt1 I. rendű vádlottat a terhére rótt bűncselekmény alól. [16] A védő indítványozta, hogy az ítélőtábla változtassa meg a másodfokú határozatot, és a vádlottat mentse fel a terhére megállapított bűncselekmény miatt emelt vád alól. Továbbá kérte nyilvános ülés kitűzését a másodfokú határozat elleni fellebbezés elbírálására. [17] A nyilvános ülésen a védő fenntartotta az írásban előterjesztett beadványában foglaltakat. [18] Terhelt1 I. rendű vádlott a felszólalásában kérte figyelembe venni, hogy – szemben a másodfokú határozat 16. és 21. pontjaiban foglaltakkal – nem viselkedett agresszívan, nem került sor kölcsönös kihívás elfogadására, továbbá a másik két személy a rendőri intézkedés előtt elhagyta el a helyszínt. [19] Hangsúlyozta, hogy a sértett és közte „jókedvű” beszélgetést folyt, ez akkor változott meg, amikor Terhelt2 pénzt kért tőle, de ő visszautasította. A sértett ekkor vált agresszívvá, megütötte őt, mely ütés erejét sem ő, sem utóbb a bíróság nem állapíthatta meg. A súlyos sérüléseket csak oly módon tudta elhárítani, ha védekezik. Maga a rendőri jelentés is rögzítette, hogy a sértett az intézkedés során is megkísérelte őt megtámadni. [20] A fellebbviteli ügyészség képviselője a nyilvános ülésen – fenntartva az átiratban foglaltakat – egyetértett azzal, hogy az ügyben annak volt jelentősége, hogy a jogos védelem, mint büntethetőséget kizáró ok fennállt-e. [21] Meglátása szerint – a kölcsönös lökdösődés folytán – a vádlott és a sértett is a jogtalanság talaján álltak, ráadásul azzal, hogy a vádlott több alkalommal is megrúgta a földön fekvő sértettet, magatartása megtorlásként minősíthető. [22] A fellebbezés nem alapos. [23] A Be. 615. §

(1)bekezdése és a

(2)bekezdés a) pontja alapján a harmadfokú eljárás törvényes feltétele fennáll. A másodfokon eljárt törvényszék a kerületi bíróságéval ellentétes döntést hozott, amikor az első fokon felmentett Terhelt1 I. rendű vádlott bűnösségét megállapította. [24] Az ítélőtábla a Be. 618. §

(1)bekezdése alapján a törvényszék ítéletének fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését az azt megelőző elsőfokú és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Megállapította, hogy a kerületi bíróság és a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta. [25] A törvényszék a másodfokú eljárásban okszerűen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a kerületi bíróság ítélete a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. d)pontjai alapján részben Fővárosi Ítélőtábla 4.Bhar.216/2020/12, 4 megalapozatlan, továbbá helyesen járt el, amikor a Be. 593. §

(1)bekezdés c) pontja alapján az ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés alapján kiküszöbölte a részleges megalapozatlanságot, majd a kerületi bíróságétól eltérő tényállást állapított meg. [26] A kerületi bíróság a tényállás rögzítésekor a vád tárgyává tett cselekmény büntetőjogi megítélése szempontjából lényeges tényeket hagyott figyelmen kívül. Nevezetesen az ügy közvetlen előzményeit (tizenhárom perccel korábban a rendőrök már intézkedés alá vonták – a vádlottat és a sértettet is magába foglaló – négyfős társaságot, akik az utcán ittas állapotban agresszívan viselkedtek, hangoskodtak), a konkrét cselekmény kapcsán a vádlott és a sértett kölcsönös lökdösődését, illetőleg az elkövetés módját (a hátralépés után a sértett lábának lendületből történt megrúgását), az intézkedés során történteket (a rendőrök felszólították a vádlottat és a sértettet a cselekmény abbahagyására, azonban ennek nem tettek eleget, így a vádlottat elválasztották a sértettől, és vele szemben kényszerítőeszközt alkalmaztak; eközben a sértett megpróbált felállni, és a vádlottat megtámadni), továbbá a sértett egyéb sérüléseit (a koponya többszörös zúzott sebzése, mindkét járomív feletti zúzódása és a jobb lábszár lágyrészének sérülései). [27] A törvényszék által megállapított tényállás tartalmazta az elsőfokú eljárásban tanúként kihallgatott tanú1 és tanú2 rendőrök által fenntartott rendőri jelentés megállapításait, amelyet a kerületi bíróság okirati bizonyítékként felhasznált és értékelt. A bizonyíték tartalmi ismertetésekor a kerületi bíróság maga is utalt a rendőri jelentésbe foglalt azon tényekre, amelyeket a törvényszék utóbb figyelembe vett (elsőfokú ítélet 4. oldal első bekezdés). Az ítélőtábla egyetértett a törvényszékkel, hogy önmagában a rendőri jelentés esetleges tartalmi hiányosságai (bizonyos részletek észlelésének vagy dokumentálásának elmaradása), semmiképpen nem indokolhatták a jelentésben rögzített események, tények figyelmen kívül hagyását. [28] Mindezek okán a kerületi bíróság által megállapított, illetőleg a törvényszék által helyesbített és kiegészített tényállás megalapozott, mert felderített, hiánytalan, irathű és helytelen ténybeli következtetésektől mentes, így azt az ítélőtábla is irányadónak tekintette a másodfokú határozat felülbírálata során [Be. 619. §

(1)bekezdés]. [29] Az ítélőtábla megjegyzi, hogy a kerületi bíróság tényállása második mondatának harmadik tagmondatába másodfokon szükségtelen volt a „földön fekvő” kifejezés beillesztése (másodfokú határozat

1. pont), mivel azt az első fokon megállapított tényállás eleve tartalmazta. Ezzel együtt is a törvényszék által megállapított „egységes” tényállás tartalmi szempontból pontos. [30] A törvényszék helyesen következtetett arra, hogy a sértett – a vádbeli cselekményt közvetlenül megelőzően történt rendőri intézkedés körülményeiből megállapíthatóan – nem tanúsított Terhelt1 I. rendű vádlottal szemben váratlan, útonállásszerű cselekményt, miként arra is, hogy a rendőrök általi ismételt észlelésükkor a vádlott és a sértett már csak ketten voltak, ekkor egymással kiabáltak és lökdösődtek. [31] Ugyancsak okszerű az a megállapítás is, miszerint a sértett már nem közeledett bántalmazó támadó szándékkal Terhelt1 I. rendű vádlott felé azt követően, hogy a vádlott a mellkasán elszenvedett ütés után hátralépett. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bhar.216/2020/12, 5 [32] A törvényszék alappal tulajdonított jelentőséget annak is, hogy a rendőrök először Terhelt1 I. rendű vádlottat bilincselték meg, tehát a sértett részéről nem észleltek támadó szándékot; csak ezt követően kísérelt meg a sértett felállni és a vádlottra támadni. [33] Az ítélőtábla osztotta a törvényszék következtetését a tekintetben is, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott nem volt jogos védelmi helyzetben a sértett bántalmazása során. [34] Az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntethetőségét kizárja a jogos védelem [Btk.
2. § e) pont]. [35] Nem büntethető az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges [Btk.
3. §

(1)bekezdés]. A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha azt személy ellen éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan követik el [Btk. 22. §

(2)bekezdés a) pont]. Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl [Btk. 22. §

(3)bekezdés]. A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől [Btk. 22. §

(4)bekezdés]. [36] A Kúria 4/

1. BJE jogegységi határozat I/
2. pontja szerint a Btk.
3. §

(1)bekezdés szerinti jogos védelem korlátai (többek között): - megtorlásként nem alkalmazható, létre. kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél számára a jogtalanság állapotát hozza [37] Terhelt1 I. rendű vádlott mellkasának a sértett által történt – „meglökés” helyett – megütését megelőzően (lásd. másodfokú határozat

1. és
2. pontja] a vádlott és a sértett lökdösték egymást, amely csakugyan a kölcsönös kihívás elfogadásaként értékelhető. [38] A földre kerülése folytán kiszolgáltatott helyzetűvé vált sértett további bántalmazása nem csak a cselekmény megtorlás jellegét igazolja, de kétségessé teszi a vádlottnak azt a védekezését is, miszerint magatartása mindvégig a sértett támadásának elhárítására irányult. [39] A kölcsönös kihívás elfogadása és a megtorló magatartás – az ítélkezési gyakorlat szerint – kizárja a jogtalan támadás megállapíthatóságát. [40] A törvényszék a tényállásból okszerűen következtetett Terhelt1 I. rendű vádlott bűnösségére, és cselekményét – figyelemmel az okozott sérülés nyolc napon túli gyógytartamára – törvényesen minősítette a Btk.
3. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettének. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bhar.216/2020/12, 6 [41] Az ítélőtábla az alábbi – a büntetés célját és a büntetés kiszabásának elveit meghatározó – anyagi jogi rendelkezésekre mutat rá. [42] A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el [Btk.

1. §]. A büntetést a Btk.-ban meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez [Btk.
2. §

(1)bekezdés]. A határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke az irányadó. A középmérték a büntetési tétel alsó és felső határa összegének fele [Btk. 80. §

(2)bekezdés]. Jelen ügyben a középmérték 1 év 6 hónap. [43] A törvényszék teljes körűen feltárta a büntetés kiszabása során irányadó enyhítő és súlyosító tényezőket, majd azokat kellő nyomatékkal értékelte. [44] Az ítélőtábla megítélése szerint a kiszabott büntetés neme (szabadságvesztés) és lényegesen a középmérték alatt meghatározott tartama (6 hónap) igazodik a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, a vádlott társadalomra veszélyességéhez, valamint az enyhítő és súlyosító körülményekhez, így annak további enyhítésére – különös tekintettel a vádlott büntetett előéletére – nincs ok. [45] Terhelt1 I. rendű vádlott rendezett személyi körülményei miatt csakugyan indokolt volt a szabadságvesztés Btk. 85. §

(1)és

(2)bekezdései alapján történő felfüggesztése, a próbaidő tartama (1 év) is megfelelő. [46] A törvényszék törvényesen rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról [Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pont] és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról is, arra az esetre, ha a szabadságvesztés végrehajtását utóbb elrendelnék [Btk. 38. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont]. [47] Az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésével kapcsolatos rendelkezés is törvényes. [48] A fentiekben kifejtettekre tekintettel, az ítélőtábla – a Be. 620

(1)bekezdése és 621. §

(1)-

(3)bekezdései szerint nyilvános ülésen – a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletet a Be. 605. §

(1)bekezdése szerint helybenhagyta. [49] Az ítélőtábla kötelezte a vádlottat a harmadfokú eljárásban a kirendelt védő felkészülésének és a nyilvános ülésen való megjelenésének díjaként felmerült bűnügyi költség megfizetésére [Be. 145. §

(1)bekezdés, 574. §

(1)bekezdés, 613. §

(1)bekezdés,

1. §]. [50] Az ítélőtábla határozata elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdései zárják ki. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bhar.216/2020/12, 7 Budapest,

1. május
2. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Lőrinczy Attila István s.k. előadó bíró, Dr. Halász Etelka s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság
3. szeptember
4. napján kihirdetett 28.Bf.10.750/2019/
5. számú ítélete – Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 4.Bhar.216/2020/
6. számú határozata folytán –
7. május
8. napján jogerős. Budapest,
9. május
10. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke