Bf.96/2023/6 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pontjának II. fordulatában meghatározott és a

(4)bekezdés I. fordulata szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének minősíti. A vele szemben kiszabott halmazati büntetést 2 (kettő) év 6 (hat) hó szabadságvesztésre és 3 (három) év közügyektől eltiltásra enyhíti. A

1. október
2. napjától
3. február
4. napjáig bűnügyi felügyeletben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe oly módon kell beszámítani, hogy egynapi szabadságvesztésnek 4 (négy) nap bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg. A helyesen a Pécsi Törvényszék letéti számlájára befizetett és BL00616/
5. számon nyilvántartott 15.000 (tizenötezer) forintot – lefoglalásának megszüntetése mellett – azzal rendeli kiadni Terhelt1 I. r. vádlottnak, hogy azt a vele szemben megállapított vagyonelkobzás és bűnügyi költség biztosítására visszatartani rendeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az elkobozni rendelt Samsung Galaxy mobiltelefon gyártási száma B.100004477135, és azt, valamint a Terhelt1 I. r. vádlott részére kiadott, de visszatartani rendelt Fujitsu típusú monitort és Zalanaa típusú Pécsi Ítélőtábla II.Bf.96/2023/6/I 2 asztali számítógépet helyesen a Pécsi Törvényszék bűnjelkezelője Bj.325/
6. szám alatt őrzi. Indokolás I. [1] [2] [3] [4] [5] [6] A Pécsi Törvényszék a
7. október 11-én kelt 22.B.257/2023/
8. számú ítéletével – az előkészítő ülésen bűnösségét beismerő és a tárgyaláshoz való jogáról lemondó – Terhelt1 I. r. vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló
9. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.)
10. §

(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott kábítószer-kereskedelem bűntette és a Btk. 177.§

(1)bekezdés b) pontjának I. fordulatában meghatározott kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 5 év 6 hó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, illetve megállapította, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Ezen túlmenően 620.000 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el, továbbá döntött az előzetes fogvatartásban és bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen Terhelt1 I. r. vádlott védője jelentett be fellebbezést a kiszabott szabadságvesztés enyhítése végett, illetve a vagyonelkobzás mellőzése vagy mértékének csökkentése érdekében. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában – a bűnügyi felügyelet beszámítására és a bűnjelekre vonatkozó rendelkezések kiegészítése mellett – az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. A másodfokú bíróság – figyelemmel a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 590. §

(9)bekezdésében írtakra – a jogorvoslattal megtámadott határozatnak csak a fellebbezéssel érintett Terhelt1 I. r. vádlottra vonatkozó rendelkezéseit, illetve részét bírálta felül. Az előkészítő ülésen Terhelt1 I. r. vádlott – a Be. 500. §

(2)bekezdésében írtakra történő figyelmeztetés után – beismerte a bűnösségét azokban a bűncselekményekben, melyek miatt ellene vádat emeltek, és a beismeréssel érintett körben lemondott a tárgyaláshoz való jogáról. Nyilatkozatát az elsőfokú bíróság a Be. 504. §

(3)bekezdése alapján elfogadta, így a tényállás megalapozottságára és a bűnösség kérdésére – a Be. 521. §

(1)bekezdése alapján – nem folytathatott le bizonyítást. A bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és minősítés miatt – a Be. 580. §

(2)bekezdésében foglaltak szerint – fellebbezésnek sem volt helye; a bejelentett jogorvoslati kérelem a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján kizárólag a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés ellen irányult. Ilyen körülmények között Terhelt1 I. r. vádlottat érintően a másodfokú bíróság a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül; oly módon, hogy – a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében – nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.96/2023/6/I [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] 3 A felülbírálat korlátozottsága ellenére – szem előtt tartva a Be. 590. §

(5)bekezdésében foglaltakat – vizsgálni kellett azon eljárási szabályok megtartását, melyek megsértése esetén a Be. 607. §

(1)bekezdése, a Be. 608. §

(1)bekezdése, valamint a Be. 609. §

(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, illetve azt is, hogy helytálló-e a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezés. Ezen túlmenően – figyelemmel a Be. 590.§

(7)bekezdésére – hivatalból kellett dönteni az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is. A másodfokú bíróság nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, mely az ügy érdemi elbírálását akadályozta, illetve kizárta volna, továbbá törvényesnek találta az elsőfokú bíróságnak Terhelt1 I. r. vádlott bűnösségére vont következtetését is. Cselekményeinek a minősítése azonban csak részben felel meg a büntető anyagi jogszabályoknak. A tényállás II. pontjában írtak lényege szerint Terhelt1 I. r. vádlott több alkalommal fogyasztott helységnév1 kábítószert olyan személyekkel, akik a tizennyolcadik életévüket még nem töltötték be. Ezek

1. novemberében, 2021 januárjában, 2021 tavaszán és 2021 nyarán történtek, amikor Terhelt1 I. r. vádlott különböző pszichotróp készítményeket adott át, összesen öt személynek – kk. tanú12nek, kk. tanú13nak, kk. tanú14nak és két további ismeretlen személyazonosságú lánynak –, ellenszolgáltatás nélkül és mindannyiszor azért, hogy a csekély mennyiségű kábítószert közösen elfogyaszthassák. Ezeket a cselekményeket az elsőfokú bíróság a Btk.
2. §

(1)bekezdés b) pontjának I. fordulatában meghatározott – tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával, forgalomba hozatallal elkövetett – kábítószer-kereskedelem bűntetteként értékelte. (A tényállás I. pontjában foglaltak szerint ezen túlmenően a futárként dolgozó terhelt1 I. r. vádlott a csekély mennyiség felső határát meghaladó, de a jelentős mennyiség alsó határát el nem érő mennyiségű kábítószert nagyobb tételben helységnév2en szerezte be, majd az ország területén többeknek – de minden esetben tizennyolcadik életévüket betöltött személyeknek – értékesítette.) Az állandó bírói gyakorlat szerint a több személy részére történő kábítószer juttatása forgalomba hozatalnak tekintendő (1/2007.BJE,

1. BK vélemény). Mindez ugyanakkor a jelen ügyben kizárólagosan Terhelt1 I. r. vádlott magatartásával valósult meg, így azzal, hogy a pszichotróp készítményeket közvetlenül a fogyasztók számára rendelkezésre bocsátotta, átadta. Abban tehát más, különösen tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nem működött közre, a csekély mennyiségű kábítószer közvetítői tevékenység nélkül jutott el az átadótól a tizennyolcadik életévüket be nem töltött fogyasztókhoz. A másodfokú bíróság állaspontja szerint a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával történő forgalomba hozatal akkor kerülhet szóba, ha a bűncselekmény megvalósításában a tizennyolcadik életévét betöltött elkövető mellett tizennyolcadik életévét be nem töltött személy is részt vesz. Ez a részvétel azonban értelemszerűen csak a saját fogyasztás céljából történő átvétel, illetve a fogyasztás körén túlmutató, az elkövető forgalomba hozatali magatartását előmozdító, a kábítószer mások részére történő hozzáférhetővé válását elősegítő cselekvőség lehet; akár tehát – életkorára figyelemmel csak a Btk.
2. §-a szerint –büntethető tettesként vagy részesként, akár nem büntethető felhasznált személyként. Miután tehát a tizennyolcadik életévét betöltött személy által, forgalomba hozatal körében, tizennyolcadik életévét be nem töltött személy(ek)nek, saját fogyasztás céljából történő akár ismételt átadás a fentiek szerint a minősített eset körébe nem vonható: a másodfokú bíróság Terhelt1 I. r. vádlottnak a tényállás II. pontjában írt cselekményét – az eredeti váddal egyezően – a Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pontjának II. fordulatában meghatározott és a

(4)bekezdés I. fordulata szerint minősülő – tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek, Pécsi Ítélőtábla II.Bf.96/2023/6/I 4 csekély mennyiségű kábítószer átadásával elkövetett – kábítószer-kereskedelem bűntettének minősítette. [14] II. [15] A megváltozott minősítésre figyelemmel Terhelt1 I. r. vádlottal szemben – a Btk. 81. §

(1)-

(3)bekezdései alapján – két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható, melynek a Btk. 80. §

(2)bekezdése szerinti középmértéke hét év. A tényállás II. pontjában írt – természetes egységként értékelt – cselekmény elkövetése során öt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy jutott, néhány esetben több alkalommal is kábítószerhez. Ez a bűncselekmény tárgyi súlyát növelő súlyosító körülmény. Enyhítő körülmény – ahogyan arra az elsőfokú bíróság helytállóan utalt – a vádlott büntetlen előélete, megbánást is tanúsító beismerő vallomása, a megromlott egészségi állapotú hozzátartozókról való gondoskodás, valamint az, hogy az életvitelében kedvező változás következett be, tartós munkaviszonyt létesített. Az enyhítő körülmények nagyobb száma és nyomatéka alapján a jelentős mennyiség alsó határának a felét el nem érő mennyiségű kábítószerrel kereskedő Terhelt1 I. r. vádlottal szemben a középmértéknél lényegesen enyhébb szabadságvesztés kiszabása indokolt. A törvénnyel való összeütközés őszinte megbánása, a hatóságokkal való együttműködés és a rendezett életvezetés ténye kedvező személyiségfejlődésre utal, melyek a halmazati büntetés megváltozott kereteire is figyelemmel a büntetés további mérséklését teszik indokolttá. Ezért a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát 2 év 6 hóra, a mellékbüntetés mértékét pedig 3 évre enyhítette. Következésképpen az enyhítést célzó jogorvoslati kérelem ennyiben eredményesnek bizonyult. A Btk. 37. §

(3)bekezdés

1. a)pontjának
2. ad)alpontja értelmében a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, ha a háromévi vagy annál hosszabb tartamú büntetést a kábítószer-kereskedelem súlyosabban – azaz a Btk. 176. §

(2)-

(3)bekezdései, illetve a Btk. 177. §

(1)-

(2)bekezdései szerint – minősülő esetei miatt szabták ki. Saját álláspontjához igazodóan az elsőfokú bíróságnak is ebből kellett volna kiindulnia és a három évnél hosszabb tartamú szabadságvesztést csak a Btk. 35. §

(2)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával rendelhette volna eggyel enyhébb fokozatban, börtönben végrehajtani. A megváltozott minősítés folytán ennek felhívására azonban már nincs szükség. A szabadságvesztés végrehajtási fokozata – ahogyan az elsőfokú bíróság határozatában szerepel – a Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pontja alapján: börtön. Terhelt1 I. r. vádlott

1. október
2. napjától
3. február
4. napjáig bűnügyi felügyelet alatt állt, melynek során a bíróság előírta, hogy a helységnév3, cím
5. szám alatti ingatlant és az ahhoz tartozó bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhatja el. Ezt a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk.
6. §

(1)bekezdése alapján be kell számítani, mégis úgy, hogy – figyelemmel a Btk. 92. §

(3)bekezdés a) pontjában írtakra – egynapi szabadságvesztésnek négy nap bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg. Erről az elsőfokú bíróság elmulasztott rendelkezni, azt a másodfokú bíróság pótolta. Terhelt1 I. r. vádlottat vagyonelkobzás és bűnügyi költség megfizetése terheli. Ekként a Be. 323. §

(1)bekezdése értelmében a neki kiadandó dolgot a vele szemben megállapított vagyoni kötelezettségek biztosítására vissza lehet tartani, ezért ezt a rendelkezést – a

1. sorszámú [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.96/2023/6/I [24] [25] [26] 5 Fujitsu típusú monitor és a
2. sorszámú asztali számítógép mellett – alkalmazni kellett az időközben a Pécsi Törvényszék letéti számlájára befizetett 15.000 forintra is. Ennyiben tehát a másodfokú bíróság – a cselekmény minősítésére, a szabadságvesztés tartamára, valamint a bűnügyi felügyelet beszámítására és a letéti számlára befizetett pénzösszeg visszatartására vonatkozóan – az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek volt, köztük – mind a jogalapját, mind az összegszerűségét érintően – a Btk. 74. §

(1)bekezdés a) pontján alapuló vagyonelkobzás alkalmazása is. Ez okból azok megváltoztatására nincs törvényes lehetőség, az erre irányuló részében a fellebbezés megalapozatlan volt. Ekként a másodfokú bíróság egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdésében írtak szerint – a bűnjelek őrzésével kapcsolatos adatok pontosítása mellett – helybenhagyta. P é c s,

1. január
2. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 22.B.257/2023/
3. számú ítéletének Terhelt1 I. r. vádlottra vonatkozó része a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.96/2023/
4. számú ítéletével – az abban írt változtatásokkal – a
5. évi január hó
6. napján jogerőre emelkedett. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke