Bf.52/2026/10 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés]. Ezért 7 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Megállapította, hogy a vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra. Határozott a lefoglalt bűnjelekről (lefoglalás megszüntetése mellett tárgyletétként kezelés), a magánfélként fellépő sértetti jogokat gyakorló hozzátartozó által bejelentett polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasította, végül a vádlottat kötelezte a felmerült 1 040 596 Ft bűnügyi költség viselésére. [2] Az elsőfokú ítélet ellen két irányban jelentettek be fellebbezést. [3] Az ügyészség a nyilatkozattételre fenntartott három munkanapi határidőn belül a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása érdekében terjesztett elő perorvoslatot (

1. számú elsőfokú irat). Indokai szerint az elsőfokú ítélet szerinti joghátrány tartamát tekintve nem felel meg teljes mértékben a büntetéskiszabási elveknek, a büntetési céloknak, és a feltárt súlyosító körülményekkel szemben eltúlzottan enyhe, alig haladja meg a büntetési tételkeret törvényi minimumát, mely döntésének megfelelő indokát nem adta a törvényszék. A vádlott a sértett életének megmentése érdekében semmilyen segítő magatartást nem fejtett ki, további sorsával szemben teljes közömbösséget mutatott. Ezen okok miatt a cselekmény tárgyi súlyára, a bűncselekmény társadalomra veszélyességére, a bűnösség fokára is figyelemmel az Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.52/2026/10/II 2 elsőfokon kiszabott büntetés túl enyhe, lényegesen hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása szükséges (vármegye megnevezése Vármegyei Főügyészség B.885/2023/136.). [4] Másfelől a védő a minősítés megváltoztatása, és a kiszabott szabadságvesztés jelentős enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést (elsőfokú iratok
2. sorszámú utóirata). A vádlott a határozat kihirdetésekor szintén határidőt tartott fenn a fellebbezés előterjesztésére (
3. számú elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyv
4. oldal
5. bekezdés), de végül nem élt külön perorvoslattal. [5] A Fellebbviteli Főügyészség megnevezése a Bf.4../2025/
6. számú észrevételében az ügyészségi fellebbezést indokainál fogva fenntartotta, míg a védelmi jogorvoslatot nem találta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat betartva megalapozott tényállást állapított meg, és a másodfokon is irányadó tényállás alapján helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, helytálló a cselekmény jogi minősítése is. A sértett halálát kihűlés okozta, a vádlottat pedig azért terheli büntetőjogi felelősség, mert a halálos eredmény bekövetkezését nem akadályozta meg, a mulasztással elkövetett emberölést eshetőleges szándékkal valósította meg. Az ítélet a bűnösségi körülményeket hiánytalanul tárta fel, azonban eltúlzott jelentőséget tulajdonított a vádlott büntetlen előéletének, beismerésének, megbánó magatartásának, ezért a hasonló jellegű személy elleni erőszakos cselekmények gyakoriságára is figyelemmel a barátja sérelmére elkövetett élet elleni cselekményt megvalósító vádlottal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabására tett indítványt azzal, hogy a másodfokú bíróság a határozat további rendelkezéseit hagyja helyben. [6] Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a büntetőeljárásról szóló
7. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
8. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el. [7] A nyilvános ülésen az ügyészség képviselője a nyilatkozatait változatlan tartalommal fenntartva a joghátrány lényeges súlyosítását, egyéb részeiben a határozat helybenhagyását indítványozta. A védő annak az álláspontjának adott hangot, hogy a vádlott terhére emberölés bűntette helyett a halált okozó testi sértés bűntette állapítható meg, mivel a vádlott ugyan a testi épség ellen szándékosan lépett fel, de az eredmény tekintetében legfeljebb gondatlanság terheli, nem akarta a sértett életét kioltani. Ennek megfelelően a cselekmény enyhébb tárgyi súlyára és enyhébb büntetési tételére figyelemmel a büntetés lényeges enyhítésére is indítványt tett. A vádlott az utolsó szó jogán bocsánatot kért a sértetti hozzátartozóktól, és megbánásának adott hangot (9. számú másodfokú nyilvános ülés jegyzőkönyve 2-3. oldal). [8] A fellebbezések nem alaposak. [9] A másodfokú bíróság az ügyészségi és a védelmi fellebbezések okára és irányára figyelemmel a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében bírálta felül, azaz a revízió kitért az eljárási szabályok megtartására, a tényállás megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a cselekmény jogi minősítésére, a büntetés kiszabására, az intézkedés alkalmazására, az indokolás helyességére és az egyéb rendelkezésekre is, függetlenül attól, hogy ki és milyen okból fellebbezett. A Be. fellebbezési rendszerében is főszabály a teljes felülbírálat. Jelen esetben a védő kifogásolta a cselekmény jogi minősítését is, ezért korlátozott felülbírálatra nem kerülhetett sor. [10] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés a-h) pont], sem pedig olyan súlyos relatív perjogi hibát [Be. 609. §

(1)és

(2)bekezdés a-d) pont], ami az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi felülbírálatot kizárta volna és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, így a törvényszék Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.52/2026/10/II 3 új eljárásra utasítását eredményezné. Valójában ilyen okokra az eljárás résztvevői sem hivatkoztak. [11] Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett és nagyrészt megalapozott tényállást [Be. 561. §

(3)bekezdés c) pont] állapított meg, mely azonban kis mértékben hiányos, illetőleg helytelen ténybeli következtetésen alapul [Be. 592. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. d)pont]. A megalapozatlanságot az jelentette, hogy az elsőfokú bíróság lényeges történeti tudati tényt nem foglalt a konkrét tényállásba, mely tényhiba akkor állapítható meg, ha a bíróság fontos bizonyítékot megvizsgál ugyan, értékeli és el is fogadja, ám ennek ellenére mégsem, vagy nem a tartalmának megfelelően rögzíti a tényállásban az érintett bizonyítás eredményét. Szintén lényeges megalapozatlansági ok még, hogy a törvényszék az orvosszakértő által előadott lehetséges okokról nem foglalt konkrétan állást mérlegelő tevékenysége során, azaz több esetben a szakvélemény feltételes megállapításait vette át a sértett által elszenvedett sérülések kialakulására vonatkozóan, mely ezáltal helytelen ténybeli következtetésnek minősül, hiszen a bíróságnak valódi történeti tényeket kell megállapítania. [12] A megalapozatlanság a felsorolt több ok ellenére csak részbeni, amelynek kiküszöbölése a másodfokú eljárásban lehetséges, egyben kötelező is volt (EBH2019. B.9., BH2019. 220). [13] Az ítélőtábla ezért a tényállást a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjában írt jogkörében az elsőfokú bíróság által megvizsgált bizonyítékokat érintő ügyiratok tartalma, így elsősorban az orvosszakértői vélemény (nyomozási irat 289-

1. lapszám), és a véleményt elkészítő dr. K. A. igazságügyi orvosszakértő tárgyaláson előadott kiegészítése (
2. számú elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyv 20-
3. oldal), a helyszín körülményeit, hőmérsékleti viszonyait leíró szemle jegyzőkönyve (nyomozási irat 111-
4. oldal) és fényképmelléklete (141-
5. lapszám), valamint az Országos Meteorológiai Szolgálat megkeresésre adott adatközlése (
6. lapszám), végül a vádlottnak a cselekmény részleteit illetően előadott vallomása (nyomozási irat 509-
7. oldal) alapján a következők szerint egészíti ki és helyesbíti, elhárítva ezzel a részbeni megalapozatlanságot. [14] Elsőfokú ítélet [28] bekezdés: Terhelt1 vádlott a távozása során felismerte az általa előzőleg levetkőztetett, felsőtestén teljesen lemeztelenített és földre vitt B. L. sértett állapotát. [15] A sértett által elszenvedett és a [38]-[39] bekezdésekben rögzített sérülések a vádlott által leadott ütésektől és attól keletkeztek, hogy a sértett ezen ütések következtében elesett, melynek során teste a talajhoz ütődött. [16] [43] bekezdés: A sértett halála a bántalmazást követő 3-4 órán belül következett be. [17] [44] bekezdés: Ittas állapota, közepes fokú alkoholos befolyásoltsága a sértettet önmentő képességében jelentősen korlátozta. [18] Az említett korrekcióval a tényállás teljes mértékben megalapozottá vált és a Be.
8. §

(3)bekezdése értelmében a másodfokú ítélkezés alapját képezte. [19] A törvényszék az ügy helyes eldöntése szempontjából lényeges személyi és tárgyi jellegű közvetlen és származékos bizonyítékokat feltárta, megvizsgálta, azokat egyenként és összességében, a logika szabályait szem előtt tartva értékelte. Részletesen foglalkozott a vádlottnak a sértett bántalmazását és az éjjeli hidegben egyedül hagyását, ezáltal a cselekmény központi tényeit nagyrészt elismerő, tettét megbánó vallomásával, melyet aprólékosan összevetett a tanúk vallomásaival, valamint a nyomozó hatóság adatgyűjtése következtében rendelkezésre álló okirati bizonyítékokkal, különösképp a szemle és a további rendőri intézkedések adataival, a sértett sérüléseinek ellátásával összefüggésben keletkezett Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.52/2026/10/II 4 orvosi dokumentációval, valamint igen hangsúlyos bizonyítékként az orvosszakértői véleménnyel és a szakértő azt kiegészítő szóbeli megállapításaival, melyek alapján valóban rekonstruálni lehetett a történteket. Mindezek azért bírtak fokozott jelentőséggel, mivel a sértett halálának körülményeit a hatóságok elsőként közigazgatási eljárásban vizsgálták, s csak ennek során, viszonylag huzamosabb idő elteltét követően merült fel arra adat, hogy a sértett kihűlése előtt bántalmazást szenvedett el, s feltalált, lemeztelenített állapota is a vádlott cselekvőségének volt tudható, ezért szükségszerűen nyomozás elrendelésére került sor. [20] Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor az ítéletben írt szempontok szerint egyes bizonyítékokat elfogadott, másokat pedig nem a tényállás megállapítása során. Indokolási kötelezettségét a szükséges körben teljesítette, és alapos indokát adta, hogy a tényállást elsősorban miért a vád által is felhozott terhelő bizonyítékokra, közöttük egyébként a vádlott beismerő vallomására alapította. Az elkövetés egyes körülményeinek tisztázásához jelentőséggel bírtak a ténybeli következtetések, azaz egy megállapított tényből a logika törvényei szerint a további tények megállapítása, mely elsőfokú bírósági gondolati folyamat hibátlan és alappal nem támadható a másodfokú eljárásban. [21] A tényálláshoz kötöttség elvi indokát a Be. 167. §

(3)-

(4)bekezdése adja, mely szerint a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott ereje, a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Ezáltal biztosított és védett a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti, szabad értékelése (Kúria Bhar.III.1201/2018/10.). Mindezen elvek érvényre juttatása garantálja az elsőfokú bíróság úgynevezett „ténybírósági” jellegét. Ezen elvek a felülbírált ügyben maradéktalanul érvényesültek, az elsőfokú bíróság e részben szabad meggyőződése és a törvény szerint járt el, álláspontját az objektív bizonyítékok is megerősítették. [22] Az irányadó tényállás alapján Terhelt1 vádlott bűnösségére levont következtetés törvényes, büntethetőségi akadály nem volt észlelhető, felmentésnek vagy az eljárás megszüntetésének nem volt helye. Az ügy helyes eldöntése során – figyelemmel a vádlott beismerésére és a védelmi fellebbezés indokaira is – a cselekmény jogi minősítése körében felmerülő elhatárolások minősültek hangsúlyosnak, mely tekintetben a cselekmény törvényszék általi minősítése a másodfokú bíróság álláspontja szerint is megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek. [23] Az elsőfokú határozat konkrétan nem tartalmazza, ezért az anyagi jogi kérdések felülbírálatakor az ítélőtábla elsődlegesen azt rögzíti, hogy a Btk. 2. §

(1),

(2)bekezdés alapján az elkövetéskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni, mert az új törvény (a korábbi szabályozás módosítása) nem eredményez enyhébb elbírálást. [24] Az elsőfokú bíróság a dogmatikai alapokat és a bírói gyakorlatot helyesen idézve, törvényesen minősítette a vádlott cselekményét a Btk. 160. §

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő emberölés bűntettének. [25] A cselekmény jogi értékelése során az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/

1. Büntető jogegységi határozat iránymutatásai szerint az elkövetés idején fennálló tudati állapot tisztázásánál, így annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka mire (ölésre, avagy testi sértésre) irányult, jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és ennélfogva megismerhető tények elemzésének van jelentősége. A törvényszék ezt az elemző tevékenységet a kellő körültekintéssel végezte el és szemben a védelmi érveléssel, maga is jelentőséget tulajdonított a történeti tényállásban rögzített eseménysornak. [26] Az emberölésre, illetőleg a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni. E tekintetben mindenekelőtt az rögzítendő, hogy a vádlott ittassága folytán – Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.52/2026/10/II 5 melyre az ítélet tényállása és a jogi minősítés körében adott indokolása is kitér – az alanyi oldal nem volt teljes, ezért a III. Büntető Elvi Döntés jelenleg is alkalmazható szempontjai szerint a szándékról a tárgyi tényezők tükrében lehet állást foglalni (Kúria Bfv.I.1276/2022/6.). Az elkövető tudattartalmának – ún. alanyi okozatosság – helyes megítéléséhez egyébként is főként a tárgyi oldal elemeiből vonható következtetés (BH
2. 257.I). [27] Az irányadó tárgyi tényezők szerint – melyeket a tényállás történeti tényei maradéktalanul tartalmaznak – a vádlott az általa felsőtestén lemeztelenített ittas és földön fekvő sértettet olyan hőmérsékleti viszonyok mellett hagyta magára a kora tavaszi időben, mely körülmények között a sértett kihűlése, azaz a halálos eredmény csakis a vádlott cselekvőségén kívüli okból maradhatott volna el. A vádlott tehát közömbösen viszonyult a sorsára hagyott sértetthez, belenyugodva a súlyos következményekbe, holott a fent felsoroltak mellett tudatában fel kellett merülnie annak, hogy a magatartása következményeként, az általános élettapasztalat szerint is a sértett életét veszítheti. Mindezt alátámasztja, hogy a vádlott ébredését követően tényszerűen visszament a helyszínre, felmérve a sértett állapotát, de ekkor sem az orvosi segítségnyújtás megkísérlése, a hatóságok értesítése érdekében cselekedett, hanem a ruházat eltüntetése iránti szándék vezette, majd a helyszínről ismét távozva újra teljes közömbösséget mutatott. [28] A megalapozott tényállás alapján feltárható körülmények tükrében tehát nem a vádlott gondatlansága, hanem az eshetőleges szándéka állapítható meg a halálos eredményt illetően, e cselekményt pedig mulasztással elkövetett emberölésként értékeli a bírói gyakorlat, hiszen amennyiben az elkövető mulasztásban megnyilvánuló magatartása indítja el magát azt az okfolyamatot, amely végül a sértett halálát (adott esetben a kihűlését) eredményezi, tettéért emberölés miatt tartozik felelősséggel (BH
3. 291., EBH
4. B.5.). [29] A törvényszék hibátlan indokolást adott az elhatárolási kérdések körében arra vonatkozóan is, hogy a cselekmény miért nem minősülhet segítségnyújtás halált okozó elmulasztása bűntettének, gondatlan emberölésnek vagy halált okozó testi sértés bűntettének (ítélet [174]-[177], [209]-[221] bekezdései), amivel a másodfokú bíróság is mindenben egyetértett. [30] A sértett nem vitásan a vádlotti cselekvőséggel okozati összefüggésben került a halálos eredménnyel járó kilátástalan helyzetébe, és a halál bekövetkezéséért sem gondatlanság terheli, hanem az eshetőleges szándéka állapítható meg, így az élet elleni cselekmény törvényi tényállási elemei teljesek (BH
5. 112., BH
6. 185.). [31] A kifejtett okok miatt és a tényállás alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint is a vádlott mulasztása folytán az emberölés bűntettének befejezett alakzatáért [Btk.
7. §

(1)bekezdés] tartozik büntetőjogi felelősséggel. [32] A törvényszék a büntetés kiszabásakor irányadó bűnösségi körülményeket maradéktalanul feltárta, gondosan értékelte, és azoknak megfelelő hatást tulajdonítva a vádlottal szemben a büntetéskiszabási céloknak és a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, tettarányos, az egyéniesítést is kifejező szabadságvesztés büntetést és közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabott ki. Kétségtelen, hogy a szabadságvesztés tartamát a büntetési tétel középmértékétől az alsó határ irányába jelentősen eltérve állapította meg, mindezt viszont alappal tette, figyelemmel a vádlott javára szóló enyhítő körülmények nyomatékára és túlsúlyára. A cselekmény absztrakt társadalomra veszélyessége azért magas, mert a sértett életének kioltásával járt, ugyanakkor speciálisabb az élet elleni bűntettek túlnyomó részéhez képest, hiszen az eredménye mulasztásból fakadt. E mellett a vádlott korábban még nem került összeütközésbe a büntető törvénnyel, a cselekményt beismerte, tettét már a nyomozás kezdeti szakaszától, majd a törvényszék előtt és a másodfokú eljárásban is jól érzékelhetően megbánta, ennek valamennyiszer hangot is adva. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.52/2026/10/II 6 [33] Ezen okok miatt a joghátrány nem eltúlzottan alacsony, mellyel kapcsolatban megjegyzendő, hogy tartama megegyezik az ügyészségi mértékes indítványban foglaltakkal. Mindezek alapján a másodfokú bíróság a büntetés lényeges súlyosítására nem látott alapot, következésképp az ügyészségi fellebbezés nem lehetett eredményes. Ugyanígy alaptalan volt a védelmi jogorvoslatnak az enyhítésre irányuló része is, mert a magas tárgyi súlyú élet elleni befejezett cselekményt ittas állapotban elkövető vádlottal szemben kiszabott 7 év tartamú szabadságvesztés inkább méltányos mint súlyos, a büntetés enyhítésének nem álltak fenn a feltételei, az ellentétes lenne az egyéni és az általános megelőzéssel is. [34] Törvényes a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának börtönben történő megállapítása, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása, a feltételes szabadság kizártságát kimondó, a bűnjelekkel (lefoglalás megszüntetése mellett tárgyletéti kezelés), valamint a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos rendelkezés is. [35] A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet törvényes rendelkezéseinél fogva a Be. 605. §

(1)bekezdését alkalmazva helybenhagyta. [36] Az előzetes fogvatartásban töltött idő további beszámításával kapcsolatos rendelkezés a Btk. 92. §

(1)-

(2)bekezdésein alapszik. [37] A másodfokú eljárásban a kirendelt védő részvételével kapcsolatban felmerült bűnügyi költséget a Be. 613. §

(1)bekezdése szerint állapította meg az ítélőtábla, melyet az eredménytelen ügyészségi fellebbezés folytán a 613. §

(2)bekezdés b) pontjára figyelemmel az állam visel. [38] A vádlott személyi adataiban – tényleges tartózkodási helyeként a fogva tartás helyében – időközben bekövetkezett változást a Be. 604. §

(3)bekezdés c) pontjában írtakra figyelemmel rögzítette a másodfokú bíróság. [39] A másodfokú ítélettel szemben – ellentétes döntés hiányában – a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében fellebbezésnek nincs helye. Debrecen,

1. május
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Bakó József sk. előadó bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 6.B.75/2024/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.52/2026/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. május
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke