Kfv.35285/2023/2 – Kúria

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja alapján történő befogadásához. ... A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.V.35.285/2023/2. A tanács tagjai: dr. Darák Péter a tanács elnöke dr. Demjén Péter előadó bíró dr. Márton Gizella bíró dr. Stefancsik Márta bíró Ságiné dr. Márkus Anett bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes jogi képviselője: ügyvédi iroda (eljáró ügyvéd: ügyvéd1 ügyvéd, ügyvéd2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes jogi képviselője: ügyvéd2 kamarai jogtanácsos A per tárgya: közigazgatási per A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: adóügyben hozott határozat ellen indított a felperes Kúria V.Kfv.35.285/2023/2 2 A felülvizsgálattal támadott határozat: a Budapest Környéki Törvényszék 2023. szeptember 8. napján kelt, 15.K.700.742/2023/6. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadja. A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperes 2023. február 14. napján kelt iktatószám iktatószámú határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság 2022. október 28. napján kelt iktatószám1 iktatószámú határozatát, amelyben az adóhatóság – az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 109. § és az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Adóig. vhr.) 87. § szerinti becslés alkalmazásával – a felperes terhére 2020. adóévre személyi jövedelemadó adónemben 5.854.693,-Ft, szociális hozzájárulási adó adónemben 6.091.185,-Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet tárt fel, egyúttal kötelezte őt az adóhiány, valamint 23.891.756,-Ft adóbírság és 1.120.509,-Ft késedelmi pótlék megfizetésére. [2] Indokolása szerint a felperes kiadásai és ismert bevételei között a vizsgált időszakban aránytalanság mutatkozott, mivel bár a felperes nem rendelkezett ismert jövedelemmel, saját megélhetése fedezésén túl jelentős értékű ingatlant is vásárolt, így – figyelemmel a vele szemben folyamatban lévő büntetőeljárásra – helye volt az Adóig. vhr. 87. § szerinti becslés alkalmazásának. A felperes által a becsült adóalaptól való eltérés igazolása érdekében előterjesztett, gazdasági társasággal és magánszeméllyel kötött kölcsönszerződéseket nem fogadta el hitelt érdemlő bizonyítékként. A becslés útján megállapított jövedelme után a felperes az Adóig. vhr. 87. §

(2)bekezdése és a személyi jövedelemadóról szóló

1. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.)
2. §

(1)bekezdése és

1. §-a, valamint a szociális hozzájárulási adóról szóló
2. évi LII. törvény
3. §

(1)és

(3)bekezdései alapján adófizetésre köteles. A jogerős ítélet [3] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, amelyet az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasított. Kúria V.Kfv.35.285/2023/2 3 [4] Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felperes keresetében nem vitatta a becslés jogalapját, így az erre való hivatkozását a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 43. §

(1)bekezdésébe ütköző tiltott keresetkiterjesztésnek minősítette, és érdemben nem vizsgálta. [5] A becslés módjával és eredményével összefüggésben a kúriai gyakorlatra hivatkozással kiemelte, hogy a felperes hitelt érdemlő, azaz ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalmát tekintve kellően alátámasztott, és az igazolni kívánt tény alátámasztására alkalmas adatokkal bizonyíthatja a becsült adóalaptól eltérést. A bíróság álláspontja szerint azonban a felperes által becsatolt kölcsönszerződések hitelt érdemlő mivolta nem volt megállapítható. A magánszeméllyel kötött kölcsönszerződés kapcsán a szerződésen szereplő tanúk aláírásán túl az egyéb bizonyítékok nem támasztották alá, hogy a szerződés megkötése és a kölcsönösszeg átadása ténylegesen megtörtént, valamint hogy az ingatlan vásárlásakor a kölcsönösszeg a felperes rendelkezésére állt. A gazdasági társasággal kötött kölcsönszerződés esetében egy tanú vallomása kivételével az egyéb bizonyítékok – így a társaság könyvelési anyaga és a könyvelők nyilatkozatai – nem támasztották alá a kölcsönösszeg átadásának tényét. Erre utalt az is, hogy a bevételi pénztártömb vásárlásának időpontja későbbi, mint a bizonylat kiállításának időpontja. Alaptannak minősítette azon felperesi hivatkozást is, miszerint kiadásai az általgos megélhetési szintnél alacsonyabbak voltak, mivel a felperes ezt nem igazolta. [6] Végül a bíróság utalt arra is, hogy a felperes bizonyítási indítványainak nem adott helyt, mivel azokat nem a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 284. § szerint terjesztette elő, valamint azoktól új tény, körülmény nem volt várható. A felülvizsgálati kérelem [7] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak befogadását a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ad)alpontjai alapján kérte. [8] Az ügy érdemét tekintve előadta, hogy az elsőfokú bíróság jogsértő módon, észszerűtlenül és logikátlan módon értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, ezzel megsértve a Pp. 279. §

(1)bekezdését. Sérelmezte az eljárt adóhatóságok által végzett bizonyítékértékelést, és hivatkozott az Air. alapelveinek sérelmére. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a Kp. 43. §

(1)bekezdésébe ütköző módon minősítette tiltott keresetkiterjesztésnek a becslés jogalapjára vonatkozó vitatását. Kúria V.Kfv.35.285/2023/2 4 [9] Kifogásolta bizonyítási indítványainak elutasítását. Előadta, hogy a hitelező magánszemély meghallgatására irányuló tanúbizonyítási indítványát a Pp. 275. §, 284. § és 285. § rendelkezéseinek, valamint a Kp. 78. §

(3)bekezdésének megfelelően terjesztette elő. Sérelmezte, hogy a bíróság nem adta észszerű indokát, hogy miért nem várható a tanúbizonyítási eljárástól új tény, körülmény. Álláspontja szerint a bíróság nem adta indokát annak sem, hogy miért nem fogadta el azon nyilatkozatát, miszerint vállalja a tanú előállítását. A tanút az adóhatóság sem tudta meghallgatni, holott tőle a tényállás tisztázásához szükséges nyilatkozat volt várható, így különös jelentősége lett volna meghallgatásának. E bizonyítási indítvány elutasítása észszerűtlen és logikátlan, kirívóan okszerűtlen volt a bíróság részéről. A bíróság a szükséges bizonyítást nem folytatta le, így ítélete megalapozatlan, az nem kellően tisztázott tényálláson alapul. [10] Végül hivatkozott arra is, hogy a bíróság megsértette a Kp. 2. §

(1)bekezdésében foglalt szubjektív jogvédelem elvét, a Kp. 2. §

(2)bekezdése által deklarált perkoncentráció elvét, valamint az Alaptörvény XXIV. cikkét is, amikor jogszabálysértő módon elutasította bizonyítási indítványait. A Kúria döntése és jogi indokai [11] fenn. A felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei – az alábbiak szerint – nem állnak [12] A Kp. 118. §

(1)bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha

1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
2. aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés Kúria V.Kfv.35.285/2023/2 5 miatt indokolt. [13] A Kp. 117. §

(4)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, annak fennállását bizonyítani azonban, továbbá – a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja szerinti kivételével – indokolni nem kell. A 118. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A fél által megjelölt befogadhatósági okhoz a bíróság nincs kötve. [14] A felperes felülvizsgálati kérelmének befogadását egyfelől a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében kérte. [15] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása miatt indokolt. A joggyakorlat egységének biztosítása és a joggyakorlat továbbfejlesztése mint befogadási okok elkülönülnek egymástól. A felülvizsgálati kérelem joggyakorlat egységének biztosítása érdekében való befogadására akkor kerülhet sor, ha a jogerős határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria még nem foglalt állást, feltéve hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének veszélye áll fenn (7/2023 JEH). A joggyakorlat továbbfejlesztésének biztosítása érdekében a felülvizsgálati kérelem befogadására akkor kerülhet sor, ha az egységes bírói gyakorlatnak a befogadási kérelemben megfogalmazott elvi okból történő változtatása indokolt lehet, vagy olyan új jogkérdés merült fel, amely a Kúria állásfoglalását igényli. [16] A Kúria ugyanakkor rámutat, hogy a bírói gyakorlat hosszabb ideje óta kiforrott és egységes azon elvi jogkérdésben, hogy a becslési eljárás során hogyan oszlik meg a bizonyítási teher az adózó és az adóhatóság között, valamint hogy az adózó milyen adatokkal bizonyíthatja a becsült adóalaptól való eltérést. Az eredetileg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 108. §

(9)bekezdése és 109. §

(3)bekezdése kapcsán kialakult, de az Air. és Adóig. vhr. releváns rendelkezéseinek szövegszerű egyezése folytán jelenleg is irányadó bírói gyakorlat szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés bizonyításának terhe a felperes adózóra esik [Kfv.I.35.030/2023/7.; Kfv.V.35.267/2021/5.; Kfv.I.35.423/2020/8.; Kfv.I.35.598/2019/4.; Kfv.I.35.298/2019/5.; Kfv.I.35.418/2017/7.; Kfv.VI.35.071/2017/4.; Kfv.VI.35.541/2016/8.; Kfv.III.35.331/2015/5.]. A bírói gyakorlat egységes abban is, hogy a felperesnek hitelt érdemlő adatokkal kell bizonyítania az eltérést. Hitelt érdemlőnek az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, és/vagy tartalmánál, jellegénél fogva más adatokkal is egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására, valóságtartalmának bizonyítására [Kfv.I.35.257/2021/6.; Kfv.I.35.337/2020/16.; Kfv.I.35.360/2019/5.; Kfv.I.35.490/2016/4.; Kfv.I.35.140/2016/7.; Kfv.VI.35.067/2014/7.; Kfv.I.35.379/2012/4.; EBH

1. 1654.]. A bírói gyakorlat kidolgozta azt is, hogy az adózó által fedezetként hivatkozott kölcsönszerződés mely feltételek teljesülése esetén alkalmas a becsült adóalaptól való eltérés Kúria V.Kfv.35.285/2023/2 6 hitelt érdemlő bizonyítására [ld. pl. Kfv.I.35.326/2020/5.; Kfv.VI.35.071/2017/4.; Kfv.III.35.395/2015/5.; KGD
2. 99.]. Az elsőfokú bíróság e bírói gyakorlatra figyelemmel volt, annak egyes elemeit ítéletének indokolásában ismertette. Figyelemmel tehát arra, hogy a felmerült elvi jogkérdésben a Kúria korábban már állást foglalt, a felülvizsgálati kérelem joggyakorlat egységének biztosítása érdekében való befogadására nem volt lehetőség. A Kúria nem észlelt olyan körülményt sem, amelyre figyelemmel az egységes gyakorlat követése nem támogatható, így a befogadás a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében sem volt indokolt. [17] A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Kp.
3. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja szerinti befogadási okra is. Az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés esetén a Kp. 117. §

(4)bekezdése alapján a kérelmezőnek azt kell bemutatnia, hogy az eljárási szabályszegés a konkrét ügy érdemére kihatással volt, továbbá hogy annak ténybeli alapja kétséget ébreszt a jogerős határozat helytállósága tekintetében oly mértékben, hogy az további érdemi vizsgálat nélkül nem megítélhető [Kfv.II.38.030/2021/2., Kfv.II.38.102/2021/2., Kfv.VII.45.269/2022/2., Kfv.I.35.472/2022/3.; Kfv.II.37.690/2023/2.]. [18] A felperes eljárási szabályszegésként egyfelől a Kp.

1. § sérelmére hivatkozott, e körben azonban nem tett eleget indokolási kötelezettségének. A felperes csupán állította, hogy a bíróság jogsértő módon minősítette tiltott keresetkiterjesztésnek a becslés jogalapjára vonatkozó vitatását, azt azonban nem mutatta be, és érdemi jogi érveléssel nem támasztotta alá, hogy e jogszabálysértés álláspontja szerint hogyan következik a Kp.
2. §

(1)bekezdéséből. A felperes másfelől hivatkozott a Kp. 2. §

(1)-

(2)bekezdéseinek sérelmére is. A Kúria rámutat, hogy e rendelkezések nem tételes perjogi szabályokat, hanem alapelveket rögzítenek, így az ezek sérelmére való hivatkozás önmagában – az alapelvi sérelemhez vezető konkrét eljárási jogszabálysértés megjelölése és kapcsolódó jogi érvelés előadása nélkül – nem alapozza meg a felülvizsgálati kérelem befogadását [Kfv.II.37.910/2022/3.; Kfv.V.37.265/2023/2.; Kfv.VI.35.056/2023/2.]. A felperes harmadrészt eljárási szabálysértésként hivatkozott arra is, hogy a bíróság logikátlan, ésszerűtlen módon értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A Kúria ugyanakkor kiemeli, hogy a felülvizsgálati eljárás során az elsőfokú bíróság által figyelembe vett bizonyítékok ismételt egybevetésére és értékelésére, a bizonyítás eredményének felülmérlegelésére – iratellenesség és kirívóan okszerűtlen mérlegelés hiányában – nincs lehetőség [ld. pl. Kfv.II.37.904/2020/2.; Kfv.I.35.316/2021/

1. Kfv.II.37.673/2021/2.; Kfv.I.37.431/2022/3.; Kfv.I.37.761/2022/2.; Kfv.II.37.760/2022/2.; Kfv.III.37.028/2022/2; Kfv.VII.37.037/2022/2.; Kfv.II.37.220/2023/2.; Kfv.V.37.686/2023/3.]. Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes által feltárt tényállást megvizsgálta, a bizonyítékokat értékelte, továbbá a bizonyítékok mérlegeléséről és a felperesi bizonyítási indítványok mellőzéséről számot adott. A Kúria nem tárt fel iratellenességre vagy kirívó okszerűtlenségre utaló körülményt sem. Önmagában az, hogy a felperes nem ért egyet a bizonyítékok elsőfokú bíróság általi mérlegelésével, és a bizonyítékok újraértékelésével saját álláspontja elfogadását kéri, nem elegendő a felülvizsgálati kérelem Kp.
2. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja szerinti befogadásához [Kfv.V.37.605/2023/2.; Kfv.V.37.625/2023/5.; Kfv.I. 35.231/2023/3.]. [19] A Kúria a Kp. 117. §

(4)bekezdése alapján hivatalból megvizsgálta a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)és
3. ac)alpontjai szerinti befogadási okokat is. Társadalmi jelentőségű Kúria V.Kfv.35.285/2023/2 7 vagy különleges súlyú jogkérdésre figyelemmel csak akkor kerülhet sor a felülvizsgálati kérelem befogadására, ha a Kúria az adott elvi jogkérdésben még nem foglalt állást [Kfv.I.37.471/2023/2., Kfv.II.37.590/2023/2.; Kfv.VII.45.059/2023/2.; Kfv.V.35.269/2023/4.]. A jelen ügyben felmerült elvi jogkérdésben azonban a fent kifejtettek szerint egységes kúriai gyakorlat áll rendelkezésre, így a felülvizsgálati kérelem ezokból sem volt befogadható. Az ügyben nem merült fel az Európai Unió jogának alkalmazása, így az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége sem, ezért a befogadás ezokból sem volt indokolt. [20] A Kúria a Kp. 118. §

(1)bekezdés b) pontjában foglalt befogadási okot a Kp. 117. §

(4)bekezdésében foglalt, a felet terhelő indokolási kötelezettség miatt hivatalból nem vizsgálhatta. [21] Mindezekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei nem állnak fenn, ezért a befogadást megtagadta. A döntés elvi tartalma [22] Önmagában az, hogy a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél nem ért egyet a bizonyítékok elsőfokú bíróság általi mérlegelésével, és a bizonyítékok újraértékelésével lényegében saját álláspontja elfogadását kéri, nem elegendő a felülvizsgálati kérelem Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja alapján történő befogadásához. Záró rész [23] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §

(1)bekezdés a) pontja alapján illetékmentes. [24] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §

(2)bekezdése alapján tárgyaláson kívül határozott. [25] ki. A végzéssel szembeni további felülvizsgálat lehetőségét a Kp.

1. § d) pontja zárja Budapest,
2. január
3. Kúria V.Kfv.35.285/2023/2 8 dr. Darák Péter dr. Demjén Péter dr. Márton Gizella a tanács elnöke előadó bíró bíró dr. Stefancsik Márta Ságiné dr. Márkus Anett bíró bíró