Bhar.266/2021/11 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(3)bekezdés b) pontjának II. fordulata szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének, II. r. vádlott esetében pedig a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti költségvetési csalás bűntettének minősíti. I. r. vádlottat bűnösnek mondja ki további 1 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk.

1. §). Egyebekben a másodfokú ítéletet a fellebbezéssel érintett vádlottakra nézve helybenhagyja. A harmadfokú eljárásban 9000 (kilencezer) Ft – I. r. vádlottat terhelő – bűnügyi költség merült fel. Indokolás [1] Az első fokon eljárt Miskolci Járásbíróság a
2. június
3. napján kihirdetett 14.B.1124/2018/
4. számú ítéletével I. r. vádlottat hamis magánokirat felhasználásának vétsége [a Büntető Törvénykönyvről szóló
5. évi C. törvény (továbbiakban Btk.)
6. §], II. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk.
7. §), III. r. vádlottat 2 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk.
8. §) miatt megrovásban részesítette. Ellenben I. r. vádlottat a költségvetési csalás bűntette [Btk.
9. §

(1)bekezdés a) pont,

(2)bekezdés] és 4 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk.

1. §), II. r. vádlottat a bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont,

(2)bekezdés] és 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.266/2021/11/VII 2 magánokirat felhasználásának vétsége (Btk.

1. §) miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlottak terhére. I. r. és II. r. vádlott esetében a részfelmentés miatt, a bűnösség megállapítása és a joghátrány súlyosítása, III. r. vádlottat érintően a szankció súlyosítása érdekében. [3] A másodfokon eljáró Miskolci Törvényszék a
2. február 25-én meghozott 3.Bf.360/2020/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk.
4. §

(1)bekezdés a) pont,

(2)bekezdés a) pont], továbbá 3 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk.

1. §), II. r. vádlott bűnösségét pedig megállapította bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont,

(2)bekezdés a) pont] és további 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk.

1. §). I. r. vádlottal szemben 942 211 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. [4] A másodfokú ítélet ellen egyrészt az ügyészség jelentett be fellebbezést I. r. és II. r. vádlottak terhére téves jogi minősítés miatt és intézkedés helyett büntetés kiszabása céljából. Indokai szerint a másodfokú bíróság által megállapított tényállás továbbra is részbeni megalapozatlanságban szenved, ugyanis a vádiratban, illetőleg az elsőfokú, és a másodfokú ítéletben szereplő tényállások a költségvetést károsító cselekmény tekintetében benyújtott adóelőleg nyilatkozatokat, valamint személyi jövedelemadó bevallásokat egyaránt tartalmazták. Ezekből az elkövetési időpontokból következtetést lehet levonni arra, hogy az I. r. vádlott a terhére rótt cselekményt rendszeres haszonszerzésre törekedve – üzletszerűen – valósította meg. Ugyanakkor II. r. vádlott bűnsegédi közreműködése csak a 2012-es és 2013as adóévekre korlátozódik, ezért az üzletszerűség megállapítására maga a vádhatóság sem látott alapot. A fellebbezésében kifejtettek alapján a megyei főügyészség szükségesnek tartotta annak a tényállás részeként való rögzítését, hogy I. r. vádlott a költségvetést károsító cselekményt rendszeres haszonszerzésre törekedve, üzletszerűen valósította meg, továbbá álláspontja szerint a tényállás kiegészítésével összhangban e vádlott költségvetést károsító cselekménye nagyobb vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettének minősül. A hamis magánokirat felhasználása vétségét illetően a törvényszéki határozat szerinti jogi minősítést a rendbeliség szempontjából II. r. vádlott vonatkozásában helytállónak találta, míg I. r. vádlott tekintetében kifejtette, hogy miután az a felhasznált valótlan tartalmú okiratok számához igazodik, így a másodfokú határozatban is – a további 3 rb. helyett – további 4 rb. cselekmény megállapításának lett volna helye. Végül kitért arra, hogy álláspontja szerint a bűnösségi kör jelentős bővülése ellenére a törvényszék igen enyhe büntetőjogi szankciót alkalmazott, mely nem felel meg az arányosság követelményének, nem áll kellően arányban az elkövetett bűncselekmény társadalomra veszélyességével és nem is alkalmas a büntetési célok elérésére, sértve az ítélet belső arányosságát is. Ezen okok miatt pénzbüntetés kiszabását tartotta indokoltnak a másodfellebbezéssel érintett I. r., valamint II. r. vádlottakkal szemben. [5] Emellett I.r. vádlott a bűnösség megállapítása miatt a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú ítélet szerinti döntés helyességének megállapítása, azaz lényegében felmentés érdekében élt fellebbezéssel. A jogorvoslatát írásban részletesen indokolta, melyben vitatta, hogy a tényállásban írt időben a házastársi életközössége megszűnt a II. r. vádlottal. Okiratokat is csatolva adta elő, hogy nem tévesztette meg semmiben az adóhatóságot, a kedvezményt pedig kizárólag családjára, gyermekeire költötte. Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.266/2021/11/VII 3 Vitatta a vele szemben elrendelt vagyonelkobzás törvényességét is. Büntetőjogi felelősségét tehát a harmadfokú eljárásban sem ismerte el (
2. sorszámú harmadfokú irat). [6] III. r. vádlott tekintetében az elsőfokú ítélet másodfokon jogerőre emelkedett. [7] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség ... számú, a fellebbezésekre tett írásbeli észrevételében I. r. vádlott esetében a minősítés megváltoztatására, s mindkét vádlottnál a joghátrány súlyosítására irányuló fellebbezést – a vádhatósági perorvoslat indokaira is utalva – azzal tartotta fent, hogy a törvénymódosítás folytán az elbíráláskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni. Az indítványban kifejtette, hogy az I. r. vádlottnál a védő részvétele nélkül folytatott eljárás kasszációt nem alapozhat meg, figyelemmel a büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (továbbiakban Be.)
4. §

(2)bekezdés a) pontjában meghatározott normára. A tényállás kiegészítésével a másodfokú ítélet részbeni megváltoztatására, I. r. vádlottnál az új törvény alkalmazása mellett az üzletszerű minősítő körülmény megállapítására, valamint e vádlott bűnösségének további 1 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétségében a bűnösség megállapítására, II. r. vádlott esetében cselekményének az elbírálás idején hatályos törvény szerinti minősítésére, mindkét vádlott tekintetében a joghátrány súlyosítására, egyéb részben a határozat helybenhagyására tett indítványt. Az észrevétel ugyanakkor II. r. vádlottnál nem volt teljesen egyértelmű, hogy további 1 rendbeli, magánokiratra elkövetett cselekmény megállapításának lehet-e helye, mely kisebb ellentmondást a nyilvános ülésen az ügyészség képviselője feloldott, így egyértelműen rögzíthető, hogy a II. r. vádlottnál csak a súlyosítást célzó fellebbezés a joghatályos. [8] Az ítélőtábla az ügyészség és I. r. vádlott fellebbezését a Be.

1. § rendelkezései alapján, a Be.
2. §-ára figyelemmel nyilvános ülésen bírálta el. [9] A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az ügyészségi fellebbezést és az írásbeli észrevételében foglaltakat nagyrészt fenntartotta, azt annyiban módosította az elsőfokú ügyészségi perorvoslat indokainak megfelelően, hogy II. r. vádlott esetében nem tett indítványt a bűnösség megállapítására további 1 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében. [10] I. r. vádlott védője – bár nem tartotta abszolút hibának –, de kifogásolta, hogy a helyes minősítés szerint kötelező védelem ellenére a vádlott védelmében az eljárás egy részében nem járt el védő. Az ügyészségi másodfellebbezést nem tartotta alaposnak, álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen állapította meg a bűnösséget az ítéletében, ezért az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezésére figyelemmel a másodfokú bíróság által megállapított bűncselekmény kapcsán az I. r. vádlott felmentését és a vagyonelkobzás mellőzését indítványozta. [11] II. r. vádlott védője az elsőfokú döntés helyességére utalva, a másodfokon megállapított bűncselekmények tekintetében a törvényszék határozatának megváltoztatására tett indítványt. [12] alapos. Az ügyészségi másodfellebbezés részben, I. r. vádlott fellebbezése pedig nem Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.266/2021/11/VII 4 [13] Az ítélőtábla elsődlegesen megállapította, hogy a két irányban bejelentett fellebbezések joghatályosak. [14] A Be.
3. §

(1)bekezdése szerint ugyanis a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. [15] A Be. 615. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által felmentett vádlottat elítéli. [16] A Be. 615. §

(3)bekezdése pedig kimondja, hogy a fellebbezés sérelmezheti

1. a)az ellentétes döntést,
2. b)illetve kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy indokolását, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. [17] A törvényi előfeltételek teljesültek, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által részben felmentett vádlottakat elítélte (költségvetési csalás bűntette, hamis magánokirat felhasználásának vétsége), és az ügyészségi fellebbezés I. r. vádlottnál részlegesen a bűnösség körét, mindkét érintett vádlottnál az ellentétes döntéssel összefüggő rendelkezést (büntetéskiszabás), I. r. vádlott pedig a bűnössége másodfokú megállapítását sérelmezte. [18] A harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1),

(2),

(3)bekezdése szerinti terjedelemben bírálta felül a megtámadott másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző elsőfokú és másodfokú eljárást. A felülbírálat terjedelmét érintően figyelembe kellett venni a Be. 617. § alapján alkalmazandó másodfokú perjogi szabályokat is, a Be. 590. §

(10)bekezdésének előírása folytán a csak szankciós fellebbezéssel érintett II. r. vádlottnál sem volt mellőzhető a harmadfokú eljárás sajátosságai szerint a teljes, azaz a tényállásra is kiterjedő felülbírálat. A tényállás felülbírálatát I. r. vádlott fellebbezésének iránya tette kötelezővé. [19] A felülbírálat terjedelmét és a revízió kiterjesztését illetően kiemeli az ítélőtábla, hogy a 2021. január 1-jei módosításnak megfelelően a Be. 618. §

(3)bekezdése értelmében a fellebbezéssel nem érintett másodfokú ítéletrészek is vizsgálandók voltak a fellebbezések alaposságától függetlenül. Ugyanakkor nem bírálható felül az ítéletnek azon felmentő rendelkezése, amely ellen nem fellebbeztek [Be. 618. §

(4)bekezdés]. Ez jelen esetben II. r. vádlottnál 1 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségére vonatkozik. [20] A felülbírálat első perjogi lépcsője az eljárási szabályok megtartásának vizsgálata. Ennek során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú és a másodfokú bíróság az eljárást mindenben a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Nem került sor olyan abszolút, a Be. 607. §

(1)bekezdésében, illetve a 608. §

(1)bekezdés a-h) pontjaiban írt eljárási szabálysértésre, mely a másodfokú ítélet érdemi felülbírálatát kizárná. Ilyenre egyébként a fellebbezést előterjesztők sem hivatkoztak. Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.266/2021/11/VII 5 [21] A fellebbviteli főügyészség és I. r. vádlott védőjének eljárási kifogása, és e vádlott védőt érintő előadása kapcsán az ítélőtábla a következőkre mutat rá. [22] E vádlott terhére megállapított, költségvetést károsító, harmadfokon jogerősen megállapított bűncselekmény [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés

1. b)pont II. fordulat] büntetési tétele (egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés) miatt a védő részvétele az eljárásban valóban kötelező a Be. 44. §
2. a)pontja alapján. Kötelező védelemnél a tárgyaláson a védő jelenlétének hiánya főszabályként valóban semmisségi ok, azaz a támadott ítéletet (ítéleteket) hatályon kívül kell helyezni. [23] A felülbírált ügyben ugyanakkor – miként azt a fellebbviteli főügyészség és az I. r. vádlott védője is helyesen észlelte – más a perjogi helyzet, mely a Be. 608. §

(2)bekezdés a) pontjában meghatározott, az eljárás hatékonyságát növelő, a pert gyorsító törvényi tényállásban írtaknak feleltethető meg. Az ügyészség ugyanis az I. r. vádlottat a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a vádemelés idején – és 2020. december 31-ig – hatályos

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettével vádolta meg. Az ügyészség a vádat nem változtatta meg e részben, sem vádmódosításra, sem vádkiterjesztésre nem került sor és sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem állapította meg a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben, melynél a védő részvétele kötelező. [24] A súlyosabb minősítés megállapítására az eljárásban először a másodfokú bíróság területén működő ügyészség tett indítványt, egyben jelezve, hogy védő kirendelése szükséges. A másodfokú ügyész nyilatkozata vádmódosításnak nem tekinthető, mert a vádat az ügyészség kizárólag az elsőfokú ügydöntő határozat meghozatala céljából tartott tanácsülésig módosíthatja és terjesztheti ki (vádváltoztatás), figyelemmel a Be. 538. §

(4)bekezdésére (BH

1. 187). Ennek elvi indoka, hogy az elsőfokú bíróság jogosult és kötelezett a vád elbírálására, és főként a másodfokú perszakban a vádkiterjesztés vagy vádmódosítás esetén olyan eljárásjogi helyzet alakulhatna ki, hogy az elsőfokú bíróság elveszti azon alapvető jogosultságát, hogy a vádat elbírálja. Annak nincs akadálya, hogy a másodfokú ügyész az elsőfokú ítélettől vagy akár a vádtól eltérő minősítés megállapítására tegyen indítványt, vagy a jogorvoslatot visszavonja, azonban a klasszikus értelemben vett vádmódosításra, különösen a vádbeli tényállás bővítésére, a vádbeli minősítés joghatályt kiváltó módosítására nincs eljárásjogi lehetőség. Jelen ügyben az ügyész egyébként perrendszerűen tett indítványt a vádtól eltérő minősítés megállapítására, de ezen perjogi aktust nem lehet vádmódosításnak nevezni (Debreceni Ítélőtábla Bf.IV.219/2020/
2. [33]). [25] A jelzett eljárásjogi szituációban pedig a már idézett rendelkezés szerint nem kell a támadott ítéletet hatályon kívül helyezni és arra más okot sem észlelt az ítélőtábla, így a másodfellebbezéseket érdemben bírálta el. [26] A felülbírálat további lépcsője annak megállapítása volt, hogy a tényállás további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott-e, vagy az iratok tartalma alapján azzá tehető, s ekként a helyes tényállás megállapítható, avagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető. A harmadfokú bíróság azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság által – akár javítás nélkül is, vagy módosítással – irányadónak tartott tényállás megalapozott-e (Kúria Bhar.1.201/2018/
3. [32]-[34]). Az I. r. vádlott fellebbezése lényegében a teljes tényállást támadta, ezért teljes volt a ténybeli felülbírálat. Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.266/2021/11/VII 6 [27] A harmadfokú bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítéletének tényállása döntően megalapozott, csak szűk körben volt hiányos II. r. vádlott költségvetést károsító cselekményét illetően [Be.
4. §

(2)bekezdés a) pont]. Részbeni megalapozatlanságot az eredményezett, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem állapította meg a tényállásban, hogy a II. r. vádlott pontosan milyen összegű vagyoni hátrány okozásához nyújtott szándékosan segítséget, mely tény az elsőfokú és másodfokú bíróság által megvizsgált bizonyítékokat tartalmazó iratok tartalma alapján egyértelműen megállapítható. [28] A harmadfokú bíróság ezért a tényállást a Be. 619. §

(3)bekezdésében írt jogkörében annyiban egészíti ki, hogy II. r. vádlott összesen 942 211 Ft vagyoni hátrány okozásában működött közre a valótlan tartalmú magánokiratok készítésével. [29] Ugyanakkor a rendszeres haszonszerzésre törekedve elkövetés kimondása nem tény-, hanem jogkérdés, az üzletszerű elkövetés megállapításához szükséges tényeket a tényállás tartalmazza. [30] A kiegészítéssel a másodfokú bíróság döntésén alapuló tényállás meglapozott és a harmadfokú bíróság a határozatát a Be. 619. §

(3)bekezdése alapján a módosított tényállásra alapította. E körben kell kiemelni, hogy az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a vádló által felkínált lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat szabad meggyőződése szerint értékelte, mely bizonyíték-értékelés a tényálláshoz kötöttség elvének egyik legfontosabb garanciája (Kúria Bhar.III.1.201/2018/10.). Az elsőfokú bíróság minősül ugyanis a ténybíróságnak, mely a bizonyítékok közvetlen megvizsgálása után jogosult és kötelezett elsődlegesen a tényállás megállapítására, függetlenül attól, hogy a Be. fellebbezési rendszerében a másodfokú bíróság is hangsúlyosabb ténybírósági szerepet kapott. [31] A másodfokú bíróság helyesen fogadta el az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét, mely a tényálláshoz kötöttség elve miatt a harmadfokú eljárásban sem támadható eredményesen. I. r. vádlott, s részben a II. r. vádlott védője alapvetően az elsőfokú és másodfokú bíróság perrendszerű, megfelelően megindokolt, logikus indokolásán keresztül támadta a megalapozott tényállást, mely eljárásjogi okból sem lehetett alapos. A harmadfokú bíróság döntően jogbíróság, nincs lehetősége a törvényes mérlegelésen nyugvó tényállást megalapozó bizonyítékok felülmérlegelésére és ezáltal eltérő tényállás megállapítására, mely egyébként is kizárt a harmadfokú eljárásban [Be. 619. §

(3)bekezdés]. [32] A bűnösség kérdésének felülbírálata során az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság a másodfellebbezéssel érintett vádlottak bűnösségét törvényesen állapította meg, azonban I. r. vádlott költségvetést károsító cselekményét az üzletszerűség súlyosabban minősíti, emellett további 1 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében is meg kellett állapítani a bűnösséget az alábbiakban kifejtettek szerint. [33] Elsődlegesen kiemeli az ítélőtábla – egyetértve a fellebbviteli főügyészséggel –, hogy az elbíráláskor, azaz jelenleg hatályos büntető törvényt kell alkalmazni a Btk. 2. §

(1),

(2)bekezdésének előírása folytán. A törvényszék ugyan határozatában külön nem tért ki rá, Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.266/2021/11/VII 7 de az irányadó jogszabályi hátteret áttekintve megállapítható, hogy a bűncselekmény elkövetésekor hatályos törvényt alkalmazta. A költségvetést károsító cselekmény törvényi tényállása ugyanis 2021. január 1-jével akként módosult, hogy a 2020. évi XLIII. törvény 59. § e) pontja hatályon kívül helyezte a Btk. 396. §

(2)bekezdését, melynek következtében a költségvetési csalás csak az ötszázezer forintot meghaladó vagyoni hátrány okozása esetén minősül bűncselekménynek, míg ez alatt vámszabálysértésként értékelendő, nem valósul meg tehát bűncselekmény [Btk. 462. §

(3)bekezdés]. [34] A cselekménnyel okozott vagyoni hátrány mértéke ugyan ennél magasabb, de nem maradhat figyelmen kívül, hogy inkább a bűncselekménynek minősülő törvényi minimum összegéhez közelít, míg az azonos büntetési tétellel fenyegetett ötmillió forintos felső határtól jelentősen elmarad, ennek pedig a joghátrány meghatározásakor fokozott jelentősége van. [35] Ezen felül II. r. vádlott esetében kiemelendő, hogy az említett dekriminalizáció épp a terhére rótt költségvetést károsító cselekmény törvényszék szerinti minősítését érintette, hiszen cselekvőségét az új törvény már csak a költségvetési csalás alapeseteként értékeli, ami szintén egyfajta enyhébb megítélést jelent. [36] A költségvetési csalás Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontjában meghatározott törvényi tényállásának elemei (tárgyi és alanyi oldal) teljesek. I. r. vádlott az adóhatóságot a tényállásban írtak szerint tévedésbe ejtette, tartotta és valótlan jognyilatkozatot is tett, melyhez II. r. vádlott egy szűkebb időszakra kiterjedő valótlan nyilatkozat adással szándékosan segítséget nyújtott. A cselekmény a kerettényállást kitöltő adójogi norma, nevezetesen a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. számú törvény (Szja. tv.) 29/A. §

(1)bekezdésében írt családi kedvezmény jogosulatlan érvényesítésével, ezáltal az Szja. tv.

1. §-ában meghatározott összevont adóalap csökkentésével valóban a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontja szerint minősül, mert az a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség mértékének csökkentésével járt. [37] Szemben a másodfokú bírósággal, az ítélőtábla I. r. vádlott tekintetében arra az álláspontra jutott, hogy esetében fennállnak a költségvetést károsító bűntett üzletszerű elkövetésének a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontjában meghatározott feltételei. Egyetértve a főügyészség fellebbezésében kifejtettekkel, az irányadó, megalapozott tényállásban írt időszakban az I. r. vádlott egymás után többször tett valótlan nyilatkozatot munkáltatóinál – munkahelyváltáskor az új munkáltató előtt is –, illetve több bevallási időszakon keresztül nyújtott be valótlan tartalmú személyi jövedelemadó bevallást az adóhatóság felé. Ezt pedig kétséget kizáróan az Szja. tv. 29/A. § szerinti családi kedvezmény érvényesítése érdekében tette, ezáltal eredményesen csökkentve adóalapját, cselekményével olyan többlet jövedelemhez jutva, amely a törvényszék által gondosan számba vett feltételek hiányában nem illette volna meg. Mindezeket összevetve a cselekmény több adóbevallási időszakon át tartó kifejtésével, a munkahely váltások utáni folytatásával, az okozott adóhiány mértékével az ítélőtábla álláspontja szerint a törvény által megkívánt feltételekre valóban következtetni lehet. Rámutat a harmadfokú bíróság, hogy az üzletszerű elkövetés annak ellenére kimondható, hogy az I. r. terhelt a vád tárgyává tett időszakban nem vitásan állandó munkahellyel, megélhetéséhez elegendő biztos jövedelemmel rendelkezett. A rendszeres haszonszerzésre törekvésnél az üzletszerűség megállapíthatóságát nem zárja ki ugyanis, ha az elkövetőnek nem ez az egyetlen vagy fő jövedelemforrása. Megállapítható az üzletszerűség a Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.266/2021/11/VII 8 tartósság célzatával folytatott, a rendszeres mellékkereset elérésére törekvő jövedelemszerzés esetében is (BH
2. 469). [38] II. r. vádlott vonatkozásában a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésével körülírható – mindössze 2012 és 2013 adóéveket érintő – cselekménye viszont nem szolgáltat elegendő adatot arra, hogy őt az I. r. vádlott előnyszerzéséhez eleve jogtalan haszonszerzés miatti tévedésbe ejtés vezette volna. Ismételten megjegyzendő, hogy a II. r. vádlott tekintetében ezt a törvényszék által tett megállapítást valójában már a vádhatósági jogorvoslat sem kifogásolta. [39] A szintén a vádlottak terhére rótt közbizalmat sértő cselekmény minősítése törvényes, a fellebbviteli főügyészség azonban helytállóan mutatott rá, hogy I. r. vádlott tekintetében a büntetőjogilag értékelhető, családi kedvezmény igénybevételéhez szükséges valótlan tartalmú adóelőleg nyilatkozat nyomtatványok kitöltésének (
3. január,
4. május 21.,
5. január 28.), valamint ezáltal ugyancsak hamis adatokat tartalmazó személyi jövedelemadó adóbevallásainak (
6. február 15.,
7. április 21.) számából következőleg az I. r. vádlott büntetőjogi felelőssége összesen 5 rb. közbizalom elleni bűncselekmény miatt állapítható meg. Bűnösségének kimondására azonban a járásbíróság előtt 1 rb., míg a törvényszéken további 3 rb. – tehát mindösszesen 4 rb. – hamis magánokirat felhasználása vétsége miatt került sor. A II. r. vádlott vonatkozásában a közbizalom elleni cselekmény minősítése és rendbelisége mindenben megfelel az anyagi jognak. [40] Mindezeket összefoglalva a harmadfokú bíróság az elbírálás idején hatályos büntető törvényt alkalmazva a másodfellebbezéssel érintett I. r. vádlott költségvetést károsító cselekményét a Btk.
8. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(3)bekezdés b) pontjának II. fordulata szerint minősülő nagyobb vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettének, II. r. vádlott esetében pedig a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontja szerint minősülő, a Btk. 14. §

(2)bekezdésére figyelemmel bűnsegédként elkövetett nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének minősítette. I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki további 1 rb. a Btk.

1. § szerint minősülő hamis magánokirat felhasználásának vétségében. [41] A minősítés megváltoztatása ellenére a másodfokú bíróság által alkalmazott – az elsőfokú bíróság által meghatározottakat helyesnek tartó – joghátrány mindkét vádlott vonatkozásában törvényes, megfelel a büntetéskiszabási elveknek, a büntetési céloknak, tettarányos és kifejezésre juttatja az egyéniesítés követelményeit is. A megrovás szükséges, egyben elégséges szankció, figyelemmel a jelentős időmúlásra, valamint arra, hogy nem cáfolt a vádlotti védekezés, miszerint a gyermekekre költötték a pénzt. [42] Törvényesen került sor vagyonelkobzás alkalmazására I. r. vádlottal szemben a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontja alkalmazásával, mert az adóhatóság megtévesztésével ténylegesen gazdagodott a cselekmény következtében felmerült vagyoni hátrány összegével. Figyelemmel az adóigazgatási eljárásokban hozott marasztaló határozatokra, helyes az intézkedés

1. és
2. adóévekben felmerült adóhiányra való korlátozása is (69/
3. BK vélemény II/f. pont). A szükséges mértékben a bűnös úton szerzett vagyon elvonása nem mellőzhető. Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.266/2021/11/VII 9 [43] A másodfokú eljárásban felülbírált, egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező további rendelkezések is mindenben megfelelnek a törvénynek. [44] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a szükséges részben a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be.

1. § alkalmazásával helybenhagyta. [45] A Be.
2. § alapján alkalmazandó
3. §

(1)bekezdése szerint állapította meg a harmadfokú eljárásban a kirendelt védő részvételével kapcsolatosan felmerült bűnügyi költséget, melyet a bűnösnek kimondott I. r. vádlott visel. Debrecen,

1. szeptember
2. Dr. Háger Tamás sk. a Dr. Diószegi Attila sk. bíró tanács elnöke, Dr. Bakó József sk. előadó bíró, Záradék: A Miskolci Törvényszék 3.Bf.360/2020/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bhar.IV.266/2021/
4. számú ítéletében írt változtatással a másodfellebbezéssel érintett I. r. és II. r. vádlottak vonatkozásában a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. szeptember
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke