Bf.27/2022/18 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésének III. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete. Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlott cselekményeit egy-egy rendbeli a Btk. 178. §

(1)bekezdésének III. fordulatában meghatározott kábítószer birtoklása bűntettének is minősíti, melyet tettesként valósítottak meg. A vádlottak büntetéseit – a közúti járművezetéstől eltiltás érintetlenül hagyása mellett – Terhelt1 I. r. vádlott esetében 7 (hét) év szabadságvesztésre és 7 (hét) év közügyektől eltiltásra, Terhelt2 II. r. vádlott vonatkozásában 5 (öt) év szabadságvesztésre és 5 (öt) év közügyektől eltiltásra, míg Terhelt3 III. r. vádlott esetében 2 (kettő) év 6 (hat) hó szabadságvesztésre és 3 (három) év közügyektől eltiltásra enyhíti. Megállapítja, hogy Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottal szemben alkalmazott jogkövetkezmény helyesen halmazati büntetés. Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak tekintetében a szabadságvesztést börtönben rendeli végrehajtani. A Kaposvári Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.I.137/

1. tételszám alatt bevételezett 6-
2. sorszám alatti mobiltelefonok vonatkozásában alkalmazott intézkedés helyesen elkobzás. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.27/2022/18/II 2 A Kaposvári Törvényszék Gazdasági Hivatalánál a fenti tételszám alatt bevételezett 2.,
3. és
4. sorszám alatti Asus laptop, számítógép és Samsung televízió lefoglalását megszünteti és kiadni rendeli Terhelt1 I. r. vádlott részére, míg a
5. sorszám alatti asztali számítógép lefoglalását megszünteti és kiadni rendeli Terhelt2 II. r. vádlott részére. A kiadni rendelt bűnjeleket a Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlott terhére megállapított vagyonelkobzás és bűnügyi költség megfizetésére kötelezés biztosítására visszatartani rendeli. A Kaposvári Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.II.5/
6. tételszám alatt bevételezett
7. sorszám alatti Ford DYB típusú, rendszám1 forgalmi rendszámú személygépkocsi, a
8. sorszám alatti bicskakulcs és
9. sorszám alatti okirat szám számú forgalmi engedély lefoglalását megszünteti és kiadni rendeli Terhelt3 III. r. vádlott részére. Ez utóbbi – kiadni rendelt – bűnjelek vonatkozásban a vagyonelkobzás alkalmazását egyúttal mellőzi. Megállapítja, hogy az elsőfokú bírósági eljárás befejezéséig helyesen 1.210.331 (egymilliókettőszáztízezer-háromszázharmincegy) forint bűnügyi költség merült fel, melyből – a Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottakat, valamint e vádlottakat és Terhelt4 IV. r. terheltet érintő egyetemleges kötelezés érintetlenül hagyása mellett – helyesen Terhelt1 I. r. vádlott 444.752 (négyszáznegyvennégyezer-hétszázötvenkettő) forintot, Terhelt2 II. r. vádlott 254.555 (kettőszázötvennégyezer-ötszázötvenöt) forintot, Terhelt3 III. r. vádlott 173.265 (egyszázhetvenháromezer-kettőszázhatvanöt) forintot köteles az államnak megfizetni. A fennmaradó helyesen 151.762 (egyszázötvenegyezer-hétszázhatvankettő) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy Terhelt2 II. r. vádlott helyesen
10. június 13-án született, az Audi A3 típusú személygépkocsihoz tartozó forgalmi engedély száma helyesen okirat szám1, illetve a Magyar Államkincstár helyesen B.okirat szám2 sorszám alatt vételezte be az eljárás során lefoglalt dán korona fizetőeszközt. A kiszabott szabadságvesztés tartamába Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak esetében beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is. Kötelezi Terhelt2 II. r. vádlottat 52.548 (ötvenkettőezer-ötszáznegyvennyolc) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére az államnak, míg a további 52.548 (ötvenkettőezer-ötszáznegyvennyolc) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Indokolás I. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.27/2022/18/II [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] 3 A Kaposvári Törvényszék a
11. évi április hó
12. napján kelt 3.B.175/2021/
13. számú ítéletében Terhelt1 I. r. vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló
14. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
15. §

(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 9 év szabadságvesztésre, 8 év közügyektől eltiltásra és 5 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a 2020. évi augusztus hó 1. napjától a 2022. évi április hó 1. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt, valamint 186.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Terhelt2 II. r. vádlottat a Btk. 176. §

(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő bűnsegédként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 7 év szabadságvesztésre, 6 év közügyektől eltiltásra és 5 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a 2020. augusztus 1. és 2022. április 1. között előzetes fogvatartásban töltött időt, valamint 3.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Terhelt3 III. r. vádlottat a Btk. 176. §

(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő bűnsegédként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 5 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a

1. évi augusztus hó
2. napjától a
3. évi április hó
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött idő. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak terhére súlyosbításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás, emellett Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. vádlottak esetében hosszabb tartamú járművezetéstől eltiltás alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést. Terhelt1 I. r. vádlott a tényállás megalapozatlansága okán eltérő minősítésért, a szabadságvesztés tartamának enyhítéséért, a közúti járművezetéstől eltiltás alkalmazásának mellőzéséért, enyhébb végrehajtási fokozat megállapításáért, továbbá a vagyonelkobzással és a lefoglalással kapcsolatos rendelkezések ellen, védője eltérő tényállás megállapításáért és enyhítésért, valamint járulékos kérdések ellen; Terhelt2 II. r. vádlott eltérő tényállás megállapításáért és enyhítésért, védője eltérő tényállás és minősítés megállapításáért és enyhítésért, valamint a vagyonelkobzás részbeni mellőzéséért; Terhelt3 III. r. vádlott enyhítésért, védője enyhítésért, enyhébb végrehajtási fokozat megállapításáért és a vagyonelkobzás alkalmazásának mellőzéséért, a lefoglalt személygépkocsi Terhelt3 III. r. vádlott részére történő kiadásáért jelentett be fellebbezést. A településnév3i Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést mindhárom vádlott vonatkozásában visszavonta és a vagyonelkobzást érintő jogszabályhely – a Btk. 74/A. §

(2)bekezdés a) pontjára történő – módosítása mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak, valamint védőik a nyilvános ülésen a jogorvoslati kérelmeikkel egyező tartalommal szólaltak fel. Terhelt1 I. r. vádlott védője bizonyítási indítványt terjesztett elő. II. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.27/2022/18/II [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] 4 A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, mely a

(2)bekezdés értelmében – Terhelt3 III. r. vádlott esetében a Be. 590. §

(10)bekezdésére is figyelemmel – kiterjedt az ítélet megalapozottságára, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseire, valamint az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására, illetve – a Be. 590. §

(7)bekezdése szerint hivatalból – az egyszerűsített felülbírálat körébe tartozó kérdésekre is. A másodfokú felülbírálatnak a Be. 590.§

(9)bekezdése folytán ugyanakkor nem volt tárgya az ítélet Terhelt4 IV. r. terheltre vonatkozó része, mely – fellebbezés hiányában – első fokon jogerőre emelkedett. A másodfokú bíróság a felülbírálat során észlelte, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 592. §

(2)bekezdésének

1. a)és
2. c)pontjaiban írt okokból részben megalapozatlan: a megállapított tényállás hiányos, illetve kismértékben ellentétes a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával. E részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a másodfokú bíróság a tényállást az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés útján, továbbá Terhelt3 III. r. vádlott személyi körülményei vonatkozásában a nyilvános ülésen a büntetéskiszabási körülmények tisztázása körében előadottak alapján – figyelemmel a Be. 593. §

(1)bekezdésének a) pontjára is – az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: Terhelt3 III. r. vádlott

1. szeptember
2. napjától a településnév3i Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos levelező munkarendű hallgatója. Az ítélet [14] pontjának első mondatából mellőzte a Terhelt2 II. r. vádlottra vonatkozó azon szövegrészt, mely szerint kisebb mértékben a potenciális vásárlók toborzásában és az értékesítés szervezésében is közreműködött, egyúttal az ítélet e pontját azzal egészítette ki, hogy Terhelt2 II. r. vádlott kapcsolatot tartott a potenciális vásárlókkal, tájékoztatta őket a kábító hatású anyagok megvásárlásának lehetőségéről, idejéről és az értékesítés szervezésében is közreműködött. Az ítélet [15] pontjában Terhelt1 I. r. vádlott helyesen az amfetamin tartalmú speed tablettákat értkesítette a megjelölt áron. A IV. r. vádlott vezetékneve az ítélet [21]-[23] pontjaiban helyesen: vezetéknév. Terhelt2 II. r. vádlott az általa és Terhelt1 I. r. vádlott által megvásárolt kábítószereket a személygépkocsi bal első ülése alatt elhelyezett műanyag tároló dobozba rejtette, míg Terhelt3 III. r. vádlott az általa vásárolt kábítószert a jármű jobb első ülése előtti részen helyzete el. Ezt követően 17 óra 07 perckor településnév1 érintésével hazafelé indultak. Útjuk során a személygépkocsit továbbra is Terhelt2 II. r. vádlott vezette, utasként a jobb első ülésen Terhelt3 III. r. vádlott, hátul pedig Terhelt1 I. r. vádlott foglalt helyet. A vádlottakat a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság bevetési csoportja 18 óra 50 perckor a településnév1, cím
3. szám előtti útszakaszon tartóztatta fel. Az rendszám2 forgalmi rendszámú Audi A3 típusú személygépkocsi
4. augusztus 1-jén végzett szemléje során a bal első ülés alatt elhelyezett műanyag tároló dobozból, illetve az abban lévő önzárós műanyag zacskóból két külön rögből álló, összesen 1,91 gramm nettó tömegű fehér színű anyagmaradványt és egy darab műanyag tégelyben elhelyezett, fóliába tekert, zsíros szerkezetű, 41,47 gramm nettó tömegű krémes anyagot foglaltak le. A jármű jobb első ülése előtti részéről – három simítózáras tasakban elhelyezett kisebb tasakokban – 2,3 gramm nettó tömegű fehér színű port, valamint 4 gramm nettó tömegű és 2,02 gramm nettó tömegű fehér színű rögös port foglaltak le. Lefoglalásra került az rendszám2 forgalmi Pécsi Ítélőtábla II.Bf.27/2022/18/II [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] 5 rendszámú Audi A3 típusú személygépkocsi is, az ahhoz tartozó indítókulccsal és az okirat szám1 számú forgalmi engedéllyel. Ugyanekkor Terhelt1 I. r. vádlottól egy Samsung S8 típusú szürke színű mobiltelefont, Terhelt3 III. r. vádlottól egy szürke színű iPhone típusú mobiltelefont, Terhelt2 II. r. vádlottól pedig egy iPhone 6s és egy fekete színű Samsung Galaxy J5 típusú mobiltelefont is lefoglaltak (Ítélet [34] pont). Az ítélet [35] pontjában feltüntetett, Terhelt1 I. r. vádlott településnév2 cím38 szám alatti otthonánál foganatosított kutatás során lefoglalt 0,03 gramm nettó tömegű amfetamin tartalmú speed por mellett a lakóház általa használt szobájából egy Asus típusú laptopot, egy asztali számítógépet, egy ismeretlen típusú digitális mérleget és egy Samsung típusú televíziót foglaltak le. A Terhelt2 II. r. vádlott tartózkodási helyéül szolgáló cím
5. szám alatti helyszínen 1 db henger alakú növényőrlő és 1 db asztali számítógép; a Terhelt3 III. r. vádlott tartózkodási helyéül szolgáló településnév1, cím40 szám alatti ingatlanban – a pénztárcájából – 1.000 dán korona és 34.500 forint, az ingatlan udvarából az rendszám1 forgalmi rendszámú Ford Focus típusú személygépkocsi, az ahhoz tartozó okirat szám számú forgalmi engedély és bicskakulcs került lefoglalásra. Az ítélet [35] pontjában a vádlottak esetében nem a vizeletvizsgálatot végezték el
6. augusztus 2-án, hanem helyesen a vizeletmintát biztosították akkor. A [37] és [38] pontokban írtakat a tényállásból mellőzte. Az ítélet [40] pontjában foglaltakat azzal egészítette ki, hogy a Terhelt1 I. r. vádlott által árusított (I. tényállási pont), eladás céljából megszerzett, valamint Terhelt2 II. r. vádlott részére átadott (II. tényállási pont) – MDMA, delta-9-THC, amfetamin és kokain tartalmú – kábítószerekben lévő tiszta hatóanyag-tartalom együttesen meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát, annak 169,065 százaléka. A Terhelt2 II. r. vádlott által Terhelt1 I. r. vádlottól saját fogyasztás céljából megvásárolt (I/A. tényállási pont) és a részére átadott, általa fogyasztás céljából megszerzett (II. tényállási pont) – MDMA és kokain tartalmú – kábítószerekben lévő tiszta hatóanyag-tartalom együttesen meghaladja a csekély mennyiség felső határát, annak 262,5 százaléka, de nem éri el a jelentős mennyiség alsó határát, annak 13,13 százaléka. Terhelt2 II. r. vádlott a jelentős mennyiség alsó határát meghaladó, annak 156,25 százalékát kitevő – MDMA, delta-9-THC és amfetamin tartalmú – kábítószerek Terhelt1 I. r. vádlott általi megszerzésében, árusításában és fogyasztókhoz történő eljuttatásban vett részt. Mellőzte az ítélet [42] pontjában foglaltakat, és azt állapította meg, hogy Terhelt3 III. r. vádlott a Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottaktól településnév1on lefoglalt, a jelentős mennyiség alsó határát meghaladó, annak 146,63 százalékát kitevő hatóanyag mennyiségű amfetamin és kokain megszerzéséhez nyújtott segítséget, míg az általa fogyasztás céljából megszerzett amfetamin és kokain tartalmú kábítószerekben lévő tiszta hatóanyag-tartalom együttesen meghaladja a csekély mennyiség felső határát, annak 295 százaléka, de nem éri el a jelentős mennyiség alsó határát, annak 14,75 százaléka. Az ítélet [41] pontjában írt fehér színű, 0,083 gramm tiszta kokain-bázis tiszta hatóanyaggal rendelkező rögös por helyesen 2,02 gramm nettó tömegű volt. Azt az eljárás során nem lehetett megállapítani, hogy Terhelt1 I. r. vádlott az Asus típusú laptopot, az asztali számítógépet és a Samsung típusú televíziót a kábítószerrel való kereskedés elkövetésének ideje alatt szerezte, ugyanakkor e műszaki cikkek számottevő értékkel nem bírtak. A Kaposvári Járásbíróság a Kaposvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Bnyf.298/2020/
7. számú végzése folytán
8. december 9-én véglegessé vált Pécsi Ítélőtábla II.Bf.27/2022/18/II [29] [30] [31] 6 24.Bny.638/2020/
9. számú végzésével az rendszám2 forgalmi rendszámú Audi A3 típusú személygépkocsi szemléje során lefoglalt kábítószergyanús anyagok, nedves állagú és rögös porok előzetes elkobzását rendelte el. egyéb érdekelt1
10. november
11. napján elhunyt. A vele szemben kábítószerkereskedelem bűntette miatt indult eljárást a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság a
12. június 23-án meghozott okirat szám3bü. számú határozatával megszüntette. Terhelt2 II. r. vádlott
13. augusztus 1-jétől tulajdonosa az 1998-as évjáratú rendszám2 forgalmi rendszámú Audi A3 típusú személygépkocsinak. Terhelt3 III. r. vádlott
14. október
15. napjától tulajdonosa a 2011-es gyártási évű rendszám1 forgalmi rendszámú Ford DYB típusú (kereskedelmi megjelölése: Ford Focus) gépjárműnek. Az rendszám2 forgalmi rendszámú Audi A3 típusú személygépkocsit és az rendszám1 forgalmi rendszámú Ford Focus típusú személygépkocsit a Somogy Megyei Rendőrfőkapitányság
16. július
17. napján adta át a Kaposvári Törvényszék Gazdasági Hivatala bűnjelkezelőjének, a járműveket azóta a gazdasági hivatal külső raktárában tárolják. Az elsőfokú ítélet meghozataláig a lefoglalt járművek tárolása folytán gépkocsinként 72.480 forint költség merült fel. [32] III. [33] Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentes a Be.
18. §

(2)bekezdésében felsorolt részbeni megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az tehát hiánytalan, teljeskörűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság eljárása során nem vétett olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdésében vagy a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt ún. abszolút, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdésében nevesített kihatással bíró, a másodfokú eljárásban nem orvosolható ún. relatív eljárási szabálysértést, mely az ítélet érdemi felülbírálatának akadályát képezte volna. Az üggyel összefüggésbe hozható, a releváns múltbeli történések valósághű feltárásához szükséges adatokat a nyomozó hatóság összegyűjtötte és rögzítette, olyan alapossággal, hogy a rendelkezésre bocsátott és felhasznált bizonyítékok egyenként, illetve összességében történő értékelésével, átfogó elemzésével a felmerülő ténybeli és jogi kérdésekben megnyugtatóan állást lehetett foglalni. A bizonyítékok vizsgálatát és mérlegelését az elsőfokú bíróság elvégezte, indokolási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett. Értékelő tevékenységével összefüggésben azonban – figyelemmel Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak védői által benyújtott fellebbezések indokolására – az alábbiak kiemelése volt indokolt. Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak védői – a büntetés enyhítése és a járulékos kérdések körében előadottakon túlmenően – az elsőfokú bíróság bizonyíték értékelő tevékenységét és az arra tekintettel megállapított tényállást támadták; Terhelt1 I. r. vádlott védője a Terhelt4 IV. r. terhelt vallomására alapított tényállás megalapozottságát, Terhelt2 II. r. vádlott védője pedig védence bűnsegédi magatartásának alapját képező tudattartalom megállapíthatóságát vonta kétségbe. Az ecstasy tabletták és a marihuána Terhelt1 I. r. vádlott és Terhelt4 IV. r. terhelt közötti adásvétele kapcsán túlnyomórészt személyi bizonyítékok álltak rendelkezésre, hiszen e kábító hatású anyagokat nem foglalták le, üzenetváltásaik pedig az árusítások számát és az egymásnak kölcsönösen értékesített kábítószerek mennyiségét kellő bizonyossággal nem igazolták. Erre tekintettel helytállóan jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy [34] [35] [36] [37] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.27/2022/18/II [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] 7 Terhelt1 I. r. és Terhelt4 IV. r. terheltek részben ellentétes előadásai közül az utóbbi önmagára is terhelő, következetes vallomása fogadható el; a másodfokú bíróság az e körben kifejtett érveléssel mindenben egyetértett. A megállapított tényállás szerint nem az ecstasy tabletták Terhelt1 I. r. vádlott általi eladására, hanem Terhelt1 I. r. vádlott és Terhelt4 IV. r. terhelt megismerkedésére került sor az xxxben kialakított szórakozóhelyen. Ennek következtében a tényállásban foglalt átadásokat ténylegesen nem zárta ki az a védő által hivatkozott tény, hogy a koronavírus-világjárvány terjedésének megakadályozása érdekében tett intézkedések részeként 2020 tavaszán a szórakozóhelyek zárva tartottak; különös tekintettel arra, hogy az MDMA tartalmú tabletták eladásának tényét Terhelt1 I. r. vádlott maga is elismerte. Mindez azt is jelentette, hogy a másodfokú bíróság – az ítélet I/E. tényállási pontjában foglaltakat megalapozottnak találva és egyetértve a védő által úgyszintén sérelmezett, tanú9 részére történt marihuána eladás kapcsán tett ítéleti megállapításokkal is – helytállónak tekintette a kábítószer-kereskedelemből származó bevétel elsőfokú bíróság által megállapított összegét. Terhelt2 II. r. vádlott a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés tárgyában tartott ülésen és az első gyanúsítotti kihallgatása során is elismerte, hogy Terhelt1 I. r. vádlottat annak tudatában szállította településnév3re, illetve több alkalommal településnév4re, hogy vádlott-társa e helyszíneken kábítószert fog vásárolni, valamint vallomása alapján az sem volt vitatott, hogy a II. tényállási pontban írt cselekményben is ilyen tudattartalommal vett részt, és ekkor saját fogyasztás céljából vásárolt is kábítószert. Erre alapítottan az elsőfokú bíróság helytállóan ismerte fel, hogy abból következően, hogy Terhelt2 II. r. vádlott – az I/A. tényállási pontban írtak szerint – huzamos időn keresztül vett kábítószert Terhelt1 I. r. vádlottól, őt számos alkalommal különböző helyszínekre szállította kábítószer beszerzése érdekében, úgyszintén a köztük részben a kábítószerek értékesítése kapcsán lefolytatott kommunikáció tartalmából és a lefoglalt kábítószer mennyiségéből adódóan a tudata átfogta azt, hogy Terhelt1 I. r. vádlott a különböző kábító hatású anyagokat nagyobbrészt tovább értékesítés céljából szerzi meg. Mindezt azonban nem csupán az e vádlottak közötti kommunikáció igazolta, hanem Terhelt2 II. r. vádlott egyes fogyasztókkal történt telefonbeszélgetései és üzenetváltásai is. Bár az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás részévé tette a leplezett eszköz – lehallgatás – alkalmazása folytán keletkezett bizonyítékokat, azokat a kívánt mértékben nem rögzítette. E telefonbeszélgetések közül Terhelt2 II. r. vádlott tanú19lal, tanú1nal, tanú9kal és tanú3nal folytatott telefonbeszélgetéseiből – és az azok tartalmára figyelemmel Terhelt1 I. r. vádlottal folytatott kommunikációjából – egyértelmű következtetést lehetett levonni arra nézve, hogy Terhelt2 II. r. vádlott mindvégig tudomással bírt arról, hogy Terhelt1 I. r. vádlott az aktív közreműködése mellett beszerzett kábítószert árusítja, így a cselekmények valódi jellegével és céljával mindvégig tisztában volt. Mindennek – a lentebb kifejtettek szerint – a cselekmények jogi minősítésére is alapvető, az elsőfokú bíróság által fel nem ismert hatása volt. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás kiegészítésére, illetve helyesbítésére az alábbi okokból került sor: Terhelt3 III. r. vádlott a nyilvános ülésen csatolta a településnév3i Tudományegyetem Államés Jogtudományi Kara által kiállított beiratkozási lapot, mely alapján megállapítható volt, hogy a 2022/23-as tanév I. félévére beiratkozott, az egyetemi kar jogász szakos levelező munkarendű hallgatója. A toborzás általánosságban magas fokú szervező tevékenységgel járó, erőteljes felhívást, meggyőzésre irányuló (agitációs) magatartást jelent. Terhelt2 II. r. vádlott ilyesfajta tevékenységet kisebb mértékben sem végzett, a kábítószert esetenként fogyasztó, ismerősi Pécsi Ítélőtábla II.Bf.27/2022/18/II [45] [46] [47] [48] [49] 8 körébe tartozó személyek esetében erre nem is volt szükség. Ezért a másodfokú bíróság e kifejezést tartalmazó tagmondatot az ítéletből mellőzte. Ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok – vádlotti és tanúvallomások, a lehallgatások és az azok tartalmát rögzítő jelentések, a messenger üzenetváltások – alapján a potenciális vásárlókkal való kapcsolattartása és a tájékoztatásuk útján az értékesítés szervezésében való közreműködése megnyugtatóan megállapítható volt. E körben kiemelendő Terhelt2 II. r. vádlott tanú19lal folytatott telefonbeszélgetése, melynek során őt arról tájékoztatta, hogy van még SP – feltehetőleg speed –, mert Andris nem jött még érte és tanú1nal folytatott beszélgetései, melyek során – beazonosíthatóan utalva az ekkor már szervezés alatt álló

1. augusztus 1-jei településnév4i beszerző útra – elmondta, hogy lett volna lehetőség „jó dolgokra”, de átcsúszott augusztus elejére, majd ígéretet tett neki arra, hogy „valami jót”, „szuvenírt” – tehát valamilyen fajtájú kábítószert – hozhat, továbbá Terhelt1 I. r. vádlott segítségét ígérte a beszerzés kapcsán. (
2. július 20-án és július 17-én elfogott hívások). Jelentőséggel bírt a tanú9kal
3. július 26-án telefonon folytatott beszélgetése, melyben kábítószer településnév3i beszerzésének lehetőségéről volt szó, valamint az a tény, hogy amikor tanú3 tőle
4. július 30-án telefonon „laszti” megvásárlása felől érdeklődött, neki az árusítás legkorábbi időpontjaként a településnév4i beszerzést követő napot jelölte meg. Figyelemmel arra, hogy településnév4en a vádlottak nem kívántak marihuánát vásárolni, és a „laszti” elnevezés egyértelműen a tabletta formájú kábítószerekre utal – ami az ítélet [14] pontjában a kábítószerek „kódnevei” kapcsán írtakból következik is –, a másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon következtetésével, hogy a „laszti” név alatt a tanú3 és Terhelt2 II. r. vádlott közötti kommunikációban a marihuánát kellett érteni. E telefonbeszélgetések a Terhelt1 I. r. vádlottal folytatott, az elsőfokú bíróság által is hivatkozott, részben a kábítószerek árusítására vonatkozó beszélgetésekkel együttesen alapozták meg a másodfokú bíróság Terhelt2 II. r. vádlott általános magatartása kapcsán tett megállapítását. A másodfokú bíróság e helyesbítéssel mindazonáltal osztotta az elsőfokú bíróság azon okfejtését, hogy Terhelt2 II. r. vádlott szerepe túlmutatott a szállítói, fuvarozói magatartáson. Az ítélet [15] pontjában tévesen és a kábítószer elnevezését helytelenül feltüntetve szerepel a „metanfetamin tartalmú speed tabletta” kifejezés, hiszen a speed az amfetamin tartalmú kábítószer köznapi elnevezése, a metamfetamin ettől eltérő vegyület, utóbbit tartalmazó speed tabletta nem létezik. A másodfokú bíróság helyesbítette az I/E. tényállási pontban – az ítélet [21] - [23] pontjaiban – Terhelt4 IV. r. terhelt nevét, mely elírás folytán helytelenül szerepelt. Az ítélet [34] pontját az elfogás körülményei és az azt követően lefoglalt dolgok kapcsán a rejtett megfigyelés során nyert adatok, az előállítás végrehajtásáról szóló jelentések, valamint a szemle során készült jegyzőkönyv adatai alapján az ítéletből hiányzó releváns tények feltüntetésével egészítette ki. Az igazságügyi vegyészszakértői véleményben foglaltak és a szemle során rögzítettek összevetésével az egyes kábítószer-kiszerelések és azok nettó tömege egyértelműen meghatározható volt. A kutatásokról és a lefoglalásokról készült jegyzőkönyvek adatai alapján jelentős mértékben kiegészítésre szorult az ítélet [35] pontja is, amely csak Terhelt1 I. r. vádlott esetében tüntette fel az otthonában lefoglalt kábítószert, a lefoglalásra került további vagyontárgyakat, illetve a többi vádlott esetében lefoglalt dolgokat azonban annak ellenére sem tartalmazza, hogy azok feltüntetése az elkobzás és a vagyonelkobzás tárgyában tett jogkövetkeztetések megalapozása szempontjából nem lett volna mellőzhető. Ugyanezen pont kapcsán a másodfokú bíróság az igazságügyi toxikológiai szakértői vélemények alapján helyesbítette, hogy a megjelölt időpontokban a vizeletminta biztosítására és nem a vizsgálat elvégzésére került sor. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.27/2022/18/II [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] [59] 9 Az ítélet [37] és [38] pontjában foglaltak – a kábítószerek mennyiségéhez köthető, jogilag értékelendő határértékek szerepeltetése – a jogi értékelés körébe tartoznak, erre tekintettel került sor azok mellőzésére a tényállásból. Az ügyészség a vádirati tényállás I. és II. pontjában jelölt cselekmények egységes, kábítószerkereskedelem bűntetteként történő minősítését indítványozta, és azok elkövetését Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak terhére rótta. Az elsőfokú bíróság a vádirati minősítéssel egyetértve e vádlottak bűnösségét az I. és a II. tényállási pontban rögzített kábítószer-kereskedelem bűntette miatt állapította meg. Sem a vádirat, sem az ítélet nem tartalmazta ugyanakkor a kereskedéssel érintett egyes kábítószermennyiségek összes tiszta hatóanyag-tartalmát, azt csak a II. tényállási pont esetében tüntette fel, melynek következtében az összegzett tiszta hatóanyag-tartalom értékelése is elmaradt, holott az I. tényállási pontban foglaltak kábítószerkereskedelemkénti minősítése azt megkövetelte volna. A másodfokú bíróság erre tekintettel az ítélet [40] és [42] pontjait az egyes vádlotti cselekvőségekhez köthető összesített tiszta hatóanyag-tartalmakkal egészítette ki, melyek megteremtették a forgalmazói és fogyasztói jellegű magatartásokkal érintett mennyiségek elkülönítését és differenciált jogi értékelésének lehetőségét. E kiegészítés Terhelt1 I. r. vádlott esetében az I. tényállási pontban foglaltak szerint árusított, és a II. tényállási pontban írtak szerint eladás céljából megszerzett, valamint Terhelt2 II. r. vádlottnak átadott MDMA, delta-9-THC, amfetamin és kokain tartalmú kábítószerekben lévő hatóanyag-tartalom rögzítését jelentette. Terhelt2 II. r. vádlott esetében a számítást szükséges volt elvégezni az általa saját fogyasztás céljából Terhelt1 I. r. vádlottól megvásárolt (I/A. tényállási pont), valamint a saját fogyasztás céljából Terhelt1 I. r. vádlott közvetítésével megszerzett és a tőle a fuvarozás ellenértékeként kapott (II. tényállási pont) MDMA és kokain tartalmú kábítószerek tiszta hatóanyagtartalmával kapcsolatban is. Annak következtében, hogy a forgalmazói típusú magatartással érintett – az I. és a II. tényállási pontban szereplő – tiszta hatóanyag-tartalmak nem kerültek összegzésre, szükséges volt annak rögzítése is, hogy Terhelt2 II. r. vádlott a tiszta hatóanyag-tartalom szempontjából összesen milyen mennyiségű kábítószerek megszerzésében, árusításában és fogyasztókhoz való eljuttatásában vett részt. Az ítélet [41] pontjában elírás folytán helytelenül szerepelt a Terhelt3 III. r. vádlottól lefoglalt fehér színű rögös por nettó tömege, ezért annak helyesbítésére került sor. Az előfokú ítélet [42] pontja csupán a Terhelt3 III. r. vádlottól lefoglalt kábítószerek hatóanyag-mennyiségét szerepeltette, azt azonban nem, hogy azokat saját fogyasztás céljából szerezte meg, úgyszintén azt sem, hogy milyen tiszta hatóanyag-tartalmú kábítószerek Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak által történő megszerzéséhez nyújtott segítséget. Ez indokolta az ítélet [42] pontjának tényállásból történő mellőzését és helyette a kiegészített tartalmú bekezdés megszövegezését. A vagyonelkobzás alkalmazása kérdésében jelentősége lett volna annak, hogy Terhelt1 I. r. vádlott az egyes, a tényállás kiegészítésekor megjelölt vagyontárgyakat mikor szerezte, illetve annak is, hogy e műszaki cikkek hozzávetőlegesen milyen értékkel bírtak. Miután e vagyontárgyak szerzési idejét és értékét nem lehetett megállapítani – erre vonatkozó eljárási cselekmény elvégzésére sem a nyomozás, sem pedig az elsőfokú bírósági eljárás során nem került sor –, ennek tényével a másodfokú bíróság az ítéletet kiegészítette. Figyelemmel arra, hogy az rendszám2 forgalmi rendszámú személygépkocsi szemléje során lefoglalt kábítószerek előzetes elkobzására már sor került, szükséges volt a tényállás kiegészítése az erről rendelkező bírósági határozatok adataival. Egyébként kötelező elkobzásukra ugyanis ezért nem került sor a bírósági eljárásban. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.27/2022/18/II [60] [61] [62] 10 Terhelt3 III. r. vádlott édesapja, egyéb érdekelt1 az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint büntető törvénykönyvbe ütköző magatartást tanúsított; büntetőjogi felelősségének megállapítására azonban halála miatt nem kerülhetett sor. Erre tekintettel szükséges volt az ítélet kiegészítése a vele szemben indított büntetőeljárás megszüntetéséről rendelkező határozat adataival. A tényállás további kiegészítésére a gépjárműnyilvántartás adatai és a Kaposvári Törvényszék Gazdasági Hivatala bűnjelkezelőjének a másodfokú eljárás során megküldött – a lefoglalt személygépkocsik tárolási költségét tartalmazó – tájékoztatása alapján került sor. Az elsőfokú bíróság által megállapított és a fentiek szerint kiegészített, illetve helyesbített tényállás a Be.
5. §

(3)bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú eljárásban is. [63] IV. [64] E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak büntetőjogi felelősségére, azonban a bűncselekmények minősítése csak részben felel meg a büntető anyagi jog szabályainak. Ennek legfőbb oka a kábítószer fogyasztás céljából történő megszerzésének, valamint Terhelt2 II. r. vádlott és kisebb részben Terhelt3 III. r. vádlott közreműködésének elmaradt, illetve nem megfelelő jogi értékelésében keresendő. Az elsőfokú bíróság feltehetően a kábítószer birtoklása körében érvényesülő, a Btk. 178. §

(6)bekezdésében szabályozott szubszidiaritás téves értelmezése folytán, annak ellenére sem minősítette Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak esetében a kábítószer saját fogyasztás céljából történő megszerzését, hogy a tényállásban e magatartásuk leírását szerepeltette. Ezt látszik igazolni az is, hogy a kábítószer fogyasztását e vádlottak esetében súlyosító körülményként értékelte. A kábítószer birtoklás Btk. 178. §

(6)bekezdésében szabályozott privilegizált vétségi alakzata kábítószer fogyasztása vagy csekély mennyiségű kábítószer fogyasztás céljából történő megszerzése, illetve tartása esetén valósul meg. E bűncselekmény azonban szubszidiárius, egyfelől tehát feloldja a látszólagos alaki halmazatot, másfelől felrovására csak akkor van lehetőség, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. Az állandó bírói gyakorlat szerint a szubszidiaritás elve nem csak a fogyasztói jellegű cselekmények (Btk. 178. §), hanem a forgalmazói típusú magatartások (Btk. 177. §) esetében is érvényesül (EBH 2016.B.15. számú eseti döntés). Feltétel azonban, hogy az ekként értékelendő cselekvőség a Btk. 178.§

(6)bekezdésében szabályozott mennyiségi kereteket ne haladja meg. A mennyiség kérdésének ugyanis csak abban az esetben nincs a minősítést befolyásoló jelentősége, ha mindössze a fogyasztás ténye állapítható meg; a privilegizált törvényi tényállás csak a fogyasztás elkövetési magatartásához nem rendel mennyiséget. Jelen esetben azonban nem, illetve nem pusztán fogyasztás, hanem fogyasztás céljából történő megszerzés megállapítására is sor került. Ilyenkor a Btk. 178.§

(6)bekezdésében írt szubszidiaritás – a ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg fordulat – a kábítószer birtoklásaként történő önálló minősítést csak abban az esetben zárja ki, ha a fogyasztás céljából megszerzett kábítószer a csekély mennyiséget nem haladja meg. (EBH 2016.B.

1. számú eseti döntés [44] bekezdése.) Az irányadó tényállás szerint azonban jelen esetben a fogyasztás céljából megszerzett kábítószer mind Terhelt2 II. r. vádlott, mind pedig Terhelt3 III. r. vádlott esetében meghaladta a csekély mennyiséget. E magatartásaik önálló bűncselekményként történő minősítése tehát nem lett volna mellőzhető. [65] [66] [67] [68] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.27/2022/18/II [69] [70] [71] [72] [73] [74] 11 Az egészséget veszélyeztető bűncselekmények esetében az azonos törvényi tényállásba tartozó magatartások természetes egységet képeznek. Természetes egységen belül az egyes részcselekményekhez kapcsolódó kábítószer mennyiségeket összegezni kell, és a bűncselekmény minősítése szempontjából az összmennyiség az irányadó (5/
2. Büntető jogegységi határozat). A kábítószer-kereskedelem és a kábítószer birtoklás külön törvényi tényállásban került szabályozásra, ezért az összegzést a részcselekményekkel érintett mennyiségek vonatkozásában külön-külön kell elvégezni. Következésképpen Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak cselekményei – valódi alaki halmazatként – a Btk.
3. §

(1)bekezdésének III. fordulatában meghatározott kábítószer birtoklása bűntettének is minősülnek. A kábítószer-kereskedelem elkövetési magatartásait a forgalmazói típusú tevékenységek alkotják. Az 1/

1. Büntető jogegységi határozatban kifejtett kritériumokra is figyelemmel a kábítószer-kereskedés lényegileg sorozatos adásvételek által valósul meg, haszonszerzésre irányul és magában foglal minden olyan tevékenységet, mely elősegíti a kábítószer eljuttatását a viszonteladókhoz, fogyasztókhoz, így a kábítószernek kereskedés céljából történő megszerzését, készletezését, a kábítószer csomagolását, tárolását, szállítását, elosztását. A kereskedés tehát a legtöbb részfolyamatot lefedő forgalmazói magatartás, mely a szer megszerzésétől a fogyasztókhoz történő eljuttatásáig terjedő, egységesen elbírálandó magatartások láncolatából áll. Azon belül az egyes részcselekmények, mint önálló tettesi magatartások értékelendők. Erre tekintettel Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak – utóbbi vádlott kábítószer megszerzésében, szállításában, illetve a fogyasztókhoz történt eljuttatásában játszott szerepe miatt – a Btk.
2. §

(3)bekezdése szerinti társtettesként valósították meg a kábítószerkereskedelem bűntettét. A következetes ítélkezési gyakorlat (1/

1. Büntető jogegységi határozat, 57/
2. BK vélemény) szerint kábítószert hoz forgalomba, aki a kábítószert több, esetleg meg nem határozható számú személy részére juttatja. A forgalomba hozatal lényege ugyanis a kábítószer több személy részére történő hozzáférhetőségének biztosítása, mely megvalósulhat a kábítószer egy személy útján történő, egyszeri átadásával is annak érdekében, hogy a megszerző azt ne kizárólag elfogyassza, hanem másoknak átadja. A forgalomba hozatal befejezetté pedig akkor válik, ha a kábítószer bekerül a forgalomba, vagyis a továbbadás folytán ténylegesen megnyílik annak a lehetősége, hogy a kábítószerhez más vagy mások is hozzájuthassanak. A forgalomba hozatal kereskedéstől történő elhatárolásának alapja az ismétlődés, illetve a haszonszerzésre törekvés. Terhelt3 III. r. vádlott II. tényállási pontban érintett cselekvőségének nem volt köze a vádlotttársai I. tényállási pontban írt, önmagában is kábítószer-kereskedelemként értékelendő cselekményeihez, így magatartását az ott írtaktól elkülönítetten kellett volna elbírálni. Tevékenysége kereskedésként nem értékelhető, abból teljes mértékben hiányzik a haszonszerzési célzat és azzal összefüggésben az ismétlődő adásvételek ténye. Cselekményének helyes minősítése ezért a Btk.
3. §

(1)bekezdésének III. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének a Btk. 10 §

(1)bekezdése szerinti kísérlete, melyet a Btk. 14. §

(2)bekezdése értelmében bűnsegédként követett el. A kísérletkénti értékelés azon alapul, hogy a tettenérésre tekintettel az érintett kábítószer-mennyiség nem került be a kereskedelmi forgalomba. Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak esetében azonban ez utóbbi ténynek nem volt cselekményeik minősítését befolyásoló hatása, az állandó bírói gyakorlat szerint ugyanis a kísérlet megállapítása kereskedés elkövetési magatartás megállapítása esetén – általában – kizárt. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.27/2022/18/II 12 [75] V. [76] A bűncselekmények minősítésének megváltoztatása egyúttal azt is eredményezte, hogy a Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottakkal szemben alkalmazott joghátrány helyesen a Btk. 6. §

(1)bekezdésére tekintettel a Btk.

1. §-a alapján halmazati büntetés. Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak esetében a bűncselekmények minősítésének megváltoztatására tekintettel módosult a velük szemben alkalmazandó –halmazati – büntetési tételkeret és annak középmértéke is. E vádlottakkal szemben a Btk.
2. §

(2)és

(3)bekezdése alapján immár öt évtől huszonöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés volt kiszabható, melynek középmértéke tizenöt évi szabadságvesztés. Terhelt1 I. r. vádlott esetében az irányadó büntetési tételkeret és az ahhoz tartozó középmérték helytállóan került rögzítésre. A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság mindhárom vádlott vonatkozásában némileg hiányosan tárta fel. Ezért – figyelemmel ezúttal is a bűncselekmények minősítésének megváltoztatására – szükséges volt azok teljes körű, ismételt áttekintése. A Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontja alapján bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet. A szervezetten, hosszabb időn keresztül, több beszerzési forrás segítségével bonyolított, számos kábítószerfogyasztó kiszolgálását lehetővé tevő kereskedelmi tevékenység szükségképpen feltételezte az elkövetés megtervezését, az egyes feladatok megosztását. Az elkövetésnek ez – az elsőfokú bíróság által is felismert – szervezettsége meghaladta azt a szintet, mely a társas elkövetéssel rendszerint együtt jár. Erre tekintettel a másodfokú bíróság – a IV. számú Büntető Elvi Döntésben foglaltakat is figyelembe véve – a bűnszövetségben történő elkövetést, szemben az elsőfokú bírósággal, Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlott esetében megállapíthatónak találta. Terhelt1 I. r. vádlott terhére kellett értékelni a bűncselekményben játszott irányító, vezető szerepét, valamint a bűnszövetségben történt elkövetését. Enyhítő körülményként nyert értékelést, hogy az értékesítés céljából beszerzett kábítószer nagyobb része nem jutott el a fogyasztókhoz, a büntetlen előélete, a II. tényállási pontot illetően a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomása, az, hogy a büntetőeljárás teljes tartama alatt a legsúlyosabb kényszerintézkedés hatálya alatt állt és megbánó magatartást tanúsított. Terhelt2 II. r. vádlott esetében súlyosító körülmény volt a súlyosabb bűncselekmény bűnszövetségben történt elkövetése. Ezzel szemben enyhítő körülményként jelentkezett, hogy az értékesítés céljából beszerzett kábítószer nagyobb része nem jutott el a fogyasztókhoz, a büntetlen előélete, az, hogy a büntetőeljárás teljes tartama alatt a legsúlyosabb kényszerintézkedés hatálya alatt állt és megbánó magatartása. Terhelt3 III. r. vádlott esetében súlyosító körülmény nem merült fel, míg javára enyhítő körülményként kellett figyelembe venni, hogy a bűncselekmény kísérleti stádiumban rekedt, bűnsegédi magatartását, bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomását, fiatal felnőtt voltát, megbánó magatartását, illetve azt, hogy személyi körülményeiben kedvező változás következett be: egyetemi tanulmányokat kezdett, valamint munkába állt; úgyszintén azt is, hogy a büntetőeljárás túlnyomó része alatt a legsúlyosabb kényszerintézkedés hatálya alatt állt. A kábítószer-kereskedelem bűntette konkrét tárgyi súlyának meghatározásakor figyelemmel kellett lenni arra is, hogy az érintett kábítószer tiszta hatóanyagtartalma Terhelt1 I. r. vádlott esetében mintegy 169 százaléka, Terhelt2 II. r. vádlott tekintetében mintegy 156 százaléka, [77] [78] [79] [80] [81] [82] [83] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.27/2022/18/II [84] [85] [86] [87] [88] 13 míg Terhelt3 III. r. vádlott vonatkozásában mintegy 146 százaléka volt a minősítéshez szükséges értéknek, tehát a jelentős mennyiség alsó határának. Ennek kiemelt jelentőségét az adja, hogy a kábítószer-kereskedelem legsúlyosabban minősülő esetéhez rendelt büntetési tétel a tiszta hatóanyag tartalom felső határától függetlenül irányadó valamennyi jelentős értékű kábítószerre elkövetett bűncselekményre. A másodfokú bíróság mindezeket értékelve a kiszabott büntetést, illetve halmazati büntetést – a közúti járművezetéstől eltiltás érintetlenül hagyása mellett – Terhelt1 I. r. vádlott esetében 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra, Terhelt2 II. r. vádlott esetében 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra, míg Terhelt3 III. r. vádlott esetében 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra enyhítette. Utóbbi vádlott esetében a szabadságvesztés-büntetést a Btk.
2. §

(1)bekezdése és a

(2)bekezdés b) pontja szerinti enyhítő rendelkezés alkalmazásával szabta ki. Az enyhítő körülmények túlsúlyára figyelemmel a Btk. 35. §

(2)bekezdése alapján a másodfokú bíróság Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak esetében lehetőséget látott arra, hogy a kiszabott szabadságvesztést eggyel enyhébb fokozatban, börtönben hajtsák végre. Az elsőfokú bíróság a járművezetéstől eltiltást nem csak a gépkocsit ténylegesen vezető Terhelt2 II. r. vádlottal, hanem a járműben utasként tartózkodó Terhelt1 I. r. vádlottal szemben is helytállóan alkalmazta, és annak tartama mindkét vádlott esetében megfelel a büntetési céloknak. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a járművezetéstől eltiltás szempontjából az úgynevezett mozgó bűnözés keretében, sorozatosan elkövetett bűncselekményekben való bármely elkövetési alakzatban közreműködő személy a jármű használójának tekintendő; függetlenül attól, hogy többes elkövetés esetén közülük ki volt a jármű tényleges vezetője (BH 2020.

1. számú eseti döntés). A joghátrány fentiek szerint történt meghatározása immár megfelel a Btk.
2. §-ában meghatározott büntetési céloknak. A másodfokú bíróság a büntetőjogi jogkövetkezményeket sérelmező fellebbezést, illetve a fellebbezések büntetőjogi következményeket sérelmező részét ennyiben találta megalapozottnak. [89] VI. [90] Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak a bűncselekmények elkövetésekor nagy mértékben támaszkodtak a mobilkommunikációra, a kábítószer beszerzések és eladások megszervezése is mobiltelefonon folytatott telefonhívások és internetalapú írásbeli üzenetváltások útján történt. A másodfokú bíróság ezért az ehhez használt mobiltelefonok Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pontján alapuló elkobzásáról rendelkezett az elsőfokú bíróság által alkalmazott vagyonelkobzás helyett. A Btk. 74/A. §

(1)bekezdésének b) pontja szerint az ellenkező bizonyításig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés elkövetésének ideje alatt szerzett. A Btk. 74/A. §

(2)bekezdés – helyesen – a) pontja pedig akként rendelkezik, hogy az ellenkező bizonyításig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra is, amelyet a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés elkövetője a büntetőeljárás megindítását megelőző öt évben szerzett, ha a vagyon, illetve az elkövető életvitele az igazolható jövedelmi viszonyaihoz, személyi körülményeihez képest különösen aránytalan. Az elsőfokú bíróság a fenti jogszabályhelyekre alapítottan anélkül rendelkezett a vagyonelkobzásról, hogy az egyes vagyontárgyak szerzési idejét, értékét, illetve az [91] [92] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.27/2022/18/II [93] [94] [95] [96] [97] [98] [99] [100] [101] 14 intézkedéssel érintett terheltek jövedelmi viszonyaihoz, személyi körülményeihez való arányosságát vizsgálta volna. A Terhelt1 I. r. vádlottól lefoglalt laptop, számítógép és televízió, valamint a Terhelt2 II. r. vádlottól lefoglalt asztali számítógép vonatkozásában semmiféle adat nem állt rendelkezésre azok szerzési idejére, értékére; így ezzel összefüggésben az ügyészség nem bizonyította, hogy e műszaki cikkek vagyonelkobzás alá esnének. A fenti törvényhelyek szerinti, a vádlott javára szolgáló ellenkező bizonyítást ugyanis megelőzi annak vádhatóság általi alátámasztása, hogy a terhelt a vagyontárgyat a tilalmazott tevékenysége ideje alatt szerezte, vagy a büntetőeljárás megindítását megelőző öt évben, ám jövedelmi, személyi körülményeihez képest aránytalanság áll fenn. Az irányadó tényállás szerint e vagyontárgyak esetében ezen feltételek nem nyertek bizonytást. Ezért a másodfokú bíróság a vagyonelkobzást mellőzte, e dolgok lefoglalását a Be. 320. §

(1)bekezdés a) pontja alapján megszüntette és a Be. 321. §

(1)bekezdése alapján Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottaknak rendelte kiadni. A Be. 323. §

(1)bekezdése szerint a terheltnek kiadandó dolgot a vele szemben megállapított pénzbüntetés, vagyonelkobzás vagy bűnügyi költség biztosítására vissza lehet tartani, erről az ügydöntő határozatban kell rendelkezni. Erre tekintettel döntött a másodfokú bíróság a Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak részére kiadni rendelt bűnjeleknek a vagyonelkobzás és a bűnügyi költség megfizetésének biztosítása céljából történő visszatartásáról. A műszaki cikkekkel szemben a két gépjármű szerzési ideje a gépjármű-nyilvántartás adatai alapján egyértelműen megállapítható volt. Az rendszám2 forgalmi rendszámú Audi A3 típusú személygépkocsit Terhelt1 I. r. vádlott a kábítószer-kereskedelem ideje alatt szerezte, ezért az valóban vagyonelkobzás alá eső vagyonnak volt tekinthető. Az intézkedés jogcíme azonban helyesen a Btk. 74/A. §

(1)bekezdésének b) pontja. Terhelt3 III. r. vádlott a tulajdonát képező rendszám1 forgalmi rendszámú Ford Focus típusú személygépkocsit ugyan a büntetőeljárás vele szemben történt megindítását megelőző öt éven belül szerezte, azonban a

1. évben gyártott, a tulajdonszerzés időpontjában nyolcéves, alsó középkategóriás gépkocsi értéke nem aránytalan a jövedelmi viszonyaihoz és a személyi körülményeihez. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a vagyonelkobzás mellőzésével a jármű, az ahhoz tartozó indítókulcs és forgalmi engedély lefoglalását a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján megszüntette és azokat a Be. 321. §

(1)bekezdése alapján Terhelt3 III. r. vádlott részére kiadni rendelte. Az elsőfokú bíróság elkobzás és vagyonelkobzás tárgyában hozott további rendelkezései törvényesek voltak. Az elsőfokú bírósági eljárás befejezéséig felmerült bűnügyi költség összege nem került megállapításra, ezért azt a másodfokú bíróság pótolta. Emellett az elsőfokú bíróság helytelenül rendelkezett a felülbírálattal érintett vádlottakat külön-külön terhelő bűnügyi költségek összegeiről, melyet a másodfokú bíróság pontosított. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a bűnügyi költség számításánál a lefoglalt gépjárművek tárolása folytán az ítélet meghozataláig felmerült költségeket, valamint helytelenül rendelkezett, amikor a tárgyalás

1. november
2. napján történt elhalasztására tekintettel ki nem hallgatott tanúk vonatkozásában felmerült költséget és a védői díjakat – a
3. szám alatti költségjegyzék 34-
4. alatti tételeit – Terhelt1 I. r. vádlottra terhelte. Terhelt1 I. r. vádlott hozzátartozója a tárgyalást megelőző napon adott ugyan meghatalmazást, de a határnapon az még nem állt az elsőfokú bíróság rendelkezésére, emiatt a tárgyalást – ha annak elhalasztását a kirendelt védő nem indítványozza – meg lehetett volna tartani. A kirendelés ugyanis a Be.
5. §

(2)bekezdése alapján a meghatalmazás benyújtásával és nem Pécsi Ítélőtábla II.Bf.27/2022/18/II [102] [103] [104] [105] [106] 15 annak adásával veszti hatályát. Az elsőfokú bíróság elhalasztotta a tárgyalást, a felmerülő költségek megfizetésére azonban emiatt nem lehetett volna Terhelt1 I. r. vádlottat kötelezni. Végül Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottakat külön-külön terhelő bűnügyi költség összegének megváltozásához vezetett az is, hogy az elsőfokú bíróság e vádlottakat egyetemlegesen kötelezte a költségjegyzék

1. sorszámú tételében feltüntetett, tanú megjelenésével összefüggő pénzösszeg viselésére, holott a tanúvallomás csupán Terhelt1 I. r. vádlottra vonatkozott. A másodfokú bíróság az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket helyesbíttette, melynek során figyelemmel volt arra is, hogy a Terhelt3 III. r. vádlottnak kiadott személygépkocsi szállítása és tárolása folytán felmerült költséget az állam viseli. Észlelte továbbá a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül tüntette fel Terhelt2 II. r. vádlott születésének hónapját, a tulajdonát képező Audi A3 típusú személygépkocsihoz tartozó forgalmi engedély számát, valamint a dán korona bevételezéséhez tartozó sorszámot. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottakat érintően a Be.
2. §

(1)bekezdésében írtak alapján, a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, az ítélet egyéb törvényes rendelkezéseit pedig a Be. 605. §

(1)bekezdése értelmében a fenti helyesbítésekkel helybenhagyta. A Kaposvári Törvényszék Gazdasági Hivatala bűnjelkezelőjének másodfokú eljárás során megküldött tájékoztatása alapján kiszámolható volt, hogy mekkora költség merült fel a lefoglalt gépjárművek elsőfokú ítélet kihirdetését követően történt tárolása kapcsán. E költségekről az elsőfokú bíróság értelemszerűen nem tudott még rendelkezni. A vagyonelkobzás alá eső személygépkocsi másodfokú eljárás tartama alatt történt tárolása folytán felmerült költséget Terhelt2 II. r. vádlottnak kell megfizetnie, míg a kiadni rendelt jármű tárolása során előállt költséget ezúttal is az állam viseli. Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlott letartóztatásban töltött további idejének beszámítása a Btk. 92. §

(1)bekezdésén alapul. [107] VII. [108] Terhelt1 I. r. vádlott védője a fellebbezés írásbeli indokolásában igazságügyi orvos szakértő kirendelése végett terjesztett elő bizonyítási indítványt annak tisztázása céljából, hogy Terhelt1 I. r. vádlott az első gyanúsítotti kihallgatásakor korábbi kábítószer fogyasztásából adódóan befolyásolt állapotban volt-e. A másodfokú bíróság a védő bizonyítási indítványát elutasította. Ennek során figyelemmel volt arra, hogy Terhelt1 I. r. vádlott első ízben történt gyanúsítotti kihallgatására védő jelenlétében, mintegy hat órával az utolsó kábítószerfogyasztását követően került sor. Ezen túlmenően ekkor tett vallomásának főbb elemeit a későbbiekben is fenntartotta, és előadása további bizonyítékok által is megerősítést nyert. Mindezekre tekintettel nem merült fel olyan ok, amely az első gyanúsítotti vallomás felhasználhatóságát kétségessé tette volna. [109] P é c s, 2022. szeptember 22. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Eördögh Dávid s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró Pécsi Ítélőtábla II.Bf.27/2022/18/II 16 A Kaposvári Törvényszék 3.B.175/2021/92. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.27/2022/18. számú ítélete folytán – az abban foglalt változtatásokkal – a 2022. évi szeptember hó 22. napján jogerőre emelkedett és végrehathatóvá vált. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke