← Magyarország

Kf.700252/2022/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: I. Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat lát el, az többletfeladatnak minősül, amelynek ellentételezésére jogosult. II. A perköltség összege a pertárgy értékéhez igazodik, az eltérést a bíróság indokolni köteles, olyan elemet nem vonhat be a jogtanácsosi munkadíj körébe, ami kifejezetten a felperes tevékenységéhez köthető. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Kf.700.252/2022/

  1. A felperes: felperes (felperes címe) felperesi képviselő (eljáró kamarai jogtanácsos: képviselője) (felperesi képviselő címe) alperes (alperes címe) A felperes képviselője: Az alperes: felperes Az alperes képviselője: alperesi képviselő kamarai jogtanácsos A per tárgya: közszolgálati jogviszonyból származó megbízási díjjal kapcsolatos közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Szegedi 101.K.701.314/2021/
  3. számú ítélete Törvényszék Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a felperesnek járó perköltség összegét 82.178 (nyolcvankettőezer-egyszázhetvennyolc) forintra leszállítja, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 23.860 (huszonháromezer-nyolcszázhatvan) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2022/
  4. 2 A per alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a perrel érintett időszakban az alperes hivatásos állományú tagjaként a városi Rendőrkapitányság (a továbbiakban: Rendőrkapitányság) szolgálati hely állományában teljesített szolgálatot körzeti megbízott beosztásban. A működési körzete városi területre, a Rendőrkapitányságon létrehozott Körzeti Megbízotti Csoport (a továbbiakban: KMB Csoport) működési körzete e körzeten kívül körzet1, körzet2, körzet3 és körzet4, körzet5 körzetekre terjedt ki, amelyre az alperes KMB csoportkörzeti leírást adott a részére. A kinevezése szerinti beosztása mellett járőri, járőrszolgálati, átkísérési, kísérőőri feladatokat is ellátott ellentételezés nélkül; az emiatt benyújtott szolgálati panaszát az alperes vezetője elutasította. A felperes keresete és az alperes védirata [2] A felperes leszállított keresetében a
  5. július
  6. napjától
  7. június
  8. napjáig terjedő időszak – mindösszesen 36 hónap – tekintetében 1.043.550 forint megbízási díj, annak
  9. január
  10. napjától számított törvényes késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [3] Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  11. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  12. §

(1)bekezdés
  1. a)-
  2. c)pontjaira és
(2)-
(5)bekezdéseire, a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  1. (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat)
  2. , 21., 24.,
  3. a) pontjaira, V. fejezetének 44-
  4. pontjaira, a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
  5. (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőr Szabályzat) 55-
  6. pontjaira, a Rendőrség Fogdaszolgálati Szabályzatáról szóló 3/
  7. (II. 20.) ORFK utasítás 115-
  8. pontjaiban és a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/
  9. (IX. 22.) BM rendelet (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat)
  10. §
(1)-
(2)bekezdéseiben foglaltakra alapította. A megbízási díj havi mértékét az illetményalap 75%-ában határozta meg, azokat a hónapokat figyelembe véve, amikor a beosztása szerinti tevékenységén és a KMB Csoport működési körzetén kívül ténylegesen ellátta a sajátjától eltérő beosztási feladatait. A hivatkozott szolgálati feladatok ellátásáról tételes kimutatást csatolt. [4] A felmerült perköltségét –
  1. sorszám alatt, a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §-ára és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  4. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet)
  5. §-ára hivatkozással – jogtanácsosi munkadíj címén 55.077 forintban, a kimutatás felperes általi elkészítéséért felszámított munkadíj címén 50.000 forintban, továbbá készkiadás címén 30.000 forintban számította fel. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2022/
  6. 3 [5] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, a követelés jogalapját és összegszerűségét is vitatva. Az elsőfokú bíróság ítélete [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével 1.043.550 forint megbízási díj és annak
  7. január
  8. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, továbbá 132.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. [7] Döntését a Hszt.
  9. §-ára, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
  10. (VI. 16.) BM rendelet
  11. melléklet III/20., 24., 32.,
  12. és
  13. pontjaira, a KMB Szabályzat
  14. c) - d), 2., 15., 21.,
  15. és
  16. pontjaira, valamint a Szolgálati Szabályzat
  17. §
(1)-
(2)bekezdéseire alapította. [8] Hangsúlyozta, hogy a perben felvetett jogkérdéseket a Kúria számos határozatában eldöntötte, azoktól eltérni nem kívánt. Rögzítette, hogy az alperes a keresetlevélben megjelölt és a
  1. sorszámú beadványban kimunkált feladatok felperes általi ellátását nem vitatta, azok mértékéből és gyakoriságából egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes rendszeresen, folyamatosan visszatérően végzett a beosztásához nem tartozóan járőri feladatokat a peresített időszakban. [9] A töretlen bírói gyakorlatra hivatkozva rámutatott, hogy az adott munkakörhöz, beosztáshoz igazodóan kell meghatározni a munkaköri leírásban ténylegesen végezhető feladatokat, és ez nem fedhet le több, másik beosztást. Az alperesnél a felperes körzeti megbízott beosztása az állománytáblában rendszeresített és a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás (munkakör). A munkáltató csak egy adott beosztáson belül határozhatja meg a munkaköri feladatokat, azokat korlátlanul nem bővítheti. Rögzítette, hogy a körzeti megbízott, illetve a járőr feladatait külön szabályzat tartalmazza, a körzeti megbízotti és a járőrfeladatok ellátása elválik egymástól. Azok tehát elkülönülő beosztások, még akkor is, ha egyes részfeladatok tekintetében átfedés tapasztalható. A körzeti megbízotti szabályzat egyértelműen meghatározza azt, hogy a körzeti megbízott járőrfeladatokat milyen szűkítésekkel hajthat végre; amennyiben ettől eltérően teljesít járőri feladatokat, az a beosztásától eltérő feladatellátást jelent. A felperes nem vitásan a szolgálatteljesítési ideje alatt 70%-ban közterületi tevékenység ellátására köteles, azonban – ugyancsak a kúriai joggyakorlat értelmében – a működési körzetén kívül végzett, nem a beosztása szerinti feladatellátása után megbízási díjra jogosult a fokozott ellenőrzés során, a különleges jogrend időszakában és a különösen indokolt, késedelmet nem tűrő rendőri intézkedések esetében is. Kitért arra is, hogy hogy az átkísérési feladatok a körzeti megbízott számára tiltottak, így azok eseti jellegüktől függetlenül többletteherként értékelendők. Minderre tekintettel megállapította, hogy a felperes által rendszeresen végzett többletfeladatellátás megalapozza a Hszt.
  2. §
(1)bekezdésének c) pontja szerinti megbízási díjra való jogosultságot. [10] A megbízási díj mértéke körében értékelte, hogy a felperes rendszeresen, huzamosabb időn át látott el alacsonyabb beosztási fokozatúnak minősülő többletfeladatot; a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2022/
  1. 4 feladatok mennyiségére, folyamatosságára tekintettel a megbízási díj mértékét – a kereseti követeléssel egyezően – a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában állapította meg. [11] A perköltséget összegét – a Pp.
  2. §-ára,
  3. §
(1),
(5)bekezdéseire és 83. §
(1)bekezdésére, valamint az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontjára és
(6)bekezdésére hivatkozással – a felperes által felszámítottal egyezően határozta meg a jogi képviselő perben végzett munkája mennyiségére, a beadványok számára, tartalmára és terjedelmére, a tárgyalásokon való megjelenésére figyelemmel. Az alperes fellebbezése és a felperes fellebbezési ellenkérelme [12] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díj 734.350 forintra történő mérséklését, harmadlagosan a perköltség összegének 82.178 forintra történő mérséklését kérte. [13] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 84. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. §
(4)-
(5)bekezdéseit, illetve a Kp. 78. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 279. §
(1)bekezdését megsértve nem tett eleget maradéktalanul az indokolási kötelezettségének, a járőrtevékenység kapcsán tényként fogadta el a kereseti kérelemben foglaltakat. Nem vette figyelembe a megbízási díj összegszerűségére, valamint a perköltségre vonatkozó érvelését, e körben a döntését nem indokolta, a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésével téves jogértelmezésre jutott, mely a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjába és
(5)bekezdésébe, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 35. §
(6)bekezdésébe és az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontjába,
(6)bekezdésébe, továbbá
  1. §-ába ütközik. [14] Az ítélet [46] bekezdésében nem helytállóan rögzítette azt, miszerint nem volt vitatott a járőrszolgálat ellátása, mivel a perben mindvégig azt állította, hogy a felperes nem járőrszolgálatot, hanem közterületi szolgálatot látott el. Hangsúlyozta, hogy a KMB Szabályzat
  2. pontjára figyelemmel a körzeti megbízott szolgálatteljesítési idejének 70 %ában közterületi tevékenység ellátására köteles. Nem vitatta, hogy a körzeti megbízotti és a járőri feladatok ellátása elválik egymástól, illetve egyes részfeladatok között lehet átfedés, ami azonban nem támasztja alá azt, hogy a felperes járőrszolgálatot teljesített volna, ugyanis a beosztásához tartozó feladatokat látta el a közterületi szolgálat ellátásával, így többletfeladat fel sem merülhetett. Ezt támasztja alá az is, hogy a körzeti megbízottaknak előírt KMB naplót vezette, a Járőr Szabályzat szerinti útiránytervet nem készített. Az ítéletben hivatkozott kúriai eseti döntésekben a járőri tevékenység ellátása nem volt vitatott. A felperes szolgálata a saját körzetében volt előírva, azt jogszerűen hagyta el akkor, amikor az lakossági bejelentés és a Tevékenység-irányítási Központ (a továbbiakban: TIK) küldése miatt indokolt és előre nem tervezhető volt; e körben az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv tevékenység-irányítási központjai, egye rendőri szervek ügyletei, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 7/
  3. (XII. 21.) ORFK utasítás (a továbbiakban: TIK utasítás) 24.,
  4. és 46/A. pontjaira hivatkozott. Az egyéni, illetve Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2022/
  5. 5 csoportkörzet esetenkénti – nem rendszeres – elhagyása nem eredményezett többletfeladatot, hiszen körzetelhagyáskor a saját körzetében felmerülő feladatokat egyidejűleg nem láthatta el. [15] A megítélt megbízási díj mértékét eltúlzottnak tartotta amiatt, mert amíg a körzeti megbízotti beosztás „D”, addig a járőr „A”, vagyis a legalacsonyabb besorolási kategóriába tartozik, ezért a körzeten kívüli feladatellátás nem jelentett bonyolultságot, időigényt nem keletkeztetett, többlettudást nem igényelt, illetve az elfogadott kimutatás szerinti küldések száma csak a csoporton belüli küldésekkel csökkentve értékelhető a felperes javára, ezért legfeljebb 50% mértékű megbízási díjra jogosíthat. [16] A perköltség körében előadta, hogy az IM rendelet
  6. §-a szerint a munkadíj összege a pertárgyérték 5%-a lehet. Az elsőfokú bíróság a
  7. §
(6)bekezdése által biztosított eltérésnek csak általánosságban adta indokát, és arra sem tért ki, hogy a felperes az általa készített kimutatás miatt utóbb felszámított 50.000 forintra mi alapján volt jogosult, az ugyanis a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp.
  1. §-ára figyelemmel nem tartozhat a jogi képviselő munkadíja körébe. Kitért arra is, hogy a felperes képviselője több, a jelenlegivel azonos tárgyú ügyben járt el korábban, így számára a perbeli eset nem ismeretlen és bonyolult, a beadványai száma, tartalma sem indokolja a magasabb perköltséget. [17] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte a perben előadott érveit változatlanul fenntartva. Rögzítette, hogy az alperes fellebbezésében nem világított rá olyan körülményre, amelyet az elsőfokú bíróság nem vizsgált, és amellyel kapcsolatban nem fejtette ki eltérő jogi álláspontját. A Kúria Kf.VII.39.549/2021/
  2. számú döntésére hivatkozással rámutatott, hogy a tárgykörben (a körzeti megbízott által ellátott járőrszolgálat kapcsán) kiforrott bírói gyakorlat alakult ki, a bíróságok következetesen helyt adnak a kereseteknek, elutasító ítélet nem ismert. A körzeti megbízott és a járőr (járőrvezető, járőrparancsnok) két különböző beosztás, melyek eltérő munkaköri feladatait két különböző ORFK utasítás foglalja össze. A KMB Szabályzat és a Járőr Szabályzat rendelkezéseinek összevetéséből megállapíthatóan megalapozatlan az az alperesi következtetés, hogy a közterületi szolgálat megfeleltethető a járőrszolgálatnak. Amennyiben el is fogadnánk, hogy a két beosztásnak van egy szűkebb metszete, úgy is megállapítható volna, hogy a pertárgyi szolgálatai ezen túlmutattak, a 70%-os közterületi feladatellátásnak a saját működési körzetében kellett volna teljesülnie. [18] A megbízási díj mértéke az ítélkezési gyakorlatnak megfelelő, igazodik a többletfeladatként ellátott alacsonyabb beosztáshoz is, a többletteherhez, a több különböző típusú feladathoz, a többletfeladatok jelentős időigényéhez, illetve a tiltott többletfeladathoz. [19] A megítélt perköltség tekintetében előadta, hogy az IM rendelet
  3. §
(6)bekezdése lehetőséget biztosít a bíróság számára a perköltségnek a pertárgyérték 5%-ánál magasabb összegben történő megállapítására. Az 50 órát igénylő kimutatást valóban nem a jogi képviselő készítette, a ráfordított munkaórák ellentételezése ugyanakkor indokolt és megalapozott a Pp.
  1. §-a alapján, különösen, mert azt az alperes szükségtelen és megalapozatlan vitatása miatt kellett elkészíteni. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2022/
  2. 6 A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [20] A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos. [21] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
  3. §
(1)bekezdése alapján, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazásával, a Kúria e tárgykörben hozott határozatainak figyelembevételével megalapozottan és jogszerűen kötelezte az alperest megbízási díj fizetésére. A per főtárgyát tekintve döntésének helytálló indokaival a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel pedig az alábbiakra mutat rá. [22] Az alperes fellebbezésében az indokolási kötelezettség és a bizonyítékok értékelése, a bizonyítás eredményének mérlegelése tekintetében állított eljárásjogi jogszabálysértést. Azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét megsértve tényként fogadta el a felperes állítását a járőrtevékenységgel összefüggésben, érveit az megbízási díj és a perköltség összegszerűsége kapcsán indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta, a bizonyítékokat tévesen értékelte. [23] Az ítélőtábla a per főtárgya vonatkozásában a fentiekkel összefüggésben rámutat arra, hogy a Pp. 346. §
(5)bekezdése az ítélet jogi indokolásával szemben támasztott követelményeket részletezi, annak megsértését – a következetes és közzétett bírói gyakorlat szerint (Kúria Kf.VII.39.301/2020/3., Kf.VII.39.245/2020/4., Kfv.VII.37.573/2020/5.) – nem lehet megállapítani amiatt, hogy a fél a támadott ítéletben szereplő érvekkel és jogértelmezéssel nem ért egyet. Az alperesi állítással ellentétben az elsőfokú bíróság az ítélete [47]-[57] és [61]-[62] bekezdéseiben a helyesen feltárt tényállás alapján, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű értékelésével a szükséges mértékben indokát adta a megbízási díj jogalapja körében és annak megítélt mértékénél figyelembe vett tényeknek, körülményeknek, szempontoknak. Arra helytállóan mutatott rá az alperes, hogy a [46] bekezdésben tévesen rögzítette azt, hogy a felek között nem volt vita a járőrfeladatok ellátása tekintetében. Helyesen a kimutatás szerinti feladatok ellátása nem volt vitatott a perben, ugyanis az alperes vitatása nem a feladatok tényleges ellátására, hanem arra az eltérő jogi álláspontjára vonatkozott, miszerint a felperes közterületi, nem pedig járőrtevékenységet végzett. E tekintetben az elsőfokú bíróság ugyancsak eleget tett indokolási kötelezettségének ítélete [54] bekezdésében, továbbá [51]-[52] és [57] bekezdéseiben – utóbbiban az alperes érveit is értékelve – a felperes által készített kimutatás adatai alapján a feladatellátás rendszerességét is értékelési körébe vonta; az alperes ezért alaptalanul hivatkozott az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértésre. [24] Mindezek alapján az elsőfokú bíróságnak az alperestől eltérő jogi álláspontra helyezkedése és a felperesi érvek elfogadása nem eredményezte a Kp. 78. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 279. §
(1)bekezdésében rögzített bizonyítékértékelési és a Kp.
  1. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2022/
  2. 7 §
(2)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 346. §
(4)-
(5)bekezdései szerinti indokolási kötelezettség megsértését. [25] Az alperes vitatása valójában nem a tényállás megállapítása és a bizonyítékok értékelése, az indokolási kötelezettség teljesítése, hanem a jogi minősítés körébe tartozik, ezáltal anyagi jogi kérdés annak megítélése, hogy az ítéletben – a feladatkimutatásra figyelemmel – a jellegüket, típusukat tekintve tényszerűen helyesen rögzített feladatok a felperes beosztásába tartoztak-e. A felperes által a körzeti megbízotti beosztásban, illetve azt meghaladóan végzett feladatellátás az elsőfokú ítélet anyagi jogi álláspontjának felülbírálatához tartozott és a felek eltérő jogértelmezéséből fakadt; mely vitatott jogkérdés vizsgálatát a Kúria már elvégezte. [26] Azzal az elvi tétellel az alperes is egyetértett, hogy a körzeti megbízott és a járőr két külön beosztást jelent. A Kúria a körzeti megbízott által működési körzetén kívül végzett járőri feladatokkal összefüggésben több határozatában kimondta, hogy amennyiben a körzeti megbízott hosszabb időszakon át rendszeresen a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, a járőrfeladatokat a körzeti megbízotti működési és a csoport működési körzetén kívül nem eseti, hanem napi rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül és annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.176/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4., Kf.VII.39.523/2021/4., Kf.VII.39.525/2021/3.). [27] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által figyelembe vett jogszabályi rendelkezések és egyéb normák (KMB Szabályzat és Járőr Szabályzat) alapján a körzeti megbízott és a járőr beosztás elhatárolása és különbözősége körében tett megállapításokkal egyetértett. A törvényszék ítéletében helytállóan rögzítette azt is, hogy a felperes a járőrfeladatokat a körzeti megbízott működési és a KMB Csoport működési körzetén kívül nem eseti, hanem napi rendszerességgel végezte, amelyre nem adott jogalapot a KMB Szabályzat
  1. pontja, valamint
  2. pont b), c), d) alpontjai, mivel azok norma szerinti alkalmazását az alperes a perben nem bizonyította; az azok körében rendszeresen ellátott feladatok nem a felperes kinevezése szerinti beosztásához tartoztak. Az alperes ezért megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a fokozott ellenőrzés alatt, a különleges jogrend időszakában és a különösen indokolt, késedelmet nem tűrő rendőri intézkedések esetében a körzeti megbízott működési körzetén kívüli, ténylegesen ellátott járőri tevékenysége a megbízási díjra nem ad alapot. A Kúria e tekintetben kialakított gyakorlatát az ítélőtábla is irányadónak tartotta (Kf.VII.45.184/2021/4., Kf.VII.45.176/2021/4.). Az ítélőtábla hangsúlyozza, önmagában az a körülmény, hogy valamely időpontban és területre vonatkozóan fokozott ellenőrzés vagy különleges jogrend van kihirdetve, illetve a TIK küldésekre különösen indokolt, késedelmet nem tűrő rendőri intézkedések miatt került sor, nem lehet kellő indoka annak, hogy a körzeti megbízottat ezen feladatokra rendszeresen igénybe vegyék. A munkáltató az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni, ez a felperes esetében a körzeti megbízotti beosztás volt. A következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását; erre a Kúria egységesen és Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2022/
  3. következetesen már Kf.VII.39.389/2021/4.). 8 több határozatában rámutatott (Kf.VII.39.247/2020/4., [28] Alaptalanul érvelt az alperes azzal, hogy a felperes a körzeti megbízotti illetékességi területén kívüli járőrszolgálati feladatok – mint a KMB Szabályzat
  4. pontja szerinti közterületi tevékenység – teljesítésével a munkakörébe tartozó és többletfeladatnak nem minősülő tevékenységet látott el. A rendvédelmi szerveknél, így az alperesnél ellátandó beosztások kógensek, azok besorolása jogilag rendezett; a felperes által a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok nem a kinevezése szerinti beosztásához tartozóak voltak. Az ítélőtábla az alperesnek az általános, közterületi intézkedési kötelezettségre való hivatkozását súlytalannak tartotta a jelen per eldöntése szempontjából, mivel az a Rendőrségről szóló
  5. évi XXXIV. törvény
  6. §
(1)bekezdése értelmében minden hivatásos állományú személy alapkötelezettsége, beosztásától függetlenül. Az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések értelmezése körében kiforrott, egységes ítélkezési gyakorlatra tekintettel a járőr útirányterv hiányával kapcsolatos alperesi érvelés sem volt alkalmas az elsőfokú ítélet jogszerűségének megdöntésére. [29] A felperest a peresített időszakban rendszeresen, nem eseti jelleggel osztották be a körzeti megbízotti működési körzetén kívül járőri feladatokra, ezért a működési körzeten kívüli járőri tevékenysége a fokozott ellenőrzés alatt, a különleges jogrend időszakában és a különösen indokolt, késedelmet nem tűrő rendőri intézkedések esetében is megbízási díjra jogosította. Az ítélőtábla e tekintetben leszögezi, hogy a KMB Szabályzat ugyan szolgálati viszonyra vonatkozó szabály, de nem jogszabály, így annak fellebbezésben megjelölt pontjai megsértésére történt hivatkozás önmagában a fellebbezésre nem adhatott alapot [Kp. 99. §
(1)bekezdése, 100. §
(2)bekezdés b) pontja]. Az ítélőtábla ekként értékelte az alperesnek a TIK utasítás megjelölt pontjaira való hivatkozását is. [30] Az elsőfokú bíróság a fentiek alapján okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesnek a munkaköri leírásban szereplő feladatait a működési területén kellett ellátnia, továbbá, hogy a vele a KMB Szabályzatban foglalt kifejezett tilalom ellenére elláttatott feladatok őt ugyancsak megbízási díjra jogosították. [31] Mindezekre tekintettel az előfokú bíróság a feltárt tényállás alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes visszatérő, rendszeresen jelentkező, beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek a megbízási díjra való jogosultságát – a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alapján – megalapozták. [32] A megbízási díj összegszerűsége kapcsán az ítélőtábla kiemeli, hogy az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kf.VII.37.780/2020/5.). Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért a megbízási díjat a bíróság mérlegelési jogkörében Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2022/4. 9 határozhatta meg. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75%-ában történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl. A BM rendelet 35. §
(6)bekezdése előírja, hogy a helyettesítési díj mértékét a többletfeladat nagysága, a megbízással járó többletterhek, a helyettesített szolgálati beosztás besorolása alapján a Hszt. 71. §
(4)és
(5)bekezdéseiben foglaltak figyelembevételével kell meghatározni. A Kúria már több eseti döntésében állást foglalt arra nézve, hogy a munka bonyolultságában, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigényében, annak gyakoriságában, az arra előírt többlettudás birtokában, valamennyi szempontot összességében mérlegelve kell e jogszabályi rendelkezések alapján meghatározni a megbízási díj mértékét (Kfv.VII.37.780/2020/5., Kf.VII.39.246/2020/4.). A perbeli esetben az elsőfokú bíróság – a jogszabályhelyre hivatkozás nélkül ugyan, de – a BM rendelet ezen szabályait betartva, érdemben helyesen mérlegelte az ellátott többletfeladatokat akként, hogy az az általa igényelt mértékű megbízási díjra jogosította a felperest, ezért az alperes által előadottak nem voltak alkalmasak a mérlegelés jogszabálysértő jellegének megállapítására. [33] Az alperes alappal vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegét. Az elsőfokú eljárásban a pernyertes felperest a szakszervezet nevében eljáró kamarai jogtanácsos képviselte, ezért esetében az IM rendelet 4. §
(1)bekezdése volt irányadó, amely alapján kamarai jogtanácsosi költségként az IM rendelet
  1. §-a szerinti munkadíj, valamint a képviselet ellátásával összefüggésben felmerült indokolt készkiadások együttes összegét lehetett felszámítani, azzal, hogy a munkadíj megállapítása során alkalmazni kell a
  2. §
(6)bekezdését. [34] Az IM rendelet 3. §
(2)bekezdése közigazgatási perben a munkadíj összegét a pertárgyértékhez köti, amely 10 millió forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén annak 5%-a, de legalább 10.000 forint [IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pont]. A 3. §
(6)bekezdése alapján a munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság a munkadíjat – különösen az ügy bonyolultsága esetén – a
(2)-
(5)bekezdésben meghatározott összegnél magasabb összegben is megállapíthatja. A bíróság a munkadíj eltérő összegben történő megállapítását indokolni köteles. [35] Amint arra az alperes fellebbezésében helyesen hivatkozott, a jelen perben a pertárgyérték a felperes által érvényesített 1.043.550 forint, amely alapján a jogtanácsosi munkadíj összege az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja szerint számítva 52.178 forint. A jogi képviselő tárgyalásokon való megjelenésének költsége 30.000 forint volt. Az elsőfokú bíróság a jogi képviselő munkadíja körébe vonta a felperes által készített kimutatás munkadíja címén felszámított összeget is, amire azonban a Pp. 80. §-a és az IM rendelet 3. §-a nem biztosít lehetőséget. Az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontjában rögzített mértékhez igazodónál magasabb összeget indokolással ellátva – különösen az ügy bonyolultsága esetén – lehetett volna megállapítani. Azt azonban az elsőfokú bíróság nem indokolta meg az alperes vitatása ellenére sem, hogy milyen okból vonta a jogi képviselő munkadíja körébe a kimutatás felperes általi elkészítését. Minderre figyelemmel az ítélőtábla a perköltség körében kizárólag a pertárgyértékhez igazodó munkadíj, továbbá az utazási költség felszámítását fogadta el. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2022/4. 10 [36] A fent kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(2)bekezdése alapján részben – a perköltség tekintetében – megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. [37] Az alperes névváltozása az Alaptörvény 2023. január 1. napjával hatályba lépett tizenegyedik módosítás F) cikk
(2)bekezdésén és a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 4/A. §
(1)bekezdésén alapul. [38] Az ítélőtábla a Kp. 99. §
(3)bekezdése értelmében a Kp. 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 83. §
(2)bekezdése alapján, pervesztessége 95,44 %-os arányában kötelezte az alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint az IM rendelet 4. §
(1)és 3. §
(5)bekezdéseire figyelemmel, az IM rendelet 4. §
(2)bekezdése szerint alkalmazott 3. §
(6)bekezdése alapján állapította meg, melynek során a felperes által felszámított költség összegét a pertárgy értékére, az ügy bonyolultságára, a felperes által benyújtott fellebbezési ellenkérelem elkészítésének munka- és időigényére, valamint a tárgyaláson kívüli elbírálásra tekintettel a felszámított összeggel arányban állónak ítélte. [39] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége, valamint a felperes részére a
  1. sorszámú – tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt – végzésben engedélyezett munkavállalói költségkedvezmény folytán a Pp.
  2. §
(1)és
(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. [40] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.
  1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [41] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. március
  2. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2022/
  3. dr. Antal Regina s.k. s.k. a tanács elnöke, előadó 11 dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia s.k. dr. Kecskés Zsófia bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.