← Magyarország

Bf.33/2025/27 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.33/2025/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
  2. év szeptember hó
  3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és a
  4. év szeptember hó
  5. napján megtartott nyilvános ülésen kihirdette a következő í t é l e t e t: A költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt1 és társai ellen indult büntetőügyben a Balassagyarmati Törvényszék 9.B.38/2020/
  6. számú ítéletét Terhelt1 I.r., Terhelt2 II.r., Terhelt7 VII.r., Terhelt8 VIII.r., Terhelt9 IX.r., Terhelt10 X.r., Terhelt11 XI.r. és Terhelt12 XII.r. vádlottal szemben megváltoztatja. Terhelt1 I.r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételének számát 200 (kettőszáz) napra, valamint a foglalkozástól eltiltás tartamát 3 (három) évre enyhíti, továbbá a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidejét 3 (három) évre mérsékli. Ekként Terhelt1 I.r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés összegét 5.000.000,- (ötmillió) forintban állapítja meg. Terhelt2 II.r. vádlott szabadságvesztésének tartamát 1 (egy) évre, a vele szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételének számát 200 (kettőszáz) napra, valamint a foglalkozástól eltiltás tartamát 3 (három) évre enyhíti, továbbá a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidejét 3 (három) évre mérsékli. Ekként Terhelt2 II.r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés összegét 4.000.000,(négymillió) forintban állapítja meg. Terhelt8 VIII.r. vádlott szabadságvesztésének tartamát 1 (egy) év 6 (hat) hónapra, míg a foglalkozástól eltiltás mértékét 3 (három) évre enyhíti. Terhelt9 IX.r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételének számát 200 (kettőszáz) napra, valamint a foglalkozástól eltiltás tartamát 3 (három) évre enyhíti, továbbá a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidejét 3 (három) évre mérsékli. Ekként Terhelt9 IX.r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés összegét 2.000.000,(kettőmillió) forintban állapítja meg. Terhelt7 VII.r, Terhelt10 X.r., Terhelt11 XI.r. és Terhelt12 XII.r. vádlottat megrovásban részesíti, míg a velük szemben alkalmazott próbára bocsátást mellőzi. A 64010/22/
  7. bü. számú büntetőügyben lefoglalt, az EBR:85/
  8. számú bűnjeljegyzékben szereplő pénzösszegből az Terhelt1 I.r. vádlottnak kiadni rendelt összeget Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  9. 2 50.000.000,- (ötvenmillió) forintban állapítja meg, míg a pénzbüntetésre és bűnügyi költségre visszatartandó összeget 6.000.000,- (hatmillió) forintra mérsékli. A 64010/22/
  10. bü. számon (EBR:50/2017., Pln:4/1/2017) 71 darab 10.000 forintos bankjegy (nyomozati iratok
  11. kötet
  12. oldalán lévő
  13. augusztus
  14. napján kelt Összesített bűnjeljegyzék
  15. sorszáma alatt), összesen 710.000,- (hétszáztízezer) forint lefoglalását megszünteti és azt Terhelt1 I.r. vádlottnak kiadni rendeli. Terhelt10 X.r. vádlott lakcíme: Cím14 Amennyiben a dolog átvételére jogosult a jogerős határozat közlésétől számított 3 (három) hónapon belül azt nem veszi át, akkor az állam tulajdonába kerül. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét Terhelt1 I.r., Terhelt2 II.r., Terhelt7 VII.r., Terhelt8 VIII.r., Terhelt9 IX.r., Terhelt10 X.r., Terhelt11 XI.r. és Terhelt12 XII.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: [1] A Balassagyarmati Törvényszék a
  16. április
  17. napján kihirdetett 9.B.38/2020/
  18. számú ítéletével: [2] - Terhelt1 I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki részben tettesként, részben társtettesként, részben pedig közvetett tettesként, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
  19. §

(1)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés b) pont]; bűnsegédként, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés b) pont]; bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont]; és folytatólagosan, közvetett tettesként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.
  1. §]. Ezért a törvényszék Terhelt1 I. r. vádlottat halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre, 400 napi tétel pénzbüntetésre és 5 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. Az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben, a pénzbüntetés egy napi tétel összegét 25.000.- forintban határozta meg, egyúttal rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtásának 5 év próbaidőre történő felfüggesztéséről. Valamint rendelkezett a szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjáról, és az összesen 10.000.000,- forint a pénzbüntetés meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. [3] - Terhelt2 II. r. vádlott bűnösségét részben közvetett tettesként, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont] mondta ki. Ezért a törvényszék Terhelt2 II.r. vádlottat 2 év szabadságvesztésre, 400 napi tétel pénzbüntetésre, 5 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 20.000,- forintban határozta meg. Egyúttal rendelkezett a szabadságvesztés Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  1. 3 végrehajtásának 5 év próbaidőre történő felfüggesztéséről, valamint a szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjáról, és 8.000.000,- forint pénzbüntetés meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. [4] - Terhelt7 VII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki közokirat-hamisítás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés c) pont], ezért őt a bíróság 1 év próbaidőre próbára bocsátotta. [5] - Terhelt8 VIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki üzletszerűen, társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont]; üzletszerűen, bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont]; üzletszerűen, bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés b) pont]; társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont]; és folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hamis-magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.
  1. §]. Ezért Terhelt8 VIII.r. vádlottat a bíróság halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre, 5 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, annak végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette, továbbá rendelkezett a szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjáról. [6] - Terhelt9 IX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki üzletszerűen, bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont] és bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont]. Ezért Terhelt9 IX.r. vádlottat a törvényszék halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre, 400 napi tétel pénzbüntetésre, 5 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 10.000.- forintban határozta meg, a szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. Továbbá rendelkezett a szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjáról, és a 4.000.000,- forint pénzbüntetés meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. [7] - Terhelt10 X. r., Terhelt11 XI. r., Terhelt12 XIII.r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés a) pont], ezért őket a törvényszék 1-1 év próbaidőre próbára bocsátotta. [8] Rendelkezett továbbá a nyomozás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a bírói letétként kezelt összesen 85.203.888,- forint átutalásáról a Nemzeti Adó- és Vámhivatal befizetési számlájára. [9] Valamint Terhelt1 I.r. vádlottól lefoglalt és az elsőfokú ítélet kihirdetésekor rendelkezésre álló 100.000.000,- forintból 89.000.000,- forintot I.r. vádlottnak kiadni rendelt, míg a fennmaradó 11.000.000,- forintot a pénzbüntetés és bűnügyi költség megfizetésének biztosítékaként visszatartott. [10] Ezenkívül részben külön-külön, részben egyetemlegesen kötelezte a bűnösnek kimondott vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [11] A kihirdetett ítélettel szemben az ügyész Terhelt1 I.r., Terhelt2 II.r., Terhelt8 VIII.r., Terhelt9 IX.r., Terhelt10 X.r., Terhelt11 XI.r., és Terhelt12 XII.r. vádlott terhére büntetésük súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  1. 4 [12] Az ügyész Terhelt7 VII. r. vádlott tekintetében a tárgyaláson az ügydöntő határozatot tudomásul vette. [13] A tárgyaláson jelenlévő ügyész a többi vádlott tekintetében az alábbi jogorvoslati nyilatkozatot tette: [14] - Terhelt1 I. r. vádlott tekintetében végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása, valamint 718.479,- forint erejéig vagyonelkobzás elrendelése érdekében, [15] - Terhelt2 II. r. vádlott és Terhelt9 IX. r. vádlott vonatkozásában végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett, [16] - Terhelt8 VIII. r. vádlottat érintően a szabadságvesztés próbaidejének megemelése és pénzbüntetés kiszabása céljából, [17] - Terhelt10 X. r., Terhelt11 XI. r. és Terhelt12 XII. r. vádlottak tekintetében próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés és foglalkozástól eltiltás kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. [18] A vádlottak és a védőik részéről az alábbi jogorvoslati nyilatkozat érkeztek: [19] - Terhelt1 I.r. vádlott, és védője, valamint Terhelt2 II.r. vádlott védője, és Terhelt8 VIII.r. vádlott és védője az ítélet valamennyi rendelkezése és az indokolás ellen, elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában történő felmentés, harmadlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében, [20] - Terhelt10 X.r. vádlott védője az ítélet valamennyi rendelkezése és az indokolás ellen, elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában történő felmentés végett, [21] - Terhelt2 II.r. vádlott elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetése enyhítése érdekében, [22] - Terhelt7 VII.r. vádlott felmentése végett, [23] - tanú29 Tibor IX.r., Terhelt11 XI.r., és Terhelt12 XII.r. vádlott felmentésük végett, míg védőjük jogi és ténybeli okból az ítélet valamennyi rendelkezése és az indokolás ellen jelentettek be fellebbezést. [24] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.322/2020/
  2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést Terhelt2 II. r. vádlott tekintetében módosított tartalommal - az ítélet hatályon kívül helyezése érdekében -, míg a többi vádlott tekintetében változatlan okból tartotta fenn. [25] Az ügyészi álláspont szerint Terhelt2 II. r. vádlott javára bejelentett fellebbezések eltérő okból, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezően alaposak, az egyéb védelmi fellebbezéseket alaptalanok. [26] Kifejtette, hogy a tanács elnöke az ügy tárgyalását a Balassagyarmati Törvényszéken előkészítő üléssel kezdte meg, melyet egyesbíróként tartott meg. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ezen eljárása törvényes volt, figyelemmel arra, hogy az előkészítő ülés megtartásakor hatályos, a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/
  3. (III.31.) Kormányrendelet
  4. §-a kifejezetten előírta, hogy az elsőfokú bíróság tanácsa helyett egyesbíróként a tanács elnöke jár el. Miután a Kormányrendelet hatályát vesztette, az elsőfokú bíróság a Be.
  5. §
(3)bekezdésében írtaknak Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  1. 5 megfelelően mindvégig változatlan összetételű, három hivatásos – köztük egy gazdasági ügyszakos – bíróból álló tanácsban járt el, így a bíróság összetétele az elsőfokú eljárás során törvényes volt. [27] Az egyesítés törvényessége tekintetében utalt a Be.
  2. §
(1)bekezdésére és a Be. 20.§
(2)bekezdésére is, továbbá a vádiratok közötti személyi és tárgyi összefüggésre is, amelyek megalapozták az ügyek egyesítését. [28] Az ügyészség átiratában kifejtette, hogy Terhelt1 I. r. vádlott ismételt, a Be. 430. §
(1)bekezdésben írt joga szerinti a tárgyaláshoz való jogáról lemondása kapcsán a Be.
  1. §-a szerinti relatív eljárási szabálysértést észlelt, amikoris a törvényszék ezzel kapcsolatosan újabb végzést nem hozott, hanem a távollétet „hallgatólagosan” tudomásul vette. Utalva a Kúria Bfv.274/2021/
  2. számú határozatára kiemelte, hogy ezen szabálysértésnek az eljárás lefolytatására, és a büntetőjogi főkérdésekre vonatkozóan lényeges kihatása nem volt. [29] A tanácsvezető bíró elfogulatlansága kapcsán utalt a Balassagyarmati Törvényszék 24.Bpk.59/202/
  3. számú döntésére és a BH2012.
  4. számú határozatra is. [30] egyéb érdekelt22 ügyvéd kizárása kapcsán kifejtette, hogy a titkos adatszerzési eljárás a Be.
  5. §
(1)bekezdés a)-h) pontjaiban taxatíve meghatározott kizárási okok egyikét sem alapozza meg, így VI. r. vádlott tekintetében a Be. 608. §
(1)bekezdés d) pontjában írt, abszolút hatályú eljárási szabálysértés nem valósult meg. [31] A fellebbviteli ügyészség ugyanakkor Terhelt2 II. r. vádlott vonatkozásában feltétlen, a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértést észlelt, mivel ügyvéd1 a II.r vádlott védelmét megelőzően tanú56 tanú jogi képviseletében is eljárt az eljárás során, amely a Be. 43. §
(1)bekezdés f) pontja alapján figyelemmel a Be. 59.§
(1)bekezdés
  1. i)pontjára is, kizárási ok. [32] Hangsúlyozta, hogy a Be. 44.§
  2. a)pontja, a Be. 425.§
(3)bekezdése, a Be. 499. §
(5)bekezdésében foglaltak alapján Terhelt2 II. r. vádlott tekintetében az előkészítő ülésen védőnek jelen kellett volna lennie, azonban a bíróság az előkészítő ülést a II.r. vádlott törvényes védelme nélkül tartotta meg. Ezzel pedig a Be. 608. §
(1)bekezdés d) pontja szerint meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértés valósult meg, aminek kötelező - mérlegelést nem tűrő - jogkövetkezménye Terhelt2 II. r. vádlott tekintetében az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezése és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására való utasítása, amely a fennmaradó vádlottak vonatkozásában az ítélet érdemi felülbírálatát nem érinti. [33] Az ügyészség érvelése szerint a titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés törvényes volt, a bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bizonyítékokat megvizsgálta, hibátlan és teljes tényállást állapított meg, amely megalapozott és felülbírálatra alkalmas. [34] Utalt arra, hogy a személyi rész hiányos, mivel Terhelt1 I. r. vádlott tekintetében nem tartalmazza a korábbi, releváns és a jelenlegi bűnügyi nyilvántartási adatokban is szereplő büntetését, mely a terhelttel szembeni büntetés kiszabása kapcsán is döntő jelentőséggel bír. Az ítélet [8] pontját a közhiteles nyilvántartás adatai alapján azzal indítványozta kiegészíteni, hogy Terhelt1 I. r. vádlottat a Salgótarjáni Városi Bíróság a
  1. október
  2. napján meghozott 5.B.180/2011/
  3. sorszámú – és a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 7.BF.45/2013/
  4. számú határozata folytán –
  5. október
  6. napján jogerős ítéletével adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt 1 év 8 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Utalt arra, hogy a marasztaló első- és másodfokú határozatok a 6401022/
  7. bü. számú nyomozati iratok
  8. kötet 275-
  9. oldal között is fellelhetők. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  10. 6 [35] Előadta, hogy a törvényszék indokolási kötelezettségének eleget tett, az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett Terhelt1 I. r., Terhelt8 VIII. r., Terhelt9 IX. r., Terhelt10 X. r., Terhelt11 XI. r. és Terhelt12 XII. r. vádlottak bűnösségére, a bűncselekmények minősítése az anyagi jogi szabályoknak megfelel. [36] A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság részben hiányosan tárta fel, és az általa számba vett súlyosító és enyhítő körülményeket tévesen értékelte a vádlottakkal szembeni büntetéskiszabás során. [37] Az ügyész szerint a büntetéskiszabási körülményeket pontosítani kell. Ugyanis Terhelt1 I.r. vádlott tekintetében súlyosító körülményként kell figyelembe venni a hamis magánokirat felhasználása tekintetében a folytatólagosságot, valamint külön nyomatékkal azt a tényt, hogy a jelen eljárásban terhére rótt bűncselekményeket ugyancsak költségvetést károsító bűncselekmény miatt kiszabott, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés hatálya alatt valósította meg. I. r. vádlott tekintetében enyhítő hatást kell tulajdonítani annak, hogy az okozott vagyoni hátrány a minősítést megalapozó alsó határhoz közeli (
  11. számú BKv. III/
  12. pontja). [38] Kifogásolta, hogy az időmúlást az elsőfokú bíróság kizárólag Terhelt7 VII. r. vádlott tekintetében nevesítette, azonban az valamennyi vádlottnál enyhítő hatással bír. A költségvetést károsító bűncselekmények elszaporodottsága valamennyi terhelt tekintetében figyelembe veendő. [39] Terhelt9 IX. r. vádlott vonatkozásában a büntetett előéletét, és a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés hatálya alatti elkövetést, míg Terhelt11 XI.r. és Terhelt12 XII. r. vádlottak tekintetében a büntetlen előéletet is értékelni kell. [40] Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság Terhelt1 I. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottakat egyaránt próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetéssel sújtotta, holott a bűnügyi nyilvántartás adatai szerint I.r. és IX. r. vádlottak a jelen eljárásban terhükre rótt bűncselekményeket próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés hatálya alatt valósították meg. Kifejtette, hogy a Bv. tv.
  13. §
(1)bekezdés d) pontja értelmében a kérdéses felfüggesztett szabadságvesztés büntetések elrendelésének – mivel azok elévültek – nincs helye. Ugyanakkor a bírói gyakorlat következetes abban, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajthatóságának elévülése kizárja, hogy a bíróság a felfüggesztés próbaideje alatt elkövetett cselekmény miatt a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelje. A próbaidő alatt elkövetett cselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása azonban nem függeszthető fel (BH2007.147.). Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a Btk. 98. §
(3)bekezdése értelmében újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a büntetőjogi következményekre, amelyeket e törvény a korábbi elítéléshez fűz. A Btk. 86. §
(1)bekezdése éppen ilyen jogkövetkezményt rögzít, miszerint a szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel azzal szemben, aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának próbaideje alatt követte el. [41] Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet [242] pontjában írt, a Btk. 97. §
(2)bekezdés
  1. mondatára alapított érvelés hangsúlyozottan nem foghat helyt Terhelt1 I. r. vádlott esetében, hiszen korábbi felfüggesztett szabadságvesztés büntetését a bűnügyi nyilvántartás adatai jelenleg is tartalmazzák, abból törlésre nem került. Mindezek alapján az I. és IX. r. vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés próbaidőre történő felfüggesztése álláspontja szerint anyagi jogszabályt sért. [42] Kitért arra is, hogy Terhelt1 I. r. vádlottal szemben a Btk.
  2. §
(8)bekezdésére alapítottan a büntetés korlátlan enyhítésének nincs helye, figyelemmel arra, hogy a terhelt az ügyben történt vádemelésig csupán részben térítette meg az okozott vagyoni hátrányt. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  1. 7 [43] A fentiek szerint pontosított bűnösségi körülmények alapján az ügyészség álláspontja szerint Terhelt1 I. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottakkal szemben megemelt tartamú, tényleges szabadságelvonással járó szabadságvesztés büntetés, valamint az ehhez igazodó tartamú közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása, Terhelt8 VIII. r. vádlott tekintetében a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetés próbaidejének megemelése, és pénzbüntetés kiszabása, míg Terhelt10 X. r., Terhelt11 XI. r. és Terhelt12 XII. r. vádlottakkal szemben próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés, valamint a gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltás büntetés alkalmas a büntetési célok elérésére. [44] Utalt arra, hogy az elsőfokú ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát rendelkezései törvényesek azzal, hogy az indokolt ügyészi fellebbezésben írt érvelés alapján Terhelt1 I. r. vádlottal szemben a vagyoni hátrányból meg nem térített 718.479,- forintra vagyonelkobzást kell rendelni, Terhelt8 VIII. r. vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabása esetén e terhelt vonatkozásában is rendelkezni kell a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztésről, míg X-XII. r. vádlottak tekintetében a célzott súlyosítás esetén a Btk.
  2. §
(2)bekezdése alapján a terheltek feltételes szabadságra bocsátásáról is határozni szükséges. [45] Rögzítette, hogy Terhelt10 X. r. vádlott lakcíme helyesen Cím14 [46] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Balassagyarmati Törvényszék 9.B.38/2020/333. számú ítéletét a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján változtassa meg. [47] Terhelt1 I. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottak védője fellebbezése írásbeli indokolásában fellebbezését fenntartotta azzal a módosítással, hogy az elsődleges kérelme az abszolút eljárási szabálysértés okán az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására irányul. [48] Fellebbezése indokolásaként előadta, hogy a Balassagyarmati Törvényszék
  1. június 16., 17.,
  2. napján tartott előkészítő ülésén az elsőfokú bíróság egyesbíróként járt el, amely álláspontja szerint nem törvényes, ugyanis a hármas tanács helyett egyesbírói eljárást engedélyező 74/
  3. (III. 31.) Korm. rendelet alapján
  4. június
  5. napján hatályát vesztette. Utalt arra, hogy a Kivezető tv.
  6. §
(2)bekezdése értelmében, ha a veszélyhelyzet idején tanács helyett a bíróság az eljárást egyesbíróként folytatta, de nem fejezte be, a tárgyalásokat tanácsban, a tárgyalás megismétlésével kell folytatni. Így a veszélyhelyzet megszűnése után megtartott előkészítő ülésen -
  1. június
  2. napján - az elsőfokú bíróság tanács helyett egyesbíróként nem járhatott volna el. Álláspontja szerint a bíróság tanácsának kellett volna eljárnia és meg kellett volna ismételnie az egyesbíróként lefolytatott előkészítő ülést. A védői érvelés szerint a fenti rendelkezésekre, az Alaptörvény XXVIII. cikkére, a Btk. 396.§
(4)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése, a Be. 13.§
(1)és
(3)bekezdésében foglaltak alapján a tanács nem törvényes megalakítása és a kizárt védő okán az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása indokolt. [49] Terhelt2 II.r. vádlott védője fellebbezésében elsődlegesen védence bűncselekmény hiányában, másodsorban bizonyítottság hiányában történő felmentéséért, harmadlagosan a kiszabott büntetés enyhítése céljából jelentett be fellebbezést. [50] Írásban benyújtott fellebbezés indokolásában fellebbezését módosított tartalommal tartotta fenn, és indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 608. §
(1)bekezdés d) pontjára figyelemmel, abszolút eljárási szabálysértés okán az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  1. 8 [51] A védő fellebbezése indoklásaként az eljárási szabálysértés körében előadta, hogy tanú56 tanút segítő ügyvéd1 ügyvéd
  2. április
  3. napja óta Terhelt1 védője volt a becsatolt meghatalmazása szerint, továbbá
  4. április
  5. napja óta Terhelt2 meghatalmazott védője is lett. Megjegyezte, hogy ügyvéd2 – Terhelt1 védője – tanú27 tanú ügyében is eljárt, valamint korábban a NAV Bűnügyi Igazgatóság, mint nyomozó hatóság tagja volt, így álláspontja szerint ez is kizárási okot valósított meg. [52] Kifejtette, hogy az alapügyben a II. r. vádlott érdekében eljáró ügyvéd1 védő a Be.
  6. §
(1)bekezdés f) pontja alapján kizárt volt az eljárásból, így a II. r. vádlott kötelező védelme nem volt biztosított, amellyel a bíróság feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértést vétett. Utalt arra, hogy ügyvéd1 védő esetében a kizárás terjedelme kiterjed a többi vádlottakra is, mivel az ügyben ügyvéd1 más vádlottak védője is volt. [53] Terhelt7 VII.r. vádlott védője írásban indokolt fellebbezésében elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában védence felmentésére, míg harmadlagosan abszolút jogszabálysértésére tekintettel az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésre tett indítványt. [54] Jogorvoslati nyilatkozata indokolásában hivatkozott az előkészítő ülés szabálytalanságára, miszerint a 74/
  1. Kormányrendelet értelmében a
  2. október 18-ai tanácsülésen már nem járhatott volna el egyesbíró. Hivatkozott arra is, hogy a Terhelt2tal szembeni jogsérelem következményei kihatnak védencére a
  3. vádpontban foglalt érintettsége miatt. [55] Kifogásolta továbbá, hogy a törvényszék nem vizsgálta a védelem szerint releváns, így a cég megszerzésekor fennálló körülményeket, amelyek nélkül nem vonható le kétséget kizáró következtetés a védence bűnösségére. A társaság jelenleg is tartó folyamatos működésére is figyelemmel hiányolta, hogy a bíróság nem hallgatta meg tanúként a társaság könyvelőjét és a pénzintézet vezetőjét. Sérelmezte, hogy a társaság tényleges működése sem került feltárásra. Kifejtette, hogy a közokirat-hamisítás a cégeljárás esetében csak egyenes szándékkal valósítható meg, így álláspontja szerint a törvényszéknek tisztáznia kellett volna, hogy az üzletrész megszerzésekor a VII.r. vádlott nem akarata ellenére szerezte meg a cég
  4. üzletrészét, azonban sem egyéb érdekelt24, sem az ügyvéd, sem a könyvelő nem került meghallgatásra, így a közokirat-hamisítás nem került bizonyításra. [56] Terhelt10 X.r. vádlott védője fellebbezésében elsődlegesen felmentésért, másodsorban az elsőfokú bíróság ítéletének vádlott javára történő jelentős enyhítését, harmadlagosan elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. [57] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság számos eljárási szabálysértést követett el, azonban a X. r. vádlott vonatkozásában az ügy másodfokú tárgyalásának abszolút jellegű akadálya nincs. [58] A védő fellebbezése indokolásában kifejtette, hogy a tényállás megalapozatlan, mellyel kapcsolatban az ítélet [53] bekezdését vitatta. Kifejtette, hogy az [53] bekezdésben említett megállapítás a cég70 és a cég68 között jött létre
  5. november
  6. napján, így a bíróság tényállása iratellenes, mivel a X.r. vádlott csak ezen megállapodás megkötése után lett az ügyvezetője a cég68-nek, nevezetesen
  7. december
  8. napjától, így a X. r. vádlott nem kötött megállapodást a cég75-vel, azt még a jogelődje kötötte. [59] Utalt arra, hogy a „Szolgáltatási megállapodás”
  9. pontjában szó sincs Terhelt1ről. Álláspontja szerint téves, iratellenes tényállás megállapítás okán a tényállás megváltoztatása Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  10. 9 és kiegészítése indokolt az iratnak megfelelően. Kiegészíteni indítványozta a tényállást azzal, miszerint ezen megállapodást Terhelt1 és tanú38 tárgyalta le és kötötte, és tanú38 akkor a cég68 meghatalmazott képviselője volt. Ugyanis a megállapodás
  11. november
  12. napján való aláírásakor a cég68 tulajdonosa és ügyvezetője tanú38 édesanyja, tanú57 volt. [60] Előadta, hogy a gazdasági tevékenység egészében megvalósult, mivel elkészültek a plakátok és a szórólapok, azok terjesztése megtörtént, hangfelvételek készültek promóciós anyagokhoz, médiafigyelés történt, a megrendelő cég logójával díszített ajándék és használati tárgyak elkészültek, amelyek még az elsőfokú bíróság tárgyalásán a X. r. vádlott által átadásra kerültek a bíróság részére. Utalt rá, hogy az ügyészség által sem vitatottan a egyéb28 Megyei Napilapban
  13. március
  14. napjától
  15. március
  16. napjáig a reklámhirdetések is megjelentek. Tehát a cég68 teljesítette a megállapodásban vállaltakat, így a számlakiállítás a hatályos adótörvények szerint kötelessége is volt. [61] Rögzítette, hogy az ítélet [53] pont harmadik mondatához képest ezen tényállási mondat valóságtartalma esetén sem igazolja a X. r. vádlott bűnsegédi magatartását, hiszen egyrészről ez egy – csak és kizárólag a cég70 érdekkörében felmerülő – adójogi kérdés és nem büntetőjogi kategória, másrészről a X. r. vádlott tudattartalma nem fogta át azon adójogi kérdést, hogy milyen szolgáltatás szolgálja a cég70 bevételeinek elérését és milyen szolgáltatás nem, mire van szüksége a cég70-nek és mire nem. [62] Érvelése szerint a X. r. vádlott a megállapodás és teljesítés alapján adójogilag köteles volt gondoskodni számlakiállításról – a számlát sem ő töltötte ki, csak aláírta azt – a cég68 által teljesített szolgáltatásról, függetlenül attól, hogy arra szüksége volt-e a cég70-nek, vagy sem. Kifejtette, hogy ha a X.r. vádlott nem gondoskodott volna számlakiállításról a megállapodás szerint teljesített szolgáltatásról, elmarasztalható lenne a számlakiállítás elmulasztása miatt. [63] Kiemelte, hogy a X.r. vádlottnak nem feladata a cég70 és Terhelt15 gazdasági kapcsolatának és érdekeinek a vizsgálata, elemzése, értékelése, így annak elemzése, hogy a cég68 által elvégzett szolgáltatás adójogi szempontból kinek a bevételeinek az elérését szolgálják. Az ítélet [53] pontja ötödik mondata kapcsán utalt arra, hogy nem kell keresni a gazdasági kapcsolatot a cég
  17. és a cég68 között, mivel az ügynek nem tárgya a cég
  18. Egyebekben tanú38 tanú igazolta és vallotta, hogy volt megállapodás a cég
  19. és a cég68 között. [64] Az ítélet [53] bekezdésének utolsó mondata kapcsán a tényállás kiegészítendőnek tartotta azzal, hogy melyik adóbevallásra gondol az elsőfokú bíróság, valamint azzal is, hogy a X. r. vádlott a cégtörténet tanúsága szerint
  20. március
  21. napjáig volt ügyvezetője a cég77 Kft-nek, így az ő terhére nem róható az ügyvezetői pozíciója megszűnését több, mint egy hónappal követő áfa bevallás tartalma. Rögzítette, hogy a fenti korrekciókkal elvégzett és eltérő tényállást eredményező, ügyiratokon alapuló javítás után az eltérő tényállás alapján a X. r. vádlott esetében felmentő ítélet meghozatalának van helye. [65] Kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet [193]-[194] pontjaiban kifejtett bizonyíték értékelés megfoghatatlan, értékelhetetlen, mert olyannyira általános, olyannyira nem tartalmaz érdemi és konkrét adatot, nem nevezi meg a tanúkat, nem vizsgálja a tudattartamot. [66] A minősítés kapcsán utalt arra, hogy álláspontja szerint a törvényszék adós maradt azzal, hogy az elbíráláskor hatályos büntető törvény helyett miért a bűncselekmény elkövetésekor hatályos törvényt alkalmazta. Kifejtette, hogy a cselekménnyel okozott vagyoni hátrány mértéke a bűncselekménynek minősülő törvényi minimum összegéhez közelítő értéke, a cselekmény alapeseti értékelése mind enyhébb megítélést jelent, azzal együtt, hogy az üzletszerűség a X. r. vádlott esetében fel sem merül. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  22. 10 [67] Végül a büntetés kiszabása körében kiemelte, hogy a bűncselekmény tárgyi súlya miatt kiszabható büntetés a legenyhébb szankció alkalmazását is lehetővé teszi. Utalt arra, hogy súlyosabb büntetést sem a 10 éves időmúlás, a bűncselekmény tárgyi súlya, a minimumhoz közelítő elkövetési érték, a vagyoni hátrány megtérülése, a X.r. vádlott büntetlen előélete, rendezett családi viszonyai sem indokolnak. [68] Terhelt9 IX.r., Terhelt11 XI.r. és Terhelt12 XII.r. vádlottak védője fellebbezését a Be.
  23. §
(6)bekezdés ellenére írásban nem indokolta. [69] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.322/2020/
  1. számú átiratában a védői fellebbezésekre figyelemmel korábbi indítványát módosította. Ebben már valamennyi vádlott terhére kizárólag a büntetésük súlyosítása érdekében tartotta fenn fellebbezését. [70] Indítványa módosításaként - figyelemmel az I.r. és a VIII.r. vádlottak védője által előterjesztett fellebbezés indokolásra is - előadta, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/
  2. (III.31.) Kormányrendelet valóban csak
  3. június
  4. napjáig volt hatályos, miután a rendelet hatályát vesztette,
  5. június
  6. napján a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló
  7. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Kivezető tv.) lépett hatályba, ami nem tartalmazott olyan rendelkezést, mely alapján a bíróság tanácsa helyett a tanács elnöke járhatott volna el egyesbíróként. Rögzítette ismét, hogy jelen ügy részben gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt van folyamatban, amire a Be.
  8. §
(3)bekezdése háromtagú, speciális összetételű tanács eljárást írja elő. Mindezek alapján egyetértett a védői állásponttal abban, hogy az elsőfokú bíróság
  1. június
  2. napján nem járhatott volna el egyesbíróként a Terhelt2 II. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak vonatkozásában megtartott előkészítő ülésen, mivel az nem volt törvényesen megalakítva. Utalt arra, hogy mivel a Terhelt2 II. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak nem tettek bűnösséget beismerő nyilatkozatot, így a bíróság tárgyalásra tért át, és onnantól kezdve a tárgyalásokat már a speciális összetételű tanácsban szabályosan eljárva tartotta meg. [71] Érvelése szerint a fenti Be.
  3. §
(1)bekezdés a) pontjának I. fordulata szerinti abszolút eljárási szabálysértés kizárólag a
  1. június
  2. napján kihallgatott Terhelt2 II. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak vonatkozásában vizsgálandó, a fennmaradó vádlottak tekintetében nem. Ekörben hivatkozott a BH2018.138., BH.2019.266, BH.2015.
  3. számú eseti döntésekre, melyek alapján az a következtetés vonható le, hogy egy hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés sem vonja maga után azt, hogy az ügydöntő határozatot valamennyi vádlott vonatkozásában szükségképpen hatályon kívül kell helyezni, vizsgálni kell, hogy az eljárási szabálysértés mely vádlottakra hatott ki ténylegesen. Nyomatékosította azt, hogy amennyiben az abszolút eljárási szabálysértés a bizonyítást akár egyetlen tárgyalási napon belül részlegesen, vagy különösen több tárgyalási nap esetén egyetlen tárgyalási napon érintette, ez a megelőzően törvényesen lefolytatott bizonyítás törvényességét utólag nem befolyásolja. Rögzítette, hogy a másodfokú felülbírálattal érintett I. r., valamint VIII-XII. r. vádlottakat érintően semmilyen jelentősége nincs annak, hogy a bíróság később – a Be.
  4. §
(7)bekezdése szerinti, II. és VII. r. vádlottakra vonatkozóan külön – megtartott előkészítő ülésen nem volt törvényesen megalakítva. Utalt arra, hogy a vádlott-társak és védőik esetében a törvény az előkészítő ülésen a jelenlétet csupán lehetővé, de nem kötelezővé teszi, az esetlegesen megvalósuló szabálysértésnek valójában nincs érdemi kihatása a terhelt személyére nézve. [72] Kifejtette, hogy a II.r. és a VII.r. vádlottak vonatkozásában azt is vizsgálni kell, hogy amennyiben az előkészítő ülésen tekintetében merül fel szabálysértés (kizárt védő), azonban a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  1. 11 bíróság nem a szabálysértéssel érintett tárgyaláson dönt, akkor hatályon kívül kell-e helyezni az ítéletet. Ekörben utalt a BH.2021.98., a Kúria Bfv.843/2021/
  2. számú határozatára is. Hangsúlyozta, hogy a legfőbb bírói fórum e körben kifejtette, hogy amennyiben az elbíráláskor még a törvénnyel szemben megalakított bíróság összetétele az azt követően hatályba lépett törvény rendelkezéseinek megfelel, úgy valójában nincs olyan hiba, amit ki kellene küszöbölni, hiszen ebben az esetben a kiküszöbölés (ami a hatályon kívül helyezés lenne) azt jelentené, hogy ugyanolyan eljáráshoz vezetne, mivel az új, megismételt eljárásban értelemszerűen már a hatályos törvény szabályait kell alkalmazni. Vagyis ebben az esetben a kiküszöbölés valójában egy olyan hatályon kívül helyezést eredményezne, ami semmibe vezető. Utalt arra, hogy a Be. 633.§
(2)bekezdése alapján a megismételt eljárásban előkészítő ülés tartásának nincs helye. Ezért az esetleges hatályon kívül helyezés folytán éppen az eljárási szabálysértéssel érintett előkészítő ülés immár szabályos megtartására nem kerülhet sor. [73] Hivatkozva az Alaptörvény 28. cikkére, XXVIII. cikkének
(1)bekezdésére, a Be. preambulumára rögzítette, hogy a büntetőügy észszerű határidőn belüli befejezését az segíti elő, ha az elsőfokú eljárásban tartott előkészítő ülésen történt, a megismételt eljárásban ténylegesen nem orvosolható eljárási szabálysértés a tárgyaláson lefolytatott bizonyításfelvétel útján meghozott ügydöntő határozat hatályon kívül helyezéséhez nem vezet. Az I.r. és a VIII.r. vádlottak védőjének fellebbezésében foglalt, a Kivezető tv. 219.§
(2)bekezdése szerinti előkészítő ülés megismétlése kapcsán kifejtette, hogy a tárgyalásokat kell megismételni, nem pedig az előkészítő üléseket. (Be. 425.§, BH2020.172.) [74] Erre figyelemmel Terhelt2 II. r. vádlott vonatkozásában a másodfokú ügyészi indítványt akként módosította, hogy a II. r. vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést eredeti irányának megfelelően, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében tartotta fenn. [75] A kétirányú fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság
  1. június
  2. napján kihirdetett 1.Bf.321/2022/
  3. számú végzésével a Balassagyarmati Törvényszék 9.B.38/2020/
  4. számú ítéletét Terhelt1 I.r., Terhelt2 II.r., Terhelt7 VII.r., Terhelt8 VIII.r., Terhelt9 IX.r., Terhelt10 X.r., Terhelt11 XI.r., és Terhelt12 XII.r. vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. [76] A Kúria a
  5. december
  6. napján kihirdetett Hkf.I.1198/2024/
  7. számú végzésével Terhelt1 I.r., Terhelt2 II.r., Terhelt7 VII.r., Terhelt8 VIII.r., Terhelt9 IX.r., Terhelt10 X.r., Terhelt11 XI.r., és Terhelt12 XII.r. vádlott vonatkozásában a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. [77] A megismételt eljárásban a nyilvános ülés előtt Terhelt1 I.r., Terhelt2 II.r., Terhelt8 VIII.r. és Terhelt10 X.r. vádlottak védői írásban ismételten indokolták fellebbezésüket. [78] Az I.r. és VIII.r. vádlott védője fellebbezése indokolásában indítványozta, hogy ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be.
  8. §
(1)és
(2)bekezdései alapján változtassa meg, elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítse érdekében. [79] Hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint a tényállás részben hiányos, részben iratellenes, részben pedig egyes tényekből további tényekre helytelen következtetésen alapul, így a Be. 592. §
(2)bekezdés a),
  1. c)és
  2. d)pontjai szerint megalapozatlanságban szenved, a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/27. 12 másodfokú eljárásban ezért indokolt az ítélet helyesbítése. A védő szerint a törvényszék az indokolási kötelezettségét megszegte, így az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Továbbá az egyesítés is jogszabálysértő volt. [80] Hangsúlyozta, hogy Terhelt1 I.r. vádlott a 1., 8., 9. 10/a, 10/b, 10/c, és 11. tényállási pontokban érintett, míg Terhelt8 VIII.r. vádlott a 7., 8., 9., 10/a., 10/b., 10/c. és a 11. tényállási pontokban. Az ítélet [219] pontja szerint azonban az elsőfokú bíróság a 7. tényállási pontban nem állapította meg az I.r. vádlott bűnösségét, így ezt a védelem felmentő rendelkezésnek tekinti az I.r. vádlott vonatkozásában. [81] Sérelmezte a védő, hogy az elsőfokú ítéletből nem derül ki, hogy az I.r. vádlott melyik tényállási pontban tettes, társtettes, és közvetett tettes. Megjegyezte, hogy a történeti tényállásokban is nagyfokú zavarodottságot, tisztátlan koncepciót, logikátlan megfogalmazásokat tapasztalt. [82] Ezt követően tényállási pontonként részletezve fejezt ki aggályait. [83] Így az 1. tényállási pont kapcsán hiányolta, hogy a tényállás nem tartalmazza, hogy az I.r. vádlott pontosan kit és mikor tévesztett meg. Továbbá, hogy az értékesítő gazdasági társaságok egyáltalán szerepeltették-e a nulla áfa tartalmú számlákat a bevallásaikban. Hangsúlyozta, hogy a [21] pontban szereplő tényállási elemek ellentmondásban vannak a [18] pontban szereplő tényállási megállapítással, továbbá, hogy a [19] pontban szereplő azon elsőbírói ténymegállapítás nem alkalmas közvetett tettesség és bűnösség megállapítására. Érvelése szerint amennyiben valótlan tartalmú áfa bevallások benyújtására az értékesítők által nem került sor, úgy költségvetési csalás bűntettét nem lehet megállapítani. [84] A hamis magánokirat felhasználása körében kifejtette, hogy a bűncselekmény tényállása szerint a felhasználás joghatás kiváltását célozza, ekként az adóbevalláshoz kötődik, ugyanis az a valótlan tartalmú magánokirat, amely az adólevonási jog törvénytelen gyakorlásán és az adófizetési kötelezettség összegének csökkentésén keresztül az adóhatóság megtévesztését célozza. Minthogy az adóhatóság megtévesztése ez esetben is a valótlan adóbevallás előterjesztésével valósulna meg, így álláspontja szerint az adóbevallás adatainak az 1. tényállásban történő szerepeltetése nélkül ebben a tényállásban bűnösséget megállapítani nem lehet. Megjegyzete, hogy a 1. számú tényállásban – ítélet [24] pont – szereplő táblázat adataiban hibák találhatók, a darabszám és a számszaki összesítések helytelenek. [85] Kiemelte, hogy meglátása szerint már önmagában „kérdőjeles” az a tényállási megállapítás, hogy védence magánszemélyként megtévesztette Magyarország öt autómárka kereskedését, azokat a kereskedéseket, akik jogászokkal, könyvelési osztályokkal rendelkeznek, több tízéves értékesítési tapasztalattal rendelkeznek mind a belföldi értékesítés területén, mind a Közösségen belüli értékesítések területén. Hangsúlyozta, hogy a TASZ anyaga cáfolja az 1. számú tényállás megállapításait. Szintén kihangsúlyozni kívánta azt is, hogy 3 darab Közösségen belüli vevő gazdasági társaságnak I.r. vádlott sem tagja, sem vezető tisztségviselője nem volt, melyről kellő körültekintés mellett az autókat eladó kereskedők is meggyőződhettek volna, így meglátása szerint kérdéses, hogy az értékesítők valóban meg voltak-e tévesztve. E körben kiemelte, hogy az értékesítő autókereskedők önmaguk ajánlják a nettó áron történő értékesítést és önmaguk adják elő ennek feltételeit is, mert így nagyobb forgalmat tudnak generálni. Ennek alátámasztására az cég8 honlapján elérhető értékesítési konstrukciókat mutatta be („beim Kfz-Kauf in Ungarn ist nur der Nettokaufpreis zu finanzieren”). Azt is rögzítette, hogy az cég8 egyáltalán nem tartozott és nem is tartozik a I.r. vádlott érdekeltségébe, ezt tévesen állítja az ítélet [179] pontja. Az cég8 nem „bukó” cég, 2009. év óta működő és milliárdos forgalommal bíró törvényes gazdasági társaság. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/27. 13 [86] A 7. tényállási pont vonatkozásában a védő hangsúlyozta, hogy az ítélet [219] pontja igazolja, hogy I.r. vádlott nem került elítélésre, így ezen vádpont vonatkozásában a fellebbezés indokolása Terhelt8 VIII. rendű vádlottat érinti. Sérelmezte, és értelemzavarónak tartotta, hogy az ítélet [48] pontja Terhelt8t XIII.r. vádlottnak jelöli. Hangsúlyozta, hogy célzatra nem merült fel bizonyíték, a megállapítás iratellenes. Ugyanis a cégalapításnak a racionális gazdasági indoka az volt, hogy az „egyéb25” cég139 produkcióban nem csak Terhelt1 szerepeltetése volt a szerződéses kötelezettség, hanem a egyéb23 család többi tagjának a szerepeltetése is. A védő szerint a családi cég megalapítása tehát ésszerű és törvényes indokok alapján történt, mint ahogy a célzatra logikai következtetéseket lehet levonni a cég204 céggel megkötött szerződésből is. Hiányolta, hogy ebben a tényállási pontban a bíróság egyetlen egy adóbevallásra – áfa bevallásra, szja bevallásra, vagy egyéb bevallásra – sem hivatkozik olyan pontos adatokkal, egyetlen egy bevallás adatait nem szerepelteti, amely alapján meg lehetne állapítani bármilyen összegű vagyoni hátrányt, vagy bármilyen megtévesztését az adóhatóságnak. [87] A 8. és 9. tényállási pontban szereplő cselekmény vonatkozásában a védő határozott álláspontja szerint az EHO, és az SZJA nem történeti tényállás, hanem következmény, jogi értékelés, jogi levezetés. [88] A 11. tényállást hiányosnak vélte abból a szempontból, hogy egyéb érdekelt26t ki juttatta jövedelemhez, illetve, hogy I.r. és VIII.r. vádlott kinek a részére nyújtott ehhez segítséget. [89] A bizonyítékok körében hangsúlyozta, hogy a védelem továbbra is indítványozza a titkos információgyűjtés anyagának a kirekesztését a bizonyítékok közül, mert annak eredményének a felhasználására nincs bírósági engedély és olyan személyek esetében is felhasználták, akik az ügyészi indítványban, és az engedélyező végzésben nem szerepeltek. Érvelése szerint a TIGY és a TASZ eredményeit a nyomozó hatóság és az ügyészség készletezte, készletre tette, bizonyítékként felhasználásra nem kért engedélyt, így mindkettő eredményének kirekesztését kérte a bizonyítékok köréből. Kiemelte, hogy a nyomozási bíró nem állapította meg, hogy a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eredménye a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként felhasználható, mert az akkor hatályos Be. 201. §
(1)bekezdés a) pontjában és 206/A. §
(1)bekezdés a) pontjában, valamint a 206/B. §
(1)bekezdésé b) pontjában írt feltételek maradéktalanul megvalósultak volna. [90] Arra is utalt, hogy meglátása szerint a lehallgatási anyagokkal kapcsolatban az ítélet a [173], [174] és [175] pontokban hiányosan, lakonikusan indokol. Kérdésként fogalmazta meg, hogy engedély hiányában miért nem történt meg az adattörlés, miért tartotta készleten az ügyészség az adatokat. Megjegyezte, hogy az ítélet [175] pontjában el van írva a nyomozati irat száma. [91] Hangsúlyozni kívánta, hogy az Egri Járásbíróság TIGY elrendelő végzéseit 2015. július – decemberi időszakban minden esetben Dr. Malinóczki Krisztina egri járásbírósági bíró írta alá, a 2015. ügyelosztási rend szerint azonban a bírónő nem volt nyomozási bíró. [92] A védelem szerint az ügyészség megsértette a régi Be. 206/A. §
(4)bekezdésében foglaltakat, nem tette nyílttá a mai napig az államtitokkal egyenértékű minősített adatot, így indítványozta, hogy az ítélőtábla keresse meg a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főigazgatóját és szerezze be a kötelező írásbeli értesítéseket. [93] Kiemelte azt is, hogy régi Be. 206/A. §
(1)bekezdés b) pontjában jelölt időpont az információ megszerzését követően „nyomban”, melyet nem az engedély lejárati időpontjától számítva, hanem az információ megszerzése időpontjától kell számítani. Rögzítette, hogy
  1. augusztus
  2. napján kézhez vett jelentésben szerepel a közlemény1 sorszámú közlés, mely közlés alapján az egyszerű gyanú már minden kétséget kizáróan megállapítható. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  3. 14 Álláspontja szerint már ezen közlés alapján „nyomban” feljelentést kellett volna tenni, a nyomozást el kellett volna rendelni. Sérelmezte, hogy ehhez képest a nyomozás elrendelése
  4. január
  5. napján, azaz 164 nap múlva történik meg. Mindezek alapján indítványozta a TIGY eredményének a kirekesztését egyrészt a felhasználhatósági engedély hiánya okán, másrészt a „nyombaniság” megsértése okán. Azt is megjegyezte, hogy több esetben összekeverték a két Terhelt15t, így Terhelt3 beszélgetései nem kerültek megkülönböztetésre Terhelt1 beszélgetéseitől. Hiányolta a védő, hogy az előzetes döntéshozatali kérelméről az elsőfokú ítélet említést sem tesz. [94] Ezután a védő fellebbezése indokolásában vitatta az elsőfokú ítélet [202-204] és [208] bekezdéseit. A védői érvelés szerint a törvényszék adós maradt annak indokának kifejtésével, hogy mit tekint „megfelelő” jövedelemnek, azaz mi lett volna az a „megfelelő” jövedelem, amelynek leadózása után nem bűnös az I.r. vádlott. Hangsúlyozta, hogy I.r. vádlott biztosítási jogviszonnyal rendelkezett, munkavállaló volt, munkabért is kapott jövedelemként a kft-től. A védő szerint ugyanis az ítélet citált részei igazolják azon feltevését, hogy az elsőfokú bíróság nem az SZJA törvény
  6. §
(1)bekezdése szerinti egyéb jövedelemnek tekinti a kft. költségszámlái útján megállapított magánszemélyes jövedelmet, hanem a minimálbér kis összegét kifogásolja és a magasabb – „megfelelő” – munkabér jövedelem hiányát rója az I.r. vádlott terhére. Kifogásolta, hogy az ítéleti tényállás 8. pontjában tévesen hivatkozik a törvényszék az SZJA törvény 28. §
(8)bekezdésében foglaltakra, mely az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárról szól. Megjegyezte, hogy a jogszabályi hátteret nem a tényállásban kell szerepeltetni, mert az nem a tényállásba, hanem a jogi minősítésre tartozik. [95] A védő szerint tettesként az adóbevallást benyújtó személy, jellemzően a gazdasági társaság intézkedésre jogosult ügyvezetője jöhet számításba (BH 2010.114., Bfv.I.964/2021/6., Bfv.I.1378/2021/35.), ekként I.r. vádlott - befizetési kötelezettség hiányában - a költségvetési csalás bűntettének társtettese, közvetett tettese nem, legfeljebb bűnsegédje lehet. [96] Hivatkozott az Szja törvény, és az Eho törvény egyes paragrafusaira, majd idézte a Kúria Bfv. 741/2018/
  1. számú határozta elvi tartalmát, mely szerint a vád tárgya meghatározott adónemre/adónemekre - a jelen esetben az egészségügyi hozzájárulásra vonatkozó költségvetési csalás, a vádhoz kötöttség folytán csakis erre az adónemre/adónemekre vizsgálható a terhelt büntetőjogi felelőssége. A vád tárgyát többek között az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos költségvetési csalás képezte. Az Eho. törvény
  2. §-a pedig tételesen felsorolja, hogy a jövedelmet szerző magánszemély milyen esetekben köteles egészségügyi hozzájárulást fizetni. Az Eho törvény
  3. §
(5)bekezdése azonban mentességet tartalmaz a munkabér és munkabér jellegű jövedelmek vonatkozásában. [97] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és Terhelt1 I.r. vádlottat az ellene emelt vád alól mentse fel az egészségügyi hozzájárulással érintett részben is. [98] Kiemelte, hogy Szocho. tv. 455. §
(2)bekezdése tételesen felsorolja, hogy a kifizetőnek a magánszeméllyel milyen típusú jogviszonya eredményez szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget. Ennek h) pontja azonban kimondja, hogy a tételesen nevesített eseteken túl az Szja. tv. szerinti bármely nem önálló tevékenység vagy önálló tevékenység is szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget eredményez, kivéve a közérdekű önkéntes tevékenységet, az egyéni vállalkozói tevékenységet, a mezőgazdasági őstermelői tevékenységet és a bérbeadói tevékenységet. Utalt rá, hogy Eho törvény 3. §
(1)bekezdése szerint egészségügyi hozzájárulási fizetési kötelezettség keletkezik az Szja. tv. szerinti összevont adóalapba tartozó jövedelmek után. Az Szja. tv. szerint az összevont adóalapba a nem önálló, az önálló és az egyéb bevételekből származó jövedelmek tartoznak. A 3. §
(5)bekezdése mentesíti az egészségügyi hozzájárulás alól az olyan jövedelmet, amely szociális Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  1. 15 hozzájárulási adó alapját képezi. Érvelése szerint ebből az következik, hogy az egészségügyi hozzájárulási fizetési kötelezettség értelemszerűen csak az összevonás alá eső egyéb bevételek után jelentkezik, hiszen minden más esetet a Szocho. tv.
  2. §
(2)bek. h) pontja a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség alá rendeli. [99] Kiemelte azt is, hogy a munkabér mentes az Eho fizetési kötelezettség alól, mert a Tbj. szabályai szerint járulékot kell utána fizetni, illetve, mert a szociális hozzájárulási adó alapját képező összeg. Mindezek alapján I.r., és VIII.r. vádlott felmentését kérte a
  1. tényállási pontban is, és a 16.538.000 forint összeg visszautalását. Megjegyezte, hogy az ítélet [90] pontjában II.r. vádlott tévesen szerepel VIII.r. vádlott helyett. [100] A büntetés kiszabása körében a védelem álláspontja szerint az irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság hiányosan és pontatlanul tárta fel. Utalt rá, hogy az elszaporodottság súlyosító körülményként történő értékelését a védelem nem látja megalapozottnak, ugyanis a
  2. év vége felé a költségvetési csalások száma csökkent. [101] Hangsúlyozta, hogy az I.r. és VIII. r. vádlottak vonatkozásában megállapítható, hogy az ítéletben jelölt bűncselekmény befejezését követően újabb eljárás nem indult ellenük, rendszeres jövedelemmel rendelkeznek, családi kapcsolataik rendezettek. Álláspontja szerint nem sértett anyagi jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor védencei tekintetében a kiszabott szabadságvesztést felfüggesztette. [102] A védő kiemelte, hogy a 2/2017.(II.10.) AB határozat iránymutatására figyelemmel a büntetőeljárás elhúzódása nem pusztán időmúlást vagy hosszú eljárást jelent, hanem felelősségi kérdés is. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság az enyhítő körülmények körében nem értékelte külön a rendkívüli időmúlást, mely a vádlottaknak nem volt felróható, továbbá az eljárás elhúzódását. További enyhítő körülményként kérte figyelembe venni az ítélőtáblától, hogy az elsőfokú ítélet óta további 2,5 év eltelt. [103] Ismét hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint az I.r. vádlott vonatkozásában korlátlan enyhítésnek van helye. Ugyanis az első vádirat vonatkozásában védence a vádirat előtt megfizette a vagyoni hátrány teljes összegét, a második vádirat vonatkozásában is szerette volna megfizetni a vádirat előtt a teljes vagyoni hátrány összeget, ezt azonban nem tette lehetővé sem az ügyészség, sem a nyomozó hatóság. [104] Összegzésképpen másodlagosan I.r. vádlottal szemben az arányos büntetésnek tartaná egy magasabb összegű pénzbüntetést, míg VII.r. vádlott esetében is az elsőfokú ítélet enyhítését, pénzbüntetés kiszabását indítványozta. [105] Terhelt15 II.r. és Terhelt10 X.r. vádlottak védője a megismételt eljárásban újfent indokolta fellebbezését az alábbiak szerint: kifejtette, hogy szakmai álláspontja az, hogy az elsőfokú ítélet nem alkalmas a másodfokú felülbírálatra, mivel azonban az eljárás a nyomozati szaktól számítva több, mint 10 éve tart, nem célja, hogy az eljárás tovább húzódjon. [106] Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be.
  3. §
(1)és
(2)bekezdései alapján változtassa meg, elsődlegesen a II.r. vádlottat mentse fel az ellene költségvetési csalás bűntette miatt emelt vád alól, másodlagosan az első fokon kiszabott büntetést jelentősen enyhítse, egyúttal az ügyészség által súlyosítás végett bejelentett fellebbezést utasítsa el. [107] Álláspontja szerint az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás részben hiányos, részben iratellenes, részben pedig egyes tényekből további tényekre helytelen következtetésen alapul, így a Be. 592. §
(2)bekezdés a),
  1. c)és
  2. d)pontjai alapján részbeni megalapozatlanságban szenved, a másodfokú eljárásban ezért indokolt az ítéletnek a kiegészített és a helyesbített tényállás alapján történő felülbírálata. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/27. 16 [108] A védő szerint megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat nem tartotta meg, számos olyan eljárási szabályt sértett meg, amely szabálysértéseknek döntő kihatása volt az ítélet meghozatalára. Ezentúl az elsőfokú bíróság a vád tárgyát képező valamennyi lényeges tényre az elbíráláshoz szükséges körben és mélységben nem vette fel a bizonyítást, a tényállás-megállapítási kötelezettségének nem tett eleget. Sérelmezte, hogy nem derül ki az ítéletből, hogy II.r. vádlott melyik tényállási részben tettes és melyik részben közvetett tettes. [109] Ezután a II.r. vádlottat érintően tényállási pontonként elemezte a törvényszék megállapításait, és mérlegelő tevékenységét. [110] A 2. tényállási pont kapcsán az I.r. vádlott védőjével teljesen egyező álláspontot fogalmazott meg. Szintén megjegyezte, hogy az ítélet [24] pontjában szereplő táblázat adataiban hibák találhatók, a darabszám és a számszaki összesítések helytelenek. [111] A 3. tényállási pontban utalt a 2. tényállási pontban kifejtettekre. Egyebekben megjegyezte, hogy az elsőfokú ítélet önellentmondó is, hiszen egyrészről azt tartalmazza, hogy a II.r. vádlott azt a látszatot keltette az értékesítők felé, hogy a termékeket a Közösségen belüli vevők vásárolják meg és a részükre fog külföldre kiszállításra kerülni, ezzel szemben azt is tartalmazza, hogy a II.r. vádlott utasítására kerültek a vásárolt termékek elszállításra külföld helyett a egyéb7, cím131 található ingatlanokhoz. Szükségesnek tartotta az ítélet [183] pontjából egyes tényállításokat a történeti tényállásba átemelni. Így a következőket: „…cég197 esetében pedig maga a II. rendű vádlott mondta az értékesítő cég képviselőjének, hogy a egyéb7i ház felújításához kellenek a nyílászárók. …”, valamint, „…A kertimedence esetében is külföldi cég nevére vásárolt a II. rendű vádlott, ellenben magának az értékesítőnek is egyértelmű volt, hogy az nem külföldön és nem a vevő érdekkörében került beépítésre, hanem egyéb7ben. …”. Érvelése szerint ezen két mondat áthelyezésével egyértelmű, hogy az értékesítők nem voltak megtévesztve. [112] A 4. tényállási pontban szereplő tényállást szintén önellentmondónak vélte. Ugyanis a tényállás szerint tehát II.r. vádlottnak nem irányulhatott a szándéka a lánya ki sem alakult SZJA fizetési lehetőségének az elkerülésére. Hozzátette, hogy egyebekben a vélelmezett SZJA fizetési kötelezettség összege is megalapozatlanul került megállapításra, hiszen az szja megállapítása során nem csak az ingatlan beszerzési értékét vonhatja le az eladási árból, hanem az azzal kapcsolatos egyéb költségeket is, így tulajdonszerzési illetéket és az ügyvédi költségeket is. Kiemelte azt is, hogy 24 000 000,-Ft + ÁFA eladási árral nem számolhat a tényállás, hiszen Terhelt6 magánszemély ezen vételáron nem tudta volna értékesíteni az ingatlant, hiszen nem volt alanya magánszemélyként az ÁFÁ-nak. A védő szerint a tényállás tehát téves kalkulációt tartalmaz a vagyoni hátrány vonatkozásában. [113] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét sem teljesítette a kellő mértékben, az lakonikusan rövid, és több helyen értelemzavaró megállapításokat tesz. Hangsúlyozta, hogy az értékesítőtől való áfa mentes vásárlással a vásárló nem tudja megkárosítani az államot, mert az értékesítő döntése az, hogy áfa mentesen ad el, értékesít, az adómentességet az értékesítő választja. Utalt a Kúria és az EUB eseti döntéseire, mely szerint a Teleos ügy és a Mecsek-Gabona ügyben hozott ítéletek egyértelműen meghatározzák a közösségen belüli termékértékesítés körében alkalmazandó közösségi és magyar jogszabályok megfelelő értelmezésének módját, és annak menetét. Ugyanis e szerint elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a terméket feladták, vagy elszállították-e egy másik tagállamba, és ennek eredményeként az áru ténylegesen elhagyta-e a termékértékesítés helye szerinti tagállam területét, valamint megérkezett-e a vevőhöz. [114] Sérelmezte azt is, hogy a törvényszék nem foglalkozott az alkalmazandó anyagi jogszabály kérdésével annak ellenére, hogy a cselekmény elkövetési ideje (az II. r. vádlott esetén az utolsó tettesi cselekmény 2017. év) és az elbírálás időpontja között a Büntető Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/27. 17 törvénykönyv több változáson esett át. Ismét kiemelte, hogy a törvényszék tévesen állapította meg azt, hogy a Közösségen belüli értékesítés vonatkozásában a II.r. vádlott megtévesztette volna az értékesítőket. [115] A büntetés kiszabása során kiemelte, hogy álláspontja szerint tévedett a törvényszék, amikor tetemes összegű (8 millió forint) pénzbüntetést szabott ki II.r. vádlottal szemben. Az elszaporodottság, és az eljárás elhúzódása kérdéskörében megismételte védőtársa érveit. [116] Végindítványában indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 606. §
(1)és
(2)bekezdései alapján változtassa meg, elsődlegesen a II.r. vádlottat mentse fel az ellene költségvetési csalás bűntette miatt emelt vád alól, másodlagosan az első fokon kiszabott büntetést jelentősen enyhítse, egyúttal az ügyészség által súlyosítás végett bejelentett fellebbezést utasítsa el. [117] Terhelt10 X.r. vádlott védelmében eljárva a védő fellebbezését szintén megindokolta a megismételt eljárásban is. Ebben kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság számos eljárási szabálysértést követett el, azonban az ügy másodfokú tárgyalásának abszolút jellegű akadálya nincs. [118] Hangsúlyozta, hogy meglátása szerint az elsőfokú bíróság 7. c) tényállása – ítélet [53] pont – megalapozatlan és így a Be. 593. §
(1)bekezdés b) pontja szerint eltérő tényállás megállapításának van helye. Ugyanis a nyomozati iratok között elfekszik a NAV egyéb28 Megyei Adóigazgatósága 2519803169 iktatószámú adóhatósági jegyzőkönyve, melynek
  1. számú mellékletében szerepel az elsőfokú bíróság által jelölt megállapodás. Az okirati bizonyíték szerint azonban a jelölt megállapodás – „Szolgáltatási megállapodás” – a cég70 és a cég68 között jött létre
  2. november
  3. napján, így a bíróság tényállási megállapítása iratellenes. A X. r. vádlott csak ezen megállapodás megkötése után lett az ügyvezetője a cég77 Kft-nek,
  4. december
  5. napjától. Kiemelte azt is, hogy „Szolgáltatási megállapodás”-ban nem szerepel Terhelt1 I.r. vádlott. Mindezek alapján a tényállás megváltoztatás kiegészítését kérte az iratnak megfelelően. [119] Hiányolta azt is, hogy az elsőfokú ítélet nem egyértelmű abban sem, hogy mely részében tekinti megvalósultnak a gazdasági eseményeket. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági tevékenység egészében megvalósult, ezt igazolják az elkészült a plakátok és a szórólapok, azok terjesztése megtörtént, hangfelvételek készültek promóciós anyagokhoz, médiafigyelés történt, a megrendelő cég logójával díszített ajándékok és használati tárgyak elkészültek. Mindezt az elsőfokú bíróság tárgyalásán a X.r. bemutatta. Ezenkívül tanú38 vallomására hivatkozott. Hozzátette, hogy nem vitatott, hogy a egyéb28 Megyei Napilapban
  6. március
  7. napjától
  8. március
  9. napjáig a reklámhirdetések is megjelentek. Mindezek alapján bizonyítottnak látta, hogy a cég68 teljesítette a megállapodásban vállaltakat, így a számlakiállítás a hatályos adótörvények szerint kötelessége is volt. [120] Azt is kiemelte, hogy a cég68
  10. évben negyedéves áfa bevalló volt, így a számlát a
  11. április
  12. napján beadandó áfa bevallásban kellett szerepeltetni, a X.r. vádlott viszont csupán
  13. március
  14. napjáig volt a társaság ügyvezetője. Mindezek alapján a védő szerint eltérő tényállás alapján a X.r. vádlott esetében felmentő ítélet meghozatalának van helye. [121] A bizonyítékok értékelése vonatkozásában kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet [193][194] pontjaiban a védelem számára megfoghatatlan, értékelhetetlen, mert olyannyira általános, olyannyira nem tartalmaz érdemi és konkrét adatot. [122] Álláspontja szerint elsődlegesen tehát X.r. vádlott felmentésének van helye, másodlagosan a jelenleg hatályos Btk. alkalmazását indítványozta, mivel jelenleg „alapesetnek” minősül a cselekménye, és az 5 millió forint vagyoni hátrány felső határától is Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  15. 18 messze elmarad a X.r. vádlott, mint bűnsegéd által okozott vagyoni hátrány. Erre figyelemmel a védő szerint a jelenleg hatályos Btk. kedvezőbb védencére nézve. [123] Hangsúlyozta, hogy az ügyészi indítvány ugyan csak egy fél mondatot tartalmaz, hogy miért tartja szükségesnek X.r. vádlott büntetésének súlyosítását, azonban ezzel nem ért egyet főként a 10 éves időmúlás, a bűnsegédi szerep, a büntetlen előélete, és a vagyoni hátrány - I.r. vádlott általi - megtérülése okán. [124] Mindezek alapján elsődlegesen a X.r. vádlott felmentését, másodlagosan a büntetése enyhítését, harmadlagos az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. [125] A Balassagyarmati Törvényszék a
  16. június
  17. napján megtartott előkészítő ülésen beismerő vallomást tett Terhelt3 III.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a 9.B.38/2020/30II. számú ítéletével, és költségvetési csalás bűntette miatt 90 nap pénzbüntetésre, és 656.035 forint vagyonelkobzásra ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1500 forintban állapította meg, így, az összesen 135.000 forint pénzbüntetés megfizetésére 2 havi részletfizetést engedélyezett. Egyebekben kötelezte a vonatkozásában felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [126] A Balassagyarmati Törvényszék a
  18. június
  19. napján megtartott előkészítő ülésen beismerő vallomást tett Terhelt4 IV.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a 9.B.38/2020/30III. számú ítéletével, és költségvetési csalás bűntette miatt 90 nap pénzbüntetésre, és 688.250 forint vagyonelkobzásra ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1000 forintban állapította meg, így, az összesen 90.000 forint pénzbüntetés megfizetésére 2 havi részletfizetést engedélyezett. [127] A Balassagyarmati Törvényszék a
  20. június
  21. napján megtartott előkészítő ülésen beismerő vallomást tett Terhelt5 V.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a 9.B.38/2020/30IV. számú ítéletével, és 2 rendbeli társadalom-biztosítási juttatással visszaélés vétsége miatt halmazati büntetésül 70 nap pénzbüntetésre, és 583.070 forint vagyonelkobzásra ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1000 forintban állapította meg, így, az összesen 70.000 forint pénzbüntetés megfizetésére 20 havi részletfizetést engedélyezett. [128] A Balassagyarmati Törvényszék a
  22. június
  23. napján megtartott előkészítő ülésen beismerő vallomást tett Terhelt6 VI.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a 9.B.38/2020/30V. számú ítéletével, és társadalom-biztosítási juttatással visszaélés bűntette miatt megrovásban részesítette, valamint kötelezte a vonatkozásában felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [129] A Balassagyarmati Törvényszék a
  24. június
  25. napján megtartott előkészítő ülésen beismerő vallomást tett Terhelt13 XIII.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a 9.B.38/2020/30-I. számú ítéletével, és társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás miatt 1 évre próbára bocsátotta. [130] Az elsőfokú ítélet III.r., IV.r., V..r és VI.r. vádlottak tekintetében
  26. június
  27. napján, míg XIII.r. vádlott vonatkozásában
  28. június
  29. napján jogerőre emelkedett. [131] A Kúria felülvizsgálati eljárásban
  30. szeptember
  31. napján Terhelt3 III.r. vádlott vonatkozásában a Bfv.I.369/2024/
  32. számú, Terhelt4 IV.r. vádlott vonatkozásában a Bfv.I.370/2024/
  33. számú, Terhelt5 V.r. vádlott vonatkozásában a Bfv.I.371/2024/
  34. számú, míg Terhelt6 VI.r. rendű vádlott vonatkozásában a Bfv.372/2024/
  35. számú határozatával a Balassagyarmati Törvényszék 9.B.38/2020/30-II., 30-III., 30-IV., és 30-V. számú jogerős ítéleteit hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. [132] A megismételt eljárásban az elsőfokon eljáró Balassagyarmati Törvényszék
  36. március
  37. napján kihirdetett B.164/2024/
  38. számú ítéletével: Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  39. 19 [133] - Terhelt3 III.r. (az új eljárásban I.r.) vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében, és ezért őt megrovásban részesítette, valamint 656.035 forintra vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. [134] - Terhelt4 IV.r. (az új eljárásban II.r.) vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében, és ezért őt megrovásban részesítette, valamint 688.250 forintra vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. [135] - Terhelt5 V.r. (az új eljárásban III.r.) vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli társadalom-biztosítási juttatással visszaélés vétségében és ezért őt megrovásban részesítette. [136] - Terhelt6 VI.r. (az új eljárásban IV.r.) vádlottat bűnösnek mondta ki társadalombiztosítási juttatással visszaélés vétségében és ezért őt megrovásban részesítette, valamint a vonatkozásában felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. [137] Az ítélet ellen az ügyész súlyosítás végett fellebbezést jelentett be, Terhelt3 III.r., Terhelt4 IV.r., Terhelt5 V.r. vádlottak terhére, melynek elbírálása a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróságon 4.Bf.141/
  40. ügyszámon van folyamatban, a nyilvános ülés határnapja:
  41. szeptember
  42. napja. Terhelt6 VI.r. vádlott vonatkozásában a kihirdetés napján jogerőre emelkedett. [138] A Balassagyarmati Törvényszék - az I.r. vádlott védője indítványára 9.B.38/2020/
  43. számú
  44. április
  45. napján kelt, és a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság
  46. július
  47. napján véglegessé vált 4.Beüf.10.474/2020/
  48. számú végzésével I.r. vádlottól lefoglalt a NAV Bűnügyi Főigazgatóságának 10023002-00335979-20000002 számú számlájára
  49. június
  50. napján befizetett 193.800.000 forint összegből 93.800.000.- forint lefoglalását megszüntette azt Terhelt1 I. rendű vádlottnak kiadni rendelte. [139] A Fővárosi Ítélőtábla a
  51. március
  52. napján kelt 1.Bf.33/2025/
  53. számú végzésével Terhelt1 I.r. vádlott védője indítványának részben helyt adott, és a nyomozás során
  54. június hó
  55. napján a 64010/22/
  56. bü. számú ügyben lefoglalt, az EBR85/
  57. számú bűnjeljegyzékben feltűntetett és a NAV Bűnügyi Főigazgatóságának 1002300200335979-20000002 számú számlájára
  58. június
  59. napján befizetett 193.800.000 forint összegből a még lefoglalás alatt lévő 100.000.000 forintból 50.000.000 forint lefoglalását megszüntette és azt Terhelt1 I.r. vádlottnak kiadni rendeli. Az ezt meghaladó összegben a védői indítványt elutasította. A végzés
  60. április
  61. napján véglegessé vált. [140] A megismételt eljárásban a nyilvános ülésen nem jelent meg Terhelt2 II.r., Terhelt7 VII.r., Terhelt8 VIII.r., Terhelt10 X.r., Terhelt11 XI.r., és Terhelt12 XII.r. vádlott, távolmaradásuk a nyilvános ülés megtartásának nem volt akadálya. [141] A jelen lévő Terhelt1 I.r. vádlott személyi körülményei körében előadta, hogy megszűnt a szerződése a cég139-vel, jelenleg az cég210 televíziós szolgáltatóval tárgyal. Az üggyel kapcsolatban nem kívánt nyilatkozni. [142] A szintén jelenlévő Terhelt9 IX.r. vádlott a nyilvános ülésen elmondta, hogy személyi körülményeiben változás nem történt. Mást nem kívánt előadni. [143] Az ügyész a megismételt eljárásban tartott nyilvános ülésen előadott perbeszédében a
  62. sorszámú másodfokú ügyészi indítványban foglaltakat – a
  63. sorszámú ügyészi átiratban írt módosítással –, változatlanul fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy sz elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett kétirányú fellebbezések folytán a másodfokú bíróságnak Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  64. 20 valamennyi vádlott vonatkozásában teljeskörű felülbírálatot kell elvégezni a Be.
  65. §
(1)és
(2)bekezdése alapján. [144] Az eljárási szabályok körében utalt rá, hogy a Kúria határozata értelmében egyik vádlott vonatkozásában sem állapítható meg olyan abszolút vagy relatív természetű eljárási szabálysértés, amely hatályon kívül helyezéshez vezethetne, az elsőfokú bíróság ítélete érdemi felülbírálatra alkalmas. [145] A védelem fellebbezés-indokolásában megjelenő a TIGY-gyel kapcsolatban kifejtett aggályok kapcsán megjegyezte, hogy e körben nincs törvényességi deficit, mivel a titkos információgyűjtés természeténél fogva a nyomozás elrendelését megelőzően folyik, vagyis ekkor nyomozási bíró eljárása fogalmilag kizárt, így a TIGY-et engedélyező végzéseken sem nyomozási bírói aláírásnak kell szerepelnie. Érvelése szerint mindezt alátámasztja a védő kizárására vonatkozó szabályozás is. [146] A fellebbviteli ügyészség álláspontja szerint az ügyben a törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, és a tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként hibátlan és teljes történeti tényállást állapított meg, mely mentes a Be. 592. §
(1)-
(2)bekezdéseiben meghatározott megalapozatlansági okoktól, és ekként a másodfokú felülbírálat alapját képezheti. A
  1. tényállási pontban írt cselekmény vonatkozásában I.r. vádlott esetleges felmentésére vonatkozói védelmi álláspontot tévesnek tartotta, bár kétségtelen, hogy az ítélet [219] pontjában, a jogi indokolásra tartozó részben a törvényszék I. rendű vádlott vonatkozásában elmulasztotta megjelölni a
  2. tényállási pontot, az ügyész szerint ez a másodfokú eljárásban a jogi indokolás kiegészítésével pótolható. A
  3. tényállási pont kapcsán kiemelte, hogy az elsőfokú ítélet [99] pontjának
  4. mondata egyértelműen tartalmazza, hogy a egyéb7, cím162 szám alatti ingatlanon végzett felújítási munkálatok során befogadott fiktív számlák vonatkozásában a cég70 juttatta jövedelemhez egyéb érdekelt26t. Azt nem vitatta, hogy néhány helyen (elsőfokú ítélet [48], [76], [90] pontjaiban) valóban pontatlan az ítélet, melyet a másodfokú bíróság korrigálhat. Az ügyészség a személyi részt azonban hiányosnak tartotta, mivel Terhelt1 I.r. és Terhelt9 IX.r. vádlottak tekintetében nem tartalmazza a korábbi releváns elítéléseiket. [147] Álláspontja szerint a törvényszék indokolási kötelezettségét a szükséges mértékben teljesítette, számba vette a terheltek vallomását, a tanúk nyilatkozatait, az okiratokat és a szakértői véleményeket, majd tényállási pontonként elszámolt azzal, hogy mely bizonyítékok szolgáltak az ítéleti tényállás megállapításának alapjául, így a védők felmentésre irányuló fellebbezése eredményre nem vezethet. [148] Az ügyész szerint a törvényszék az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a felülbírálattal érintett vádlottak bűnösségére, a bűncselekmények minősítése az anyagi jogi szabályoknak megfelel. Az e körben adott jogi indokolást szükségesnek tartotta kiegészíteni a tekintetben, hogy az elkövetéskor hatályos jogszabályok alkalmazása az elsőfokú bíróság részéről helytálló volt, valamint a törvényi egységet képező költségvetési csalás bűntette vonatkozásában az elkövetési alakzat feltüntetésével. [149] Ezután II.r. vádlott cselekvősége kapcsán kialakított érdemi ügyészi álláspontot fejtette ki a 2., 3.,
  5. és
  6. tényállási pontok kapcsán. A
  7. tényállásbeli gépkocsivásárlásokra irányadónak tartotta az I.r. vádlottnál az ügyészi indítványban kifejtett érveket. A
  8. tényállási pont (Malom utcai ingatlanfelújítás) kapcsán azt emelte ki, hogy a valóságban közösségi értékesítésről szó sem volt, hiszen az áruk el sem hagyták az ország területét, és a egyéb7i ingatlanba kerültek beépítésre, tehát II.r. vádlott célja az adófizetési kötelezettség alóli mentesülés volt. Álláspontja szerint a helység2i ingatlan értékesítését (
  9. tényállási pont) érintően helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy a cég142 közbeiktatására kizárólag azért került sor, hogy II.r. vádlott lánya kevesebb személyi jövedelemadót fizessen, amúgy gazdaságilag teljesen indokoltalan volt egy közbenső cég beiktatása, mivel így II.r. vádlott Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  10. 21 lánya 22.500.000 forintot vesztett volna az ingatlaneladáson. A jogosulatlanul felvett táppénz tekintetében (
  11. tényállási pont) az ügyész szerint helyes a törvényszék megállapítása, miszerint II.r. vádlott a tényállásban rögzített gazdasági társaságokkal nem állt valós jogviszonyban, az ítélet [186] pontjában írt elsőbírói érveléssel egyetértett. [150] Az ügyész meglátása szerint a törvényszék a büntetés kiszabása körében a bűnösségi körülményeket hiányosan tárta fel, és az általa számba vett súlyosító és enyhítő körülményeket is tévesen értékelte a vádlottakkal szembeni büntetéskiszabás során. Terhelt1 I.r. vádlott tekintetében súlyosító körülményként kérte figyelembe venni a részbeni folytatólagosságot, valamint fokozott nyomatékkal azt a tényt, hogy a jelen eljárásban terhére rótt bűncselekményeket ugyancsak költségvetést károsító bűncselekmény miatt kiszabott, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés hatálya alatt valósította meg kitartó szándékkal. Terhelt9 IX.r. vádlott vonatkozásában szintén a büntetett előéletét, és a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés hatálya alatti elkövetést, míg Terhelt11 XI. és Terhelt12 XII. r. vádlottak tekintetében a büntetlen előéletüket kérte értékelni. Ezenkívül I.r. vádlott tekintetében enyhítő körülményként indítványozta értékelni, hogy az okozott vagyoni hátrány a minősítést megalapozó alsó határhoz, míg II.r. vádlottat érintően súlyosító tényezőként, hogy az okozott vagyoni hátrány a felső határhoz közeli (
  12. számú BKv. III/
  13. pontja). Hangsúlyozta, hogy az időmúlás valamennyi vádlottnál jelentős enyhítő hatással bír. Érvelése szerint a költségvetést károsító bűncselekmények elszaporodottsága valamennyi terhelt tekintetében figyelembe veendő. [151] Az ügyészség álláspontja szerint az Terhelt1 I.r. és Terhelt9 IX.r. vádlottakkal szemben kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés anyagi jogszabályt sért. E tekintetben elsődlegesen a
  14. XVIII. törvény (a Btk-t módosító) miniszteri indokolására. Hangsúlyozta, hogy a törvény indokolásából a „megerősíti” szóhasználat egyértelműen azt támasztja alá, hogy a büntető anyagi jogi hátrányos jogkövetkezmények tekintetében a bűnügyi nyilvántartás már a törvénymódosítást megelőzően is deklaratív hatállyal bírt, vagyis a büntető anyagi jogi hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásának nem akadálya az, ha egy elítélés már nem szerepel a bűnügyi nyilvántartásban. Meglátása szerint ezen értelmezést támasztja alá a HVG-ORAC Kommentár is. Ezenkívül hivatkozott a Kúria Bhar.924/2017/
  15. számú határozatának [80] pontjára, mely szerint a Btk.
  16. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti törvényi kizáró ok léte nem függ és nem függhet attól a körülménytől, hogy az elbírálás idején - az eltelt idő, az eljárás hossza okán - az aktuális bűnügyi nyilvántartás milyen adatokat tartalmaz. Nyilvánvalóan ez a helyes értelme a Btk. 97. §
(2)bekezdésében írtaknak is (az e szakaszhely
  1. évi LXXII. törvény
  2. §-ával történt módosításához fűzött miniszteri indokolásból is következően). Érvelés eszerint e kúriai döntés cáfolja az elsőfokú ítélet [242]-[243] pontjaiban írt okfejtést. Ezenkívül idézett a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.34/2025/
  3. számú döntéséből, mely szerint a Kúria több határozatában rámutatott arra, hogy a bűnügyi nyilvántartásból való adattörlése egy büntetőjogi szankciónak a szankcióhoz fűződő büntetőjogi jogkövetkezmények kötelező alkalmazását nem szünteti meg, mivel maga a bűnügyi nyilvántartás kizárólag deklaratív jellegű. [152] Összegzésképpen kiemelte, hogy az ügyészség szerint a Btk.
  4. §
(1)bekezdés c) pontja egy büntető anyagi jogi jogkövetkezményt tartalmaz, a Btk. 97. §
(2)bekezdése mindig is az elítéléshez fűződő, de büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezményekre vonatkozott; valamint a büntető anyagi jogi jogkövetkezmények alkalmazása tekintetében a bűnügyi nyilvántartás csak deklaratív hatályú, így az anyagi jogi jogkövetkezmények alkalmazásának nem akadálya az, ha egy elítélés már nem szerepel a bűnügyi nyilvántartásban. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/27. 22 [153] Mindezek alapján indítványozta az ítélőtábla a Balassagyarmati Törvényszék ítéletét a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján változtassa meg, és az Terhelt1 I.r., Terhelt2 II.r. és Terhelt9 IX.r. vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztést lényeges tartamban súlyosítsa, mellőzze a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó ítéleti rendelkezést, és a I., II. és IX.r. vádlottakat tiltsa el a közügyek gyakorlásától, valamint I.r. vádlottal szemben Terhelt1 I. rendű vádlottal szemben a vagyoni hátrányból meg nem térített 718.479 forintra vagyonelkobzást rendeljen el; a Terhelt8 VIII.r. vádlott szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét emelje fel, egyúttal ítélje pénzbüntetésre is; Terhelt10 X.r., Terhelt11 XI.r. és Terhelt12 XII.r. vádlottakkal szemben szabjon ki határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetést, melynek végrehajtási fokozatát a Btk. 37. §
(2)bekezdés a) pontja alapján börtönben határozza meg, egyúttal a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását a Btk. 85. §
(1)és
(2)bekezdései alapján próbaidőre függessze fel, továbbá XXII.r. vádlottakat a Btk. 52. §
(1)bekezdésének
  1. a)pontja és 54. §
  2. a)pontja alapján határozott ideig tiltsa el a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői foglalkozástól, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [154] Az I.r., VII.r. és VIII.r. vádlottak védelmében eljárva a védő perbeszédében elsőként a jelentős, 10 év körüli időmúlást hangsúlyozta, valamint azt, hogy az eljárás során a teljes vagyoni hátrány megtérült. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan, mivel nem tisztázott, hogy a vádlottak kit tévesztettek meg, illetve, hogy mennyi a vagyoni hátrány összege. [155] Hiányolta az ítéletből, hogy az adóbevallásokat, valamint, azt, hogy a cég havi, negyedéves, vagy éves adóbevallást kellett volna benyújtani az adóhatóságnak. Érvelése szerint törvényi tényállási elemek hiányában nem valósult meg az adócsalás. Ismét kiemelte, hogy nem lett feltárva, hogy a gépkocsi vásárlások után a cégek milyen bevallást adtak be az adóhatósághoz. Rögzítette, hogy a Közösségen belüli vásárlásnál az értékesítőnek kell meggyőződnie, hogy az autó eljutott -e a vevőhöz, hogy elhagyta -e Magyarország területét, és a Közösségen belül maradt-e. Hangsúlyozta azt is, hogy az adómentességet az értékesítő vállalja, nem a vevő. Újfent rámutatott, hogy I.r. vádlott célja a vételár minimalizálása volt, nem pedig adóminimalizálás, ugyanis Terhelt15 nettó áron szerette volna megvenni az autókat. Megjegyezte, hogy a lehallgatási anyagban is elhangzik az egyik értékesítő cég igazgatójától, hogy felajánlja ezt a konstrukciót Terhelt15nek. Mindezek alapján kérdésesnek tartja, hogy kit tévesztett meg I.r. vádlott. [156] A 7. tényállási pontban rögzített cselekmények kapcsán kifejezte, hogy „komolyabb elvárása volt az ítéletszerkesztés kapcsán egy bűnösséget kimondó ítéletben”. Ismét hiányát fejezte ki a cég70 adóbevallásai, ezáltal az elkövetési idő kapcsán, megjegyezve, hogy a vonatkozó Art szabályait pedig a jogi indokolásban kellett volna feltüntetni. [157] A 11. tényállási pontban lévő cselekmény vonatkozásában kiemelte, hogy az okozott vagyoni hátrányt egyéb érdekelt26 is befizette, amiről jogerős döntés van. Meglátása szerint így kétszeres értékelése történt ugyanannak a cselekménynek védencei terhén is. [158] Összegzésképpen hangsúlyozni kívánta, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részleges megalapozatlanságban szenved, melyet a másodfokú eljárásban iratok tartalma alapján kiküszöbölhető, ezáltal „felmentő rendelkezést kell hozni több kérdésben”. [159] A 8. tényállási pontban nehezményezte, hogy az „Szja törvény” helytelen bekezdés számot tartalmaz. [160] Az egészségügyi hozzájárulás („Eho”) kapcsán kiemelte, hogy ez az adónem megszűnt. Vitatta, hogy bekerült volna a szociális hozzájárulás adóba („szocho-ba”), mivel Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/27. 23 más a kedvezményezett kör, és az alap is. Azt elismerte, hogy van némi hasonlóság a két adónem között adójogi, politikai szempontból, de érvelése szerint büntetőjogi szempontból az „Eho” megszűnt. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság azt rótta I.r. vádlott terhére, hogy túl kevés munkabért vett ki a cégből. Hangsúlyozta, hogy Terhelt15 bejelentett alkalmazottja volt a cégnek, ahol minimálbért kapott, ez azonban nem egyenlő az „egyéb jövedelemmel”, így munkabérként viszont nem von maga után „Eho” fizetési kötelezettséget. [161] A 9. tényállási pontban lévő cselekmény kapcsán fenntartotta a perbeszéd indokolásában leírtakat, annak megismétlése nélkül. [162] A büntetés kiszabása során a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf. 168/2020/17. számú határozatában foglaltakra hivatkozott, mely szerint „a vádlott büntetett előéletére vonatkozó megállapítást azonban a másodfokú bíróság a Btk. 97.§
(2)bekezdésére figyelemmel mellőzte, figyelemmel arra, hogy a közhiteles nyilvántartás már nem tartalmazza”. A védő úgy ítélte meg, hogy jogértelmezési problémáról van szó, amelyben az álláspontja nem egyezik az ügyészségével. [163] A korlátlan enyhítés törvényi lehetősége vonatkozásában ismét hivatkozott a „túlfoglalásra”, illetve, hogy az ügyészség nem engedélyezte I.r. vádlott részére, hogy a lefoglalt 200 millió forintból 36 millió forintot a vádirat benyújtásáig befizessen, ezzel gyakorlatilag a vádlotti jogokat ellehetetlenítették. [164] Mindezek alapján a jelentős időmúlásra, az eljárás elhúzódására figyelemmel elsődlegesen a tényállás kiegészítése mellett I.r. vádlott felmentését, másodlagosan egy magasabb összegű pénzbüntetés kiszabását indítványozta. [165] A védő perbeszédében a VII.r. vádlott védelmében eljárva az írásban előadott fellebbezés indokait mindenben fenntartotta, annak megismétlése nélkül. [166] VIII.r. vádlott vonatkozásában utalt rá, hogy az I.r. vádlottnál előadottakat tartja fenn, különösen a
  1. tényállási pont kapcsán. Hangsúlyozta, hogy a cég139 -n műsoron futó „egyéb39” egy családi műsor. Mindezek alapján a törvényes adóoptimalizálás érdekében alapítottak egy családi céget, melyben I.r. vádlott volt a „húzóember”. Így Terhelt15 megkérte Terhelt8t, az apósát, hogy legyen a cég ügyvezetője, és meghatalmazással egyes ügycsoportokra engedte, hogy I.r. vádlott helyette eljárjon. Kiemelte, hogy az ítélettel ellentétben megállapítható, hogy a cég alapításának nem adóelkerülés, hanem racionális gazdasági indoka volt. Ezután VIII.r. vádlott csak aláírta a szerződéseket, számlákat. Mindezek alapján elsődlegesen VIII.r. vádlott felmentését, másodlagosan mivel szerepe kisebb volt, a „leminimálisabb szankció” kiszabását kérte vele szemben. Az elszaporodottság körében hiányolta a statisztikai adatokat. [167] A II.r. és X.r. r. vádlottak védője a nyilvános ülésen előadott perbeszédében a megismételt eljárásban benyújtott fellebbezése írásbeli indokait mindenben fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint a tényállás megalapozatlan, azonban a másodfokú bíróság iratok alapján kiegészítheti. Egyebekben az I.r. vádlott védőjének indokaival értett egyet az adóbevallások, az ágazati szabályok, és a megtévesztő magatartás hiánya kapcsán kifejtettekkel. A
  2. tényállási pontban meglátása számítási hiba van az ítéletben, amit pontosítani szükséges. [168] A büntetés kiszabása során indítványozta figyelembe venni a jelentős időmúlást, hogy már az elsőfokú ítélet kihirdetése óta is 2 és fél év eltelt, az eljárás elhúzódását, hogy a teljes vagyoni hátrány megtérült, a védencei büntetlen előéletét, hogy X.r. vádlott felsőfokú Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  3. 24 tanulmányokat folytat, hogy II.r. vádlott egészségi állapota megromlott, és a rendezett életkörülményeiket. Mindezek alapján igazságos és méltányos döntést kért az ítélőtáblától. [169] A IX.r., XI..r és XII.r. vádlottak védője perbeszédében hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint az elsőfokú ítélet tényállása megalapozatlan, mivel helytelen következtetéseket tartalmaz. Kérdésként vetette fel, hogy mitől hiteltelen egy számla? E körben utalt rá, hogy felmerülhet, ha nem valós teljesítés van a számla mögött, vagy nem a cég ügyvezetője írta alá. Hangsúlyozta, hogy védencei bűnsegédi tevékenységet nem valósítottak meg, ugyanis tudatuk nem fogta át, hogy a cég70 levonásba helyezte -e a számlákat, vagy nem. Hivatkozott arra, hogy az Áfa törvény
  4. §-a szerint attól, hogy egy számla nincs aláírva, még nem biztos, hogy azzal költségvetési csalást valósítottak meg, legfeljebb hiteltelen, mivel az egy érvényességi kellék. A védő szerint az elsőfokú bíróság a tanúvallomásokat egyoldalúan, csak a vádlottakat terhelő részében értékelte. Kiemelte, hogy a IX.r. vádlott munkavállalóként operatív irányítást látott el, melynek büntetőjogi relevanciája nincs, ugyanis nem az ügyvezető helyett járt el. Hangsúlyozta azt is, hogy tanú29 elvégezte a feladatokat, bár valóban nem „mesterművet” készített. Mindezeken túl Terhelt13 tanúvallomását ellentmondásosnak ítélte. [170] A büntetés kiszabása körében a védencei rendezett családi körülményeit, és az időmúlást hangsúlyozta. Összességében elsődlegesen a IX.r., X.r. és XI.r. vádlott felmentését, másodlagosan a büntetésük enyhítését indítványozta. Kitért arra is, hogy IX.r. vádlott valóban felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt állt, a védő álláspontja szerint ez egy jogértelmezési probléma, amiben az elsőfokú bíróság véleményét osztotta. [171] A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője viszonválasszal élt, melyben előadta, hogy az elsőfokú ítélet [16-17] pontjaiban helyesen szerepel, hogy a vádlottak kit tévesztettek meg magatartásukkal. A
  5. tényállási pont kapcsán hangsúlyozta, hogy a cég ÁFA bevallásának gyakorisága az elsőfokú ítélet [42] pontjában szerepel, valamint a levonható adó is feltüntetésre került a történeti tényállásban. Mindezek alapján az ügyész szerint a tényállás teljes mértékben megalapozott. A büntetéskiszabás körében kiemelte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla korábbi határozataiban az szerepel, hogy lehet törölni a személyi részből az elítélést, ha már nem bír relevanciával. A költségvetési csalás elszaporodottság kapcsán kiemelte, hogy az
  6. BK. vélemény III/
  7. pontja értelmében nem szükséges statisztikai adattal alátámasztani, elegendő, hogy köztudomású tény. [172] I.r., VII.r és VIII.r. vádlottak védője szintén viszonválasszal kívánt élni, melyben ismét hangsúlyozta, hogy a lehallgatási anyag igazolta, hogy az értékesítők nem lettek megtévesztve. Kiemelte azt is, hogy a cég70 2013-ban negyedéves, 2014-ben havi bevalló volt, tehát a tényállás nem pontos. A Fővárosi Ítélőtábla említett határozatára vonatkozóan hangsúlyozta, hogy ugyanúgy felfüggesztett szabadságvesztésről szól, mint jelen ügy. Az elszaporodottság kérdéskörében kifejtette, hogy az, hogy mi „köztudomású” nagyon vitatott. Rögzítette, hogy I.r. vádlottal szemben vagyonelkobzásnak nincs helye, hiszen az összes vagyoni hátrányt megtérítette az adóhatóság felé, és a bírósági eljárásban is kétszeresen. A számlák fiktívitása kapcsán arra hivatkozott, hogy az ítéletből nem derül ki, hogy mely tevekénységet nem valósítottak meg a vádlottak, és mely tevékenység nem kapcsolódik a bevételszerző tevekénységükhöz. Ugyanis álláspontja szerint utóbbi esetben nem lehet büntetőjogi szankciója, mivel az az ultima ratio, és csupán adójogi kérdés. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  8. 25 [173] Végül Terhelt1 I.r. vádlott utolsó szó jogán előadta, hogy ismét hangsúlyozta, hogy rajta kívül más celebek is ugyanezt csinálják, és utólag tudta meg, hogy az egész ügy célja a „lejáratása” volt. [174] Terhelt9 IX.r. vádlott megismételte az előző nyilvános ülésen elhangzottakat. Vagyis ártatlanságát hangsúlyozva előadta, hogy a legjobb tudomása szerint járt el a két cégben. Ugyanis az építkezésen kifogástalan munkát végzett, álláspontja szerint az ügyész csak feltételezésekre alapoz. Kiemelte, hogy Terhelt11, és Terhelt12 nem laktak nála, nem dolgoztak neki, és anyagi gondjaik sem voltak. A cégével folyamatosan dolgozott, nem volt adótartozása, a törvényeket betartotta. Terhelt13 tanú vallomását valótlannak tartotta, és sérelmezte, hogy nem történt meg a szembesítésük. Végül két gyermekéről való gondozási kötelezettségét hangsúlyozta, és bűncselekmény hiányában történő felmentését kérte. [175] A kétitányú fellebbezések a megismételt eljárásban az alábbi eredményre vezettek: [176] A Nógrád Megyei Főügyészség
  9. október
  10. napján kelt B.112/2016/
  11. BTÖ. számú vádirata, és a Balassagyarmati Járási Ügyészség
  12. december
  13. napján kelt B.284/2015/
  14. számú vádirata alapján indult büntetőügyeket a Balassagyarmati Járásbíróság
  15. január
  16. napján kelt 19.B.300/2019/
  17. számú végzésével egyesítette, mely megfelel a perrendi szabályoknak. [177] Az ítélőtábla rögzíti, hogy mindkét vádirat már a
  18. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) hatálya alatt kerültek benyújtásra, így jelenleg hatályos eljárási törvény rendelkezései voltak irányadóak a felülbírálat során. [178] Ezt követően a Balassagyarmati Járásbíróság
  19. január
  20. napján kelt 19.B.240/2019/
  21. számú – és a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 9.Bpkf.73/2020/
  22. számú,
  23. február
  24. napján végleges végzésével megállapította hatáskörének hiányát, és az ügyet a hatáskörrel, és illetékességgel rendelkező Balassagyarmati Törvényszékhez tette át. [179] Az ítélőtábla ezt követően a megismételt eljárásban elvégezte annak vizsgálatát, hogy az eljárási szabályok megtartása az elsőfokú eljárásban a törvényszék előtt teljeskörűen megtörtént-e, hatályon kívül helyezést eredményező a Be.
  25. §
(1)bekezdésében írt abszolút, illetve a Be. 609. §
(1)-
(2)bekezdésében írt relatív ok megvalósult-e. [180] E vonatkozásban az ítélőtábla rögzíti, hogy a Kúria a korábbi másodfokú határozatot hatályon kívül helyező végzésében azt állapította meg, hogy a másodfokú bíróság valamennyi vádlott tekintetében tévesen rendelkezett az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséről, és az új eljárás lefolytatására utasításról (Kúria Hkf.I.1198/2024/
  1. számú határozat [121] bekezdése). [181] E körben tehát – a Kúria hatályon kívül helyező végzésében foglaltakra tekintettel – az ítélőtábla a megismételt eljárásban megállapította: [182] - hogy a Balassagyarmati Törvényszék a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló
  2. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Kivezető tv.) hatálya alatt megtartott előkészítő ülésen,
  3. június
  4. napján az elsőfokú bíróság nem járhatott volna el tanács helyett egyesbíróként, azonban ezzel Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  5. 26 az elsőfokú bíróság nem valósított meg feltétlen eljárási szabálysértést (Kúria Hkf.I.1198/2024/
  6. számú határozat [48-49] bekezdései). [183] - továbbá, hogy a
  7. június
  8. és
  9. napján – az akkor hatályos, átmeneti eljárási szabályok értelmében – törvényesen járt el a Balassagyarmati Törvényszék egyesbírája (Kúria Hkf.I.1198/2024/
  10. számú határozat [52] bekezdése). [184] - valamint, hogy „a jelen ügyben az előkészítő ülésen a fellebbezéssel érintett vádlottak nem tettek vallomást és az észrevételük – az ügyre vonatkozó tényközlés hiányában – sem tekinthető annak. Az általuk előterjesztett bizonyítási indítványok pedig ugyancsak nem képezik a bizonyítás részét” (Kúria Hkf.I.1198/2024/
  11. számú határozat [91] bekezdése). [185] - ezenkívül, hogy az előkészítő ülésen kizárt védővel érintett Terhelt2 II.r. vádlott védelemhez való joga nem csorbult azáltal, hogy amennyiben a bíróság nem kizárt védő jelenlétében járt volna el, a vádlott – a más védő által adott eltérő jogi tanácsra – esetlegesen beismerhette volna a bűncselekmény elkövetését, és élhetett volna a tárgyalásról lemondás jogával. (Kúria Hkf.I.1198/2024/
  12. számú határozat [96] bekezdése). [186] - valamint megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban Terhelt1 I. r. vádlott tárgyalási távolléte kapcsán hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nem valósult meg (Kúria Hkf.I.1198/2024/
  13. számú határozat [116] bekezdése). Az ítélőtábla is rögzíti, hogy az elsőfokú bíróság relatív eljárási szabálysértést vétett azzal, hogy nem hozott pervezető végzést az I.r. vádlott tárgyalási jelenlét jogáról történő ismételt lemondásának elfogadásáról, ez azonban – mivel az I.r. terhelt szabályszerű távollétének valamennyi egyéb feltétele teljesült – az eljárás lefolytatására nem volt hatással (Kúria Hkf.I.1198/2024/
  14. számú határozat [118] bekezdése). [187] - Terhelt9 IX.r. vádlott tárgyalási jelenlétét illetően megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a IX.r. vádlott védőjének beadványát helyesen értelmezte akként, hogy az a tárgyalás jogáról való lemondást tartalmaz, és így törvényesen engedélyezte azt. Ezen túlmenően annak sincs jelentősége, hogy a védő a kézbesítési megbízásra vonatkozó elfogadó nyilatkozatát csak három nappal később nyújtotta be (Balassagyarmati Törvényszék 9.B.38/2020/
  15. számú irat), mert ezalatt olyan kézbesítés nem történt, ami a kézbesítési megbízotti tevékenységet igényelt volna, a továbbiakban pedig a tárgyalási határnapokon megjelent a vádlott. Ezért a IX.r. vádlott vonatkozásában a Be.
  16. §
(1)bekezdés d) pontja szerinti eljárási szabálysértés nem valósult meg (Kúria Hkf.I.1198/2024/
  1. számú határozat [119120] bekezdései). [188] Mindezek alapján az ítélőtábla az ügy érdemi felülbírálatára tér át a következőkben: [189] Az elsőfokú bírósági eljárás a bizonyítás anyagának terjedeleméhez képest kellően feszes ütemben folyt. A vádemeléstől az elsőfokú ítélet meghozataláig (
  2. december
  3. és
  4. április
  5. között) összesen 23 tárgyalási napon vett fel bizonyítást. Eközben a tárgyalási határnapok között több mint hat hónap nem telt el. A tárgyalás folytonossága ekként a perrendi szabályoknak megfeleltethető. [190] Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat törvényesen szerezte be, ennek megfelelően a törvényes figyelmeztetések után hallgatta ki a vádlottakat, a tanúkat, az igazságügyi szakértőket és szerezte be az okiratokat. A leplezett eszközök (titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés) eredményeit először ismertetés, majd - kifejezett védelmi indítványra - a hangfelvételek lejátszásával tett a bizonyítás anyagává. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  6. 27 [191] A védelem részéről a titkos adatszerzés eredményének bizonyítékként történő felhasználását támadás nem érte. Ugyanakkor a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtést igen. [192] A titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés anyagának felhasználhatósága körében tett elsőbírói érvelés (elsőfokú ítélet
  7. oldalának [173-174]. bekezdései) bár igen szűkszavú, a többi bizonyíték körében értékelve azonban meggyőző. Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet [173] bekezdésében szükségesnek tartja korrigálni, hogy a nyomozati irat száma helyesen: 64010-22/2016.bü. [193] Mint ahogy utalt rá a törvényszék az ítéletében, hogy az időközben (
  8. július
  9. napján) hatályba lévő új eljárási törvény úgynevezett Átmeneti rendelkezései szerint [Be.
  10. §
(1)bekezdés] a leplezett eszköz alkalmazásának törvényességét az engedélyezés időpontjában hatályos rendelkezések szerint kell megítélni. [194] A titkos információgyűjtés engedélyezésének és végrehajtásának szabályait nem a büntetőeljárási törvény, hanem az ágazati jogszabályok tartalmazzák. A titkos információgyűjtés részletes szabályait
  1. december
  2. napjáig a Vám- és Pénzügyőrségről szóló
  3. évi XIX. törvény (továbbiakban Vámtv.) 31-
  4. §-a, ezután,
  5. július
  6. napjáig Nemzeti Adó és Vámhivatalról szóló
  7. évi CXXII. törvény (továbbiakban NAV tv.) 63-65.§- a tartalmazta. [195] A korábbi Be. (
  8. évi XIX. törvény) a titkos információgyűjtés eredményének büntetőeljárásban történő felhasználásával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazott, a 206/A. §-a alatt. A korábbi Be. 206/A. § csak egy körülmény tekintetében utalt a korábbi Be. titkos adatszerzéssel kapcsolatos szabályaira, mégpedig azt illetően, hogy a titkos információgyűjtés eredménye felhasználásának feltétele az, egyebek mellett, hogy a bizonyítani kívánt bűncselekmény tekintetében a titkos adatszerzés engedélyezésének korábbi Be.
  9. §-ában írt feltételei fennállnak. A korábbi Be.
  10. §-a kizárólag azt tartalmazta, milyen bűncselekmények esetében van helye titkos adatszerzésnek (csak 5 évi, vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményre vonatkozhatott). [196] E körben az ítélőtábla leszögezi, hogy az eljárás tárgyát képező kiemelt költségvetést károsító bűncselekmények látenciája, felderítetlensége igen magas. A hagyományos nyomozati eszközök, módszerek ezen bűncselekmények felderítésekor, nyomozásakor sokszor nem elegendőek. Ezért fontos szerepet kapnak a különleges eszközökkel, titokban, konspiráltan beszerzett információk, melyek később bizonyítékként jelennek meg a büntetőeljárásban. Fontos azt is kiemelni, hogy a titkos információgyűjtés mindenképpen beavatkozást jelent a magánéletbe, alapvető jogokat sérthet, korlátozhat, ezért ennek célhoz kötöttnek, arányosnak kell lennie és a törvény által meghatározott módon kell végrehajtani, az abban foglalt törvényi garanciák betartásával („Mindenkinek joga van arra, hogy a magán-, és családi életét, lakását, és levelezését tiszteletben tartsák. E jog gyakorlása kizárólag a törvény meghatározott eseteiben, nemzetbiztonsági, vagy közbiztonsági okból zavargás, vagy bűncselekmény megelőzése, közegészségügy vagy közerkölcs, avagy más jogának vagy szabadságának védelme érdekében korlátozhat.” –
  11. november
  12. Római Egyezmény
  13. cikk
(1)bekezdés). Mindemellett a titkos módszerek, eszközök nélkül előfordulhat, hogy egyes kiemelt bűncselekmények felderítése vagy bizonyítása lehetetlenné válik. Így a társadalom védelme indokolja ezek alkalmazását, ezáltal a bűncselekmények felderítését, az elkövetőek felkutatását, és végső soron a felelősségre vonását. [197] Az is szinte minden ügyben tetten érhető, hogy a védők (és rajtuk keresztül a védenceik) ezen titkos módszerekkel beszerzett bizonyítékokat előszeretettel „vennék ki” a bizonyítékok köréből, ezért a törvény különböző okaira hivatkozva próbálják elérni, hogy a bíróság rekessze ki a bizonyítékok köréből, hogy azt ne vegye figyelembe az ítélete meghozatalakor. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  1. 28 [198] Jelen eljárásban alapvetően két ponton volt vitatott a titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatósága, mely kérdésben a törvényszék alapvetően helyes döntést hozott, azt azonban szükséges kiegészíteni az alábbi indokokkal: [199] Haladéktalanság elve körében irányadónak tekinthető a 74/
  2. számú BK vélemény III. pontjához adott indokolás. Ez részletesen kifejti, hogy a törvény szövegében szereplő „haladéktalanság” minden egyes ügyben külön értékelendő, nincs erre meghatározott konkrét időtartam, az függ az ügy jellegétől, bonyolultságától, a feldolgozásra váró adatmennyiségtől, melyből ki kell válogatni a titkos információgyűjtés célja szempontjából érdektelen vagy az ügyben nem érintett személyre vonatkozó adatokat is. [200] Helyesen utalt rá a törvényszék, hogy jelen ügyben az adatgyűjtés idején (
  3. január
  4. napjától) már nem a „haladéktalan”, hanem a „nyomban” kifejezést használta a büntető eljárásjogi törvény. [201] Az leszögezhető, hogy az irreleváns információk kiszűrése után a feljelentés szempontjából releváns adathalmaz további elemzésére bizonyosan valamennyi idő szükséges, ennek körében a hivatkozott kollégiumi vélemény több szempont körültekintő vizsgálatot ír elő. [202] Ahogy ugyanis arra már a Kúria több eseti döntésben (BH+ 2014.3.97.) is rámutatott, a feljelentési kötelezettség megtételének „haladéktalansága” nem eredményezheti abszolút határidő meghatározását, az nem pusztán az engedélyben megjelölt határidő lejárta és a feljelentés teljesítése közötti időtartam alapján, hanem az információmennyiség tényleges tartalmi megismerésének, feldolgozásának bonyolultsága figyelembevételével ítélendő meg. [203] Jelen ügyben megállapítható, hogy - az eljárás tárgyára figyelemmel - az információk feldolgozása több szempontból is speciális ismereteket, értelmezést igényelt. Emellett a beszélgetések során jellemzően előkészületi jellegű cselekmények egyeztetésére kerülhetett sor, melyek ebből kifolyólag feljelentési kötelezettséget nem vonhattak maguk után, és amennyiben ezt követő információcsere történt, a bűncselekmény egyszerű gyanújához szükséges adatok megállapítása a lehallgatási anyag elemzésén túl rendszerint további felderítő tevékenységet igényelt. [204] A
  5. júliusától
  6. januárjáig történő lehallgatások eredményét a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Bűnügyi Igazgatósága részére egy több száz oldalas anyagot bocsátott a rendelkezésére, melyből a lehallgatás 70 oldal terjedelmű volt mellékletek nélkül (6401022/2016.bü. nyomozati iratok I. kötet 157-
  7. oldala). Jelen ügyben azonban ezen két időpont közt 3 nap telt el:
  8. január
  9. és
  10. január
  11. közt. [205] Mindezek alapján a titkos információgyűjtésről készült jelentés elkészítésekor, az egyéb beszerzett adatokkal – cégadatokkal, pénzintézeti adatokkal, lefolytatott adóhatósági vizsgálatok adataival – összevetve egyértelműen bizonyító erővel rendelkeznek a vád tárgyát képező bűncselekményeket illetően. [206] Az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a fent említett ágazati jogszabályok a titkos információgyűjtés befejezését követően nyolc napos határidőt engednek az irreleváns adatok kiszűrésre, melyet követően kell még a releváns adatokat a célból elemezni, hogy azok egyéb adatokkal együtt elégségesek-e a korábbi Be.
  12. §-ában feltüntetett bűncselekmények valamelyike tekintetében a gyanú megállapításához és hogy a bűnüldözési célú információgyűjtés az engedéllyel érintett, illetve más személlyel összefüggésbe hozható-e. [207] Azt is szükségesnek tartja az ítélőtábla kiemelni, hogy a törvény nem ír elő folyamatos ellenőrzést, elemzést a beszerzett anyagokkal kapcsolatban, így annak abszolút nem lehet jelentősége, hogy a lehallgatás kezdő időpontja hónapokkal vagy akár egy évvel korábbra tehető. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  13. 29 [208] A másik sarokpontot illetően az ítélőtábla kiemeli, hogy a jogalkalmazói gyakorlatban követett álláspont, hogy a titkos információgyűjtés eredménye akkor is felhasználható, ha az ügyész nem tett eleget a Be. 206/A.§
(4)bekezdésében írt kötelezettségének, vagyis nem tett indítványt a nyomozási bírónak, de az így beszerzett adat már a vádiratban bizonyítékként szerepel. Ez esetben ugyanis a nyomozási bíró határozatát sem kell beszerezni (Fővárosi Ítélőtábla 2/
  1. Kollégiumi véleménye). Ezen hiátus – a nyomozási bírónak a felhasználás lehetőséget engedélyező határozata – a perbírót nem köti, ugyanis a bíróság, mint bizonyítéknak a felhasználhatósága kérdésben szabadon dönthet, hogy azt kirekessze a bizonyítékok köréből vagy törvényes bizonyítékként értékelje. [209] Utal rá az ítélőtábla, hogy a titkos információgyűjtés tényéről szóló elnöki igazolások a nyomozati iratban elfekszenek (64010-22/
  2. bü. nyomozati irat I. kötet
  3. oldal). [210] Mindezek alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a bizonyíték, azaz leplezett eszköz alkalmazása során keletkezett hangfelvételek, és az azokról készült jelentések felhasználására, mind a titkos adatszerzés, mind a titkos információgyűjtés körében, törvényesen került sor. [211] Az elsőfokú bíróság az ügyészség által a vádiratban felajánlott bizonyítást lefolytatta, továbbá a védelem bizonyítási indítványainak is széles körben adott helyt, és az elutasított indítványokat pedig bár igen szűkszavúan, de megindokolta (elsőfokú ítélet
  4. oldal [210] bekezdése). [212] A bizonyítási eljárás során részletesen megvizsgálta a bizonyítandó tényeket és megfelelően ellenőrizte a vádlotti nyilatkozatokat, és védekezéseik irányait. [213] A tárgyaláson tanúkihallgatásokkal folytatta a bizonyítás felvételét, ekként a tárgyaláson személyesen kihallgatta: tanú32, tanú30, tanú51, tanú35, tanú1, tanú6, tanú52, tanú36, tanú38, tanú39, tanú3, tanú4, tanú20, tanú58, tanú12, egyéb érdekelt36, tanú15, tanú14, tanú49, tanú11, tanú16, tanú17, tanú18, tanú19, tanú24, tanú21, tanú22, tanú53, tanú26, tanú34, tanú42, tanú27, tanú45 tanúkat (elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyvek: 107., 130., 148., 203.,
  5. sorszámai alól). [214] tanú55 és tanú40 tanúk részére helyesen írásbeli vallomás tételét engedélyezte (elsőfokú iratok
  6. és
  7. sorszáma alatt), míg tanú2 tanú nyomozati vallomását felolvasta a tárgyaláson. [215] Majd a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánítása előtt részletesen ismertette az okirati bizonyítékokat és szakvéleményeket. Így a cégiratokat, a számlakivonatokat, jövedelem-adatokat, taggyűlési jegyzőkönyvet, egyéb35 igazságügyi írásszakértő véleményét, szakértő2, valamint szakértő1 igazságügyi adó- és járulék szakértők véleményét. [216] Védői indítványra a könyvszakértői szakvéleményeket előszőr kiegészítette, majd tárgyaláson is meghallgatta őket (elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyv:
  8. és
  9. sorszámai alól) [217] I.r. vádlott védője megbízására egyéb érdekelt54 igazságügyi adó-, járulék és könyvszakértő is adott véleményt, melyet a törvényszék helyesen értékelt, és vetett össze szakértő2 igazságügyi könyvszakértő véleményének megállapításaival (elsőfokú ítélet
  10. oldalának [170] bekezdésétől
  11. oldalának [172] bekezdéséig). [218] I.r. vádlott egészségügyi és mentális állapotára nézve dr. szakértő7 igazságügyi pszichológus-, szakértő4 igazságügyi orvos-, és szakértő5 igazságügyi pszichiáter szakértők adtak együttes véleményt, melyet a törvényszék helyesen értékelt ítéletében (elsőfokú ítélet
  12. oldal [8] bekezdés). Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  13. 30 [219] A védők által a védenceik felmentése érdekében bejelentett elsődleges védelmi fellebbezések tehát nem vezettek eredményre az alábbiak szerint. [220] A védelmi fellebbezések indokai egyrészt felmentésre, eltérő jogi minősítésre, illetve eltérő tényállás megállapítására irányultak. Az általuk megfogalmazott kifogások az iratellenesség és a tényből-tényre következtetés hibáját, továbbá az indokolási kötelezettség megszegését foglalták magukban. [221] A Kúria Büntető Kollégiumának Joggyakorlat-elemző csoportja által a bíróságok hatályon kívül helyezési gyakorlatának elemzéséről elkészített 2012.EI.II.E.1/
  14. számú Összefoglaló vélemény szerint a megalapozottság ismérve, hogy a tényállás az elbírálás szempontjából lényeges tény vonatkozásában valósághű legyen, valamennyi lényeges tényre kiterjedő bizonyításfelvétel eredményeként minden olyan lényeges tényt tartalmazzon, aminek következménye a bíróság rendelkezése, ennélfogva felderített, iratszerű, hiánytalan és okszerű. Az indokolási kötelezettség elmulasztásaként értékelendő ezért, ha a ténybeli következtetésről nem ad számot a bíróság, mert nem tartalmazza az indokolás, hogy miért is kell helyesnek elfogadni a következtetés eredményét, ilyenkor ugyanis a ténymegállapító és döntési tevékenység ellenőrizhetetlen, tehát az ítélet felülbírálhatatlan. [222] Az összefoglaló vélemény hangsúlyozta, hogy nem megalapozatlanság, vagyis nem a bíróság ténymegállapító tevékenységének hibája, ha a lényeges tényre vonatkozó ténymegállapítás hiánya a bíróság bizonyíték mérlegelésének eredménye, azonban az már a ténymegállapító tevékenység hibája, ha lényeges tényre nincs ténymegállapítás, pedig a bizonyítás felvétele megtörtént, illetve a rávonatkozó bizonyításfelvétel meg sem történt, ezek a megalapozatlanság esetei. [223] A megalapozatlanság körében a Kúria elsőként a felderítetlenségre mutatott rá, amely büntetőjogi fogalom alatt a tényállást megalapozó bizonyítási folyamat fogyatékosságát kell érteni, amikor valamely jogilag releváns tényre nem folyt le bizonyítás, vagy nem teljeskörűen folyt le, így például egy tanút sem hallgattak ki, vagy nem az összes, az adott tény tisztázásához szükséges tanút hallgatták ki. A felderítetlenség fogalmába tartozik az az eset is, amikor formálisan történik bizonyításfelvétel, azonban releváns kérdések tisztázatlanok maradnak, például elmarad a szembesítés az ellentétes vallomást tevő tanúk közt. Végezetül felderítetlenségnek minősül az is, ha egy releváns bizonyítékforrás hitelt érdemlőségének megállapításakor követ el logikai hibát a bíróság, például olyan szakvéleményt tekint hiteltérdemlőnek, amely nyilvánvaló számítási hibát tartalmaz. [224] A Kúria összefoglaló véleménye azt is megállapította, hogy a hiányos vagy hiányzó tényállás lehet a felderítetlenség következménye, de lehet attól független is. Ebben az esetben a büntető anyagi jog szempontjából releváns tények hiányoznak a megállapított tényállásból, vagy nincs tényállás megállapítva. [225] Az iratellenesség akkor áll fenn, ha az iratok olyan egyértelmű, valamely tény fennállását vagy fenn nem állását perdöntő módon igazoló bizonyítékot tartalmaznak, amelyet a bíróság nem vett figyelembe a tényállás megállapításakor. Az összefoglaló vélemény kiemelte, hogy nem erről az esetről van szó, amikor mérlegelés kérdése egy adott tény megállapítása és a bíróság mérlegelése következtében nem alapozott ténymegállapítást az iratokban található bizonyítékra. Amennyiben a mérlegelés okszerű volt, nem iratellenes a tényállás. Amennyiben nem volt az, vagy elmaradt, úgy az indokolási kötelezettség hiányossága állapítható meg. [226] A megalapozatlanság utolsó eseteként a Kúria kifejtette, hogy a tényből-tényre következtetés hibája akkor valósul meg, ha a közvetett bizonyítás nem megfelelő, ezért nem ide tartozik a hiteltérdemlőség megítélése során elkövetett nyilvánvaló logikai hiba, továbbá az okszerű mérlegelés szabályainak megsértése, vagyis a jogalkotó ebben az esetben a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  15. 31 közvetett bizonyítástól megkövetelt „zárt logikai láncolat” hiányát szankcionálja. A ténybőltényre következtetés hibája leggyakrabban a tényállás indokolásából derül ki, azonban a Kúria azt is hangsúlyozta, hogy megkülönböztetendő az indokolás hiányosságától, ugyanis előbbi esetben nem arról van szó, hogy nem ad számot a bíróság a tények megállapításának folyamatáról, hanem arról, hogy az általa megállapított tényekből nem következik kizárólag az a tényállás, amely az ítéletben szerepel. [227] Mindezen szempontokra figyelemmel az ítélőtábla a felülbírálat során – a később még részletesen kifejtendők szerint – arra az álláspontra jutott, hogy a védők egy részének meggyőződésével szemben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nem szenved hiányosságban és a törvényszék a tényállás-megállapítási kötelezettsége keretében a vádat is kimerítette. Az iratellenesség sem állapítható meg, mert az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításakor minden esetben a tartalmukkal egyezően vette figyelembe az iratokat, továbbá a tényből-tényre következtetés hibája sem valósult meg, mert az általa megállapított tényekből kizárólag az ítéletében rögzített tényállás következik. [228] A Be.
  16. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. A védő fellebbezésében új tényre, új bizonyítékra nem hivatkozott, bizonyítási indítványt sem terjesztett elő, ezért a tényállás felülmérlegelésére és ezen keresztül a vádlott felmentésére irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Utal rá az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a „ténybíróság”, akinek feladata és kötelessége, hogy a vád tárgyává tett tények szempontjából lényeges bizonyítékokat hiánytalanul, egyenként és összhatásában értékelje, amelynek eredményeként az ítéletben a vád tárgyává tett cselekmény történeti tényállását, valamint az elkövető személyével összefüggő, a cselekményére kiható, azt befolyásoló tényeket megállapítsa. [229] A törvényszék az ítéleti tényállást döntően megalapozottan állapította meg, azonban a Be. 592. §
(2)bekezdés a),
  1. c)és
  2. d)pontja alapján részben megalapozatlan. E részleges megalapozatlanság a Be. 593. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a másodfokú eljárásban orvosolható volt, ugyanis az iratok tartalma alapján a tényállás kiegészíthető, korrigálható az alábbiak szerint. Emellett néhány értelemzavaró elírást javított a másodfokú bíróság az alábbiak szerint: [230] - az elsőfokú ítélet
  1. oldalának [26] bekezdésének utolsó mondatában Terhelt2 helyesen: II.r. vádlott. [231] - az elsőfokú ítélet
  2. oldalának [35] és [38] bekezdéseit kiegészíti azzal, hogy „Terhelt2 II.r. vádlott az okozott vagyoni hátrányt a bírósági szakban
  3. január
  4. napján történő letétbe helyezéssel teljes mértékben megtérítette.” (elsőfokú iratok
  5. sorszám alatti bevételi értesítő, összesen: 49.203.888 forint). [232] - az elsőfokú ítélet
  6. oldalának [48] pontjának utolsó mondatában Terhelt8, helyesen VIII.r. vádlott. [233] - az elsőfokú ítélet
  7. oldalának [48-49] bekezdését kiegészíti azzal (7/a tényállási pont), hogy „A cég70 által
  8. III. negyedévben befogadott számlák vonatkozásában megállapítható, hogy: A cég70 2.019.000 Ft adóalap után 545.000 Ft ÁFA kötelezettséget vallott be értékesítést terhelő (fizetendő) általános forgalmi adóra vonatkozóan. Beszerzést terhelő (levonható) ÁFA tekintetében a gazdasági társaság 2.401.000 Ft adóalap alapján 648.000 Ft előzetesen Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  9. 32 felszámított ÁFÁ-t szerepeltetett adóbevallásában. Az ÁFA-levonásba nem helyezhető számlák értéke megegyezik. Az cég
  10. által kibocsátott számla adóalapjával, 2.283.000 Ft összeggel, melynek ÁFA értéke 616.000 Ft. Ekként az ÁFA-levonásba helyezhető számlák értéke 118.000 Ft. (számítás: 2.401.000 Ft-2.283.000 Ft=118.000 Ft.), melynek ÁFA összege 32.000 Ft. Ezek figyelembevételével az I. és VIII.r. vádlott terhére megállapítható adókülönbözet
  11. III. negyedévben 513.000 Ft. (számítás: adóalap: 2.019.000 Ft-118.000 Ft=1.901.000 Ft., ÁFA: 545000 Ft-32.000 Ft=513.000 Ft, szakértői vélemény 76-
  12. oldal és
  13. oldal). A bevallás 103.000 Ft. következő időszakra átvihető követelést tartalmaz, melyet az adóhatóság folyószámlára nem könyvelendő adókülönbözetnek minősített, az a következő évre nem volt átvihető. (71/
  14. bü. számú nyomozati iratok
  15. számú melléklet
  16. lap 6./ pontja,
  17. lap I. pontja,
  18. lap 2./ pont
  19. bekezdése)”. [234] - az elsőfokú ítélet
  20. oldalának [50-52] bekezdéseit akként egészíti ki (7/a és 7/b tényállási pontok), hogy „A cég70 által a
  21. IV. negyedévben befogadott számlák vonatkozásában rögzíthető, hogy: A cég70 6.251.000 Ft adóalap után 1.688.000 Ft ÁFA kötelezettséget vallott be értékesítést terhelő (fizetendő) általános forgalmi adóra vonatkozóan. Beszerzést terhelő (levonható) ÁFA tekintetében a gazdasági társaság 8.033.000 Ft adóalap alapján 2.169.000 Ft előzetesen felszámított ÁFÁ-t szerepeltetett adóbevallásában. Az ÁFA-levonásba helyezhető számlák értéke 1.756.000 Ft. (számítás: 8.033.000 Ft- 6.277.000 Ft= 1.756.000 Ft, melynek ÁFA összege 474.000 Ft. Az ÁFA-levonásba nem helyezhető számlák értéke 6.277.000 Ft. (8.033.000 Ft-1.756.000 Ft=6.277.000 Ft.). Ez az összeg megegyezik az cég67 és a cég17 által kibocsátott számlák adóalapjával. Ezek figyelembevételével a
  22. IV. negyedévére megállapított adókülönbözet 1.214.000 Ft, melyből az I. és VIII.r. vádlott terhére megállapítható adókülönbözet 1.158.000 Ft. (számítás: adóalap: 6.251.000 Ft-1.756.000 Ft=4.495.000 Ft., ÁFA 1.688.000 Ft-474.000 Ft=1.214.000 Ft) (szakértői vélemény
  23. oldal, 117-
  24. oldal és 81-
  25. oldal) A bevallás 584.000 Ft következő időszakra átvihető követelést tartalmaz, mely követelést a revízió törölte. Mindezek alapján I. és VIII.r. vádlott
  26. III. és IV. negyedévében összesen 1.671.000 Ft-tal (513.000 Ft +1.158.000 Ft) csökkentette ÁFA-fizetési kötelezettségét.” [235] - az elsőfokú ítélet
  27. oldalának [53] bekezdését kiegészíti azzal (7/c tényállási pont), hogy „A cég70 által
  28. I. negyedévben befogadott számlák vonatkozásában megállapítható, hogy: A cég70 a
  29. I. negyedévére 10.635.000 Ft adóalap után 2.871.000 Ft ÁFA kötelezettséget vallott be értékesítést terhelő felszámított (fizetendő) adóra vonatkozóan. Beszerzést terhelő előzetesen felszámított (levonható) ÁFA tekintetében a gazdasági társaság 9.987.000 Ft. (+2000 Ft 5%-os kulcs alá tartozó beszerzést beleszámítva 9.989.000 Ft) adóalap alapján 2.697.000 Ft ÁFA-t szerepeltetett adóbevallásában. Következő időszakra átvihető követelésként a bevallás 410.000 Ft-ot tartalmaz. Az ÁFA-levonásba nem helyezhető számlák értéke azonos a cég68 által kibocsátott számla adóalapjával, 7.858.000 Ft-tal, míg ennek általános forgalmi adóösszege 2.122.000 Ft. Erre tekintettel a beszerzését terhelő előzetesen felszámított ÁFA-levonásba helyezhető számlák értéke 2.131.000 Ft (9.989.000 Ft-7.858.000 Ft=2.131.000 Ft.), ennek általános forgalmi adó összege 575.000 Ft. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2025/
  30. 33 Ezt figyelembe véve az I. és VIII.r. vádlottak terhére megállapítható adókülönbözet 8.504.000 Ft adóalap után 2.296.000 Ft (számítás: adóalap: 10.635.000 Ft-2.131.000 Ft= 8.504.000 Ft., ÁFA: 2.871.000 Ft-575.000 Ft=2.296.000 Ft) (szakértői vélemény
  31. oldal,
  32. oldal). [236] - az elsőfokú ítélet 18-
  33. oldalának [54-55], valamint
  34. oldalának [56-59] bekezdéseit kiegészíti azzal (7/d-7/f tényállási pontok), hogy „A cég70 által
  35. II. negyedévben befogadott számlák vonatkozásában megállapítható, hogy: A cég70 14.910.000 Ft adóalap után 4.026.000 Ft ÁFA kötelezettség

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.