Bf.7/2021/169 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés d/pontja okán (indokolási kötelezettség) történő hatályon kívül helyezése. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.7/2021/

1. szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
2. június 18.,
3. július
4. és
5. szeptember
6. napján tartott nyilvános ülés alapján a
7. október
8. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő V É G Z É S T: Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt1 és társai ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék
9. március
10. napján kihirdetett 1.B.346/2015/286-I. számú ítéletét Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r., Terhelt8 VIII. r., Terhelt9 IX. r., Terhelt10 X. r., terhelt11 XI. r., Terhelt12 XII. r., Terhelt13 XIII. r., Terhelt14 XIV. r., Terhelt15 XV. r., Terhelt16 XVI. r., terhelt17 XVII. r., Terhelt18 XVIII. r., terhelt19 XIX. r., Terhelt20 XX. r., Terhelt21 XXI. r., terhelt22 XXII. r., Terhelt23 XXIII. r., Terhelt24 XXIV. r., Terhelt25 XXV. r., Terhelt26 XXVI. r. és Terhelt27 XXVII. r. vádlott tekintetében hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja. Terhelt2 II.r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlott bűnügyi felügyeletét, az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig vagy fellebbezés esetén a Kúriának a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezést elbírálását követően a kényszerintézkedés tárgyában hozott határozatáig, fenntartja. Ennek értelmében Terhelt2 II.r. vádlott a lakcím szám alatti ingatlant, Terhelt3 III. r. és Terhelt4 IV. r. vádlottak Budapest közigazgatási területét, míg Terhelt5 V. r. vádlott Budapest, Pest megye és Bács-Kiskun megye közigazgatási területét – a bírósági, hatósági idézésen, értesítésen, ahhoz szükséges időtartamra való megjelenés kivételével, melyet megjelenését követően három munkanapon belül a bűnügyi felügyelet előírását ellenőrző hatóság felé igazolni köteles – engedély nélkül nem hagyhatja el. Terhelt2 II.r. vádlott vonatkozásában a bűnügyi felügyelet magatartási szabályait továbbra is a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel kell ellenőrizni. Ezen túlmenően Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottak hetente egy alkalommal kötelesek a lakóhelyük szerint illetékes rendőrkapitányságon személyesen jelentkezni. Megállapítja, hogy Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 2 Terhelt2 II.r. vádlott
11. november
12. napjától
13. június
14. napjáig letartóztatásban volt, azóta ingatlan elhagyását tiltó bűnügyi felügyelet hatálya alatt áll. Terhelt3 III.r., Terhelt4 IV.r., Terhelt5 V.r. vádlott
15. március
16. napjától meghatározott területre korlátozott bűnügyi felügyelet hatálya alatt áll. A másodfokú eljárásban a XII. r. vádlott kirendelt védőjének díjával 68.760 (hatvannyolcezerhétszázhatvan) forint, XX. r. vádlott kirendelt védőjének díjával 64.800 (hatvannégyezernyolcszáz) forint, fordítási díjként 1.824.581 (egymillió-nyolcszázhuszonnégyezernyolcszáznegyvennyolc) forint bűnügyi költség merült fel. Megállapítja továbbá, hogy Terhelt5 V.r. vádlott lakóhelye lakcím2, Terhelt6 VI. r. vádlott személyi igazolványának száma szigszám2, Terhelt12 XII.r. vádlott személyi igazolványa számának betűjele helyesen TA, a XIII. r. vádlott neve Terhelt13, személyi igazolványának száma szigszám3, lakóhelye: lakcím3 Terhelt16 XVI. r. vádlott lakcíme lakcím4, személyi igazolványának száma szigszám4 Terhelt21 XXI.r. vádlott lakcíme helyesen lakcím5, valamint hogy az elsőfokú ítélet bevezető részében feltüntetett határnapok közül
17. május
18. napja helyett
19. május
20. napján, illetve
21. november
22. napja helyett
23. november
24. napján került sor tárgyalás tartására. A végzés ellen a kézbesítéstől számított nyolc napon belül a Kúriához címzett, de a Fővárosi Ítélőtáblánál benyújtandó fellebbezésnek van helye. INDOKOLÁS [1] A Fővárosi Törvényszék – az ismeretlen helyen tartózkodó Terhelt20 XX.r. vádlott távollétében tartott tárgyalás alapján meghozott, s –
25. március
26. napján kihirdetett 1.B.346/2015/86-I. számú ítéletével Terhelt1 I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rendbeli bűnszervezetben, egy esetben társtettesként, két esetben bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 3 [
27. évi IV. törvény
28. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés], 6 rendbeli bűnszervezetben, felbujtóként elkövetett pénzmosás bűntettében [1978. évi IV. törvény 303. §

(1)bekezdés c) pont,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pont], valamint társtettesként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [1978. évi IV. törvény 276. §]; s ezért őt, halmazati büntetésül, 8 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint 5 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. Megállapította, hogy I.r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, döntött az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. Emellett I.r. vádlottal szemben a Budai Központi Kerületi Bíróság 13.Bny.1272/2009/2. számú végzésével zár alá vett, az bank1nál vezetett EUR számlán, illetve a bank2.-nél vezetett forintszámlákon zárolt összeg erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Terhelt2 II. r. vádlottat 3 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés], társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [1978. évi IV. törvény 274. §

(1)bekezdés c) pontja], valamint 5 rendbeli bűnszervezetben, felbujtóként elkövetett pénzmosás bűntette [1978. évi IV. törvény 303. §

(1)bekezdés c) pont,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja] miatt, halmazati büntetésül, 7 év fegyházbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapítva, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá 5 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. A II. r. vádlott vádlottal szemben a Budai Központi Kerületi Bíróság 13.Bny.1272/2009/2. számú végzésével zár alá vett, az bank3.-nél vezetett bankszámláin zárolt, valamint a letéti számlákon kezelt 9.106.000 forint, 10.000 USD és 40.680 EUR erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Döntött még az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról. Ugyanakkor a II.r. vádlottat az ellene további 10 rendbeli társtettesként elkövetett közokirathamisítás bűntette [1978. évi IV. törvény 274. §

(1)bekezdés c) pontja] és 3 rendbeli felbujtóként elkövetett vesztegetés bűntette [1978. évi IV. törvény 254. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. Terhelt3 III. r. vádlott bűnösségét bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [

1. évi IV. törvény
2. §] állapította meg; és ezért őt halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá 5 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától, megállapítva, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Vele szemben vagyonelkobzást rendelt el a nyomozás során lefoglalt és letéti számon kezelt 2.000.000 forint, 5.040 EUR és 5.800 USD összegekre. Döntött az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról. Ugyanakkor III.r. vádlottat az ellene további egy rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. Terhelt4 IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [

1. évi IV. törvény
2. §]; s ezért őt halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapítva, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, valamint 5 évre eltiltotta a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 4 gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. A Budai Központi Kerületi Bíróság 13.Bny.1272/2009/
3. számú végzésével zár alá vett, az cég98.-nél (korábban bank5) vezetett bankszámláján kezelt összeg erejéig vele szemben vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett emellett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. Terhelt5 V. r. vádlottat bűnszervezetben, társtettesként folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [
4. évi IV. törvény
5. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége [

1. évi IV. törvény
2. §] miatt halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá 5 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától, valamint vele szemben a nyomozás során lefoglalt és letéti számon kezelt 3.390.200 forintra vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, s döntött az előzetes fogvatartásban, illetőleg házi őrizetben töltött idő beszámításáról. Terhelt6 VI. r. vádlott bűnösségét 3 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] és bűnszervezetben elkövetett pénzmosás bűntettében [1978. évi IV. törvény 303. §

(3)bekezdés b) pontja,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja] állapította meg; és ezért őt halmazati büntetésül 4 év fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapítva, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett még az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. Terhelt7 VII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés], s ezért őt halmazati büntetésül 3 év fegyházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint 3 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. Megállapította továbbá, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az őrizetben töltött idő beszámításáról. A VII.r. vádlottat az ellene tovább 1 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. Terhelt8 VIII. r. vádlottat 2 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés, egy esetben

(4)bekezdés, egy esetben

(3)bekezdés] miatt halmazati büntetésül 4 év fegyházbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá 4 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától, emellett vele szemben a lefoglalt és letéti számon kezelt 1.463.000 forintra vagyonelkobzást rendelt. Megállapította továbbá, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, s rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. Terhelt9 IX. r. vádlottat az ellene 2 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés], bűnszervezetben, bűnsegédként folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pontja,

(6)bekezdés b) pontja] és bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pontja,

(7)bekezdés b) pontja] miatt emelt vád Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 5 alól felmentette. Emellett döntött a IX.r. vádlott lakóhelyén lefoglalt és letéti számon kezelt 1.500.000 Ft zár alá vételének feloldásáról. Terhelt10 X. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] állapította meg; s ezért őt 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette, továbbá 2 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezetői tisztségének gyakorlásától. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. terhelt11 XI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés], s ezért őt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. Míg XI.r. vádlottat az ellene további 1 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. Terhelt12 XII. r. vádlottat 3 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés, egy esetben

(4)bekezdés, 2 esetben

(3)bekezdés], társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [1978. évi IV. törvény 274. §

(1)bekezdés c) pontja] és 5 rendbeli bűnszervezetben, felbujtóként elkövetett pénzmosás bűntette [1978. évi IV. törvény 303. §

(1)bekezdés c) pontja,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja] miatt halmazati büntetésül 4 év fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá 4 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezetői tisztségének gyakorlásától. Megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, emellett rendelkezett az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról. terhelt13 (jelenlegi nevén Terhelt13) XIII. r. vádlott bűnösségét pénzmosás bűntettében [Btk. 399. §

(1)bekezdés a) pontja,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja] állapította meg, és ezért őt 2 év – börtön fokozatú – szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve. XIII.r. vádlottat ugyanakkor az ellene 3 rendbeli vesztegetés bűntette [1978. évi IV. törvény 254. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. Terhelt14 XIV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki pénzmosás bűntettében [Btk. 399. §

(1)bekezdés a) pontja,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja], s ezért őt 2 év – börtön fokozatú – szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A XIV.r. vádlottal szemben a Budai Központi Kerületi Bíróság 13.Bny.1272/2009/2. számú végzésével zár alá vett, az bank6.-nél vezetett számlán zárolt és letéti számon kezelt 70.750 USD erejéig Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 6 vagyonelkobzást rendelt el. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve. Terhelt15 XV. r. vádlottat pénzmosás bűntette [Btk. 399. §

(1)bekezdés a) pontja,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja] miatt ugyancsak 2 év – börtön fokozatú – szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az előzetes fogvatartásban, házi őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve. Terhelt16 XVI. r. vádlott bűnösségét pénzmosás bűntettében [Btk. 399. §

(1)bekezdés a) pontja,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja] állapította meg, s ezért őt szintén 2 év – börtön fokozatú – szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve. terhelt17 XVII. r. vádlottat pénzmosás vétsége [1978. évi IV. törvény 303/A. §

(1)bekezdés b) pontja,

(2)bekezdés a) pontja] miatt 3 évre próbára bocsátotta. Terhelt18 XVIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 11 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pontja], s ezért őt (a terheltet tévesen XVII. rendű vádlottként megjelölve) halmazati büntetésül 1 év 6 hónap – börtön fokozatú – szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve. Ugyanakkor XVIII.r. vádlottat az ellene bűnszervezetben részvétel bűntette [Btk. 321. §

(1)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. terhelt19 XIX. r. vádlottat 9 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pontja] miatt halmazati büntetésül 1 év – börtön fokozatú – szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve. Ugyanakkor XIX.r. vádlottat az ellene bűnszervezetben részvétel bűntette [Btk. 321. §

(1)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. Terhelt20 XX. r. vádlott bűnösségét bűnszervezetben elkövetett pénzmosás bűntettében [Btk. 399. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pont] állapította meg, s ezért őt 3 év fegyházban végrehajtandó szabadágvesztésre ítélte, emellett 5 évre Magyarország területéről Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 7 kiutasította. Megállapította továbbá, hogy hogy a XX. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Terhelt21 XXI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnszervezetben elkövetett pénzmosás bűntettében [Btk. 399. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pont], s ezért őt 3 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, emellett Magyarország területéről 5 évre kiutasította. Megállapította, hogy a XXI. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett még az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról. terhelt22 XXII. r. vádlottat bűnszervezetben, bűnsegédként elkövetett pénzmosás bűntette [Btk. 399. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pont] miatt 3 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, s megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Döntött az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról is. Terhelt23 XXIII. r. vádlott bűnösségét bűnszervezetben, bűnsegédként elkövetett pénzmosás bűntettében [Btk. 399. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pont] állapította meg, s ezért őt 3 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, megállapítva, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról. Terhelt24 XXIV. r. vádlottat és Terhelt26 XXVI. r. vádlottat az ellenük 1-1 rendbeli vesztegetés elfogadása bűntette [Btk. 291. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés b) pont], míg Terhelt25 XXV. r. vádlottat az ellene vesztegetés elfogadása bűntette [Btk. 291. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette. Terhelt27 XXVII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés], továbbá bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés], s ezért őt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette, továbbá 3 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezetői tisztségének gyakorlásától. Vagyonelkobzást rendelt még el a cég27.-től lefoglalt és letéti számlákon kezelt 390.000 és 15.000 forint, a cég8 székhelyén lefoglalt és letéti számon kezelt 809.823 forint, valamint a Budai Központi Kerületi Bíróság 13.Bny.1272/2009/

1. és 13.Bny.1272/2009/
2. számú végzéseivel elrendelt számítástechnikai áruk előzetes értékesítéséből befolyt összeg erejéig. - Döntött a lefoglalt bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyészség a jogorvoslati nyilatkozatra fenntartott három munkanapos határidőben Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r. és Terhelt7 VII. r. vádlott terhére a részfelmentés miatt, további bűnösség megállapítása és a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében; Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 8 Terhelt9 IX. r. vádlott terhére teljes körű felmentése miatt, bűnösségének Terhelt8 VIII. r. vádlottal egyezően 2 rendbeli költségvetést károsító bűncselekményben történő megállapítása, bűnszervezetben elkövetés megállapítása és büntetés kiszabása érdekében; Terhelt10 X. r., Terhelt14 XIV. r., Terhelt15 XV. r. és Terhelt16 XVI. r. vádlott terhére bűnszervezetben elkövetés megállapításáért és a büntetés súlyosítása végett; terhelt11 XI. r. és terhelt13 XIII. r. vádlott terhére a részfelmentés miatt, további bűnösség és a bűnszervezetben elkövetés megállapítása, valamint a büntetés súlyosítása érdekében; terhelt17 XVII. r. vádlott terhére súlyosabb jogi minősítés megállapítása és intézkedés helyett büntetés kiszabása végett; Terhelt18 XVIII. r. és terhelt19 XIX. r. vádlott terhére, a részfelmentés miatt, további bűnösség megállapításáért és a büntetés súlyosítása érdekében; Terhelt24 XXIV. r., Terhelt25 XXV. r. és Terhelt26 XXVI. r. vádlott terhére, felmentésük miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett, Terhelt27 XXVII. r. vádlott terhére büntetése súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A törvényszék ítéletével szemben továbbá: Terhelt1 I. r. vádlott felmentés, védője a tényállás téves megállapítása, helytelen ténybeli következtetés miatti megalapozatlanság okán, felmentés céljából; Terhelt2 II. r. vádlott a tényállás téves megállapítása miatt, felmentés, míg védője teljeskörű felmentés végett; Terhelt3 III. r. vádlott védője az ítélet megalapozatlansága okán, teljeskörű felmentés végett; - Terhelt4 IV. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért; Terhelt5 V. r. vádlott felmentésért, védője pedig a tényállás téves megállapítása, helytelen ténybeli következtetés miatti megalapozatlanság okán, felmentés céljából; - Terhelt6 VI. r. vádlott védője felmentésért; Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 9 Terhelt7 VII. r. vádlott védője megalapozatlanság okán felmentésért, másodlagosan enyhítésért; Terhelt8 VIII. r. vádlott és védője megalapozatlanság okán teljeskörű felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében; Terhelt10 X. r. vádlott védője megalapozatlanság okán felmentés, másodlagosan enyhítés végett; terhelt11 XI. r. vádlott védője részbeni megalapozatlanság okán teljeskörű felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében; Terhelt12 XII. r. vádlott védője megalapozatlanság okán felmentésért, másodlagosan enyhítésért; - Terhelt13 XIII. r. vádlott és védője felmentés végett; - Terhelt14 XIV. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért; - Terhelt16 XVI. r. vádlott az irány megjelölése nélkül; Terhelt18 XVIII. r. vádlott védője elsődlegesen megalapozatlanság okán felmentésért, másodlagosan enyhítésért, szabadságvesztés helyett enyhébb joghátrány kiszabása, valamint harmadlagosan előzetes mentesítés alkalmazása érdekében; terhelt19 XIX. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítés céljából; - Terhelt20 XX. r. vádlott védője megalapozatlanság miatt felmentés végett; Terhelt21 XXI. r. vádlott védője elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában felmentés, harmadlagosan a bűnszervezetben elkövetés mellőzése és enyhítés, negyedlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében; - terhelt22 XXII. r. vádlott védője megalapozatlanság okán felmentés érdekében; Terhelt23 XXIII. r. vádlott védője elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséért, másodlagosan felmentés végett; Terhelt27 XXVII. r. vádlott megalapozatlanság okán felmentésért jelentett be fellebbezést. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 10 [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.643/2020/
3. számú átiratában az elsőfokú ügyészi fellebbezést Terhelt9 IX. r., Terhelt24 XXIV. r. és Terhelt27 XXVII. r. vádlott esetében változtatás nélkül, míg Terhelt14 XIV. r., Terhelt15 XV. r. és Terhelt16 XVI. r. vádlott esetében kiegészítéssel tartotta fenn. [5] A bejelentett elsőfokú ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn az alábbiak szerint: Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt10 X. r. vádlott esetében a büntetés súlyosítása végett; terhelt11 XI. r. tekintetében a bűnszervezetben elkövetés megállapításáért és a büntetés súlyosítása végett; Terhelt17 XVII. r. vádlott vonatkozásában intézkedés helyett büntetés kiszabásáért, valamint vagyonelkobzás alkalmazásáért; - terhelt18 XVIII. r. és terhelt19 XIX. r. vádlott esetében a büntetés súlyosítása végett; Terhelt13 XIII. r. tekintetében a bűnszervezetben való elkövetés megállapításáért, további 3 rendbeli korrupciós bűncselekményben történő bűnösség megállapításáért és a büntetése súlyosítása érdekében, Terhelt25 XXV. r. és Terhelt26 XXVI. r. vádlott vonatkozásában eltérő jogi minősítéssel bűnösség megállapításáért és büntetés kiszabása céljából. [6] Ugyanakkor a Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt7 VII. r., terhelt11 XI.r., Terhelt18 XVIII. r. és terhelt19 XIX. r. vádlott elsőfokú részfelmentését támadó ügyészi fellebbezést a Be.
4. §

(2)bekezdése alapján visszavonta. [7] Az átirat hivatkozott arra, hogy a törvényszék az éppen hatályos eljárási rendelkezésekkel összhangban folytatta le az eljárást, ügyfelderítési kötelezettségének azonban nem teljeskörűen tett eleget, melyet a titkos információgyűjtés eredményének részben téves kirekesztésére vezetett vissza. Ez egyben az elsőfokú ítélet Be. 592. §

(2)bekezdés b) pontja szerinti a tényállás felderítetlenségére, illetőleg a Be. 592. §

(2)bekezdés a) pontja szerinti a tényállás hiányosságára, továbbá a felmentett vádlottaknál a tudattartalomra vont téves következtetés miatt a Be. 592. §

(2)bekezdés d) pontján, azaz téves ténybeli következtetésen alapuló részbeni megalapozatlanságot is eredményezett, mely azonban álláspontja szerint a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételével, a lehallgatási anyag részbeni tárgyalás anyagává tételével orvosolható. [8] Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság haladéktalanság sérelmét megállapító és a teljes lehallgatási anyagot a bizonyítékok köréből kirekesztő álláspontja, melyet a fellebbviteli főügyészségi átirat szerint arra alapozott, hogy a nyomozás elrendelése a

1. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 11 október
2. napján lezárult leplezett eszköz alkalmazását követően 19 nappal történt meg, a kimunkált kúriai gyakorlatot figyelmen kívül hagyta. Ezzel kapcsolatban utalt a 74 Bkv-re, s több határozatra (Bhar.768/2009/6., Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.247/2019621.). Végkövetkeztetése szerint az igen nagyszámú telefonos közleményre, az indifferens adatok kiszűrésének szükségességére, a papír alapú leiratok készítésére, az adatok elemzésére figyelemmel a feljelentés megtétele alappal haladta meg a leplezett eszköz alkalmazásának befejezését követő nyolc napot. [9] Kifejtette azt is, hogy az ágazati jogszabály, a Vám- és Pénzügyőrségről szóló
3. évi XIX. törvény
4. §

(5)bekezdése a leplezett eszköz alkalmazására 90 nap – további 90 nappal meghosszabbítható – összesen tehát 180 nap határidőt engedélyezett. S bár nem vitatta, hogy adott esetben a lehallgatására egyes érintettek esetében ezt meghaladó időszakban is sor került, ez álláspontja szerint nem zárja ki a

1. október
2. napját megelőző 180 napban elfogott közlemények (nyomozati iratok
3. kötet 379-
4. oldal,
5. kötet 193-
6. oldal, 569-
7. oldal, 606-
8. oldal, 727-
9. oldal, 799-
10. oldal,
11. kötet 3-
12. oldal, 153-
13. oldal, 205-
14. oldal, 221-
15. oldal, 281-
16. oldal, 635-
17. oldal,
18. kötet 45-
19. oldal, 291-
20. oldal,317-
21. oldal, 427-
22. oldal, 607-
23. oldal, 663-
24. oldal,
25. kötet 3-
26. oldal, 130-
27. oldal, 347-
28. oldal, 419-
29. oldal, 469-
30. oldal) fellebbviteli eljárásban történő tárgyalás anyagává tételét, s így a bennük hordozott adatok alapján az ítéleti történeti tényállás kiegészíthető, pontosítható, módosítható. [10] Erre figyelemmel a tényállás alábbiak szerinti módosítására tett indítványt: Az ítéleti történeti tényállás
31. pont (
32. oldal) utolsó bekezdését, a 4.A. pont (
33. oldal)
34. bekezdés utolsó mondatát, és a 4.B. pont (
35. oldal)
36. bekezdés
37. sorát, mint iratellenes megállapítást mellőzni kell, az ítéleti indokolás Terhelt9 IX. r. vádlotthoz kapcsolódó
38. oldal
39. bekezdésével és a
40. oldal
41. bekezdés terhelt11 XI. r. vádlotthoz írt mondatával egyetemben. Ugyanakkor az ítéleti történeti tényállás
42. oldal
43. bekezdés utolsó mondata kiegészítendő azzal, hogy terhelt13 XIII. r. vádlott, Terhelt14 XIV. r. vádlott, Terhelt15 XV. r. vádlott és Terhelt16 XVI. r. vádlott az elkövetéskor tisztában voltak azzal, hogy a pénzmosást megvalósító magatartásukkal egy olyan bűnszervezethez csatlakoztak, egy olyan struktúrált, burkolt kommunikációjú bűnözői csoport számára nyújtottak segítséget, amelyet Terhelt1 I. r. vádlott, valamint Terhelt2 II. r. vádlott szervezett és irányított. Jogellenes tevékenysége során jövedelemként Terhelt14 XIV. r. vádlott 1.070.000 Ft, Terhelt15 XV.r. vádlott 125.000 Ft, míg Terhelt16 XVI. r. vádlott 1.650.000 Ft bűncselekményből származó összeghez jutott. Az ítéleti történeti tényállás
44. oldal
45. bekezdése pedig azzal egészítendő ki, hogy a bűncselekmény elkövetése során terhelt17 XVII. r. vádlott 440.000 Ft készpénzhez jutott jövedelemként. Az ítéleti történeti tényállás
46. oldal utolsó bekezdése azzal egészítendő ki, hogy terhelt11 XI. r. vádlott magatartásával a bűnszervezet működésében szerepet játszó gazdasági vállalkozások részére történő nagy volumenű áruszállítással és hamis okmányolással a bűnszervezethez annak tevékenységét támogatva csatlakozott, továbbá e tényállási rész Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 12 pontosítandó azzal, hogy az okmányok, adatok és pénz bűnszervezet tagjai közti eljuttatásában Terhelt15 XV. r. vádlott közreműködött. Az ítélet
47. oldal
48. bekezdésének vége azzal egészítendő ki, hogy Terhelt27 XXVII.r. vádlott bűnsegédként a cég9-hez köthető adóbevétel csökkentéshez 70.409.363 Ft összegig nyújtott segítséget, amely összegből a cég9 az cég21-től 48.119.857 Ft ÁFA tartalmú fiktív számlát fogadott be, valamint 22.289.506 Ft fiktív ÁFA tartalmú számlát állított ki a cég27nek, akitől azután papíron beszerezte az árut a cég9 Az ítéleti történeti tényállás
49. oldal
50. bekezdésének utolsó mondata azzal szorul kiegészítésre, hogy Terhelt8 VIII. r. vádlott bűnsegédi magatartását terhelt9 IX. r. vádlott támogatásával, közreműködésével fejtette ki. Az ítélet
51. oldal
52. bekezdésének vége kiegészítendő azzal, hogy terhelt27 XXVII. r. vádlott bűnsegédként a cég22-nek 48.340.608 Ft ÁFA tartalmú fiktív számlát állított ki. Az ítéleti történeti tényállás
53. oldalának alján feltüntetett átutalási összeg, a 441.684 $ tényállási rész pontosítandó azzal, hogy az a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza középárfolyama alapján 91.409.366,12 Ft értékű volt, míg az ítéleti tényállás
54. oldalán található összesen 1.775.164 $ 295.719.699,8 Ft értékű, míg a 145.013 € pedig 36.816.693,8 Ft értékű volt. Az ítéleti történeti tényállás
55. oldal
56. bekezdése után, új bekezdésként kell még rögzíteni, hogy
57. szeptember 18-án Terhelt25 XXV. r. vádlott, míg
58. szeptember 28án Terhelt26 XXVI. r. vádlott a bank2kal létrejött munkaszerződés
59. pontjában írt adatvédelmi kötelezettsége megszegésével bizalmas információt - aláírásra jogosult – szolgáltatott terhelt13 XIII. r. vádlottnak, annak kérésére, a XIII. r. vádlotthoz jogilag nem köthető, a banknál nyilvántartott céghez kapcsolódóan, mely bizalmas adat közlését követően a XXV. és XXVI. r. vádlottak részére készpénzt juttatott a XIII. r. vádlott. [11] Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét teljesítette, az helyesbítésre, kiegészítésre csak a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölésével kapcsolatosan szorul. [12] terhelt11 XI.r. vádlott esetében arra utalt, hogy nevezett Terhelt1 I.r. vádlott megbízásából úgy szállított nagy mennyiségben számítástechnikai eszközöket egy helység7i árudepóból, hogy azok megrendelőjeként külföldi székhelyű, telephelyű cégek kerültek a CMR-ben feltüntetésre, miközben az árut XI.r. alkalmazottai belföldi székhelyű cégeknél, azok raktárainál pakoltatta le. E tevékenysége során nemcsak I.r. vádlottal, de a XV.r. vádlottal is kapcsolatban állt, beszélgetéseiket virágnyelven folytatták, s XV.r. fuvarozási okmányokat, számlákat, adatokat közvetített közöttük. Ily módon XI.r. vádlottnak észlelnie kellett, hogy olyan cégcsoport számára végez kiszállításokat, amelyeknél az áru I.r. vádlott rendelkezésének megfelelően kerül kiszállításra, s ezért tudattartalmának át kellett fognia, hogy árufuvarozásba történő bekapcsolódásával, hamis szállítási okmányok létrehozásával egy szervezett bűnözői csoporthoz kapcsolódik. Ennek alátámasztására több konkrét Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 13 közleményszámra hivatkozott, továbbá a nyomozati iratok
60. kötet
61. oldalán található házkutatási jegyzőkönyvet jelölte meg. [13] Terhelt13 XIII.r. vádlottnál hivatkozott arra, hogy öt cég számlája felett bírt rendelkezési jogosultsággal, ötmilliárd forint körüli összeget vett fel összességében, melyből több mint 500 millió forintot jutatott I.r. illetve II. r. vádlotthoz, mely összegek esetében tudomással bírt arról, hogy azok bűnszervezetben elkövetett cselekményekből származnak. [14] Szerinte nevezettek közötti irányító-irányítotti viszony felmutatható, XIII.r. vádlott elkövetéskori tudattartalmának szükségszerűen át kellett fognia, hogy XII., XIV., XV. és XVI.r. vádlottal párhuzamosan tevékenységét bűnszervezethez csatlakozva fejti ki az irányító II. és I.r. vádlott javára és saját jövedelemszerzése érdekében. A bűnszervezetben elkövetésre, mint tudattartalomra és jogkérdésre álláspontja szerint okszerű következtetés vonható „az elsőfokú bíróság által rögzített tényállásból és a megvizsgált bizonyítékokból”, továbbá a titkos információgyűjtés során elfogott telefonos közleményekből. XIII.r. vádlott bűnszervezeti tevékenységére, kapcsolati hálója, I. és II.r. vádlottak céghálót üzemeltető, bűnszervezetet irányító, fedett kommunikációjú működésének, vezető szerepének igazolására konkrét közlemény számokat is felhívott. [15] Terhelt14 XIV.r. vádlott esetében ugyancsak azt emelte ki, hogy a több mint egy évig tartó készpénzfelvételek során, mely három cég bankszámlájára vonatkozott, melyek fölött rendelkezési joga volt, összesen 3 milliárd 300 millió forint feletti készpénzt vett fel, melyből a tényállás szerint 500 millió forint feletti összeget juttatott I. illetve II.r. vádlotthoz úgy, hogy tisztában volt ezen összegek eredetével, így azzal is, hogy azok bűnszervezetben elkövetett cselekményből származnak. Tudatának át kellett fognia, hogy egy három személynél több elkövető által működtetett, koordinált bűnszervezethez csatlakozva fejti ki az őt irányító VI.r. vádlotton keresztül tevékenységét. Így a bűnszervezetben elkövetésre, mind tudattartalomra és jogkérdésre álláspontja szerint okszerű következtetés vonható „az elsőfokú bíróság által rögzített tényállásból és a megvizsgált bizonyítékokból”, továbbá a titkos információgyűjtés során elfogott telefonos közleményekből. Ennek igazolására több konkrét közleményre hivatkozott, s kitért arra is, miszerint a bűncselekményből származó, jövedelemként megszerzett 1.070.000 forint összegre vagyonelkobzás intézkedés alkalmazásának van helye, melyre vonatkozó tényeket a történeti tényállásban is rögzíteni szükséges. [16] Terhelt15 XV. r. és Terhelt16 XVI.r. vádlottak vonatkozásában az ítéleti tényállásban rögzített, előbbi két vádlotthoz hasonló körülményekre, a közreműködő több személyre, a VI.r. vádlottól kapott utasításokra, a megbízójától átvett, telefonon virágnyelven folytatott kommunikációra és arra hivatkozott, hogy XV.r. vádlottnál történt házkutatásnál XI.r. vádlotthoz köthető fuvarokmányok kerültek lefoglalásra. Arra vonatkozóan, hogy nevezett tisztában volt III., V.r. vádlottak kilétével, kapcsolati hálójára konkrét közleményeket jelölt meg. Mindebből következően álláspontja szerint XV. és XVI.r. vádlottak tisztában voltak azzal, hogy olyan háromnál több elkövetőből álló, koordinált és szintezett bűnözői csoporthoz csatlakoztak, melynek keretében az őket irányító II. és I.r. vádlotthoz juttatnak el nagy mennyiségű pénzt saját jövedelemszerzésük előmozdítása érdekében. Így a bűnszervezetben elkövetésre, mind tudattartalomra és jogkérdésre álláspontja szerint okszerű következtetés vonható „az elsőfokú bíróság által rögzített tényállásból és a megvizsgált bizonyítékokból”, továbbá a titkos információgyűjtés során elfogott telefonos Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 14 közleményekből. Kitért arra is, miszerint a bűncselekményből származó, jövedelemként megszerzett 1.070.000 forint összegre vagyonelkobzás intézkedés alkalmazásának van helye, melyre vonatkozó tényeket a történeti tényállásban is rögzíteni szükséges. [17] terhelt17 XVII.r. vádlott vonatkozásában a tényállás kiegészítését a vagyonelkobzás intézkedés megalapozása érdekében látta szükségesnek. [18] Terhelt9 IX.r. vádlott vonatkozásában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság okszerűtlenül állapította, meg, miszerint nevezett a cég1 működésébe nem folyt bele, illetve, hogy a cég
62. és a cég
63. részére érkezett áruk átvételét igazoló aláírásai megtételekor a mögötte levő ügyletek fiktív voltáról nem bírt tudomással, ennek alátámasztására azonban kizárólag a titkos információgyűjtés során keletkezett közleményeket hívott fel, azok tartalmát elemezte. S ennek alapján látta a terhelt bűnösségét megállapíthatónak. [19] Terhelt13 XIII.r., Terhelt24 XXIV.r., Terhelt25 XXV.r. és Terhelt26 XXVI.r. vádlottakat érintő elsőfokú ítélet
64. illetve 110-
65. oldalán található tényeket a titkos információgyűjtés alapján látta indokoltnak módosítani. Emellett kifejtette azt is, miszerint téves a törvényszék azon álláspontja, hogy XXIV.r. vádlott nem minősül önálló intézkedésre jogosult személynek, hiszen ennek ellentmond a nyomozati iratok
66. kötet
67. oldalán elfekvő munkaszerződés, mely igazolja, hogy nevezett a bank Budapest, II. kerület cím117 fiókjának osztályvezető besorolású pénztárvezetője (fiókvezető helyettese) volt. Márpedig ez alapján, a kimunkált bírói gyakorlat szerint önálló intézkedésre jogosult, hiszen a munkavégzése helye szerinti bankfiók banki alaprendeltetési feladatáért, a pénztári ki- és befizetések zökkenőmentes viteléért volt felelős osztályvezetőként, XIII.r. vádlott pedig pont abban volt érdekelt, hogy az általa sorozatban felvenni kívánt több tízmilliós készpénzösszegek a cím117 bankfiók pénztárában XXIV.r. vádlott értéktárbeli intézkedése folytán azonnal, adott napon rendelkezésre álljanak, s XXIV.r. huzamosabb ideig rugalmasan viszonyuljon a pénzfelvételekhez. XIII.r. vádlott a közte és Terhelt24 között kialakult bizalmas, „üzleti partneri” viszonyt jogtalan előnyként, ajándékok juttatásával biztosította. Így a történeti tényállásban ezzel kapcsolatban írt magatartásuk tényállásszerű. [20] Terhelt25 XXV.r. és Terhelt26 XXVI.r. vádlottak tekintetében az elsőfokú ítélet azon megállapításának, miszerint nem mutatható fel olyan eset, amikor XIII.r. vádlottal harmadik félként olyan adatot közölte volna, amelyek bizalmasnak tekinthetők illetve üzleti, banktitok körébe tartoztak, illetve hogy a bizalmas információkhoz való hozzájutást megvalósító közreműködő tevékenységükért pénzt is elfogadtak, a titkos információgyűjtés keretében elfogott konkrét közlemények tartalmára hivatkozott. [21] Mindezek alapján I., II., III., IV., V., VI., VII., VIII., X., XI., XII., XIII., XIV., XV., XVI., XVII., XVIII., XIX., XX., XXI., XXII., XXIII., XXVII.r. vádlott vonatkozásában egytértett a bűnösségre vont következtetéssel, továbbá II., III., VII., XI., XVIII. és XIX.r. vádlott esetében a részfelmentésekkel is. Ezzel szemben a felmentésre irányuló döntés okszerűtlenségére hivatkozott IX., XIII.r., XXIV., XXV. és XXVI.r. vádlott tekintetében. [22] A jogi minősítések kapcsán az alábbiakra tért ki: Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 15 Az irányadó ítéleti történeti tényállás alapján az I. r. és a II. r. vádlottak Terhelt6 VI. r. vádlott közbejöttével koordinálták, utasították az adócsalási bűncselekményekből származó forint összegek felvételét terhelt12 XII. r. vádlott, Terhelt13 XIII. r. vádlott, Terhelt14 XIV. r. vádlott, Terhelt15 XV. r. vádlott és Terhelt16 XVI. r. vádlottnál. Felbujtói magatartásukat tehát lényegében a VI. r. vádlottnál fejtették ki, így ezen folytatólagos cselekvőségük 1-1 rendbeli pénzmosásra irányuló magatartásként vehető számba. Terhelt1 I. r. vádlott Terhelt20 XX. r. és Terhelt21 XXI. r. vádlottnál kifejtett pénzmosásra irányuló felbujtó magatartása pedig további 2 rendbeli az
68. évi IV. tv.
69. §

(1)bekezdés c) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő felbujtóként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntetteként minősül helyesen, amely bűncselekményeket bűnszervezetben követett el. Terhelt12 XII. r. vádlott bűnszervezetben megvalósított pénzmosási cselekménye pedig törvényesen 1 rendbeli az 1978. évi IV. tv. 303. §

(3)bekezdés b) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés

1. ab)alpontja szerint minősülő társtettesként és folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntetteként minősül az irányadó ítéleti történeti tényállás alapján. A bűnszervezetben elkövető Terhelt20 XX. r. vádlott, Terhelt21 XXI. r. vádlott, terhelt22 XXII. r. vádlott és Terhelt23 XXIII. r. vádlott elbírált bűncselekményeit a Fővárosi Törvényszék a Btk. alapján minősítette, azonban a Btk. 399. § (
2. l)bekezdés
3. a)pontjába ütköző és a

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő pénzmosás bűntettét a másodfokú elbírálás idején, 2021. január 1-jétől hatályos büntető törvénykönyv, a korábbi szabályozástól eltérően nem 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztéssel, hanem immár 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel rendeli büntetni. Igy nevezett vádlottak pénzmosási bűntettei az elkövetéskori büntető törvénykönyv, az 1978. évi IV. tv. rendelkezései alapján enyhébb elbírálást eredményeznek, így ezen büntető törvénykönyv alapján szükséges a minősítést megállapítani náluk a másodfokú eljárásban. Egyebekben utalt a jogi indokolás helytállóságára (ítélet: 134-138. oldal) azzal, hogy a bűnszervezetben történő elkövetés valamennyi, az elkövetéskori és az elbíráláskori büntető törvénykönyvben szabályozott feltétele teljesült. E körben nyomatékkal mutatott rá, hogy a Btk. 2019. július 1. napja óta hatályos szövegébe beemelt definíciós elem, a hierarchikus szervezet a korábbi szabályozásban volt összehangolt működés további specializálódását jelenti, amely a bűnözői csoporton belüli feladatmegosztásnak legalább részben aláfölérendeltségi személyi kapcsolatban, irányító-irányított; feladatszabó-végrehajtó stb. való megjelenését követeli meg. A Magyarországon a 2006. évi CI. törvénnyel kihirdetett, így a magyar jogrendben hatályosult Palermói Egyezmény ugyanakkor arról rendelkezik, hogy a szervezett bűnözői csoport strukturáltságának és létrejöttének nem feltétele, hogy fejlett hierarchiával rendelkezzen, ahogy az sem, hogy tagsága állandó legyen. A magyar törvényi szabályozásban írt konspiráció alatt pedig azt kell érteni, hogy a bűnözői csoport - legalább 3 fő - szervezettsége és működése a külvilág előtt leplezett legyen, pl. a csoporton belüli kommunikáció kódoltsága, burkoltsága, csak a beavatottak általi érthetősége okán. A Terhelt1 I. r. vádlott és terhelt2 II. r. vádlott által kezdeményezett, közvetlen illetve közvetett módon irányított számos gazdasági vállalkozás alkotta cégháló, az ezek közötti árumozgások, raktározások és okmánymozgások gördülékeny lebonyolítása, a feltárt bűncselekménysorozat során keletkezett igen nagy volumenű, jogtalan haszon készpénzben történő megszerzésének magas szintű koordináltsága, a bűncselekményi folyamat részmozzanataiban Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 16 cselekvő elkövetőtársak magatartása - és azon túl a részükre adott feladatszabás kódolt, burkolt telefonos kommunikációja is - okszerű és tényszerű következtetési alapot teremtett a Fővárosi Törvényszék számára a bűnszervezeti jelleg és elkövetési mód megállapítására és az abban részt vevő, személy szerint beazonosított elkövető társak - 13 fő - megjelölésére. A törvényszék hiányosan minősítette terhelt11 XI. r. vádlott, terhelt13-Terhelt13 XIII. r. vádlott, Terhelt14 XIV. r. vádlott, Terhelt15 XV. r. vádlott, valamint Terhelt16 XVI. r. vádlott elbírált bűncselekményeit, amikor a bűnszervezetben történő elkövetésére nem vont okszerű következtetést, továbbá nem rögzítette pénzmosási magatartásuk folytatólagos jellegét, valamint Terhelt14 XIV. r. vádlott és Terhelt16 XVI. r. vádlott társtettesi minőségét sem. Hangsúlyozta, hogy a töretlen bírói gyakorlat szerint (BH 2006.3.100) a bűnszervezetben történő elkövetés akkor is megállapítható, ha az elkövető egyetlen cselekvőséggel jelen bűnügyre konkretizálva: hamis fuvarokmányok felhasználásával történő szállítmányozással, okmányok közvetítésével, valamint visszatérően, sorozatban nagy volumenű készpénz felvétellel - de a bűnszervezet jellegét felismerve - vesz részt annak tevékenységében. [23] Egyetértett a bűnösségi körülmények felsorolásával. A büntetés súlyosítására, a szabadságvesztés, közügyektől eltiltás és foglalkozástól eltiltás tartamának felemelésére irányuló indítványt terhelt2 II., Terhelt3 III. és Terhelt7 VII.r. vádlott tekintetében személyük társadalomra veszélyességének valós fokára, a belső arányosság követelményére alapozta. Terhelt10 X.r. vádlottat érintően a pénzmellékbüntetés kiszabását az egyéni visszatartás, míg a cselekményt az ügyvédi hivatása gyakorlása során megvalósító Terhelt18 XVIII.r. vádlottnál a foglalkozástól eltiltás kiszabását a büntetési célok maradéktalan érvényesülése érdekében látta szükségesnek. terhelt17 XVII.r. vádlott tekintetében próbára bocsátás helyett büntetés kiszabása álláspontja szerint a cselekmény tényleges tárgyi súlya és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség foka alapján indokolt. Ugyancsak a büntetési célok maradéktalan érvényesülésére hivatkozott terhelt19 XIX.r. vádlott esetében a próbaidő felemelésére, a pénzbüntetés kiszabására, Terhelt27 XXVII.r. vádlottnál a végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás, továbbá pénzmellékbüntetés kiszabására irányuló indítványa kapcsán. terhelt11 XI., Terhelt13 XIII., Terhelt14 XIV., Terhelt15 XV. és Terhelt16 XVI.r. vádlottak tekintetében a törvénysértő büntetést és ezáltal a súlyosítás szükségességét álláspontja szerint a bűnszervezetben elkövetés téves mellőzése eredményezte. [24] Összességében indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének következők szerinti megváltoztatását: Terhelt1 I. r. vádlott elbírált pénzmosási cselekményeit minősítse 1 rb. az 1978. évi IV. törvény 303. §

(3)bekezdés b) pontjába ütköző és

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő felbujtóként és folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének és 2 rb. a 303. §

(1)bekezdés c) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő felbujtóként és folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének, amely bűncselekményeket bűnszervezetben követett el, Terhelt2 II. r. vádlott elbírált pénzmosási magatartását minősítse 1 rb. az 1978. évi IV. tv. 303. §

(3)bekezdés b) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő felbujtóként és folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének, amelyet bűnszervezetben valósított meg és ítélje halmazati büntetésül felemelt tartamú fegyházbüntetésre és Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 17 közügyektől eltiltás mellékbüntetésre, egyben az elsőfokú ítélet kihirdetését követően letartóztatásban töltött idejét a szabadságvesztés tartamában az 1978. évi IV. törvény 99. §

(1)és

(2)bekezdése szerint számítsa be, Terhelt3 III. r. vádlottat és Terhelt7 VII. r. vádlottat ítélje halmazati büntetésül felemelt tartamú fegyházbüntetésre, közügyektől eltiltás, valamint foglalkozástól eltiltás mellékbüntetésre, Terhelt6 VI. r. vádlott elbírált pénzmosás bűntettét minősítse folytatólagosan elkövetettként, Terhelt9 IX. r. vádlottat mondja ki bűnösnek - mint a bűnsegéd bűnsegédét - az 1978. évi IV. törvény 137. § 8. pontjára figyelemmel a 310. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés szerint minősülő bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében és a 310. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő bűnszervezetben, bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, amelyért őt halmazati büntetésül ítélje a 42. §

(3)bekezdésének megfelelő fegyházbüntetésre és az 53-

1. §-ában írt közügyektől eltiltás mellékbüntetésre azzal, hogy e vádlott a
2. §

(4)bekezdés d) pontja alapján feltételes szabadságra nem bocsátható. A szabadságvesztés tartamába a 3 nap őrizetben töltött időt a 99. §

(1)és

(2)bekezdése alapján rendelje beszámítani, továbbá 77/B. §

(1)bekezdés b) pontjára és

(4)bekezdésére figyelemmel, a 70/

1. letéti számon kezelt és e vádlottól lefoglalt 1.500.000.-Ft összegre rendeljen el vagyonelkobzást is, Terhelt10 X. r. vádlottal szemben kiszabott foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés tartamát felemeléssel súlyosítsa, egyben szabjon ki vele szemben az
2. évi IV. törvény
3. §

(2)bekezdésére alapítottan pénzmellékbüntetést is, terhelt11 XI. r. vádlottnál az

1. évi IV. törvény
2. §
3. pontjának megfelelően állapítsa meg a bűnszervezetben történt elkövetést és vele szemben szabjon ki felemelt tartamú, a
4. §

(3)bekezdése szerinti fegyházbüntetést, továbbá szabjon ki rá az

1. § és
2. §-nak megfelelő közügyektől eltiltás mellékbüntetést is azzal, hogy e vádlott a fegyházbüntetéséből a
3. §

(4)bekezdés d) pontjának megfelelően feltételes szabadságra nem bocsátható, Terhelt12 XII. r. vádlott elbírált pénzmosási magatartását minősítse 1 rb. az 1978. évi IV. tv. 303. §

(3)bekezdés b) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő társtettesként és folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének, amelyet bűnszervezetben valósított meg, Terhelt13 XIII. r. vádlottnál az 1978. évi IV. törvény 137. §

(8)bekezdése szerint állapítsa meg a bűnszervezetben történő elkövetést, pénzmosási cselekményét e törvény alapján minősítse a 303. §

(1)bekezdés c) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének, továbbá mondja ki bűnösnek a 254. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő bűnszervezetben elkövetett vesztegetés bűntettében és 2 rb. a 254. §

(1)bekezdésébe ütköző bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett vesztegetés vétségében és halmazati büntetésül Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 18 szabjon ki vele szemben a 42. §

(3)bekezdése szerinti fegyházbüntetést, az

1. § és
2. §ában írt közügyektől eltiltás mellékbüntetést, valamint a
3. §

(2)bekezdésére alapított pénz mellékbüntetést is, azzal, hogy e vádlott a 47. §

(4)bekezdés d) pontja alapján feltételes szabadságra nem bocsátható, Terhelt14 XIV. r. vádlott és Terhelt16 XVI. r. vádlott elbírált pénzmosási cselekményét minősítse az 1978. évi IV. tv. 303. §

(3)bekezdés b) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés ab) pontja szerint minősülő társtettesként és folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének, amelyet a 137. §

(8)bekezdése alapján bűnszervezetben valósítottak meg, majd velük szemben személyenként szabjon ki felemelt tartamú, a 42. §

(3)bekezdésének megfelelő végrehajtandó fegyházbüntetést, az 53-

1. §-a szerinti közügyektől eltiltás mellékbüntetést azzal, hogy ők a szabadságvesztésből a
2. §

(4)bekezdés d) pontja alapján nem bocsáthatóak feltételes szabadságra, Terhelt15 XV. r. vádlott elbírált pénzmosási cselekményét minősítse az 1978. évi IV. tv. 303. §

(3)bekezdés b) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés ab) alpontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének, amelyet a 137. §

(8)bekezdése alapján bűnszervezetben valósított meg és vele szemben súlyosításul szabjon ki felemelt tartamú, a 42. §

(3)bekezdésének megfelelő fegyházbüntetést, az

1. § és
2. § szerinti közügyektől eltiltás mellékbüntetést azzal, hogy e vádlott a szabadságvesztésből a
3. §

(4)bekezdés d) pontja alapján feltételes szabadságra nem bocsátható, az 1978. évi IV. tv. 77/B. §

(1)bekezdése alapján Terhelt14 XIV. r. vádlottal szemben további 1.070.000 Ft összegre, Terhelt15 XV. r. vádlottal szemben 125.000 Ft összegre és Terhelt16 XVI. r. vádlottal szemben 1.650.000 Ft összegre rendeljen el vagyonelkobzás intézkedést, terhelt17 XVII. r. vádlottal szemben súlyosításul szabjon ki az 1978. évi IV. törvény 87. §

(2)bekezdésének e) pontja felhívásával, az

1. § és
2. § szerinti pénzbüntetést, amelybe a 3 nap őrizetben töltött időt a
3. §

(1)és

(2)bekezdésének megfelelően számítsa be a 77/B. §

(1)bekezdés a) pontja alapján 440.000 Ft összegre rendeljen el vagyonelkobzás intézkedést, Terhelt18 XVIII. r. vádlottal szemben súlyosításul szabjon ki halmazati büntetésül magasabb tartamú és próbaidejű, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést, valamint további büntetésül a Btk. 52. §

(1)bekezdés b) pontja és 53. §

(1)és

(2)bekezdése alapján tiltsa el a jogi végzettséghez kötött foglalkozás gyakorlásától, terhelt19 XIX. r. vádlottal szemben halmazati büntetésül szabjon ki magasabb tartamú és próbaidejű, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést, valamint a Btk. 50. §

(1)és

(3)bekezdésének megfelelő pénzbüntetést is, Terhelt20 XX. r. vádlott, terhelt21j XXI. r. vádlott, terhelt22 XXII. r. vádlott és Terhelt23 XXIII. r. vádlott elbírált pénzmosási magatartását - amelyet bűnszervezetben fejtettek ki minősítse 1-1 rb. az 1978. évi IV. tv. 303. §

(1)bekezdés c) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének, mely bűncselekményt a XX. és XXI. r. vádlottak társtettesként, a XXII-XXIII. r. vádlottak Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 19 bűnsegédként követték el. E négy vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést az 1978. évi IV. tv. 42. §

(3)bekezdése szerint fegyházbüntetésként tekintse kiszabottnak, amelyből nevezettek a 47. §

(4)bekezdés d) pontja alapján feltételes szabadságra nem bocsáthatóak, Terhelt20 XX. r. vádlott és terhelt21j XXI. r. vádlott kiutasítását - mint mellékbüntetést az

1. évi IV. tv.
2. § és
3. §-a alapján, míg terhelt22 XXII. r. vádlott közügyektől eltiltás mellékbüntetését az
4. § és
5. § alapján tekintse kiszabottnak, Terhelt24 XXIV. r. vádlottat mondja ki bűnösnek az
6. évi IV. törvény
7. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő vesztegetés bűntettében és vele szemben szabjon ki a

1. § felhívásával, a
2. § a./ pontja szerinti végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést, továbbá a
3. §

(2)bekezdésére alapított pénzmellékbüntetést, illetve tekintsen el a 104. §

(1)bekezdésében írtak alkalmazásától, Terhelt25 XXV. r. vádlottat mondja ki bűnösnek az 1978. évi IV. törvény 252. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő vesztegetés bűntettében és vele szemben szabjon ki a

1. § felhívásával, a
2. § a) pontja szerinti végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést, a
3. §

(1)bekezdése alkalmazásának mellőzésével, továbbá a 77/B. §

(1)bekezdés a) pontja alapján 20.000 Ft összegre rendeljen el vagyonelkobzás intézkedést is, Terhelt26 XXVI. r. vádlottat mondja ki bűnösnek az 1978. évi IV. törvény 252. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő vesztegetés bűntettében és vele szemben szabjon ki a

1. § felhívásával, a
2. § a) pontja szerinti végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést, a
3. §

(1)bekezdése alkalmazásának mellőzésével, továbbá a 77/B. §

(1)bekezdés a) pontja alapján 50.000 Ft összegre rendeljen el vagyonelkobzás intézkedést is, Terhelt27 XXVII. r. vádlottal szemben súlyosításul szabjon ki végrehajtandó börtönbüntetést, továbbá az 1978. évi IV. törvény 53. § és 54. § szerinti közügyektől eltiltás mellékbüntetést, valamint a 64. §

(2)bekezdésére alapított pénzmellékbüntetést is, az

1. évi IV. tv. alapján szabadságvesztés büntetésre ítélt vádlottaknál az előzetes fogvatartásban töltött időt a
2. §

(1)és

(2)bekezdése alapján rendelje beszámítani, a felhívott ítéletbéli elírásokat pontosítsa, egyebekben az elsőfokú ügydöntő határozatot további rendelkezései tekintetében a Be. 605. §

(1)bekezdésének megfelelően hagyja helyben. [25] Terhelt1 I.r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában elsődlegesen az elsőfokú ítélet Be. 609. §

(2)bek. d) pontja alapján hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, míg másodlagosan Terhelt1 I.r. vádlott valamennyi vádpont alóli felmentését indítványozta, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének csak kisebb részben tett eleget, továbbá a tényállás felderítetlensége, iratellenessége és téves ténybeli következtetés folytán az elsőfokú ítélet megalapozatlan is. [26] Az adócsalás bűncselekményét megalapozó tények tekintetében az elsőfokú ítélet központi hiányosságát abban látta, hogy a törvényszék nem vizsgálta a vád tárgyává tett, az adóalany társaságok által levonásba helyezett, fiktívnek minősített számlákat számlakapcsolatonként annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 20 adóalany társaságokkal közvetlen kapcsolatban álló gazdasági társaságok közül jónéhányan bizonyosan végeztek valós gazdasági tevékenységet is (

1. oldal
2. bekezdés), tehát ezen cégek nem fiktív gazdasági társaságok. Az elsőfokú ítélet
3. oldal
4. bekezdésében az ezzel kapcsolatos védői érvekre reagált, mely érvelése azonban önmagában is teljesen logikátlan és iratellenes, hiszen adott ügyben éppen azáltal minősíthető az áru belföldi beszerzését igazoló számla fiktívnek, hogy igazolható módon az adott számla tárgyát képező külföldi áru közvetlenül az adóalany, számlabefogadó társaságokhoz került. Ehhez azonban elengedhetetlen lett volna azon konkrét számlák megjelölése, amelyek fiktívek, és elengedhetetlen a tételes vizsgálat. Az elsőfokú ítélet azon megállapítása, hogy a kapcsolat ténye fennáll a lánc két vége között, téves és önmagával is ellentmondásos, hiszen éppen a lánc két vége közötti kapcsolat hiányzik. Kétségtelen, hogy a lánc mindkét végén vannak bűncselekmény elkövetésére utaló körülmények, azonban az elsősfokú eljárásban a két végpont között fellelhető indíciumokat nem sikerült összekötni egymással. [27] Az elsőfokú bíróság továbbá anélkül rögzíti, hogy a tanúvallomások tartalmát nagyrészt elfogadta (
5. oldal
6. bekezdés), hogy az ebből levonható további következtetésekre utalást tett volna. Ezt követően csupán az I.r. vádlott szerepére vonatkozó végkövetkeztetését állapította meg, a következtetési lánc tehát teljesen homályban maradt. [28] látta: A cég9t érintően az indokolási kötelezettség megsértését még az alábbiakban Csupán az általánosság szintjén rögzít az elsőfokú ítélet az adócsalásra jellemző attribútumokat, miközben a konkrét esetben a bűnösséget pusztán erre alapozta. Kétségtelen, hogy adott esetben a külföldi vámkezelés olyan cégek nevére történt, akik nem végeztek valós gazdasági tevékenységet, illetve fellehetők fiktív CMR-ek, okiratok, a szállítási cím nem mindig egyezik az áru valós megrendelőjével, s az is, hogy adott esetben a készpénzfelvétellel érintett cégek nem végeznek gazdasági tevékenységet. Nem lett azonban megjelölve, hogy a fiktív vámkezelések mely inkriminált számlához köthetők, az egyes készpénzfelvételek mely fiktívnek minősített számla vételárát takarják. Tehát nem lett megállapítva, hogy ez alapján mely számlák fiktívek, miközben az elsőfokú bíróság maga sem vitatta azt, hogy a cég9 felé számlát kibocsátó cégek közül jónéhány végzett valós gazdasági tevékenységet. Emiatt a költségvetésnek okozott vagyoni hátrány összege is teljesen indokolás nélkül maradt. A számlák fiktív volta mellett nem indokolta Terhelt1 I.r. vádlott abban betöltött szerepét, az e körben rendelkezésre álló vallomások (melyeket nem részletez) alapján nem vitahatóan vannak terhelt1hoz köthető szállítások, készpénzfelvételek, azonban álláspontja szerint ebből az összes számlával kapcsolatos magatartásokban a szerepére következtetés nem vonható, ráadásul az áruk vámkezelésében való szerepére a tárgyalás anyagává tett bizonyítékok között semmilyen adat nem volt. Ugyanígy nem lett indokolva I.r. vádlott cég9 irányításában betöltött szerepe, azaz, hogy tényleges irányítói mivoltát a törvényszék V.r. vádlott vallomásában foglaltakkal szemben mire alapította. [29] A cég8 és cég22 Kft-t érintően álláspontja szerint az indokolási kötelezettség sérelme még nagyobb fokban tetten érhető, miután a beadvány szerint az elsőfokú bíróság Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 21 egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy I.r. vádlott e gazdasági társaságok által befogadott számlákhoz miért kötődik, jóllehet azok III. illetve IV.r. vádlott irányítása alatt álltak. Így nem kaptak magyarázatot arra, hogy milyen bizonyítékok alapján jutott arra a következtetésre, hogy Terhelt1 I.r. vádlott a céghálózatot biztosította a másik két központi cégnek (amellett, hogy eleve homályos az, hogy a „céghálózat biztosítása” milyen cselekvőséget takar); milyen bizonyíték alapján jutott arra a következtetésre, hogy terhelt1nak a cég8 és a cég22 által befogadott számlákhoz köze volt; és mivel a vámkezelés után az áru útja felderítetlen maradt (lásd fentebb kifejtett alapprobléma), mivel indokolja azt, hogy az esetlegesen Terhelt1 által vámkezelt áru számlái voltak azok, melyeket a cég8 és a cég22 levonásba helyezett. [30] Mindezek miatt az ítélet a másodfokú felülbírálatra nem alkalmas, miután csupán feltételezni lehet, hogy mely bizonyítékok, illetve ténykövetkeztetések alapján állapította meg a tényállást. [31] Az adócsalásként értékelt cselekmények vonatkozásában megalapozatlanságra hivatkozott a tekintetben, hogy I.r. illetőleg V.r. vádlott a cég9 irányításában milyen szerepet játszott, illetve Terhelt1 I.r. vádlott játszott-e egyáltalán bármilyen szerepet. E vonatkozásban maga az ítélet is egymásnak ellentmondó megállapításokat tesz. (Márpedig, részben felderítetlen a tényállás akkor is, ha az elsőfokú bíróság a beszerzett bizonyítási eszközök és a belőlük származó bizonyítékok közötti ellentmondásokat nem észlelte vagy nem oldotta fel. A vallomások értékelésének kifejtésével az ellentmondás a védő szerint ellentétes eredménnyel feloldható lett volna, azonban erre nem kerített sort). A számlák fiktivitását illetően a végpontok közötti kapcsolat kimutatása, a külföldön beszerzett áru és az adóalany társaságok által befogadott számlák közötti kapcsolat közvetlen, pontos felderítése a legtöbb esetben elmaradt, jóllehet ez elengedhetetlenül szükséges lett volna arra a tényre figyelemmel, hogy az adóalany társaságokkal közvetlenül kapcsolatban álló gazdasági társaságok egy része nem volt fiktív, tehát valós gazdálkodást is folytatott. A megállapított tényállás iratellenes is, a szakértői megállapításokkal szemben áll, ugyanis a szakértő sem tudta a számlák tárgyát képező áru- és pénzmozgást nyomon követni. A valós bizonyított tényekből fentiek felderítése nélkül további, a valós gazdasági tevékenységet végző társaságoktól befogadott számlák esetében azok fiktív voltára következtetést vonni nem lehetett volna, erre a törvényszék megalapozatlanul, téves ténybeli következtetés útján jutott. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 22 Az elsőfokú ítélet
7. oldal
8. bekezdésében,
9. oldal
10. bekezdésében a fuvarozás, a külföldi partnerek kifizetésére, raktározásra vonatkozó megállapításai minden konkrétumot (az áruk, szállítások megjelölését, a jogügylet azonosítását lehetővé tevő körülményeket) nélkülöztek, s ugyanígy a
11. oldal
12. bekezdése is az általánosság szintjén mozog, mellyel kapcsolatban XX.r. vádlott személyét homály fedi, az pedig, hogy a terhelt pénzmosás elkövetése céljából világszerte cégekkel rendelkezett, minden alapot nélkülöz. Elmaradt a számlázási lánc közbenső cégeinek, ügyvezetőinek és annak vizsgálata is, hogy azok I.r. vádlotthoz köthetőek-e, erre az eljárás során nem merült fel adat. Utalt arra, hogy védence szerepéről a fuvarozás kapcsán terhelt11 XI.r. vádlott beszélt (többször fuvarozott Terhelt1 I.r. vádlott megbízásából), ebből azonban az, hogy minden fuvar fiktív ügyeletet takar, minden fuvar I.r. vádlotthoz köthető, s hogy a vádirat szerinti összes fuvart XI.r. terhelt fuvarozta, semmilyen módon nem következik. Sérelmezte azt is, hogy védence pénzfelvételekben betöltött szerepéről egyedül Terhelt17 XVII.r. vádlott beszélt egy cég bankszámlájáról felvett pénzek egy része vonatkozásában, melyből nem következik, hogy köze lett volna az összes bűnös eredetűnek vélt készpénzfelvételhez, s végképp nem az egyéb cégek nevében történt pénzfelvételhez. Terhelt1 I.r. vádlott vámkezelésben játszott szerepére vonatkozóan az elsőfokú ítélet megállapításával szemben sem terhelti, sem tanúvallomás, de okirati bizonyíték sem merült fel. Nem bizonyított, hogy azok az áruk, amelyeket I.r. külföldi beszállítóknak fizetett ki, azok az áruk, melyekre vonatkozó (fiktív) számlát az adóalany társaság levonásba helyezett. A cég8 és cég22-t érintő tényállási pontok felderítetlenek, iratellenesek, hiányosak, az elsőfokú bíróság nem fejti ki, hogy e körben I.r. terhére rótt céghálózat biztosítása valójában mit takar. S emellett a rendelkezésre álló bizonyítékok kapcsán az sem zárható ki, hogy III. és IV.r. vádlottak terhelt1tól függetlenül, közreműködése nélkül tudtak róla, s minden alapot nélkülöz az a megállapítás, hogy e cégek beszerzéseiben, vámkezelésben bármilyen szerepe volt. [32] A pénzmosás vonatkozásában azt fejtette ki, hogy az eredetleplezési célzat meglétét maga az elsőfokú bíróság zárta ki ítélete
13. oldal
14. bekezdésében, s emellett hivatkozott arra is, hogy a pénzfelvételek időpontjában az áfa-csalás még nem lehetett befejezett, hiszen nyilvánvalóan a külföldi beszállítás után került jogtalan levonásba az áfa. Szerinte a költségvetést ténylegesen akkor éri vagyoni hátrány, amikor a számlázási lánc utolsó szereplője az áfafizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a pénz visszajuttatása az adócsalás elkövetési magatartásának szerves része, így a pénzfelvételek esetében befejezett alapcselekmény hiányában pénzmosás elkövetése fogalmilag kizárt. [33] A pénzmosás vizsgálatához is elengedhetetlenül szükséges lett volna annak nyomon követése, hogy a készpénzfelvételek mely számlák vételárához kapcsolódtak, ez Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 23 azonban nem történt meg, mint ahogy annak vizsgálata sem, hogy a készpénzfelvételnek más racionális oka volt, lehetett-e. [34] Kitért arra is, hogy az elsőfokú bíróság egyáltalán nem foglalkozott azon kérdéssel, hogy a bűnszervezetben elkövetés a jelenleg hatályos Btk.-ban maghatározott bűnszervezet fogalom alapján megállapítható-e. [35] Igen részletesen elemezte a titkos információgyűjtést, előrebocsátva, hogy egyetértett annak bizonyítékok köréből történő kirekesztésével. Az ezzel kapcsolatos elsőbírói indokolást azonban hiányosnak tartotta, mert azt alapvetően nem a haladéktalanság sérelme, hanem az zárja ki, hogy a Fővárosi Bíróság elnökének igazolása és a BKKB felhasználhatóság körében hozott döntése nincs összhangban egymással, mivel az alaphatározatok (engedélyező határozatok) hiányában a titkos információgyűjtés törvényessége nem ellenőrizhető, így a felhasználhatóság kérdésében nem is lehet megalapozottan állást foglalni, s ekként helytelen a törvényszék azon megállapítása, miszerint „vitán felül megállapítható, hogy a jelen ügyben végzett titkos információgyűjtés engedélyezése és végrehajtása megfelelt az akkor hatályos büntetőeljárási szabályoknak”. [36] Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy helyes a haladéktalanság sérelmére vont elsőbírói következtetés, figyelemmel azon helytállóan rögzített tényre, miszerint a releváns beszélgetések döntően hónapokkal a nyomozás elrendelése előtt folytak (elsőfokú ítélet
15. oldal
16. bekezdés). Hivatkozott a 74/
17. BK véleményre, mely a kérdést akként közelíti meg, hogy a feljelentés megtétele nem nyúlhat túl azon az időtartamon, ami – az adatmennyiség terjedelmét, az ügy jellegét, bonyolultságát és személyi összefüggéseit is figyelembe véve – szükséges annak a bűnüldözői megfontolásnak a kialakításához, hogy a beszerzett információk az engedélyben megjelölt személy által elkövetett és a régi Be.
18. §ában meghatározott bűncselekmények valamelyikének az elkövetésére utalnak, és azok bíróság elé tárása a bűncselekmény bizonyíthatósága érdekében kívánatos. Ugyancsak a nyombani feljelentés követelménye körében tekintettel kell lenni arra is, hogy a megrendelő szervnek a foganatosítás megkezdésétől fogva módja van figyelemmel kísérni az információgyűjtést, sőt köteles is azt felügyelni, semmilyen szempontból nem fogadható el tehát az a gyakorlat, hogy a megrendelő szerv az engedély időtartama alatt szabad folyást enged az egyébként súlyosan alapjogkorlátozó „gyűjtögetésnek”. Semmiképpen sem lehet támogatni azt az álláspontot, hogy a bűncselekmény a titkos információgyűjtést végző szerv „orra előtt valósuljon meg”. [37] Mindezek alapján álláspontja szerint a haladéktalanság követelménye vizsgálatának kiindulópontja a bűncselekmény elkövetésére utaló adat megszerzésének időpontja, nem az engedélyezési időszak véghatárideje, tehát nem foghat helyt az ügyészség azon álláspontja, hogy a feljelentés megtételétől visszafelé számított 180 napon belül elfogott közlemények törvényesen felhasználhatóak, mivel a hivatkozott ítélőtáblai döntés azt rögzíti, hogy a 180 napon túl elfogott közlemények felhasználása feltétlen törvénytelen, ebből azonban nem következik okszerűen az, hogy az ezen belül elfogott közlemények felhasználása feltétlenül törvényes, mivel a bűncselekményre utaló közlés megszerzésének időpontja az irányadó. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 24 [38] Megjegyezte továbbá, hogy különösen aggályos, hogy az ügyészség a feljelentés időpontjától visszafele számított 180 napon belüli – azaz
19. május 5-től folytatatott – lehallgatási anyagot tekinti törvényes bizonyítéknak, tekintettel arra, hogy az eleve már egy törvénytelen hosszabbításon alapul. Holott, ahogyan arra az ügyészség is helyesen hivatkozott, a titkos információgyűjtés elrendelésekor és foganatosításakor hatályos ágazati jogszabály, a Vám-és Pénzügyőrségről szóló
20. évi XIX. törvény 32.§

(5)bekezdése a leplezett eszköz alkalmazására 90 napos határidőt biztosított, amely 90 nappal hosszabbítható meg, azaz a törvény összesen 180 napot engedélyezett. Ily módon jelen ügyben a Terhelt1 I.r. vádlottal szemben

1. június
2. napján engedélyezett titkos információgyűjtés törvényesen csak ez időtől számított 180 napon keresztül folyhatott volna. [39] Egyéb, az ügyben történt eljárási szabálysértést is megjelölt, melyek ugyan nem védencével voltak összefüggésben, de a terhére rótt bűnszervezet irányítására figyelemmel, álláspontja szerint őt is érintik, s a Be.
3. §

(1)bekezdés d) pontjára figyelemmel megalapozhatják az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését: Terhelt21 XXI. r. vádlott vonatkozásában a Be.

1. § alapján járt el az elsőfokú bíróság, de a rendelkezésre álló adatok alapján a XXI. r. vádlott még a vádat sem vette át, illetve nem lehet tudni, hogy mikor és milyen formában mondott le a tárgyaláson való jelenlét jogáról és hogyan történt a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával kapcsolatos megbízás, a vádmódosítás a XXI. r. vádlottnak a védőjén keresztül lett megküldve, noha a Be.
2. §

(4)bekezdése szerint a vádmódosítást a kézbesítési megbízottnak (a védőnek) kell megküldeni, s így a XXI. r. vádlott vonatkozásában nem álltak fenn a Be.

1. § szerinti eljárás feltételei. A
2. sz. jkv.
3. o.
4. bekezdése szerint a bíróság a XXI. r. vádlott védőjének engedélyezte, hogy a tárgyalásról távol maradjon, ugyanakkor ezen a tárgyaláson történt meg a tárgyalás Be.
5. §

(3)bekezdése szerinti megismétlése (változás a tanács összetételében), A XXV. r. védő a

1. sz. jkv.
2. oldala szerint késve érkezett a tárgyalásra, és a bíróság a XXV. r. vádlottat védője távollétében kezdte kihallgatni. A tárgyalás ezen részét a védő jelenlétében meg kellett volna ismételni, ehelyett a bíróság csak nyilatkoztatta a védőt, hogy ezt kéri-e, a védő pedig nem kérte. A hirdetményi kézbesítésre vonatkozó szabályokat (Be.
3. § és
4. §

(3)bek.) Terhelt20 XX. r. vádlott esetében a bíróság nem minden esetben tartotta be, így

1. február
2. napjára e vádlott idézése vélhetően nem volt szabályszerű (15 + 5 nap), noha éppen ezen a tárgyalási napon hangzott el a XX. r. védő perbeszéde. [40] terhelt2 II. és Terhelt4 IV.r. vádlottak védője fellebbezésének írásbeli indokolásában az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és Terhelt2 II.r. valamint Terhelt4 IV.r. vádlott felmentését indítványozta. [41] A fellebbezés indokolás első felében foglalkozott azzal, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást a tekintetben, hogy e két terhelt vonatkozásában az elkövetéskori büntető törvény alkalmazásának van helye. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 25 [42] Kifejtette azt is, hogy mind II.r., mind pedig IV.r. vádlott egybehangzóan, következetesen tagadta a bűnösségét, sem önmagukra, sem vádlott-társaikra nem tettek egyértelműen terhelő nyilatkozatot. [43] Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a jogalkalmazási gyakorlatot értékelve és egybevetve a jogkérdés értelmezésére kiadott iránymutatásokkal (74/2009 BK vélemény) helyesen, törvényesen és megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy jelen ügyben a titkos információgyűjtés eredményeként keletkezett adatokat a bizonyítékok közül a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján kirekesztette, arra alapozva, hogy az ügyben az operatív eszközökkel végzett lehallgatási tevékenységre

1. júliusa és
2. október között került sor. Így arra is figyelemmel, hogy a nyomozás elrendelésére
3. november
4. napján került sor nem érvényesült az a törvényi előírás, hogy a feljelentés megtételekor a már hivatkozott törvényi rendelkezések szerint a haladéktalanság kritériumnak mindenképpen teljesülnie kell. (BH 2009.4.) A törvény világos, a nyombaniság követelménye a felhasználni kívánt konkrét információ megszerzését követően azonnal és nem az engedélyezési időszak lezárulása után, vagy azon belül jelentkezik. A követelmény eszerint tehát egyes kifejezett, a büntetőeljárásban relevánsnak minősíthető információkra, beszerzett adatokra vonatkozik, s annak felmerülési idejéhez igazodik. [44] Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az okirati bizonyítékokkal kétséget kizáró módon igazolható, miszerint jelen ügyben a titkos információgyűjtést a Vám- és Pénzügyőrség
5. június
6. napjától meghosszabbítás, újabb engedély beszerzése, a keletkezett adatok elemzése és értékelése, illetve megszakítás nélkül
7. október
8. napjáig folyamatosan végezte és a nyomozás elrendelésére csak
9. november
10. napján került sor. A titkos információgyűjtés idejét pedig a büntetőeljárási törvény hivatkozott rendelkezésén túlmenően a cselekmény elkövetésének idején ágazati jogszabályként a Vám és Pénzügyőrségről szóló
11. évi XIX. törvény
12. §

(5)bekezdése szabályozta, amely alapján az ügyben titkos információgyűjtésre törvényesen összességében kétszer 90 nap időtartammal kerülhetett sor. Az előzőekben leírt időpontokból következően ez a törvényes határidő jelen büntetőeljárásban

1. december 6 napján letelt. [45] Ezért álláspontja szerint ezt követően, egészen
2. október
3. napjáig továbbfolytatott titkos információgyűjtés során keletkezett tények, adatok és bizonyítékok törvényesen nem használhatók fel, mivel annak elvégzésére
4. december
5. napját követően nem volt törvényes jogalap, jogcím és engedély, továbbá mivel a nyomozóhatóság ezen időpontot követően, vagyis a számára biztosított 180 napos titkos információgyűjtés határidejének lejártát követően sem tett eleget a haladéktalan feljelentési kötelezettségének, így tehát jelen ügyben az egyébként törvényesen engedélyezett határidő alatt, vagyis a
6. június
7. napja és
8. december
9. napja közötti időtartamban végzett titkos információgyűjtés során keletkezett adatok és bizonyítékok sem használhatók fel törvényes bizonyítékként. [46] Ezt követőn arra tért ki, hogy a II. és IV.r. vádlottak bűnössége a titkos információgyűjtés során keletkezett adatok, tények és bizonyítékok nélkül, vagyis azok hiányában, önmagában a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, azaz a számlák, az adóbevallások adatai, a banki utalások és a készpénzfelvételekkel kapcsolatos iratok alapján a bíróság tényből tényre levont téves, megalapozatlan és helytelen jogkövetkeztetésével szemben in dubio pro reo egyértelműen és kétséget kizáró módon nem bizonyítható. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 26 [47] Sérelmezte az elsőfokú bíróság bizonyíték értékelő tevékenységét, mely álláspontja lényegében a vádiratban írt elkövetésre vonatkozó szerkezeti koncepciót magáévá téve, a vádlottak bűnösségét nem az általa általánosságban feltételezett elvi modell működését konkrétan, részleteiben és a gyakorlatban is tényekkel bebizonyítottan igazolva állapította meg, hanem fordított logikával csak azt vizsgálta, hogy az általa az említett módon eleve és előzetesen rögzített elvi elkövetési módszerhez kapcsoltan rendelkezésre áll-e valamilyen azt megcáfoló konkrét személyi, vagy tárgyi bizonyíték. Meghatározó hiányosságként, hibaként arra mutatott rá, hogy a bizonyítást nem úgy végezte el, a tényállást nem úgy állapította meg és a vádlottak bűnösségére sem úgy vont le következtetést, hogy az elkövetési magatartás és a történeti tényállás minden egyes konkrét elemét a vádlott bűnösségére vezető konkrét adattal, vagy ténnyel alátámasztottan értékelte, hanem megalapozatlanul azért vont le következtetést a védencei bűnösségére, mert az által lefolytatott bizonyítási eljárás során és annak eredményeként nem talált az általa eleve rögzített koncepció általánosságban és elvi formában megfogalmazott meghatározó elemeit az ő álláspontja szerint megcáfoló adatot. Az elsőfokú bíróság tehát nem kifejezetten, konkrétan és egyértelműen a beszerzett bizonyítékokból, hanem csak az általa általánosságban felállított elkövetési modellt konkrétan megcáfoló bizonyítékok hiányában a történtekre közvetetten és áttételesen visszakövetkeztetve állapította meg a vádlottak bűnösségét. [48] Mindez a védői beadványban írtak szerint azt eredményezte, hogy a törvényszék helytelen és téves jogkövetkeztetést vont le az általa vizsgált tényekből arra nézve, hogy a cégek formális és fiktív formában eljárva, tényleges gazdasági tevékenységet nem végezve, színlelt jogügyleteket bonyolítottak, továbbá megalapozatlan és helytelen jogkövetkeztetésre jutott a II. és IV.r. vádlottak bűnösségének megállapításával kapcsolatban is, figyelemmel arra, hogy nevezettek védekezését a titkos információgyűjtés során keletkezett adatok kizárása mellett a rendelkezésre álló bizonyítékok kétséget kizáró módon nem cáfolják. [49] Ezen túlmenően kifogásolta a bűnösségi körülmények szerinte téves értékelését, mely az enyhítő tényezők indokolatlan alulértékelésében mutatkozott meg, s amely eltúlzottan súlyos, aránytalan büntetés kiszabását eredményezte mind a II. r., mind pedig a IV.r. terhelt vonatkozásában. [50] Terhelt3 III.r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődlegesen a Be.
10. §

(1)és

(2)bekezdés d) pontja alapján (indokolási kötelezettség elmulasztása) az ítélet hatályon kívül helyezésre és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására, másodlagosan a téves ténybeli következtetéseken (valójában pusztán feltételezésen) alapuló megállapítások helyesbítését követően védence felmentésére, míg harmadlagosan a minősítés megváltoztatására, a bűnszervezeti elkövetés mellőzésére, és enyhébb büntetés kiszabására tett indítványt. [51] Elsődleges indítványa körében azt fogalmazta meg, hogy az elsőfokú ítélet indokolása védence tekintetében is elnagyolt, hiányzik belőle a bizonyítékok egyenkénti, és összességükben történő értékelése. Kiemelte, hogy a lehallgatási anyag felhasználhatóságának hiányában III.r. vádlottra vonatkozóan csupán két ellentmondásos vallomás állt rendelkezésre, valamint az a tény, hogy nála a lefoglalás során külföldi partner pecsétjét találták meg. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 27 [52] Sérelmezte, hogy az eljárás során tanú1 (a cég8 tényleges ügyvezetője) III.r. vádlottat terhelő vallomását a törvényszék kritika nélkül elfogadta annak ellenére, hogy ügyvezetőként érdeke, és nyomós oka volt arra, hogy védencét állítsa a cég irányításának központjába, ezáltal ugyanis szabadult a felelősségre vonás alól. S nem észlelte, nem foglalkozott a valóban érdektelen tanú2 könyvelő tanú1 tanúvallomásában foglaltakkal ellentétes, azt cáfoló állításaival, miszerint tanú1nal tartotta a kapcsolatot, ő volt az, aki a könyvelési anyagot neki átadta, aki a bevallásokat aláírta, és aki előtte úgy jelent meg, mint a cég tényleges vezetője. Az elsőfokú bíróság ezen ellentmondást esetleges szembesítés útján sem próbálta meg tisztázni, azok feloldására az elsőfokú ítéletben sem tett kísérletet. Tekintettel arra, hogy III.r. terhelt vonatkozásában lényegében egyetlen terhelő bizonyíték tanú1 tanúvallomása, mely tekintetben nem állapítható meg, hogy az ésszerű kételyek ellenére azt a törvényszék miért fogadta el, ez már önmagában olyan mértékben hiányossá tette az indokolást, mely miatt az elsőfokú ítélet felülbírálatra alkalmatlanná vált. [53] A felmentésre irányuló indítványával összefüggésben arra hivatkozott, hogy a III.r. vádlott vallomásában nyilatkozott tényleges szerepére, arra, hogy nemzetközi kapcsolatokért volt felelős, mely magyarázatot ad a levelezésre, és a nála lefoglalt pecsétre is. Így az elsőfokú bíróság bűnösséget megalapozó tényeket érintő következtetései megalapozatlanok, a bűnösség megállapítása a Be. 7. §

(4)bekezdésében foglaltakra is figyelemmel törvénysértő, a figyelembe vehető bizonyítékokból ugyanis pusztán az állapítható meg, hogy állt kapcsolatban a nemzetközi cégekkel, de ez nem egy bűnös magatartás miatt volt. Kapcsolati rendszere nem feltárt, az ítéleti ténymegállapítás csupán feltételezéseken alapszik, ténybeli alapja nincsen. Jelen esetben a bizonyítékok alapján – melynek köre a lehallgatási anyag jogszerű kirekesztése okán jelentősen szűkült a vádemeléshez képest – Terhelt3 III.r. terhelt bűnösségére e bizonyítékok alapján nem lehet következtetést levonni, tényként csupán az állapítható meg, hogy részt vett a cég8 működésében, ott nemzetközi kapcsolatokért volt felelős, megrendeléseket adott le, nem tartotta a kapcsolatot a könyveléssel, arra nem volt rálátása, és ráhatása, nem kimutatható, hogy gazdasági érdekeltsége lenne a társaság működésében, a nemzetközi kapcsolatait nem vitatta, az levelezésekben is megmutatkozik. [54] A harmadlagos indítványával összefüggésben fejtette ki azt is, hogy a titkos információgyűjtés eredményének bizonyítékok köréből történő kirekesztéssel kapcsolatos elsőbírói okfejtéssel maradéktalanul egyetért, a haladéktalanság sérelme egyértelműen fennáll, mely miatt az ügyészi indokolásban e körben írtak nem foghatnak helyt. Márpedig a titkos információgyűjtés során keletkezett anyag hiányában az összehangolt és szervezett működésre utaló tényekre nem áll rendelkezésre adat, a kapcsolatrendszer nem feltárt, emellett egyetlen tanú, terhelt sem tett arról vallomást, hogy védence a vádlott társaival milyen kapcsolatban volt, velük hogyan, és miről egyeztetett, és mi volt az együttműködés célja. Így a III.r. vádlott tekintetében a bűnszervezetben való elkövetés megállapítása az elsőfokú bíróság részéről ténybeli alapot nélkülöző, puszta feltételezés. [55] Ennek mellőzése esetén ugyanakkor az időmúlásra, az azóta is kifogástalan életvezetésére, két kiskorú gyereke és idős, beteg édesanyja ellátására, eltartására figyelemmel a tényleges, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása már nem áll arányban a büntetési célokkal, ezért a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztése indokolt. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 28 [56] Terhelt5 V.r. vádlott fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődlegesen felmentését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását (ennek keretében a cég9 alkalmazottainak tanúként történő meghallgatását), míg harmadsorban a tényállás és a minősítés megváltoztatása (különös tekintettel a bűnszervezetben elkövetés mellőzésére) mellett a kiszabott büntetés időmúlásra és személyi körülményeire figyelemmel történő lényeges enyhítését indítványozta. [57] A beadvány nagy részében az elsőfokú ítéletben megállapítottak fényében részletes „nyilatkozatot”, valójában vallomást tett, melyet kért a másodfokú eljárásban értékelni. Kifogásolta azt is, hogy a nyomozás során részletes írásbeli vallomása hitelességének ellenőrzését a nyomozó hatóság és a bíróság is elmulasztotta, illetve, rámutatott arra is, hogy helytelen volt az I.r. vádlott és az ő védelmét ugyanazon ügyvédnek ellátni, mert személyét a testvérével szemben felmerülő gyanú alapján ítélték meg, őt csupán I.r. vádlott „strómanjaként” értékelték. [58] Hosszan részletezte a cég9 tulajdonosi struktúráját, felépítését és működését, s adatokkal alátámasztva jelentette ki, hogy a cég9 a vádbeli időszakban is teljesen függetlenül működött Terhelt1 I.r. vádlottól, annak kizárólag ő volt a döntéshozatali jogosultsággal rendelkező ügyvezetője, aki azonban a napi operatív tevékenységben, beszerzések és eladások intézésében nem vett részt. Ez utóbbi tevékenységet (a belföldi és külföldi beszerzéseket) állítása szerint kizárólag az eljárás során ki nem hallgatott munkatársai végezték, s a cége alkalmazottainak egy részéről utóbb, a nyomozati iratokból szerzett tudomást, hogy a cég9nél szerzett tapasztalatukat és kapcsolataikat felhasználva alapítottak céget, illetőleg vettek részt más cégek tevékenységében, amelyek az ügyben érintettek, és konkurensei a cég9-nek. Ebből azonban az a következtetés, hogy e cégeket ő szervezte volna, nem vonható le. [59] Hivatkozott tanú27, a cége konkurense, az cég114 ügyvezetőjének tanúvallomására, aki beszerzéseinek 90 %-át az ügyben szereplő társaságoktól szerezte be, ennek ellenére azokat fiktívnek nem minősítették. [60] Beszámolt a cég

1. testvére általi megvásárlásának indokairól és arról, hogy a tanácsadás, szakember elcsábításának tudomásul vételén túl, támogatása néhány külföldi megrendelésük esetén a kezességvállalásban, és abban merült ki, hogy hajlandó volt tőlük vásárolni anélkül, hogy beszerzési forrásait felderíteni kívánta volna. Azt is hangsúlyozta, hogy a cég
2. a cég9 korábbi telephelyén kezdte meg nagykereskedelmi tevékenységét, s ahogy kinőtte, más az ügyben szereplő céghez hasonlóan ők is a cím114 szám alatt található telephelyen bérletek raktárt, irodát, mely telephelynek a cég9 csak 50 %-át használta. Így álláspontja szerint kritikával kell kezelni azon vallomásokat, amikben a cég9-hez kötnek olyan személyeket, történéseket és szállításokat, amelyek csak a cím114 szám alatti telephely miatt köthető össze a cég9-ve
3. (pl. terhelt11 vallomása az áru lepakolásának helyéről. terhelt22, terhelt23 vallomásai). A cég27.-nek ugyanis saját raktára volt, a két cég áruja soha nem keveredett, amelyet egyébként az is bizonyít, hogy a cég9 vonatkozásában lefolytatott házkutatás és lefoglalás során a készletnyilvántartás adatai a lefoglalt készlettel teljesen megegyeztek. [61] A nyomozó hatóság eljárását kifogásolta abban is, hogy bár összefüggő vallomást (írásbeli vallomásán kívül) nem tett, úgy nyilatkozott, hogy kérdésekre hajlandó válaszolni, Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 29 ennek ellenére erre kísérletet sem tettek, a cégétől lefoglalt iratokról pontos lista nem készült, kizárólag a nyomozóhatóság prekoncepciójának megfelelő számlákat emelték ki a könyvelésből, s bocsátották az igazságügyi adószakértő részére. [62] Utalt ezzel szemben arra, hogy az informatikai eszközökből kinyert és elemzett adatok (
4. kötet) is azt támasztják alá, hogy az általa vezetett cég legálisan működött, a partnerekkel való kapcsolatban kellő körültekintéssel járt el. [63] A nyomozás során őt érintő tanúk (tanú27, tanú11, tanú8, tanú4, név69, tanú40 terhelt14, tanú9) vallomásait egyenként elemezve arra jutott, hogy ezek közül is kizárólag tanú9 vallomása lenne értékelhető negatívan, ha az a vallomás megalapozott, meggyőző lenne, és nem sütne belőle, hogy valójában fogalma sem volt arról, hogy milyen gazdasági cselekményekben vett részt, ő valójában utasításra dolgozó raktárosként működött. Az elsőfokú ítélet indokolása nem tartalmazza a rá vonatkoztatható tanúvallomások elemzését, vagy annak megjelölését, milyen személyi vagy tárgyi bizonyítékok alapján állapította meg bűnösségét. tanú27, tanú11 tanúvallomása, akiknél a beszerzési láncolatban azonos cégek neve felmerült, önmagában is cáfolja azon elsőbírói megállapítást, hogy azok kizárólag a vélelmezett bűnszervezet kereskedelmi láncolatának fiktív gazdasági tevékenységre létrehozott tagjaként működtek. [64] A terhelti vallomásokat elemezve, mellyel kapcsoltan hiányolta az elsőfokú ítélet megállapításait, mutatott rá arra, hogy azok, ahogy a nyomozó hatóság a feltett kérdésekben, összemosták a cég9 és a cég
5. -t, s ugyanúgy az I. és V.r. vádlott cégekben betöltött szerepét. Ezzel összefüggésben ismételten hangsúlyozta, hogy bátyja, Terhelt1 I.r. terhelt gazdasági tevékenységéhez semmilyen köze nem volt, a tevékenységük semmilyen módon nem fonódott össze, együttműködésük két önálló jogi személyiséggel rendelkező társaság bizonylatokkal alátámasztott, legális gazdasági tevékenységében merült ki. [65] Ezen túlmenően arra is hivatkozott, hogy bár az I.r. vádlottal egyezően felmentését kéri, a védekezés módjának megválasztásában köztük érdekellentét volt kimutatható, a közös védő mindkettejük hatékony védelmét egyidejűleg nem tudta ellátni, melyet a nyomozó hatóságnak és az elsőfokú bíróságnak is fel kellett volna ismernie. [66] Terhelt1 V.r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődlegesen az adócsalás bűncselekménye alóli felmentését, míg a közbizalom elleni cselekmény tekintetében elévülés címén az eljárás megszüntetését, ennek hiányában felmentést, a letéti számon kezelt összeg részére történő kiadását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, harmadsorban pedig a minősítés megváltoztatását és a büntetés lényeges enyhítését, a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését indítványozta. [67] A magánokirat hamisítás vétsége tekintetében azt fejtette ki, hogy sem a gyanúsítás
6. november
7. -i közlésekor, sem pedig a gyanúsítás szövegének 7 év múlva,
8. szeptember
9. napján történt pontosításakor e bűncselekménnyel kapcsolatban tényállásszerű történeti tényállás közlésére nem került sor, így a vádirat benyújtásakor,
10. március
11. napján ezen egy évi szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény büntethetősége elévült. Ezen túl azt is kiemelte, hogy a sematikus bírói gyakorlattal Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 30 ellentétben álláspontja szerint önmagában az adóbevallás benyújtása az adóbevallási okiraton kívül semmilyen magánokirat felhasználást nem valósít meg. A bevallás pedig az adócsalás elkövetésének szükségszerű eszköze, mely ily módon a közbizalom elleni bűncselekmény önálló megállapítását kizárja. [68] A tényállással kapcsolatban azt fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság az elkövetés összefoglaló leírása fejezetben egy olyan rendszert állított fel (a „központi cég” úgy értékesít Magyarországon számítástechnikai eszközöket és alkatrészeket, hogy egyrészt felállít egy „fiktív” belföldi cégláncolatot, melyen „papíron” átfuttatják az árut, miközben egy teljesen másik rendszerben közvetlenül külföldről szerzi be az árut), amelyre semmilyen bizonyítéka nem volt, s álláspontja szerint a két párhuzamos rendszer működtetése nemcsak, hogy életszerűtlen, de logikátlan is lenne. [69] Arra is utalt, hogy a törvényszék azon megállapításai, mely szerint az ilyen és hasonló bűncselekményeknél „általában” így épül fel a rendszer, bizonyítéknak nem minősülnek a büntetőeljárásban, márpedig konkrét, tételes bizonyítékok ezen rendszer olyan típusú működésére, hogy a kereskedelmi láncolat minden egyes tagja tudjon arról, hogy valami transzcendentális akarat működteti az egyes cégek beszerzéseit és eladásait, nincsenek. Ráadásul az elsőfokú bíróság bizonyíték-értékelési tevékenysége során (ítélet
12. oldal) a „beszállítói láncolat fiktivitása” fejezetnél felsorolt fiktivitási ismérvek (közös általános jellemzők) közül álláspontja szerint egy sem állapítható meg a cég9 vonatkozásában, melyekre 1-
13. pontban összefoglalva érveit, részletesen is kitért. [70] Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a cég9 működésével kapcsolatban bizonyítékait nem közölte, csupán „ex catedra” állapította meg e cégnél is a fiktív számlákkal érkező áruk tudatos átvételét. Az elsőfokú ítélet
14. oldal utolsó előtti bekezdésében írtakkal kapcsolatban pedig arra utalt, hogy bár kétségtelen indokolt lett volna az V.r. terhelt részéről tételesen cáfolni a vádirati állításokat, ez nem mentesíti a vádhatóságot a vád bizonyítása, az eljáró bíróságokat pedig a bizonyítékok alapján történő ítélethozatal alól. [71] Azt is hangsúlyozta, hogy a fellebbezésében nem a bírói mérlegelést támadja, mivel a bírói mérlegelés fogalma nyilvánvalóan a meglévő pro és kontra bizonyítékok összevetését és abból a logika szabályai szerint olyan ítéleti tényállás megállapítását jelenti, amely alapján akár az eljárásban nem érintett személy (laikus) is megérti a döntéshez vezető gondolati folyamatot és a döntési folyamat kialakítása során figyelembe vett tényeket, adatokat, amelyből olyan tényállás megállapítása történik, amelytől eltérő a logika szabályai szerint nem állapítható meg. Ha azonban az eljáró bíróság (mint jelen ügyben) a nyomozó- és vádhatóság koncepcióját kritika nélkül átvéve, tényadatok és bizonyítékok nélkül a „köztudomású”, az „úgy szokott lenni” fogalmak alapján, bizonyítékok nélkül állapít meg tényállást, az nem bírói mérlegelés, hanem önkényes ténymegállapítás. Márpedig véleménye szerint az V. r. vádlott esetében tényleges bizonyítékok nélkül, az I. r. vádlottal szemben megfogalmazott vádak alapján, a rokoni kapcsolatra alapozva került megállapításra az az ítéleti tényállás, hogy az V. r. vádlott által vezetett cég9 fiktív gazdasági tevékenységet folytatott, ráadásul egy bűnszervezet tagjaként. [72] A fellebbezés indokolásában írtak szerint a törvényszék annak kifejtésével is adós maradt, hogy mi módon válik szét az elkövetési magatartásban résztvevő két cég, nem Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 31 támasztja alá bizonyítékokkal miért állapítja meg, hogy a „központi cég” néven jelölt cég9 volna az az „első cég”, amelyik Magyarországra behozza az árut és elmulasztja megfizetni az Áfa-t. S mivel a „beszállítói láncolatban” lévő cégek az ÁFA adónemben XX65-ös nyomtatványon tett adóbevallásukban pontosan szerepeltették a megvásárolt és az eladott áru értékét, valamint az ehhez kapcsolódó adót befizették, így tényállásszerű cselekmény híján nem követtek el önállóan adócsalás bűncselekményét. Az a gazdasági társaság, amelyik a közösségen belüli termékbeszerzést végez, annak közösségi adószámmal kell rendelkeznie, valamint az ÁFA bevallásával egyidejűleg az XXA60 nyomtatványon nyilatkoznia kell a közösségen belüli termékbeszerzés nettó összegéről, a fel nem számított-, és a le nem vonható ÁFA összegéről, valamint a közösségen belüli eladó gazdasági társaság uniós adószámáról. Ezen ÁFA bevallásakor valósul meg a bűncselekmény, a nyomtatvány valós kitöltése és beküldése elmulasztásával, hiszen így belföldi beszerzésként, ÁFA levonási joggal szerepelteti a bűncselekményt megvalósító cég a beszerzésének értékét, amely valótlan tartalmú ÁFA bevallással valósul meg a költségvetési hiány. [73] Ezt követően felmentésre irányuló elsődleges indítványa kapcsán azt fejtette ki, hogy Terhelt5 V. r. vádlottnak semmilyen büntetőjogilag értékelhető kapcsolata nem volt az I. r. vádlottal, az V. r. vádlott önállóan és legálisan, minden vonatkozó jogszabályt betartva vezette a cég9-t. Sem a tanúvallomások, sem a vádlott-társi vallomások alapján nem vonható le az a következtetés, hogy Terhelt5 V.r. vádlott a bűnszervezetben részt vett és annak összetettségéről is szükségszerűen tudnia kellett. Álláspontja szerint különösen adós maradt a törvényszék azon tanúk megnevezésével, akik tanúvallomására alapította „Terhelt5 tudomását (az adócsalás elkövetéséről) ténylegesen kifejtett vezető tevékenysége, illetőleg a hozzá kötött cégekben játszott valódi szerepe tekintetében”, hiszen mint az ítélet indokolása tartalmazza: „a bíróság a tanúvallomásokra támaszkodott”. (ítélet
15. oldal
16. bek.) [74] A titkos információgyűjtés anyagának bizonyítékok közüli kirekesztésével, az ezzel kapcsolatos elsőbírói indokolással maradéktalanul egyetértett, s szerinte a tisztességes eljárás alapelveibe ütközött az, hogy a fellebbviteli főügyészségi indítvány folyamatosan a bizonyítékok köréből kizárt, így az elsőfokú bíróság által nem is vizsgált és a mérlegelési folyamatba be nem vont „bizonyítékokat” sorol, mellyel az elsőfokú ítélet helybenhagyását kívánja elérni. Azzal sem értett egyet, hogy a másodfokú bíróságnak lehetősége lenne a másodfokú eljárásban ezen bizonyítékokat megvizsgálni és emiatt bizonyítás lefolytatására tárgyalást kitűzni, hiszen ez esetben a másodfokú bíróság elvenné az elsőfokú bíróság ténymegállapítási-, és mérlegelési jogkörét. [75] Kifogásolta azt is, hogy az elsőfokú bíróság a Btk.
17. §-ára figyelemmel a bűnszervezetben elkövetés megállapításának kritériumait az új bűnszervezet fogalom tükrében nem vizsgálta. Ezt pótolva, illetve részletesen elemezve, arra a következtetésre jutott, hogy a konspiratív működés és a hierarchikus szerveződés jegyei a rendelkezésre álló és értékelt bizonyítékok alapján nem állnak fenn, így azt védence terhére róni nem lehet. Utalt még arra, hogy a tényállás felderítetlensége, a vádlottak egymáshoz való kapcsolatának bizonyítatlansága a bűnszervezeti, de a bűnszövetségi minősítő körülmény megállapításának is akadályát képezi. [76] Ezen kívül még arra hivatkozott, hogy már az eljárás megindításától kezdve a történeti tényállás alapján az I. és az V.r. terhelt védekezésében eltérő módszernek, taktikának, motiváltságnak kellett volna megjelenni, s így közöttük az érdekellentét megállapítható volt. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 32 A Be.
18. §

(1)bekezdés c),

(2)bekezdés, illetve

(3)bekezdés alapján az elsőfokú bíróságnak hivatalból vizsgálni és megállapítani kellett volna az I. és az V.r. vádlott védelme során fennálló védői összeférhetetlenséget, és ennek konzekvenciáit le kellett volna vonnia. Miután ezt nem tette meg, s I. és V.r. vádlott védelmében azonos védő járt el, ez olyan eljárási szabálysértés, melynek orvoslása a másodfokú eljárásban nem lehetséges. [77] Harmadlagos indítványa kapcsán azt adta elő, hogy a bűnszervezetben elkövetés megállapításának mellőzése esetén lehetőség van a lényeges enyhítésre, a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésére, melyet a rendkívüli időmúlás is indokolttá tesz. [78] Terhelt6 VI.r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában – melyben elsőfokú eljárásban elhangzott a fellebbezés indokolással egyidejűleg írásban is csatolt védőbeszédét változatlanul fenntartotta – elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában védence felmentését, harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. [79] Az elsőfokú ítélet komoly hibájaként, túlkapásaként nevesítette azon megállapítást, hogy titkárnőként a VI.r. terhelt a bűnszervezet tevékenységét adminisztratív feladatok ellátásával segítette volna. Ennek körében kifejtette, hogy védence klasszikus titkárnői feladatait végezte a főnökei utasítása alapján, s tanú3 tanúvallomásával alátámasztottan is csak a számlákra látott rá, a többi, adócsalásban érintett céggel kapcsolatban pedig fel sem merül a neve, semmilyen feladat, vagy tevékenység kapcsán, ilyenre nem látott rá, semmilyen adat vagy dokumentum nincs erre vonatkozóan a nyomozati anyagokban. [80] Azon elsőbírói megállapítással kapcsolatban, miszerint terhelt2 II.r. utasításai alapján terhelt6 VI.r. végezte a fiktív számlák ellenértékeinek átutalását (

1. oldal második bekezdés utolsó mondata), annak adott hangot, miszerint semmi sem támasztja alá, semmi sem bizonyítja, hogy védence tudata akárcsak részben is átfogta volna azt, hogy ő fiktív számlák ellenértékét utalná, ilyenről nem is volt tudomása vagy sejtése. Nyilvánvaló, hogy egy titkárnő nem vizsgálja, nem is vizsgálhatja, hogy a rábízott feladat, adott esetben az adott utalásban érintett számla fiktív-e vagy sem, ez nem szükséges a munkája elvégzéséhez és lehetősége sincs rá, ehhez szükséges ismeretei nem voltak meg. Megjegyezte azt is, hogy nem került tisztázásra az sem, hogya VI.r. vádlott pontosan mikor, mely és mekkora ősszegű utalásokat végzett. Maga a vád és az ítélet is elismeri, hogy nemcsak ő utalt, ahogy azt is, hogy a szükséges kódokat ehhez feletteseitől kapta, tehát azok felett nem rendelkezett, de egy felhasználónévvel és jelszóval lebonyolított internetbanki utalás eleve egyáltalán nem is köthető úgy egy személyhez, mint például egy személyes készpénzfelvétel, ahol a felvevő aláírással és hivatalos dokumentumokkal igazolja a kilétét. Így emiatt egy ilyen általános, pontos adatokkal nem alátámasztott kijelentéshez álláspontja szerint nem fűződhet büntetőjogi következmény. [81] Az elsőfokú ítélet
2. oldal
3. és
4. bekezdésében védence vonatkozásában rögzítettekre a fentiek szerint reagált, hozzátéve, hogy a kódokról semmi több információja nem volt, azokkal nem rendelkezett, nem volt önálló hozzáférése, az összes utalást nem is ő végezte, és nyilván nem is végezhette, hiszen számos más adminisztratív, titkárnői feladatot is el kellett látnia, mint minden más titkárnői munkakörben dolgozó munkavállalónak. Arra is Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 33 hivatkozott, hogy kizárólag Terhelt16 XVI.r. vádlott emlékezett védencére, a többiek vele kapcsolatban semmilyen nyilatkozatot nem tettek, s még terhelt16 sem állított soha olyat a vallomásában, hogy a VI.r. vádlottól valaha utasítást kapott volna a pénzfelvételt követő további teendőkről, tehát ebben a pontban téves, de legalábbis félreérthető az elsőfokú ítélet megfogalmazása. Hivatkozott arra, hogy terhelt2 II.r. terhelt el is ismerte, hogy ő adott utasítást a fentiekben rögzített embereknek a banki készpénzfelvételekre, ami egyértelműen bizonyítja, hogy védence valóban csak a kiadott feladatot, az üzenet átadását hajtotta végre, mindenfajta egyéb cél vagy háttérismeret nélkül. [82] Az elsőfokú ítélet
5. oldal második bekezdésében,
6. oldal második bekezdésében,
7. oldal második, negyedik bekezdésében,
8. oldal utolsó előtti,
9. oldal utolsó előtti bekezdésében,
10. oldal utolsó bekezdésében a VI.r. vádlottal kapcsolatban tett megállapítások vonatkozásában az előbbiek hangsúlyozásán túl arra mutatott rá, hogy a cég9, cég8, cég22 vonatkozásában a III., az V.r. terhelt, tanú1 tanú, tanú6 tanúvallomása, az informatikai szakértői vélemények alapján védence neve semmilyen feladattal összefüggésben nem merült fel még csak említés szintjén sem, e cégek működésére semmilyen szinten nem látott rá. S nem került kifejtésre, alátámasztásra, hogy mely bizonyítékok, tények alapján állítja az ítélet, hogy védence tisztában volt azzal, hogy fiktív számlák ellenértékét utalja el és hogy ezt azért csinálja, hogy valós gazdasági események látszatát keltse, vagy hogy egyáltalán sejtése lett volna az utalás tárgyát képező összegek hátteréről, az utalás céljáról, vagy bármi egyéb háttérinformációról, miközben a VI.r. vádlott csak titkárnő volt, aki annyit tudott ezekről az ügyletekről, amennyit elmondtak neki, kiadták neki az adott feladatot, amit el is végzett lelkiismeretesen. Soha nem adott arra utasítást, hogy a felvett pénzt, hol, kinek adják át, erre vonatkozóan az iratok között semmilyen adat nem található. [83] Ezt követően az elsőfokú bíróság bizonyíték értékelő tevékenységét és a VI.r. vádlottra vonatkozó érvelését vonta vizsgálat alá, s rögzítette, hogy a törvényszék által elfogadott tanúvallomások, Terhelt16 XVI.r. vádlott, tanú3, tanú39, tanú4 tanúvallomása védence állításait alátámasztotta. [84] Az elsőfokú ítélet
11. oldalán a VI.r. vádlottól lefoglalt adathordozó tartalmára, a lefoglalt mobiltelefon sms üzeneteire vonatkozó állítások kapcsán iratellenességre is utalt. Kifejtette, hogy a hivatkozott adathordozón szereplő anyagok fel sem lelhetők a nyomozati vagy bírósági anyagban, ennélfogva erősen kétséges, hogy annak tartalma bármire is hivatkozási alapot adhatna. S ha fellelhetők lennének is, akkor sem lennének alkalmasak arra, hogy védence bűnösségét alátámasszák, tekintettel arra is, hogy az adott adathordozó bárki számára hozzáférhető volt az irodában, és az azon szereplő adatok, fájlok rögzítésével kapcsolatban (ki, mikor, miért) sincs adat, így semmilyen formában sem köthetők a VI.r. vádlotthoz, azon kívül, hogy nála találták meg, mert éppen titkárnői feladatai körében kapott utasításoknak megfelelően végzett munkája esetében elvitte magával. Ugyanígy állítása szerint a lefoglalt mobiltelefonra vonatkozó nyomozati anyagban nem látható olyan sms, amelyre az elsőfokú ítélet hivatkozik, sem egyéb releváns adat, amely azt támasztaná alá, hogy védence rendelkezett volna bármilyen felhasználónévvel és banki azonosítóval, de ha lenne sem jelentené, vagy bizonyítaná azt, hogy az átadó önállóan rendelkezett volna banki azonosítóval, jelszóval, vagy bármilyen önálló jogosultsága lett volna ezzel kapcsolatban. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 34 [85] Az elsőfokú ítélet
12. oldal utolsó előtti,
13. oldal harmadik,
14. oldal negyedik bekezdésében írt következtetések kapcsán azt emelte ki, hogy ügyfele semmit sem csinált saját kútfőből, nem is volt rálátása sem a cégek tulajdonosi, vezetőségi viszonyaira, sem a tevékenységükre vagy teljesítésekre, a rábízott adminisztratív feladatokat végezte, bármilyen önálló jogosultság, vagy cégek működésére, tevékenységére való rálátás, információ nélkül. Ebből pedig semmiképpen sem lehet arra következtetni, hogy tudnia kellett a költségvetési csalásról, vagy bármilyen más egyéb bűncselekményről. Semmi adat vagy bizonyíték nem lelhető fel a nyomozati anyagokban arra vonatkozóan, hogy védencem tudatosan és szándékosan vett volna részt bármilyen bűnszervezetben, vagy hogy bármi ilyenhez több szálon is kapcsolódott volna, több konkrét cég esetében a nyomozati anyagokból is kiderül, hogy arra semmilyen rálátása nem volt. S miután az sincs pontosan definiálva, mely utalást végezte, így véleménye szerint ez nem alkalmas semmilyen marasztalás alátámasztására. [86] Terhelt6 VI.r. vádlott beadványában maga is a felmentését kérte, s értetlenségét fejezte ki, hogy mi módon születhetett marasztaló ítélet rá nézve azt alátámasztó dokumentum, adat, vallomás hányában, pusztán szubjektív, alá nem támasztott feltételezésekre alapozva. Hangsúlyozta, hogy nem követett el bűncselekményt, nem volt része semmilyen bűnszervezetnek, ilyenről nem is volt tudomása. Hivatkozott arra is, hogy nem volt azon ismeretek birtokában, mely miatt tevékenysége során felismerhette volna a fehérgalléros bűnözésre utaló adatokat. Az adócsalás, pénzmosás, amellett, hogy tudott e bűncselekmények létéről, előtte nem volt, s ma sem ismert, nincs tisztában az elkövetési módokkal, hogy miben nyilvánul meg, kereskedelmi, pénzügyi tapasztalata nem volt, és jelenleg sincs, tevékenysége során rálátása a gazdasági eseményekre, működésre nem volt. Ha a hozzáértő szakemberekből álló nyomozó hatóságnak, ügyészségnek évekre volt szüksége, hogy az ügy a vádemelésig eljusson, akkor neki, mint laikus munkavállalónak honnan lett volna erről tudomása, valószínűleg őt is megtévesztették, mert magától biztos nem vett volna részt bűncselekmény elkövetésében. [87] Kitért arra, hogy az elsőfokú ítélet ezirányú állításait cáfolja az is, hogy nála semmilyen vagyongyarapodást nem mutattak ki, s gyakorlatilag ő az egyetlen, akinél a házkutatás nemcsak pénzt, drága dolgot, de egyetlen dokumentumot, hivatalos papírt, nyomtatványt vagy számlát sem talált. Beszámolt akkori (2007-ben részletre vett személygépkocsi gépkocsi, anyukájától kapott, nagyszülői örökségből származó kétmillió forintból vett telek) és jelenlegi vagyonáról (fenti gépjármű, XIX. kerületi 35 nm-es panellakás 100%-os tulajdona, külföldi férjével közösen banki hitelből vett 70 négyzetméteres lakás 50%-os tulajdona) azzal, hogy mindez legálisan megszerzett, adózott jövedelemből származik, amelyekkel el tud számolni. [88] Az asztali számítógépén volt adatok, amin nem volt a nyomozás szempontjából releváns adat, illetve, hogy a munkahelyén csupán a cég
15. pecsétje állt rendelkezése, azon állítását igazolja, hogy „csak titkárnő volt”. A cég27 és a cég9 üzleteit saját szemével látta, a boltban vevők voltak, egész nap jöttek-mentek a kisebb nagyobb szállítójárművek, a raktár tele volt, mindezek benne azt a benyomást keltették, hogy működő céget lát, pontosabban, fel sem merült benne, hogy nem működik. A cég27 bérpapírjain és munkabér-átutalásain kívül nem volt rálátása semmilyen feladat-, esetleg munkakört érintő információra vagy dokumentumra, tehát lehetősége sem lett volna ellenőrzésre. Előadta, hogy az I.r. és a II.r. vádlottak saját bevallásuk szerint barátok és üzlettársak voltak, erre hivatkozva kérte meg Terhelt1, hogy terhelt2nak is segítsen be. Arra nem volt rálátása, hogy nekik egymás közt Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 35 volt-e esetleg ezzel kapcsolatban bármilyen megállapodásuk, ahogy az üzleti, tulajdoni viszonyaikról vagy kapcsolataikról sem voltak információi. Maga a kérés viszont egyáltalán nem tűnt furcsának számára, ezekért soha nem kapott semmilyen extra, juttatást. A feladatai egyébként átlagos és teljesen általános, korábbi munkahelyein is végzett titkárnői feladatok voltak. [89] Az utalás egy volt a titkárnői feladatai között, s csupán az ehhez szükséges adatokat bocsátották rendelkezésre, azok mögöttes hátteréről nem volt információja, arról nem is gondolkodott. A banki készpénzfelvételek kapcsán álláspontja szerint Terhelt16 XVI.r. vádlott vallomása is azt támasztja alá, hogy csak üzenetet közvetített, melyet korábbi munkahelyén is többször megtett. [90] Itt is, ahogy más munkahelyen, előfordult, hogy szkennelni kellett, esetleg dokumentumokat pendrive-ra másolni, melyek egy dobozban voltak az asztalon, azokat az irodában dolgozók közösen használták. A zsebében fellelt, és a házkutatási jegyzőkönyvben is jegyzett pendrive-on lévő fájlokkal kapcsolatban elmondta, hogy annak tartalma nem ismert számára, mivel az egy irodából származó pendrive volt, azon semmilyen személyes, vagy olyan nevű fájl nincs, ami bárhogyan hozzá lenne köthető, a nyomozati anyag sem utal ilyen konkrétumra. [91] A lefoglalt telefonon talált sms üzenetek kapcsán az elsőfokú ítélet iratellenes megállapításaira hivatkozott. Azokban többnyire magánüzenetek láthatóak, ezen kívül a cég27 valamilyen behajtási ügyével kapcsolatban látszik üzenet, de ez sem lehet gyanús, hiszen titkárnő volt, miért ne küldhetett volna sms-ben adatot, amit a főnöke kért. [92] Vitatta az elsőfokú ítéletnek az egészségi állapotával kapcsolatos megállapításait és igazolásokat csatolt arra vonatkozóan, hogy
16. évben inzulinrezisztenciát,
17. évben tüdőszarkoidózist diagnosztizáltak nála, utóbbi miatt folyamatosan orvosi kontroll alatt áll, látása rosszabbodott, immunrendszere gyenge, emiatt közösségbe sem járhat. Emellett gyermekkora óta súlyos ekcémában, huszonéves kora óta herpeszvírusban szenved, két éve krónikus végbélrepedése van. Továbbá
18. decemberében kapott diagnózist arról, hogy autista, Asperger szindrómája van. [93] Terhelt7 VII.r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődlegesen az elsőfokú ítélet Be.
19. §

(1)bekezdése és 609. §

(2)bekezdés d) pontja alapján történő hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására, másodlagosan a tényállás helyesbítését és kiegészítését követően a VII.r. vádlottat bűncselekmény, ha erre nincs lehetőség, bizonyítottság hiányában történő felmentésére, harmadlagosan a kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt. [94] Az elsődleges indítványa körében az eljárási rendelkezések és a kommentár szövegének felhívásával arra hivatkozott, hogy a törvényszék oly mértékben nem tett eleget indokolási kötelezettségének, hogy az ítélete felülbírálatra alkalmatlan. [95] Ezek után részletezte a tényállás védencére vonatkozó megállapításait (elsőfokú ítélet

1. oldal,
2. bekezdés,
3. oldal utolsó előtti bekezdés,
4. oldal
5. bekezdés,
6. oldal
7. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 36 bekezdés,
8. oldal
9. bekezdés,
10. oldal
11. bekezdés), továbbá a törvényszék által a VII.r. vádlottat érintően számbavett bizonyítékokat (gyanúsítotti vallomás, tanú5 tanúvallomása, az érintett ország2 társaságok adatai, bevallások adatai, valamint a védencét nem érintő ország3iai jogsegély eredménye). Kitért a törvényszék ezekkel kapcsolatos megállapításaira, miszerint tanú5 figyelemre méltó tájékozatlanságot „árult el" az állítólagosan általa vezetett cég (cég200) ügyletei, partnerei és általában a cégvezetői feladatok terén, ami alapján alappal feltehető, hogy nem végezte el ténylegesen az általa állított tevékenységet (
12. oldal
13. bekezdés); a külföldön zajló vámkezelés olyan cégek nevére történt, amelyek nem vagy kismértékben végeztek valós gazdasági tevékenységet. E cégek hasonló jellemzőkkel bírnak, mint a készpénzfelvétellel érintett cégek (nem valós, hozzá nem értő vezetés). Sem a cégek tulajdonosai, sem az anyagi lehetőségei alapján nem alkalmasak a vámkezeléseknek megfelelő volumenű gazdasági tevékenységre (
14. oldal
15. bekezdés); a belföldön értékesített áru beszerzését igazoló számlák fiktívek voltak (
16. oldal
17. bekezdés); továbbá, hogy a VII.r. vádlottnak a törvényes működés lehetőségét kizáró körülményekről szükségszerűen tudomása volt, így esetében nem képzelhető el, hogy ne látta volna át, a magatartás, amit Terhelt1, illetve részben terhelt2 vállaltak, nem fedhet valós és legális gazdasági tevékenységet (
18. oldal
19. bekezdés), védence a terhére rótt bűncselekményt bűnszervezet tagjaként követte el, a szervezet működésére és tényére rálátott (
20. oldal 4.bekezdés). [96] Miután a fentiekből kitűnően az elsőfokú bíróság védence vonatkozásában mindösszesen két, a VII.r. vádlottra és ország2 társaságokra vonatkoztatható konkrét bizonyítékot értékelt, ügyfele gyanúsítotti vallomását és tanú5 tanúvallomását, az okirati bizonyítékok (cégmásolatok, adóbevallások, lefoglalt könyvelési iratok, bankszámlakivonat és egyéb banki iratok; bankszámlaforgalom elemzése) ismertetése kapcsán nem állapítható meg, hogy a törvényszék pontosan mely bizonyítékok alapján, milyen megállapításokat tett az ügyben érintett ország2 társaságok működése kapcsán. Levont végkövetkeztetései nem nyomon követhetőek, s ráadásul még csak említést sem tett a védői érvrendszerben és indokolásban hivatkozott bizonyítékokról és azzal kapcsolatos következtetésekről, és arról sem, hogy azokat miért nem fogadta el. Az ítéletből nem derül ki, hogy mire alapozta azon megállapítást, hogy a VII.r. vádlott a cég82, cég83, cég84, cég79 tényleges irányítója; ezen társaságokat strómanok nevére alapította és felügyelte azok működését; ezen társaságokat tanú70-nel együtt működtette; számlák és okiratok kiállítására, továbbá a vételár átutalására utasította tanú70-t és a cég85.-t működtető tanú5-t; a vételár megfizetéséhez védence vagy az előbb nevezetettek Terhelt1 I.r. vádlottól pénzt kaptak; ekként az általa is ismert tudattartamban átfogott - bűnszervezet működését a valós, ám leplezett külföldi beszerzési útvonal biztosításával segítette. [97] Másodlagos, felmentésre irányuló indítványa kapcsán foglalkozott a tényállás másodfokú eljárásban kiküszöbölhető megalapozatlanságával. [98] Ekként az elsőfokú ítélet
21. oldal
22. bekezdésében írtakkal összefüggésben hivatkozott arra, hogy a védence által alapított cég82 és az elsőfokú ítéletben szereplő cég82 nem azonos, de e cégekkel kapcsolatban kihallgatott tanúk vallomása a vádbeli időben védencét a társaságokhoz nem kötötte, a cég83, cég84, cég79 cégek vonatkozásában tanúkihallgatás nem történt, az okiratokban nem merült fel olyan adat, mely alapján a VII.r. vádlott e társaságokhoz köthető lett volna, a házkutatás során nála e cégekre vonatkozó iratot, bélyegzőt sem foglaltak le. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.7/2021/169/II 37 [99] Iratellenesnek tartotta azon megállapítást is, hogy a VII.r. vádlott a bűnszervezet működését a valós, ám leplezett külföldi beszerzési útvonal biztosításával segítette, figyelemmel arra, hogy a bizonyítási eljárás során nem merült fel arra vonatkozó bizonyíték, hogy a védencének bármi köze lett volna az érintett ország2 társaságokhoz, tudott volna bárminemű bűnszervezet működéséről, ahhoz bárminemű segítséget nyújtott volna. [100] Úgyszintén utalt arra, hogy semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, s ilyenre a törvényszék sem hivatkozott, a tényállás azon megállapítását, hogy védence Terhelt1 I.r. vádlott utasításai szerint eljárva felügyelte a vevőként szereplő ország2 gazdasági társaságokat, melyeket strómanok nevére alapítottak, illetve, hogy tanú70 és tanú5 feladata az volt, hogy a Terhelt1 I.r. vádlottól, valamint a VII.r. vádlottól kapott utasítások alapján fiktív számlákat és okiratokat állítottak ki, majd a számlák ellenértékét Terhelt1 által biztosított pénzből az eladóként szereplő gazdasági társaságok felé átutalták. [101] Harmadlagos, büntetés enyhítésére irányuló indítványát arra alapozta, hogy a törvényszéknek a nagyszámú enyhítő körülményt hangsúlyosabban kellett volna figyelembe vennie, további enyhítő körülményként kellett volna értékelnie azt a tényt is, hogy védence ellen a vádbeli cselekmények óta eltelt, a terhére rótt bűncselekmény elévülési idejét csaknem kétszeresen meghaladó, 14 éves időmúlás alatt további büntetőeljárás nem indult. [102] A fellebbviteli főügyészségi átiratban írtakkal kapcsolatban kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság teljeséggel megalapozott és helyes döntést hozott, amikor az adott büntetőügy valamennyi körülményét figyelembe véve kirekesztette a bizonyítékok köréből a titkos információgyűjtés eredményeként keletkezett jelentéseket. Hibásnak, sőt egyenesen abszurdnak jelölte meg azon felvetést, hogy a titkos információgyűjtés során elfogott, többezer oldalnyi közlemény a másodfokú eljárásban is felhasználható az ítélet történeti tényállásának kiegészítése, pontosítása, módosítása céljából. Álláspontja szerint az elfogott hangfelvételekről készült közlemények (mint iratok) önálló bizonyító erővel nem bírnak. A titkos információgyűjtés eredményének felhasználása egyedül akként valósítható meg, hogy az elfogott hangfelvételek kerülnek lejátszásra - ekként is biztosítva azt, hogy azok tartalmát a vádlottak és a védelem is összevethesse a közlemények tartalmával és