Bf.358/2024/14 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés 4. fordulat,

(3)bekezdés] miatt – mint többszörös visszaesőt – 9 év szabadságvesztésre és 9 és közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani, megállapítva, hogy a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának lehetősége kizárt. 2000 Ft erejéig a vádlottat érintően vagyonelkobzást rendelt el. Határozott a lefoglalt bűnjelekről (elkobzás, lefoglalás megszüntetése és kiadás a terhelt részére visszatartás mellett, az állam tulajdonába kerülés), valamint kötelezte a vádlottat 503 269 Ft bűnügyi költség viselésére. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést a törvényben biztosított három munkanapi határidőben elsődlegesen felmentés, másodlagosan a minősítés megváltoztatása, harmadsorban pedig enyhítés érdekében, sérelmezve a vagyonelkobzásra és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezéseket is. Emellett eljárásjogi okból is jogorvoslattal éltek, arra hivatkozva, hogy a nyomozás során egy időszakban, mikor már ismertté vált a védelem kötelező volta, a hatóság nem intézkedett védő kirendeléséről, ezért a vádlott védelmében védő nem járt el (

1. sorszám alatti elsőfokú utóirat). A fellebbezést a vádlott és védő is indokolta írásban. A vádlott a jogorvoslata írásbeli indokolásában vitatta azt, hogy tudomással bírt a tőle lefoglalt anyag kábítószer voltáról, fenntartotta védekezését, miszerint szexuális teljesítménynövelő szer, konkrétan egyéb1 volt nála. Sérelmezte annak megállapítását is, hogy kábítószert vagy pszichoaktív anyagot értékesített bárkinek (
2. számú másodfokú irat). A védő a perorvoslata indokolásában részletesen elemezte a személyi bizonyítás anyagát, vitatva azon ténymegállapítást, hogy a vádlottnak tudomása volt arról, hogy kábítószert szállít, illetve azt elad, a szerrel kereskedik. Ez a rendelkezésre álló adatok alapján kétséget kizáróan nem állapítható meg. Cselekménye legfeljebb pszichoaktív szerrel visszaélésnek minősíthető, ezen esetben a büntetés lényeges enyhítését tartotta szükségesnek (
3. számú másodfokú irat). [3] Az ügyészség tudomásul vette a határozatot (
4. sorszámú elsőfokú utóirat). [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.161/2024/
5. számú észrevételében a védelmi fellebbezéseket nem tartva alaposnak az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. [5] A másodfokú bíróság az ítélet elleni fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló
6. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
7. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el, melyen az ügyészség képviselője nem kívánt részt venni, a vádlott pedig szabályszerű értesítésre nem jelent meg. A védő a jogorvoslatot az írásbeli indokolással egyezően fenntartotta. [6] A vádlott és a védő perorvoslata részben – az enyhítésre irányulóan – alaposak. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.358/2024/14/II 3 [7] A másodfokú bíróság – a védelmi jogorvoslatok okára és irányára figyelemmel – a Be. 590. §

(1),

(2)és

(7)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljeskörűen bírálta felül. A revízió kitért az eljárási szabályok megtartására, az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a cselekmény jogi minősítésére, a büntetés kiszabására, az intézkedés alkalmazására, az indokolás helyességére és az egyéb rendelkezésekre is. [8] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdése a-h) pont], sem olyan relatív perjogi hibát [Be. 609. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés ad) pont], ami az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi felülbírálatot kizárta volna, és az ítélet hatályon kívül helyezését, így az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezné. [9] Relatív, az értékelt bizonyítási anyagra is kiható relatív eljárási szabálysértések viszont történtek, melyek ugyan az ítéletet nem tették megalapozatlanná, kiemelésük azonban a helyes és egységes ítélkezési gyakorlat érdekében szükséges. [10] Az elsőfokú bíróság a vádlott által elfogását követően az intézkedő rendőröknek a kábítószerről elmondottakat, valamint a rendőröknek a terhelt fenti tárgyú előadásáról tett tanúvallomását bizonyítékként értékelte és a tényállást részben e bizonyítékokra alapította Terhelt1 érdemi védekezésével szemben. A hallgatási joggal és az önvádra kötelezés tilalmának elvével összefüggő kioktatás (figyelmeztetés) hiányában azonban sem a rendőri jelentés (tárgyi-okirati bizonyíték: elektronikus irat 5.,

1. sorszám), sem egyéb érdekelt1 és egyéb érdekelt2, az elfogásban közreműködő rendőrök tanúvallomásainak (nyomozási irat
2. és
3. sorszám,
4. számú tárgyalási jegyzőkönyv 11-
5. oldal) a vádlott helyszíni nyilatkozatával kapcsolatos részei bizonyítékként nem vehetők figyelembe. Következetes abban hosszú évek óta a bírói gyakorlat, hogy a később terheltté váló személytől a hatóság által a felderítés során szerzett információk a jelzett figyelmeztetések hiányában bizonyítékként nem használhatók fel. E gyakorlatot az ítélőtábla fenntartja, függetlenül attól, hogy a perjogi háttér némiképp változott már az elkövetés előtt,
6. január 1-jétől a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy eljárási státuszának megteremtésével [Be.
7. §

(3)bekezdés]. Azt a törvényszék helyesen ismerte fel, hogy a vádlott elfogásakor a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy volt, a nála talált drog és az elfogás körülményei jóval túlmutattak az egyszerű gyanún. A későbbi terhelt tanúkihallgatása nem ütközött a törvénybe, bár megjegyzendő, hogy ilyen eljárásjogi helyzetben már a gyanúsításnak lett volna helye, nem pedig tanúkihallgatásnak, ettől függetlenül nem tekinthető törvénytelennek a tanúvallomás felvétele és értékelés körbe vonása. Az elsőfokú ítélet indokolásának [14] bekezdéséből annyi igaz, hogy a terhelt és a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy fogalma nem azonos, viszont az a megállapítás, hogy utóbbi személyt nem illetik meg a terhelti jogok, részben téves, mert a Be. 39. §

(8)bekezdése szerint a törvényi kivételekkel megilletik a terhelt jogai. Ez nem terjed ki ugyan vallomásmegtagadás terhelti jogára [Be. 39. §

(1)bekezdés f) pont], de az elfogás során történt adatszerzés nem is terhelti kihallgatás. Fontos kiemelni azonban, hogy az angolszász jogi kultúrából származó és a hazai perjogban is honossá vált „Miranda szabály” szerint, ha valaki által önmaga ellen szolgáltat terhelő adatot, az csak akkor Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.358/2024/14/II 4 képezheti bizonyíték és közvetve az elítélés alapját, ha figyelmeztetik arra, hogy nem köteles nyilatkozni és amit mond, az bizonyítékként felhasználható. Ilyen figyelmeztetésre nem került sor, ezért a már részletezett adatok eljárásjogi okból nem értékelhetők, de ez a tényállás megalapozottságára nem volt kihatással, mert más, elfogadott, hitelt érdemlő bizonyítékok alapján a történeti tények kétséget kizáróan feltárhatók és rögzíthetők voltak. [11] A vádlott részéről az elfogása során közöltek kapcsán – bár az előbb kifejtettek szerint nem használhatók fel, és részben szakkérdést is érintenek– az ítélőtábla indokoltnak látja megjegyezni, hogy a „crack” és a „kristály” nem azonos fogalmak, és nem azonos kémiai elemekből épülnek fel. A crack ugyanis kokainszármazék, míg a kristály metamphetamin hatóanyag-tartalmú kábítószer, melyek elfogyasztási módja is különböző. Ennek viszont érdemi jelentősége nem volt, mert a vádlott által elmondottak a részletezettek szerint bizonyítékként nem voltak felhasználhatók, másrészt pedig annak megállapítása, hogy milyen típusú, kémiai bázisú és fizikai megjelenésű anyagról van szó, már tisztán vegyészszakértői kérdés. A kiemelés csak azért szükséges, mert a vádlotti előadás még elfogadhatósága esetén sem adhatna támpontot a kábítószer fajtájára. A hazai kábítószeres rétegnyelvben egyébként gyakran keveredik a különböző kábítószerek megnevezése és mivel gyakran csak terhelti vallomás áll rendelkezésre, melyből becsléssel kerül sor a hatóanyag-tartalom kiszámítására, a kérdés mégsem jelentéktelen. [12] A védői fellebbezés indokolása kapcsán szükséges rá kitérni, hogy a nyomozás során a védői eljárással kapcsolatban sem rögzíthető olyan súlyos eljárási szabálysértés, mely a bíróság által felhasznált bizonyítékokat, vagy a tényállást érintené. Az elsőfokú bíróság a védői részvételről is részletes indokolást adott. A [16] bekezdésben foglaltakkal az ítélőtábla egyetértett, miszerint a védelem joga nem szenvedett csorbát, és a nyomozó hatóság kirendelte a védőt, amikor annak a feltételei fennálltak. A védő jogaival kapcsolatos, a nyomozás során vétett eljárási szabálysértés ugyanakkor még valósága esetén is csak relatív lehet, és legfeljebb az érintett bizonyítási eszközből származó bizonyíték felhasználását zárja ki, de a bírósági eljárás szabályosságára, melyet a másodfokú bíróság vizsgál, már nincs érdemi hatással. Természetesen a védői jogokat a nyomozásban is be kell tartani, ez alkotmányos kérdés, de jelen ügyben e körben eljárási szabálysértés nem igazolható. [13] Utalni kell rá, hogy az elsőfokú bíróság a 69. sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint több alkalommal is megszakította a védőbeszédet, a védőt figyelmeztette is arra, hogy már elbírált bizonyítási indítványokat fogalmaz meg, az ügy érdeméhez nem tartozó, illetve meghaladott kérdésekre tér ki. E pervitel a Be. 546. §

(3)bekezdésében írtak sérelmét jelenti. mert a perbeszéd csak a törvényben nevesített esetekben, kivételesen szakítható félbe a bíró által (bűncselekmény megvalósítása, az eljárás elhúzása), melyek az adott esetben nem álltak fenn. Az eljárási szabálysértés azonban nem befolyásolta az ítéletet, a bíró pártatlansága nem kérdőjelezhető meg. Felhívja azonban az ítélőtábla a figyelmet arra, hogy a védőbeszéd tartalmi „kritikájától” az ügydöntő határozat meghozatala és indokolása előtt mindenképp tartózkodni kell, akkor is ha a bíróság nem ért egyet a védővel, vagy akár elutasított indítványokat sérelmez, hiszen az még a fellebbezésben is szabályosan felhozható. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.358/2024/14/II 5 [14] Összegezve: eljárási szabálysértés nem érintette az ügy elbírálását. [15] Ami a ténybeli felülbírálatot illeti. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és döntően megalapozott tényállást állapított meg, mely azonban kisebb részben hiányos, és helytelen ténybeli következtetésen alapul [Be. 592. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. d)pont]. Ez a megalapozatlanság azonban csak szűk körű, és arra vonatkozik, hogy a törvényszék a vádtól is eltérve egyes kereskedési részcselekményeket is megállapított, igaz minden konkrétumot nélkülözve, holott erre megfelelő bizonyíték nem volt, másrészt hiányosan rögzítette a egyéb érdekelt3 részére történt kábítószer eladást. A megalapozatlanság részbeni, melynek kiküszöbölése a másodfokú eljárásban kötelező (EBH2019.B.9, BH2019.220). [16] Az ítélőtábla ezért a történeti tényállást a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjában írt jogkörében az elsőfokú bíróság által megvizsgált bizonyítékokat érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés alapján a következők szerint egészíti ki, illetőleg helyesbíti, kiküszöbölve a részbeni megalapozatlanságot. [17] Elsőfokú ítélet indokolásának [9] bekezdése, első mondat helyett: A vádlott az általa megszerzett kábítószert az ismeretségi körébe tartozó személyeknek kívánta értékesíteni. Második mondat: Terhelt1 vádlott a csekély mennyiség felső határát meg nem haladó hatóanyag-tartalmú, etil-hexedron vegyületet tartalmazó, a köztudatban „kristály” megnevezésű kábítószert értékesített egyéb érdekelt3 részére (egyéb érdekelt3 nyomozási vallomása, vegyészszakértői vélemény, valamint a megfelelő ténybeli következtetés adatai). [18] A kiegészítéssel és helyesbítéssel a tényállás teljes mértékben megalapozottá vált és a Be. 593. §

(3)bekezdése alapján a másodfokú ítélkezés alapját képezte. [19] Itt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy a megalapozottság fogalmát a törvény pozitív formában nem határozza meg, arra dogmatikai alapon a megalapozatlansági okok nemlétéből lehet következtetni. A jogtudomány és a bírói gyakorlat szerint ugyanakkor megalapozottnak tekinthető a tényállás, ha a bíróság a vádló által vád tárgyává tett, a büntetőjogilag releváns tényeket a törvényes bizonyítási eljárás lefolytatása után a tettazonosság keretei között valósághűen, teljesen és hiánymentesen állapítja meg. E követelményeknek a ténybeli helyesbítést követően a felülbírált ítélet megfelel. [20] Az elsőfokú bíróság az ügy helyes eldöntése szempontjából lényeges személyi és tárgyi jellegű, közvetlen és származékos bizonyítékokat megvizsgálta, és azokat egyenként, valamint összességében is hibátlanul, a logika törvényei, az észszerű gondolkodás szabályai szerint értékelte. Részletekbe menően vette számba a vádlott védekezését, egyéb érdekelt3 tanúvallomásait, az elfogadható részekben az intézkedő rendőrök vallomását, valamint a szakértői és az okirati bizonyítás anyagát. Nem tévedett, amikor a vádlott védekezését elvetve a tényállást elsősorban a lefoglalási eljárásra, a szakértői véleményekre, illetve egyéb Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.358/2024/14/II 6 érdekelt3 által a nyomozás során tett terhelő vallomásra alapította, mely egyébként összhangban állt az egész cselekménysorral, a lefoglalt kábítószerrel, az anyag adagolásával, kiszerelésével. [21] A felmentésre, illetve enyhébb minősítésre irányuló fellebbezések elsősorban a bizonyítékokék okszerű értékelésén keresztül támadták a tényállást, mely annak megalapozottsága folytán a tényálláshoz kötöttség elvéből adódóan eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság részletes indokát adta annak, hogy miért nem fogadta el a vádlott azon védekezését, hogy nem tudott a nála lévő anyag kábítószer voltáról és abban a hiszemben volt, hogy szexuális teljesítményt fokozó szer van birtokában. Ezt ugyanis egyértelműen cáfolta a vegyészszakértői vélemény és egyéb érdekelt3 nyomozási vallomása is. Ezen túl teljesen hiteltelen és a laikus által ismertekkel is ellentétben áll, hogy a vágyfokozó, teljesítménynövelő szert, így a Magyarországon nem engedélyezett egyéb2 a vádlott által előadott módon juttatják a szervezetbe. Összességében sem a vádlott, sem a védő nem hozott fel olyan körülményt a perorvoslatban, mely észszerű kételyeket támasztana az elsőbírósági mérlegeléssel szemben. [22] Az anyagi jogi kérdések felülbírálatakor elsőként rögzíti az ítélőtábla, hogy a Btk. 2. §

(1),

(2)bekezdésének fő szabálya szerint az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásának van helye, mert az elbíráláskori Btk. nem eredményez enyhébb megítélést. [23] Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak, a vádlott a Btk. 176. §

(1)bekezdés 4. fordulatába ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő, jelentős mennyiségű kábítószerre kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettét valósította meg. Cselekménye befejezett és önálló tettesi elkövetési alakzatú. A bűncselekmény alanyi oldali és tárgyi oldali elemei is megvalósultak. A ténybeli tévedésre hivatkozás, miszerint a szer csak vágyfokozó, teljesítménynövelő, esetleg pszichoaktív anyag, nem fogadható el, e részben is helyesen döntött az elsőfokú bíróság. A vádlottól lefoglalt kábítószer jellege, mennyisége, a porciózás, a kisebb adagok előkészítése, valamint egyéb érdekelt3nak a szerből az eladás a kereskedést a követett bíró gyakorlat szerint kimeríti (1/

1. Büntető jogegységi határozat, BH
2. 350., BH
3. 144., Kúria Bfv.561/2023/18., Bfv.579/2023/10.) annak megjegyzésével, hogy már a konkrét eladásokat leíró tények hiányában is következtetni lehet azon anyagi haszonszerzés végett történő rendszeres értékesítésre, mely a kereskedelem befejezett alakjának minősül. [24] A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi körülményeket feltárta, viszont a vádlott valóban kedvezőtlen előéletétől és az elbírált bűntett nem vitásan jelentős társadalomra veszélyességétől függetlenül túl szigorú büntetést szabott ki, melynek lényeges enyhítését tartotta indokoltnak a másodfokú bíróság. A fellebbezési eljárásban az ítélőtábla nagyobb nyomatékot tulajdonított az enyhítő tényezőknek, az objektív időmúlásnak, figyelemmel a vádlott által viszonylag hosszabb időn át kényszerintézkedés hatálya alatt töltött időre is. Emellett nem lehet eltekinteni attól, hogy a jelentős mennyiség alsó határát viszonylag kevéssel haladta meg a vádlott terhére rótt kábítószer mennyisége. E Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.358/2024/14/II 7 szempontokat értékelve az ítélőtábla a szabadságvesztést a törvényes közügyektől eltiltás érintetlenül hagyásával 8 évre enyhítette, mely büntetés már tettarányos és mindenben alkalmas a büntetési célok elérésére, egyben kifejezi az egyéniesítést is. [25] A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsáthatóság kizárására, a vagyonelkobzásra, az elkobzásra, a lefoglalás megszüntetésére és visszatartásra, a további bűnjelekkel kapcsolatos, illetőleg a bűnügyi költség viselésére vonatkozó ítéleti rendelkezések mindenben megfelelnek az irányadó és az elsőfokú határozatban felhívott törvényi rendelkezéseknek. [26] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú ügydöntő határozatot a szükséges részben a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése szerint helyes indokaira figyelemmel helybenhagyta. [27] Az eljárási törvény időközbeni módosítását figyelembe véve a Be. 321. §

(5a)bekezdésében írtak alapján a lefoglalás megszüntetését követően kiadni rendelt bűnjelek kapcsán adott figyelmeztetést a dolgok átvételére jogosult vádlott számára, mely természetesen a vagyonelkobzás és a bűnügyi költség megfizetés önkéntes teljesítése esetén irányadó. [28] Továbbá a Be. 604. §

(3)bekezdés c) pontja felhívásával jelen másodfokú ítélet rendelkező részében rögzítette a vádlott megváltozott tényleges tartózkodási helyét. Debrecen,

1. július
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Bakó József sk. előadó bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 5.B.30/2024/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.358/2024/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. július
6. Dr. Háger Tamás sk. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.358/2024/14/II 8 a tanács elnöke